tag:blogger.com,1999:blog-30723168571456407652024-03-13T18:09:08.290+01:00twmmy fordításaitwmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.comBlogger224125truetag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-65406408503818102962015-05-01T16:56:00.000+02:002015-05-01T17:01:23.585+02:00The Rover interjú még a Sydney Filmfesztivál idején<a href="http://www.abc.net.au/atthemovies/txt/s4026187.htm" target="_blank"><img alt="image host" src="http://i.imgbox.com/rAQi7b1c.jpg" /></a><br />
<br />
Interjú videófelvételéhet katt a képre :)<br />
(Jó játék, most jöttem rá, hogy nem is bonyolult ez a képhez rendelni a nézni valót :) )<br />
<br />
<br />
Inside The Rover for Sydney Film Festival<br />
I: Welcome everybody, I hope you enjoyed the film. My first question really is to David, after<br />
Animal Kingdom, I mean everybody asks you this question, you know, the expectations were<br />
huge, you know, because I mean, to make such a good first film. It would have been ok, if you<br />
made a mediocre first film, but the fact that the first one was so good, what sort of pressure did you<br />
put on yourself?<br />
<br />
DM: I didn't really put much on myself, everyone else put it on me. You know, the first thing, it<br />
took me a while to make the Rover, because the first thing I noticed was that I went from a guy<br />
who had no options, you know, the options were the ones that I generated for myself, to having<br />
stuff thrown at me from all angels, and you know, I wanted to stay open to possibilities, I wanted<br />
to explore those options that were available for me and I spent about two years I think reading<br />
screenplays that I knew I wasn't gonna make and you know, doing meetings. There were good<br />
things to do, it was a good process to go through, a good thing has come out of it, you know, my<br />
meeting with Rob was one of those, just a totally random, general meeting I had with Rob before I<br />
even knew I was gonna make the Rover. It's like you know you've made one film and then the kind<br />
of circles of people's expectations is like full 360, could be anywhere. People walk into the second<br />
movie with, I don't know what they expect. I just kind of figure if I get this one behind me, then<br />
the rest of my life plain simple/sane (???? 1:53).<br />
<br />
I: How did Liz get connected with this production?<br />
<br />
LW: Well I produced Animal Kingdom and I was obviously very keen to work with David again,<br />
because I loved working with him. I think he's sort of stressed (??) when you see that kind of, I<br />
hate using the word vision, but that kind of focus in someone's talent and ability, then you gotta<br />
trust that person. And so with the Rover, you know, I think it's so great that David did have so<br />
many options, he did, literally he was flowed with scrips and stuff and to be able to make a film<br />
here in Australia and have a certain amount of freedom make something very distinctive and<br />
he's Australian but also travels and it feels very international, it's outlook.<br />
<br />
I: I was interested to hear or read something that you said about this film being more optimistic<br />
than Animal Kingdom. I think that's interesting. Because I mean it's quite a bleak film, the Rover.<br />
<br />
DM: You look at that last tablo in Animal Kingdom, there was three characters left standing there,<br />
Jackie Weaver and James – hugging each other and look forward standing outside with a sausage<br />
and tomato sauce, that's a pretty love... tablo, you know, that in a way is a story about a young man<br />
discovering self interest. And that self interest is all there is. And for me the Rover is actually a<br />
story about how even in incredibly challenging and trying and hostile circumstances still people<br />
will always have a need for intimate human connection with other people, you know, and even<br />
though it kind of all goes horribly wrong, it's about how, even in a character, a creature as<br />
monstruos as the one Guy plays, there still is like a of need for human intimacy, if not love.<br />
<br />
I: Coming to Guy now, it took you some time to get counterterms with this character. And in fact,<br />
it takes the audience quite a while to come to terms with this character because you've not given a<br />
lot of clues. Why didn't you give us more clues?<br />
<br />
GP: Why didn't you give me more clues? Well he did eventually, that was the thing.<br />
<br />
DM: I don't know how. I mean, cause I feel like he's all there, you made a man in the beginning of<br />
the movie, who's, you know, you've been told up front that somehing bad has happened to the<br />
world, you made a man who's kind of an empty shell, sort of a wreck of a human being as a result<br />
of it<br />
<br />
I: And all comes through.<br />
<br />
DM: And that comes through and then over the course of the movie you kind of get little glimpses<br />
into what his emotional backstory is. And I wanted it to be very lane, the things I wanted to do<br />
after doing a really sort of dance sprawling intricate character drama in Animal Kingdom, I<br />
really loved the idea of a second movie being in a similar tonal world, but actually being way more<br />
elemental with almost archetipial characters in something that was that played on a formal level,<br />
like a dark fairytale. And to the extent of the movie there is a little bit like a western, you know,<br />
Guy is a kind of, almost a sort of arcytipal man, with no name in the movie. I didn't want people to<br />
know too much about him. Hopefully they will just discover enough for the experience to be<br />
engaged.<br />
<br />
RP: I think that's why I liked the scrip so much, because you just alluding to this enormous wealth<br />
of history in a character that you don't, there's no context to it at all, so you can amend the enitre<br />
context in the performance, I think there was a lot of freedom in the part.<br />
<br />
I: You're character, the way you play it could very easily have gone over the board. Do you know<br />
what I mean? It's very finely tuned. It's really, I think, fabulous performance, because it could have<br />
gone so easily wrong.<br />
<br />
RP: The script was so delicate. The only thing I tought about it was, I kind of felt like I knew what<br />
you were trying to do from the first time I read it, but wasn't enitrely sure. I remember going to the<br />
audition, thinking like you know, I didn't even know if he was supposed to be in some way<br />
mentally handicapped or anything. I was like, have I just completely misread this? There was a<br />
very real chance of doing that. But, yeah, I think it was just mainly on the page. And David as<br />
well, it.<br />
<br />
DM: When Rob came over to my house to audition, he came in with something that was the<br />
closest to the vision that I'd had of the character of anyone who came into test, and for me one of<br />
the things that set was, you know, that he didn' come in with a kind of fully mentally handicapped<br />
kind of vision of the character. And I can imagine that there would be lots of actors out there who<br />
would've read the script and just be looking at their lines of the dialog and going this would be<br />
great, I get to play a really mentally handicapped person. What Rob did, I think, was look at the<br />
script as a whole and look at the bits of, in terms of his relationship with Guy's character and I<br />
think when you do that, okay, you know the character can't be that. And that for me was a<br />
testament to Rob's smart, that he was reading the script as a whole rather then just looking at his<br />
character and thinking how cool it would be.<br />
<br />
RP: What you say.<br />
<br />
I: This all emerged just from a brief meeting in Los Angeles, did it?<br />
<br />
DM: You know, when Animal Kingdom did really well in America and I did, you go on what's<br />
called a meeting, or they call it like the evian circuit, you know, you just have a thousand meeting<br />
and drink a lot of bubbled water and you do all sorts of things and I feel like blind eyed. You've<br />
been on one where you get there and you meet the person and you're sitting down, this is<br />
frequently with actors, you sit down and meet them and only couple of times the person I was<br />
meeting with gone 'Did you ask for this meeting? Cause I didn't.' And then you realize that<br />
someone up there has put us up on a blind date.<br />
<br />
I: Guy, seeing that film again today, I thought you've changed your body to do this. You know,<br />
you actually I don't know how you do it.<br />
<br />
GP: Well, I remember, in our discussions early on and then particularly when we got to LA and<br />
started rehearsing, I was still feeling frustrated, because I just couldn't get a handle on something<br />
and I wasn't sure what it was. I was really struggling to get the character out of an intellectual<br />
space into a physical space and I really need to do that. And I really, one thing that David said to<br />
me really started, I don't remember the conversation exactly, but when we started talking about<br />
him as the animal that he is, and almost the kind of injured and damaged animal sort of a creature,<br />
taking away from him as a human being but as the creature that he is, that really struck me and<br />
again I can't remember if it was your suggestion or mine but we talked about physicality, you<br />
know, and how he might actually be on a sort of physical level and that was something for me to<br />
really lack onto and work from. But I always find, there always has to be something that I can start<br />
with and then work out with, whether its a voice or how you move, and it's a difficult thing to<br />
explain, because sometimes you just read something and just by reading it you sort of become<br />
contorted (??), you know, and on some level these discussions with David really, I just led to a<br />
whole new level, that sort of middle day during rehearsals I think. And that was great for me, that<br />
was fantastic. And once I started to see him as the creature that he was in this landscape, then I was<br />
really able to move forward and then the other thing, I know this is getting away from your<br />
question a little bit, but the other thing that really also aided in understanding him was saying Rob<br />
and what was Robert doing as well, because then to understand the dinamic, and almost to start<br />
looking at the two of us like a little pack of dogs, you know, really, this old kind of grumpy dog<br />
and this young pup, that is just in need of some love and support you know. And interestingly<br />
watching dogs, I have three dogs myself, watching the dinamic, everybody who has dogs knows<br />
this, that watching the power shifts between these animals is fascinating and it's very clear and it's<br />
really quite brutal and it's kind of short lived and all that sort of stuff really started to sort of sink<br />
in.<br />
<br />
DM: In terms of the physicality of the character I remember really vividly the first shot we did of<br />
Guy, it was a long steady cam shot behind him after he leaves the caravan. From behind him, no<br />
dialog and not even seeing Guy's face, I can see in the way he's holding himself that he found<br />
something to use and it was inspiring for me, this is like nervous few days, first few days of the<br />
movie, you know, this is the thing we're making and to then see great actors being the thing into<br />
life is exhilarating.<br />
<br />
I: Can we talk about the shoot and you're out in the f and ranges in the hot, dry conditions. Liz,<br />
how did you keep them all under control?<br />
<br />
LW: Vodkas.<br />
<br />
GP: Yeah, every morning.<br />
<br />
LW: We had such a great crew on this film and a brilliant cast, obviously. But I think everyone<br />
kind of signed up for knowing that we were going on a journey, that it was definitely the heat<br />
would be confirmed, but actually at the end it was okay, it was like a good 46 I think. And we shot<br />
i a town called M, which is about 8 hours North of Adeleide and it's on the junction of the birds'<br />
track and track and it's sort of just goes into nothing, it's like the end of the and it's the end<br />
of where our world was. And that was quite an amazing experience, we were there for two, three<br />
weeks, yeah.<br />
<br />
I: Was it a culture shock for you Robert?<br />
<br />
RP: It's the craziest place to live. You literally sat there and it's like unbearable. You wake up, I<br />
mean it's amazing, beautiful, but the second you wake up in the morning and you have 700 flies in<br />
your face, it's like so insanely hot and you just kind of look at everybody and think like everyone<br />
look like they killed someone and they're hiding out. They're really lovely people, but like there's<br />
something that you do question it.<br />
<br />
GP: There are obviously days that are harder then others, when you don't feel like you're not<br />
getting something as well as you might, but I do think that the couple of scenes that we had close<br />
together around the campfire and also walking away from that fence and stepping on those fucking<br />
, even though we had shoes on and he and I just had to sort of keep on walking and we couldn't<br />
hear David yelling cut and there was just struggling along going au and then we get to the end like,<br />
how many prickles did you get in your shoes? It was awful. And serious thornes. Poor shoes (???)<br />
<br />
I: To put all of that work into screen, land, organizing, production and see it come to live in front<br />
of you must be, I know it's hard work, but God, it must be great.<br />
<br />
DM: It's, you know, as you can imagine, it's entirely exhilarating and nervrecking beyond belief,<br />
and for the months, I actually, I don't know what it's like for actors, but for me it's like I love on<br />
adrenalin for a couple of months you know, and you get a little bit addicted to that adrenalin. But<br />
obviously the thing that starts triggering adrenalin that course through you is a kind of terror. And<br />
for me it's all it is, it's fear of future embarrassment.<br />
<br />
I: You've made a fabulous film and you all ought to be very proud of it. And thank you very much<br />
for sharing everything that you have today. And thank you for coming, it's been a wonderful<br />
audience.<br />
<br />
Inside the Rover magyarul<br />
<br />
I: Üdv mindenkinek, remélem tetszett a film. Az első kérdésem Davidhez szól. Az Animal<br />
Kingdom után, tudom, hogy mindenki ezt kérdezi, de az elvárások óriásiak voltak, miután az első<br />
filmed ennyire jól sikerült. Ha az csak egy közepesen jó lett volna, akkor minden oké lett volna, de<br />
mivel az első ilyen jó volt, mekkore nyomást gyakoroltál magadon?<br />
<br />
DM: Szerintem a nyomás mindenki mástól jött, nem magamtól. Azért tartott sokáig, mert az első<br />
dolog amit észrevettem az az volt, hogy abból a srácból, akinek nem voltak lehetőségei, kivéve<br />
azokat amiket magamnak teremtettem, azzá a sráccá váltam, akit minden irányból szinte<br />
megdobáltak a dolgokkal, és persze nyitott akartam maradni a lehetőségekre, fel akartam fedezni,<br />
hogy mik voltak számomra elérhetőek és két évet szinte csak azzal töltöttem, hogy<br />
forgatókönyveket olvastam, amikről tudtam, hogy soha nem fogom őket megcsinálni, illetve<br />
találkozókra jártam. Megérte ezt csinálni, jó folyamat volt ez, amin át kellett esni, és az egyik jó<br />
dolog ami kijött belőle az volt, hogy találkoztam Robbal, csak úgy egy találkozón, még azelőtt,<br />
hogy a Rover lett volna. Az egész olyan, hogy csinálsz egy filmet, és az emberek elvárásai teljes<br />
360 fokos fordulatot vesznek, lehetnek azok bármilyen irányúak. A második filmhez már azzal<br />
jönnek az emberek, nem is tudom milyen elvárásokkal jönnek. Gondolom, ha ez már mögöttem<br />
lesz, akkor az életem hátralévő része már laza lesz.<br />
<br />
I: Liz hogyan került a képbe?<br />
<br />
LW: Nos, én voltam az AK producere is és természetesen nagyon szerettem volna megint<br />
Daviddel dolgozni, mert nagyon szerettem vele dolgozni. Nem szeretem a vízió szót, de az a fajta<br />
fókuszáltság valakinek a tehetségében és képességében, akkor abban meg kell bízni. És a Roverrel<br />
kapcsolatban, szerintem annyira szuper, hogy David előtt ott volt az a sok lehetőség, tényleg<br />
rengeteg forgatókönyvvel bombázták és mégis itt, Ausztráliában csinált egy filmet, bizonyos<br />
mértékű szabadsággal ahhoz, hogy valami különálló dolgot alkosson, és persze ő ausztrál, de sokat<br />
utazik, így az egésznek nagyon nemzetközi érzése van.<br />
<br />
I: Érdekesnek találtam amikor azt olvastam, vagy talán csak hallottam valahol, hogy szerinted ez a<br />
film optimistább, mint az AK. Szerintem ez érdekes. Mert a Rover egy igen zord film.<br />
<br />
DM: Ha megnézed az AK utolsó képét, akkor csak három karakter van rajta, Jackie Weaver és<br />
James ahogy átölelik egymást, illetve egy kolbász és paradicsomszósz, ami nagyon aranyos egy<br />
kép, de a film egy fiatalemberről szól, aki megtalálja az önérdekét. És más nincs is, csak az<br />
önérdek. A Rover pedig, számomra legalábbis, egy történet arról, hogy még a legpróbálóbb,<br />
legellenségesebb körülmények között is szüksége van az embernek intim kapcsolatra más<br />
emberekkel, és még ha az egész szörnyen rosszul sül is el, arról szól, még annál a karakternél,<br />
annál a szörnyű lénynél is akit Guy játszik, még mindig szükség van emberi intimitásra, ha nem is<br />
szeretetre.<br />
<br />
I: Guyhoz egy kérdés, némi időbe telt, hogy hozzászokj ehhez a karakterhez. És ami azt illeti, a<br />
nézőknek sem volt egyszerű egy hullámhosszra kerülni vele, mert nem adtál sok segítséget. Miért<br />
nem adtál több segítséget?<br />
<br />
GP: Te miért nem adtál nekem többet (Davidhez)? Nos, a végén egyébként adott.<br />
<br />
DM: Nem tudom, hogyan. Mert úgy éreztem, hogy teljes egészében ott volt, már a film elején ott<br />
van a karakter, már a legelején lehetett tudni, hogy valami rossz dolog történt ezzel az emberrel,<br />
olyan valakit játszottál, aki csak egy üres burok volt, egy roncs, valamilyen tragédia<br />
eredményeként.<br />
<br />
I: És ez mind át is jön.<br />
<br />
DM: Át is jön a képernyőn, aztán a film alatt ittott kiderül még néhány dolog arról, hogy milyen<br />
érzelmi háttere van. Az Animal Kingdom rendezetlen, bonyolult karakterdrámája után egy olyan<br />
filmet akartam, aminek hasonló volt ugyan a tónusa, de sokkal elemibb, szinte alaptípusú<br />
karakterekkel, akik egy alapszinten játszanak, szinte mintha egy sötét tündérmesében lennének. És<br />
bizonyos szinten a film egy kicsit olyan, mint egy western, Guy szerep olyan, mint egy tipikus<br />
westerni férfi, név nélkül. Nem akartam, hogy túl sokat tudjanak róla a nézők. Remélhetőleg pont<br />
eleget fognak megtudni ahhoz, hogy kapcsolódni tudjanak hozzá.<br />
<br />
RP: Azt hiszem pont ez volt az, ami nagyon tetszett a forgatókönyvben, hogy csak utalások voltak<br />
az elképesztően gazdag történeteire a karaktereknek, de nem volt hozzá kontextus, így az<br />
előadásodban kiegészíthetted a szerepet, szerintem nagyon sok szabadság volt benne.<br />
<br />
I: A te szereped, ahogy játszottad, az nagyon könnyen sülhetett volna el rosszul. Tudod mire<br />
gondolok? Nagyon finom dolog. Szerintem nagyon mesés előadás, pont azért, mert olyan könnyen<br />
lehetett volna rossz is.<br />
<br />
RP: A forgatókönyv nagyon kifinomult volt. Az egyetlen dolog amire gondoltam az olvasása<br />
közben, hogy úgy éreztem, mintha már az elejétől fogva tudtam volna, hogy mit próbáltál csinálni,<br />
de nem voltam teljesen biztos. Emlékszem amikor mentem a meghallgatásra, arra gondoltam, nem<br />
is tudtam, hogy a szereplő most valamilyen szinten mentálisan sérülte, vagy teljesen félreolvastam a<br />
dolgokat? Nagy esély volt arra is. De lényegében minden ott volt az oldalakon.<br />
<br />
DM: Amikor Rob eljött hozzám a meghallgatásra, ő volt a legközelebb ahhoz, amit elképzeltem és<br />
az egyik ami a legjobban tetszett, hogy nem úgy jött, mint egy teljesen értelmileg sérült karakter.<br />
És egyébként értem is, hogy sok színész miért gondolta annak, mert sok olyan színész van, akik<br />
csak a saját sorukat olvassák el, és közben arra gondolnak milyen szuper, játszhatok valaki olyat,<br />
aki mentálisan sérült. Szerintem Rob az egész forgatókönyvet olvasta, nem csak részeit, megnézte<br />
a szerepének Guyval való kapcsolatát is, és szerintem ha így nézed, akkor tudni lehet, hogy nem<br />
lehet teljesen sérült. És számomra ez Rob okosságát bizonyította, hogy egyben nézte a<br />
forgatókönyvet ahelyett, hogy csak a szerepét nézte volna, arra gondolva, hogy milyen szuper is<br />
lesz ez.<br />
<br />
RP: Ahogy mondod.<br />
<br />
I: És ez az egész egy rövid LA-i találkozóból született, igaz?<br />
<br />
DM: Miután az AK sikeres lett Amerikában egy csomó találkozóra mentem, amit ott csak Evian<br />
körnek neveznek, mert vagy ezer találkozóra elmész és ezek alatt rengeteg buborékos vizet iszol,<br />
és egy csomó dolgot csinálsz, és néha úgy éreztem, mintha teljesen elvakítottak volna. Többször is<br />
megtörtént, főleg színészekkel, hogy találkoztál velük, leültetek az asztalhoz, és az, akivel éppen<br />
találkoztál azt mondja neked, 'Te akartad ezt a találkozót? Mert én nem.' Aztán rájöttél, hogy<br />
valaki onnan fentről összehozott egy vakrandit.<br />
<br />
I: Guy, most hogy ma is megnéztem a filmet, arra gondoltam, hogy az egész testedet<br />
megváltoztattad. Igazán nem tudom, hogy sikerült ezt összehoznod.<br />
<br />
GP: Nos, emlékszem, amikor az első találkozásain voltak és LA-ben próbáltunk, elég frusztráltnak<br />
éreztem magam, mert nem tudtam valamibe belekapaszkodni, bár azt nem tudtam, hogy mi is az a<br />
valami. Nagyon sokat küzdöttem azzal, hogy kivegyem a karaktert az intellektuális térből a fizikai<br />
térbe, amire nekem nagy szükségem van. Aztán volt valami, amit David mondott, nem emlékszem<br />
pontosan a párbeszédre, de egyszer elkezdtünk arról beszélni, hogy milyen állatszerű a karakterem,<br />
szinte egy olyan lény, mint egy sérült és károsodott állat, és nem emlékszem, hogy a te vagy az én<br />
ötletem volte a fizikai megközelítés, és hogy milyen is lehet fizikai szinten, de amint ez megvolt,<br />
onnantól volt miből dolgozzak. De nekem mindig kell valami, amivel el tudok kezdeni dolgozni,<br />
legyen az a hang, vagy a mozgás, és nehéz ezt így elmagyarázni, mert néha csak olvasol valamit,<br />
és már az olvasás során eljutsz valahová és bizonyos szinten ezek a Daviddel való beszélgetések<br />
egy teljesen új szintre emelték a dolgokat, főleg az a félidőnél lévő beszélgetésünk. És ez<br />
nagyszerű volt számomra, fantasztikus. És amint elkezdtem őt annak a lénynek látni, abban a<br />
tájban, akkor igazán el tudtam kezdeni fejleszteni a dolgot és tudom, hogy ez most kicsit<br />
eltávolodik a kérdésedtől, de a másik dolog ami segített a megértésében az Rob volt, amit Rob<br />
mondott és csinált, mert így megértetem a kettőjük közötti dinamikát és úgy kezdtem a kettejüket<br />
nézni, mint egy apró falkát, ahol ott volt az öreg, mogorva kutya és ez a fiatal kölyökkutya, akinek<br />
csak szeretetre és támogatásra volt szüksége. És az érdekes dolog, amikor nézed a kutyákat, nekem<br />
otthon három is van, akkor lehet látni a dinamikát közöttük, és mindenki akinek van kutyája tudja<br />
ezt, hogy lehet látni, ahogy változik az erő közöttük, és fantasztikus, hogy mennyire tisztán látszik<br />
ez, mennyire brutális és rövid idő alatt történik meg, és így kezdett el kialakulni az egész kép.<br />
<br />
DM: A fizikai dologról csak annyit, hogy tisztán emlékszem az első felvételünkre Guyval, egy<br />
hosszú sima kamerafelvétel, amikor otthagyja a lakóautót. Hátulról vettük fel, semmi dialógus nem<br />
volt, még csak nem is lehetett Guy arcát látni, csak azt, ahogy tartotta magát, és láttam, hogy talált<br />
valamit, és az első napokban, amikor egyébként is idegesebb az ember, és látni azt, ahogy<br />
nagyszerű színészek életre keltik az egészet, az igazán felderítő volt.<br />
<br />
I: Beszélhetünk egy kicsit arról, hogy milyen volt ott kint forgatni a forró, száraz körülmények<br />
között? Liz, hogyan tudtad kontroll alatt tartani őket?<br />
<br />
LW: Sok vodkával.<br />
<br />
GP: Igen, minden reggel.<br />
<br />
LW: Annyira nagyszerű stábbak dolgoztunk és persze a szereplők is fantasztikusak voltak,<br />
egyértelműen. De mindenki tudta, hogy mire mondott igent, és persze meleg volt, a végén volt<br />
vagy 46 fok is. És egy olyan kis városkában forgattunk, ami vagy 8 órára van Adeleidetől, egy<br />
olyan úton, ami a semmibe megy tovább, az egész a mi világunk végén volt. Nagyszerű élmény<br />
volt ott lenni kéthárom héten keresztül.<br />
<br />
I: Rob, tapasztaltál kulturális sokkot?<br />
<br />
RP: Őrületes egy hely volt. Szó szerint csak ültél ott, és szinte elviselhetetlen volt. Felébredtél és<br />
nagyszerű, gyönyörű volt, de amint reggel felébredtél, egyből vagy 700 légy volt az arcodban és<br />
elképesztő forróság volt, és mindenki úgy nézett ki, mintha megöltek volna valakit és itt bújtak<br />
volna el. Nagyon aranyos emberek voltak, csak valami miatt mégis megkérdőjelezted a dolgokat.<br />
<br />
GP: Természetesen voltak olyan napok, amik nehezebbek voltak, amikor úgy érezted, hogy nem<br />
éppen úgy sikerülnek a dolgok, ahogy akartad, de igazán úgy hiszem, hogy voltak olyan közös<br />
jeleneteink, például a tűz mellett, vagy amikor el kellett sétálni attól a kerítéstől, és csak mentél és<br />
mentél azokon a tüskéken, és volt ugyan rajtad cipő, de mi csak mentünk és nem is hallottuk<br />
Davidet, hogy vége lenne a felvételnek, és azok a tüskék belementek a cipődbe, és a végén csak azt<br />
számoltad, hogy neked mennyi tüske szúrja a lábadat, szörnyű volt. És igazán nagy tüskék is<br />
voltak. Szegény cipők (???).<br />
<br />
I: Biztos nagyszerű lehetett látni, ahogy az a sok munka, és tudom, hogy sok munka, de mindaz,<br />
ami a háttérbe, a tájba, az egész produkciónak az összerakásába és szervezésébe, egyszer csak<br />
életre kelt.<br />
<br />
DM: Igen, ahogy el is tudod képzelni, teljesen felüdítő és egyszerre idegtépő hónapokon keresztül,<br />
és nem tudom, hogy a színészeknek milyen, de nekem olyan, mintha pár hónapig adrenalinon<br />
élnék, és arra rá is szoksz valamennyire. De az, ami beindítja ezt az adrenalint, az maga a terror. És<br />
számomra ez csak a félelem a jövőbeni szégyentől.<br />
<br />
I: Fantasztikus filmet csináltatok, mind nagyon büszkék lehettek. És nagyon köszönöm mindazt,<br />
amit ma megosztottatok velünk. És köszönöm mindenkinek aki eljött, nagyszerű közönség<br />
voltatok.twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-61911785957178038172015-04-08T09:47:00.000+02:002015-04-08T09:47:15.795+02:00Minden hibás a Twilightban<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/ghPsLcuLHHU" width="560"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Bella Swan: Soha nem gondolkodtam azon, hogy hogyan fogok meghalni.<br />
Emberke: Ironikusan, mindenki más elképzelte már, hogyan fog Kristen Stewart meghalni.<br />
1: Szerintem ez csak egy részlet abból a Délnyugati Légitársaság valóságshowjából.<br />
2: Ezt a fatörzsszállító teherautót nem vezeti senki.<br />
3: Ez a rossz apuka rossz, mert nem tudja, milyen hosszú a lányának a haja, aki hat állammal<br />
arrébb lakik.<br />
4: Ennek az óriási kétemeletes háznak csak egy fürdőszobája van.<br />
5: Ez túl jó parkolóhely az első naphoz.<br />
6: Ez a srác mellényt visel amikor megjegyzést tesz Bella autójára, de a következő felvételen már<br />
nincs rajta.<br />
7: Mindenki szinte azonnal ismeri az új lányt.<br />
8: Ki a fene ez? A rendező lánya?<br />
9: Fehér srácnak nem szabadna fekete srác után futnia.<br />
10: Mi van a sápadt és introvertált Bellában, ami mégis magához vonzza a többieket?<br />
11: Nagyon hideg van Washingtonban, mégis egy óriási ventillátor van a teremben, amin ráadásul<br />
még hülye konfettiszalagok is lógnak, gondolom azért, hogy hidegen tartsa a termet.<br />
12: Igen, ez az, ahogy britek reagálnak Kristen Stewartra, ez igaz.<br />
13: Próbáltam egyszer így nézni egy lányra, de csak egy távolságtartási rendelkezést kaptam.<br />
14: Nos, legalább visszafogottak voltak az angyalhasonlattal (ezt eddig még egyszer sem vettem<br />
észre)<br />
15: Edward hatvan lábnyi távolságot repül át fél másodpercen belül és csak Bella kérdőjelezi meg<br />
a dolgot.<br />
16: Ezt a srácot elutasította Bella, de szerencséje lenne Jessicával. Ez olyan, mintha elhívnád az<br />
iskola legátlagosabb lányát, de aztán arra jössz rá, hogy a győztes királynő akarja a fszodat.<br />
17: Négyszemközti beszélgetés kb harminc centire egy random lány füleitől.<br />
18: Bella olyan erősen megbotlik, hogy ellöki a sapkátlan lányt egy másik dimenzióba és<br />
elővarázsol egy sapkás lányt.<br />
19: Ez a furgon teljesen eltűnik amikor Jacob és a haverjai felbukkannak, aztán újra felbukkan,<br />
csak azért, hogy a fehér srácok lealázhassák Cullenéket az indiánokkal.<br />
20: Srác, mindenki megjegyezte. Ő volt az egyetlen, aki egy hét személyből álló csoportnak<br />
beszélt.<br />
21: Nagyon örülök, hogy találkoztunk azzal a férfival, aki Mikulást játszotta amikor Bella fiatal<br />
volt, vagy különben le se szartam volna, hogy meghal.<br />
22: Látod Pókember? Még Bella Kibszott Swan is Googlet használ Bing helyett.<br />
22: Bella arra használja az internetet, hogy megtaláljon egy könyvet a benne lévő információért<br />
ahelyett, hogy az internetet használná az információért.<br />
23: Tudjátok, egy új változata a „Köpök a sírodra” műnek most helytálló lenne.<br />
24: Igen, Edward elég ijesztően néz ki. Biztos vagyok abban, hogy négy erőszakos férfi egyből<br />
elállna a verekedéstől csak azért, mert megbámulja őket.<br />
25: Hogyne, mentsd meg Bellát a megerőszakolástól és öld meg vezetés közben.<br />
26: Szerintem Bella igenis tudja, milyen aljas és undorító dolgokra gondoltak. Nem egy baseball<br />
csapatba próbálták meghívni.<br />
27: Felejtsd el az erőszakolókat, én azt akarom tudni, milyen aljas és undorító dolgokra gondol<br />
Jessica és a barátnője.<br />
28: Más se érdekel csak az, hogy a férfi, aki egyszer Télapó volt most meghalt.<br />
29: Bella nem viszi magával az indián vámpír könyvét a rendőrségre, de biztos lehetsz abban, hogy<br />
amikor a történet úgy kívánja, akkor nála lesz.<br />
30: A rendőrfőnök bekapcsolva hagyja a számítógépét és a lámpáját egész estére, feleslegesen<br />
pazarolva ezzel az adófizetők pénzét.<br />
31: Bella azt írja be a Googleba hogy 'cold one' és mégsem kap egy oldalnyi Budweiser eredményt.<br />
32: Általánosságban, ezek a 'hidegek' nagy országokban élnek, és pont ebben az északamerikai<br />
részben.<br />
33: Naná, ha a Csendes óceán északnyugati vámpírjai miatt aggódok, akkor egyből az egyiptomi<br />
információkra keresek rá.<br />
34: Bella kutatása a vámpírok után sokkal érdekesebb, mint maga a történet, amiben szerepel.<br />
35: Ezek a tulajdonságok Lebron Jamesre jellemzőek, nem vámpírokra.<br />
36: Oké, az iskolában mindenki arra gondol, hogy ezek most lefekszenek egymással.<br />
37: Igen, de ez pont olyan diagnózis, ami miatt az emberek azt hiszik, hogy elképesztő<br />
betegségeik vannak, miután bejelentkeztek a Webdokiba.<br />
38: Haver, komolyan azt gondoltad, hogy Bella majd undorítónak találja a gyémántbevonatú<br />
mellkasodat?<br />
39: Mi kell ahhoz, hogy leállítsad ezt a lányt?<br />
40: Nézzétek meg a lány fejét. Egyértelműen napos az idő. Edward még napszemüveget is visel,<br />
szóval mégis miért nem csillámlik?<br />
41: Nos, Edward elvégre azt mondta, hogy 'megszegi a szabályokat', szóval most már a történet<br />
szabályait is meg lehet szegni.<br />
42: Ez a kettő csuromvizesből lesz teljesen száraz egy párbeszéd ideje alatt. És ugyanaz a ruha van<br />
rajtuk, úgyhogy ne gyertek azzal, hogy 'ez egy másik nap volt' hülyeséggel.<br />
43: Értem én, hogy mit mond Edward, de épp most magyarázta meg a 'vegetáriánus' szó ellentétét<br />
azért, hogy megmagyarázza, pontosan milyen módon vegetáriánusak Cullenék.<br />
44: Tényleg olyan szükséges itt használni a szupergyorsaságot?<br />
45: Ötletek, hogy az egész sorozat jobb legyen, viccként jelennek meg.<br />
46: Nos, ez egy értelmes reakció.<br />
47: Nem ez az a hely, ahol Ferris próbálta csökkenteni a kilométerórát Cameron apjának a kocsiján<br />
mielőtt az leesett?<br />
48: Nos, azt legalább tudjuk, hogy Bella mire gondol.<br />
49: Komolyan azt mondta, hogy 'pókmajom'?<br />
50: Szóval itt van Bella amint unottan hallgatja Edward zongorajátékát a kanapéról, majd két<br />
hangjegy között hirtelen ott van Edward mellett?<br />
51: Senki nem rázná a seggét az ablakban, hogy leégesse a haverját, ha annak a havernak az apja a<br />
rendőrfőnök.<br />
52: Az igazi special effect a filmben az, hogy Bella sikoltása nem hallható.<br />
53: Ezek azok a pillanatok, amikor az állítólag 16 éves Bella bugyiban van, jut eszembe, hogy<br />
Edward több, mint 100 éves.<br />
54: Ez pontosan az, amit Bram Stoker gondolt, amikor megírta a Drakulát.<br />
55: Mi a fenéért csúszkál Carlisle? A labda pályán kívül van, a szélső pályások (vagy minek hívják<br />
ezt) túlságosan elfoglaltak azzal, hogy egymást üssék. Futás haza Carlisle! (Akarom mondani,<br />
Haza Futás Jack! Nem, Carlisle!) Használd a fejedet is a játékban!<br />
56: Ez a srác teljesen egyértelműen ugrik egy dobbantóra.<br />
57: Alicet ki fugják ütni. Team Edwardnak jár egy extra dobás.<br />
58: Ez a film túlságosan is megszállottja a majom analógiákkal.<br />
59: Alice látja a jövőt, kivéve akkor, amikor három vérszomjas vámpír közeledik.<br />
60: Akkor miért olyan könnyű megölni?<br />
61: Köszönjük azt az életbevágóan fontos információt, hogy mióta vagy vámpír.<br />
62: Edward kétszer csukja be a kocsi ajtaját.<br />
63: Bella, Alice és Jasper pár órán belül teszik meg a 25 órás utat Forks, Washington és Phoenix,<br />
Arizóna között.<br />
64: Lássuk csak. Ezek a vámpírok ragyognak a napsütésben, baseballt játszanak, és látszódnak a<br />
tükörben. Biztos, hogy vámpírok és nem csak olyanok, akikkel a bárokban találkozol miután<br />
belőtték magukat?<br />
65: Van a vámpíroknak egy weboldal, ahol vérszívós pornó van?<br />
66: Gondolom Victoria szabad estét vett ki. Mégis mi mehetett volna tönkre amikor James úgy<br />
döntött, hogy teljesen egyedül megy Bella után abban az ijesztő 'Lépj be a sárkányok birodalmába'<br />
tanulóknak való iskolába?<br />
67: Edward két percen belül megöli Jamest. Egy állítólagosan halálos vámpírhoz képest, akit<br />
Laurent nem látott a 300 éve alatt, James egy semmi.<br />
68: Ami furcsa ebben, hogy nem a vámpírméregről beszélnek. Egyszerűen csak arról a méregről<br />
van szó, ami Kristen Stewart ereiben folyik.<br />
69: Ezzel a felállással mindenki báli képe mögött ott fog állni egy egész sornyi másik bálozó.<br />
70: Megkapták a Radiohead engedélyét, hogy használják ez a számot a stáblistában? Kösz, most el<br />
kell égetnem az összes Radiohead albumomat, Radiohead.<br />
<br />
Összesen: 71<br />
<br />
Ítélet: mindjárt, csak előbb Bella lélegzik, nevet, és egyéb hangokat ad ki magából<br />
<br />
Összesen: 113<br />
<br />
Ítélet: Tépd darabokra (és égesd el a végtagokat)twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-90753324760438090472015-03-29T10:45:00.000+02:002015-03-29T10:45:30.143+02:00Seacrest live interview 2011 water for elephants with Robert Pattinson<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/vz8euPjlR24" width="420"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />I: Very good.<br />RP: I thought it was a recording for a second.<br />I: Do I sound that robotic?<br />RP: That's incredible.<br />I: Yeah I just, all the questions are prerecorded, if you just insert your answers, we'll make it<br />sound real. Where are you calling us from man?<br />RP: I'm calling from somewhere in the middle of nowhere in Canada in a big pile of mud and rain<br />and cold and honestly I have no idea where I am. By some trees somewhere in Canada.<br />I: Is it true, cause I read this that they put you guys on some kind of compound where no one can<br />get to you, you can't get in or out? To keep the paparazzi away, so that none of the secrets of the<br />film are given away and also that you know, the cast isn't bothered.<br />RP: I think that being like, I think that being supersecretive about all the stuff on its own, but I<br />think I can get out of my room.<br />I: the property, maybe there's like an electric fence you don't know about.<br />RP: Maybe there is, I mean I haven't actually attempted it yet, so maybe there is.<br />I: I don't know, you probably can't go much of anywhere without being recognized, since we saw<br />you a long time ago, I remember you came into the studio here and there were people lined up<br />around the windows, I don't know if you remember that or not, but my gosh, things have taken off<br />for you in so many different directions. Are you enjoying it Rob?<br />RP: Yeah, I am. I mean, I'm just about catching up to where it took off then. But I'm pretty happy<br />with the way things have gone. Stayed working, stayed pretty happy and I think that's the most you<br />can ask for.<br />I: You've done a lot, I don't know if you've taken much time off, but it seems like from what we<br />understand, since we met you and the new movie that you're in called WFE, which is in theatres<br />april 22nd. I, this is, well I like to think that I like to be a romantic guy, but this is a romance at the<br />end of the day, yeah?<br />RP: Yeah. It's a sort of big, beautiful, oldfashioned kind of love story. Set in the '30s, in a circus <br />it's very sweet.<br />I: And did you have to study up on the '30s and the Depression and everything?<br />RP: Yeah kind of, I mean I watched a bunch of documentaries, but I think the main thing is the<br />novel it's based on. It was very, sort of historically accurate. So I'm hoping I was kind of relatively<br />true to that and hopefully true to the period. But I mean, a lot of people working on it, people like<br />Jack Xy the production designer, he did a and Terrence Malik movies, I mean, his sets and<br />everything was so credibly authentic and the costume designer, everything, I mean it's an<br />incredibly true to live interpretation of the '30s I think. I hope.<br />I: You hope, from what you saw in the docs. Reese Witherspoon is in it and Christoph Walz,<br />whom I just think he's phenomenal, I love him.<br />RP: He's incredible. He's absolutely incredible. And he's kind of perfect in the movie, cause I<br />mean, I think the part was written for an American, but the fact that he's Austrian, probably<br />Austrian mixed with a hybrid of million other things, but it's quite nice to kind of be represented<br />with America at that time (??? 3:11), because everybody's immigrants. And especially in the circus<br />as well, cause there are so many different nationalities working there.<br />I: I feel like you're calling us from an active scene of the movie, right? I think I heard action or<br />rolling or something.<br />RP: I think you probably did, I'm kind of sliding down the mud right now, trying to find a place<br />where I don't get run over.<br />I: What a guy to call us in the middle of rehearsal for a movie. So you are working with an<br />elephant obviously, in WFE and you know I have a little experience with elephants.<br />RP: Really, what's that?<br />I: I did a kids' game show where I had to do icing on an elephant's side for points. It was coloured<br />icing and<br />I2: Frosting icing?<br />I: Frosting yes, not quite the same type of work you do, but I don't think people realize how sharp<br />the hair of an elephant is.<br />RP: That's incredible. Were you saying you're putting icing on an elephant to eat it?<br />I: No, it was a kids' game show and the contest was, who can ice, like frosting with, colour frosting<br />with an elephant's side fastest first and kid that did it quickest would win. Little different material,<br />but what was it for you worried with the elephant? Did you bond after working with the elephant,<br />what was the relation dynamic like?<br />RP: It's completely amazing, I mean you probably saw it watching with kids, with elephants I<br />mean there's a most kind of sophisticated, gentle creature you can possibly hope to work with.<br />Right from the very first day, the first time you see it kind of, I mean the first time I met Tai, who<br />plays Rosie in the movie, she was with five or six other fully grown elephants and it is relatively<br />intimidating in the beginning, especially when they start standing on their back legs and stuff,<br />they're just so enormous. But I got carried around in a and stuff the first day I met her and you<br />suddenly realize how incredible they are.<br />I: Slightly ironic that you play a role of Jacob in WFE, I think some Twihards might find that<br />ironic.<br />RP: Right. You're actually the first person to ask me that. I know, it is quite funny, as soon as I<br />read it, that was one of the main concerns, my only concerns.<br />I: I could imagine.<br />I: I mean, we have all the names in the world.<br />RP: I know. I think that fact that he's Polish as well, kind of Jacob Jankowski kinda takes away<br />from it a little bit. It's very different from Twilight.<br />I: How come you don't have to be quiet when they say rolling?<br />RP: Cause I've been like thrown down a pit, down by the set<br />I: With your cellphone?<br />RP: Yeah. It's not even my cellphone cause we are so far away I think it's satellite phone<br />network out here. (??)<br />I: That doesn't sound so fun to me. I did read though that there are vampire babies in Breaking<br />Dawn, in that true or is that sarcasm?<br />RP: It's all secret, I mean I'm gonna get beaten if I say anything.<br />I: I read it in Vanity Fair, though.<br />RP: Oh really?<br />I: Yeah.<br />RP: That's, they might got beaten last night.<br />I: I kind of wanna not ask any questions, just listen into what's happening.<br />I2: I know, it's so exciting.<br />I: When do you finish up there man?<br />RP: I've got another two months and then the WFE presstour all over the place and I think the<br />premier's on the 17 or 22<br />I: Yeah, 22nd<br />RP: 22, yeah, and I think I finish here the day before and go straight to that.<br />I: We've got a snaek peek actually of the movie that will air tonight on American Idol, you'll see<br />that tonight if you wanna check out Rob Pattinson in it. I appreciate you making time literally in<br />the middle of doing a scene for BD to call us, it means a lot.<br />RP: No problem, thank you very much for having me.<br />I: And we'll talk to you soon. Thanks Rob!<br />RP: Talk to you later, bye!<br /><br /><div>
<div>
I: Nagyon jó.</div>
<div>
RP: Egy pillanatig azt hittem, hogy felvétel.</div>
<div>
I: Ennyire robothangom van?</div>
<div>
RP: Lenyűgöző.</div>
<div>
I: Igen, az összes kérdés előre fel lett véve, szóval ha csak beszúrod a válaszokat, az egész</div>
<div>
valósnak fog hangzani. Honnan hívsz minket?</div>
<div>
RP: Valahonnan a semmi közepéből, Kanadából, a sárból, esőből és hidegből, őszintén, fogalmam</div>
<div>
sincs, hogy hol vagyok. Valamilyen fák mellett Kanadában.</div>
<div>
I: Igaz az, mert valahol azt olvastam, hogy el lettetek zárva, hogy senki nem mehet oda hozzátok,</div>
<div>
nem lehet ki és be jutni? Hogy távol tartsátok a paparazzit, így semmilyen titok nem derül ki a</div>
<div>
filmről és azért is, hogy a stábot ne zavarják.</div>
<div>
RP: Azt hiszem az igaz, hogy szuper óvatosak vagyunk, hogy ne derüljön ki semmi, de a</div>
<div>
szobámból azért még kimehetek.</div>
<div>
I: Pedig akár elektromos kerítés is lehetne körülöttetek.</div>
<div>
RP: Lehet, hogy van is, elvégre még nem próbáltam meglógni, szóval lehet, hogy van.</div>
<div>
I: Nem tudom, nem igazán mehetsz sehova, ahol ne ismernének fel, amióta a legutóbb</div>
<div>
találkoztunk, emlékszem, amikor idejöttél a stúdióba, az emberek az ablakokon lógtak, nem</div>
<div>
tudom, hogy emlékszel-e vagy sem, de te jó ég, a dolgok igencsak elindultak különböző irányokba.</div>
<div>
Élvezed mindezt, Rob?</div>
<div>
RP: Igen, élvezem. Most próbálom utolérni magam. De boldog vagyok a dolgok menetével</div>
<div>
kapcsolatban. Dolgozok, boldog vagyok, és szerintem más nem is kell.</div>
<div>
I: Sok mindent csináltál azóta, nem tudom voltále szabadságon, de abból amit mi látunk, amióta</div>
<div>
találkoztunk, és az új film amiben szerepelsz, aminek a címe WFE, április 22-től lesz látható a</div>
<div>
mozikban. Ez, én, szeretem azt gondolni, hogy egy romantikus srác vagyok, mivel ez egy</div>
<div>
romantikus film, igaz?</div>
<div>
RP: Igen. Egy nagy, gyönyörű, régimódi szerelmi történet. A '30as évek cirkuszvilágában</div>
<div>
játszódik, nagyon szép.</div>
<div>
I: Utána kellett járnod a '30as éveknek, a Depressziónak és minden ilyennek?</div>
<div>
RP: Igen, rengeteg dokumentumfilmet megnéztem, de az alapot a regény adta. Történelmileg</div>
<div>
nagyon helytálló volt. Szóval remélem, hogy hűek maradtunk ahhoz a korhoz. De nagyon sokan</div>
<div>
dolgoztak a filmen, mint például Jack XY, a produkciós tervező, aki rengetek Terrence Malik</div>
<div>
filmet is csinált, és minden amit csinál, nagyon autentikus, és a kosztümtervező is, minden nagyon</div>
<div>
hű maradt a '30as évekhez, legalábbis szerintem. Remélem.</div>
<div>
I: Reméled, abból amit a dokumentumfilmekből láttál. Reese Witherspoon és Christoph Walz is</div>
<div>
benne van a filmben, aki szerintem fenomenális, imádom őt.</div>
<div>
RP: Ő nagyszerű. Teljesen lenyűgöző. És tökéletes a szerephez, mert azt hiszem, eredetileg egy</div>
<div>
amerikaira lett írva, de az, hogy ő osztrák, osztrák és milliónyi más is, de jó, hogy valaki ilyen van</div>
<div>
a szerepben, elvégre akkor mindenki immigráns volt Amerikában. Főleg a cirkuszokban, mert ott</div>
<div>
igen sokféle nemzetiségű ember megfordult.</div>
<div>
I: Olyan, mintha egy felvétel közepéről telefonálnál, igaz? Mintha azt hallottam volna, hogy</div>
<div>
'action', vagy ilyesmi.</div>
<div>
RP: Ez könnyen lehet, épp most csúszkálok a sárban, próbálok egy olyan helyet találni, ahol nem</div>
<div>
vagyok senkinek az útjában.</div>
<div>
I: Micsoda srác, hogy egy film forgatásának a közepén hívjon minket. Szóval természetesen egy</div>
<div>
elefánttal dolgoztál a filmben, nekem is van némi ilyen élményem.</div>
<div>
RP: Igen, mi az?</div>
<div>
I: Egy gyerekműsorban volt, ahol jégelefántot kellett csinálni (ezt itt nem igazán értettem)</div>
<div>
pontokért. (vagy elefánton jeget csinálni, ha annak van bármi értelme). Színes jég volt.</div>
<div>
I2: Cukormázas jég?</div>
<div>
I: Igen, nem pont az, amit te is csinálsz, de szerintem az emberek nem nagyon tudják, mennyire</div>
<div>
éles az elefánt szőre.</div>
<div>
RP: Ez lenyűgöző. Szóval azért tettetek jeget az elefántra, hogy megegyétek?</div>
<div>
I: Nem, ez egy gyerekjáték volt, egy verseny, aki a leggyorsabb volt, az nyert. (Hogy mit kellett</div>
<div>
csinálni a leggyorsabban, azt nem tudom.) Kicsit más dolog, aggódtál az elefánttal való munka</div>
<div>
miatt? Milyen volt a dinamika közöttetek?</div>
<div>
RP: Teljesen lenyűgöző volt, talán a gyerekekkel is látni lehetett, hogy az elefántok mennyire</div>
<div>
kifinomult lények, a legóvatosabbak, akikkel dolgozni lehet. Már az első naptól fogva, amikor</div>
<div>
először találkoztam Taial, aki Rosiet játssza a filmben, öt vagy hat elefánttal volt együtt, ami</div>
<div>
eleinte eléggé félelmetes volt, főleg amikor a hátsó lábaikra álltak, meg ilyenek, elképesztően</div>
<div>
nagyok. De már az első napon ülhettem rajta, meg csináltunk egy csomó mindent, és már akkor</div>
<div>
rájöttem, mennyre fantasztikusak.</div>
<div>
I: Kicsit ironikus, hogy egy Jacob nevű srácot játszol, lehet, hogy néhány Twihard ezt ironikusnak</div>
<div>
fogja találni.</div>
<div>
RP: Igen. Igazából te vagy az első, aki ezt mondja. Szerintem vicces, amint elolvastam ez volt az</div>
<div>
első aggodalmam, sőt, az egyetlen aggodalmam.</div>
<div>
I: Azt el tudom képzelni.</div>
<div>
I2: Mikor ott van az összes név a világon.</div>
<div>
RP: Pontosan. De az, hogy lengyel, meg a teljes neve, Jacob Jankowski, talán eltávolítja a</div>
<div>
másiktól. Nagyon eltér a Twilighttól.</div>
<div>
I: Hogyhogy nem kell csendben maradnod amikor azt mondják, hogy felvétel?</div>
<div>
RP: Mert le lettem dobva egy lyukba.</div>
<div>
I: A telefonoddal?</div>
<div>
RP: Igen. Még csak nem is az én mobilom, mert annyira messze vagyunk mindentől, szerintem ez</div>
<div>
egy műholdas telefonhálózattal működő valami (az össze mobil olyan, nem??)</div>
<div>
I: Ez nem hangzik valami viccesen. Olvastam valamit egy vámpírbabáról a Breaking Dawnban,</div>
<div>
igaz ez, vagy csak szarkazmus?</div>
<div>
RP: Ez titok, ha bármit mondok, megvernek.</div>
<div>
I: Pedig a Vanity Fairben olvastam.</div>
<div>
RP: Igazán?</div>
<div>
I: Igen.</div>
<div>
RP: Akkor lehet, hogy őket is megverték tegnap éjjel.</div>
<div>
I: Szinte nem is akarok kérdezni, csak hogy hallhassam, mi történik a háttérben.</div>
<div>
I2: Igen, nagyon izgalmas.</div>
<div>
I: Mikor végzel ott kint?</div>
<div>
RP: Még hátra van két hónap, aztán következik a WFE sajtótájékoztató kör, aztán a premier 17-én,</div>
<div>
vagy 22-én.</div>
<div>
I: Igen, április 22.</div>
<div>
RP: 22, igen, azt hiszem pont egy nappal azelőtt végzek.</div>
<div>
I: Van is egy kis klipünk a filmből, amit ma este az American Idol műsorában fogunk lejátszani,</div>
<div>
nézzétek meg, ha szeretnétek Rob Pattinsont látni. Nagyon köszönöm, hogy időt szakítottál ránk,</div>
<div>
szó szerint a Breaking Dawn forgatásáról, sokat jelent.</div>
<div>
RP: Semmi gond, köszönöm a lehetőséget.</div>
<div>
I: Hamarosan újra beszélünk. Köszi Rob!</div>
<div>
RP: Rendben, sziasztok!</div>
</div>
<div>
<br /></div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-83755181633660620922015-03-19T06:00:00.000+01:002015-03-19T06:00:03.292+01:00Low down on Robert Pattinson<div style="margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="//sendvid.com/embed/job8tgz8" width="560"></iframe><br /></div>
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: British bloke is probably best known as that vampire guy from that vampire franchise. How is six year of practice, he even became a bit like his famous on-screen character.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: ----- on a daytime, tell me like sleeping too much, yeah, I guess it's tons of things. Not really big fan of bindig people though.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Yeah, that's right, we're talking about the one and only Edward Cullen, aka Robert Pattinson. Born on the 13<sup>th</sup> of May 1986 in London England, young Robert enjoyed a brief modelling career and got involved in amateur theatre. But apparently his talent stood out and it wasn't long before he was spotted by an acting agent who thought Pattinson's good looks, emotional range and natural charisma would be well-suited to the big screen. In 2005 Robert was named British Star of Tomorrow by the Times due to his role as Cedric Diggory in Harry Potter and the Goblet of Fire. From there on R-Patz continues to star in small tv movies before he had his big break as a sparkly vampire in the first installment of the Twilight saga. The book adaptation became a worldwide sensation and so Rob turned into a movie star in a night.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: I can't really walk down the street, it's crazy. It's a thing where people like waiting everywhere watching this. I'm mean it's funny. I wouldn't have imagined it at all.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: In the following years Robert reprised his role in four more of the vampi movies and did a couple of other projects in between. He also became known for his on and off screen relationship with Twilight co-star Kristen Stewart. They were together for four years until Stewart was cought cheating on him with her Snowwhite and the Huntsman director Rupert Sanders in 2012. They tried to patch things up but the second go round (??) was very short lived. 2012 also marked the end of the Twilight saga and while many girls on the planet were devastated, Rob's life went on and he started focusing on getting more mature and different roles. Something which didn't go as easily as you would think.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: It's not like you do a big franchise and then you can kinda just get whatever. It's a big fight. Especially from critics and stuff. They're like so, if you get what they deem to be unfair success, you have success too quick they will keep fighting with you, the whole time you got to like prove like every movie, judge, so much higher level than everybody else, it's crazy. But it's cool at the same time, at least people care.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: In his early days being in the public eye was something R-Patz found hard to get used to. And even though he still likes to lay low when it comes to big events these days, he has found a way to deal with all the attention when walking the red carpet.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: I don't feel exhausted after this, I used to be completely drained out after this, so now I can kind of just role with it.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: So much so, that he's even developed a very attractive photo face.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: That's the ---.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: His good looks obviously didn't go unnoticed by the fans, but they weren't the only ones to acknowledge Rob's beauty. In 2013 Pattinson was anounced as the new face of Dior Homme fragrance and featured in the advertising campaign -----. Rob was previously admitted to be a bit of embarrassed of his early work as a model, so it's a bit surprising to see Pattinson sign on to such a big modelling job.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: I think I've grown up a little bit more, I'm not as horrible.</div>
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Apart from acting and ----- his good looks, Robert is also a pretty talented musician. He began piano lessons at the age of three and at five years old he started studying classical guitar. His talents don't stop there, because making movies has left R-Patz with all kinds of other skills. He learnt to scuba dive for filming HP and Goblets of Fire and completed a ---- course of driving on the set of Twilight. But despite all this Rob sees himself as a little bit boring and has been known to tell cheeky odd white lies to casting directors to make himself seem more exciting. Saying that he just loves playing football and snowboarding. The truth tough, he loves nothing more than a night at the local pub playing darts and pool. And so it goes to show that behind his projects with critically acclaimed director David Cronenberg, big fashin brand commitments and teen idol image, Robert's just a regular guy, who loves reading comic books, hanging out with his girlfriend FKA Twigs and never misses an episode of Doctor Who.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Ezt a brit srácot legjobban talán úgy ismerik, mint az a vámpír abból a vámpíros franchiseból. Hat év gyakorlás után kissé már olyanná is vált, mint híres szerepe.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: ---- napközben, túl sokat alszok, meg még egy csomó más. Viszont nem vagyok nagy híve az emberek kötözésének.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Így van, nem másról, mint az egyetlen Edward Cullenről, vagyis Robert Pattinsonról beszélünk. Robert 1986. május 13-án született Londonban, Angliában. A fiatal Robert rövid ideig modell karriert élvezett, majd amatőr színházba került. De úgy látszik, a tehetsége kimagaslott, így nem tartott sokáig, amíg egy ügynök fel nem fedezte, aki azt gondolta, hogy a jó kinézete, az érzelmi skálája és természetes karizmája megfelelő lenne a nagy vászonra. 2005-ben Robert lett a Times szerint a Holnap Brit Sztárja, a Harry Potter és a Goblet of Fire című filmben való szerepének köszönhetően. Innentől Robert kisebb tv-filmekben szerepel amíg meg nem kapja a csillogó vámpír szerepét az első Twilight filmben, ami meghozza a nagy áttörést. A könyv alapján készült film világsiker lett, és Rob egy éjszaka alatt sztárrá vált.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem nagyon tudok végigmenni az utcán, őrületes. Mintha mindenhol várnának az emberek, hogy ezt nézhessék. Vicces. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez lesz.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: A következő években Robert még négyszer bújt vámpírszerepébe és ezek között egyéb filmekben is szerepelt. Emellett azáltal is ismertté vált, hogy kapcsolatban volt a képernyőn és a valós életben is szereplőtársával, Kristen Stewarttal. Négy évig voltak együtt, addig, amíg Stewart le nem bukott azzal hogy megcsalta Robertet a Snowwhite and the Huntsman rendezőjével, Rupert Sandersszel 2012-ben. Még megpróbálták helyrehozni a dolgokat, de a második kör már igen rövidre sikerült. 2012 továbbá a Twilight végét is jelentette, és bár sok lány élete összetört, Robé ment tovább és elkezdett komolyabb és érettebb feladatokra koncentrálni. Ez nem ment olyan egyszerűen, mint gondolnád.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem az van, hogy szerepeltél ebben a nagy franchiseban és akkor bármit megkaphatsz. Óriási küzdelem van. Főleg a kritikusoktól meg ilyenek. Szóval ha úgy ítélik meg, hogy túl korán lettél sikeres, ha a sikered helytelennek találják, akkor mindig harcolni fognak veled, egész idő alatt bizonyítanod kell, minden filmben sokkal jobban ítélkeznek feletted, mint bárki más felett, őrület. Ugyanakkor jó is, mert legalább érdekli őket.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Eleinte R-Patz-et zavarta, hogy szem előtt van, nehezen szokott hozzá. És bár még most is szeret meglapulni amikor nagy események vannak, de már megtanulta kezelni a figyelmet, amit a vörös szőnyegen kap.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Már nem érzem magam kimerültnek, eddig az ilyenek után mindig teljesen üressé váltam, most csak megyek a dolgokkal.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Olyannyira, hogy nagyon attraktív fotóarca is van.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: (ezt sajna nem értem)</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: A helyes kinézetét természetesen észrevették a rajongók, de nem ők voltak az egyetlenek, akik elismerték Rob szépségét. 2013-ban Robert lett a Dior Homme illat arca és részt vett a reklámkampányban is. Robról tudott, hogy kissé szégyenlős volt a korai modelles munkája miatt, ezért most érdekes, hogy részt vett egy ilyen dologban.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Azt hiszem, kissé felnőttem, már nem vagyok annyira szörnyű.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: A színészkedés és a jó kinézet mellett Robert igen tehetséget zenész is. Három évesen kezdett el zongoraleckéket venni, öt évesen pedig klasszikus gitározni kezdett. Tehetsége nem áll itt meg, a filmezésnek köszönhetően új készségekre tett szert. A Harry Potter miatt megtanult búvárkodni, a Twilight forgatásán egy gyorstalpalón tanult meg vezetni. Ezek ellenére Rob kissé unalmasnak tartja magát és arról vált ismertté, hogy a szereplőválogató rendezőknek időnként kisebb hazugságokat mond, hogy érdekesebbnek mutassa magát. Például azt mondja, hogy imád focizni és snowboardozni. De az igazság az, hogy semmit nem szeret jobban annál, hogy eltöltsön egy estét a közeli pubban, ahol dartsozik és biliárdozik. Mindezek azt mutatják, hogy a kritikailag elismert rendezővel, David Cronenberggel való munkája, a nagy divatmárkai elkötelezettsége és a tini bálvány képe mögött Robert csak egy átlagos srác, aki imád képregényeket olvasni, időt tölteni a barátnőjével FKA Twigssel, és soha nem hagyna ki egy Doctor Who részt.</div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-90633913543577817702015-03-11T08:58:00.002+01:002015-03-11T08:58:22.451+01:00WFE Moviefone <div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/JyiXtTTS-hk" width="560"></iframe><br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: When are you going on your honeymoon?</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Soon and you're not invited... None of your fucking business.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Mikor mész a nászutadra?</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Hamarosan, de nem hívtunk meg... Semmi közöd hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Welcome to Moviphone's Unscripted. I'm RW and I'm here with RP to talk about our new </div>
<div style="text-align: justify;">
movie, WFE. We're gonna ask each other some questions that you've submitted as well as </div>
<div style="text-align: justify;">
some that are unscripted. So I'll go first. </div>
<div style="text-align: justify;">
RP: You're a really good reader.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Thank you. Jacob changed the course of his life and found love by joining the circus. </div>
<div style="text-align: justify;">
Would you give it all up to find love? (Nancy, San Diego, Ca)</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: What does giving it all up mean? Give up what?</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: I guess they mean your family, and your life, your car, your house</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Oh yeah... stuff. But like, what does that mean? It's like would you give it all up, I don't </div>
<div style="text-align: justify;">
know, if you're in love with</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: They mean like 'Would you give it up?'. Like, 'Give it up!'. Would you like 'Shout it out!'. I </div>
<div style="text-align: justify;">
don't know.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: I mean, I don't understand why you'd have to give up anything to be in love with </div>
<div style="text-align: justify;">
somebody, it's kind of impossible. Right?</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Yeah, that's true.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Unless you're going out with a freak (hahaha, ő már csak tudja :))</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Köszöntünk a Moviphone Unscripted-ben (???). Reese Witherspoon vagyok, és azért </div>
<div style="text-align: justify;">
vagyunk itt Robert Pattinsonnal, hogy az új filmünkről, a WFE-ról beszéljünk. Feltesszük majd </div>
<div style="text-align: justify;">
azokat a kérdéseket amiket ti küldtetek be, illetve pár spontán kérdést is. Én kezdem.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nagyon jó felolvasó vagy. (Nagyon jól olvasol.)</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Köszönöm. Jacob megváltoztatta az életét, és rátalált a szerelemre azáltal, hogy </div>
<div style="text-align: justify;">
csatlakozott a cirkuszhoz. Feladnál mindent a szerelem érdekében? (Nancy, San Diego, Ca)</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Mit jelent az, hogy feladok mindent? Feladni mit?</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Gondolom a családod, az életed, az autódat, a házadat</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Oh igen... dolgokat. De mégis, mit jelent ez? Nem tudom, mit kéne feladni, ha szeretsz </div>
<div style="text-align: justify;">
valakit</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Úgy értik 'Feladnád?'. Vagy 'Add fel!' Nem tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nem értem, miért kellene bármit is feladnom azért, hogy valakit szeressek, az eléggé </div>
<div style="text-align: justify;">
lehetetlen. Nem igaz?</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Igen, igaz.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Hacsak nem valami őrülttel vagy együtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Unscripted</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: How late were you out last night? Am I allowed to ask that question?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: It's funny because I'm not/unprofessional?</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: No, you're very professional. You're allowed to have free time!</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: I don't, all I do is to think about what answers to do for this.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Is that what you were doing?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Yeah, that's what I did last night, I was planning them.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: You were preping.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Yeah.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Good. I'm glad, I can tell.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: If you ever ran away to join the circus, which job/act would you most like to do? (Melissa, </div>
<div style="text-align: justify;">
So. Wales, Australia)</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: I would like to be those trapez-girls. They were pretty cool. Like I did all the Spanish-r </div>
<div style="text-align: justify;">
and spin around in circles.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Yeah it's tough, you gotta be buff??, for that. They are like surprisingly, I mean, they were </div>
<div style="text-align: justify;">
strong.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Those were strong girls. Yeah. Maybe, no, I'd like to do that. It'd be fun.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: If you could be invisible for a day, what would you do? (Kim, Peoria, Il)</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: I would like to be able to go to hotel pools. I'd have to be invisible.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Oh, that's really sad. But in order to like, just have some privacy?</div>
<div style="text-align: justify;">
Unscripted</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Meddig voltál kint este? Feltehetem ezt a kérdést?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Vicces, mert nem vagyok profi?</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Nem, nagyon profi vagy. Neked is lehet szabadidőd!</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nem, csak a válaszokon gondolkodtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Ezt csináltad?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Igen, ezt csináltam tegnap este, terveztem a válaszokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Felkészültél.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Jó. Helyes, látszik is.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Ha valaha csatlakoznál a cirkuszhoz, mit szeretnél csinálni? (Melissa, So. Wales, Australia)</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Trapézlány szeretnék lenni. Ők olyan pöpecek. /Itt valami spanyol fordulatokról beszél</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Igen, kemény dolog, őrültnek (???) kell lenni ahhoz, hogy azt csinálja az ember. Meglepő, </div>
<div style="text-align: justify;">
mennyire erősek.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Erős lányok voltak. Igen. Talán, nem, azt szeretném csinálni. Jó móka lenne. Ha egy </div>
<div style="text-align: justify;">
napra láthatatlan lehetnél, mit csinálnál? (Kim, Peoria, Il)</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Szeretnék a hotelek medencéihez menni. Ahhoz láthatatlannak kellene lennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Oh, ez nagyon szomorú. De azért, hogy legyen némi magányod?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Well also even before that. Cause I'd have to always go to hotel pools with all my clothes </div>
<div style="text-align: justify;">
on.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Why? Cause you're so pale?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Yeah, like noone wants to see that.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Oh, cut it out.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: It's like, it's embarrassing. I remember when I used to stay down the street, and you kind </div>
<div style="text-align: justify;">
of, everyone is like flexing, and all I wanna do is see they're flexing. Cause if I got a bee (if I </div>
<div style="text-align: justify;">
got to pee??) by pool, I gotta get them before everyone else, and remian horizontal.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Why?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Cause if there's any kind of bending motion, then it gives the whole illusion away.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Okay. I was gonna say like, I would be like invisible, I wanna be like an SAS person, and </div>
<div style="text-align: justify;">
go in and take out --- leaders and things like that.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: 2:56</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: I love what I've seen of your costumes so far. What was your favourite costume to wear? </div>
<div style="text-align: justify;">
(Molly, Baton Rouge, La)</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Well, I really liked all the evening gountes, I thought those were cool, and I thought </div>
<div style="text-align: justify;">
everybody had like cool costumes. I liked the tox. That was cool. Did you like that or was it </div>
<div style="text-align: justify;">
uncomfortable?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Yeah, I liked to, I liked all my stuff. My body fits the period better than it does with normal </div>
<div style="text-align: justify;">
clothes.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Yeah, it kind of disguises everything.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Yeah, I've got very wide hips.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: You have very wide hips?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Yeah, and so the hanger higher-ways??? skiff me 3:32</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: That's good. Good to know.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nos, még azelőtt is. Mert mindig ruhában kellett a medencéhez mennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Miért? Mert annyira sápadt vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Igen, senki nem akarja azt látni.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Oh, hagyd ezt.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Zavarba ejtő. ????????????????</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Mert bármilyen hajló-mozdulat elrontja az illúziót.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Oké. Én valami olyasmit mondtam volna, hogy ha láthatatlan lehetnék, egy SAS ember </div>
<div style="text-align: justify;">
lennék, és (valamilyen) vezetőket szednék le titokban.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: 2:56</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nagyon szeretem az eddig látott kosztümöket. Melyik volt a kedvenc kosztümöd viselni? </div>
<div style="text-align: justify;">
(Molly, Baton Rouge, La)</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Nos, nagyon tetszettek az éjszakai ruhák. De mindenkinek nagyon jó ruhái voltak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tetszett a ---. Az dögös volt. Te szeretted, vagy kényelmetlennek találtad?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Tetszett, minden ruhám tetszett. A testem jobban áll a kosztümös filmekhez, mint a mai </div>
<div style="text-align: justify;">
ruhákhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Igen, úgy elfedi a dolgokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Igen, nekem meg egyébként is nagyon széles csípőim vannak.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Széles csípőid vannak?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Igen, szóval ez a magasabb derék-dolog jól áll nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Az jó. Jó tudni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Unscripted</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: I wanna ask you, you read a lot of books, what's your favourite book you've read lately?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: I read this book called 'The brain that changes itself'.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Is that like self-help?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: No. </div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Are you working on something?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: It's about neuroplasticity, and how to train your brain, like use a different part of </div>
<div style="text-align: justify;">
your brain to do something like you can see through your tongue and stuff. It's incredibly </div>
<div style="text-align: justify;">
interesting, but</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Is that possible?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Yeah, it's basically about this thing you stick it down on your back, it's got about 130000 </div>
<div style="text-align: justify;">
elektrodes and you got a thing about the size of a chewinggum, which you put on your tongue, </div>
<div style="text-align: justify;">
and you have two like camera things I think, which are attached to clauses???, and interprets </div>
<div style="text-align: justify;">
the signals and puts them into, through elektrodes, and the genetelly??? blind people can </div>
<div style="text-align: justify;">
literally walk around and see, it's crazy, through their tongue.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Wow. Is that actually possible?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: I invented the whole process.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: You did? I wrote the book. I'm actually here to promote the book.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: If you could only have one meal for the rest of your life, what would it be? (Jose, San </div>
<div style="text-align: justify;">
Antonio, Tx)</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Probably, I eat the same thing every day, so, boring.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: What?</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: I eat, God, it's so boring, I have salad every day. I have peanut butter every morning.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Oh yeah, --- it's very weird.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: It's so comforting.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Meg akarom kérdezni, mert sok könyvet olvasol, melyik a kedvenc könyved azok közül, </div>
<div style="text-align: justify;">
amiket mostanában olvastál?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Most olvastam ezt a könyvet, aminek az a címe, hogy Az agy, ami megváltoztatja magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Ez egy olyan segíts-magadon könyv?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Dolgozol valamin?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: A neuroplaszticitásról szól, és hogy hogyan használ az agyad különböző pontjait, és láss </div>
<div style="text-align: justify;">
például a nyelveddel. Nagyon érdekes, de</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Ez lehetséges?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Igen, van az a dolog, amit a tarkódra kell tenni, ami olyan 130000 elektróda van </div>
<div style="text-align: justify;">
benne, aztán van az a rágógumi nagyságú dolog, amit a nyelvedre kell tenni, aztán van két </div>
<div style="text-align: justify;">
kameraszerű dolog is, és ezek lefordítják a jeleket az elektródákon keresztül, és így a vaknak </div>
<div style="text-align: justify;">
születettek is látnak, őrült dolog, a nyelvükkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Wow. Ez egyébként lehetséges?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Én találtam fel az egész procedúrát.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Igen? Én meg a könyvet írtam. Igazából azért vagyok itt, hogy reklámozzam a könyvet.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Ha csak egyféle ételt ehetnél életed hártalevő részében, mi lenne az? (Jose, San Antonio, </div>
<div style="text-align: justify;">
Tx)</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Talán, ugyan azt eszem minden nap, unalmas.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Mit?</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Nagyon unalmas, minden nap salátát eszek. Reggelenként pedig mogyoróvajat.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Oh igen, ---- nagyon furcsa.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Nagyon megnyugtató.</div>
<div style="text-align: justify;">
Unscripted</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: You watch a bunch of old movies too, which's your favourite old movie?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: I watched My dinner with André the other night, I love that movie. I guess that's not really </div>
<div style="text-align: justify;">
that old. You know, all the ones from the '30's and stuff, cause like, I don't know why.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: But you watch, well I watched a bunch of them because Jackie the costume designer gave </div>
<div style="text-align: justify;">
us all these movies to watch.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Oh Jackie gave it to you, I thought you were doing that for researching.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Oh no, she gave me every movie to watch. She made it very easy.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: She gave me one, which I'd told people I've seen, but I haven't actually seen it yet.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Okay, what do you do when you're at a party and someone asks you if you've seen the </div>
<div style="text-align: justify;">
movie? Do you lie and say that you've seen it?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Yeah, if you remember what the book's cover looks like, you probably think vaguely what </div>
<div style="text-align: justify;">
it's about.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Yeah, or you just go, I actually haven't seen it. </div>
<div style="text-align: justify;">
RP: No, I never say that. Unless it's a lame movie, unless it's like made in the last five years, </div>
<div style="text-align: justify;">
it's like, who cares.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Okay, what if it's somebody you're like having dinner with, and they're in the movie. Do </div>
<div style="text-align: justify;">
you pretend you've seen the movie, or do you just go I'm sorry, I haven't seen the movie yet.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Well that's difficult, I don't know.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: What did you think of my last movie?</div>
<div style="text-align: justify;">
Unscripted</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Sok régi filmet is nézel, melyik a kedvenced?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nemrég néztem a My dinner with André (A vacsorám André-val), szeretem azt a filmet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bár gyanítom, az annyira nem régi. De minden filmet a '30-as évekből, mert, nem is tudom, </div>
<div style="text-align: justify;">
miért.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: De sokat azért néztél, vagyis én azért néztem, mert Jackie a kosztümtervező adott egy </div>
<div style="text-align: justify;">
csomó filmet.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Ja, Jackie adta, azt hittem, kutatási (felkészülési) célból nézted azokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Oh nem, sok filmet adott. Nagyon lazán vette.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nekem is adott egyet, amiről azt mondtam mindenkinek, hogy láttam, pedig nem is </div>
<div style="text-align: justify;">
láttam.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Oké, mit mondasz, mondjuk egy partin vagy, és valaki megkérdezi, hogy láttad-e ezt és </div>
<div style="text-align: justify;">
ezt a filmet? Hazudsz, és azt mondod, hogy láttad?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Igen, ha emlékszel a könyv borítójára, akkor nagyjából lehet tudni, hogy miről szól.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Igen, vagy csak azt mondod, hogy nem láttad.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: RP: Nem, azt soha nem mondom. Hacsak nem egy nagyon gyatra film, vagy az elmúlt 5 </div>
<div style="text-align: justify;">
évben készült, mert akkor kit érdekel.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Oké, és mi van akkor, ha valakivel együtt vacsorázol, és ő benne van a filmben. Úgy </div>
<div style="text-align: justify;">
teszel, mint aki látta a filmet, vagy csak azt mondod, sajnálod, de nem láttad még.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nos, ez nehéz kérdés, nem tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Mit gondoltál a legutóbbi filmemről?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: I really liked that, I saw it. 6:15</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: You did the text, that was funny. It was really funny.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: ---- at the last junket, like, I really liked, I was sitting by myself, I was trying to be eat or </div>
<div style="text-align: justify;">
healthy??? and I was like, I'm gonna sit in and staying, and I'm not gonna drink anything, and </div>
<div style="text-align: justify;">
I'm gonna watch a movie, and I was like, everything else looks too exciting, </div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Why she made me watch this movie?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: And I was like, and I really liked it.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: That's very cool.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: I really liked it.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Oh good.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: You worked with a variety of animals during this movie. If you could be an animal, which </div>
<div style="text-align: justify;">
one would you choose and why? (Sarah, Italy) This is assuming you're not an animal. Which </div>
<div style="text-align: justify;">
you are.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: I'm not an animal. I'd like to have a variety.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Okay, go ahead. I would like to have the head of a bear.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Head of a bear, the body of a horse, and the wings of an eagle.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: I think you should just draw the line there, because it's awesome.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: I'd like crocodile's tail as well.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nagyon tetszett. 6:15</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Előadtad azt a szöveget belőle, az vicces volt. Nagyon vicces volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: ---- a legutóbbi junket után, és csak ültem ott egyedül, ???? és úgy gondoltam, most bent </div>
<div style="text-align: justify;">
maradok, nem iszok semmit, és megnézek egy filmet, és minden olyan izgalmasnak tűnt, </div>
<div style="text-align: justify;">
RW: 'Vajon miért adta pont ez a filmet, hogy nézzem meg?'</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: És nagyon tetszett.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Ez nagyon jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nagyon tetszett.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Oh jó. Többféle állattal is dolgoztál ezen a filmen. Ha állat lehetnél, melyiket választanád </div>
<div style="text-align: justify;">
és miért? (Sarah, Italy) Ez csak akkor működik, ha feltételezzük, hogy nem állat vagy. Pedig </div>
<div style="text-align: justify;">
az vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nem vagyok állat. Szeretnék többféle lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Oké, halljuk. A fejem egy medvéé legyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Egy medve feje, egy ló teste, és egy sas szárnya.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Itt meg is állhatsz, ez nagyon szuper.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: És egy krokodil farka.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: That's cool. Yeah. Okay, so the head of a bear, the body of a horse, that's pivotal, wings </div>
<div style="text-align: justify;">
of </div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Wings of an eagle, and the wings of a pelikan on the back. And also like little pigeon wings </div>
<div style="text-align: justify;">
on his ankles. Or doves, dove's wings.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: That would be cute. But masculine the same time, that's what I meant.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: If you were shipwrecked on an island and could take 1 person and 3 items with you, who </div>
<div style="text-align: justify;">
and what would you take? (Jaycee, England)</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: So funny, my daughter who'd answered this question, and she was like 'I'd take my iPod, </div>
<div style="text-align: justify;">
and I'd take my R shoes, my favourite parfume', and she was like, 'You'd be really hungry'. So </div>
<div style="text-align: justify;">
I'd probably take 3 food items, </div>
<div style="text-align: justify;">
RP: ---- , toast</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Well, something practical, like chicken, so it would lay an egg, and it would produce ---</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: 2 chickens</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: And seeds, so I could grow something to feed the chicken. Do you see how I'm doing </div>
<div style="text-align: justify;">
this?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: And a big fat person.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Like I can eat, if I had to.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: He could figure out how the chicken work.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Exactly. The person would be hard, I'd probably had to take both my kids, cause I'd miss </div>
<div style="text-align: justify;">
them too much if I didn't see them.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Who would you choose out of your kids?</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: This is like ---- with Meryl Streep, I'm not making that choice.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Thank you Reese, and thanks Moviphone for having us, thanks to all of you, for watching </div>
<div style="text-align: justify;">
and sending in your questions. Please see our movie WFE.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: You might need glasses.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: And also lessons in reading.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Ez pöpec. Igen. Oké, szóval egy medve feje, egy ló teste, ez nagyon lényeges, és a </div>
<div style="text-align: justify;">
szárnyai egy</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Egy sas szárnyai, és egy pelikáné a hátamon. És kicsi galambszárnyak a bokáknál. Vagy </div>
<div style="text-align: justify;">
fecske szárnyak.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Az aranyos lenne. Ugyanakkor férfias is, ezt akartam mondani.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Ha hajótörést szenvednél és egy személyt és három tárgyat vihetnél magaddal ki, illetve </div>
<div style="text-align: justify;">
mik lennének azok? (Jaycee, England)</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Olyan vicces, a lányom aki válaszolt erre a kérdésre azt mondta „vinném az iPodom, az R </div>
<div style="text-align: justify;">
cipőim és a kedvenc parfümöm”, erre azt mondtam „elég rendesen éheznél”. Szóval én inkább </div>
<div style="text-align: justify;">
3 ehető dolgot vinnák</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: ----, pirítóst.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Nos, valami praktikusat, mondjuk csirkét, ami tojást tojna, amiből több csirke lenne</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: 2 csirke</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: és magokat, szóval termesztenék a csirkének ételt. Látod, mit csinálok?</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: És egy nagy kövér embert.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Akit meg tudnék enni, ha kellene.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Ő rájöhetne, mit kell csinálni a csirkével.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Pontosan. Az egy ember nehéz választás lenne. Valószínűleg mindkét gyerekemet vinnem </div>
<div style="text-align: justify;">
kellene, mert nagyon hiányoznának, ha nem láthatnám őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Melyiket választanád a kettő közül?</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Ez olyan mint a (filmcím)-ben Meryl Streeppel, ezt a döntést nem hozom meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Köszönjük Reese és Moviphone, hogy itt lehettünk, és nektek is, hogy megnéztétek és </div>
<div style="text-align: justify;">
küldtetek be kérdéseket. Kérlek nézzétek meg az új filmünket, a WFE-ot.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Lehet, hogy szükséged lenne szemüvegre.</div>
<div style="text-align: justify;">
RP: És olvasási leckékre is.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Worst? You two were the worst. We know, we know we suck.</div>
<div style="text-align: justify;">
RW: Legrosszabb? Ti ketten voltatok a legrosszabbak. Tudjuk, tudjuk, hogy vacakok voltunk.</div>
-patti-twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-40736682741734339172015-03-03T09:31:00.002+01:002015-03-03T09:33:08.349+01:00Artist on Artist Pierce Brosnan és Robert Pattinson<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/hSJymdAwDqU" width="420"></iframe><br /></div>
<br />
RP: Hi I'm Robert Pattinson and this is<br />
<br />
PB: Pierce Brosnan.<br />
<br />
RP: And we are doing MySpace Artist on artist for our film Remember Me.<br />
<br />
PB: You're amazing in the movie, by the way. I saw it with my wife and my little boy who's 13<br />
<br />
Delan (vagy mi) and my 26 yearold boy, who's Sean and we just loved it.<br />
<br />
RP: When did you see it?<br />
<br />
PB: Saw it about I think four weeks ago, five weeks ago.<br />
<br />
RP: I still haven't seen the final cut yet, so I can't give you an honest compliment, but you were<br />
<br />
amazing when we were doing it on the day.<br />
<br />
PB: Cheers mate, cheers, no, nono, it's really good Robert, you should be veryvery proud man.<br />
<br />
And well done for being executive producer on it too.<br />
<br />
RP: I know, everybody's been talking, that's like become the biggest talking points on this thing. I<br />
<br />
wasn't a proper executive producer, I feel bad for Nicholas who's the actual producer. I only came<br />
<br />
on just to kind of protect the editing, when anyone can, because there's quite an odd tone to the<br />
<br />
film.<br />
<br />
PB: Right.<br />
<br />
RP: Cause that not really traditional storyline and I didn't really want it to be marketed as<br />
<br />
something that it wasn't and, or edited as something that it wasn't.<br />
<br />
PB: Well done, I think it's a beautiful piece, I think it's gonna really do you well.<br />
<br />
RP: Yeah, I hope it will. I'm curious to see how people interpret it.<br />
<br />
PB: It is a New York story, it's a NW piece, Allen Coulter and I decided me doing a Brooklyn<br />
<br />
accent, which I'd never done before, so I just went in with both Irish feet. Head first. If you can do<br />
<br />
such a thing. Rob, what was your favourite scene? What was your favourite scene with me? What<br />
<br />
was your favourite scene in the movie?<br />
<br />
RP: I don't know. I liked your improvisations when we were having the dinner scene, like, I always<br />
<br />
thought that was quite funny. And I liked the big confrontation scene, you I liked when we were<br />
<br />
having dinner and just before we started shooting anything and I was asking you know what you<br />
<br />
thought about that big scene and you were just like, 'well it's the young line versus the old line' and<br />
<br />
I was like 'oh Jesus, I got even more trapped' and I was like okay, if you can see it in a that simple<br />
<br />
way, and I just wanted to sit there like overcomplicating everything in my head and trying to...<br />
<br />
PB: You did, you overcomplicated things. You got in the way of yourself all the time, just like get<br />
<br />
out of the way of yourself. But you did it man, you did it really well. But I see you get yourself so<br />
<br />
jeed up for the scene. As you had to, you really had to, I mean...<br />
<br />
RP: It was fun like seeing, you know, you seem very comfortable in yourself, but it was kind of<br />
<br />
like a perfect foil, someone come in in that boardroom scene where Tyler is just so kind of self-<br />
conscious, even when he's kind of blowing up. And you're just sort of so completely focused on<br />
<br />
what you're saying back to him. It was a nice little diecot (???) between them.<br />
<br />
PB: It was a good scene to do, it was a very long day's work, I remember that.<br />
<br />
RP: Yeah, I remember shooting that about 11.30 at night.<br />
<br />
PB: Yeah, by the time we got into the room with each other it was, you know, we'd been up since 6<br />
<br />
in the morning.<br />
<br />
RP: Drank 30 cocacos.<br />
<br />
PB: Yeah. But I enjoyed doing that scene with you, I enjoyed being that, the old groom. Emily and<br />
<br />
yourself and 6000 screaming girls outside.<br />
<br />
RP: <br />
<br />
PB: Allenn Coulter, our director, good man. Easy to work with.<br />
<br />
RP: Definitely very easy. He was very trusting, very confident in who he'd cast and how they were<br />
<br />
behaving. It was nice, very relaxed atmosphere, especially amidst all the craziness in all of the<br />
<br />
days. I admired him keeping a really cool head about everything and ingoring all of the madness.<br />
<br />
So yeah, he was great.<br />
<br />
PB: And now you're doing a period piece in London.<br />
<br />
RP: Hm, I'm doing a film called Bel Ami with Uma Thurman and Christine Ricci, Kristen Scott<br />
<br />
Thomas.<br />
<br />
PB: Wow, you'll get some beautiful ladies there. What period, what time period?<br />
<br />
RP: It's in the 1890s, in Paris.<br />
<br />
PB: And now you got another, the vampires coming out?<br />
<br />
RP: There's one more. Which may be split into two, which is called Breaking Dawn, the end of the<br />
<br />
year. And then it's the whole thing done, after two and a half years the whole thing finished.<br />
<br />
PB: That's it, over, done. No more.<br />
<br />
RP: Nope. It's strange. And there's no way to do it, there's no more books. So unless they just make<br />
<br />
it up.<br />
<br />
PB: Well they can, I mean, they do it with the Bond movies, there was only 7 books I think by<br />
<br />
Flemmings.<br />
<br />
RP: Only 7 books?<br />
<br />
PB: I think there was only seven books, yeah. There's only seven books, but you know, what was<br />
<br />
it, the Doctor No is the first one the Connery made and I think Connery, I don't know how many he<br />
<br />
made, he made five movies I think, then Roger Moore.<br />
<br />
RP: So Connery did pretty much all of the actual movies, the actual books.<br />
<br />
PB: Yeah. And then Roger did some. But by the time I got into the game they were all done, they<br />
<br />
just made them up, so be prepared. I don't think they gonna let you get away that easy man.<br />
<br />
RP: I mean I think I'm getting too old, I can't play 17 forever, I mean that's the one, that's the one<br />
<br />
good thing.<br />
<br />
PB: That's true.<br />
<br />
RP: I don't think I can play a 17 anymore, like now.<br />
<br />
PB: – move on man, keep moving on. That's good. Thank you for listening to Robert and myself<br />
<br />
talking about our movie, Remember Me, hope you enjoy, go see it and from me, Pierce Brosnan,<br />
<br />
good night.<br />
<br />
RP: Thank you very much for watching.<br />
<br />
<br />
<br />
RP and PB Artist on artist<br />
<br />
RP: Hello, én Robert Pattinson vagyok, ő pedig<br />
<br />
PB: Pierce Brosnan<br />
<br />
RP: És a MySpace Artist on artist műsorában vagyunk.<br />
<br />
PB: Fantasztikus voltál a filmben, egyébként. A feleségemmel néztem és a kisfiammal, aki 13,<br />
<br />
Delan (vagy hogy hívják), és a 26 éves fiammal Seannal és imádtuk.<br />
<br />
RP: Mikor láttátok?<br />
<br />
PB: Négy vagy öt hete.<br />
<br />
RP: Én még mindig nem láttam a végső változatot, szóval nem szolgálhatok őszinte dicsérettel, de<br />
<br />
amit a felvételen csináltál, az lenyűgöző volt.<br />
<br />
PB: Köszi haver, nem, nemnem, tényleg nagyon jó Robert, nagyonnagyon büszke lehetsz<br />
<br />
magadra. És arra is, hogy executive producer is.<br />
<br />
RP: Tudom, mindenki erről beszél, úgy látszik ez lett a legfontosabb témája az egésznek. Pedig<br />
<br />
nem voltam igazi executive producer, elég kellemetlenül is érzem magam szegény Nicholas miatt,<br />
<br />
aki a hivatalos producer volt. Én csak azért voltam ebben, hogy megvédjem a vágást, mert eléggé<br />
<br />
furcsa hangulatú egy film ez.<br />
<br />
PB: Ez igaz.<br />
<br />
RP: És nem volt az a hagyományos története sem és nem akartam, hogy rosszul reklámozzák, vagy<br />
<br />
rosszul vágják.<br />
<br />
PB: Jól tetted, szerintem gyönyörű egy munka lett, és szerintem jót fog tenni neked.<br />
<br />
RP: Remélem. Kíváncsi vagyok, hogyan fogják értelmezni az emberek.<br />
<br />
PB: Ez egy New Yorki történet, Allen Coulter és én úgy döntöttünk, hogy brooklyni akcentusom<br />
<br />
lesz, amit soha nem csináltam ezelőtt, szóval beleugrottam mindkét ír lábbal, fejjel előre, ha lehet<br />
<br />
ilyet mondani. Rob, mi volt a kedvenc jeleneted? Melyik a kedvenc jeleneted velem? Melyik a<br />
<br />
kedvenc jeleneted a filmben?<br />
<br />
RP: Nem tudom. Szerettem ahogy improvizáltál a vacsorajelenetben, viccesnek találtam. És<br />
<br />
nagyon tetszett a nagy konfrontációs jelenet, tetszett, ahogy azelőtt vacsoránál, mielőtt forgatni<br />
<br />
kezdtünk, megkérdeztem, hogy mit gondolsz a jelenetről, és csak annyit mondtál, hogy 'csak a<br />
<br />
fiatal az idős ellen', mire én úgy éreztem magam, hogy most nagyobb csapdában vagyok mint<br />
<br />
előtte, és arra gondoltam, ha te ennyire lazán tudod venni, én meg csak ott ültem és<br />
<br />
túlbonyolítottam mindent.<br />
<br />
PB: Ez igaz, tényleg túlbonyolítottad a dolgokat. Mindig a saját utadba álltál, csak hagyd a<br />
<br />
dolgokat. De a végén sikerült, megcsináltad, nagyon is jól. De láttam, hogy felturbóztad magad a<br />
<br />
jelenet előtt. Ahogy kellett is.<br />
<br />
RP: Jó volt látni, ahogy te olyan biztosnak érezted magad a saját bőrödben, én meg a tökéletes<br />
<br />
ellentéte voltam ennek, amikor a tárgyalóteremben Taylor szinte felrobban. Te pedig csak arra<br />
<br />
koncentrálsz, hogy mit válaszolj. Érdekes ellentét volt a kettőnk között.<br />
<br />
PB: Igen, jó volt csinálni azt a jelenetet, emlékszem, hosszú nap volt.<br />
<br />
RP: Igen, kb 11.30ig forgattuk az este.<br />
<br />
PB: Igen, mire együtt a szobába kerültünk, és már vagy reggel hatkor keltünk.<br />
<br />
RP: Megittunk vagy 30 kólát.<br />
<br />
PB: Igen. De élveztem azt a jelenetet, jó volt az öregnek lenni. Emily, te, és vagy 6000 sikoltozó<br />
<br />
lány.<br />
<br />
RP: <br />
<br />
PB: Allen Coulter, a rendezőnk, jó ember volt, könnyű volt vele dolgozni.<br />
<br />
RP: Mindenképp könnyű. Megbízott bennünk, biztos volt abban, hogy kit akar a szerepekre, és<br />
<br />
hogy hogyan viselkedjenek. Nagyon jó volt, nyugis hangulat volt, még az egész külső őrület<br />
<br />
ellenére is. Csodáltam azért, mert annyira hideg fejjel tudott hozzáállni a dolgokhoz és teljesen<br />
<br />
ignorálta az őrületet. Szóval igen, nagyszerű volt.<br />
<br />
PB: És most egy kosztümös filmben leszel Londonban.<br />
<br />
RP: Igen, a Bel Ami című filmet csinálom Uma Thurmannel, Christina Riccivel és Kristin Scott<br />
<br />
Thomasszal.<br />
<br />
PB: Wow, nem semmi gyönyörű hölgyekkel leszel. Melyik korban játszódik?<br />
<br />
RP: Az 1890es évek Párizsában.<br />
<br />
PB: Aztán lesz még egy vámpíros film?<br />
<br />
RP: Igen, még van egy. Amit lehet, hogy kettőbe fognak szedni, Breaking Dawn a címe, év végén.<br />
<br />
Aztán az egésznek vége, két és fél év és ennyi.<br />
<br />
PB: Vége, kaputt, ennyi volt. Nem lesz több.<br />
<br />
RP: Nem. Furcsa. És nem is lehet többet csinálni, nincs több könyv. Hacsak nem állnak elő<br />
<br />
valamivel.<br />
<br />
PB: Nos, ez még megtörténhet. A Bond könyvekből is csak 7 db van amit Flemmings írt.<br />
<br />
RP: Csak hét?<br />
<br />
PB: Azt hiszem csak hét, igen. Csak hét könyv van, az első a Doctor No, amit Connery csinált,<br />
<br />
aztán ő még vagy ötöt csinált meg, aztán Roger Moore jött.<br />
<br />
RP: Szóval Connery szinte az összes könyvet megcsinálta.<br />
<br />
PB: Igen, aztán Roger is néhányat. Mire én képbe kerültem, a könyveket már megcsinálták, szóval<br />
<br />
elő kellett állniuk valamivel, szóval készülj fel. Nem hiszem, hogy olyan könnyen megszabadulsz.<br />
<br />
RP: Igaz, de szerintem kezdek öreg lenni, elvégre nem játszhatok egy 17 évest örökké, ez egy jó<br />
<br />
dolog.<br />
<br />
PB: Ez igaz.<br />
<br />
RP: Szerintem már most se tudok egy 17 évest eljátszani.<br />
<br />
PB: Tovább kell menni, mindig csak előre. Ez jó. Köszönjük, hogy meghallgattatok minket,<br />
<br />
Robertet és engem a filmünkről, a Remember Meről, reméljük, hogy tetszeni fog, nézzétek meg,<br />
<br />
és tőlem, Pierce Brosnan, jó éjszakát.<br />
<br />
RP: Köszönjük, hogy velünk tartottatok.twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-58515391060246562972015-03-01T09:20:00.000+01:002015-03-01T09:20:01.883+01:00Life - a film ismertetése a berlini fesztiválon<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>LIFE<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u>Forgatási jegyzetek<o:p></o:p></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Anton Corbijn rendező (A Most
Wanted Man, The American, Control) bemutatja a LIFE című filmet, a See-Saw
Films, a First Generation Films és a Barry Films produkcióját. A Luke Davies
forgatókönyvíró (Candy) filmre vitt mű főszereplői: Robert Pattinson (Queen of
the Desert, Maps to the Stars, The Rover, The Twilight Saga), Dane DeHaan (Kill
Your Darlings, The Place Beyond The Pines), Joel Edgerton (The Great Gatsby,
Warrior), Alessandra Mastronardi (To Rome With Love, Romeo and Juliet) és Ben
Kingsley (Selfless, Iron Man 3, Hugo).<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A filmet a Magnum fényképésze,
Dennis Stock (Pattinson) és a színész James Dean (DeHaan) közötti barátság igaz
története ihlette, amely akkor kezdődött, amikor Stock a LIFE magazin számára
készített fotósorozatot a színészről 1955-ben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Stock akkor egy koravén 26 éves
volt, akinek az életébe berobbant James Dean, a szabad lelkületű filmsztár, aki
megváltoztatta a populáris kultúrát: az öltöny helyett elterjedt a
farmernadrág, a matiné hőseinek a szerepét átvették a tinédzserek szívét
megdobogtató fiatalok. A LIFE magazin által adott megbízatásban a két
főszereplő keresztülutazott az Egyesült Államokon Los Angelestől New Yorkig és
tovább Indianába – ez az utazás megváltoztatta Stock életét, aki ekkor készítette
el a korszak ikonikusnak számító képeit.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A LIFE producerei Iain Canning és
Emile Sherman (Shame, Tracks) a See-Saw Filmstől és Christina Piovesan a First
Generation Filmstől (The Whistleblower, Amreeka), valamint Wolfgang Mueller és
Benito Mueller a Barry Filmstől. A filmet Torontóban és Los Angelesben
forgatták. A filmet Charlotte Bruus Christensen (The Hunt, Far From the Madding
Crowd) fényképezte, a vezető tervező Anastasia Masaro (The Imaginarium of
Doctor Parnassus, Mama), a jelmeztervező Gersha Philips (House of Cards, The
Whistleblower), a vágó Nick Fenton (The Selfish Giant, The Double) volt. A
filmet a Telefilm Canada, a Corner Piece Capital LLC, a Film4, a Screen
Australia, a Harold Greenberg Fund, Michel Merkt, az Union Bank, N.A.
finanszírozta az eOne Entertainmenttel. A nemzetközi forgalmazásért a
FilmNation Entertainment felelős.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Tartalom<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Dennis Stock, a fiatal fotós
James Deanről, a feltörekvő fiatal filmsztárról kell, hogy fotósorozatot
készítsen. Stock komolyabban elkezd foglalkozni a témájával, hogy ne csupán egy
legyen a sok megbízatása közül. Jimmy nem ellenkezik, és Stockot elsöpri az
élet élvezete, a mókák és a lógás. Amikor éppen Dennist nem zavarja az alanya
szenvedélyessége, akkor megpróbálja elkapni a tűnékeny Jimmyt, néha nem csak
azért, hogy lefényképezhesse, hanem, hogy egyáltalán megtalálja. New York
frenetikus, energiával teli világából visszatérnek a kezdetekhez – az indianai
farmhoz, ahol Jimmy felnőtt – azért, hogy elcsípjenek valamit abból a világból,
amelybe Jimmy gyökerei nyúlnak. Dennis úgy gondolja, hogy elkapja egy filmsztár
utolsó pillanatait, mielőtt az megtörik; valójában az utolsó intim, egyszerű
pillanatokat láthatja, amelyeket James Dean megélhetett. A két fiatal férfi
között valószínűtlen barátság alakul ki, ahogy eljutnak Hollywoodból New Yorkba
és végül Indianába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A LIFE keletkezése<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Több, mint fél évszázaddal halála
után James Dean még mindig lenyűgözi a nézőket. Életét és halálát is legendák
övezik. A See-Saw Films azonban nem arra vállalkozott, hogy szokványos
életrajzi filmet gyártson akár James Dean legendájának éltetésére vagy
elvetésére. A filmkészítők egy másik lehetőséget láttak meg az ikonban – egy
történetet a barátságról és a kultúra megváltozásáról. Két művész találkozik a
filmben: egyikük a sikeres, befutott fényképész, másikuk a lázadó színész a
megdicsőülés és a tragédia keskeny határmezsgyéjén. Kettejük kelletlenül induló
kapcsolata olyan bajtársiassággá fejlődött, amelyből megkaptuk az első képeket
az új, elégedetlen fiatalságról és a filmcsillagok új fajtájából.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A történetet a vizsgált színész
életét övező legendák mögötti valóság türelmes kutatása alapján írták. Iain
Canning producer szerint „az ember azonnal izgatottá válik, amikor egy valós
személy életéről forgathat filmet, de ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy
valóban érdemes elmondani azt a történetet... Nagyon precíz háttérmunkán
vagyunk túl, átfésültünk minden legendát és sztorit, megpróbáltuk kihámozni
belőlük az igazságot. Mindezt úgy kellett tenni, hogy az eredmény érzelmekben
dús és dramaturgiailag is érdekes legyen ahhoz, hogy egész estés mozifilmet
készíthessünk belőle.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Luke Davies végezte a kutatás
oroszlánrészét, majd ő írta meg a forgatókönyvet is, amely végül a LIFE-t
eredményezte. Előzőleg Luke már dolgozott együtt Emile Shermannal a See-Saw
Filmstől Luke <i>Candy</i> című regényének filmre vitelekor, és ismerte Iaint
és Emile-t. Luke saját története és írásai hozták össze a közreműködőket, és
együtt találták ki, hogy keressenek egy művészt – színészt, zenészt, írót,
fotóst – a következő filmjük témájának. James Dean is felmerült, és Luke
vállalta, hogy elvégzi a háttérmunkát. „Minden egyes információmorzsán
végigrágtam magam, ami csak James Dean kapcsán előkerült” - mondta Davies - „és
végül előttem hevert egy rövid élet, nagyon széles nézőpontból.” Egy dolog
emelkedett ki: Dennis Stock fotós utazása Deannel. Luke felvetette az ötletet a
See-Sawnál. „Ez lesz a mi filmünk” - mondta Iain. Luke 2010-ben kezdte írni a
forgatókönyvet. Az eredmény nem egy széleskörű, teljes életrajz lett, „inkább
egy nagyívű történet egy fejezete.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Luke tovább vizsgálta Dennis
Stock munkásságát és James Dean híres, Times Square-en készült portréjának a
történetét. Ezalatt számos emberrel beszélt személyesen is, köztük John
Morrisszal, a Magnum ügyvezetőjével (Joel Edgerton játssza a filmben) és Rodney
Stockkal, Dennis Stock fiával, aki a történet idején hét éves volt. Ahogy
összeszedte az életrajzi elemeket, Luke észrevett egy alig rejtett lehetőséget:
„Első szín, Los Angeles. Második szín, New York. Harmadik szín, Indiana” -
mondta. „És az út Indianába olyan egy kicsit, mint visszamenni Jimmy múltjába.
Indiana a mai napig megőrzizte a korabeli Amerika hagyományait és érezhető volt
a feszültség a farm világa és a filmstúdiók között.” Davies úgy látta, hogy ez
az „amerikai közgondolkodás egy elképesztő fordulata volt”, amelyet pont a
fordulatkor kaptak el. Itt született meg az a világ, amelyből a hatvanas évek
lázadásai kinőttek. „A srácok, akik tizennégy, tizenöt évesen megnézték a Rebel
Without a Cause-t, önmagukat láthatták viszont a vásznon. Ez volt a későbbi
kulturális változások előszele” - mondta Luke.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
„Amikor a film címe került elő” -
folytatta Davies - „az azonnal megszületett. Soha nem is gondoltunk másik
címre.” Dennis Stock a LIFE magazin megbízásából dolgozott és a történet
középpontjában azok a döntések szerepelnek, amelyek befolyásolják az ember
életét. Davies szerint „Egy bizonyos értelemben a film mélyebben foglalkozik
azzal a kérdéssel, hogy miképp kellene a saját halandóságunknak befolyásolni
azt, hogy a mának élünk. Egyszerre az élet ünneplése és James Dean halálának
elégiája.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Amikor összeállt az alapos
háttérmunkával megtámogatott, jól megírt forgatókönyv, folytatódhatott a
gyártási folyamat. Iain és Emile megkeresték Christina Piovesant – aki már
dolgozott korábban a See-Saw Filmsszel – a film társfinanszírozása és a
torontói forgatás ügyében. „Emile és Iain a legkreatívabb és legjobb látásmódú
producerek között vannak. Iain alkotó és elbeszélő képességei lenyűgözőek.
Számomra kiváló lehetőség volt két olyan producerrel együtt dolgozni, akik a
szakmájukat ennyire magas szinten űzik” - mondta Christina.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A történet<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
James Dean történetét nehéz
elképzelni Dennis Stock fényképei nélkül. A két fiatal férfit a véletlen
sodorta egymás közelébe. Dean sokáig ellenállt a Stock-féle fotósorozat
elkészültének, legalábbis addig, amíg valamiféle bizalom ki nem alakult a fotós
és alanya között. Néhány hónappal később, amire befejeződött a Rebel Without a
Cause és a Giant forgatása, Dean meghalt, amikor Porsche Spiderjével
autóbalesetet szenvedett. Dennis Stock fényképei bekerültek a LIFE magazinba, a
fotós óriási karriert futott be, amely a nyolcvanas éveiben bekövetkezett
haláláig tartott. Dean pedig legendává vált. Ez a film ennek az emlékezetes fotótörténeti
esetnek állít emléket. A LIFE Stock képei hátterét mutatja be, a képek mögötti
rétegeket, amelyeket az Édentől keletre Times Squarebéli bemutatója előtt,
James Dean pályájának felívelése elején tettek közzé. A film célja, hogy
emberközelivé tegye azt a személyt, aki James Dean mitikus karaktere mögött
volt, hogy bemutassa az önmagával vívódó fiatal színészt, aki ellenáll az
iparág minden olyan igyekezetének, amely sztárt akart faragni belőle. A
történet másik szereplőjét is megismerjük: a művészt és a krónikást a lencse, a
hírnevet hozó eszköz mögött. A kettejük története összecseng a mostani,
hírességekre épülő kultúrával, az előre gyártott elismertséggel és a mindenütt
jelen lévő kamerákkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Annak a bizonyos 1955-ös fotós
utazásnak az anyaga alapozta meg a James Deanről alkotott képet, ez az anyag
hirdette a fiatalság feltörekvő kultúráját. A generációs szakadék egyre
növekedett, de a LIFE-ban jelen lévő feszültség a két fiatal szereplő eltérő
világnézetéből adódik. Iain Cannin szerint „James Dean katalizátor volt a
populáris kultúrában, az emberek kezdték elfogadni, hogy a fősodortól eltérő
életutat is választhattak. Ez jól tükröződött Dennis Stock karakterében, akinek
addigra már saját családja volt, és mivel ez nem alakult túl jól, ezért amikor
meglátta Dean karakterét, arra gondolt, hogy bárcsak visszautazhatna az
időben.” Mindemellett Dennis nem volt képes a pillanatnak élni úgy, ahogy Jimmy
tette. Stock az ötvenes évek konformista társadalmának igyekezett megfelelni,
Dean pedig kényelmesen elutasította a szokásokat. Stock a társadalom által
felírt recept szerint élt: házasság, karrier, gyerekek. Ennek ellenére
elégedetlen volt. A házassága kudarcba fúlt, szülői kötelezettségei elől
menekült, de a szokásos sikerhajhászással nem állt le, és végletekig a cége
érdekeinek megfelelően cselekedett. Luke Davies rámutatott arra, hogy „Dennis
annak a LIFE magazinnak a ragyogó fiatal fotósa, amelyet hetente harminc millió
ember olvasott. Jimmy csak egy fiatal színész, aki már szerepelt néhány félórás
tévéshowban, és éppen most forgattak le vele egy filmet, amely talán híressé
tehette. Pontosan ez volt az a pillanat az időben, amikor Dennis volt a
társadalmilag magasabb szinten lévő szereplő, nem pedig Jimmy, aki számára ez
az eset egyfajta alku volt az ördöggel.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A LIFE James Dean dilemmájával
foglalkozik. A színész szakmai sikerre áhítozik, de egyúttal szeretné
fenntartani önképét, és érzi „a Warner Brothers által kínált hírnév nyújtotta
erőt és a többit, de nagyon ellentmondásosak ezek az érzései” - mondta Davies.
Szüksége volt a lehetőségekre, de független is akart maradni, kívül akart
maradni a celebritások világán. „Dennis tehát pontosan az a fajta alak, akitől
távol akart maradni” - és ebben semmi értelmet nem látott a fotós maga: „miféle
figura nem akarná, hogy a róla készült képeket a LIFE lehozza?” Davies
„macska-egér játéknak” nevezte kettejük kapcsolatát. Súrlódás volt köztük.
Dennis a szakmai lehetőséget látta meg, James pedig egy profi csapdát. A
kulturális különbségek végigkísérik a cselekményt, ám a két ember barátságának
története arról is szól, hogy a különbségek összeegyeztethetőek és ők ketten
közös nevezőre jutnak. Végül egyfajta „kísérleti vonzalom” alakul ki közöttük,
és „a film végére mindketten alaposan átgondolják azt, hogy miként folytassák
életüket.” Canning hozzáteszi: „Ebben a történetben végignézhetjük, ahogy James
Dean ráveszi Dennist arra, hogy megnyíljon a saját élete felé, és látjuk, hogy
James hogyan képes kezelni az örök konfliktust Hollywoodban a művészet és az
üzlet között.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Canning szerint „teljesen más
világban élünk azóta. A hírességek életének a dokumentálása radikálisan
megváltozott azóta, hogy Dennis Stock fényképészként elkezdett dolgozni. A film
egyfajta tisztelgés azelőtt a szabadság előtt, amely Stocknak és Deannek
lehetővé tette a fotós utat L.A.-tól New Yorkon át Indianáig, csak kettesben,
csak a fényképészetre figyelve. Nem volt minden annyira kiszámolva, mint ma,
nem volt minden leszervezve és talán nem volt minden olyan bonyolult sem. Ebből
a szempontból a jelent szembe is állítja a korabeli állapotokkal.” Canning
szerint Dennis Stock szempontjából az utazás „arról szólt, hogy a fotó
alanyának a lelkét örökítse meg, nem egy ellopott pillanaton keresztül, hanem
egy olyan pillanatban, amely a megismerésé, az alannyal törődésé és a
megértésé.” Ez a fajta munka tette ünnepelt fényképésszé Anton Corbijnt is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Anton színre lép<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Iain Canning egyik ihletője arra,
hogy belevágjon egy akkora munkába, mint a LIFE, Anton Corbijn Control című
filmje volt, egy életrajzi mű a Joy Divisionos Ian Curtisről. A kapcsolódási
pontok nem értek itt véget. Anton elismert pályafutását a fotózásban kezdte,
ezt a rockzene folytatta, ahonnan a zenei videókig és végül a mozifilmekig
jutott el. Amióta megalapították a See-Saw produkciós cégüket, Iain és Emile
többször dolgoztak együtt Antonnal és olyan együttesekkel, mint a Depeche Mode,
a U2 és a Coldplay. Ahogy a James Dean-projekt fejlődött, természetes volt,
hogy Antont akarták bevonni a munkába. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Iain szerint „számos közös ponton
kapcsolódik a Control és a LIFE, Anton ugyanis mindkettő filmben bemutatott
világnak a mélyébe lát, hiszen ezeket saját maga is alaposan ismeri.” Ez a
közös pont a LIFE-nál a fényképészet és a fotós befolyása az alanyára. Anton
ismerte jól, hogy milyen személyes és szakmai kapcsolatok alakulhatnak ki egy
ilyen találkozásból, és a Control forgatásakor a saját történetéhez nyúlt
vissza abból az időből, amikor Ian Curtist és a Joy Divisiont fotózta. Ő volt a
tökéletes választás a LIFE rendezésére, mert „a történet egy fényképészről is
szól, aki színészekkel, zenészekkel dolgozik, és megragadja a képein az alanyai
lelkét és szellemét” - mondta Iain.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Christina Piovesan már dolgozott
Corbijnnal Montrealban, amikor az Arcade Fire „Reflektor” című számához
forgatták a videoklipet. Piovesan elmondta, hogy „órákat töltöttem Antonnal a
kocsijában, ahogy kerestük a forgatásra alkalmas helyszíneket, és fantasztikus
történeteket mesélt arról a rengeteg emberről, akikkel találkozott és akiket
fényképezett.” Anton egy „világhírű fotós, aki úgy érezte, hogy a film
valamennyire az ő saját életét mutatta be” - mondta a nő, aki szerint a film
mélyen megérintette a rendezőt. „Emlékszem, ahogy beszélt Robhoz abban a
jelenetben, amikor ő Stockként a sötétkamrában van, és éppen előhívja az
ikonikus képet James Deanről a Times Square-en. Anton, ahogy magyarázta Robnak,
hogy mit kell tennie, láthatóan nagyon felélénkült, érezni lehetett, hogy
mennyire otthon érezte magát a helyzetben. Nagyon izgalmas volt látni, ahogy a
saját szenvedélyéről beszélt Robbal.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
„Antonnál szerintem az pendítette
meg a legmélyebb húrt, hogy a történet szerint egy fotós elmegy egy utazásra
egy művésszel, és végül ő határozza meg ennek a művésznek a stílusát, az
ikonográfiáját” - mondta Canning. Dennis Stocknak ez a munkája éppen Anton
születési évére, 1955-re esett és Canning szerint Antonnak tetszett a gondolat,
hogy egy fotós-színész kapcsolat akkor alakult ki, amikor az ő élete is
elkezdődőtt. A csillagok együttállása nem is lehetett volna kedvezőbb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Luke Davies elragadtatott volt,
amikor Anton a fedélzetre lépett. Davies nagy rajongója a Controlnak, és
rájött, hogy micsoda kapcsolat rejlik „Anton múltja és szenvedélye” és a LIFE
között, hiszen „Anton fényképészként kezdte, és teljes mértékben beleélhette magát
Dennis szerepébe.” Anton megjelenésével Luke úgy érezte, hogy a forgatókönyve
jó kezekbe került. Dane DeHaan és Robert Pattinson is megerősítették, hogy
tetszett nekik a Control és megbíztak Antonban. Dane szerint „Anton egy nagyon
csendes ember, de nagyon aprólékosan figyel minden jelenetre, és úgy mehet az
ember el a forgatás után, hogy tudja, mennyire csodálatos lesz a film.” Dane
szerint a rendező nyugodt, biztató hangulatot teremtett a forgatáson, Robert
pedig megjegyezte, hogy mennyire csodálja az „eleganciát, ahogy Anton filmet
forgat. Tudja, milyen eredményt akar elérni.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Anton eredetileg nem akart egy
másik életrajzi művel foglalkozni, de az előző filmjeihez képest kevésbé sötét
témát keresett, és Iain pont ekkor találta meg a LIFE „nagyon alaposan megírt
forgatókönyvével.” Anton azt is hozzátette: „Stock végül is egy fotós volt, aki
egy ismert, érdekes személyt fényképezett, aki ráadásul művész. Ez nagyjából
ugyanaz, mint amit én csinálok.” Anton saját fényképészi pályafutása elején
közeli munkakapcsolatba került Herman Brood rockzenésszel, aki azóta Hollandia
leghíresebbje lett a műfajban. Anton fotói nagy szerepet játszottak Brood
hírnevének kialakulásában, és azóta is barátok maradtak, éppúgy, ahogy Dennis
Stock is James Dean barátja maradhatott volna, ha Dean nem hal meg oly
hirtelen. Anton szerint „közel állt hozzám a történet, amelyben egy fiatal
fényképész elindult valakivel, akinek a pályája aztán hirtelen felívelt és én
hátramaradtam.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Anton természetesen önmaga is
híressé vált, de mivel ő a kamera mögött áll, inkább Stock karakteréhez érzi
közel magát. (Még közös példaképük is van W. Eugene Smith személyében, aki a
régi nagy mesterek egyike.) A rendezőnek tetszett a feladat és alá is írt
mellette, annak ellenére, hogy nagyon szoros volt a beosztása – a LIFE kezdése
előtt egy hónappal még az A Most Wanted Man-en dolgozott. „Számomra új volt,
hogy két, egymáshoz ilyen közel álló filmet forgassak, de szerintem jó munkát
végeztünk... nagyon különleges érzés volt.” Anton szemszögéből a film nem csak
a James Deanről szóló anyag miatt volt érdekes: „Ez igazából ugyanannyira
Dennis Stock története is. Az egészet jórészt az ő szemén keresztül látjuk... a
hangsúly azon van, hogy ő miként élte meg az eseményeket, és hogy a két
főszereplő barátságából ő mit tapasztalt.” A fotós és a színész megosztoznak a
LIFE főszerepén. Anton rámutat, hogy „Jimmy és Dennis képesek voltak tanulni
egymástól: Dennis megtanulta, hogy másképp nézzen a saját fiára, és James
Deannek érdekes lehetett, hogy egy barátjának saját véleménye volt a dolgokról,
nem pedig mindenre gondolkodás nélkül helyeselt. Stock egyértelműen nem az
utóbbi típusú személy volt.” Mivel a film valós személyeket ábrázol, Anton
elismerte, hogy nagy felelősséggel tartozott a dolgok pontos ábrázolása iránt,
de a munkája egyúttal kreatív típusú is volt. „Természetesen közel kellett
maradni a valós személyhez, de ez egyszerre egy film is. Egy filmben mindig
keresi az ember a drámát, és a készítő nem próbál meg egy szörnyű embert rendesként ábrázolni, vagy éppen
fordítva. Megpróbáltunk mélységet adni a szereplőknek és megpróbáltuk bemutatni
a motivációikat.” A rendező víziójának megvalósításához azonban nagy
színészekre is szükség volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Casting<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Robert Pattinson játssza Dennis
Stockot, a fényképészt. A színész szerint számára nagyon vonzó volt a projekt,
mert „érdekes történelmi időszakban játszódik és egy olyan erőteljes
személyiségről szól, mint James Dean” - mondta. „Elég sokszor elolvastam a
forgatókönyvet, mielőtt elvállaltam a szerepet.” Állítása szerint lenyűgözte,
hogy „mennyire elegánsan, költőien meséli el a történetet.” Az is egy
szimpatikus tényező volt, hogy egy saját korabeli színésszel dolgozhatott
együtt, amikor összeült Luke Daviesszel és Anton Corbijnnal egy megbeszélésre.
„A döntésem azonban nagyban függött attól, hogy kit szemeltek ki Jimmy
szerepére” - tette hozzá Robert. Megjegyezte, hogy egy Anton-kaliberű rendező
számára nem lehetett elég, hogy felvegyen valakit, aki hasonlított James
Deanre, és nem is kötelezte el magát Stock szerepe mellett addig, amíg Dane
DeHaan nem jött képbe. (Amikor felmerült, hogy ő maga is játszhatta volna James
Deant, Robert csak nevetett: „Áh, nem. Egy millió év múlva sem. Dane sokkal
bátrabb.”)<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
És ahogy Anton és a producerek
tudták, hogy DeHaant akarták Dean szerepére, ugyanúgy meg voltak győződve
arról, hogy Pattinsonnak kell kapnia a másik főszerepet. Anton így emlékszik
vissza: „Rob elég hamar képbe került számomra, és miután találkoztunk, már
senki mással nem akartam találkozni erre a szerepre.” A rendezőnek az is
tetszett, hogy Robert és Dane „annyira különböző színészek, ami kiváló a két,
egymással ellentétes szerep szempontjából. El lehet képzelni, hogy barátokká
váltak a különbözőségük miatt, ami érdekessé is teszi a barátságokat – olyat
tudsz nyújtani a másik félnek, ami nincs meg őbenne.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Luke Daviest saját bevallása
szerint a szereposztás bejelentése számára szinte álomszerű volt. Pattinsonnak
a Rover-beli szereplését lenyűgözőnek nevezte, és tudta, hogy a színész kiváló
választás Dennis szerepére. Dane DeHaan így kommentálta a hírt: „Nagyon
tisztelem Rob bátorságát abban, hogy hajlandó ilyen filmekbe beleugrani.
Folyamatosan egyre nagyobb kihívások elé áll, és örülök, hogy ebben a filmben
együtt dolgozhattam vele.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Iain Canning úgy nyilatkozott,
hogy „Pattinson nem akar az a kifejezett matinébálvány maradni, és tényleg
érdeklik azok a szerepek, amelyekben többrétegű, komplikált személyiségeket
kell eljátszania. Nagyon érdekesnek tartom, hogy Robert Pattinson egy olyan
fotóst játszik, aki lefényképezhetett valakit akkor, amikor az a sztárlét
küszöbén volt, különösen azok után, ami vele magával történt az Alkonyat-filmek
bemutatásakor.” Christina Piovesan is hasonlóan vélekedett a kérdésben: „Ez egy
nagyon izgalmas dolog. Fiatal sztárként mindig is ő szerepelt a hasonló
képeken, és most ő játszhatja az embert az objektív másik oldalán.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Robert nagyon komolyan vette a
szerepe fotós oldalát. „Rob fanatikusan mélyre merült a fotózás technikai
részleteibe, hogy mindent helyesen csináljon” - mondta Iain. Robert maga így
beszélt arról, hogy miként állt a szerepe szerinti művészeti ághoz: „Néhány
hónappal a forgatás előtt elkezdtem fényképezni ugyanazzal a Leicával, ami
Stocké volt.” A hagyományos fényképészetet haldokló művészetként írta le: „Van
benne valami gyengéd a digitális fényképezéssel szemben, mert itt nem lehet
erőltetni egy képet. Nem lehet úgy tenni, mint amikor az ember lő egy fotót az
iPhone-jával, hogy majd később tesz rá egy szűrőt.” Robert elment a Leica
londoni központjába is, hogy tanácsokat kérjen, erről azt mondta: „hosszú idő,
amíg valaki megtanul egyáltalán elfogadható képeket készíteni, és az még sehol
sincs a jó képektől.” Mégis igyekezett megérteni az általa játszott szereplő
világát szakmai és személyes szempontból is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Canning szerint „a szerepre
felkészüléskor Robnak meg kellett birkóznia azzal a feladattal, hogy milyen
fontos megérteni Dennis érzelmi állapotát abban az időben. Meg kellett értenie,
hogy akkor egy huszonhét éves férfinak már illett letelepednie és egy bizonyos
fajta életet élnie, ám Dennis Stock nem élte azt az életet.” Dennis a helyét
kereste a világban. Canning fontosnak tartotta megjegyezni, hogy „Rob milyen
nagy energiát ölt a szerepbe, az empátia és a sebezhetőség keverékét
jelenítette meg abban, ahogy megformálta Dennis ellenállását a megállapodott,
adott séma szerinti élettel szemben, valamint azt is, hogy érzelmileg milyen
nehéz feladat jó apának lenni.” A szerep szerint Robnak meg kellett küzdenie a
sikerért fizetendő árral és ezt mérlegelnie kellett az apaság általa felmért
értékével.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Robert számára érdekes volt ez a
konfliktushelyzet és Stock ellenállása a szülői szerepnek: „Tetszett, hogy
Dennis Stockot meglehetősen rossz apaként állította be a sztori. Tekintet
nélkül most a korszakra vagy James Deanre, általában egy filmben nem szerepel
egy fiatalon apává vált személy, aki szerint a szülői feladatok korlátozzák őt
a művészi tevékenységében, vagy abban, amivé válni akar. Ez a történet nagyon
nyíltan és őszintén kezeli a kérdést a forgatókönyvben. Egy hétéves gyerek
apjának lenni érdekes dolog, nem gyakori az én koromban.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Dennis a saját szakmaiságát is
megkérdőjelezi. Robert szerint „az átlag lesifotós felett állt egy lépéssel, és
anyagi okokból kellett kommersz témákkal foglalkoznia, így semmi lehetősége nem
volt a művészi énjét kibontakoztatni a munkájában. Megcsinálta, amit mondtak
neki, és ez a légkör fojtogatta őt. Egy ideje már Los Angelesben élt, és kezdte
úgy érezni, hogy elpocsékolja az életét. A harmincas évei felé közeledett, és
még nem bizonyított, nem volt vagyonos, ráadásul New Yorkban hagyta a
családját.” Ezzel egyidőben Robert azt is állítja, hogy Dennisnek egy másik
fajta szakmaisága mégis létezett: „A világot még nem telítették a hírességekről
szóló képek, így a LIFE magazinban megjelenők értéke nagyobb volt, ráadásul nem
próbálták megalázni a sztárokat a képeken. Rajongtak értük és szerintem a fotók
alanyai is jobban bíztak a fotósokban.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
James Dean bizalmát elnyerni
azonban így is kihívás volt Dennis számára. Végül nagyon közel engedte magához,
de ehhez idő kellett. A munka azonban meghozta gyümölcsét. Robert szerint
„Dennis hamarabb rájött arra, hogy Jimmy milyen gyorsan híressé fog válni, mint
Jimmy maga.” Ez a fotósnak óriási lehetőséget jelentett, bár Robert azt mondta,
„szerintem Dennis legnagyobb problémája az, hogy nem tudta értékelni a saját
munkáját. Jó képeket készített azelőtt is, hogy megismerte volna Jimmyt, de
ezeket nem tartotta értékesnek és nem is halmozták el díjakkal értük.” A
fotózás a szakmai elismerés lehetőségét hordozta magában, és ami nagyon fontos
volt, személyes elismertséget is. „Jimmy megkedvelte a fotóst és elismerte a
munkáját, ami által lehetősége nyílt Dennisnek, hogy újra művészként tekintsen
magára, mert ő maga is tisztelte Jimmyt.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem egy hasonmás<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A stáb és a többi színész is
egyetértett abban, hogy Dane DeHaan tökéletes választás volt James Dean
szerepére – mégis, kellett némi rábeszélés, hogy a színész vállalja a szerepet.
Anton így emlékezik vissza: „rengetegen akarták eljátszani James Dean szerepét,
de az egyetlen, akivel én találkozni akartam, az Dane volt, aki azonban hallani
sem akart a találkozónkról. James Dean a kedvenc színésze, és nem volt ínyére a
gondolat, hogy a nyomdokaiba lépjen.” Dane, bár tetszett neki a forgatókönyv és
tiszteli Anton munkásságát, bevallotta, hogy eleinte nem akarta vállalni a
szerepet és hosszú idő volt, amíg ez az álláspontja megváltozott. „A
forgatókönyvet nagyjából egy évvel a forgatás előtt már megkaptam, és amikor
elolvastam, arra jutottam, hogy semmiképpen sem tudom ezt megcsinálni. Azt
hiszem, ötször mondtam nemet, mielőtt végül beleegyeztem.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Dane elmondta, hogy sokan
meglepődtek a döntésén, mert egy remek szerepre kapott ajánlatot egy remek
rendezőnél. Hogy lehetett az, hogy egyszerre volt lelkes a történet és a rendező
iránt és elutasította a szerepet? A válasz Dane szerint az volt, hogy
„túlságosan tisztelem és szeretem James Deant ehhez. Ő egy olyan személy, akit
példaképemnek tartok, és nem hiszem, hogy akár önmagamat annyira megbecsülném,
mint őt.” Dane gondolatait egy beszélgetés terelte új irányba: „Iain Canning
elmagyarázta, miről szól a film és elmondta, hogy lehetőségem teremhet arra,
hogy megmutassam, milyen volt az igazi James Dean. A többségnek csak
elképzelései vannak róla, de ezek sokszor pontatlanok.” Ráadásul a mai
generációban sokan nem is tudják, ki volt James Dean, tehát a film egy teljesen
új közönség számára is bemutathatja őt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Végezetül a történet jellege, a
szerep jelentette kihívás és a színészet iránt érzett elhivatottság meggyőzte
Dane-t. Meg is ijesztette kissé, de tudta, hogy ezáltal jobban kiteljesedhetnek
a képességei és javul a színészi teljesítménye: „A lehetetlensége volt kihívó
végül. Nem nagy öröm olyasmit csinálni, ami könnyű.” Mások meg voltak győződve,
hogy a színész eddig is kiválóan teljesített.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Iain Canning úgy meséli, hogy
„Dane DeHaan kezdetektől fogva a mi James Deanünk volt, és egyre nehezebben
viseltük volna el, ha végleg visszautasítja a szerepet, mert ahogy több filmje
jött ki, úgy győződtünk meg egyre jobban arról, hogy ő a mi emberünk.” A cél a
legjobb színész megtalálása volt, és „nem akartunk abba a csapdába esni, hogy
találunk egy tökéletes hasonmást.” Anton szerint igazából „Dane számára ez
fizikai változással is együtt járt. Nagyon vékony fiú, mint a mai színészek
általában, és ki kellett gyúrnia magát az ötvenes évek férfiainak a szintjére –
ami közelebb áll egy farmer testalkatához – és nagyszerű lett az eredmény.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Dane is említette a James Deanné
válás fizikális kihívásait: „Tizenegy kilót kellett magamra szednem három hónap
alatt. Saját edzőm volt, és rengeteget ettem, hogy a testalkatom hasonlítson.”
Sarah Rubano volt Dane sminkese, akivel a színész már a Pókember forgatásán
nagyon jó munkakapcsolatot alakított ki. „Megkérdeztem, hogy tudna-e belőlem
James Deant faragni, és tudott!” - mondta Dane. Sarah figyelme mindenre
kiterjedt a szem és a haj színétől (Dane szerint James Dean haja a legjobb
hajviselet valaha a világon) a szemöldök ívén át a fülcimpák állásáig, hogy
Dane külsőleg is teljesen hiteles legyen. „Körülbelül két órát kellett
sminkeléssel töltenem, mielőtt egyáltalán a helyszínre mehettem.” Dane csak
elismerően tudott beszélni Gersha Philips, a jelmeztervező munkájáról is:
„sikerült neki a tökéletes összeállítást megtalálnia, szinte ugyanazokat a darabokat,
amiket James Dean is viselt, mint a híres Times Square-i kabát, amit a filmben
sokszor hordok. Sok ruhadarab egyenesen abból a korból való.” A sok erőfeszítés
nem csak a közönségnek szólt: „Ha belenézek a tükörbe és látom, hogy pont úgy
nézek ki, mint ő, az nagyon sok önbizalmat ad.” Robert Pattinson szerint DeHaan
„tényleg átélte a szerepet. Dane alakításában megjelennek Jimmy jellemzői.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A szerep azonban a fizikai
tulajdonságoknál többet kívánt meg. Canning elmondta, hogy „Dane mindvégig
megdöbbentően ugyanúgy néz ki, mint James Dean, de fontos volt számunkra, hogy a
rá jellemző faragatlan, nyers szépséget is visszaadjuk a vásznon. Dane
rendelkezett James Dean hangjával, fizikumával és stílusjegyeivel, ráadásul el
tudta hozni nekünk Dean személyiségét is, ami igazi csoda. Nem karikatúrát
játszik. Nem a filmekben megjelenő James Deant játssza, amelyek maguk is
egy-egy szerep voltak James Dean számára. Megtalálta az igazi személyiséget a
filmeken túl.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
DeHaan tisztában volt azzal, hogy
egyszerre kellett a valós személyt és a legendát megjelenítenie: „Mindenkinek
van valami elképzelése arról, hogy milyen ember lehetett. Bizonyos szempontból
nagy felelősséget vállaltam azzal, hogy tiszteletben tartsam a legendát és
egyszerre leromboljam a korlátokat és megmutassam, ki volt ő, nem pedig azt,
amit a többség gondol róla. Ez egy kényes terület, ahol óvatosan kellett
mozogni, mert az emberek, akik elmennek a moziba és megnézik a filmet, mind
rendelkeznek egy előzetes képpel – ezekből is láthatnak felvillanásokat – de
végül remélhetőleg tanulni is fognak valamit James Deanről.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Dane egyetértett azzal az
állítással, miszerint a LIFE nem egy szimpla életrajzi mű. „Két hetet mutat be
James Dean és Dennis Stock életéből, de ez a két hét kritikus jelentőségű.” Dane
szerint sokkal inkább jellemtanulmány, mint életrajzi film, és hozzáteszi:
„Ebben az időben Hollywoodon és a saját szülővárosán kívül senki nem tudta,
kicsoda ez az ember. Az Édentől keletre még nem jelent meg, a Haragban a
világgalt és az Óriást le sem forgatták.” A LIFE-ban megjelenő James Dean a
siker előtti utolsó lépcsőfokon áll, és Dane szerint „tudtam azonosulni azzal,
hogy mit jelent a közelgő hírnév és az ezt kísérő vegyes érzelmi világ.” Az
1950-es évekhez képest az információ és a fényképek terjedési sebessége és
hozzáférhetősége megnőtt a médiában, de Dane állítja, hogy „van, ami nem
változott, és ami érdekes a film kapcsán, hogy a hírnév egy összetett dolog,
különösen azoknak, akik alanyaivá válnak. A film különösen jól bemutatja, hogy
ami kívülről fényes, tökéletes, új és izgalmas, azt a valóságban átélni egy
igazi küzdelem.” A Dean iránti személyes kötődésről és a példakép pályájának
megismeréséről így beszélt: „Három hónapomba telt, amíg végigolvastam mindent,
ami csak a kezem ügyébe kerülhetett. Megnéztem egy sor interjút és rátaláltam
egy szuper felvételre, amit akkor készített, amikor hazament Fairmountba
Dennisszel. Egyike volt az elsőknek, akik rejtett felvételt készítettek, amikor
felvette a beszélgetést a családjával az étkezőasztalnál.” Dane szerint a
lehetőség, hogy ennyire alaposan felkészülhetett a szerepre, valóságos luxust,
ideális helyzetet jelentett. Megkereste és meg is találta a legendák mögötti
James Deant, azt az embert, aki befolyással volt Dennis Stock életére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Dane így nyilatkozott a film
középpontjában álló kapcsolatról: „Dennis különösen nagyívű pályát ír le a
cselekményben, és Jimmy ennek egyfajta katalizátora. A két főszereplő tanul
egymástól. Jimmy szintén sok változáson megy keresztül, és ezalatt a két hét
alatt jön rá, hogy a család és az otthoni élete mennyire eltávolodik tőle,
ebben a felismerésben pedig Dennis segíti.” Ezzel egyidőben Dennis „mindig a
jövő miatt aggódik” és így vonzó számára Jimmy élj a mának-hozzáállása.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
DeHaan szerint a LIFE egy „film
két különböző, nagy kaliberű művészről, a találkozásukról, arról, hogy mi a
közös bennük és mit tanulnak egymástól.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sir Ben Kinsley játssza Jack
Warnert, a stúdió igazgatóját, azt az embert, aki James Dean színészi
pályafutását tovább rendezhette volna. Christina Piovesan producer szerint a
színész kiváló volt a szerepre, mert „olyasvalakit kerestünk, aki egyszerre
karizmatikus és képes elnyerni a közönség szeretetét.” Warner szerepéről,
arról, hogy egyszerre kellett benne megtestesíteni a hatalmas stúdióvezetőt és
a mentort, és Dean reflexiójáról ezt mondta Iain Canning: „Jimmy nem akarja,
hogy irányítsák, de nem tudja csak úgy figyelmen kívül hagyni Warner sikereit
abban, ahogy felépített színészeket, rendezőket és filmeket. Az az igazán
fantasztikus, ahogy Warner alakja egyszerre egy abszolút zsarnok és a
nagybácsi, akihez szívesen fordul az ember tanácsért. Ben Kingsley könnyedén
hozza mindkét karaktert, néha egyazon mondaton belül is.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Dane DeHaan is tapasztalta ennek
a hatását: „Sok szempontból érzem úgy, hogy Ben ijesztett rám annyira, hogy
szerepeljek a filmben. A második vagy harmadik forgatási napon jártunk, és
hirtelen ott voln Jack Warnerként, aki egy nagyhatalmú, félelmetes ember volt.”
A hatás nem csak a jelenetben jelentkezett: „aztán véget ért a jelenet és Ben
Shakespeare-t idézett a szünetekben. Nagyon rá jellemző volt, és nagyon
lenyűgöző élmény. Különleges volt vele dolgozni.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Joel Edgerton játsssza John G.
Morrist, a New York-i Magnum Photo vezetőjét, aki segített összehozni Dennis
Stock szerződését a LIFE-hoz James Dean fotózására. Luke Davies Edgerton
személyes barátja, aki gyakran viccelt azzal, hogy Luke-nak is kellene egy
szerepet vállalnia a filmben. Joel Luke-tól tudott a filmről és itt kezdődött
az érdeklődése is a történet iránt, és végül úgy gondolta, hogy a forgatókönyv
nagyon jól sikerült, az anyag pedig „lebilincselően kezeli a filmtörténet egyik
legrejtélyesebb figuráját.” Joelnek az is tetszett, hogy a történet nem követi
a legtöbb életrajzi film által felrajzolt ívet: „vannak ugyan kiváló kivételek,
de számos életrajzi film olyan, mintha ugyanazt néznénk újra egy személy egész
életére szóló bevásárlólistájáról” a formulaszerű felemelkedés, bukás és
jóvátétel séma alapján. Tetszett neki a LIFE által mutatott megközelítés arról,
hogy egy nagyon fontos részletre fókuszált, és a történet szerinte egyfajta
tánc a hírnévvel. Joel ráadásul Anton munkájának rajongójaként bízott a
rendezőben, hogy „jó csapatot állít össze, az eredmény pedig kellően esztétikus
lesz, értően mesél el egy jó történetet.” Az Országúti bosszúból ismerte Robert
Pattinsont („jó benyomással volt rám, kicsit talán félre is tolt” - mondta).
Örömmel vállalta Morris szerepét, amelyet Canning mogorva, de kedves alakként
jellemez, ezek olyan tulajdonságok, amelyeket Edgerton jól alakít a vásznon.
Canning szerint Edgerton egyfajta jó bátyként és mentorként jelenik meg. Morris
tudja a filmben, hogy „mikor kell nyomást gyakorolni Dennis Stockra és a többi
Magnumos fényképészre annak érdekében, hogy saját magukhoz képest jól teljesítsenek.
Joel alakítása alapján a néző jobban megérti a Magnum értékeit... nagyon
maximalista, kiválóságra törekvő társaság volt” - mondta Canning, aki ezzel
utalt a cég elkötelezettségére a fotóriporteri és fotóművészi szakma iránt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Davies a valóságban is
találkozott John Morrisszal és Joel rengeteg kérdést tett fel Luke-nak az
általa játszandó szereplőről. Luke szerint kritikus fontosságú volt, hogy
elkapják Morris központban álló személyiségét, ahogy tudatosan alakította a
Magnum jelentőségét. Luke szerint John Morris volt az az ember, aki minden
körülmények között kiharcolta az embereinek a jó lehetőségeket, és ezt Joel
pontosan el tudta játszani. Morris segíti és egyszerre kihívja Dennist,
reflektál Dennis előrehaladására, mert a fotósnak időről időre be kell
jelentkeznie a főnökénél, és ezekben a beszélgetésekben látszik Dennis elszánt
küzdelme és Morris értékelése. Iain szerint a szerep kulcsfontosságú a filmben,
„mert ettől érezzük úgy, hogy Dennisnek el kell érnie valamit, nem csak
önmagáért, hanem azért, hogy továbbra is megérdemelten legyen a Magnum fotósa.”
A végén Morris minden tekintetben elismeri a munkát James Deannel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Alessandra Mastronardi játssza az
olasz származású színésznőt, Pier Angelit, akinek romantikus kalandja volt
James Deannel. Feltűnő ez a szerep egy olyan filmben, amelyet alapvetően a két
férfi főszereplő határoz meg. Iain Canning szerint nagyszerű volt látni azt az
energiát és lelkesedést, amelyet Alessandra játéka szőtt bele a filmbe. „Ez egy
fontos szerep és fontos, hogy jól játsszák el, ezért is volt szükségünk egy
olasz színésznőre, mert ezzel akartunk valamit belecsempészni a történetbe a
korabeli európai filmkészítésből és színészi világból.” - mondta Canning. A nő
ellenpontja is a két főhősnek, de „meg is mutatja, hogyan játsszák a nagyok a
játékot, ami párhuzamba állítható azzal, hogy mire volt James Dean hajlandó.
Pier megértette, hogy ez a játék nem volt szükségszerűen rossz a színészeknek,
hogy nem kellett passzív sztárnak lenniük.” Pier tudta, hogyan használja tudatosan
a korábbi sikereit a karrierjében, és Iain szerint Alessandra játéka mutatja
ezt a megértést. Olyan energiát vitt a játékába, amely teljesen másképp
működött a Dennis Stockkal közös jelenetekben, mint a James Deannel közösekben.
Érezhető a feszültség Pier és Dennis között, mert bizonyos módon mindketten
tudták, mire lehet még képes Dean, hogy milyen potenciál volt benne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A forgatás<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A LIFE Los Angelesben, New
Yorkban és Indianában játszódik. A forgatást 2014. február 18-án kezdték,
elsődlegesen Torontóban és a vidéki Ontarióban. Később Los Angelesbe költöztek,
ahol a Chateau Marmontban és a Pantages Theaterben forgattak, utóbbit
átalakították, hogy a Csillag születik 1954-es vetítésének a helyszínére
hasonlítson. A forgatást 2014. április 1-én fejezték be.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
„Az egyik nagy kihívás az volt,
hogy úgy alakítsuk a film képi világát, hogy az minél jobban párhuzamba
kerüljön Dennis Stock munkásságával” - mondta Canning a film dizájnjáról. A
film poézisével kellett szinkronizálni az eredeti képeket. Fontos volt, hogy a
film ne kössön kompromisszumokat a pontosság terén, de ne sérüljenek az
ikonikus fotók körülményei és az ehhez kapcsolódó érzelmek sem. Canning szerint
„ennek érdekében elég pénzt kellett összehozni ahhoz, hogy a külsőségek és a
hangulat érthető legyen, korhű és ellentmondások nélküli azok számára, akik
összevetik a fényképekkel. Végül is, ez nem az a film, ahol a puska megjelenik
a színpadon. Nincs benne gyilkosság.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A film érzelmi konfliktusai az
ikonok mögötti valódi személyek történeteiből származnak. Iain azt mondta, hogy
„remélhetőleg sikerült úgy egyensúlyoznunk, hogy amikor az emberek megnézik a
filmet, akkor azt érzik majd, hogy beléptek egy eddig ismeretlen világba,
annyira intim közelségbe hoztuk a szereplőket.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Anastasia Masaro, a film
gyártástervezője így beszélt az előkészületekről: „ez a film a korábbiakhoz
képest más volt számomra, mert itt valós személyekről volt szó és valós
helyekről, akiket és amiket sokan ismernek és szeretnek világszerte. Ezt
tiszteletben akartam tartani és egyúttal támogattam Anton művészi látásmódját
is.” Anton azt mondta Anastasiának, hogy nem akart egyfajta idealizált ötvenes
éveket látni. Igazinak akarta látni. „Az ő kompozíciói és keretrendszere
kellett, hogy megadja a stílust. Építettem egy külön színsémát Los Angelesnek,
egyet New Yorknak és egyet Fairmountnak (ami az előző kettő ötvözete).”
Anastasia hozzáállása rengeteg kutatómunkát igényelt: „olvastam James Dean és
Pier Angeli életrajzát és megnéztem egy sor filmet. Óriási halom referencia
gyűlt össze, de úgy éreztem, hogy nem állhatok meg. A díszletes kollégámmal
autóba ültünk és elhajtottunk Fairmountba, Indianába, Jimmy szülővárosába.” Ott
találkoztak Marcus Winslowval, aki megmutatta nekik a Dean-család nagy,
méltóságteljes birtokát és sok részlettel szolgált az épület 1955-ös külsejével
kapcsolatban. A látogatás után a nő szerint „végül két házat választottunk,
mindkettő ugyanazon a telken épült Ontarióban. Az egyiket a beltéri
felvételekre használtuk, a másikat a kültéri és a csűrben felvett helyszínekhez.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Marcus Winslow kinyittatta nekik
a Fairmount Museumot is, itt megnézhették Jimmy néhány saját használatú tárgyát
élőben, színesben. Anastasia szerint az utóbbi különösen fontos volt: „a
referenciáink nagyrészt fekete-fehérek voltak. Ennek van egy bizonyos veszélye,
az emberek azt hihetik, hogy régen minden fekete, fehér vagy bézs árnyalatú
volt. Lefényképeztünk dolgokat, hogy tudjuk, a korabeli tárgyak fekete-fehérben
milyen árnyalattal jelentek meg.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Az indianai úton Anastasiáék
meglátogatták Dave Loehrt is a James Dean Galleryben: „Ez is egy kis aranybánya
volt, megnézhettünk egy sor képet Fairmount főutcájáról abban a korszakban,
enélkül nem készíthettük volna el a saját változatunkat az ontariói
Milbrookban. Megvolt neki egy sor eredeti kép is Dennis Stocktól.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A tervezést nagyon gondosan
felügyelték, de az időjárással ezt már nem tehették meg. Christina Piovesan a
következőt mondta el a kanadai helyszíni forgatásról: „igazán izgalmas volt,
amikor végre sikerült összehozni ezt a nagyszerű filmes csapatot, de valahogy
akkor kezdtünk el dolgozni, amikor az elmúlt évtized leghidegebb telét éltük át
Torontóban. Mínusz harmincöt fokokban forgattunk.” Az időjárás nagyon fontos
tényező lett, különösen az Indianában játszódó kültéri jeleneteknél. Anton
Corbijn szerint óriási kihívás volt a kemény körülményekkel megküzdeni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Christina így emlékezett vissza a
forgatásra: „Van egy sor jelenet, amit a farm környékén forgattunk, ezekben Rob
és Dane korabeli, vékony ruhákat viselnek, míg a stábból szinte mindenki tetőtől talpig be volt bugyolálva. Nagyon
úttörő dolog volt tőlük, hogy vállalták a filmezést Antonnal ilyen brutális
viszonyok között is. A körülmények azonban hiába voltak ellenségesek, a film
során ez nem érezhető, ami megint mutatja, mennyire profik is a színészek.” A
körülmények ellenére a színészek és a stáb is kitartottak. „Van egy bizonyos
jelenet, amikor az állatok között vannak és James a bongón játszik, Dennis
pedig fényképeket készít. Dane ujjai majdnem lefagytak, ahogy próbált játszani
a bongón. Egy disznó és néhány tehén elszaladnak, aztán Rob szalad Dane után,
és ez mind nagyon, nagyon vicces volt, miközben a stáb vacogott és fájdalmasan
ácsorgott a hidegben.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Szerencséjükre nem minden jelenet
volt külső helyszínen. A gyártástervező azonban kihívásnak érezte, hogy
pontosan reprodukáljon bizonyos helyszíneket. Az egyik a stúdió volt, ahol
Dennis szintén készített egy sorozatot Jimmyről. „Felépítettük az Actors
Studiot egy helyszínen, aztán kiderült, hogy akkoriban ezt a stúdiót éppen felújították,
és Dennis itteni képei valójában a Malin Studióban készültek, a Times
Square-en” - mesélte Anastasia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Egy másik belső helyszín Dean
lakása volt New Yorkban. Anastasia elmondta: „Jimmy lakását külön ínyencfalat
volt rekonstruálni. Az a kevés kép azonban, ami először a kezünkbe került róla,
Dennis Stock és Roy Schatt néhány felvétele volt, de mind csak ugyanarról az
oldalról. Itt lépett be Russell Aaronson, a férfi, aki már negyven éve lakott
ugyanott. Beengedett nagyon kedvesen, hagyta, hogy felmérjem a terepet, és itt
derítettük ki, hogy az egyik helyiségben egy kis kályha is volt. Russell nagyon
nagylelkű volt és egy csomó olvasnivalóval is ellátott.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Luke Davies is számos tippet
adott a berendezéshez: „összeraktuk, hogy volt egy zongora is a lakásban
(látszik is némelyik képen). A többi részlet után csak olvasni és olvasni
kellett, próbáltam minél többet hasznosítani az olvasottakból, például
felraktam a falra Marcus néhány rajzát.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Amikor a díszlet és a korhűség
már rendelkezésre állt, akkor lehetett foglalkozni az operatőri munkával is.
Anton Corbijn ezt mondta a film látványvilágáról: „Általában sötétebben látom a
filmeket és sötétebb környezetet valósítok meg. Charlotte Bruus, a vezető
operatőr azonban világosabb környezetet szeret, és érdekes volt ezt az oldalt
is beengedni a filmbe.” Charlotte megjegyezte, hogy „imádtam Anton korábbi
filmjeit és a stílust, amelyet képviselt.” Elmondta, hogy mennyire érdekli
mindkettőjüket az emberi sorsok alakulása, a személyiségek és a fejlődésük. Anton
szerint „ez a filmem is magányos farkasokról szól, mint a többi, de ezúttal
ketten vannak a középpontban. Megduplázódom” - nevetett fel. Charlotte-ot
hasonló témák vonzzák, de elmondta, hogy különböző háttérrel érkeztek: „én a
mozgókép világából, Anton az állóképéből érkezett, és érdekes volt, ahogy
kihívásokat támasztottunk egymás elé.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Dane DeHaannak is feltűnt ez az
együttműködés: „Antonnal nagyon érdekes dolgozni, mert fotós múlttal
rendelkezik, és most olyan csodálatosan tudott együttműködni az operatőrrel,
amilyenre talán még sosem láttam példát. Nagyon sok időt töltöttek a felvételek
előkészítésével és a részletek megvitatásával, és ezt jó érzés volt látni.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Charlotte elmondta, hogy
megpróbáltak hűek maradni az igazi 1955-ös látványvilághoz. A világításnak rá
kellett mutatnia arra, hogy „egyfajta dokumentarista módon a jelenetekben James
Deant és Dennis Stockot a való életükben látjuk, és nem azt a képet, ahogy a
filmjeiben James Dean megjelent.” Charlotte-nak és Antonnak nem volt sok ideje
felkészülni a forgatás előtt, de „megtartottuk azokat az alapvető
megbeszéléseket, ahol eldőlt, hogy milyen színeket fogunk használni, milyeneket
fogunk elkerülni és a használt színek milyen tónusúak legyenek.” Szenvedélyesen
kezelték a forgatást, a korszak és a Dennis Stock által legszívesebben használt
35 mm-es objektíveket is figyelembe véve. „Anton 35 mm-en akart forgatni, ami
nagyon jó a valószerű képi világhoz.” Úgy érezték, hogy a filmmel lehetne
legjobban visszaadni a kívánt moziszerű hatást, végül azonban anyagi okokból
digitális Alexa kamerákat használtak. Így is megpróbálták azonban visszaadni a
korabeli világot: 1955-ből származó, régi lencséket kerestek elő, hogy elérjék
a kívánt hatást, ha arról volt szó, hogy ennek lehetett jelentősége. Végül,
ahogy Charlotte mosolyogva mondta, „nagyon sok energiát vett igénybe ez a
rengeteg régi fénykép”!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Rövid életrajz – Robert
Pattinson, Dennis Stock szerepében<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Robert Pattinsont leginkább az
Alkonyat-sorozatban alakított vámpír, Edward Cullen szerepéből ismeri a közönség.
Legutóbb David Cronenberg filmjében, a Térkép a csillagokhozban szerepelt Mia
Wasikowska, Julianne Moore és John Cusack mellett, valamint David Michôd
Országúti bosszújában Guy Pierce-szel. Mindkét filmet a 2014-es Cannes-i
Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be. Pattinson nemrég fejezte be Werner
Herzog rendező Queen of the Desert című filmjén a forgatást Nicole Kidman
oldalán.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pattinson 19 évesen került a
filmipar látóterébe, amikor a Harry Potter-sorozatban játszotta Cedric
Diggoryt, a Hogwarts hivatalos képviselőjét a Triwizard Tournamentben a Harry
Potter és a tűz serlegében, Mike Newell rendezőtől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pattinson volt a főszereplője a
Don DeLillo Cosmopolis című könyvéből készült azonos című adaptációnak, amelyet
David Cronenberg rendezett. Szintén főszerepet kapott a New York Times
bestseller-listás Vizet az elefántnak c. regény adaptációjában, ahol Francis
Lawrence rendezővel, valamint olyan színészekkel forgatott, mint Reese
Witherspoon és Christoph Waltz. Korábbi főszerepe volt Allen Coulter rendező
Emlékezz rám! c. drámájában, Pierce Brosnannel, Chris Cooperrel és Emilie De
Ravinnel. Pattinson volt a főszereplője Guy de Maupassant Bel Ami c. regényének
filmes változatában, ebben egy fiatal újságírót alakított, aki előremenetelét a
város leggazdagabb és legbefolyásosabb női társaságán – Uma Thurman, Kristin
Scott Thomas és Christina Ricci alakításai – keresztül éri el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Pattinson filmes pályafutását Uli
Edel Sword of Xanten című filmjével kezdte, ahol Sam West és Benno Furman
voltak a főszereplők. Megjelent a How to Be-ben Oliver Irving rendezése alatt,
amely megnyerte a Slamdance Fesztivál Special Honourable Mention For Narrative
Feature díját. Pattinson alakította Salvador Dalít a Little Ashes-ben, amelyet
Paul Morrison rendezett. Televíziós filmjei közül említésre méltó a The Haunted
Airman, a BBC megrendelésére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A Barnes Theatre Group tagjaként
Pattinson volt a főszereplő Thornton Wilder színdarabjában, az „Our
Town”-ban. További színpadi megjelenései között voltak szerepek az Anything
Goes-ban, az Egy tiszta nőben és az OSO Arts Centre-ben előadott Macbeth-ben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-64422126513218402142015-02-26T06:54:00.002+01:002015-02-26T06:54:55.218+01:00Cover Media Yahoo interjúEN Interview 1 - Ever since the Twilight films turned him into an object of mass<br />
attention, Robert Pattinson has tried to find his way clear of fan obsession and make his<br />
mark as a serious actor. Films like Cosmopolis and Bel Ami helped distance audiences<br />
from his vampire alter ego, and now, in Anton Corbijn's Life, Pattinson gives what is<br />
arguably the best performance of his career. The 28-year-old heartthrob plays Dennis<br />
Stock, the photographer whose iconic photos of James Dean during the last months of<br />
his life have sustained the actor's legend even more than his films.<br />
<br />
EN Interjú 1 – Mióta a Twilight filmek a tömegfigyelem tárgyává tették, Robert Pattinson<br />
próbálta megtalálni a kiutat a rajongók megszállottságából és komoly színészként<br />
dolgozni. A Cosmopolis és a Bel Ami filmjei segítették a közönséget abban, hogy<br />
eltávolodjanak a vámpír alteregójától, és most, Anton Corbijn Life című filmjében<br />
Pattinson eddigi legjobb alakítását hozza. A 28 éves szívtipró Dennis Stock fotográfust<br />
játssza, azt a fotográfust, akinek James Dean életének utolsó hónapjaiban készítette<br />
róla azt az ikonikus képet, ami még a filmjeinél is jobban fenntartja a színészről kialakult<br />
legendát.<br />
<br />
<br />
"James Dean is very much an iconic figure to me," Pattinson says. "He represents<br />
disaffected youth and alienation in a powerful way that still resonates with us. Those<br />
photos of Dean, like the one where he is walking in Times Square, are much more part<br />
of our image and impression of him than his films. You can feel his aura and mystique in<br />
those photos."<br />
<br />
<br />
“James Dean nagyon is egy példakép számomra,” mondta Pattinson. “Ő jeleníti meg az<br />
elhidegült fiatalságot és az elidegenedést egy olyan erőteljes módon, ami még mindig hat<br />
ránk. Azok a képek Deanről, mint amikor a Times Square-en sétál, sokkal inkább részese<br />
a róla kialakított elképzelésünknek és benyomásunknak, mint a filmjei. Érezni lehet az<br />
auráját és a titokzatosságát azokon a képeken.”<br />
<br />
It was an ironic choice of roles for Pattinson who was able to experience what life is<br />
like on the other side of the camera lens: "When you're on the red carpet, it's an eerie<br />
experience because you don't see the photographers because you're blinded by the lights<br />
and flashes most of the time! As a photographer, you get to hide behind your camera."<br />
<br />
Ironikus szerepválasztás volt ez Pattinson részéről, aki most megtapasztalhatta, milyen<br />
az élet a kameralencse másik oldalon: “Amikor a vörösszőnyegen állsz, az egy nagyon<br />
hátborzongató érzés, mivel nem látod a fotósokat, mert elvakítanak a vakuk és fények a<br />
legtöbb alkalommal! Fényképészként, a kamera mögé bújhatsz.”<br />
<br />
One of the hottest films at the recently concluded Berlin International Film Festival,<br />
LIFE explores the parallel lives of James Dean - played by Dane DeHaan - and Dennis<br />
Stock (Pattinson) while the latter was on a road trip taking photos of Dean as part of an<br />
assignment for Life Magazine, one of the most popular magazines of its era. The photos<br />
subsequently became the stuff of legend and posters that young people would put on<br />
their walls as a symbol of youthful rebellion and cool.<br />
<br />
Az egyik legsikeresebb film a nemrég lezárult Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Life<br />
James Dean – akit Dane DeHaan játszik – és Dennis Stock (Pattinson) életét mutatja<br />
be, amikor az utóbbi elkísérte Dean-t egy utazáson, melyen képeket készített a Life<br />
Magazine számára, ami az egyik legnépszerűbb magazin volt abban az időben. A képek<br />
ezután részévé váltak a legendának és ezekből lettek azok a poszterek, melyeket a<br />
fiatalok felragasztottak a falaikra mint a fiatalkori lázadás és lazaság jeleként.<br />
<br />
Pattinson not only understood something of how James Dean must have felt when his<br />
career skyrocketed within a very short time in Hollywood, but also how today's stars -<br />
Pattinson included - are so overexposed that they lose all mystery.<br />
"People didn't know that much about Dean's private life and those photos that Stock took<br />
of him had so much more impact and meaning than anything you could imagine today,"<br />
Pattinson muses about the work of the photographer who passed away in 2010.<br />
<br />
Pattinson nemcsak azt értette meg, hogy hogyan érezhetett James Dean amikor a<br />
karrierje a magasba szállt rövid idő alatt Hollywoodban, de azt is, hogy a mai sztárok –<br />
beleértve Pattinsont – annyira túlexponáltak, hogy elvesztik minden rejtélyüket.<br />
“Az emberek nem tudtak olyan sokat Dean magánéletéről és azok a képek, melyeket<br />
Stock készített róla sokkal nagyobb hatással és jelentőséggel voltak mint bármi, amit ma<br />
el lehet képzelni,” elmélkedik Pattinson a fényképész munkájáról, aki 2010-ben hunyt el.<br />
<br />
For director Anton Corbijn, the film also has a deeper meaning in that before he became<br />
better known as a filmmaker, he achieved considerable fame for his NME photo shoot of<br />
Joy Division frontman Ian Curtis shortly before he hung himself. Like Stock did with his<br />
photos of Dean, The images of Curtis taken by Corbijn have in their own way amplified<br />
the legend of the fabled singer and Corbijn subsequently directed the film Control which<br />
depicted Curtis's dark and difficult life.<br />
<br />
A rendező Anton Corbijn számára a filmnek egy mélyebb jelentése van, elvégre mielőtt<br />
filmkészítőként ismertté vált, már igen szép sikereket ért el köszönhetően az NME<br />
fotósorozatával, mely a Joy Division frontemberével, Ian Curtis-szel készült nem sokkal<br />
azelőtt, hogy Curtis felakasztotta magát. Mint amit Stock ért el a Deanről készített<br />
képeivel, úgy a Curtisről készült képeknek is a maguk módján felerősítették a mesebeli<br />
énekesről szóló legendát és Corbijn ezután le is forgatta a Control című filmjét, ami<br />
Curtis sötét és nehéz életét ábrázolja.<br />
<br />
Wearing a fairly lush beard and looking pleasantly disheveled, Robert Pattison was<br />
greeted by adoring crowds during his stay at the Berlin festival. He was wearing a grey<br />
Armani jacket and jeans for our chat at the five-star Hotel de Rome.<br />
<br />
Kissé kusza szakállával és kellemesen zilált kinézetével Robert Pattinsont rajongók<br />
tömege üdvözölte a berlini fesztiválon. Egy szürka Armani kabátot és farmert viselt a<br />
beszélgetésünk alatt, ami az ötcsillagos Hotel de Rome-ban volt.<br />
<br />
In addition to Life, audiences will see Pattinson play Col. T.E. Lawrence in Queen of the<br />
Desert, a film starring Nicole Kidman and directed by Werner Herzog.<br />
A Life mellett a közönség a Queen of the Desert-ben láthatják Pattinsont, amiben T.E.<br />
Lawrence-t alakítja, a főszereplő Nicole Kidman rendezte Werner Herzog.<br />
<br />
THE INTERVIEW<br />
<br />
Q: Robert, it must have been inspiring to play an iconic photographer like Dennis Stock?<br />
PATTINSON: His photos have played a huge part of our collective consciousness of<br />
James Dean and the myth that still surrounds him 55 years after his death. Almost<br />
everyone has seen some of those photos and so many people including myself have<br />
been influenced by our image and perception of Dean and how he represents disaffected<br />
youth. Dean is still one of the key figures who represent a kind of defiance and rebellion<br />
and someone who felt the confusion of being young and not wanting to conform or stick<br />
to the rules. There are very few photographers who have been able to capture that kind<br />
of mystique the way Dennis Stock did.<br />
<br />
Q: Robert, inspiráló volt egy olyan ismert fényképészt játszani mint Dennis Stock?<br />
RP: A képei nagy szerepet játszottak a James Deanről kialakult kollektív ismereteinkben<br />
és a mítoszban, ami 55 évvel a halála után is körülveszi őt. Szinte mindenki látott<br />
valamennyit azokból a képekből, és sokunk – beleértve engem is –, a Deanről kialakított<br />
elképzelésünket és felfogásunkat befolyásolták, továbbá azt, ahogy megjeleníti<br />
a fiatalkori elégedetlenséget. Dean még most is egy kulcsfigurája azoknak, akik<br />
megjelenítik az ellenszegülést és lázadást és azokat, akik érzik a fiatalság zavarosságát<br />
és nem akarnak alkalmazkodni vagy a szabályosan játszani. Nagyon kevés fotós tudta<br />
megragadni ezt a fajta rejtélyt úgy, ahogy Dennis Stock tette.<br />
<br />
Q: How did you relate to Dennis Stock and his work as a photographer?<br />
PATTINSON: What fascinated me was that he was an artist who was struggling with<br />
living up to his own expectations of what he should be doing as an artist. He doesn't feel<br />
he's accomplishing enough or doing the kind of work he wants to be doing. I've spent<br />
a long time dealing with the same kind of issues and trying to attain goals that I've set<br />
for myself and wanting to do the best work possible. I'm still very driven to do work that<br />
challenges me.<br />
<br />
Q: Hogyan viszonyultál Dennis Stockhoz és a munkájához?<br />
RP: Ami a leginkább lenyűgözött, hogy egy olyan művész volt, aki nehezen érte el a<br />
saját elvárásait azzal kapcsolatban, hogy mit is akar csinálni mint művész. Nem érezte<br />
azt, hogy eleget elért azzal, amit csinálni akart. Sokáig foglalkoztattak engem is ilyen<br />
problémák, és próbáltam elérni azokat a célokat amiket magamnak állítottam fel és a<br />
lehető legjobb munkát akartam kihozni magamból. Még most is azok a munkák hajtanak,<br />
amik kihívás elé állítanak.<br />
<br />
Q: Did you go through a James Dean phase in your younger days?<br />
PATTINSON: (Laughs) I think almost every actor has a moment in their live when they<br />
are either obsessing over James Dean or trying to imitate some aspect of his personality<br />
or his acting style. I was a fan of his even before I wanted to become an actor. We all<br />
want to look as cool as he did although it's pretty much impossible! (Laughs) I admire his<br />
work greatly although I don't think I'm anything like him and I wouldn't dare to compare<br />
myself to him.<br />
<br />
Q: Te is átestél egy James Dean korszakon fiatalabb korodban?<br />
RP: (nevet) Szerintem szinte minden színésznek van egy olyan pillanata az életében,<br />
amikor vagy James Dean-ért rajonganak, vagy utánozni próbálják a személyiségének<br />
vagy a színészi stílusának egy részét. Már azelőtt a rajongója voltam, mielőtt még<br />
színész akartam lenni. Mind olyan lazának akarunk látszani mint ő, bár ez szinte<br />
lehetetlen! (nevet) Nagyon csodálom a munkáját, bár nem hiszem, hogy bármiben is<br />
hasonlítok rá és nem merném magamat hozzá hasonlítani.<br />
<br />
Q: Would you have wanted to play Dean yourself?<br />
PATTINSON: No! I wouldn't have dared. And I think Dane (DeHaan) does a brilliant job.<br />
<br />
Q: Szeretted volna te magad Dean-t játszani?<br />
RP: Nem! Nem mertem volna. És szerintem Dane (DeHaan) fantasztikus munkát végzett.<br />
<br />
Q: What kind of research did you do to prepare for the film?<br />
PATTINSON: Anton (Corbijn) showed me a taped interview with Dennis Stock in which<br />
he was very rude to the interviewer. He was always a very complex figure and he had a<br />
lot of anger inside because he was very ambitious and wanted to make his mark as an<br />
artist. He was very jealous of other artists.<br />
<br />
Q: Minek néztél utána amikor felkészültél a filmre?<br />
RP: Anton (Corbijn) megmutatott egy hangszalagra vett interjút Dennis Stockkal, amiben<br />
nagyon szemtelen volt a kérdezővel. Mindig is egy nagyon összetett figura volt és sok<br />
volt benne a harag, mert ő egy nagyon ambíciózus ember volt és nyomot akart hagyni<br />
művészként. Nagyon féltékeny volt más művészekre.<br />
(ez egyébként furcsa lehetett, mert az alapján amit még fordítottam régebben, egy<br />
teljesen nyugis, mégha valamennyire öntelt valakinek gondoltam :) )<br />
<br />
I also spent several months learning to use a camera and work with cameras the way a<br />
professional photographer would use them. I took a lot of photos and practiced the kind<br />
of movements a photographer makes while working. For a photographer, the camera is<br />
basically an extension of his body and he hides behind it while he's taking photos.<br />
<br />
Több hónapot töltöttem azzal is, hogy úgy tudjak a kamerával bánni, mint egy hivatásos<br />
fotós. Sok képet készítettem és gyakoroltam azokat a mozdulatokat, amiket fényképezés<br />
közben használni szoktak. Egy fényképész számára a kamera tulajdonképpen a testének<br />
része és a kamera mögé bújik amíg a képeket csinálja.<br />
<br />
Q: Dennis Stock was very conflicted about his work. Were you the same way?<br />
PATTINSON: I've suffered from a lack of self-belief. You worry that you're just faking it<br />
and people will start to see through you. So that fear keeps me going and inspires me<br />
to take on as many challenges as I can. I was making things much more difficult for<br />
myself by constantly worrying about my work and then I started to realise that I just had<br />
to simplify my approach and let my instincts take over. I feel a lot more confident now<br />
but I still have enough doubts that make me want to keep improving and evolving as an<br />
individual and as an actor.<br />
<br />
Q: Dennis Stock nagyon ellentmondásos volt a munkájában. Te is ilyen voltál?<br />
RP: Annak a hiányában szenvedtem, hogy nem hittem magamban. Azon aggódsz, hogy<br />
csalsz és az emberek át fognak látni ezen. Ez a félelem hajt tovább és inspirál arra,<br />
hogy minél több kihívás elé állítsam magam. Sokkal bonyolultabbá tettem az életem<br />
azáltal, hogy állandóan aggódtam a munkám miatt, aztán kezdtem felismerni, hogy<br />
csak a munkához való megközelítésemet kell leegyszerűsítenem és hagynom, hogy<br />
a megérzéseim vezessenek. Sokkal magabiztosabbnak érzem magam most, de még<br />
mindig elég kétség van bennem ahhoz, hogy tovább fejlődjek és alakuljak emberként és<br />
színészként is.<br />
<br />
Q: This kind of movie addresses the issue of celebrity and how an actor becomes larger<br />
than life. You've experienced that with your work as Edward Cullen in the Twilight films.<br />
How have you transitioned past that part of your career?<br />
PATTINSON: It's become a lot easier as the years have gone on. It's not just that it's<br />
been a few years since the last Twilight, it's also that I've become a lot better at handling<br />
the attention.<br />
One of the interesting things about the film is that it deals with how someone like Stock<br />
can block himself and stand in his own way because of his fears and jealousies. He<br />
wanted to be seen as an artist in the same way that Dean was and this was a complex<br />
issue for him. I've also dealt with my own anxieties in terms of what I wanted to achieve<br />
and my own artistic goals.<br />
<br />
Q: Ez a féle film középpontba helyezi a hírnév témáját és hogy egy színész mennyire<br />
nagy szerepet kap az életben. Ezt te is megtapasztaltad a Twilight filmek kapcsán,<br />
amikben Edward Cullent játszottad. Hogyan jutottál túl a karrierednek azon részén?<br />
RP: Sokkal könnyebbé vált az évek teltével. Egyrészt az, hogy már pár év eltelt az utolsó<br />
Twilight óta, másrészt már sokkal könnyebben kezelem a figyelmet.<br />
A film egyik érdekessége, hogy azzal foglalkozik, hogy egy olyan valaki, mint Stock,<br />
mennyire gátolni tudja saját magát a félelmei és a féltékenysége miatt. Művészként akart<br />
elismert lenni, úgy, ahogy Dean-t is elismerték, és ez számára egy összetett probléma<br />
volt. Én is megküzdöttem a saját félelmeimmel abban az értelemben, hogy el akartam<br />
érni a saját művészi céljaimat.<br />
<br />
Q: How do you feel that process is coming along?<br />
PATTINSON: I feel like I'm where I want to be. I don't feel frustrated anymore by the<br />
legacy of Twilight and the fact that I've been identified with my work in those films. I<br />
knew that it was going to take some time before people would be able to see me in a<br />
different way and that I would have to play a lot of different roles to shake up people's<br />
expectations of me. It's normal because of the massive success of those films. But in the<br />
long run I've tried to benefit from the attention I gained and find as many interesting<br />
roles as I can. I think people are beginning to see me differently now.<br />
<br />
Q: Hogy érzed, mennyire jutottál ebben?<br />
RP: Úgy érzem, ott vagyok, ahol lenni akartam. Már nem érzem frusztráltnak magam<br />
a Twilight miatt és amiatt, hogy az ottani munkámmal azonosítottak. Tudtam, hogy<br />
idő kell ahhoz, mielőtt az emberek máshogy nézzenek rám és hogy sok más karaktert<br />
kell eljátszanom, hogy felrázzam az emberek elvárásait. Ez normális, figyelembe véve<br />
azoknak a filmeknek a sikereit. De hosszútávban igyekeztem a legtöbbet kihozni abból<br />
a figyelemből amibe belekerültem és annyi érdekes szerepet találni, amennyit lehetett.<br />
Szerintem lassan kezdenek máshogy látni az emberek.<br />
<br />
Q: Has there been any one film in particular that's helped you feel that you're on the<br />
right track in terms of your career?<br />
PATTINSON: I was kind of drifting and unsure of what kinds of films I wanted to do until<br />
I did Cosmopolis with David Cronenberg. He offered me the role out of nowhere just a<br />
few weeks after I had finished the last Twilight film and suddenly I was thrown into this<br />
incredible story and playing a very complicated character. That changed my perspective<br />
and I knew that this was the kind of work that I wanted to do. It made a huge difference<br />
to me.<br />
<br />
Q: Volt olyan film ami segített abban, hogy úgy érezd, jó úton haladsz?<br />
RP: Egy darabig csak sodródtam és nem tudtam, milyen filmeket akarok csinálni, amíg<br />
egy napon megcsináltam a Cosmopolist David Cronenberggel. A semmiből ajánlott<br />
nekem egy szerepet pár héttel azután, hogy végeztem a Twilight filmekkel és hirtelen<br />
egy olyan hihetetlen történeten találtam magam, amiben egy nagyon komplikált<br />
karaktert kellett játszanom. Ez megváltoztatta a hozzáállásomat és tudtam, hogy ez volt<br />
az a munka, amit csinálni akartam. Óriási változást jelentett.<br />
<br />
Q: Is it easier being Robert Patttinson now?<br />
PATTINSON: (Laughs) I don't know... but I'm having a lot more fun now. You need to get<br />
past all the things that are holding you back and then everything starts becoming a lot<br />
easier in general.<br />
<br />
Q: Könnyebb most Robert Pattinsonnak lenni?<br />
RP: (nevet) Nem tudom... de most sokkal jobban szórakozok. Túl kell lépned azokon a<br />
dolgokon amik visszatartanak és akkor minden sokkal könnyebbé válik.twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-51058591927200060622015-02-22T07:40:00.001+01:002015-02-22T07:43:30.644+01:00Berlinale sajtókonferencia<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/u-bl9XQ1miA" width="560"></iframe><br /></div>
<br />
<br />
V1: What a sharp suit if I may say so.<br />
V2: Thank you.<br />
V1: Really beautiful.<br />
O (mint operátor :)): Okay, would you please sit down now? Dear photographers, would you<br />
please sit down? Thank you very much! We have to start, please sit down, thank you. Would you<br />
please sit down, we have to start. Okay. You too sir thank you. Okay, welcome to the press<br />
conference to Life by Anton Corbijn, we have wonderful guests I'm going to introduce you starting<br />
from your left. Please welcome the scriptwriter Luke Davies, welcome to Berlin, it's great to have<br />
you. And the wonderful actress who played Pier, Alessandra Mastronardi, welcome. And this is<br />
Robert Pattinson, welcome to Berlin. The director, Anton Corbijn. And the actor who played<br />
Jimmy Dean, Dane DeHaan. The actor who played Roger Love, Kristian Bruun, welcome to<br />
Berlin. The producer, Christina Piovesan, welcome. And the second producer Iain Canning, it's<br />
good to have you here again.<br />
(Lol, ezzel meg is van az első 5 perc :D )<br />
O: And there is already the first question on the right.<br />
Q1: Congratulations, what a fantastic film really. Anton, I'm sure this has been a very personal<br />
subject for you, but I wanted to ask Robert and Dane, you know, these are two guys from 60-65<br />
years ago, how do the two of you relate to to these two guys, to their attitudes, their lingo, you<br />
know, their ambition I guess?<br />
DD: You know, in a strange way I related to this character a lot more than any film I've ever done,<br />
because I filmed it right before I went on the presstour for Spider Man, and there is kind of a lot<br />
of mooming (??) over me in terms of my future publicity and what the future is going to bring in<br />
terms of my career and you know, fame, really, which in a big way James Dean is dealing in this<br />
film. What it means to accomplish your dreams and the personal sacrifice that comes along with<br />
that. In terms the lingo it's a different thing, but it's something I also took on, I remember my wife<br />
came for preproduction and she was really annoyed because I kept telling her to just be cool. She<br />
was like, 'Why are you telling me to be cool all the time?'<br />
O: Okay, Robert?<br />
RP: I don't know, I mean, Dennis to me, I guess he doesn't, because he's quite straitlaced, there is<br />
not too much lingo in it. I don't know, I thought he was quite timeless character as well. It's just,<br />
it's the story, and someone who's trying to be an artist and his fear of not being as good an artist as<br />
he thinks he is, is the most debilitating part of his life. And I think that's quite timeless story, very<br />
20. century in it, 21. century.<br />
O: Okay, on the left.<br />
Q2: hello, there's a question to Mr. Corbijn, Mr. Dane DeHaan. Do you think that the fact that<br />
Dane is a DANE and Dean is DEAN that influenced maybe you Mr. Corbijn or maybe this<br />
was a fate for you Mr. DeHaan, I mean, even in your family name there is a DEAN.<br />
AC: Well, I mean, that was THE reason to approach Dane, obviously. With Rob and Dennis it was<br />
harder to find the similarity in the name, but we got that in the end. Was that a real question?<br />
DD: I mean, I don't, I'm not really one to believe so much in fate, but I do look at the opportunity<br />
that Anton gave me as a huge gift. Really rewarding experience and they did misspell my name on<br />
my schedule for the presstour for this filmfestival as Dean DeHaan.<br />
RP: Really?<br />
DD: Yeah.<br />
O: There's one on the left.<br />
Q3: My name is valahonnan. First of all I have to say, this film brought James Dean back to us,<br />
because it's really well done, and the actors were tremendously good, but there is something that<br />
many people could not understand, because we see James Dean as a young boy, in his teens, when<br />
he started his career, but we know James Dean is a rebel, but in this film you see just Dean that<br />
goes to the family to find comfort. So I just wanted to know how did you manage to put this family<br />
thing in the film, because we always know about James Dean like the rebel.<br />
AC: Yeah, I think you know, his stunts is rebellious in those years, in those days, but he loved his<br />
family, so there was nothing rebellious there, and he was a nice guy, but he stood for this<br />
incredible change that was happening in the midfifties, that was symbolized by the start of rock'n'roll,<br />
the emerge of jazz and the fact that he wanted to be an actor on his own terms. So he was<br />
rebellious in the way he dressed, how he spent his days, the people he spent time with. But you<br />
know, he was not somebody who would kick the cows on the farm, you know, that's not that kind<br />
of rebel.<br />
O: Thank you. There's one on the right.<br />
Q4: Hello, Debra C. from AFP News Agency. I feel I have to ask the obvious question to Robert<br />
Pattinson and to Anton Corbijn about how you directed Robert in terms of being a photographer of<br />
getting it right, moving his hands in the right way, of having the eye, if you could go into that<br />
aspect.<br />
AC: I'm not sure if I told Robert anything, but I think we got your camera like 3-4 months prior to<br />
shooting, an old – from that period and some film, and I left basically Robert to it, I think it was<br />
important that he familiarized himself with an oldfashioned camera and made it feel like part of<br />
his body in a way, so that by the time he came to shooting it was a natural instrument around the<br />
body. Cause a lot of these photographers at the time, they had one or two cameras always hanging<br />
around their neck. They would not go anywhere without these cameras. Which is actually different<br />
than I operate, I think. Dennis Stock was a photographer who would always be ready to shoot<br />
something.<br />
RP: Yeah, I mean I was shooting with a 1953 liker or something for a few months before<br />
taking some pretty awful photographs. It's weird, because I started to get into it, like outside my<br />
interest in the movie, and then when I started rehearsing I was trying to get just normal<br />
photography tips of Anton. This isn't just about how to take photographs, it's actually a character<br />
thing. But we were taking actual, we were taking photos in the scenes as well, when the photos<br />
were being taken, so somewhere, in the film apperently thoses photos have been taken again.<br />
O: Okay, there's one on the right.<br />
Q5: Hi, Niel C from CNN, I'd like to ask Anton in the age of Instagram, when everyone has a<br />
camera in their pocket with their phone, is that been a good thing for photography? Or is it more<br />
difficult to find great new photographers now?<br />
AC: Well, you know it has two sides to it I think. There's an incredible amount of visualy image<br />
around us the whole time, which can be incredibly annoying, cause there's a lot of bullshit and<br />
people think that everything in their life is important now and needs to be registered. On the other<br />
hand people find new ways to shoot things and there's an interesting (intversting??) photography<br />
like there was never before, so I think, to speak with a Dutch football legend Johan K, there's an<br />
advantage to the disadvantage. He always use strange phases. But I do think that there's, in<br />
professional photography it's quite a difficult time, a lot of say normal photographers find it really<br />
hard to make a living. And magazines find it normal not to pay people anymore, because it's<br />
become common good, you know, photography. It's very hard nowadays to put value on<br />
photography, apart from when it's really, very famous photographers and these prices go the other<br />
direction. So I feel for a lot of photographers who are starting out, it's quite difficult to find your<br />
way around all that and make yourself seen.<br />
O: Thank you, one on the left.<br />
Q6: Valaki Colombiából. Robert, what is your personal opinion of James Dean, and if you<br />
consider that he's still the icon for your generation, and how is for you to be a photographer, to be<br />
in the other side, because normally you are the one who was photographed and that's all. Thank<br />
you.<br />
RP: I remember when I first started acting, at 16 or 17 I think a lot of actors they have the kind of<br />
James Dean phase where every audition, no matter what the part is, they come in and do a James<br />
Dean impression, I've definitely had one of those. He's definitely an icon, I mean, Dane would be<br />
able to answer, Dane's much more connected to Dean than I am, but I mean, I don't know, I mean I<br />
did feel like being a paparazzi for a second, I do empatize with their plight. I was filled with self-<br />
loathing wretchedness. I wanted to really kind of harm myself at the end of every day. So I do feel<br />
for them, at the end of the day I feel they go home and kind of beat themselves. That's what I was<br />
doing to get into character.<br />
O: There was one.<br />
Q7: Hello, I'm Helen B from Australia. Luke Davies, the man with the fabulous green shirt and<br />
psychidelic tie, how did you get involved in this project as an Australian and Iain Canning and<br />
Emil S, you both had a win with Slow in Sundance and now you're here with this, how do you<br />
chose the projects that you become involved in?<br />
LD: I answer the first part of your question, I had a long stand relationship with the producers, Iain<br />
was one of the producers on Candy, a long time ago which premiered here in 2006, with stars<br />
Heath Ledger and Geoffrey Rush and Abby Cornish. So we've been working on a few things,<br />
doing a bit of this and that and then one day I was talking to Iain about stuff in general and he said<br />
'Do you realize that now there's a whole generation of young people who probably don't know who<br />
James Dean is?' That was the starting point of how this came about and then Iain was like that<br />
would be an interesting movie. Why don't you have a look at this research, I did a lot of research, I<br />
came up with this huge amount of information on James Dean's life and I was telling Iain about it<br />
and I said, that is one interesting thing here, where this photographer went to New York and went<br />
back to the farm in Indiana, the guy who took the famous photo of James Dean in the rain in<br />
Times' Square. And Iain said, that's our story. So from that point on I was just given great support<br />
by Seasaw (???). In a sense I was interested in a writing a film about male friendship. And the<br />
producers said to me, deliver us something that's not boring, that's not a traditional biopic. Explore<br />
that as much as you like. I was greatly supported.<br />
IC: It's very simple really, in terms of how we pick our projects at Seasaw, it's normally some sort<br />
of story that we feel has a sort of right to exist in the world and it will connect to people. And I<br />
think we then look in terms of our relationship to writers and directors for the most people that<br />
would work with us to start sort of adapting and bring those stories to life. And to be reunited with<br />
Luke from when Emil produced Candy and I was luckily involved as well, and also to be the<br />
executive producer for Control which Anton directed is sort of nice to bring your friends back<br />
together, basically for as many procejts as you can.<br />
O: Thank you and this one.<br />
Q8: from Berlin Brannburg, my question goes to Robert and Dane. James Dean only had three<br />
movies, so what do you think, what made him become an idol, become a legend especially him<br />
and not very many others?<br />
DD: Well, I think that you know, at this time there were not that many actors that were doing what<br />
James Dean was doing, right, there's Marlon Brando, there's Paul Newman, there's James Dean,<br />
maybe some others. But what they were doing was really revolutionary, you know, they were<br />
acting in movies like people actually act in real life and that wasn't happening before this. And the<br />
films that James Dean was doing, two of them were really for a younger audience. You know, East<br />
of Eden, Rebel without a cause, really for a teenage audience I guess, and he was such an open,<br />
emotional vessel that I think he tacked in the human nature in a way that these young people really<br />
responded to. And Rebel without a cause and Giant didn't come out until after his death. So it just<br />
left people wondering what would have happened? What, where would James, I think James Dean<br />
would be 83 today, like he could be here. What would he be doing? That's a question I think<br />
everyone that is familiar with him always ask themselves. And these photos, you know, if you<br />
don't know these three films, if you're a young person that doesn't know who James Dean is, you<br />
know that photo of him in Times Square. It's that iconic of a photo. So all of these things I think<br />
were just a perfect recipe for him to become the icon that he is today. Right Rob?<br />
RP: I can't answer better than that.<br />
O: I have a question to Alessandra, here, on the stage? Hello? I'm the moderator. (Upsz, az O<br />
helyett M kellett volna végig :D) Pier, the character that you play got most of her fame because of<br />
her relationship with James Dean, but you make her so interesting and so strong in such an<br />
interesting way, maybe you can say something about what you thought when you read what you<br />
had to play when you got the script, what kind of feeling do you have to this character?<br />
AM: I really don't understand you, I cannot hear you.<br />
O: Can you tell me what you thought when you read the script?<br />
AM: I read the script and I thought and I knew everything about Pier because I knew her life and I<br />
knew whether she was famous in American US but not famous in Italy and that was just a voice of<br />
talent, so years before the script, they gave me a script about her, but then the project was too<br />
expensive so they haven't done it and when my agent called me that there was the audition for this<br />
movie I was really excited and when I read the script I really enjoyed it and I really liked the fact<br />
that for the first time we could bring Pier alive again. Because actually she was maybe one of the<br />
only girl that James Dean had. And I thought and I believe now that there was an amazing<br />
friendship between them apart from the sentimental relation, because I think they recognized each<br />
other, he was really young and he didn't like to be where he was as a famous person, was like in<br />
trap, this is what I thought about him. And she was the same. She was really young when she left<br />
Italy, she was 16 and she had a really strong mother behind her and she wasn't really free to do<br />
what she wanted. And I think that she recognized this in him. But they just had two different point<br />
of view to see the movie star business. So maybe that's what we put this accent in this movie, how<br />
to play the role. And Pier was actually playing really, well, the role of the star, and how James was<br />
absolutely against that. Maybe that's why they broke up and I learned even that about in the script.<br />
O: Thank you! There's one on the right.<br />
Q9: Prague, a question for the director. You shoot excellent films, but also excellent<br />
commercials. What are your film experiences do you use when shooting commercials and on the<br />
contrary, is there some experience from shooting commercials that you would use in the film<br />
direction?<br />
AC: I made long commercials so far, in my life and I don't think I used any of it in any of my films, cause I only shot it after my last film, but I'm sure I use experience of making films into the commercial. Compared to making films, everything else seems very easy. And I do quite a bit of photography in between my films, cause it's almost like zenlike profession for me. Taking a photograph, because it's much more personal and much more a oneonone kind of relationship. So I really need that between films to take a photograph now and then. Commercial, it can be an attractive proposition for various reasons but it's not my aim in life to make commercials but I would like to find out what I can do within, with film. That's really my journey at the moment in terms of work.<br />
O: Thank you, now one on the left.<br />
Q10: I have a question for Mr Bruun, Pier A was one side and you were the other side. You were<br />
the one who wanted to save him, to take him out of his trouble. So how did you prepare, because<br />
this was a very difficult task. Nono, when I speak about James Dean, I come from Africa in the<br />
'60s, we had only James Dean, Marlon Brando, before the close and we could see these films,<br />
so James Dean we could see the films seven times a week, because it was free. Also the part<br />
played by ?? is real. It's like the last part of the film. It's like the ghost of James Dean was on the<br />
plane. I didn't see him, I didn't see, you see James Dean and this is why I said you brought back the<br />
legend.<br />
KB: Well I say that I was very lucky as an actor on this film in that my character is fictional, so<br />
everybody else up on this stage had someone that they had to emulate and that's a task that requires<br />
a lot of respect and so I got to approach it and just channel myself to the character. And I spent<br />
most of the film facing rejections from James Dean, so it's fun to take over and over again, a lot of<br />
rejection, but it was also a chance to add a little bit of comedy to the film, just a little bit of<br />
lightness, and I really enjoyed being able to do that. So, thanks Anton.<br />
AC: Well, we enjoyed the etlip (????) moments very much. It was great to have you on the film.<br />
O: Thank you. There's another one in the middle.<br />
Q11: Hello, my name is Olga I'm from Belarus, and I have a question to Dane at first, and then<br />
a question for both of you. At first I would like to know from you Dane, tell me please, was it easy<br />
for you to find a key for your role and was it not challenging to smoke every time, every second, or<br />
was it challenging also to make a rythm of the language of your protagonist. And the second<br />
question, it's like, do you know both of you, how to make deal with a fame? Thank you.<br />
DD: No, it was not easy. I was lucky that I had about three or four months to prepare for this and I<br />
was also lucky that the production gave me the tools I needed, that I've felt like I needed to<br />
prepare. I had to gain about 25 pounds, they got me a trainer, I had to learn how to sound more like<br />
him, they gave me a dialect coach, I needed to make sure I looked like him, they allowed me to<br />
work with a makeup artist that I'd worked in the past, that I knew could take on the test. And it<br />
was just the biggest challenge of my life, but luckily I had the time and the resources to do that.<br />
Really thanks to the production stepping up and understanding the 29:42 (many angxiety??) I<br />
had to take it on and the things that I really felt like I needed to do it. Yeah. Does that answer your<br />
question?<br />
Oh, I don't know. I wake up every day and I'm amazed at how lucky I am. That I got to do what I<br />
love to do which is to act. And the fact that the byproduct of that is fame is not a bad byproductof<br />
what you love to do. What I love is the work, what I love is to act. And I think that's what James<br />
Dean loved too. And there's a lot of stuff that goes along with that, but when you really take a step<br />
back and look at it, there's a million worse things in the world than having to deal with fame.<br />
O: Okay, Robert?<br />
RP: Again, I concur.<br />
O: Okay, there's one on the left.<br />
Q12: Well is for Robert, here. How do you feel in this Berlinale playing two historical characters,<br />
in xxxxxxx Lawrence of Arabia in Queen of the Desert, and Dennis Stock in Life?<br />
RP: I'm sorry, what was that?<br />
Q: How do you feel, how is your experience this Berlinale with two characters, like one Lawrence<br />
of Arabia and one Dennis Stock?<br />
RP: Playing T. Lawrence, it was such a small part, I think it would have been so terrifying to do, to<br />
have any more significant time in that movie I don't think I would have done it, it's such an iconic<br />
movie, I was literally seen that movie every Christmas growing up for years. Even though I think<br />
there is an enormous amount to explore in that character. But yeah this was, I think both the script,<br />
this was kind of quite easy for me to access mentally, I connected to it quite quickly. I talked to<br />
you a lot at the beginning especially in preproduction. And there's something about Dennis Stock,<br />
outside of him being a photographer or anything, I just knew in his personality that his is strangely<br />
similar to mine. All the darkest parts of my personality. And then after meeting his son, his real<br />
son in real life, it's weird, it's kind of the stuff I was talking to you about Dennis. Just kind of how I<br />
imagined him to be and then I talked to his son, and then it's like God, that actually is what I was<br />
thinking. Which was quite strange. But for some reason I connected to him a lot. So it wasn't too<br />
complicated.<br />
O: Thank you. On the right please.<br />
Q13: Good evening, Hanna B for German Rolling Stone Magazine, this goes to the director, you<br />
did Control was incortuos, or about incortuos (??? ilyen szó nincs is :( ) and now Life, is there<br />
something specific that draws you to those kind of characters?<br />
AC: Well, I think they are very different characters. People confuse the fact that Ian Curtis<br />
commeted suicide and James Dean died in a car . They're quite different personalities. Control<br />
for me was probably my most imotionally involved (invoked?) film, cause it delt with a certain<br />
period of my life that I felt really, veryvery related to the whole story, but this story, I came into it<br />
actually through the photographal angle. I thought it was interesting to look at the relation between<br />
the photographer and the subject matter, if that subject is in the public eye, because I tend to do a<br />
bit of that myself. I think that is quite a different point of interest into a film than I had with<br />
Control. So I don't seem comperable at all in that sense. We could say this is a biopic and so was<br />
Control, I think that's kind of where the similarities stop. I liked the underline theme of the film<br />
about the male friendship and about a photographer and the balance between the<br />
photographer and the subject and how delicate that balance is and I think there is a lunature ??? in<br />
the film where Dennis Stock thinks he is doing James Dean a favour and James Dean is thinking<br />
he's doing Dennis Stock a favour. And I've been in similar situations. Where I said to now<br />
listen! No.<br />
O: There's one in the back please.<br />
Q14: from . I just wondering, we see a lot of things about the behind the scenes on the<br />
promotional trails in the Hollywood back then, I was just wondering how things have changed, or<br />
whether they changed nowadays and what is your normal reaction, is it similar to, sorry, this is to<br />
Robert and Dane, similar to what James Dean is like in the movie. When people hand you the <br />
and say this is what you gonna do.<br />
RP: They never hand you a pen (hát ezt egyszerűen nem értem :( ). Or I never asked to see<br />
anyway. Just put the money on the table and get out.<br />
DD: I concur. I was a different time, studios owned the actors in a way that you would almost just<br />
have a roaster, you know of a certain amount of people and they would own you for a years at a<br />
time and you would live on the studio lot and they would tell you the films you were going to do<br />
and they would be in charge of the image you were going to project. In that way I think that in<br />
today's, in the world we live in today we have a lot more control over the choices we make. I'm not<br />
on a ten year contract with a studio and I can make a movie and then I can make my own personal<br />
choice for the film that I would like to do next. That wasn't necessarily the case back then. So I<br />
think that's the advantage being an actor today, although it would be really cool to live on a<br />
bungalow in a studio.<br />
RP: Would it?<br />
DD: Yeah.<br />
O: I have a question for Christina, here again, can you say something about how you got involved,<br />
what you liked about this project when heard about it?<br />
CP: Sure. Well basically, Iain and I knew each other before and Iain brought me the script in an<br />
email (???) when they were looking in to figure out how to cofinance it and how to make it. And<br />
so I wanted to work with him of course and I loved the script and I'm a huge Anton fan. And so<br />
that's what brought me to the project.<br />
O: And I have another question for Luke, the writer, here, hello, on stage. Because you had this<br />
really hard challenge to find a language for James Dean, to make him, to give him sentence that he<br />
could have said and you gave him beautiful sentences like when he says like 'some people prefer<br />
writing books to writing about books', I thinks he says something like that and I loved it, so how<br />
did you find it, how did you research, how could you know what, how he would talk in a situation<br />
like this?<br />
LD: Well, I did a lot of research and at a certain point I felt as if I knew more about James Dean<br />
than anyone in the universe. And I watched a little bit, there is a handful of clips of him doing stuff<br />
outside of the moives that he stared in. But at a certain point I let that all go, because I was<br />
following the truth of the narrative that we had all decided upon. And following the places that<br />
took me to. And there was a certain decision really that James Dean, that he wasn't going to be<br />
exactly like the character we all thought we knew, that there was some mischief in him and that he<br />
saw a beautiful opportunity in terms of the uptightness of Robert's character. That he could pierce<br />
the barrier of Rob's uptightness. And that his task in the movie would be to change Rob and make<br />
Rob relax and let go. And that for James Dean that would be interesting exercise. And out of that<br />
sprang a lot of the things that he said just naturally.<br />
O: Thank you. Our last question goes to Mahabi then.<br />
Q15: My last question goes to Iain, you're here in Berlinale with two films that will be boxoffice,<br />
Mr Holmes and this one, because, so how do you choose your, to put your money on this film?<br />
You have a (??)?<br />
IC: Well luckily we, Mr Holmes was was supported by BBC Films and ANI Films and with this<br />
film we were able to put together a complex group of fans of this project including Screen<br />
Australia Telifilm vagy mi Film Nation and Film4, so we sort of find the stories and hope other<br />
people will follow us along the way and finance the films and they did on both of those.<br />
O: Thank you, good luck, etc.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
O: Oké, leülne mindenki? Kedves fotósok, leülnénk kérem? Nagyon köszönöm! Kezdenünk kell,<br />
kérem üljenek le, köszönöm. Ön is, uram, köszönöm. Oké, üdvözlök mindenkit a Life<br />
sajtótájékoztatóján, egy film Anton Corbijn által, csodálatos vendégeink vannak velünk, akiket<br />
most szeretnék bemutatni, kezdve az önök bal oldaláról.<br />
Kérem köszöntsék a forgatókönyvírót, Luke Daviest, üdvözöljük Berlinben, örülünk, hogy itt van.<br />
Aztán a csodálatos színésznő aki Piert játszotta, Alessandra Mastronardi, üdv. És Robert<br />
Pattinson, üdvözöljük Berlinben. A rendező, Anton Corbijn. És a színész, aki Jimmy Deant<br />
játszotta, Dane DeHaan. A színész, aki Roger Lovet játszotta, Kristian Bruun, üdvözöljük<br />
Berlinben. A producer, Christina Piovesan, üdv. És a második producer Iain Canning, örülünk,<br />
hogy itt van.<br />
O: És meg is van az első kérdés, a jobb oldalon.<br />
Q1: Gratulálok, fantasztikus film, igazán. Anton, ez biztos egy nagyon személyes téma számodra,<br />
de szerettem volna Robertet és Danet kérdezni, ezek az emberek 6065 évvel ezelőtt éltek, hogy<br />
tudtatok viszonyulni hozzájuk, a viselkedésükhöz, szakzsargonhoz, illetve az ambíciójukhoz?<br />
DD: Érdekes módon ehhez a karakterhez sokkal könnyebben viszonyultam, mint eddig bármelyik<br />
filmszerepemhez, mert pont azelőtt forgattam, hogy a Pókember sajtótájékoztatójára mentem<br />
volna, szóval voltak kérdések bennem a jövőbeni publicitásommal kapcsolatban, illetve azzal<br />
kapcsolatban, hogy mit fog hozni a jövő karrier szempontból, hírnév szempontból, és ez sokban<br />
hasonlított ahhoz, amivel James Dean is foglalkozik ebben a filmben. Mit jelent az, hogy eléred az<br />
álmaidat és a személyes áldozatok, amik ezzel járnak. A szakzsargon egy más dolog, de arra is<br />
ráálltam, emlékszem, a feleségem eljött az előkészítési munkálatokra és nagyon idegesítette, hogy<br />
állandóan azt mondtam neki, hogy legyél laza. Azt mondta, 'Miért mondod folyton azt, hogy<br />
legyek laza?'.<br />
O: Oké, Robert?<br />
RP: Nem tudom, számomra Dennis, mivel ő elég szigorú erkölcsű volt, nem volt sok halandzsa a<br />
szövegében. (ez a lingo szakzsargont és zagyva beszédet is jelent, lehet inkább az utóbbira<br />
gondolnak) Időtlen karakternem találtam. Csak a történet, olyan valaki, aki művész próbál lenni, és<br />
fél attól, hogy nem olyan jó, mint amilyennek tartja magát, és az életében ez gyengíti őt le a<br />
leginkább. És szerintem ez a történet nagyon is 20. századbeli. 21. századbeli.<br />
O: Rendben, a bal oldalon.<br />
Q2: Hello, egy kérdés Mr. Anton Corbijn és Mr. Dane DeHaan számára. Az a tény, hogy a Dane<br />
szóban szerepel a DANE és Deanben is a DEAN szerepet játszott abban, hogy ön, Mr.<br />
Corbijn Dane DeHaant választotta, illetve Mr DeHaan, ön szerint ez a sors az ön számára, elvégre<br />
még a vezetéknevében is szerepel a DEAN.<br />
AC: Nos, ez volt AZ ok, hogy felkerestem Danet, nyilvánvalóan. Robbal és a Dennis névvel kissé<br />
nagyobb bajban voltunk, de ezt is megoldottuk. Ez egy igazi kérdés volt?<br />
DD: Én nem igazán hiszek olyan dologban, hogy sors, de úgy tekintek arra a lehetőségre, amit<br />
Anton adott nekem, mint egy óriási ajándék. Egy igazán kifizetődő tapasztalat volt és egyébként el<br />
is írták a nevemet a sajtótájékoztató programján, Dean DeHaanként szerepelek.<br />
RP: Tényleg?<br />
DD: Igen.<br />
O: A bal oldalon.<br />
Q3: Én (valaki valahonnan) vagyok. Először is azt kell mondjam, hogy ez a film visszahozta<br />
közénk James Deant, mert nagyon jól készített film lett, és a színészek fantasztikusak voltak, de<br />
van egy dolog, amit sokan nem értettek, mert James Deant mint egy fiatal fiút, egy tinédzsert<br />
látjuk, amikor a karrierje kezdődött, és tudjuk, hogy James Dean egy lázadó volt, de ebben a<br />
filmben a családjához megy vigasztalásért. Szóval csak azt szeretném tudni, hogy hogyan került a<br />
filmbe ez a családdolog, mert mind tudjuk, hogy James Dean egy lázadó volt.<br />
AC: Igen, szerintem a tettei valóban zendülőre vallottak azokban az években, azokban a napokban,<br />
de szerette a családját, szóval ott semmi lázadás nem volt. Jó srác volt ő, de benne volt ebben a<br />
változásban, ami az ötvenes években volt, amit a rock'n'roll kezdete, a jazz felemelkedése jelentett,<br />
illetve az, hogy a saját feltételei szerint akart színész lenni. Szóval lázadó volt az öltözködési<br />
stílusában, abban ahogy a napjait töltötte, és akikkel találkozott. De nem olyan volt, aki<br />
megrugdosta volna a teheneket odahaza, nem olyan lázadó volt.<br />
O: Köszönjük. Ott a jobb oldalon.<br />
Q4: Hello, Debra C az AFP News Agencytől. Úgy érzem nekem kell megkérdeznem a<br />
nyilvánvalót Robert Pattinsontól és Anton Corbijntől arról, hogy hogyan irányítottad Robertet a<br />
fotózás terén, hogyan mozgassa helyesen a kezét, a nézést, ha beszélnél erről a részről?<br />
AC: Nem hiszem, hogy mondtam volna bármit is Robertnek, de azt hiszem olyan 34 hónappal a<br />
forgatás előtt adtunk neki egy régi korabeli kamerát és filmet is, aztán csak ráhagytam Robertre.<br />
Fontosnak tartottam, hogy megismerkedjen egy régimódi kamerával és hogy a testének a részévé<br />
váljon, szóval mire forgatni kezdtünk, már a testének természetes része legyen. Mert abban az<br />
időben a fotósok mindig készen álltak, mindig lógott a nyakukban egykét kamera. Sehova nem<br />
mentek a kameráik nélkül. Ami különbözik attól, mint ahogy én dolgozok. Dennis Stock olyan<br />
fotós volt, aki mindig készen állt arra, hogy képet készítsen.<br />
RP: Igen, egy 1953as (nem értettem milyen) kamerával fényképeztem pár hónappal a forgatás<br />
előtt. Furcsa volt, mert a filmen kívül is kezdtem belejönni a dologba, aztán amikor elkezdtük a<br />
próbákat, próbáltam pár általános tanácsot kérni Antontól a fényképezésről. De nem csak arról<br />
szól a film, hogy hogyan fotózzunk, ez egy karakterdolog is volt. De igazából készítettünk<br />
képeket a jelenetekben, szóval amikor a filmben fotózunk, akkor azok igazi képek.<br />
O: Oké, a jobb oldalon.<br />
Q5: Hello, Niel C a CNNtől. Szeretném megkérdezni Antont, hogy a mai Instagram világában,<br />
ahol mindenkinek van kamera a zsebében a telefonján, jó dolog ez a fényképészet szempontjából?<br />
Vagy ma nehezebb jó fotósokat találni?<br />
AC: Nos, szerintem ennek is két oldala van. Elképesztő mennyiségű vizuális képek vannak<br />
körülöttünk állandóan, ami nagyon is idegesítő, mert rengeteg a hülyeség és az emberek azt hiszik,<br />
hogy minden fontos az életükben és azt meg is kell örökíteni. A másik oldalról viszont új<br />
módszereket fedeznek fel, ami olyan érdekes fényképészetet teremt, ami eddig még nem volt.<br />
Hogy a holland futball legenda, Johan K szavaival éljek, előnye van a hátránynak. Mindig furcsa<br />
kifejezéseket használ. De úgy hiszem, hogy a hivatalos fotózásban most nagyon kemény idők<br />
járnak, a legtöbb hogy úgy mondjam normális fotósnak nagyon nehéz megélnie. A magazinok<br />
pedig normálisnak tartják, hogy ne fizessenek, mert a képeket közjóként kezelik. Nagyon nehéz<br />
manapság értéket tenni a fotózásra, hacsak nem vagy nagyon híres, amikor az árak pedig pont az<br />
ellenkező irányba mennek. Szóval együtt érzek a most kezdő fotósokkal, nagyon nehéz manapság<br />
láthatóvá tenned magad.<br />
O: Köszönjük, a bal oldalon.<br />
Q6: Valaki Columbiából. Robert, mi a személyes véleményed James Deanről, szerinted még<br />
mindig a te generációd példaképe, és milyen volt most neked fotósnak lenni, a másik oldalon lenni,<br />
elvégre általában te vagy az, akit fotóznak, ennyi. Köszönöm.<br />
RP: Emlékszem, amikor színészkedni kezdtem, olyan 1617 évesen minden színésznek van egy<br />
James Dean korszaka, amikor elmegy a meghallgatásra és mindegy mi a szerep, előhoz egy James<br />
Dean impressziót, nekem mindenképp meg volt az az időszak. Mindenképp egy példakép, de Dane<br />
jobban meg tudná ezt válaszolni, ő sokkal közelebb van Deanhez mint én, de nem tudom, egy<br />
ideig úgy éreztem magam mint egy paparazzi, szóval együtt érzek a nehéz sorsukkal. Tele voltam<br />
önutálattal és hitványsággal. Minden nap bántani akartam magam. Szóval együtt érzek velük, a<br />
nap végén ők is hazamennék és csak ütik magukat. Ezt tettem én is, hogy megtaláljam a karaktert.<br />
O: Ott van egy kérdés.<br />
Q7: Hello, Helen B vagyok Ausztráliából. Luke Davies, az ember a remek zöld inggel és a<br />
pszichedelikus nyakkendővel, hogyan kerültél bele ebben a projektbe mint ausztrál és Iain Canning<br />
és Emil S, mindketten a Slow val voltatok a Sundanceen, és most ezzel a filmmel itt, hogy<br />
választjátok a projekteket amikben részt vesztek?<br />
LD: Megválaszolom a kérdésed első részét, már régóta jóban vagyok a producerekkel, Iain volt a<br />
Candy egyik producere, ami régen, 2006ban itt került bemutatásra olyan sztárokkal mint Heath<br />
Ledger és Geoffrey Rush és Abby Cornish. Szóval dolgoztunk egyéb dolgokon, csináltunk eztazt,<br />
aztán egy napon csak úgy beszélgettem Iainnel dolgokról, amikor is azt mondta 'Tudod, hogy<br />
fiatalok egész generációja van most, akik talán nem is ismerik James Deant?' Ez volt a kezdőpontja<br />
az egésznek, Iain mondta, hogy ez egy érdekes film lehet. Miért nem jársz utána, kérdezte, és én<br />
utána is kutattam a dolgoknak, és elképesztő mennyiségű információhoz jutottam James Dean<br />
életével kapcsolatban amit el is mondtam Iainnek, mondtam, hogy itt van ez az érdekes történet,<br />
ez a fotós, aki elment New Yorkba, aztán Indianába, a fotós aki azt a híres képet készítette James<br />
Deanről az esőben a Times' Squareen. Mire Iain azt mondta, hogy ez lesz a mi történetünk. Szóval<br />
ettől kezdve rengeteg támogatást kaptam a Seasawtól. Bizonyos tekintetből egy férfi barátságról<br />
szerettem volna írni. A producerek azt mondták, hogy álljak elő valamivel, ami nem unalmas, ami<br />
nem a tipikus élettörténeti film. Fedezd fel a dolgot amennyire csak szeretnéd. Mindenben<br />
támogattak.<br />
IC: Nagyon egyszerű a dolog abból a szempontból, hogy hogyan választjuk ki a dolgokat a<br />
Seasawnál. Olyan történetet keresünk, aminek szerintünk jogában áll léteznie, ami kapcsolatba<br />
kerül az emberekkel. És ha az írókkal és rendezőkkel való kapcsolatra gondolunk, akkor<br />
olyanokkal szeretnénk dolgozni, akik adoptálják ezt a történetet, majd életre hozzák azokat. És az,<br />
hogy újra dolgozhattam Lukekal, akivel még a Candyn dolgoztunk együtt, amin szerencsére én is<br />
dolgoztam, és Antonnal, akivel a Control című film kapcsán dolgoztam, én voltam az executive<br />
producere a filmnek, szóval csak jó volt összehozni a barátokat, lehetőleg minél többször.<br />
O: Köszönjük, következő kérdés.<br />
Q8: Berlin, Brannburgból, a kérdésem Roberther és Danehez szól. James Deannek csak<br />
három filmje volt, szóval mit gondoltok, mitől lett ő így ikon, egy legenda – miért éppen ő és nem<br />
annyira mások?<br />
DD: Nos, azt hiszem, hogy ebben a időben nem volt sok más színész, aki azt csinálta volna amit<br />
James Dean. Ott volt Marlon Brando, Paul Newman, James Dean és talán még néhány más. De<br />
amit ők csináltak, az forradalmi volt, mert úgy játszottak a filmekben mint ahogy mások az életben<br />
és ez addig nem történt meg. És azok a filmek, amiket James Dean készített, kettő közülük a<br />
fiatalabb korosztálynak szóltak. Édentől Keletre és a Rebel without a cause inkább tinédzsereknek<br />
szóltak, és ő egy olyan nyitott, érzelmi vonzerő volt, és az emberi természet azon oldalaival<br />
foglalkozott, ami igazán megfogta ezeket a fiatal embereket. És mind a Rebel without a cause és a<br />
Giant a halála után jöttek ki, szóval szerintem az emberek azzal foglalkoztak utána, hogy mi lett<br />
volna ha? Mi, hol lenne ma James Dean, azt hiszem 83 éves lenne ha élne, itt lehetne közöttünk.<br />
Mit csinálna? Ez az a kérdés, amit mindazok, akik ismerték a munkáját, feltesznek. És ezek a<br />
képek, ha nem is ismered ezt a három filmet, ha egy fiatal vagy, aki nem ismeri James Deant, azt a<br />
képet ami a Times Squaren készült róla, azt ismerni fogod. Szóval ezek a dolgok voltak azok,<br />
amit ő egy mai példaképpé tették. Igaz Rob?<br />
RP: Nem tudok jobb választ adni.<br />
O: Van egy kérdésem Alessandra számára, hello, itt a színpadon? A moderátor vagyok. Pier, a<br />
karakter akit játszol, főleg a James Deannel való kapcsolata miatt lett híres, de te annyira<br />
érdekesen és erősen formálod meg, mondanál valamit arról, hogy mire gondoltál amikor a<br />
forgatókönyvet olvastad és milyen érzéssel vagy a karakter felé?<br />
AM: Nem értelek, nem hallok semmit.<br />
O: Elmondanád mire gondoltál amikor elolvastad a forgatókönyvet?<br />
AM: Amikor elolvastam a forgatókönyvet azt gondoltam, hogy mindent tudok Pierről, az életéről,<br />
tudtam, hogy híres volt Amerikában de nem Olaszországban. Szóval évekkel ezelőtt megkaptam a<br />
forgatókönyvet, de akkor túl drága volt a projekt, így nem lett belőle semmi, aztán az ügynököm<br />
hívott, hogy meghallgatás van erre a filmre, és nagyon izgatott voltam, és amikor olvastam a<br />
forgatókönyvet nagyon élveztem, és nagyon örültem, hogy végre életre kelthetjük Piert. Mert<br />
lehet, hogy ő volt az egyetlen nő James Dean életében. És akkor arra gondoltam és most is úgy<br />
hiszem, hogy egy lenyűgöző kapcsolat volt közte és James Dean között, eltekintve a<br />
szentimentalista részletekől, mert szerintem felismerték egymást, James Dean ekkor nagyon fiatal<br />
volt, és nem szeretett abban a hírességben lenni amiben volt, mintha egy csapdában lett volna, ezt<br />
gondoltam róla. És a lány is ilyen volt. Nagyon fiatal volt amikor elhagyta Olaszországot, csak 16<br />
éves, és egy nagyon erős édesanya állt mögötte, és nem tehette azt, amit akart. És szerintem ezt<br />
ismerte fel Deanben. A hírnévre viszont két különböző szempontból tekintettek. Talán mi erre<br />
fektettünk nagyobb hangsúlyt a filmben, hogy hogyan játsszam a karaktert. És tulajdonképpen Pier<br />
játszotta a sztár szerepet, James teljesen ellene volt ennek. Talán ezért is szakítottak és ezt is a<br />
forgatókönyvből tudtam meg.<br />
O: Köszönöm. A jobb oldalon lévő kérdés.<br />
Q9: Prágából, egy kérdés a rendezőhöz. Kiváló filmeket forgatsz, emellett kiváló reklámokat is.<br />
Milyen filmes tapasztalatokat viszel át a reklámok készítésébe és fordítva?<br />
AC: Én (nem igazán értem, hogy most csinált vagy nem csinált??? 24:53) hosszú reklámokat<br />
eddig az életemben és nem hiszem, hogy bármit is használtam belőle a filmjeimben, mert az<br />
utolsó filmem után forgattam a reklámot, de abban biztos vagyok, hogy a filmek során szerzett<br />
tapasztalataimat használtam a reklám során. A filmkészítéshez viszonyítva minden könnyebbnek<br />
tűnik. Emellett elég sokat fényképezek a filmek között, mert az szinte zenállapot számomra. A<br />
fényképezés sokkal személyesebb kapcsolatot ad. Igazán szükségem van rá a filmek között. A<br />
reklámokban is lehet valami vonzó, akár több okból is, de nem az a fő célja az életemnek, hogy<br />
reklámokat készítsek, hanem hogy azt találjam meg, miket tudok kihozni a filmekből. Ebben a<br />
pillanatban munka szempontból ez az utam.<br />
O: Köszönjük, a bal oldali kérdés következzen.<br />
Q10: Mr Bruun számára van egy kérdésem. Pier az egyik oldalon, a másik oldalon a te szereped<br />
volt. Te voltál az, aki próbálta kihúzni a bajból Deant. Hogy készültél fel a szerepre, mert ez egy<br />
nagyon nehéz feladat volt. Nemnem, amikor James Deanről beszélek, a hatvanas évek Afrikájából<br />
származok, nekünk csak James Dean és Marlon Brando volt, mielőtt bezárták a filmeket (??) és<br />
csak James Deant nézhettünk, hetente hétszer, főleg azért mert ingyen volt. És a film vége is ilyen<br />
volt, mintha James Dean szelleme jelent volna meg a gépen. Nem őt láttam, nem téged, hanem<br />
James Deant, ezért is mondtam, hogy életre keltettetek egy legendát.<br />
KB: Nos, annyit mondhatok, hogy színészként nagyon szerencsés voltam ebben a filmben, mert<br />
egyedül az én szerepem volt kitalált, mindenki másnak igyekeznie kellett megtalálnia azt a valakit<br />
magukban akit eljátszottak, ami sok tiszteletet igényel, én pedig csak a saját módomon találtam<br />
meg a karakterem. És a film legjavát azzal töltöttem, hogy James Dean visszautasított újra és újra.<br />
Ami egész jó móka volt, és így lehetőségünk volt némi könnyedséget, némi humort vinni a filmbe<br />
és ezt nagyon élveztem. Szóval köszönöm Anton.<br />
AC: Nos, mi köszönjük a vicces pillanatokat. Jó volt, hogy ott voltál.<br />
O: Köszönjük. Onnan középről.<br />
Q11: Hello, a nevem Olga Belarusból, először Danehez, majd kettőtökhöz lenne egy kérdésem.<br />
Először is Danetől szeretném megtudni, mondd el kérlek mi volt kulcs a szerepedhez, nehéz volt<br />
állandóan cigarettázni, minden pillanatban, és hogy nehéz volt elkapni a főhős beszédének<br />
ritmusát? A második kérdésem pedig, mindkettőtöknek, hogy hogyan éltek együtt a hírnévvel?<br />
Köszönöm.<br />
DD: Nem, nem volt könnyű. Szerencsés voltam, mert volt háromnégy hónapom arra, hogy<br />
felkészüljek, és azért is, mert a produkciós cég megadott minden kelléket, amire szükségem volt,<br />
amikről úgy éreztem, hogy szükségem volt. Fel kellett szednem 25 fontnyi kilót (HAH), szereztek<br />
nekem egy edzőt, meg kellett tanulnom, hogy olyan legyen a hangom mint neki, szereztek nekem<br />
egy beszédtanárt, úgy kellett kinéznem mint neki, ezért megengedték, hogy azzal a sminkessel<br />
dolgozzak együtt, akivel már korábban is dolgoztam és tudtam, hogy megfelel erre a feladatra. És<br />
ez az életem legnagyobb kihívása volt, de szerencsére volt időm és forrásom is. Tényleg köszönöm<br />
a produkciós cégnek, hogy beszálltak és megértették az aggodalmaimat amik felmerültek és<br />
megadták a dolgokat, amikről úgy éreztem, hogy szükségesek. Igen. Megválaszolja ez a<br />
kérdésedet?<br />
Oh, nem tudom. Minden reggel amikor felébredek lenyűgöz az, hogy mennyire szerencsés vagyok.<br />
Azt csinálhatom, amit akarok, ami pedig a színészkedés. És az, hogy ezzel együtt jár a hírnév, az<br />
nem a legrosszabb dolog ami történhet. Amit szeretek az a munka, amit szeretek az a színészkedés.<br />
És szerintem James Dean is ezt szerette. És persze sok dologgal jár ez együtt, de amikor igazán<br />
kívülről nézel a dolgokra, akkor messze rosszabb dolgok vannak a világban mint az, hogy híres<br />
vagy.<br />
O: Oké, Robert?<br />
RP: Újfent, teljesen egyetértek.<br />
O: Rendben, egy a bal oldalon.<br />
Q12: Robert számára egy kérdés. Hogy érzed magad ezen a Berlinálén így, hogy két történelmi<br />
karaktered is van, Arábiai Lawrence a Queen of the desertben és Dennis Stock a Lifeban?<br />
RP: Elnézést, hogyan?<br />
Q: Milyen érzés, milyen a Berlinálén két olyan karakterrel lenni mint Arábiai Lawrence és Dennis<br />
Stock?<br />
RP: T. Lawrence szerepe nagyon rövid volt a filmben, szerintem nagyon ijesztő lett volna ha<br />
hosszabb időn keresztül szerepelt volna a filmben, nem hiszem, hogy akkor is megcsináltam volna,<br />
annyira jelentőségteljes film, gyerekként minden karácsonykor megnéztem. Emellett úgy hiszem,<br />
rengeteg mindent fel lehet deríteni ennek a szerepnek a kapcsán. De ez, a forgatókönyv is, nagyon<br />
könnyen megközelíthető volt mentális szinten, nagyon gyorsan rákapcsoltam. Sokat beszélgettünk<br />
erről a felvétel előtt. Van valami Dennis Stockban, azon túl, hogy egy fotós, olyan volt, mintha a<br />
személyisége furcsa módon hasonlítana az enyémhez. A személyiségem minden sötét része. Aztán<br />
miután találkoztam a fiával, az igazi fiával, akkor pont olyan volt az egész, mint ahogy<br />
elképzeltem. Ami elég furcsa volt. De valamilyen oknál fogva kötődtem hozzá. Szóval nem volt<br />
nagyon bonyolult.<br />
O: Köszönöm. A jobb oldalon.<br />
Q13: Jó estét, Hanna B a német Rolling Stone magazintól, ez a kérdés a rendezőhöz szól, először a<br />
Control most pedig ez a film, van valami ezekben a karakterekben, amit vonzónak talált?<br />
AC: Nos, szerintem nagyon különböző karakterek. Az emberek összekeverik azt, hogy Ian Curtis<br />
öngyilkosságot követett el, James Dean pedig egy autóbalesetben halt meg. Nagyon különböző<br />
személyiségek voltak. A Control számomra érzelmileg nagy kihívás volt, mert az életem egy olyan<br />
bizonyos szakaszával foglalkozott, ami miatt nagyon közelinek éreztem magamhoz a történetet, ezt<br />
viszont inkább a fotós szemszögből közelítettem meg. Érdekesnek találtam azt, hogy milyen<br />
kapcsolat lehetett a fotós és az alany között, ráadásul egy olyan alany, aki ismert személy volt,<br />
mert ilyet én is csinálok. Szerintem ez nagyon különbözik attól a szemszögtől, mint ami a Control<br />
esetében volt. Szóval ebből a szempontból szerintem nem lehet összehasonlítani a kettőt.<br />
Mondhatjuk ugyan, hogy mindkettő életrajzi film, de itt meg is áll a hasonlóság. Tetszett benne az<br />
alapgondolata a férfi barátságnak, és a fotós és az alany közötti egyensúlyról, illetve hogy<br />
mennyire érzékeny is ez az egyensúly. Aztán benne van a filmben az is, hogy Dennis Stock úgy<br />
hiszi, hogy szívességet tesz James Deannek, aki viszont úgy gondolja, hogy ő tesz szívességet<br />
Dennis Stocknak. És én már voltam ilyen helyzetben. Ahol én mondtam azt, hogy most akkor ez<br />
lesz! Nem ám.<br />
O: Egy kérdés hátulról.<br />
Q14: Csak azon gondolkodtam, hogy sok háttérdolgot láthatunk ebben a filmben az akkori<br />
Hollywoodról és csak azon merengtem, hogy hogyan változtak a dolgok, illetve változtak-e<br />
egyáltalán, és mi általában a reakciótok, bocs, a kérdés Roberthez és Danehez szól, hogy hasonlít-<br />
e a reakciótok James Dean reakciójához? Amikor az emberek adnak egy t (Sajnos ezt nem<br />
értem, hogy miről van szó) és azt mondják, hogy ezt kell csinálnotok.<br />
RP: Soha nem adnak t (még most sem értem). Vagy legalábbis én még soha nem kértem egyet<br />
sem. Csak tegyétek a pénzt az asztalra és takarodjatok. (Itt mond valami olyasmit, hogy 'Ezután<br />
senki se fog fizetni', de lehet, hogy mégse ezt mondja :S)<br />
DD: Egyetértek. Más volt akkor a helyzet, a stúdiók rendelkeztek a színészekkel, néhány ember<br />
tulajdona voltál, akik néhány éven keresztül magukénak tudhattak, ott éltél a stúdióban és<br />
megmondták, hogy melyik filmeket kell megcsinálod, és hogy milyennek kell lenned. Ebből a<br />
szempontból már más a mai világban a helyzet, sokkal több kontrollod van abban, hogy mit akarsz<br />
megcsinálni. Én nem vagyok semmilyen 10 éves szerződésben egy stúdióval sem, megcsinálok<br />
velük egyfilmet, aztán egy olyat amit én akarok. Ez nem feltétlenül volt így. Szóval szerintem ez a<br />
mostani helyzet előnye, de azért király lehet egy stúdió bungalójában lakni.<br />
RP: Tényleg?<br />
DD: Igen.<br />
O: Egy kérdésem van Christina számára, ha mondanál egy pár szót arról, hogy hogyan kerültél<br />
bele ebbe a projektbe és mit szóltál a forgatókönyvhöz amikor hallottál róla?<br />
CP: Hogyne. Nos, Iain és én már régóta ismerjük egymást, és Iain akkor küldte el a forgatókönyvet<br />
amikor éppen azt keresték, hogyan is pénzelhetnék a filmet. Szóval csak dolgozni akartam vele, és<br />
imádtam a forgatókönyvet és nagy rajongója vagyok Antonnak. Szóval ezek miatt vállaltam.<br />
O: És egy másik kérdés Luke, az író számára, itt a színpadon. Mivel nagyon nehéz lehetett James<br />
Dean számára megtaláltni a nyelvezetet, olyan mondatokat találni, amiket esetleg ő is mondhatott,<br />
és igazán gyönyörű mondatokat adtál neki, mint amikor valami olyasmit mond, hogy 'Vannak akik<br />
jobban szeretnek könyveket írni, mint a könyvírásról írni', vagy valami ilyesmit, ami nagyon<br />
tetszett. Szóval hogy találtad ezt meg, hogyan jártál ennek utána, hogy miket mondana bizonyos<br />
helyzetekben?<br />
LD: Nos, sokat kutakodtam, és egy bizonyos ponton úgy éreztem, hogy többet tudok James<br />
Deanről, mint bárki másról az univerzumban. De elég sok videót találtam róla, amikor filmen<br />
kívüli dolgokat csinált. De egy bizonyos ponton hagytam ezt az egészet és csak követtem azt a<br />
narratívát, amiben megegyeztünk. És követtem azokat a helyeket. És volt egy olyan döntés is,<br />
hogy James Dean nem feltétlenül az a karakter lesz, akinek mindenki képzeli, volt benne némi kis<br />
gonoszság, és nagy lehetőségett látott abban, hogy Rob karaktere olyan aggodalmaskodó volt.<br />
Hogy áttörje Rob karakterének idegességét. És hogy a filmben az lenne a feladata, hogy<br />
megváltoztassa Robot, hogy relaxálni tudjon, és hagyja a dolgokat. És hogy ez James Dean<br />
számára érdekes lenne. Ebből természetes módon jöttek a párbeszédek.<br />
O: Köszönöm. Az utolsó kérdés Mahabié.<br />
Q15: Az utolsó kérdésem Iainhez szól. A Berlinálén két valószínűleg jól kereső filmmel vagy itt,<br />
a Mr Holmesszal és ezzel. Hogyan döntöd el, hogy mibe fekteted a pénzedet?<br />
IC: Nos, szerencsére a Mr Holmesot támogatta a BBC Films és az ANI Films is, ezzel pedig egy<br />
olyan rajongói csapatot tudtunk összeszedni, akik lehetővé tették a film elkészítését, beleértve a<br />
Screen Australiat, a Telifilmet (amit lehet, hogy nem így hívnak), és a Film4et. Mi csak<br />
megtaláljuk azokat a filmeket, amikről reméljük, hogy mások követni fogják és előteremtik az<br />
anyagiakat hozzá és mindkettő esetében így volt.<br />
O: Köszönjük mindenkinek, sok sikert a filmhez, stb.<br />
- Patti -<br />
<br />
Megjegyzéseim: Rob megint és újra szétesett volt. Nem kedvelem különösebben DeHaan-t, de sokkal intelligensebben válaszolt. Valószínűleg ugyanabban a buliban voltak előző este. És ne gyertek azzal, hogy előtte forgatott.Attól még lehet intelligensen válaszolni.<br />
Lehet, sznob vagyok, de akármennyit is olvas, kezd kiütközni az, hogy csak középiskolája van. Már nem huszonöt év alatti csikó, ideje lenne komolyabban vennie magát - bármennyire is kedvelem a régi Rob-ot, az a fiatal nyikhaj volt. De Ő is öregszik, és ezt tudomásul kellene vennie.<br />
Az öltözékéről ne beszéljek, nekem már nem jön be ez a fiatal vagyok stílus, valahogy a többiek öltöny nélkül is komolyabban néztek ki, mint Rob a menő öltözékében. Túl "kifutós" számomra, bár a mindenféle divatelemzők oda meg vissza voltak tőle. Nekem az a kabát a vízvezetékszerelő mestert juttatja eszembe.<br />
A filmet várom, és nem James Dean miatt. Miután Rob belekerült ebbe a szerepbe, megnéztem néhány JD filmet. Mai szemmel nézve nekem semmi újat, különlegeset nem adott, maradok annál, hogy számomra Humphrey Bogart A SZÍNÉSZ abból a korból. Dean meg egy túlhájpolt majom.<br />
-twmmy-twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-26852923190999760952015-02-21T07:25:00.001+01:002015-02-21T07:25:48.092+01:00Life - Berlin - interjú - Raya<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/QZFIfNhmDHI" width="560"></iframe></div>
<br /><br />I: Hey, how are you, I didn't see you get in?<br />RP: How you doing?<br />I: Nice to see you!<br />RP: Nice to see you.<br />I: I'm good. It's always so good to talk about your projects. I think this is quite interesting, because<br />when it comes to real life characters, you can add a little bit of yourself and a little bit of what you<br />know, so what is the ratio?<br />RP: I don't know, I mean I always kind of approach every part, well I don't know if it makes a<br />difference if it's a real life person, but I mean I kind of approach every part as a sort of aspirational<br />thing, it's always something in me which thinks I kind of wanna be that character.<br />I: And it's also been you know exciting times, exciting projects, if I think of the films that you've<br />chosen the last few years it's always been a director's medium so that's very important for you<br />right? A director with a clear vision, somebody you can learn from, be excited about?<br />RP: Yeah, and it's kind of, it's just much easier to have confidence in someone when they're very<br />confident in themselves. And also when you have quite prominent directors, they're definitely in<br />control of the project.<br />I: You remember those few days before Twilight came out where it was the last few days where<br />your privacy was all yours? Do you cherish those days?<br />RP: I was so unaware of what was gonna happen that it was quite exciting. How James Dean was<br />in the movie, sort of quite disillusion of the whole thing and he's already thinking oh this isn't the<br />life I wanted. I had no idea A) what life I wanted and B) what was happening to me at all. So it<br />was just kind of interesting, I mean every day was was kind of a bizarr, new experience. But do I<br />cherish them? I mean, no. It's sort of, there's been so many good times since then.<br />I: Obviously we're talking about screen icons, do you like the golden age of Hollywood, you know,<br />that time where things were just much more poetic I think.<br />RP: Yeah, and also it just seemed, it was an era where it seems it was so important to be born and<br />it's always an amazing period in history when people actually looking at art to tell them how to live<br />and stuff. I think now, you know, why we're in quite a strange age, that's because no one's actually<br />looking at art, they're just looking at the commercial enterprise where people are telling them how<br />to live specifically – buy stuff, like whereas you know, you look back in the day where someone<br />like James Dean who would, his whole existence was about finding his own voice and people<br />wanted to find their own voice through him – if that makes sense.<br />I: It makes perfect sense. Thank you so much, always a pleasure talking to you.<br /><br /><div>
<br /></div>
<div>
I: Szia, hogy vagy, nem is láttalak bejönni.<br />RP: Hogy vagy?<br />I: Jó téged újra látni.<br />RP: Téged is.<br />I: Köszönöm, jól. Mindig jó a filmjeidről beszélni. Szerintem egész érdekes, mert amikor létező<br />karakterekről van szó, akkor egy kicsit adhatsz magadból is, illetve egy kicsit abból, amit a<br />személyről tudni lehet. Milyen arányban van a kettő?<br />RP: Nem tudom, minden szerepet így közelítek meg, és nem tudom, hogy van-e különbség abban,<br />hogy létező vagy kitalált, hogy van benne valami szándék, valami ami bennem azt mondja, hogy<br />szeretnék ez a karakter lenni.<br />I: Az utóbbi idők izgalmasak voltak, érdekes filmek. Ha azokra a filmekre gondolok amikben<br />szerepeltél az utóbbi években, azok mind a rendezők művei voltak, fontos volt ez számodra? Egy<br />rendező tiszta elképzeléssel,valaki akitől tanulni tudsz, akivel érdekes együtt dolgozni?<br />RP: Igen, és sokkal könnyebb is olyanban megbízni, aki megbízik saját magában. És ha kiváló<br />rendezőkkel dolgozol, akkor tudni lehet, hogy ők irányítják a dolgokat.<br />I: Emlékszel a Twilight előtti napokra, arra a pár utolsó napra amikor még a tiéd volt a<br />magánéleted? Szívesen gondolsz vissza rájuk?<br />RP: Annyira nem fogtam fel hogy mi történik akkor, hogy egész érdekes volt az egész. Mint James<br />Dean is a filmben, a kiábrándulás az egész dologban és máris azt gondolja, hogy ez nem az az élet,<br />amit akart. Először is nem tudtam, hogy A) milyen életet akartam, B) mi történik velem. Szóval<br />csak érdekes volt az egész, minden nap egy új bizarr élmény volt. De hogy vágyakozva gondoloke<br />azokra a napokra? Nem. Sok jó dolog történ azóta.<br />I: Természetesen nagy filmikonokról beszélünk, szereted a Hollywoodi Aranykort, azt az időt,<br />amikor minden sokkal költőibb volt?<br />RP: Igen, az olyan korszaknak tűnt, ahol fontos volt élni és a történelemnek az a lenyűgöző<br />időszaka volt, ahol az emberek igazán figyeltek a művészetre és abban keresték azt, hogy hogyan<br />éljék az életüket. Most ebben a furcsa korszakban vagyunk, ahol senki sem igazán a művészetre<br />figyel, hanem itt vannak azok a kereskedelmi cégek, amik megmondják, hogy hogyan éljél, mit<br />vegyél. Ezzel ellentétben abban a korban, amikor James Dean élt, aki egész életében a saját<br />hangját kereste, az emberek is a saját hangjukat keresték általa – ha ennek van értelme.<br />I: Teljesen. Nagyon köszönöm, mindig öröm veled beszélgetni.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
- Patti -</div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-3475197902427249562015-02-13T11:54:00.002+01:002015-02-13T11:54:42.557+01:002008 EW második rész<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/6Hu5wj8xOs0?list=PLBdmV6p4686261HhquqdPYb4MGM3iYgnf" width="560"></iframe><br /></div>
<br />
<br /><br />I: Did you base your opinion of what Edward was off the books?<br />RP: Yeah, in a lot of ways, but also I was very aware of the fact that it was written from Bella's<br />perspective, who's completely in love with him. And that's kind of, a lot of the ways that I could<br />get away from having to play beautiful, beautiful, beautiful all the time is just like, you could be<br />anybody, it's just Bella seeing a creature. And anyone who you are in love with you can't see their<br />flawes and I kind of saw as a metaphor I guess and a few way up Edward the facts (???) of his<br />existence, there's a lot more complexity than it seems like on the page.<br /><br /><div>
RP: I did tons of physical training and I think there's a thing about running which was good for it,<br />just a lot of isolation things were good for the part. I mean I didn't talk to anyone for ages, because<br />I wanted to not be able to, like kind of communicate with people like as if I haven't talked to<br />anyone for ages. Which I hadn't.<br />I was in Portland and I went to this bookshop called P bookshop, which is the most amazing<br />bookshop I've ever been to and I've literally went there every single day and just, I've never done<br />so much reading in my whole life.<br />I've read a lot of Martin Amis. It wasn't really to do with Twilight, I don't know what I read to do<br />Twilight, oh, I read S. Virgil which I gave to Kristen for inspiration.<br />I: Was she inspired by it?<br />RP: I don't know, I didn't ask, I don't think she read it<br />And I used to go to the gym for about 5 hours a day then I started losing so much weight till I<br />looked like an alien. So, my head started to look really, like abnormally huge compared to my<br />body. And then Catherine came up and she was like what are you doing to yourself?<br />I: Did you have to gain weight afterwards?<br />RP: Yeah, I literally just stopped exercising before the shoot.<br />I: Well it must have felt nice, the relaxation, right?<br />RP: Yeah, even the first cheeseburger after 2 and a half months was like amazing, it taste like<br />ambrosia. Yeah, I just stopped exercising the first, the day before the first day of shooting. And<br />when on the first shot on the first day I almost ripped my hamstring just trying to lift up Kristen. I<br />wasn't even doing stunt.<br /><br />I: Az Edwardról alkotott véleményedet a könyv alapozta meg?<br />RP: Igen, sok szempontból, de azt is szem előtt tartottam, hogy a könyv Bella szemszögéből volt<br />írva, aki szerelmes volt belé. Ami pedig azt jelentette, hogy alig tudtam elszakadni az állandó<br />gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű játszásától, bárki lehetett volna, csak Bella látott maga előtt egy<br />alakot. És bárki akibe szerelmes vagy, annak nem látod a hibáit és ezt mint egy metafóra olyannak<br />láttam, szóval kicsit felturbóztam Edward létezését, mert sokkal több komplexitás van benne, mint<br />ami lejön az oldalakról.<br />RP: Rengeteg fizikai edzésen voltam és van valami a futásban, ami nagyon jó volt ehhez, az egész<br />elszigeteltség része a dolognak. Hosszú időn keresztül nem beszéltem senkivel, mert azt szerettem<br />volna, ha úgy beszéltem volna az emberekkel, mint aki már nagyon régóta nem beszélt velük. Mint<br />például én.<br />Portlandben voltam, ahol elmentem ebbe a könyvesboltba, ami a legjobb könyvesbolt ahol<br />életemben voltam, szó szerint minden nap elmentem oda, soha előtte nem olvastam annyit.<br />Sok Martin Amist olvastam. Nem sok köze volt a Twilighthoz. Nem tudom mit olvastam a<br />Twilight miatt, oh, de olvastam S. Virgilt, amit oda is adtam Kristennek, hogy ötletet vegyen<br />belőle.<br />I: Inspirálta őt a könyv?<br />RP: Nem tudom, nem kérdeztem, szerintem el se olvasta.<br />És olyan napi öt órát töltöttem az edzőteremben, aztán elkezdtem fogyni, amíg már úgy nem<br />néztem ki, mint egy földönkívüli. A fejem abnormálisan nagynak tűnt a testem többi részéhez<br />képest. Aztán Catherine azt kérdezte, hogy mégis mit művelek magammal?<br />I: Vissza kellett híznod utána?<br />RP: Igen, a felvétel előtt leálltam az edzésekkel.<br />I: Biztos jó volt pihenni, igaz?<br />RP: Igen, az első sajtburger is fantasztikus volt két és fél hónap után, olyan volt az íze, mint az<br />ambróziának. A forgatás első napja előtti napon abbahagytam az edzést. Aztán az első napon<br />majdnem elszakítottam a térdízületemet amikor megpróbáltam felemelni Kristent. Az még csak<br />nem is kaszkadőrmunka volt.</div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-75504241308570807892015-02-11T20:35:00.000+01:002015-03-31T10:58:26.228+02:00Golden beszámolója - Fan encounter in Budapest<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: x-small;">An extraordinary chance appeared for me and a friend of mine: we grabbed the opportunity to be on <br />set in the Court of Lions (Buda Castle), freezing in the cold on 2nd February, from 10 am to 4 pm.<br />Promising that we would not sneak in the picture, take photos or faint at the sight of anyone, we <br />were allowed inside the cordon.<br />The situation was not easy: the place was cold and droughty, so we almost froze to death, even <br />though sometimes we were let inside the cabinets used by the staff to get warm.<br />So we just stood there, waiting for the big, black car, which eventually arrived, with no one but the <br />driver. He put a small bottle of mineral water in the cup holder at the back seat, and nothing else <br />happened. Then the door of a large caravan opened somewhere behind us, and Rob stepped out with <br />his assistant, so that they could shoot a scene already rehearsed without him.<br />Originally this was the moment, where we should have fainted.<br />At this point of the plot, Rob's character is completely bold and wears a thick moustache and beard. <br />I think these were dyed even darker than his own hair.<br />This was the first time I met him ''personally'', and I just melted at the sight. I, being 1.78 m tall, <br />never thought him so much taller with his 1.85 m, yet, I must admit that I felt him towering over <br />me. *sigh<br />And he is thin as a blade, which was clearly visible, although he was wearing a massive military <br />coat.<br />And he has a voice, which is... just music to my ears. Unfortunately we could not hear him during <br />the shooting, I guess he must act a bit, as his own voice does not quite fit his hardy character. We <br />shall see.<br />There were about 200 extras freezing with us as well.<br />I could not recall, where would the scene we saw fit into the original piece by Sartre, so I think an <br />entirely different story will be built for us.<br />Besides that it was an unforgettable experience seeing Rob just a few steps away from me, it <br />was even better to hear the opinion of the crew around on him. We asked one of them, to tell us <br />honestly, what kind of a person he is – not the performance delivered by him, but simply Rob as <br />this one guy, in private and as an actor at work.<br />According to the reply he is a kind lad, polite, kind, impossibly patient, doing everything he is <br />asked without the slightest complaint. He would not drive anyone mad with his allures. He is just <br />sitting silently, does his job when told so, and goes off reading when there is time for rest.<br />We just overheard an opinion, when a guy from the technical department walked over and asked the <br />others, who had not yet seen Rob: „Hey, have you seen Pattinson?” „Not yet.” „Man, what they did <br />to him... but as disgusting his character is, this appearance should just fit.”<br />At another chance to get warmer, we just walked into the shelter provided for the VIP, where Brady <br />Corbet was watching the scene being shot outside. (Actually he is indeed a small guy, very adorable <br />and a bit nervous. Maybe he was upset by the commotion in the neighborhood caused by the visit of <br />the German chancellor.) We were standing almost just behind him, watching the screens as Rob sits <br />in the car, Rob gets out of the car, Rob gets into the car, and finally Corbet said ''Cut!''... and then <br />Rob walked in to have a look of the shot. He watched it without a single frown, and just held up his <br />thumb.<br />We were almost at the melting point.<br />He left and they shot another scene.<br />By the way, I guess that the shooting of a film is such an unbelievable event: not really interesting, <br />but mostly tiring and slightly boring, unless there is someone to keep your attention. :)<br />We did not wait until the end of the day for Rob to leave the location. We saw the essence of it, we <br />were given more, than we hoped for, so I could not tell if Rob dressed up normally after he left or <br />not. I could also not tell how he looks like in plain clothes.<br />Still, the lines we heard and the answers we were given brought us some sort of a silent <br />complacence: Rob looks just the way as I imagined him. He has wonderful eyes *sigh, his voice <br />could be a cure for any illness, and he did not show any sight of being self-conceited as a movie <br />star.<br />We behaved like good kids, we did not push too far and did not even try to take backstage photos. <br />We did not disturb him as he concentrated on his role by popping up and asking for autographs. So <br />we are left only with this little story, told by heart.</span>twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-47419008029595075932015-02-06T09:00:00.001+01:002015-02-06T09:00:57.728+01:002008 EW Első részEszembe juttatták a GossipCop-on<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/3YQVwMEOUWo?list=PLBdmV6p4686261HhquqdPYb4MGM3iYgnf" width="560"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: How familiar were you with the
series when you signed on?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Zero familiarity. I got told to
read it, but just for the movie and I, like about five months I guess
before I actually did the casting. And I was in London, I wasn't even
doing acting, so I never got around to reading it. But I read the
whole series in the weekend after I did the audition. Specifically so
I can do the part. But I didn't read it before the audition. Didn't
even know what it was.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: So how did you cope with the
audition, how were you able to go in there with a blank sheet?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Well I mean I read the script, I
just I read the script and I was like, I 'm not gonna get this
anyway, so, like, there's no point in doing any research. And I read
the first 40 pages of the book and I was just like, there's zero
chance I'm gonna get this part, so I came in and I was freaking out
as well, when I went in. But then, I did it just the way Kristen was
playing it. It kind of shocked a performance out of me, which I
hadn't thought of at all.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Why didn't you think you had a
chance?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: I mean when you read the beginning,
when Edward's introduction is just saying 'oh he's so heartbreakingly
beautiful, I mean every single tip, like every pharagraph just like a
thing, erm, I remember I stopped reading it when it said 'even in the
rain he looked like he was in an underwear commercial' or something,
or a hedgehog commercial, I was like oh, Jesus. There's no way. And
also I thought like, there was a strong possibility that the
performance would have to be really really campen (???), like kind of
silly, which I don't think it is, I hope. I don't know. But yeah,
that's kind of why.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Mennyire ismerted a sorozatot amikor
szerződtél?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Semennyire sem. El kellett
olvasnom, de csak a film miatt, ha jól emlékszem olyan 5 hónappal
azelőtt, hogy tényleg bekerültem volna. Londonban voltam, nem
színészkedtem, szóval nem is olvastam. De a meghallgatás utáni
hétvégén az egészet elolvastam. Főleg azért, hogy el tudjam
játszani a szerepet. De nem olvastam a meghallgatás előtt. Azt se
tudtam, hogy mi is az egész.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Hogy tudtad így megcsinálni a
meghallgatást, hogy indulhattál üres lappal?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nos, a forgatókönyvet elolvastam,
aztán úgy voltam vele, hogy úgyse fogom megkapni a szerepet,
szóval nincs sok értelme utánajárni. És elolvastam az első 40
oldalt és úgy éreztem, hogy teljesen esélytelen az, hogy
megkapjam a szerepet, szóval halálra váltam mentem be. De aztán
úgy játszottam, ahogy Kristen. Valahogy az ő jelenléte olyan
sokkal volt, hogy előálltam egy előadással, amire egyáltalán
nem gondoltam azelőtt.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Miért gondoltad azt, hogy nincs
esélyed?</div>
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: A könyv elején, amikor Edward
bemutatása van, akkor azt írja, hogy 'oh, annyira szívszorongatóan
gyönyörű', minden egyes résznél, minden bekezdésben, és meg is
álltam az olvasásban akkor, amikor azt írta, hogy 'még az esőben
is úgy néz ki, mintha alsóneműt reklámozna' vagy valami sün
reklámban lenne (?? pedig ezt mondja), erre csak annyit mondtam, oh
Jézusom. Esélytelen. És arra is gondoltam, hogy a szerepnek
nagyon-nagyon ---- kell lennie, kissé butának, bár talán nem
olyan lett, legalábbis remélem. Nem tudom. De igen, nagyjából
ezért.</div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-42529287239758860952015-01-31T07:46:00.001+01:002015-01-31T07:46:35.324+01:00BD StockholmItt az átirat :) Mint mondtam, hogy nem tudnak svédül? Na, majd kitanulják!<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/WKEmKWSKbi4" width="560"></iframe><br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP interview in Stockholm</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Just an interesting one I guess.
It's a difficult thing, if you start out in drama, like especially in
like fantasy-drama and also the series, I think one of the most
difficult thing is to stretch away from it.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I guess that all of you need to know
that you're the only reason why this series is going on...</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Yeah, I'm not really that concerned
with shading an image, I think it just comes gradually, I mean, I
don't really need to do any ----.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Yeah, the only thing you really need to
do in any genre is have a six-pack. That's it. That's the modern
moral (??).</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I think I'm pretty much the only actor
in the world now who doesn't go to the gym. But I think, I guess I
have to, soon. For whatever reason people expect actors to like, no
matter what part you're playing you definitely have to have
six-packs. So maybe I have to.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Gain in a Twilight movie? Yeah, I mean
I didn't really have, I mean, any particular luck or anything. I
guess just like don't care, like don't try, and then you'll probably
be better I think. That's a terrible advice. No, try really hard. I
don't know.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Szerintem egyszerűen csak érdekes.
Nehéz dolog, ha egy drámában kezdesz, főleg egy fantasy drámában,
ráadásul sorozatban, akkor az egyik legnehezebb dolog az, hogy
eltávolodj tőle.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
A tömegnek: Ti vagytok az egyetlen ok,
amiért ez a film folytatódik...</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Igen, nem próbálkozok nagyon
kialakítani egy bizonyos képet magamról, szerintem az csak alakul
folyamatosan.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Igen, az egyetlen dolog ami kell,
bármilyen műfajról is legyen szó, az a kockahas. Ennyi. Ez a
modern morál.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Szerintem én vagyok az egyetlen
színész a világon, aki nem jár kondizni. De lehet, hogy hamarosan
muszáj lesz. Valami oknál fogva, mindegy mit játszol, az emberek
elvárják, hogy kockahasad legyen. Szóval lehet, hogy mennem kell
majd.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Nyerni a Twilight filmekből valamit?
Igen, nem hiszem, hogy szerencsém lett volna. Szerintem csak ha nem
érdekel, ha nem próbálkozol, akkor jobb leszel, gondolom. Ez egy
szörnyű tanács. Nem, próbálkozz erősen. Nem tudom.</div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-37908665408548250532015-01-28T09:22:00.001+01:002015-01-28T09:23:15.891+01:00RP - Cedric Diggory a hogyan készültben....<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="//www.youtube.com/embed/tnJAWZ0PrgE" width="420"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP as Cedric Diggory in HP4</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
It's pretty early... starts. Saying
that I can't really complain. Whenever you arrive, however early you
arrive there's always 500 people there who'd been there for like 2
hours.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kamerás: What's next, what are you
doing after breakfast, Rob?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: I have make-up sometime.
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Like 2000 people working there, like
they're all, without exception, they're all nice. Everyone. I think
having to work with kids, you gotta be quite friendly otherwise
you're just insane.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
This is Philippa. Hello- hello.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kamerás: What does Philippa do?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
P: Hm AD (assistant director) Robert in
theory – trying to get him to the chair on time.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: There's a lot of ADs and they
basically tell you what you have to do. Because of that you do feel
like you don't have to worry about anything else other than your
part. Here are the dressing rooms, this is my dressing room –
Cedric.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Stan was in the room next to me for the
majority of the time. This is the morning ritual. I quite liked
having put on to be honest. You didn't have to think about anything,
I can go out really late the night before, look wrack in the morning
and then it's up to everybody else to fix you up.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Valaki: Whose the first shot this
morning?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Valalki2: Cedric just before he gets
deaded??? (valami ilyesmi)</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Valaki3: Thank you.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Valaki4: Pretty bad, just about to die.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: These are all the wounds from being
attacked by the magical hedge. ---- All this stuff takes a little
while. This is how we know where to go, what to do.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kamerás: What is that?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: This is the c?? sheet. We get these
every morning besides, if you have any lines, whatever. That's the
one from the graveyard</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kamerás: What's your line today?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Cedric get back to the cup! What
are you talking about?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kamerás: So Emma what do you think of
his scars? Does it look manly?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
EW: Very manly, very manly. Ragged and
dirty – it's good!</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: This is my... buggy(???) This is my
drive. Hello guys. So where are we going guys?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Sofőr: To the set. The graveyards.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: It's gonna be great. --- is a
pretty big set, so they drive you around in golfcars(??) and things.
Because of these elaborate costumes you can't really walk, basically
you have to be reset so I think the ---cars are pretty necessary.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
TB: ...just be very 'Who are you, what
do you want?' And then we'll put the rig on you and then you'll be
doing the jerk back.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: God, I have quite a big thing to do
today. All I'm worried about is the face. Pain, pain face.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
It was quite an awkward scene to be
shot, because it had to look painful and you're just being pulled
back the conventional way, it doesn't hurt too much, cause you're
just landing on your back. But that one they had to sort of, it had
to be like a coil, it had to get a hit in my groin.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
There was a problem with the sound I
waas making, cause like when you're being pulled up like that you
kind of make a natural sound and it didn't really sound very
spectacular it was kind of like whuh.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kamerás: What do you think of the food
and the – in general?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: It's generally pretty good and I
don't have to pay for it so I don't mind. I don't eat very much
anyway.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: So lunch is done, everything's
changing and I'm doing the port key arrival at the Q World Cup.
Everyone falls down, but I figured out how to fly, you just use some
wires. That's me, that's me in the wig. He did it better than me.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
End of a long hard day, I'm off.
Goodbye.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Elég korán kezdünk. De nem
panaszkodhatok. Bármikor is jövök, bármilyen korán, mindig van
legalább 500 ember, aki már vagy 2 órája itt van.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kamerás: Mi lesz reggeli után Rob?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Smink lesz valamikor.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Legalább 2000 ember dolgozik itt és
mindenki, kivétel nélkül mindenki nagyon kedves. Mindenki.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Gondolom ha gyerekekkel dolgozol, akkor
barátságosnak kell lenned, különben megőrülsz.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Ez itt Philippa. Hello-hello.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kamerás: Mit csinál Philippa?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
P: Elméletileg én vagyok Robert AD-je
(assistant director – segédrendező) – próbálom időben a
székbe juttatni.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: nagyon sok AD van, tulajdonképpen
ők mondják meg mit kell csinálnod. Ennek köszönhetően nem kell
csak a szereped miatt aggódnod. Itt vannak az öltözők, ez az
enyém – Cedric.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Stan volt a legtöbbször a mellettem
lévő szobában. Ez a reggeli rituálé. Egész szerettem a
sminkelést, hogy őszinte legyek. Nem kellett gondolkodni semmin,
előző este sokáig kint lehettem szórakozni, reggel pedig
nézhettem ki cefetül, mert az ő dolguk volt rendbe szedni.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Valaki: Ki forgat elsőként ma reggel?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Valaki2: Cedric, mielőtt meghal.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Valaki3: Köszönöm.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Valaki4: Elég kellemetlen, épp
mielőtt meghalsz.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Ezek a sebek, amiket a varázslóktól
kaptam. Ez eltart egy ideig. (Lengeti a papírt) Ezeknek köszönhetően
tudjuk, hogy hová menjünk és mit csináljunk.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kamerás: Mi az?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Ez a jelenetleíró lap. Minden
reggel kapunk egyet, ha van szöveged akkor például az is benne
van. Ez a temetős jelenet.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kamerás: Mi a szöveged ma?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Cedric menj vissza a kupára! Miről
beszélsz?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kamerás: Szóval Emma, mit gondolsz a
sebeiről? Férfiasak?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
EW: Nagyon férfias, nagyon férfias.
Durva és piszkos – nagyon jó!</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Ez itt a sofőröm. Helló skacok.
Szóval hová is megyünk?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Sofőr: A forgatásra. A temetőbe.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nagyszerű lesz. Elég nagy itt a
díszlet, ezért visznek minket golfkocsiban. Mert ezekben a gondosan
elkészített kosztümökben nem lehet csak úgy császkálni,
különben elölről kell kezdeniük az öltöztetést, ezért
szükségesek az autók.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
TB: … csak legyél nagyon 'Ki vagy
te, mit akarsz?' Aztán rád rakjuk a hevedert és majd hátrahúzunk.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Mennyi dolgom van ma. Csak az arc
miatt aggódok. Fájdalmas, fájdalmas képet kell vágni.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Elég kellemetlen volt ezt a jelenetet
forgatni, mert úgy kellett kinézni, mint akit fájdalom ér, de
amikor így húznak hátra, akkor az nem is nagyon fáj, mert csak
simán a hátadra érkezel. De ott volt az a másik, ahogy az
ágyékomba ütnek, az fájt.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Probléma volt a hanggal amit kiadtam,
mert amikor így húznak hátra, akkor van egy természetes hang, ami
nem hangzott valami nagyszerűen, olyan whuh volt.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Kamerás: Mit gondolsz az itteni
ételről?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Átlagban egész jó, ráadásul
nem kell fizetnem érte, szóval nem bánom. Egyébként sem eszek
sokat.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Szóval vége az ebédnek, minden
átalakul és most a fő megérkezést vesszük a nem-tudom-milyen-
Világkupára. Mindenki leesik, de én rájöttem hogyan lehet
repülni, csak pár drót kell hozzá. Az ott én vagyok, én vagyok
parókában. Ő jobban csinálta mint én.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Vége egy hosszú napnak, én leléptem.
Viszlát!</div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-22919443975647120682015-01-01T09:02:00.002+01:002015-01-01T09:02:40.700+01:00Vanity Fair 2009 decemberIdőtlen idők óta készülök ennek a cikknek a lefordítására. Végre eljutottam idáig.<br />
Keresgéltem, hátha valahol már megvan, de nem jutottam sokra. Emlékeim szerint az RPD-n fordult, annak az anyagai már kivesztek a gugli memóriájából.<br />
Így újévre fogadjátok tőlem szeretettel.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://media-cache-ak0.pinimg.com/originals/f2/1d/f3/f21df3ab2be80cf1549e24382999237d.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://media-cache-ak0.pinimg.com/originals/f2/1d/f3/f21df3ab2be80cf1549e24382999237d.jpg" height="216" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://www.vanityfair.com/hollywood/features/2009/12/robert-pattinson-200912" target="_blank">Itt az eredeti cikk</a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="Section1">
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"> Címlap
történet</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A Twilight hevesen ragyog</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><!--[if !supportEmptyParas]--> </span><span lang="HU"> </span> </div>
</div>
<div class="Section2">
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A Titanic megjelenése után
kirobbant Leo mánia óta senkit nem tömjéneztek agyon máról-holnapra úgy, mit
Robert Pattinsont, aki a Twilightban alakította Edward Cullent. Mivel a
vámpírtörténet következő része érkezőben van, a cikk szerzője elénk tárja az
őrületes, elszigetelt és tökéletes zavart, amiben Pattinson élt az elmúlt
évben, színésztársával, Kristen Stewarttal való közeli kapcsolatáról, és az
életről, amit szeretne, miután ez a 10 milliós munka véget ér. Plusz: exkluzív
képek Bruce Weber fotósorozatából.</span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-size: 12pt;"><br clear="all" style="mso-break-type: section-break; page-break-before: auto;" />
</span>
</div>
<div class="Section3">
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><!--[if !supportEmptyParas]--> </span><span lang="HU">Voltak olyan idők, amikor
kevés lány mutatkozott a san diegoi Comic-Con-on, ami egy évenkénti találkoója
a képregény/science-fiction/fantasy íróknak, kiadóknak. Most viszont itt vannak
és tele van velük a 6.500 fős H terem, és szuper-türelmesen várják végig az
összes fura dolgot – a végtelen Tron Legacy bemutatót és tájékoztatót, ahol a
közönségbeli túlokosok izgalomba jönnek olyan fura, becsapós dolgon, mint egy
autó. Majd a Final Destination-t is végigvárják, amiben egy rakás embert
felnyársalnak, lenyakaznak és habot vernek belőlük a mozgólépcsők és autók.
Hmm, micsoda lejáratott dolgok. És most az Astro Boy röpköd körbe és csipogja:
„Gépfegyverem van... a fenekemben?” A lányok nem igazán lelkendeztek. Végülis
ők azért jöttek reggel 5-kor, hogy lássák Robert Pattinsont, avagy R-Pattz-ot,
másképp Edward Cullent, az igazán dögös vámpírt, akit ő játszik a Twilightban, bár mostanra a szuper sikkes
öltözékük, amit miatta öltöttek magukra – forrónadrágok, Twilight pólók –
agyonizzadtak lettek és a sminkjüket újra kellene készíteni</span><span lang="HU">.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Végre a műsorvezető hangja
drámaian felzendült az elsötétedő teremben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„És most...” - és a
süketítő, üvegtörő sikoltozás felhangzott. Három másodpercig mulattató is volt,
majd inkább kínzó lett. A műsorvezető végül egy tréfával folytatta:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Mit tennétek, ha azt
mondanám: Ennyi, köszönjük, hogy velünk voltatok?”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Néhány fiú, akik
kedvezőtlenül fogadták a Comic-Con ezen új elemét, beleegyezően felbődültek:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Yeah!!!”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A konferanszié végül
megkönyörült a tömegen és bemutatta a
New Moon, a Twilight sorozat
második, ebben a hónapban moziba kerülő filmjének megjelent szereplőit – ahogy
színpadra léptek, egyra hangosabb tapsvihar kíséretében: Ashley Green-t (Edward
vámpír húgát, Alice-t), Kristen
Stewart-ot ( Bellát, Edward ember-barátnőjét) és Taylor Lautnert, (Jacobot,
Bella jóképű barátját, aki néha farkassá változik). Majd teátrálisan folytatta:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Azt hiszem, valaki van még
ott hátul...” <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Pattinson farmerban, egy
agyonhordott flanell ingben, alatta pólóval, felbaktatott a színpadra kedves, bár zavarodott mosollyal
arcán és barátságosan intett párat. És a lányok már nem csak sikoltoztak.
Hiperventilláltak, őrülten vigyorogtak, egymás karjába kapaszkodtak, hogy
nehogy elájuljanak<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">.”Omigod, istenem,
Istenem!!!!”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText2">
<span lang="HU">A színpadon ülve a borzas, borostás idol
úgy tűnik, kínosan érzi magát. Kristen Stewarttal együtt izegnek-mozognak.
Mindenki azt feltételezi, hogy kínzó kapcsolatban van Robbal. A hölgy átöleli a
térdét, frissiben festett fekete színű rock-and-roll hajából egy tincset
tekerget. Rob saját nyakát dörzsöli, haját balról-jobbra simítja és a
szemöldökét húzogatja. De minden furcsa tikkjével együtt, nagyon zárkózott,
igazi Angol, kérdésekre adott idétlen válaszaival egyszerűen új okot ad arra, hogy elbűvölten érezzük
magunkat.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Kérdés: „Kedvelem a
zenédet. Gondolkodsz rajta, hogy részt veszel több ’nyílt-mikrofon’
rendezvényen?”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Pattinson:”Hm-hm, igen, úgy
értem, szeretnék. Én csak nagyon, olyan, uh, beszari vagyok, azt hiszem.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Aaaahhh!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Leo és a Titanic óta nem
volt olyan fiatal színész, akit ennyire agresszíven kedveltek volna a 13 éves
lányok az egész világon. De ahelyett, hogy rendet vágott volna a szupermodellek
között, Pattinson, aki három bőröndből
élt az elmúlt évben, inkább látszik megrendültnek, félénknek és valahogy
bűntudatosnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Próbálok nem megfulladni”
– mondja a san diegoi Hard Rock Hotel beli szobájában, aminek nappalijának a
padlóján sörös üvegek, maradék
tojásrántotta, félig megevett Twix csoki és egy koszos farmernadrág hever. És ő
csak a vetetlen ágyat veszi észre mindebből:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Oh, egek. Elnézést ezért.”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Kora augusztus van. New
Yorkban forgatta a Remember Me-t, egy romantikus melodrámát, amiben egy
kivételezett helyzetben levő NYU diákot alakít, aki megpróbálja feldolgozni a
családját ért tragédiát. Nem igazán látta New Yorkot – magyarázza. Társasági
élete a város központjában levő csendes Waldorf Towersre korlátozódott, ahol is
két személy volt vele: a nővére Lizzy, aki a kihajtható kanapén aludt, és
legjobb barátja a színész Tom Sturridge, neki a kempingágy jutott. Vannak más
barátai is, de ők úgy néz ki, pénztelenek, és Pattinson túlságosan
feszélyezetten érzi magát ahhoz, hogy elhozza őket magához: „és utána egy
fasznak érzed magad.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Az tuti, mindenkit az
őrületbe kerget folyamatos kesergésével, miszerint nem tud kimenni hotelszobájából. És arra, hogy képtelen
élvezni a rajongói hódolatát, saját hibájának érzi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">’Azt hiszem, nem az a
típusú srác vagyok, aki arra termett, hogy egy franchise-t csináljon” – mondja
– „nem igazán szeretem a tömeget.”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Ami a túlzott figyelmet még
kellemetlenebbé teszi az az, hogy úgy érzi, semmit nem tett, amivel ezt
kiérdemelte – vagy ami azt illeti a dícséretet sem. Többnyire nincs kedve
beszélni senkivel, de a csend zavarba hozza és végül egy csomó zagyvasággal
tölti ki az űrt, vagy csak idegesen röhögcsél. Gyakran kér elnézést – hogy
unalmas alak, a szobájához tartozó ronda terasz miatt, vagy az éppen elmesélt
történet miatt, amit valószínűleg már hallhattunk mástól, máshol. Amikor élete
meghatározó pillanatairól beszél, az egyetlen, amit fel tud idézni az a
feszengés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Minden lehetséges módon
lebecsüli a saját munkáját. Amikor egy szerep bonyolult volt, azt mondja
róla:”fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálok.”. Ha egy szerep könnyű, akkor
azt beszéli róla, semmit nem kellett csinálnom. Annak ellenére, hogy
kifejezetten szép – tökéletesen formált pirosnál is pirosabb ajkakkal, olyan
arccal, amilyent a romatikus költők álmodtak – ő úgy gondolja, hogy egy
rajzfilmfigurára hasonlít. Egyik lába rövidebb, mint a másik, aminek folytán –
biztosít róla -, úgy néz ki mint egy idióta.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Kibírhatatlanul zavarnak
dolgok” – vallja be. Pédául, a new york-i paparazzik hada követte őt amíg
filmezett, végig azon aggódott, hogy „kilátszik a feneke vágata.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">És úgy tűnik, ez az új Leo
ráadásul egy „Okoska” is. Mindig van könyv a kezében, vagy zenén jár az esze,
vagy egy filmről akar veled beszélni, mondják színésztársai. Nagyon megszállottan akar teljesíteni és ez
boldoggá teszi, és folyamatosan figyeli a napilapokat mesélte a Remember me
rendezője, Allen Coulter: „Szinte ez a vallása.”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText2">
<span lang="HU"> „Minden oka megvan egy fiatal színésznek arra, hogy félvállról
vegyen dolgokat, amikor egy első mozi ennyire jól teljesít” – mondja a New Moon
rendezője, Chris Weitz. „De ő és Kristen, mindketten nagyon-nagyon komolyan
vették és nem lazsáltak. Mindketten hihetővé, élővé akarták tenni karakterüket
részben maguk miatt, részben a közönségnek.”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Mindez nem történt volna
meg Pattinsonnal, ha nincs Stephenie Meyer fiatal felnőtteknek szóló sikeres
történetfolyama, a 4 kötetes, 70 millió
példányban elkelt, 45 nyelvre lefordított
Twilight. Ha esetleg az elmúlt években remete voltál az erdőben – a
szégyenlős Bella Swan történetét ismerhetjük meg a könyvben. Éppen most
érkezett a Washington állam beli Forksba, ahol beleszeret Edward Cullenbe. A
fiú 1918 óta vámpír, és az örökkévalóságig 17 éves marad. Bár reménytelenül
egymásba szerettek, ha igazából közel kerülnének egymáshoz, Edward
elveszíthetné önuralmát és megharaphatná a lányt, aki így szintén vámpírrá
válna – és ez a helyzet a két szereplőt folyamatos kielégítetlen vágyakozásra
készteti, és ne is említsük az önmegtartóztatást. Ez utóbbi tagadhatatlanul
tetszik a szülőknek és az olyan puritánoknak, mint a szerző mormon honfitársai.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Tulajdonképpen az egész
történetet értelmezhetjük úgy, hogy metafórája a házasságkötésig tartó
szüzességnek.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Sőt, legjobb emlékeink
szerint eddig még nem volt olyan szerző, aki
női olvasókat ilyen mértékű áhítozásra és lányos fantáziálásra késztette
volna, mint a vágyott Edward: az elbűvölő, tanult, veszélyes, és a
„leggyönyörűbb teremtmény, aki valaha is született”. Lányok tömege szeretett
bele a karakterbe csak az olvasottak alapján – jóval azelőtt, hogy akár egy
Twilight mozi is elkészült - már akkor
sikítoztak, amikor a szerző egyszerűen kimondta a nevét: „Az volt az első
éjszaka, amikor Edward Cullenről álmodtam.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Aaaaah!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Bár Edward múltja telve van
varázslattal és titokzatossággal, Pattinson ragaszkodik hozzá, hogy a sajátja
annyira észrevehetlen, hogy szinte semmire nem emlékszik. Barnes-ban nőtt fel
London délnyugati részén. Apja autóimporttal foglalkozott, anyja egy
modellügynökségnél dolgozott. Nem voltak színházi szülők, de azóta igen
részletesen foglakoznak a fiuk hírnevével. Az anyja rendszeresen felhívja a
sajtóban róla megjelent képek miatt: „Tetszik az ing, ami rajtad volt. Ugh,
kösz.” Nem tehetnek róla, de észre kellett venniük, hogy milyen jóképű gyerekük
van, ezért rövid ideig modellkedett is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Igazán szörnyű modell
voltam” – mondja – „nagyon magas voltam, de még mindig 6 évesnek néztem ki.”<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="Section4">
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Ha beszélhetünk valamilyen
kreatív tehetségről a családjában, az a zene. Lizzy, a nővére 17 éves korában
szerződést írt alá egy lemezkiadó céggel. Pattinson apró kora óta zongorázik,
és 15 éves kora óta gitározik. James Brown, Wilson Pickett és Van Morrison
zenéjén nőtt fel. De ő nem az a fajta gyerek volt, aki a családnak és a
vendégeknek játszott volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Azt hiszem, inkább egyedül
szerettem lenni.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">12 éves koráig egy
fiúiskolába járt, ami majdem csak azt jelenti, hogy addig szóba sem állt
lányokkal, majd ekkor a Harrodianba került ami egy előkelő és igen drága
iskola. És akkor az apja rámutatott a tényre, hogy a helyi Barnes Színházi
Klubba milyen csinos lányok járnak.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Ennek hatására Pattinsonban
érdeklődés kelt a színészkedés iránt, ami megerősödött, miután eljátszotta Alec
– aki egy alávaló gazember – szerepét az Egy tiszta nő színházi
feldolgozásában. Ez a szerep volt az első a sorban, ami saját jellemétől távol
van – olyan fura, ahogy Pattinson jellemezné – és olyasvalami, ami a színész
specialitása. Amikor fura alakot játszol - ecseteli -, „mindig van mentséged. Hiszen fura!” <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A darab eredményeképpen
lett ügynöke, és megkapta Reese Whiterspoon fiának szerepét, a Mia Nair féle
Hiúság vására feldolgozásban. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText2">
<span lang="HU"> [Tom Sturridge] és én… együtt szerepeltünk a filmben, mindkettőnk
első munkája volt… És akkor elmentünk a vetítésre, és elég viccesnek tartottuk
az egészet, mert egyikőnk sem tudta igazán, hogy mit is csinált. Úgy voltunk
vele, hogy ’színészkedés’, vagy mi –
elképzelésünk sem volt róla – és néztük Tom jelenetét, ami „oh, igen, egész jó,
rendben van”. És amikor Pattinson jelenete következett volna, az nem volt
sehol. „Csak ültem ott, ’Hmmm… ez igaz?’ Senki nem mondta nekem, hogy kivágtak a
filmből.”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText2">
<span lang="HU">Pattinson tovább meséli a történetet,
miszerint a szereplőválogatásért felelős személy ’bűnösnek’ érezte magát, így beválogatta egy másik filmbe, ahol
szintén ő volt a szereplőválogató – a Harry Potter és a Tűz Serlegébe.
Pattinson közel 30 percen át beszélgetett a film rendezőjével, majd ezután
mindenkinek magabiztosan – most azt mondja, minden alap nélkül - elmondta, hogy
megkapta Cedric Diggory szerepét. Ami végül is igaz lett. A csinos összegből,
amit a Harry Potter beli szerepért kapott, Pattinson elköltözött a szülői
házból, és egy újabb fura szerepet kapott egy komoly darabban, a „The Woman
Before”-ban a londoni West Enden. Ezzel végleg lemondott a főiskoláról és
hivatalosan is a színészi pályát választotta.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Szerecsétlenségére, a
premier előtti estén elvették tőle a szerepet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Úgy gondoltam, valami
egészen érdekes dolgot találtam ki, és végül emiatt rúgtak ki” – idézi fel
sóhajtva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Azt hiszem, egyszerűen
csak tanácstalanná váltam, véletlenszerű mannerizmusokat vettem fel, érdekes
előadásmódként. Úgy gondoltam, tök jó, ha ezen az úton haladva alakítom a
szerepet”- mondja, és hirtelen képtelen pózba csavarja testét. Kudarca után
egyfajta tagadás hatalmasodott el rajta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Mindenféle meghallgatásra
elmentem és azt meséltem, hogy azért rúgtak ki, mert kiálltam a véleményem
mellett, szóval kitaláltam ezt a hülyeséget. Szóval egy kissé őrült lettem egy
időre.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Nem kapott újabb szerepet,
beszüntette a kapcsolatot az ügynökével, és bedobta a törölközőt – azzal, hogy
inkább a zenét veszi komolyan, mint ahogy azt a barátai tették. Bárokban
kezdett játszani egy szál gitárral, vagy egyedül, vagy néhány barátjával
együtt. Ez olyan ’cirkusz’ volt, ahol <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„le se szarják, hogy a
színpadon vagy” – idézi fel búsan.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Ám alighogy úgy döntött,
hátat fordít a színészkedésnek, újabb szerep akadt az útjába, és újból
megváltoztatta a szándékait: egy BBC thriller, a Haunted Airman. Pattinson a
filmben tolószékben ül – igen, egy újabb ’fura’ szerep. „És megint
megváltoztattam mindenről a véleményemet.” Ezután egymás után két újabb nem
mindennapi szerepben játszott. Először a szürrealista, excentrikus festő,
Salvador Dali szerepét az inkább
furfangosan ravaszkás Little Ashes-ben, ami a Dali és Federico Garcia Lorca
közötti románcról szólt, majd egy megnyerő kis komédiában aminek a címe „How to
Be”. Ez utóbbi egy céltalan, bénácska zenészről szól, akinek szüksége van
életmódbeli tanácsokra, ezért megfizet egy önjelölt tanácsadó-gurut, hogy
költözzön össze vele. Mindkét filmjében kicsit komolyabban vette az általa
megformált különc alakokat, mintegy önmagát adva, mivel nincs igazi színészi
képzettsége.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Oliver Irving, a How to Be
rendezője felidézi, hogy amikor a szereplőket válogatták, Robnak volt egyféle
különlegessége és szerénysége. Sokan jöttek színészi iskolából… és megpróbálkoztak
valamiféle drámaisággal beleilleni a szerepbe. Ő (Rob) sokkal lazább volt.
Egyszerűen csak jött, és kész volt hibázni és magán nevetni. „Az egyik
jelenetben, amikor a karakterét felbőszítik a szülei, és az kiront a házból,
hogy fákba és lámpaoszlopokba rúgjon” – emlékezik Irving – „sírásra késztette
magát, és teljesen bepörgött… felpofozta magát, és mindent elkövetett, hogy
rosszul legyen”, mindeközben az arrajárók azon gondolkodtak, mi lehet a baja
ennek a gyereknek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Egyik filmmel sem vált sztárrá
Pattinson. 2007-ben hallott róla, hogy valami Twilight című filmre válogatnak
szereplőket New Yorkban, Los Angelesben, Chicago-ban és Londonban. Készített
egy bemutatkozó filmet egyik szobatársával, hogy elküldi a válogatásért
felelősnek. „Nevetségesre sikerült, el sem küldtem” – mondja Pattinson, aki el
is feledkezett az egészről és újra a zene felé fordult.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Mindeközben Hollywoodban az
Edward szerepére szóló színészválogatás nem jól haladt. Bellát kiválasztani
könnyű volt – Stewart volt az első a listán és ő el is fogadta a szerepet. De
miután több ezer színészt meghallgattak, Catherine Hardwick (egyik munkája a
13) a rendező még mindig nem találta meg azt az egyet, aki megfelelt minden
követelménynek: némi színészi tapasztalat, földön túli szépség, és olyan
átélés, ami elhiteti, hogy ez a gyerek már 1901 óta a világon van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Felvételek jöttek, mentek,
rengeteg srác volt igazán aranyos és jóképű, de mindegyik majdnem úgy nézett
ki, mint a haverok a középiskolámban.” – így Hardwicke. A Summit stúdió egyik
nagykutyája, Eric Feig emlékszik rá, hogy egy alkalommal mielőtt ebédelni ment,
egy kollégájának ezt mondta:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Tudom, hogy már mindenhol
néztük. Csak úgy érzem, néhány kő alá még nem kukkantottunk be. Kell, hogy
legyen egy angol színész, akiről még nem tudjuk, hogy létezik, és képes arra,
hogy jó amerikai akcentussal beszéljen. Tégy nekem egy szívességet. Nézz fel az
ImdB-re, nézz meg minden fiatal színészt 15 és 25 éves kor között, aki játszott
a Harry Potterben, vagy bármiben, bármilyen apró szerepben, és nyomtasd ki az
arcképüket. Visszatértem ebédről. Már nála volt minden fénykép, és ahogy
végignéztük őket, azt mondta: Mi a véleményed erről a fiúról? És Cedric Diggory
képét mutatta (Pattinson szerepe a Harry Potter és a Tűz Serlegében). Azt
feletem neki. Ez</span><span lang="HU"> jó! És ahogy
abban a pillanatban számomra kinézett, tudom, csacska dolog ilyent mondani, de
olyan Byronosnak tűnt.”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Hardwicke újra és újra
megnézte Pattinson jeleneteit (mind a néhányat), a Harry Potterben, és nem volt
túlságosan elragadtatva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Olyan, hát, lehet, hogy
meg tudja oldani, ki tudja – érzésem volt.” Felhívta Pattinson ügynökét,
Stephanie Ritz-et, hogy bonyolítson le egy személyes találkozót a
fiatalemberrel. Ritz beleegyezett, hogy saját pénzén Los Angelesbe hozza
Pattinsont. És megengedte neki, hogy a kanapéján aludjon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Pattinsonnak pedig fogalma
sem volt, hogy mibe is csöppenhet. Soha nem olvasta a Twilightot, és „egy évnyi
részegség után” csak egy pacának érezte magát és rettegett attól a gondolattól,
hogy levegye az ingét, amit a meghallgatás megkövetelt tőle. Hallgatva
megérzésére, hogy nincs mit vesztenie, Pattinson elment a meghallgatásra, ahogy
ő mondja, „egy kicsit pökhendibben, mint ahogy normál esetben viselkedni
szokott ilyen alkalmakon.” Egyik jelenetről, amit Hardwicke ágyán csináltak
Stewarttal – amiben ő és Stewart szenvedélyes, de félbeszakadt csókot váltanak
-, azt mondja:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Még mindig úgy gondoltam
magamban, hogy ezt az egészet nagyon, nagyon komolyan kell vennem. Ez nem csak
egy szexi dolog… És bevertem a fejem a falba, mintha őrültebe kergetett volna a
csók.” Biztos volt benne, hogy seggfejet csinált magából. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Emlékszem, felhívtam a
szüleimet a meghallgatás után és azt mondtam nekik. Ennyi, én ezt többé nem
teszem. És azt mondták: OK, hát jó. És ez nem az a válasz volt, amit hallani
szerettem volna.”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Lehet, hogy akkor még nem
úgy érezte, de azalatt a néhány perc alatt, amit Stewarttal töltött, valami
összekattant. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Amikor Kris a többi
jelölttel csinálta a jelenetet, ez a ’valami’ nem történt meg… de, amikor
Robbal és Kristennel vettük fel a jelenetet, ami még mindig nyers és
kidolgozatlan volt, korántsem tökéletes… akkor érezhető volt az a feszült
vonzalom közöttük, ami egymás felé kényszerítette őket. Látható volt a vonzalom, és Kristen
hajthatatlan volt: ’Úgy gondolom, ő a legjobb az eddigiek közül.’”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">De Hollywoodban vagyunk, és
ott voltak a stúdióurak, akik még mindig kételkedtek Pattinsonban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Felhívtak és szó szerint
azt mondták: Cathrine, tényleg azt gondolod, hogy jóképűvé tudod tenni ezt a
srácot?’ – emlékezik tovább Hardwicke.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Én persze azt mondtam.
Nézzétek, ezt fogom tenni: átfestem a haját más színűre, és más formát adunk
neki. Innentől kezdve edzeni fog valakivel. Az operatőröm nagyon jól tud
játszani a fényekkel. Tanulmányozni fogja az arckaraktereket és megígérem, a
gyerek jó képű lesz.”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A Twilight rajongói –
Twilightosok néven emlegetik őket – magukon kívül voltak a csaklódottságtól,
amikor meglátták a jövőbeni Edward Cullen képeit, rendetlen hajjal , bozontos
szemöldökkel, ahogy egyik bárból a másik után szédült ki fura haverjaival.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Undorító! Ellenszenves!” –
fejtették ki véleményüket különféle web oldalakon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Hardwicke szerint Pattinson
zavarba jött a vélemények láttán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Mondtam Robnak. Igazán nem
kellene elolvasnod ezeket. Sőt, ne olvasd egyáltalán el!”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Erre jön Pattinson: „Nos,
ezt az anyám küldte át. Az ellenszenvest.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">De a támadás csak
elszántabbá tette Pattinsont abban, hogy valami váratlan, meglepő dolgot vigyen
Edward szerepébe. Három hónappal a forgatás előtt Portland-be költözött és nem
állt szóba senkivel. Néha azt a sárgás-barna kontaktlencsét viselte, amit adtak
neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Úgy voltam vele, hogy Ja,
tényleg meg kell barátkoznom vele. És akkor elmentem abba a kis kávézóba és az
első dolog, amit a pultnál álló lány mondott: Jó kontaktlencsék. És akkor én
azt gondoltam, OK, én viszont nem igazán érzem, amit éreznem kellene.”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText2">
<span lang="HU">A forgatás végül elkezdődött, valami
frenetikus energiával. Pattinson könyveket, filmeket és zenét hozott, ami
valamilyen módon gyújtást adhatott a 108 éves vámpír szerepének megértéséhez,
aki soha nem találta meg a szerelmet, aki nem akarja bántani az embereket, és
emiatt háborúban áll természetes ösztöneivel. Ő és Stewart végtelen
beszélgetéseket folytattak Belláról és Edwardról, hogy mit jelentenek
egymásnak, egészen addig a pontig, amíg sajátjukévá nem vált a szerep.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A forgatások könnyen
nevetésbe torkollhatnak. Például, a vámpír-harc jelenetben, amikor Pattinson </span></div>
<div class="MsoBodyText2">
<span lang="HU">bátran beleharapott a grillcsirkébe vagy a
máladozó sajtba, ami szereplőtársának, Cam Gigandet inggalérja alá volt rejtve,
néha vissza kellett tartani attól, hogy újra felhasználja a már leesett és
ennél fogva poros, üvegdarabokkal teli segédeszközt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Mindeközben az estéket
Pattinson szobájában töltötték, amint Hardwicke mondja a mindig részeg
Pattinsonnal, aki gitáron pintyegett és Stewart és a többi szereplő nézték és
együtt énekeltek a dallammal. A két fiatal színész között valami nagyon erős
személyes kapcsolat alakult ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Rob és Kristen nagyon
erősen éreznek egymás iránt. Komplex érzések halmaza mindkettőjük felől” – így
Hardwicke. „És pontosan erre volt szükségünk. Komplex, intenzív vonzódásra,” <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Nagyon úgy tűnik, hogy
magánéletük híven tükrözi szerepüket: az erős csábítás, ami nem realizálódhat.
A forgatás ideje alatt Stewart régi barátjával, Michael Angaranoval járt, </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText2">
<span lang="HU">A film, aminek a bemutatója 2008
novemberében volt, minden kasszasiker filmjellemzőt elért. 70 millió dollár
bevétele volt az első három napon (azóta már elérte a 400 milliót). Pattinson
aláírt a további három filmre is, értesülések szerint filmenként 10 millió
dollárért. A film besöpört mindent az MTV Movie Awardson, ahol a rajongók
megőrültek Pattinsonért. Az egykori undorító kocsmatöltelék a világ álompasija
lett.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText2">
<span lang="HU">A
sorozat második filmje, a New Moon forgatásának kezdetére a őrület csak
fokozódott. Chris Weitz a rendező visszaemlékezése Montepulcianora: „Európa
minden részéből aki tini csak el tudott jönni, az ott volt. Olyan volt, mint a
’Madarak’” –mondja. „Csak befordultál a sarkon és ott állt, száz, kétszáz, akár
négyszáz tini. Odáig fajultak a dolgok, hogy a beállósok is autogramot
osztogattak.”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Pattinsont egy csomó benga
olasz testőr védte a rajongóktól – képletesen teljesen körülfogták. Egyszer, a
főtéri forgatás kellős közepén valaki egy fiatal tolókocsis nőt tolt a kordonon
át, egyenesen Pattinsonhoz. A testőrök hirtelen nem tudták, mit tegyenek – egy
mozgáskorlátozott nőt nem tűnt vonzónak megtámadni. Mindenkinek leesett az álla
és csak nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Majdnem igazi középkori
pillanat volt” – meséli Weitz. </span></div>
<div class="MsoBodyText2">
<span lang="HU">„Ott volt több ezer statiszta, és másik ezernyi nézelődő, és olyan volt,
mintha valakit a Király elé toltak volna, hogy az meggyógyítsa.” Erre egy
percig sem gondolva Pattinson pár percig beszélt a lánnyal, és
lefényképezkedett vele. És hirtelen a tömeg tapsolni kezdett.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Mindenki ’Aaaahhh’ ,
sóhajtozott” – idézi vissza Pattinson, tartva attól, hogy nagyképűnek tűnik. „Egyik
legkínosabb élményem volt életemben.”<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Bár Pattinson mindig is
kedves volt a rajongói iránt és az is maradt, most nincs más választása, mint a
hotelszobájában tölteni ideje nagy részét. Weitz fogalmazza meg:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Remetét csináltak belőle.
Ha nem tud kimenni a szobájából egy kólát venni, az hogy úgy mondjuk nyomasztó
tud lenni.” Kristen Stewart azt mondja, hogy az őrület, amit Pattinsonnal
kapcsolatban látott, megrémítené. „Valószínűleg pokolian dühös lennék miatta és
valószínűleg valami őrültséget tennék.”</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText2">
<span lang="HU">A külvilág még tolakodóbbá vált, amikor New
Yorkba utazott ez év avaszán, hogy a Remember Me-t forgassa. Amiben megint csak
egy gyönyörű partnernője volt, Emilie de Ravin, akivel barátságba keveredett.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Hűtlen! Hűtlen! Az a piszkos szerelmi élete!”
– zengtek a szennylapok címlapjai egész nyáron át, amit a rajongók jókedvűen
aláírattak vele. A történet úgy hangzott, hogy Pattinson igen jóba lett de
Ravinnal, és ezért Stewart, aki eddig csak játszadozott R-Pattz-zal, hirtelen
roppant féltékeny lett (mindehhez hozzáadva azt, hogy terhes volt Rob
gyerekével). A következő Comic Con-on, ahol Pattinson és Stewart újra
találkoznak több havi távollét után, Stewartról azt beszélték, hogy buzgón
keresett szexi alsóruházatot és egyéb más szuper cuccot, „amitől majd nem
tudja a szemét levenni róla”. Végül
egész idő alatt farmert, piros tornacipőt és Minor Threat pólót viselt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">„Nem számít, mit mondasz,” mondja Pattinson a
bulvárlapokról. „Szó szerint az ország másik oldalán voltam (Kristenhez képest)
és mégis 'Oh, titkos randin voltak!' Mire én 'Hol? Ki sem jutok a
hotelszobámból!'” Mégis nehéz lépést tartani a dolgokkal, főleg akkor, ha a
szülők inkább a pletykalapoknak hisznek helyette, és amikor random emberek a
reptéren, teljesen együttérezve azt kérdezik, hogy készen áll-e az apaságra.
(Ami Stewartot illeti, neki lényeges jobban elege van ebből az egészből:
„Annyira retardált. Karakterek vagyunk ebben a könyvben.”)</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Mindezektől függetlenül, Pattinson továbbra is
ragaszkodik ahhoz, hogy ő és Stewart csak „jó barátok” és hogy nagyon csodálja
őt. „Szerintem ő a legjobb fiatal színésznő aki van,” mondja. (Figyelembe véve
a korukat, nagyon valószínű, hogy mire ezt olvassátok, a kapcsolatuk már
többször is megváltozott.) Bárhogy is legyen, a lány egyértelműen egy rokon jellemű,
visszafogott lélek. „Ő befolyásolta, ahogy ezt az egész Twilight dolgot
csináltam. Jó, hogy van olyan valaki, akit igazán nem érdekel ez az egész
mutatvány.” Valóban, ahogy egyik kép után a másikhoz pózolnak, Stewart nem is
tűnhetne lazábbnak. Ő és Pattinson tökéletesre fejlesztették a
nem-érünk-a-másikhoz dolgot. Stewart még azzal is megdobja a dolgot, hogy
túlzottan is flörtöl az izmos Taylor Lautnerrel.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A harmadik Twilight filmmel, az Eclipse
mostani forgatásával, és a negyedik filmmel, amit a nem túl távoli jövőben
fognak készíteni – épp ennyi ideje van a most 23 éves Pattinsonnak, hogy 17-nek
nézzen ki –, csak most kezdi el Pattinson elképzelni a franchise nélküli jövőt.
Egy drága akciófilm – ami ma kötelező fiatal színészeknek – egyáltalán nem
vonzza. „Nincs értelme. Úgy értem, hogy semmi anyagi érdekeltségem. Ugyanazokat
a ruhákat hordom minden nap. Nem veszek semmit. És még csak ki sem mozdulok
többé!” Amit igazán akar az egy otthon, hogy lehessen egy kutyája, mivel a West
Highland fehér terriere, ami már öt éves kora óta megvolt és aki „mint a
testvérem” volt, meghalt tavaly karácsonykor. Ehelyett, kis költségvetésű,
kissé furcsa anyagokat választ: egy Westernt, amit Madeleine Stowe rendezne,
amiben szinte csak comanche nyelven fog beszélni, és egy Guy de Maupassant
regény adaptációt, a Bel Ami-t, amiben egy olyan férfit alakít, aki „úgy
gondolkozik mint egy állat” és „megrabolja és kiszúr a barátaival”.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Bár Pattinsonról már
készítettek egy Barbie figurája (ami szerinte úgy néz ki, mint Zac Efron),
kezdi úgy látni, hogy a tinibálvány napok, ha csak halványan is, de hanyatlani
kezdenek – és hogy valaki hamarosan átveszi a helyét. A Twilight óta, ahol a
Gyengéd Indián Barátot alakította, Taylor Lautner egy sokkal inkább izmosabb és
faszagyerekesebb kinézetűbb lett. Ez azért van, mert a New Moon-ban egyszerre
egy életképesebb szerelmi lehetőség Bella számára és egy farkasember is. A
Comic-Con végére Taylor új kinézete az amiről mindenki beszél, és a lányok azt
kiabálják neki a helyeikről „Vedd le a pólódat!” Lautner erre a szerepre
született. Varázslatosan fehér mosolyával kifényezett, még éppen hogy illendő
megjegyzéseivel bombázza a köönséget, és a taps kitör. „Nagyon keményen
dolgoztam azon, hogy Jacob testét olyanná alakítsam, hogy megfelelően tudjam
átadni nektek. Remélem tetszik nektek az eredmény!” És Pattinson most úgy
sasolja a szereplőtársát, mint egy kétségbeesett ügynök. „Nem tudom, honnan
szedte,” áradozik Lautner sármjáról és a rajongókkal való jó közvetlen
kapcsolatáról. „Sokkal jobban megy neki (mint nekem)... Teljesen jól kezeli. Én
mindig csak kikészülök. A végén még embereket fogok ütni meg ilyenek, és egy
idiótának fogok tűnni.” Valaki más lehet Leo. Pattinson Hugh Grant lesz.</div>
<div class="Section6">
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Megjegyzés: így 5 év távlatában, úgy nézem, a
szerzőnek igaza lesz, ha így folytatja Rob. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<span lang="HU" style="font-size: 12pt;"><br clear="all" style="mso-break-type: section-break; page-break-before: always;" /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-11007451251520326942014-12-11T08:58:00.000+01:002014-12-11T08:58:45.303+01:00Robert Pattinson álomfoglalkozása<br />
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="//www.youtube.com/embed/4OsnBF5cd08?list=PLBdmV6p4686261HhquqdPYb4MGM3iYgnf" width="560"></iframe></div>
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;"><br />
</span> <span style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;"><br />
</span> <span style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;"><br />
</span> <span style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">Max hangon hallgattam, de egyszerűen nem megy, nem hallom, mellette a windows hibaüzenete szétrobbantja a fejemet, olyan hangos, de ez egy szar azzal, hogy egyik sem a mikrofonba beszél.</span><br />
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<div>
<br />
How d'the prize go, good? (Milyen volt a díjátadó, jó?)<br />
What? (Mi?)<br />
<br />
The prize earlier, great! (A díj, korábban, szuper voltál!)<br />
(inaudible response) (érthetetlen)<br />
<br />
So Rob, if you don't mind... You're not drunk pretty good, right? where would you take me?<br />
For I know, maaan...</div>
<div>
Ezt sem érteni rendesen. Nyilván arról kérdezi, hogy nincs-e nagyon berúgva, és arról, hogy hová vinné magával.</div>
<div>
<br />
Where would you take me?<br />
Some P???</div>
<div>
Ezt még annyira sem értem. Valami P betűs helyről viccelnek, de ezeket a belsős dolgokat nem hiszem, hogy lehetne érteni úgy, hogy az ember nem naprakész.</div>
<div>
<br />
What was your first job ever? Before acting. (Mi volt az első munkád? A színészkedés előtt.)<br />
Throw the paper out - I did ... for about 10 years. I was waiter for a bit, then I got fired. I dropped a bottle of wine on someone's head. I was a waiter for years. It's kind of my dream to go back and be a waiter. My favourite job.</div>
<div>
(Újságot hordtam ki, valami tíz évig. Aztán pincér voltam egy ideig, amíg ki nem rúgtak. Egy üveg bort ejtettem valaki fejére. Évekig voltam pincér. Kicsit arról is álmodok, hogy visszamegyek és újra pincér leszek. Az volt a kedvenc munkám.)</div>
<div>
<br />
You smell great, are you wearing Dior? (Szuper illatod van, Diort használsz?)<br />
I must admit, this is my natural musk. (Be kell vallanom, ez a természetes kisugárzásom.)<br />
<br />
It was great meeting you again, thank you! (Nagyszerű, hogy találkoztunk, köszönöm!)<br />
<div class="yj6qo ajU" style="cursor: pointer; outline: none; padding: 10px 0px; width: 22px;">
<div aria-label="Csonkolt tartalom megjelenítése" class="ajR" data-tooltip="Csonkolt tartalom megjelenítése" id=":pn" role="button" style="background-color: #f1f1f1; border: 1px solid rgb(221, 221, 221); clear: both; line-height: 6px; outline: none; position: relative; width: 20px;" tabindex="0">
<img class="ajT" src="https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/images/cleardot.gif" style="background: url(https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/ellipsis.png) no-repeat; height: 8px; opacity: 0.3; width: 20px;" /></div>
</div>
</div>
</div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-60309594178255696682014-12-07T08:33:00.000+01:002014-12-07T08:33:30.385+01:00Robert Pattinson Torontó 2014. szeptember 12 TIFF MTTS<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="//www.youtube.com/embed/OyCPcXt4YXo" width="560"></iframe><br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">I: So I just spoked
to David Cronenberg this morning and he spoke so highly of you, and
this is the second time now you two working together, right? So what
is it about his work or him that you keep, you know, you really just
wanting to work with him all the time?<br />RP: I mean, mainly, just
doing Cosmopolis kind of changed how I feel about, what I wanted to
do for a couple of years, just in terms of believing in yourself a
little bit, I don’t quite, I don’t really know how, it’s
something about his confidence on set, I just makes you, I don’t
know, it makes you wanna get that hit again, when you’re working
with (him).<br />I: What kind of a director is David Cronenberg? As
someone who’s worked with him twice?<br />RP: It may just be to do
with his experience and confidence, but he very openly says he
doesn’t particularly knows exactly how he wants to tell the story
or make the movie at the beginning of the movie and allows it to kind
of develop very organicly which <br />I: Is that scary for an actor, or
is it?<br />RP: Yeah, it is really weird, I mean, and doing, especially
with Cosmopolis, such a wordy script, and I didn’t do a single day
of rehearsal or even talked about it at all. On the weekend before I
just kind of, I thought, I assumed he thought like I knew what I was
doing, and he was like ’Hey, you wanna talk about it?’ and he’s
like yeah<br />I: Just do your thing<br />RP: Yeah, just let’s see what
happens for the first take. He genuinely lets things develop on their
own pace. And it was the same on this as well.<br />I: The movie is
more than just a testimony about fame, so what are you hoping that
audiences will get from this movie after they depart?<br />RP: I don’t
know, I mean, I think it’s quite sort of savage-y, funny and I
don’t know, I think, to be honest, everyone’s saying it’s so
sort of bleak and dark, in the same way people say Cosmopolis was as
well, but I think it’s actually quite sympathetic. I think
Julianne’s performance was amazing, and so detailed and it’s one
of my favourite thing she’s ever done.<br />I: It’s nice to see you
go after --- a little bit<br />RP: Yeah, she’s like the best at
doing. That woman in reality is a reason she wouldn’t have any
friends. Absolutely despicable and unbearable to bare on, because of
just, Julianne’s charisma, I mean, you don’t hate her at all.<br />I:
Yeah, I know. The mortality of fame is I would say at the core of
this movie and as someone who’s hugely famous in your own righ,
what’s your take on it and the obsession that our culture has with
fame?<br />RP: I don’t know, I think it’s just about identity I
think, the more people --- 3:01 because they don’t know what
they’re supposed to be doing, I mean also, I think young people as
well, I think it’s very clever marketing people have made it out
that it’s the only way you can make any money anymore.<br />I: Oh,
God!<br />RP: And when you see people say that that poll in which
schoolchildren’re saying that you could be the head of a fortune
five hundred company like, win Noble prize or be an assistant of a
celebrity and like 75% of people said the assistant of a celebrity,
it is like, absolutely crazy, that highschool children, I mean
someone has marketed this very-very well.<br />I: Right. Well as a
young person yourself, fame and validation can be mutual exclusive,
so how have you, Robert, managed to kind of stay away from that kind
of thinking, because just from the speaking you’re a very grounded,
normal human being, right?<br />RP: You’ll get no validation out of
fame, at all.<br />I: What do you get?<br />RP: I don’t know, you can
allow yourself to have a sort of odd sense of self-importance or it
depends how you use it, it is so weird to the I think the person who
has it, because you can make someone really happy and you don’t
actually know why making them feel like<br />I: Right, just by signing
a piece of paper.<br />RP: I know. And it is just kind of
psychologically quite troubling.<br />I: Lastly, you know, you filmed a
number of movies in Canada, Vancouver as one, so now you feel like as
a little bit of home for you, Canada a little piece of your
heart?<br />RP: Definitely, I love Canada, especially in the summer,
even though I keep coming back every winter. I love shooting in the
summer, I wanna do something else here in the summer.<br />I: Good,
we’re looking for having you back. Nice to see you, congratulations
on the movie.<br />RP: Cheers, thank you.</span></div>
<div lang="hu-HU" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<a href="https://www.blogger.com/null" name="_GoBack"></a><span lang="hu-HU">I:
Ma reggel beszéltem David Cronenberggel és nagyon elismerően
beszélt rólad, ez a második alkalom, hogy együtt dolgotatok,
igaz? Mi van a munkájában vagy benne, hogy mindig vele akarsz
dolgozni?<br />RP: Főleg az, már a Cosmopolisnál is, hogy
megváltoztatta, hogy éreztem, mit akartam csinálni az elmúlt pár
évben, csak abból a szempontból is, hogy kicsit jobban bízzak
magamban, és nem tudom hogyan, de van valami a forgatáson lévő
önbizalmában ami arra unszol téged, hogy megint megérezd azt a
bizonyos dolgot, amikor vele dolgozol.<br />I: Milyen rendező David
Cronenberg? Olyan valaki számára aki már kétszer dolgozott
vele?<br />RP: Lehet, hogy az egész csak a tapasztalata és az
önbizalma, de nagyon nyílt azzal kapcsolatban, hogy nem igazán
tudja, hogyan akarja elmondani a törénetet, vagy megcsinálni a
filmet a filmezés elején, és csak hagyja, hogy organikusan
fejlődjön a maga módján.<br />I: Nem ijesztő ez egy színész
számára?<br />RP: Igen, nagyon furcsa, főleg a Cosmopolis esetében,
ami annyira szavas forgatókönyv, és egyetlen napot sem próbáltam
előtte, még csak nem is beszéltünk róla. A forgatás előtti
hétvégén azt gondoltam, hogy ő úgy hitte, hogy én tudtam, mit
csinálok, aztán megkérdeztem ’Hé, akarsz beszélni róla?’
mire ő<br />I: Csak csináld a dolgod.<br />RP: Igen, csak lássuk, mi
történik az első felvételen. Őszintén hagyja, hogy a saját
tempójában alakuljanak a dolgok. És ezen a filmen is ilyen
volt.<br />I: A film több, mint bizonyság a hírnévre, mit remélsz,
mit fog belőle nyerni a közönség?<br />RP: Nem tudom, elég
kegyetlenül vicces és nem is tudom, őszintén szólva, mindenki
azt mondja, hogy olyan sivár és sötét, úgy, ahogy a
Cosmopolisról is mondták az emberek, de szerintem rokonszenves.
Julianne előadása szerintem lenyűgöző volt, annyira részletes,
és ez az egyik kedvencem tőle.<br />I: <br />RP: Igen, szinte abban a
legjobb. Az a nő a valóságban, egyértelmű, hogy nem lennének
barátai. Teljesen hitvány és lehetetlen elviselni, de Julianne
karizmája olyan, hogy egyáltalán nem tudod őt utálni.<br />I:
Igen, valóban. A hírnév halandósága, azt mondanám ez a lényege
a filmnek, és olyan valaki számára mint te, aki elképesztően
híres a saját jogod alapján, mit gondolsz róla és arról a
megszállottságról amit a mai kultúra tulajdonít a hírnévhez?<br />RP:
Nem tudom, szerintem az identitásról szól az egész, és sokan
csak nem tudják, hogy mit is kellene tenniük, és a fiatalok is,
szerintem csak nagyon okos marketingesek találták ki az egészet,
hogy ez az egyetlen módja annak, hogy pénzt csinálj.<br />I: Te jó
ég!<br />RP: És amikor látsz ilyen kérdőívet az iskolás gyerekek
körében, ahol az a kérdés, hogy ha lehetnél egy 500 fős cég
vezetője, vagy nyerhetnél egy Nobel díjat, vagy még valami, vagy
egy híresség asszisztense, és a válaszadók 75%-a azt mondta,
hogy egy híresség asszisztense lenne, teljesen őrületes, hogy
középiskolások , úgy értem, valaki nagyon jól marketingel.<br />I:
Igen. Te, mint szintén fiatalember, a hírnév és elismertség
lehet közös nevezőn, szóval te, Robert, hogyan tudtál távol
maradni ettől a fajta gondolkodástól, mert már csak a beszédedből
is az jön le, hogy két lábbal állsz a földön és egy normális
ember vagy, igaz?<br />RP: A hírnévből nem kapsz semmilyen
elismerést.<br />I: Akkor mit kapsz?<br />RP: Nem tudom, megengedheted
magadnak, hogy legyen egy furcsa önhittséged, de attól függ, hogy
hogyan használod, annyira furcsa szerintem annak, akinek ez megvan,
mert valakit nagyon boldoggá tudsz tenni, és nem is tudod, hogy
mivel is<br />I: Igaz, már csak egy papír aláírásával is.<br />RP:
Pontosan. Lélektanilag elég zavaró.<br />I: Végül pedig, már
forgattál pár filmet Kanadában, Vancouverben is, szóval érzed
úgy, hogy most már egy kicsit itthon vagy itt, Kanada egy kis része
a szívednek?<br />RP: Mindenképp, imádom Kanadát, főleg nyáron,
bár eddig még csak télen jöttem mindig vissza, de szeretnék
valamit itt forgatni nyáron is.<br />I: Helyes, akkor várunk vissza.
Örülök, hogy találkoztunk, gratulálok a filmhez.<br />RP:
Köszönöm.</span></div>
<br />twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-78500272713918964142014-12-06T08:36:00.002+01:002014-12-06T08:36:56.414+01:00Cannes 2014 Kinowetter interjú<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="//www.youtube.com/embed/BJXbA5gRLHk" width="560"></iframe><br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Let’s talk about the Rover and the fact
that this is not a comfort zone kind of performance. No one can accuse you of
staying in your comfort zone, right?<br />
RP: Yeah, hopefully. Actually, weirdly kinda it is my comfort zone. I feel
very-very comfortable being filthy all the time. It’s kind of who I am.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: What were the most, you know, big
challenges of this, you know, there is the speech challenge, the body language
challenge, there is the out of this world challenge, what was the most fun for
you and the most challenging?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: I think all of it was pretty fun, weirdly
wasn’t that much for challenge, I felt kind of more free on this than I had on
anything. I mean, basically my character doesn’t have any kind of constraints.
And also just the language of the script it’s so loose, you could have played
it in a million different ways, and I think David Michod didn’t particularly
know what exactly he wanted as well, so he kind of just let me do whatever I
wanted. Which was kind of amazing, it was really nice.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: And you had, you know, scary Guy Pearce,
who just doesn’t utter many words, but when he does, you kind of listen. So
tell us about that, you know, kind of great tennis performance you play
alongside each other.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: He’s such a strong actor, but also his
character is so kind of dominant, that I think in a lot of ways I just had to
be a kind of ragdoll to him and he’d just thrown me around everywhere. It made
everything easier, just an incredibly easy job to do. But yeah, he’s definitely
a force to be reckoned with in it.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Yeah, I do like him a lot, I just had
interviewed him now. How do you feel about, now that you’re a seasonal Cannes
celebrity, the good and bad, what do you like and dislike about it?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: I’ve always loved Cannes since the, I
remember I came here for the first, what was I here for, I think Remember Me or
something, just to promote it. I know I kind of liked the excitement, it’s not
really like any other festivals, there’s an air of glamour to it. The movies
they play here, they were all, they’re not really movies, they’re also designed
to be like an experience, when you go and see a Cannes movie it’s kind of,
should be almost overwhelming. It just feels different to other festivals. But,
I’m really-really excited, I kind of decided after Twilight, I just wanna get
every single movie I do to Cannes. That’s the only place I’m really looking to
get them into.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Well you have two of them and with very
visionary (??) filmmakers, so how much is that defining your career at the
moment, the filmmakers you associate with?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: That’s basically my only idea about how to
have a career. I’m basically trying to recreat my DVD shelf from when I was 17.
I’m just sort of ticking off filmmakers. But it’s just so much easier to work
with people who have, they’re very ambitious and they know exactly what they
want and they’re all, I don’t know, they’re just very-very confident, every
single filmmaker I’m working with now, and it just makes your job easier. A lot
easier.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Tell me about easier, as opposed to
Twilight less of a scream momenter or do people scream for you everywhere you
go just because of – does it get easier? Cause because you’re on the s--- side
(3:20), this is not something you wake up wanting every morning.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Yeah, there’s not so much screaming. It’s
funny, I think for some reason every single time I go in and out hotel here no
one’s recognizing me. I got like two or three screams as I was leaving today I
was like ’Oh, thank God! Hi, hey guys!’ Embarrassing. It’s terrible.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: ---- Hey, you go up the --- twice. Embrace
yourself for screaming. Do you like that kind of atmosphere going up the
carpet, being with the team, it’s a little bit surreal all this going up and
down.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: No, it’s amazing, I think at other
premiers everyone arrives seperately and you just, I don’t know, you don’t get
that communal aspect, you don’t get to appreciate everything as a team and it’s
such a team effort to make a movie. I love that, I love that everyone sits
together to watch it as well. And it’s JUST the film, the people who worked on
the film, you can’t have guests or anything. I like all the rules in Cannes.
They’re worth it.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Who is next on your to-do list of directors
you wanna work with? Have you made a list? In your head?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: I kinda have them, I’m gonna do movies
with them too, hopefully I’m gonna do a movie with Harmony Korine the end of
the summer</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Spring breakers 5?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: I’m working with my friend Brady Corbet, who’s got
five movies here, or something ridiculous, and then Olivier Assayas at the end
of the year. And then James – afterwards.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Beszéljünk a Roverről és arról, hogy ez nem
éppen a komforzónába tartozó szerep. Senki sem vádolhat azzal, hogy a
komfortzónádban maradsz, igaz?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Igen, remélhetőleg. Igazából, furcsa
módon, ez az én komfortzónám. Nagyon-nagyon kénylemesen érzem magam azzal, hogy
állandóan koszos vagyok. Ez vagyok én.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Mi volt a legnagyobb kihívás? Itt volt
elvégre a beszéd, a testbeszéd használata, az e-világon-kívüli érzés, mi volt a
legjobb szórakozás és mi volt a legnagyobb kihívás számodra?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Szerintem az egész jó móka volt, érdekes
módon nem volt olyan sok kihívás, sokkal szabadabbnak éreztem ezt, mint bármi
mást. Elvégre tulajdonképpen a karakteremnek sincs semmilyen korlátai. És a
forgatókönyv nyelvezete is szabad volt, millió módon el lehetett volna játszani
ezt a szerepet és szerintem David Michod sem tudta pontosan, hogy milyennek
akarta, így csak hagyta, hogy azt csináljam, amit csak akartam. Ami lenyűgöző
érzés volt, nagyon jó volt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: És ott volt az ijesztő Guy Pearce is, aki
nem beszél sokat, de ha megszólal, akkor nagyon is odafigyelsz. Beszélj egy
kicsit erről, milyen volt ez a nagyszerű teniszmeccs kettőtök között?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Guy egy nagyon erős színész, de a
karaktere is dominánis volt, szerintem elég volt, hogy egy rongybaba legyek
mellette, akit tudott ide-oda dobálni. Ez mindent megkönnyített, elképesztően
könnyű munka volt. De igen, ő mindenképp egy olyan erő, akivel számolni kell.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Igen, nagyon szeretem őt, épp most
interjúvoltam meg. Hogy érzed magad mint egy igazi időszakos cannesi híresség,
a jó és rossz oldala, mit szeretsz és mit nem szeretsz benne?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Mindig is imádtam Cannest, emlékszem az
első alkalomra, amikor ha jól emlékszem a Remember Me miatt voltam itt, azt
reklámoztam. Már akkor is tetszett az izgalom, nem olyan volt, mint a többi
fesztiválon, itt van varázslat is. És a
filmek amiket itt játszanak, azok nem is igazán filmek, hanem kísérletezésre
lettek tervezve, amikor elmész megnézni egy cannes-i filmet, akkor az szinte
ellenállhatatlan. Egyszerűen más érzése van, mint a többi fesztiválnak. De
nagyon-nagyon izgatott vagyok, a Twilight után úgy döntöttem, hogy megpróbálom
az összes filmemet eljuttatni Cannes-ba. Ez az egyetlen hely, ahová igazán el
akarom juttatni őket.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Nos, most kettő filmed is van, két igazán
mesteri rendezővel, mennyire határozza ez meg a karrieredet, az, hogy kikkel
dolgozol?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Nagyjából ennyi elképzelésem van a
karrieremmel kapcsolatban. Tulajdonképpen csak próbálom átalakítani otthon a
DVD polcomat abból az időből, amit 17 évesen állítottam össze. Csak kipipálom a
rendezőket. De sokkal egyszerűbb olyan emberekkel dolgozni, akik ambíciózusak
és pontosan tudtják, hogy mit akarnak, és nem is tudom, csak nagyon-nagyon
magabiztosak és minden egyes filmkészítő akikkel most dolgozom, ilyenek, és ez
sokkal könnyebbé teszi a munkát. Sokkal könnyebbé.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Mesélj csak a könnyűről, a Twilight után
most kevesebb sikítások kapsz, vagy még mindig sikongatnak, ha meglátnak? Mert
gondolom ez nem olyan, amit valaki minden reggel meg szeretne kapni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Igen, már nincs olyan sok sikítás. Vicces,
bármikor ki vagy be megyek a hotelbe, senki sem érdekel, de ma amikor kijöttem,
kaptam két-három sikítást, mire én ’Oh, hála az égnek! Hello, szevasztok!’
Zavarba ejtő volt. Szörnyű.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Készítsd fel magad a sikolyokra. Szereted a
szőnyegen való fel-le vonulás hangulatát? Elég szürreális lehet, nem?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Nem, lenyűgöző. Más premiereken mindenki
külön-külön érkezik, és nem is tudom, nincs meg az az közösségi érzés, nem
tudod csapatként értékelni a dolgot, pedig a filmkészítés igazi csapatmunka.
Imádom azt, hogy itt mindenki együtt van, együtt nézzük a filmet, csak azok,
akik részt vettek a film készítésében, nem hozhatsz vendégeket, vagy ilyesmi.
Szeretem a Cannes-i szabályokat. Jó szabályok.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Ki a következő rendező a listádon akivel
dolgozni szeretnél? Van ilyen lista? A fejedben?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Mondhatjuk, hogy igen, dolgozni is foguk
velük, remélhetőleg lesz egy filmem Harmony Korine-nel</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">I: Spring breakers 5?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Aztán dolgozok még a barátommal, ---,
akinek most legalább öt filmje is van itt, elképesztő, aztán ott van még
Olivier Assayas, akivel az év végén fogok dolgozni. Utána pedig James(ki is fogja rendezni a Lost city-t?) valakivel.</span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><!--[if !supportEmptyParas]--> -twmmy-<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<br />twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-72267263009963855422014-12-05T06:57:00.000+01:002014-12-05T06:57:34.392+01:00WFE interjú <div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="//www.youtube.com/embed/7xpIpBCDVUI" width="560"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: When you're working on a franchise
and stuff, you know there are so many other factors, like there are
so many different apartments of the studio who are looking at what
you're doing and have a significant say in what you're doing, like
the publicity depatment has a say in what you're doing in a scene and
it's like 'excuse me!' like you're just. And it only happens after
you've done three of them when you think you get more power as an
actor, but you get less and less and less. But when you start doing,
when there's gonna be no sequal, it's, you just get people who are
the best at their jobs and you tell them I want you to do your best
work in a creative way, it's a nice feeling.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
On playing Jacob Jankowski in WFE</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: If you're trying to play someone
who's genuinely a good guy, it's quite hard. For a 24-25 year old
guy, or maybe 23, however old he is, he knows himself so well, and he
has very strict ideas of what's right and wrong and he's so firm in
his believes about things. And especially after having a massive
shake up in your life, and he's still incredibly strong about it.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
On the challenges of vampire make-up</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: For one thing in the Twilight
movies you can't smile, cause you look like a complete freak, cause
if you move your face too much, I learned that from the first one,
it's consistently turn it down, turn it down! It's like I don't make
any expressions what so ever. And it's funny cause I got the make-up
artist from Water For Elaphants, Jean Black (??) who's amazing, I
wanted her to be on Breaking Dawn afterwards. So the make-up in
Breaking Dawn is much-much better and lighter, and it kind of and I
can actually do all the stuff in the final Twilight movie.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
On the leaked Breaking Dawn photos</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: These stupid idiots, like, just to
show it for themselves. I'd understand more if they were selling
these stuff, but just like messing the whole thing up, I just,
especially when I was working on it for like eight months, and it's
like the whole point is revealed, there's been no paparazzi,
everyone's been so careful the whole time, like everyone was checking
in their phones and things, and then these idiots, you're just like
did you feel really great?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Is that how they got the photos,
they hacked in?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Yeah. And it's like, I hope they
get punished severly.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Amikor egy franchise-on dolgozol
akkor annyi más tényező is van, a stúdió összes osztálya azt
nézi, hogy mit csinálsz, és bele is szólhatnak, például a
reklámosztály megmondhatja hogy mit csinálj abban a jelenetben,
mire te csak annyit tudsz mondani, hogy 'Tessék?'. És ez csak
azután történik meg, hogy már három filmet megcsináltál, és
azt hinnéd hogy színészként egyre több hatalmad van, de igazából
csak egyre kevesebb és kevesebb lesz. De amikor olyan filmet
csinálsz, aminek nem lesz folytatása, akkor csak összeszedet
azokat, akik a legjobbak a munkájukban, és azt mondod nekik, hogy
azt akarod, hogy a legjobbat nyújtsák persze kreatív módon, akkor
az egy jó érzés.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Jacob Jankowski eljátszásáról</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Ha olyan valakit játszol aki
igazán jó, az elég nehéz. Egy 24-25 éves srácnál, vagy 23,
akárhány éves is, mégis annyira jól ismeri magát, pontosan
tudja, hogy mi jó és mi nem, és nagyon szigorúan hisz is ezekben
a dolgokban. Főleg azután, hogy ilyen masszív helyzetbe hozta az
élet, mégis nagyon szigorúan kitart az elvei mellett.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
A vámpír-smink kihívásairól</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: A Twilight filmekben nem tudsz
mosolyogni, mert úgy nézel ki, mint egy őrült, ha mozgatod az
arcodat, ezt megtanultam az első részből. Mindig azt mondom, ha
meglátom, hogy kapcsoljátok ki, kapcsoljátok ki! Mintha nem lenne
semmilyen kifejezésem. Vicces, mert az volt a sminkesem, aki a
WFE-ben is, Jean Black (??), aki nagyon jó, és őt akartam a
Breaking Dawn-ba is. De a Breaking Dawn-ba már sokkal-sokkal jobb és
könnyebb, és az utolsó Twilight filmben már lehet is csinálni
valamit.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
Az ellopott Breaking Dawn-os képekről</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Ezek az idióták, és csak azért,
hogy maguk között mutogassák. Ha legalább eladnák, talán jobban
megérteném de csak elrontják a dolgokat, és főleg azután hogy
legalább nyolc hónapot dolgoztál ezen, és az egész lényege így
sokkal hamarabb kiderül. Pedig még nem volt paparazzi sem, mindenki
nagyon óvatos volt egész idő alatt, mindenki figyelte a telefonját
meg ilyenek, aztán ezek az idióták – csak annyit lehet mondani
hogy akkor most jól érzitek magatokat?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Így kerültek ki a képek?</div>
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igen. Remélem keményen
megbüntetik őket. (nevet)</div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-91057650908705841672014-12-02T06:37:00.000+01:002014-12-02T06:37:34.405+01:00France2 Cosmopolis <div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="//www.youtube.com/embed/JDb28SWr4Xg" width="560"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: On parle pour Cannes pour retrouver
de film de David Cronenberg, un virage important pour ce jeune que me
diant déja dulé aprés sa participation á la saga Twilight, il
present ce soir Cosmopolis. Bon soir, Robert Pattinson! Merci d'erte
avec nous!</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Thanks for having me!</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: D'abord, une questionne – vous le
compromderai bien sur, et sans --, dans toutes les interviews David
Cronenberg vous appelle Bob Pattinson – on doit vous appellez
Robert ou Bob?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: I haven't heard him say that, yeah.
J'ai décidé d'essayer Bob, je serais Bob voilá. Je suis Bob á
Cannes.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Si vous aviez, un codification pour
ce film – choc, violant, fou ou finalement tellement proche de la
vérité.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: I wouldn't say it's close to
reality. Non-non, c'est pas proche de la vérité, non peut pas dire
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">ç</span><span style="font-family: Times New Roman, serif;">a.
Si je devais résumé en un mot, je dirais étrange, c'est étrange!
Ce film est vraiment trés bizarre.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">I:
Alors, voici justement Cosmopolis 24 heures dans la vie d'un Golden
Boy qui va voir sus ses yeux un monde s'écoulé ----- celui du
capitalism KO dans la vie de New York, signé David Cronenberg. Le
film vue par Marie J. Et on retrouve Robert Pattinson en duplexe de
Cannes, juste un mot d'abord sur cette voiture – qu'est-ce qu'elle
représent cette voiture, ce bunqueur dans lequel le héro finalement
s'isole du monde qui l'on tour.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">RP:
Oui, c'est tout a fait </span><span style="font-family: Times New Roman, serif;">ç</span><span style="font-family: Times New Roman, serif;">a.
C'est son bureau, y s'est crée un monde a lui, ou (ahol) il s'izole
du reste de la vie, du reste des gens, et des qu'on entre dans la
limuzine, il faut qu'on s'exprime comme lui, il parle d'ailleurs en
anglais, ou une langue, tout a fait étrange. Cette un endroit
évidemment extremement confiné, et c'est étrange d'ailleurs de
regarder tout le film a travers cette limuzine, dans cette limuzine,
---- claustrophobie.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">I:
Alors ce Eric Packer, le jeune Golden Boy, que vous incernez, il y a
quatre finalement d'émotions et lui – toujours plus aprés
l'argent, aprés le sex, il est finalement rassasiez de tout seul la
mort de vie en vrai de fil, c'est cela, ou pas du tout?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">RP:
Yeah. I think he has quite a strange idea about dying et de sa morte
Tres different que celle que nous en avons. Il est tres égomaniac,
et egocentré, et il voit sa morte comme un signe du déstin. Donc
c'est pas vraiment qu'il essaye de se suicider, ce qu'il veut mourir,
on se pas bien pourquoi.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">I:
</span><span style="font-family: Times New Roman, serif;">ç</span><span style="font-family: Times New Roman, serif;">a
fait du bien casser son image, est-ce que le cinéma aussi finalement
chaque fois changer de masque?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">RP:
Oui, c'est étrange pour moi, parce que je ne sais pas vraiment qui
je suis dans la rélité. Et donc etre comédian, on a la possibilité
d'éxplorer qu'est-ce qu'on a, peut-etre quelque chose qu'on a
toujours eu, essayer de se découvrir un petit peu, c'est une raison
qui peut-etre ----- c'était pas pour deviant un comédian, mais oui,
il s'agit de changer de masque, vous avez raison. On connait pour une
séries de film que des gens connaitre, pour Twilight, et la je fait
quelque chose de completement different, ca ma beaucoup interessé.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">I:
Robert Pattinson, est-ce que vous vous etes mieux au francais?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">RP:
Je suis nul, j'ai pris francais a l'école et j'ésparais pouvoir
parler en peu francais ici, j'essayais a Cannes, mais personne ne me
comprendre.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">I:
Merci a vous, réponse pour la récompance dimanche soir, bonne monté
des marches a vous et Cosmopolis sort aujourd'hui sur touts les
écrans merci et a bientot!</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">RP:
Thanks very much. Merci. Merci beaucoup.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Cannes-i közvetítésünk kapcsán
a legújabb David Cronenberg filmről beszélünk, ami egy fontos
kanyar annak a fiatalembernek az életében, aki a Twilight sagában
való részvétele miatt vált híressé, és ma este a Cosmopolis
cmű filmet fogja bemutatni. Jó estét Robert Pattinson! Köszönjük,
hogy csatlakozott hozzánk!</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Köszönöm, hogy itt lehetek!</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Először is, egy kérdés most már
biztosan tudja, hogy David Cronenberg mindegyik interjújában csak
Bob Pattinsonnak említi önt – szóval hogy hívjuk, Robertnek
vagy Bobnak?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Még nem is hallottam, hogy így
hívott volna. De mostantól akkor adok egy esélyt a Bobnak.
Cannes-ban Bob vagyok.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Amint biztos tudja ezt a filmet a
következő szavakkal lehetne jellemezni – sokk, erőszak, őrült
vagy teljesen olyan mint a valóság.<span style="font-family: Times New Roman, serif;">RP:
Azt nem mondanám, hogy közel van a valósághoz Nem-nem, nincs sok
köze a valósághoz, azt nem mondhatjuk. Ha egy szóban kellene
összefoglalnom azt mondanám, hogy különc, különleges! Ez a film
ténlyeg nagyon bizarr.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">I:
Röviden a Cosmopolis egy aranyfiú 24 órájáról szól, aki a
saját szemein keresztül látja, ahogy a világ szétfolyik
körülötte, a kapitalizmus tönkre megy New York életében, a
filmet David Cronenberg rendezte. A filmet Marie J látta. Most
visszatérünk Robert Pattinsonhoz, aki már másodszorra van
Cannes-ban, csak röviden egy szót arról az autóról – mit
ábrázol ez az autó, ez a bunker amiben a főszereplő elzárkózik
a világ elől.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">RP:
Igen, ez így igaz. Ez az irodája, itt alakított ki egy világot
saját maga számára, ahol elzárkózik a világ többi része elől,
a többi ember elől, és amikor valaki más száll be a limuzinba,
akkor olyannak kell lennie mint Eric, olyan, mintha nem is angolul,
hanem egy saját nyelvükön beszélnének, nagyon furcsa. Ez egy
egyértelműen nagyon zárt környezet és nagyon furcsa az egész
filmet ezen a limuzinon keresztül nézni, egész klausztrofobikus
érzést ad.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">I:
Eric Packer, a fiatal aranyfiú, akit ön alakított, az érzelmeket
keresi, mindig több pénzt, több szexet akar, végül a bőség
ellenére annyira torkig lesz, hogy a saját halálában keresi a
megoldást, ez így van, nem igaz?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">RP
Igen Szerintem eléggé érdekes elképzelése van a halálról, és
a halál számára teljesen mást jelent, mint a legtöbbünknek.
Nagyon egomániákus, én-központú, és a halálát, mint a sors
egy jele. Szóval nem igazán az a lényeg, hogy megpróbál
öngyilkos lenni, hanem az, hogy meg akar halni, de nem tudjuk, hogy
miért.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">I:
Ez teljesen megtöri az önről kialakított képet de végül is a
mozi erről szól, nem? Hogy mindig álarcot váltsunk.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">RP:
Igen, ez érdekes számomra, mert soha nem igazán tudtam, hogy ki is
vagyok én a valóságban. És színészként ez egy lehetőség,
hogy megkeressem hogy mink van, vagy mi az, ami mindig is megvolt az
emberekben, megpróbálni egy kicsit felfedezni az életet. Ezek nem
azért vannak mert színész lettem, de igen, cserélni kell az
álarcot, ebben igaza van. Vannak, akik csak a Twilight miatt
ismernek, és ez most egy teljesen más dolog, és ez nagyon
érdekelt.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">I:
Robert Pattinson, jobban tud már franciául?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">RP:
Egyáltalán nem, az iskolában tanultam franciát és reméltem,
hogy esetleg tudok egy kicsit beszélni de amikor itt Cannes-ban
próbálkoztam, senki sem értett meg.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">I:
Nagyon köszönjük, pihenjen vasárnap estig, amikor is a
vörösszőnyegen kell majd lennie; a Cosmopolis ma jelenik meg a
mozikban, köszönjük és viszontlátásra!</span></div>
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;">RP:
Nagyon köszönöm. Merci.</span></div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-22592867207417660512014-11-25T07:13:00.000+01:002014-11-25T07:13:26.518+01:00HFPA Interjú The Rover RP<div style="margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="315" src="//www.youtube.com/embed/oH9a9VPabdY" width="420"></iframe><br /></div>
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: And what fascinated you when you read the script?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: I met David about a year before, not about The Rover, just because I really liked Animal Kingdom and just wanted to meet him, and I got sent the script and I connected to it immediately really-really hard, and I got sent it and I thought it was an offer, and I was like YES, immediately, then I found out that there was auditioning tons and tons and tons of people. Yeah and I just auditioned, it was a 2-3 hours audition, and I kinda really wanted to fight for it.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: How far would you go to get a part?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: I don't know, even when auditioning, it takes me a lot, I mean, I hate auditioning so much and I'm so bad at it.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Who doesn't?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: I know, it's the worst thing ever. I really thought that after Twilight oh cool, I'd never have to go auditioning again, but it didn't happen like that at all. But yeah, I sort of track people down.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Stalk them?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Stalk them a little bit, yeah.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Is it going to be a world without women? Like the world is in the film?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: I think there's literally no women at all. Yeah, that is really odd. I also think that in the film it's a very specific part of the world, I don't think the whole world is supposed to be like that. They are out in the middle of nowhere as well. There are still cities and things, there's still a functioning like bureucracy and stuff. But I don't know, I don't see where the world is going, I hope it doesn't not involve women. That'd be annoying.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: És mi tetszett amikor olvastad a forgatókönyvet?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Olyan egy évvel azelőtt találkoztam Daviddel, nem a Rover miatt, hanem csak mert nagyon tetszett az Animal Kingdom és csak szerettem volna találkozni vele. Aztán elküldték nekem a forgatókönyvet és egyből nagyon hozzám közelinek éreztem, szóval elküldték és azt hittem hogy ez egy ajánlat, és egyből azt mondtam hogy IGEN, de aztán rájöttem, hogy meghallgatás volt rá, és rengetegen, rengetegen jelentkeztek. Szóval én is elmentem a meghallgatásra, egy olyan 2-3 órás meghallgatásra, és igazán küzdeni akartam a szerepért.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Milyen messzire mennél el egy szerepért?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem tudom, amikor a meghallgatáson vagyok már az sokat kivesz belőlem, utálok meghallgatásra járni, nagyon rossz vagyok benne.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Ki nem az?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igen, ez a legrosszabb dolog a világon, a Twilight után azt hittem, hogy szuper, most már soha nem kell meghallgatásra mennem, de egyáltalán nem így történt. De igen, szinte utánamegyek az embereknek.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: Becserkészed őket?</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igen, mondhatjuk, egy kicsit becserkészem őket.</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
I: A világ nők nélkül fog maradni? Mint ahogy a filmben is?</div>
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Mintha nem is lenne nő benne. Igen, ez nagyon furcsa. De szerintem a filmben egy csak egy bizonyos része a világnak, nem hiszem, hogy az egész világ ilyen lenne. Ők elvégre tényleg a semmi közepén vannak. Még mindig vannak városok meg ilyenek, még mindig van egy működő bürokrácia. De nem tudom, nem látom, hogy merre megy a világ de remélem nem lesznek olyan, hogy nem lesz nő. Az idegesítő lenne.</div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-63419928759609590152014-11-18T07:30:00.002+01:002014-11-18T07:32:50.928+01:00Twilight - Találkozzon a rendezővel és egy szereplővel<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="360" src="//www.youtube.com/embed/vKIp0s6rUWo" width="640"></iframe><br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">Twilight: Meet the director and actor</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">I: Hello everybody, welcome. Welcome to the four hour workshop on Final Cut Studio. We’re glad you’re here and we would like to just reedarate (??) one more time – please, during the event we really need your help. Really. No photography or recording of any kind, whatsoever, we really appreciate that. I’d like to first introduce our moderator for this evening, from USA Today, Donna F, let’s hear it for Donna.<br />
D: Oh my God, you guys are all here to see me, this is so awesome, thank you! What do you ask me? (heh?) Just kidding, please welcome the director of Twilight, Catherine Hardwicke!<br />
CH: Can you guys here me?<br />
D: So Catherine, do you feel like a member of The Beatles now?<br />
CH: Oh well, not exactly. We’ll wait for Rob for that.<br />
D: Did you know about the fanbase for this series when you signed on to direct?<br />
CH: Yeah, I did, you guys aren’t hidden, very vocal.<br />
D: How did the project come to you?<br />
CH: Well I was a jury for the Sundance Film Festival last year and the owners of Summit were there and they said we wanna make like five movies next year, see if you’re interested in any of them. So they handed me this stack of scripsts, and like four of them I just tossed aside, no, no, no, no, and then I started reading this one about a vampire and I thought, this is pretty cool, but it wasn’t the script that we made into the movie. And I read the book and the book was so much better than the script, I said we gotta throw this away and write the script like the book. Okay, you guys will get the kick out of this, the very first sentence in the script that we threw away was ’Bella was a track star (??)’. And like the second page, she was eating in the diner with James, you know, so it wasn’t good.<br />
D: And of course the question that everyone wants to have answered, how did you find Robert?<br />
CH: How did we find Robert? Okay, we auditioned like every gorgeous guy that acts on the planet, and I’m sure you guys would have hated to be there with me, right, during these auditions. And there were other really cool guys, but a lot of them, they were like right looking, but they didn’t look like they were from another world. You know, how Robert looks, I mean, he does not look like the guy next door, right? So, we were, like I kept meeting all these guys and they were pretty interesting but then, somebody said why don’t you talk to Robert Pattinson, he’s in London. And I’m talking to him on the phone, he’s kinda like ’I don’t know about vampires’, you know, we were kind of laughing and I’m like, ’Ive got to meet you’, because when Harry Potter’s been, what was it like, when was he in that, like 3 or 4 years ago, right, so I didn’t know how he was gonna look, so he flew over from London and slept on his agent’s couch, Stephanie’s couch, and then he came over to meet with Kristen and I, and you guys have heard about the audition, right? Okay, so we, they auditioned and they did some scenes on my bed, right?<br />
D: God, your life really sucks.<br />
CH: Yeah. I had my little video camera, you know, like I’m filming, I mean, that’s my job, you guys, okay. So then I could see that of all, like Kristen auditioned with like five different guys and these two had the chemistry. Like it was really like electric, you know. So the next day I looked at the video, I’m like okay, it’s gotta be Rob.<br />
D: And then I know we talked about this a little bit earlier, but how did you keep the shoe kind of under rabs (???) in private, given the interest in the movie?<br />
CH: Well, guys, you know where we filmed, right? Portland, Oregon, and luckily it’s a long drive for you guys to get to Portland, right? There’s not that many people in Portland, but you know that a lot of people did come to the set and watched and híd in the bushes and you guys have seen the videos, so, but in a way it was really cool, because we were freezing as you probably know, you saw the weather blogs, right, where we were just shivering and dress up like marshmallons and stuff like that, and getting soaked and you’d be there like up on top of a mountain in the middle of the night and just so cold, you just wanna quit, and then you see a bunch of like fans, and they were there too freezing, and then you’re like, okay, they care, I’ve got to do it. Give me another chocolate bar, you know, I’m going back in! Cause we really wanted to make it good for you guys, you know, we wanted you guys to love this movie, so.<br />
D: And since, there’s so much expectation, so much interest in the movie, tell us what’s the tone of it, what’s the feel of it, how would you kind of describe it?<br />
CH: Well, you guys have seen a lot of trailers and footage I think, but you can see that the, one of my favourite things is the chemistry between Edward and Bella, it’s pretty strong, don’t you think, when you see it? How many of you guys wanna be Bella when you watch the trailer? You could try to have like an out of body experience, right? Phsychic, channeling?<br />
D: Well, and shall we bring out?<br />
YES!!<br />
D: You guys, just be cool. Impress him with how cool you all are.<br />
CH: He’s gonna rise out of the floor right here.<br />
D: He actually also levitates.<br />
CH: Wouldn’t it be cool if we did have like a trapdoor and nyyiiiii<br />
D: Imagine if it was like a Beyonce show<br />
CH: Yeah, or he could swing down from the sky. Hey, what would be your favourite way for him to enter, you guys? Right into your seats, right?<br />
D: Did you know immediatley that he and Kristen had this much of chemistry?<br />
CH: Yeah, you could see, the first time that they did a scene, it was like electric and scary and cool, yeah. I mean, you know, Rob is a very special person. I think he is from another planet. I’m not sure.<br />
CH: Okay, so guys have to really concentrate and then he’s gonna materialize here okay? Focus! Everybody close your eyes, mmmmmm<br />
D: What was it like for you guys in Rome?<br />
CH: Okay, we just came from Rome and we did all these crazy, like cool red carpets and stuff and then they said, you gotta go to bookstore and do a signing, and there was like this crazy crowd like this, and we had to sign like a thousand, million books.<br />
D: Oh my God!<br />
CH: And everybody of course wanted to kiss Rob, nobody wanted to kiss me, but ohh. That’s not right, is it? Okay, concentrate you guys! Can we feel the vibration?<br />
D: The presence of greatness is upon us! Let’s roll a clip, no?<br />
I: I’m winking, I’m winking. Being very subtle. Introduce him.<br />
CH: Okay.<br />
D: I don’t think he needs an introduction!<br />
CH, D: Edward Cullen!</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">RP: How you doing? Nice to meet you.<br />
CH: He was supposed to come out of the floor, but… <br />
D: We’d told them that, see, now you’ve disappointed them.<br />
RP: I’m sorry.<br />
D: I told them you gonna come out of smoke.<br />
RP: I think these receptions, I think the only thing I can do is disappoint people, so. Hello.<br />
D: So Robert, what made you wanna play Edward?<br />
RP: I’m not really sure anymore.<br />
CH: Money.<br />
RP: Money (nevet). No, a lot of different reasons. I really liked the idea of Catherine doing a vampire film. I’m not saying anything interesting, I always say the answers like fifty times. Yeah. I don’t know, I liked Kristen, I liked Catherine, I liked the story, I mean, it’s simple.<br />
D: Good script, good director.<br />
RP: Yeah. Done.<br />
D: Done! And you get all the fans that go along with it.<br />
RP: Yeah, they’re just coming. (??)<br />
D: Were you prepared for all of this, did you know this was gonna come hand in hand with the movie?<br />
RP: No, not at all. No.<br />
D: How are you dealing with it?<br />
RP: Thank you (válaszul valakinek, akit nem értettem).<br />
CH: I thought we were gonna like be really cool, you guys.<br />
D: What do you see of yourself in Edward?<br />
RP: What am myself (??)? I have an incredible six pack (11:34). My whole body is just rock, so. I’m joking, and that’s that, like nothing’s come across.<br />
D: It’s the --- sense of humour.<br />
RP: I don’t know, I can run really fast, I’m good at climbing trees, and<br />
CH: He knows, it’s gonna start rolling. Tortured soul, maybe.<br />
RP: I am not that tortured, but I mean, you know, I just always get carried away when I’m kissing people, I’m just going nuts!<br />
D: I think you’re making their night right now. So Edward is an iconic character for so many people. Who’s been someone that moved you in a book?<br />
RP: I like Job in the Bible, I can really relate (to him) and what else? There’s a book called Money with Martinemez (12:58), I really relate to the character of that, but, I mean, lot’s of different people.<br />
D: And I know that you’re also a musician, you have music on the soundtrack, tell us about that.<br />
RP: So amazing, have you guys heard, is there a soundtrack even out yet?<br />
CH: Have you guys heard his songs?<br />
RP: Wow. (Great!) Thank you. Yeah, the music thing was just a fluke, I wasn’t planning on doing anything with music ever, so it was sort of a strange little surprise.<br />
D: How did it come about?<br />
RP: Catherine just heard this CD which I recorded on a computer, that’s it. And now my album is coming out on the Jan 2, my fragrance is, my clothing line, my autobiography is out on -----. But I don’t think I’m gonna make an album or anything.<br />
D: Just doing it for fun?<br />
RP: Yeah.<br />
CH: We tried two of Rob’s songs against the picture you know, and you saw how great it worked with the film, so we just kind of loved it. I mean, I saw, how great it worked with the film. And then we really wanted to use it in the movie and we kinda talked Rob into it, against his will.<br />
D: So Catherine, what’s it like directing Robert?<br />
CH: Oh, it’s difficult.<br />
D: Clearly!<br />
CH: No, I mean, you know Robert is so intense and gets really involved and deep into the character, and you say you’re not tortured, he’s kinda tortured<br />
RP: Tortured as an actor. Very confused about everything as an actor.<br />
CH: Well, it’s a challenge to play Edward because everybody out here has your own idea of Edward, right?<br />
RP: Who would you prefer to have, by the way?<br />
YOU!!!!!<br />
RP: No, no, no, no, you don’t have to like, don’t worry about hurting my feelings, just seriously.<br />
CH: James Dean?<br />
RP: Oh, I thought you said Jaimy T. J.T. is a guy I went to school with. I can kill you? Ohh. Why? What? I don’t wanna kill you.<br />
D: He doesn’t even know you!<br />
RP: I don’t know you, we get to know you first.<br />
D: So how did you guys develop Edward given how strong he is on the page?<br />
CH: Letters?<br />
RP: What?<br />
CH: We had rehearsal.<br />
RP: What? (a közönségnek)</span><br />
CH: Rehearsals, for one thing.<br />
<span lang="hu-HU">RP: Yeah, we did a lot of rehearsals<br />
CH: Rehearsals and impros.<br />
RP: I just think the, blablablablablablabla, don’t know what I’m talking about, yeah, I had no idea how to play it, so I had the audition, just a little weird<br />
D: On Catherine’s bed.<br />
RP: Yeah. I mean,<br />
CH: That was part of it, yes.<br />
RP: It was just a weird energy, looking at the character from outside, it’s like impossible to play. And it’s a really intimidating character and I don’t know, I just sort of felt a different energy in Catherine’s house and I just sort of started with that.<br />
CH: And with Kristen too, you know.<br />
RP: Yeah. Kristen makes it a lot easier.<br />
CH: Yeah, she’s <br />
RP: Yeah, she’s brilliant.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">CH: Kristen is awesome.<br />
D: Did you guys, with such a following, how did you keep it in chap (???) was it always in the back of your head or did you try to do something just independently, do you know what I mean?<br />
CH: Everyday I think we really wanted to try to make a good movie, you know, because if we made a movie that we were proud of then we thought that you guys would like it too, so that’s mostly what we thought, do the best we could, you know, make something excellent for you guys.<br />
D: And now I’m guessing you guys might have some questions for Catherine and Robert? Yeah, there’s no questions, so I think we could just go. All right, right there, you there.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">Q: My question is, uhm.<br />
RP: Do you wanna-<br />
CH: That’s kinda cool. I mean, because I think that was something that fascinated Rob, you know, his connection to his father, he didn’t want to become a vampire, so that’s one thing you guys kinda got into in the rehearsal period, right?<br />
RP: Yeah, we ended up just hanging out with the, the Cullens kind of got stuck together, but I don’t know, there’s another thing with James, I thought that was a relationship worth exploring, because it seemed like, I always interpreted Edward have more of a problem with killing people than any of the other Cullens. But he hides it more. But that’s why he is so sort of fixated on, and I think James is in lot of ways, the way me and Cam tried to play a lot of the end it’s about James is trying to tempt him into behaving like he believes he should behave. And we tried to play these mirrors of each other. And that’s why, I don’t know if you saw the clip, but Cameron, Cam wants me to kill him at the end, and it’s because if I kill him, then he kind of let’s me kill him, because he wants me to behave like a vampire and not like a human. Does that answer the question?</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">D: I actually have a question for you guys, in the books Bella and Edward have a very slow build up, they don’t rush the moments, how did you guys translate that in the film? So many movies do just jump into it.<br />
CH: Well that’s kind of what the whole book is about, right? So, the closer he gets, he might kill her, so there is a caution and tension that has to be calibrated almost precisely in every scene.<br />
RP: I wanted not to ever be a kind of, a moment of contenment as well, he never gets to the point, even right the end of the movie, it’s not a clear happy ending, cause I really don’t think that it was. As soon as they realize they are in love with each other they can’t see any good read leading out of it. And I wanted to make that show.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">Q: First of all thank you guys for coming!<br />
CH: Yeah!<br />
Q: I have a question -------- why did you pick that song to the prome theme ---<br />
CH: Well, Kristen picked that song. Kristen loved that song and there’s a part, there’s a prom song, you know, and then there’s the part where they’re just Edward and Bella have a very intimate conversation and that’s where you hear that song. It’s a beautiful song, though.<br />
D: And the Cullen shirt?<br />
CH: It’s only appropriate. All right.<br />
D: You know, actually let me repeat the questions. Let me repeat the question, because you guys were a little bit quiet. What were you guys doing in your free time when you were not making films?<br />
CH: I like to serf, I live right ---- this beach, that’s fun. I got to see some whales, like three weeks ago, not whales, dolphines swimming right next to me, that was pretty cool.<br />
RP: I don’t do anything in my free time to be honest.<br />
D: You climb trees? And run fast?<br />
RP: No, yeah, I don’t do anything.<br />
CH: See movies.<br />
RP: Yeah, I see a lot of movies, I guess.<br />
CH: Read.<br />
RP: Let’s face again, I’m really boring.<br />
CH: No, he’s not.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">D: Rigth there in the black shirt. What do you think about Jacob?<br />
RP: As a character, I completely get that, it’s completely needed in the story, I mean, like I’d go with Jacob, Jacob’s way more interesting than Edward. Edward is just like such a hassle, if you have a girlfriend who is like Edward, it’s be like, yeah, you’re hot and everything, like just shut up.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">D: The hoodie right there. Did you and Kristen have a different approach to the more emotional scenes?<br />
RP: I’m not sure, I mean, I ended up spending tones and tones of time with Kristen and virtually like every scene has some kind of heaviness behind it and when you like constantly gonna work playing at it, every single scene have a sort of gravitice and you eventually start to feel like you’re in this little bubble, I always felt kind of separated, different with her than the rest of the cast. I think it’s just inevitable in the way the story is. So I mean, it wasn’t that hard.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">D: Number 10.<br />
Q: Do you have a drivers’ licence?<br />
RP: Yeah. (valami történik itt)</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">D: Okay you guys, you wanna go back to your seats and ask the questions from there, where we can hear you. What was your favourite part about filming the movie?<br />
CH: Don’t say the end.<br />
RP: The last act. I don’t know, I mean, just, it was a very very different experience for me, the whole thing, and now, even afterwards it’s very overwhelming, it’s kind of, it’s one of the most interesting things that ever happened to me, so I guess the whole thing, there’s not really a specific moment I can think of.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">D: Are you guys doing a sequels? If there should be sequels?<br />
CH: We don’t know, we don’t know. If it makes enough money then we’ll keep going.<br />
D: I’m guessing it might.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">D: Robert, did working on the HP movies, I mean, Robert played Cedric Diggory, did working on the movie and seen what those kids went through did it prepare you for the whole plot that would surround this?<br />
RP: No, not at all. No I just, it’s just so different, I think nothing can really prepare you for it. It’s amazing, like the reaction, everyone is so positive, I still think when I’m in the crowd someone’s just gonna shoot me. I mean, that’s what I would do.<br />
CH: Cause some people were kind of mean when he first got cast.<br />
D: Who could be mean to Robert? Okay, right there, yeah! You guys, ssshhh. Let the lady ask the question. In every movie you’ve done your voice has been very different, is that a conscious choice?<br />
RP: I think it’s just sort of, no I don’t think anything is a conscious choice, very little, very few things are conscious choices, I mean it kind of, sometimes when you first, well when I first read a script, there is always a voice, there’s always some kind of a voice. And sometimes that’s the major thing that attracts me to a script, the voice that comes out the way that dialogs are written. There’s definitely a voice I had an idea of Edward for instance, and I guess the haunted animals kind of is a period voice as well, so I was kind of it’s really posh, like ohh Hello or whatever.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">RP: Catherine’s claiming that it was me, but it was actually Catherine <br />
CH: No, no, no, I wrote a list of like ten likes and like before, and I said which do you wanna say and Rob chose that one.<br />
RP: That was the most bizarelly random things.<br />
D: How much did you guys improv on set?<br />
CH: In that scene they did improv, the line in the tree that’s ’Oh, this is unreal’, ’In my world it’s real’<br />
RP: Yeah. There’s one scene as well, which I hope they have on the special features, in the bedroom where I give like a two minute long speech about how my life is meaningless. Kristen starts talking about how she made musical instruments out of like chinchillo<br />
CH: Oh yeah, we did, we do have that scene in the DVD extras.<br />
RP: Really?<br />
CH: Yeah. It’s awesome.<br />
RP: Everyone was annoyed as they looked at me, I looked upset all the time and saying say something, just say something happy, be happy. So I was like, you know, when you just, you just can’t find a meaning in anything. You just don’t know what’s going on. And it went on for ages. I almost forget about that.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">D: Okay, yes. You were so excited, how could we ignore you? She loves you and she wants to know what you like in a lady?<br />
RP: I like people being forward. Yeah, it’s always a good starting when someone’s saying they love you.<br />
CH: When they’re wearing a t-shirt with your face. Is that good?<br />
RP: That’s definitely good point in my book. Plus if you go to see the movie like six or seven times, that also like, I mean.<br />
CH: The first weekend.<br />
RP: Definitely. I can’t really think one, I don’t know. Just people, I like strong people I guess. Physically. Yeah. Chiselled abs. I don’t know, I don’t really have a taste, whatever. I really don’t even bother. I just close my eyes.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">D: What about right there, yeah!<br />
CH: I’ve read all the books definitely, have you read all of them?<br />
RP: I haven’t read the last one yet.<br />
CH: Not the last one. The next three books get even more challenging in film. They’re like way more difficult and you know, werewolfs, special effects and crazy stuff. And the next book, there’s not much of Robert in it! That’s why it’s his favourite book.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">D: Right there, in the pink.<br />
RP: Yeah, I mean I’ve written like, it takes a long time for me to write a song, maybe I’ve written about eight songs or something. I guess, I mean, Stray dog was like, I had this one line, so I woke up, this is really boring. I woke up and I’d been crying in my sleep, and I didn’t realize why I had been, cause I wasn’t opressed by anything at all, and I had this idea about when you cry actual tears so you don’t actually cry, you cry the tears back sometimes and I just mumble words. I’m very self-conscious when I’m writing songs, I mumble stuff then I kind of interpret the sound as being a lyric.<br />
Q: You think you’ll make an album?<br />
RP: Yeah, I don’t, not for a while, no. I might release under a different name.<br />
CH: But everytime Rob sings a song when I heard him in the studio, it’s different each time, which is, sometimes I said, was that the same song? Cause he’s so creative, it just comes out of him.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">D: Would you choose music or acting if you choose?<br />
RP: I don’t know, I mean I think I really haven’t been acting for long enough to say oh I’m just quitting, but in lot of ways it is really frustrating industry, and also what makes money and what needs to be done to get jobs is very annoying and it’s very different today’s environment for making films from when I was when I liked films. Well, I still like films, but when I really-really liked films in the sort of seventies and I’d like to try and help push the industry back to that kind of environment. And I think you can only do it from within so I guess I’m gonna stay doing it. Music you can do anytime.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">D: Do either of you, Catherine especially you’ve worked a variety of projects from 13 to Lords of Dog Town, now this, do you have a dream project, either of you that you kind of holding onto, that you wanna shoot at some point?<br />
CH: Yeah, I have a lot of dream projects, and just what Rob said it’s difficult to get challenging movies made in this environment because people are really looking at the bottom line and so if you have a radical film that, you know, doesn’t fit the mold it’s hard to get the green light for it.<br />
RP: Yeah, I mean, tones and tones. I’d like to write something. But everything’s so hard, it’s years and years doing anything, so you have dreams of 34:06</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">CH: I think that actually just one week, maybe like 8 days ago I actually finished working on Twilight, I’ve been doing all the music and sound effects and everything, so I haven’t started on New Moon at all and we don’t know if it’ll happen, but so honestly. Well, it’s very expensive that movie, you know, and we have to make enough to make it worth it. So actually since we’d literally just finished the other one I haven’t gone too far into, but I’m sure we probably would wanna see some of Edward’s that he wouldn’t be just missing. If I was thinking of that. But yeah. What do you think Rob?<br />
RP: I liked that about Edward, what I really like about, I grew to like about his character is his emotions are so all or nothing. When he says ’I’m gone’ I can’t remember who he says it to, but I think it’s very important that he just closes down completely, it’s like the whole thing but lot of them is lost, because it hurts so much more. But I think Edward would look very different in New Moon as well, I think it’d be a completely different performance. That’s what I was preparing for when it happens.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">RP: There were quite a few, there was I guess it’s just a general, I mean I should be honest, the end scene, the fight scene was probably the hardest, because we were shooting it first and I was so conscious of the fact that he was supposed to be pretty and stuff so, and it’s quite difficult being pretty in a fight scene, when you’re trying to like haul at the same time. You don’t look quite threatening. But yeah, I think probably that. There’s a whole underlying element that he has to be scary as well as attractive at the same time, so it’s just a difficult underlying. You’re playing like two parts at the same time in the normal story and the whole underlying thing.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">Q: Are you dating Kristen and if not ----<br />
RP: I’m not dating Kristen, Kristen’s going on with that actor, Michael XY and<br />
Q: How do you think<br />
RP: Yeah, I don’t know.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">D: All right, next question, red hat!<br />
Q: <br />
RP: Oh yeah, definitely.<br />
CH: I can answer yes.<br />
D: What’s been the oddest fan experience you’ve got? As you’ve embarked on this press tour.<br />
CH: Right now?<br />
RP: Nothing. The whole thing. I can’t tell if it’s odd or not, just even situations like this, I mean, is this normal? You just grow to accept it. I mean there’s people, it’s just funny when you go to a city, I mean after I literally thought, I mean I’ve done movies that like not a single person’s seen them since HP. It’s just funny how you just do some things that a thousand people will go and see a screening of it, of a still, like <br />
CH: Yeah, when you do an independent film you’re just praying that anybody will show up in the theatre so it’s really cool that you guys wanna see this movie.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">I: We have time for two more questions and then sit still, because it’s not over yet, after these questions it’s gonna be really cool, I assure you. Two more questions.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">RP: I’m not gonna sing. No, it’s embarrassing.<br />
Q: Would you take off your hat please?<br />
RP: What is it about my hair! I don’t understand it, it’s like a pantomime, I wear it like ’oh yes, you will take off your hat’<br />
CH: He looks good in that hat you guys, he rocks that hat.<br />
RP: Influences on acting would be I guess just, I like actors who just do something you wouldn’t expect. I mean, I like actors like, I can’t think of someone, <br />
D: Johnny Depp?<br />
RP: Yeah, like Johnny Depp, but it’s sort of different to that, I mean, I like people who yeah, people like Jack Nicholson, people who like, I don’t know what I’m talking about. Sorry. I like cool people.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">Q:<br />
CH: That’s a good question. How many people out here wanna be directors? Good, cool. You know, what you probably doing already is trying to write your own films, like a short film and make it, and then the biggest advice I would give you is force yourself to carry it all the way through. Write it, shoot it, edit it, have a screening at your house, show it to your friends, finish it, and then make another one. And make it better, like learn from your mistakes and just keep trying to improve it, go to film school, are you in film school? Where do you go to fim school? That sounds pretty cool! Well it sounds like you’re on the right path and just keep working and watch all great films, you know, and you can watch the DVD commentaries and learn what the directors did and learn about shots and then go volunteer on student films and stuff. You’re gonna do good, I think.</span></div>
<br />
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU">Thanks everybody.</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU"><br />
</span></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU"><br />
</span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Twilight: találkozás a rendezővel és a színésszel</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
I: Helló mindenki, üdvözöllek titeket a Final Cut Studio négy órás workshopjában. Örülök, hogy ennyien eljöttetek, és csak szeretnék még egyszer végigmenni a hivatalos apróságokon – tényleg szükségünk van a segítségetekre. Tényleg. Tehát, kérlek, ne fényképezzetek és semmilyen formában ne vegyétek fel az eseményt. Nagyon köszönjük az együttműködést. Szóval, először is szeretném bemutatni a mai est moderátorát, Donna F-et a USA Todaytől. Tiéd a szó, Donna!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Ó, istenem, csak miattam ennyien eljöttetek, ez annyira szép, köszönöm! Mit szeretnétek, mit csináljak? (heh?) Á, csak vicceltem, fogadjátok szeretettel az Alkonyat rendezőjét, Catherine Hardwicke-t!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Jól hall mindenki?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Catherine, mondd, olyasmi érzés ez, mint a Beatles tagjának lenni?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CG: Nos, nem igazán. Ezzel meg kell várnunk Robot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Tudtad, mekkora rajongótáborral kell majd szembesülnöd, amikor elvállaltad a rendezést?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Persze, tudtam, srácok, ti egyáltalán nem rejtőzködtök.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Hogy került hozzád ez a film?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Úgy történt, hogy zsűritag voltam a Sundance Filmfeszitválon tavaly, ahol a Summit tulajdonosai is megjelentek, és megkérdezték, hogy benne vagyok-e a következő évre tervezett öt filmjük közül bármelyikben. Adtak egy halom forgatókönyvet, és ebből négyet rögtön félre is dobtam, hogy nem, nem, nem, ez sem. Aztán elkezdtem olvasni ezt, amelyikben egy vámpír volt, és arra gondoltam, hogy ez elég menő. Végül mégsem ezt az anyagot forgattuk le. Elolvastam a könyvet is, ami annyival jobb volt a forgatókönyvnél, hogy azt mondtam, dobjuk ki az eddigit, és írjuk újra, hogy jobban hasonlítson a könyvhöz. Ez most lehet, hogy meglep néhányótokat, de a korábbi forgatókönyv első mondata, amit kivágtunk, az volt, hogy 'Bella egy menő teherautósofőr volt.' És a második oldalon már együtt ebédelt Jamesszel, szóval, egyáltalán nem volt jó.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: A következő kérdés, amire persze mindenki várja a választ, hogy miként találtál rá Robertre?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Hogy találtunk rá Robertre? Oké. Szóval meghallgattuk az összes fantasztikus srácot, aki valaha színészkedett ezen a bolygón, és biztos vagyok benne, hogy utáltatok volna ott ülni velem ezeken a meghallgatásokon. És bár voltak igazán menő fiúk, jól is néztek ki, de a legtöbbjük nem volt eléggé olyan, mintha egy másik bolygóról érkezett volna. Tudjátok, hogy néz ki Robert, úgy értem, nem az a tipikus szomszéd-srác-külsejű ember. Szóval, sorra jöttek ezek az arcok, és sokukat elég érdekesnek is találtuk, de akkor valaki felvetette, hogy miért nem keressük meg Robert Pattinsont, éppen Londonban van. Amikor telefonon beszéltem vele először, olyasmiket mondott, hogy 'nem is tudok semmit a vámpírokról', és csak nevettünk mindketten, és azt mondtam, hogy 'nekünk találkoznunk kell'. A Harry Potter, amiben szerepelt, akkor már három vagy négy éve lement, és nem tudtam, akkor éppen hogy nézett ki. Szóval Robert átrepült Londonból, és aludt az ügynökénél a kanapén, aztán Stephenie-nél a kanapén, aztán átjött, hogy találkozzon Kristennel és velem, és megtartottuk ezt a meghallgatást, biztos hallottatok már róla. Az volt, hogy nálam, az ágyamon játszottak el néhány jelenetet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Úristen, a te életed elég szörnyű lehet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Ugye? Ott voltam a kis kézi kamerámmal, mintha éppen filmeznék, úgy értem, ez a munkám – és akkor láttam az egészet egyben, szóval, hogy Kristen kárnak volt próbafelvételen legalább öt színésszel, mert kettőjük között működik csak a dolog. Mintha egy szikra pattant volna ki köztük. Másnap megnéztem a videót, és azt mondtam, oké, Rob kell a szerepre.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Tudom, hogy erről már volt szó, de hogy tartottátok titokban ezt, ismerve a filmet övező várakozást?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Úgy volt, tudod, hogy Portlandben vettük fel a filmet nagyrészt, Oregon államban. Szerencsére elég távoli és nehezen megközelíthető. Hiába laknak kevesen Portlandben, mégis nagyon sokan kijöttek a helybéliek közül a forgatásra, nézték, elrejtőztek a bokrok között. Nagyon menő dolog volt, ők is fáztak, áztak velünk együtt, láttátok az időjárásos blogokat eleget talán. Pufira fel kellett öltöznünk, és ott álltunk egy hegy tetején éjszaka, olyan hidegben, hogy legszívesebben hazamentem volna, de amikor megláttam egy csapat rajongót, akik ugyanúgy fagyoskodtak, akkor arra gondoltam, hogy nem érdekel, adjatok még egy szelet csokit és csináljuk tovább! Nagyon jó filmet akartunk nektek forgatni, azt akartuk, hogy szeressétek ezt a filmet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Mivel olyan sok az elvárás és az érdeklődés a film kapcsán, mondj róla valamit, a hangulatáról, az érzésekről, amit keltett, és arról, hogy miként is írnád le?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Biztos láttatok sok bemutatót és videót a film kapcsán, és lehet, hogy már feltűnt, de az én kedvencem az az Edward és Bella közötti vonzalom. Nagyon erős, ugye szerintetek is? Amikor megnézitek a bemutatót, hányan lennétek Bella helyében? Kipróbálnátok egy testen kívüli kalandot, mi? Egyfajta telepátiát?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Na, kihozzuk?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
(közönség): Igen!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Legyetek csak nagyon lazák. Nyűgözzétek le a lazaságotokkal.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Pont itt fog kiemelkedni a padlóból.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Igazából tud lebegni is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Milyen jó lenne itt egy csapóajtó, ami csak így kinyílna...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Képzeld, milyen lenne, ha ez egy Beyoncé-show lenne.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Aha, vagy akár le is ereszkedhetne az égből. Helló, nektek Rob melyik érkezési módja lenne a kedvencetek? Egyenesen a széketekbe, ugye?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Egyből tudtad tehát, hogy közte és Kristen között lehet majd valami?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Aha, az első alkalommal, ahogy együtt eljátszottak egy jelenetet, látszott közöttük valami elektromos szikra, ami egyszerre volt ijesztő és menő is. Rob egy nagyon különleges ember. Azt hiszem, egy másik bolygóról jött. Nem biztos.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Oké, akkor most koncentráljatok nagyon, és Rob itt fog materializálódni, oké? Fókuszáljatok! Mindenki csukja be a szemét...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Milyen volt a római forgatás?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Amikor megjöttünk egyenesen Rómából, és csináltuk ezeket az őrületesen jó vörös szőnyeges eseményeket, akkor mondták, hogy el kellene mennünk egy könyvesboltba, dedikálni, és ott hatalmas tömeg fogadott, több ezer, sőt, millió könyvet kellett aláírnunk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Ó, Istenem!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: És persze mindenki meg akarta csókolni Robot, és senki nem engem, de hát ez van. Azért ez így nincs rendben, igaz? Oké, ti csak koncentráljatok! Érzitek már a remegést?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: A nagyság jelenlétét érzem, hogy leszállt közénk. Dobjunk kockát?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
I: Kacsintgatok, kacsintgatok, próbálok nagyon finom maradni. Mutassátok be.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Oké.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Nem hiszem, hogy különösebb bemutatásra szorul.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH, DF: Edward Cullen!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Hogy vagytok? Jó, hogy látlak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: A padlóból kellett volna kiemelkednie, de...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Ezt mondtuk nekik, tudod, és most csalódást okoztál...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Elnézést kérek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Azt mondtam, hogy füstfelhő közepén bukkansz majd fel.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Azt hiszem, hogy ilyenek ezek a fogadások, az egyetlen dolog, amihez értek, az a csalódás keltése. Szóval, helló.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Tehát, Robert, miért akartad eljátszani Edward szerepét?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Már nem is tudom pontosan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Pénzért.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Pénzért (nevet). Nem, egy csomó oka volt. Tetszett, hogy Catherine egy vámpíros filmet csinál. Nem tudok más érdekeset mondani, mert mindig ugyanazt mondom el, legalább ötvenszer. Aha. Nem tudom, kedveltem Kristent, kedveltem Catherine-t, tetszett a sztori, szóval, egyszerű ez.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Jó forgatókönyv, jó rendező.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Aha. Ennyi.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Ennyi! És a rajongók ezzel mehetnek is útjukra?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igen, de ettől még jönnek. (?)</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Felkészültél erre a jelenségre, tudtad, hogy kéz a kézben jönnek majd a filmmel?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem, egyáltlán nem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: És hogy birkózol meg vele?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Köszönöm (válaszol valakinek, akit nem értettem).</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Azt hittem, ennél sokkal menőbbek leszünk, srácok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Mennyit látsz magadból Edwardban?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Mit látok magamból viszont? Az egész testem sziklából van, azt. Nem, csak viccelek. Semmi különös nincs.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Talán a humorérzék?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem tudom. Gyorsan futok, jól mászok fára, és...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Tudja, hogy hamarosan újra kattan a csapó. Elkínzott lélek, talán.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem vagyok annyira elkínzott, de mindig elvonszolnak, amikor meg akar csókolni valaki, és ettől megőrülök.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Szerintem éppen ettől lesz jó éjszakájuk. Tehát, Edward ikonikus szereplő sokak számára. Volt olyan szereplő egy könyvben, aki megérintett?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Jób a Bibliában, vele nagyon együttérzek, és még kivel? Van egy Money című könyv, abból az egyik szereplőre, de van még sok különböző alak.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Tudom, hogy egyben zenész is vagy, van egy számod is a filmben, mesélj erről valamit.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: De jó, tényleg, hallottátok, kijött már egyáltalán a filmzene?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Hallottátok a számait?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Wow. Nagyon jó. Köszönöm. A zene egyfajta mázliként jött be, nem is terveztem soha semmit zenei pályán, szóval, furcsa kis meglepetés volt ez.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Hogy jött ez elő?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Catherine meghallgatta azt a CD-t, amit egy számítógépen vettem fel, ennyi. És most kijön egy albumom január másodikán, van saját parfümmárkám, ruhamárkám, kint van az önéletrajzom.... nem, igazából nem tervezek albumot.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Csak a szórakozásért zenélsz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Aha.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Kipróbáltuk Rob két számát a filmmel együtt, hogy milyen hatást kelt a kettő, és nagyon tetszett. Jól ment a filmhez. És nagyon fel akartuk használni, tehát rá kellett beszélni Robot, akarata ellenére.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Szóval, Catherine, milyen volt Robot rendezni?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Ó, nehéz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Az világos.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Nem, Robert tényleg nagyon elmélyül a szerepben, átéli teljesen, mélyen a szerepét, és amikor azt mondod neki, hogy nem kínzunk, akkor is olyan, mintha kínoznák.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Kínoznak, mint színészt. Nagyon össze vagyok zavarodva színészként.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Elég nagy kihívás is eljátszani Edwardot, mert itt mindenkinek megvan a saját elképzelése róla.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Tényleg, ti kit választottatok volna (közönséghez)?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
(közönség): TÉGED!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem, nem, nem, nem kell szeretni, vagyis, nem kell félnetek, hogy megbántotok, tényleg.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: James Dean?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Ó, azt hittem, Jaimy T-t mondod majd. J.T. egy osztálytársam volt. „Megölhetlek?” Ó. Miért? Mi? Nem is akarlak megölni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Nem is ismer téged.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Én sem ismertelek téged, először meg kellett ismerkednünk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Szóval, hogy alakítottátok ki Edwardot, ismerve, hogy milyen erős a könyvben?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Levelek?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Mi?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Tartottunk egy próbát.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Mi?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Próbáltunk, például.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Aha, volt egy csomó próba.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Próba és improvizáció.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Azt hiszem, a blablablablabla, nem is tudom, miről beszélek, ötletem sem volt, hogy játsszam el, csak volt a meghallgatás, elég furán.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Catherine ágyában.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Aha, igen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Az is benne volt, igen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Furcsa energia volt [Edwardban], amikor a szerepet kívülről néztem, mintha lehetetlen lett volna eljátszani. Nagyon félelmet keltő szereplő, és Catherine házában teljesen más volt a hangulat, ezzel kellett kezdeni valamit.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: És persze Kristen is ott volt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igen, Kristennel sokkal könnyebb lett az egész.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Pontosan.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igen, brilliáns a csaj.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Kristen lenyűgöző.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Ilyen háttérrel, hogy tartottátok magatokat a leírtakhoz, motoszkált azért valami a fejetekben, amit saját magatoktól adtatok volna bele?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Minden nap csinálni akartunk egy jó filmet, mert tudtuk, ha ez sikerül, és nektek is tetszik, akkor az nekünk is jó. Megtettük a tőlünk telhetőt, hogy valami igazán kiváló dolgot hozzunk nektek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: És most, ha jól értem, vannak itt kérdések Catherine-hez és Robhoz. Á, látom, nincs is kérdés, akkor mehetünk tovább. Rendben, rendben, kezdd te.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
K: Azt szeretném kérdezni, hogy... (érthetetlen)</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Szeretnél... (érthetetlen)</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Ez olyan aranyos. Volt valami, ami megfogta Robot, a kapcsolata az apjával. Nem akart vámpírrá válni, és ez volt az egyik dolog, ami elkapott a próbák közben, nem?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igen, ott kötöttünk ki, hogy a Cullenek valahogy úgy sikerült, hogy együtt maradtak, de nem tudom, volt még egy másik dolog James-szel. Azt gondoltam, az ő kapcsolatait is érdemes megvizsgálni, mert úgy tűnt, hogy az én értelmezésem szerint Edward számára nagyobb problémát jelent megölni valakit, mint mindenki másnak a Cullenek közül. Ezt el is titkolja. És mivel ennyire komolyan veszi a dolgot, azt hiszem, hogy Cam és én is arra vittük el, hogy James próbálja rávenni Edwardot, hogy viselkedjen úgy, ahogy szerinte viselkednie kellene. Próbáltuk egymás tükörképeit hozni. Ezért van – nem tudom, láttátok-e a klipet –, hogy Cameron meg akarja öletni velem a végén, mert azt akarja, hogy vámpírként, és ne emberként viselkedjek. Ez megválaszolja a kérdést?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Nekem volna itt még kérdésem. A könyvben Bella és Edward kapcsolata nagyon lassan épül fel, nem kapkodják el – ezt hogy ültettétek át a filmre? Nagyon sok esetben szinte belenyomják az ember arcába, amikor összejönnek a főszereplők.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Erről szól az egész könyv is. Minél közelebb kerül Edward Bellához, annál inkább meg akarja ölni, és pontosan kellett adagolni végig azt az óvatos, feszült hangulatot, ami az egész filmre jellemző.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Egy pillanatig sem akartam, hogy megjelenjen egyfajta elégedett megnyugvás, Edward sosem jut el a lényegi pontig, még a film végén sem. Nem egyértelmű a happy end, nem hiszem, hogy jól végződik a film. Amikor rájönnek, hogy szerelmesek egymásba, azzal jön a felismerés, hogy nem látnak jó kiutat a helyzetükből. Azt akartam, hogy ez látszódjon.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Q: Először is, köszönöm, hogy eljöttetek!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Yeah!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Q: A kérdésem az, hogy miért választottátok pont azt a dalt a bálhoz?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Kristen választotta. Nagyon szereti, és ott van egy jó jelenet, először egy báli zenével, aztán ott van a jelenet, amikor Bella és Edward egy nagyon intim beszélgetésbe merülnek, és ekkor jön az a bizonyos dal. Gyönyörű, szerintem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: És a Cullenek pólója?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Az csak úgy helyén valónak tűnt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Akkor hadd ismételjem meg a következőt, mert túl halk volt: mit csináltatok a szabadidőtökben, amikor éppen nem ment a forgatás?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Én szeretek szörfözni, a tengerparton lakom, jó móka. Három hete láttam néhány bálnát, vagyis nem, hanem delfint mellettem úszni, nagyon szuper volt!</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Őszintén szólva, én semmit nem csinálok szabadidőmben.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Nem mászol fákra? És nem futsz gyorsan?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem, tényleg nem csinálok semmit.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Filmeket nézel?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Ja, tényleg, elég sok filmet megnézek.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Olvasol.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nézzünk szembe azzal, hogy elég unalmas vagyok.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Nem, egyáltalán nem az.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Akkor most a fekete pólóstól. Mit gondolsz Jacobról?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Szereplőként teljesen megértem, egyszerűen kell a történethez. Én például haverkodnék Jacobbel, sokkal érdekesebb, mint Edward. Ha van egy Edward-szerű barátnőd például, akkor lehet, hogy szexi meg minden, csak fogja már be a száját.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Most pedig a kapucnistól. Az érzelmesebb jelenetekhez máshogy álltatok hozzá Kristennel?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem biztos, nem tudom. Rengeteg időt töltöttem Kristennel, és mivel majdnem minden jelenet mögött van egy érzelmi többletteher, amikor elkezdünk dolgozni rajta, akkor mindegyiknek lesz is egyfajta vonzereje. Végül úgy kezdtem érezni magam, mintha ebben a kis buborékban lennék, elválasztva másoktól, és másként viselkedve Kristennel, mint a stáb többi tagjával. Szerintem ez elkerülhetetlen volt a történet szempontjából. Nem volt olyan nehéz.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Tízes szám.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Q: Van jogosítványod?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Aha (valami történik itt).</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Oké, srácok, menjetek vissza a helyetekre, és onnan kérdezzetek, hogy halljunk titeket. Mi volt a kedvenc részed a filmben?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Ne mondd, hogy a vége.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Az utolsó jelenet, nem tudom, miért, nagyon különböző élmény volt minden más után, és még most utána is éreztem, mennyire fölém kerekedett. Az egyik legérdekesebb dolog volt, ami történt velem, szóval, szerintem nincs kiemelt jelenet, amire gondolnék.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Lesz folytatás? És ti fogjátok csinálni?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Nem tudjuk, nem tudjuk. Ha elég pénz jön be, akkor folytatjuk szerintem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Szerintem bejöhet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Robert, amikor a HP filmet forgattad, ahol Cedric Diggory voltál, akkor az ott látottak, meg az, amin az ottani srácok keresztülmentek, segítettek felkészülni erre a mostanira?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem, egyáltalán nem. Teljesen más az egész, nem hiszem, hogy bárhogy fel lehetne készülni rá. A reakciók viszont lenyűgözőek, mindenki nagyon pozitív, de még mindig arra gondolok, hogy egyszer a tömegből valaki le fog lőni. Legalábbis, én ezt tenném magammal.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Néhányan elég gonoszan reagáltak arra, hogy Robot választottuk.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Ki lehetne gonosz Robbal? Oké, rendben, maradjatok csendben. Hadd kérdezzen a hölgy. Eddig minden filmedben másféle hangon szólaltál meg, ez tudatos volt?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem, nem hiszem, hogy tudatosan jött volna. Nagyon kevés dolog, nagyon kevés tényező múlik a tudatos választáson. Amikor először elolvasok egy forgatókönyvet, akkor mindig van egy hang, ami megszólal a fejemben úgy, amilyenre szerintem a párbeszédeket megírták. Néha éppen ez vonz egy történethez. Edwardra azonnal találtam egy hangszínt, és szerintem a korábbi szerepeknél is megvolt ez, szóval, nagyon nagyképű volt „Ó, hellóóó”-val köszönni, vagy ilyesmi.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Catherine szerint én voltam, de igazából ő.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Nem, nem, írtam egy legalább tíz elemes listát, és Rob választotta ki azt.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Ez volt a legbizarrabb, véletlenszerű dolog.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Mennyit improvizáltatok a forgatás közben?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Abban a jelenetben például, amikor a fán mondják, hogy „Ó, ez lehetetlen”, „Az én világomban lehetséges.”</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igen. Van egy másik jelenet is, remélem, a bővített kiadásban majd benne lesz, amikor a hálószobában tartok egy két perces monológot arról, hogy milyen értelmetlen az életem, és Kristen azzal válaszol, ahogy csincsillákból készített hangszereket gyerekként.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Igen, ezt tényleg betettük a DVD-re az extrák közé.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Tényleg?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Igen, szerintem nagyon jó.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Mindenki ideges volt, ahogy engem néztek, és én is ideges voltam, és azt mondtam magamban, hogy csak mondj valamit, valami vidámat, legyél vidám, de nem találtam értelmet semmiben. Egyszerűen azt sem tudtam, mi történik. És ez nagyon sokáig tartott. Majdnem el is felejtettem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Oké, nagyon izgultál, de hogy is hagyhattunk volna figyelmen kívül? Ő szeret téged és tudni akarta, mit szeretsz egy lányban.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Szeretem, ha az emberek egyenesek. Az mondjuk jó kezdés, ha valaki azt mondja, hogy szeret.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Amikor a te arcod van a pólójukon, az például jó?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Az egyértelműen jó pont nálam. Ha elmész, és megnézed ötször-hatszor a filmet, az is elég jó.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Csak az első hétvégén.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Egyértelműen. Nem tudok amúgy mire gondolni. Csak személyekre. Szeretem az erős egyéniségeket, talán. Mármint a fizikálisan erőseket. Kidolgozott hasizmok. Nem tudom, nincs igazán kialakult ízlésem ebben, nem is érdekel. Csak lehunyom a szemeimet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Halljunk téged, ott! <k rd="" s=""></k></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Én elolvastam az összes könyvet, és te?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem, én az utolsót még nem olvastam.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Az utolsót még nem. A hátralévő három rész sokkal nagyobb kihívás lesz filmben. Nehezebbek is, és persze ott a sok vérfarkas, különleges effektek, ilyesmi. És a következő könyvben alig szerepel Robert! Éppen ezért a kedvence.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Te, a rózsaszín felsőben? <k rd="" s=""></k></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igen, sokáig tart megírni egy számot, éppen, csak nyolcat tudtam eddig összehozni. Azt hiszem, a Stray dog volt olyan, hogy felébredtem – ó, ez nagyon unalmas – szóval, arra ébredtem, hogy sírtam álmomban, ami azért is furcsa, mert nem volt semmi elnyomás az életemben, és arra gondoltam, hogy van, amikor tényleg sír az ember, és van, amikor visszasírja a könnyeit. Nagyon tudatosan írok dalszöveget, motyogok magamban, és megpróbálom ezt dalszövegként értelmezni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Q: Lesz saját albumod is?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igen, de még egy darabig biztos nem. Talán másik névvel adom ki.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Amikor Rob énekel valamit, azt mindig máshogy teszi, néha megkérdeztem, hogy ez most ugyanaz a dal? Nagyon kreatív, csak úgy jön belőle ez.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Ha választanod kellene, a zenét vagy a színészetet választanád?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem tudom, nem színészkedek még elég régóta ahhoz, hogy csak úgy kilépjek, de sok szempontból frusztráló ez az iparág. A pénzt hozó dolgok és az, amit meg kell tenni egy szerepért, nagyon idegesítő, és a mai filmes környezet nagyon különbözik attól, amit akkor ismertem meg, amikor megszerettem a filmeket. Még most is szeretem a filmeket, de a kedvenc korszakom az a hetvenes évek, és szeretném visszahozni azt az időszakot. És mivel csak belülről lehet ezt elérni, szerintem maradok még. Zenélni pedig bármikor lehet.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Catherine, te már egy csomó projektben benne voltál a 13-tól a Lords of Dog Townig, aztán most itt van ez – van egy álommunkád, amihez ragaszkodsz, ragaszkodtok, valami film, amit le akartok forgatni?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Igen, van egy csomó álommeló, és ahogy Rob mondta, nehéz megszerezni az igazán jó filmeket ebben a környezetben. Az emberek főleg csak a végösszeget nézik, tehát, ha van egy radikálisan új ötlet, ami nem illik a képbe, arra nehéz megszerezni a szabad utat.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igen, rengeteg ilyen van. Szeretnék egyszer írni is valamit. Mindent nehéz azonban elkezdeni, évekig tart, amire belevághat az ember.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Igazából csak egy hete, vagy nyolc napja fejeztük be az Alkonyatot, és azóta a zenét, a keverést és a hangeffekteket csináljuk, szóval még nem kezdtünk el dolgozni az Újholdon. Nem tudom, hogy fogunk-e egyáltalán dolgozni rajta, őszintén. Nagyon drága film, és elég pénzt kell keresni ezzel itt, hogy megérje belevágni. Mivel még szó szerint most fejeztük be az elsőt, még nem mélyedhettem el a másodikban, de az biztos, hogy mindannyian szeretnénk egy kicsit több Edwardot látni, hogy ne hiányozzon. Te mit gondolsz, Rob?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Azt szeretem Edwardban, hogy az érzelmei annyira végletesek. Amikor azt mondja, hogy 'mentem' valakinek, akkor teljesen lezár, akkor eltűnnek az érzései, mert annyira fájdalmasak. Szerintem az Újholdban teljesen máshogy nézne ki a helyzet, más alakítást követelne. Erre fel kell készülnöm, ha szükség lesz rá.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<k rd="" s=""></k></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Volt néhány, őszintén szólva elég sok: az utolsó jelenet is, de talán a harcjelenet volt a legnehezebb. Ezt vettük fel először, és nem tudtam elszakadni attól, hogy most jól kell kinéznem. És mivel nehéz jól kinézni és durvának is lenni egyszerre egy küzdős jelenet közben, az eredmény nem valami fenyegető. Nagyon komoly háttere van annak, hogy legyen valaki egyszerre ijesztő és jóképű. Olyan, mintha egyszerre kellene két különböző szerepet eljátszani.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Q: Jársz Kristennel, és ha nem...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem járok Kristennel, ő ezzel a színésszel jár, Michael XY-nal.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Q: Miből gondoltad...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igaz, nem tudom.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Oké, következő kérdés:</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Q: <k rd="" s=""></k></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igen, egyértelműen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Szerintem is igen.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Mi volt a legfurcsább élményetek rajongókkal? Amióta elindultatok erre a sajtós körútra?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Pont ezen?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Semmi. Minden. Nem tudom, mennyire furcsa, de akár ez a mostani helyzet is annak tűnik. Úgy értem, normális ez? Egyszerűen hozzá kell szokni. Vicces, hogy sokan észrevesznek, amikor elmegyek valahová. Sok filmben szerepeltem a HP óta, amit egy lélek sem nézett meg, úgyhogy most különös, hogy hirtelen ezrek mennek el egyetlen vetítésre is.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Igen, egy független filmnél az ember csak imádkozik, hogy legalább néhány néző felbukkanjon a moziban, ezért nagyon szuper, hogy ti ennyien meg akarjátok ezt nézni.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
I: Még van idő két kérdésre, aztán még maradjatok a helyeteken, mert nem lesz vége, biztosíthatlak, hogy utána is nagyszerű lesz még. Két kérdés.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<k rd="" s=""></k></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem fogok énekelni. Az olyan megalázó.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Q: Levennéd a kalapodat, légyszi.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Nem tudom, mi van a hajammal? Nem értem, olyan, mintha pantomimes lennék és azért viselném, mert úgyis le kell majd vennem.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Nagyon jól néz ki abban a kalapban, fantasztikus.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: A színészi teljesítményt nem befolyásolja ez, szóval, én szeretem az olyan színészeket, akik olyan dolgokat tesznek, amire mások nem számítanak. Olyanokra gondolok, mint például...</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
DF: Johnny Depp?</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
RP: Igen, mint ő, vagy még inkább Jack Nicholson, szóval, nem is tudom, hogy mondjam, bírom a menő színészeket.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<k rd="" s=""></k></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
CH: Ez jó kérdés. Innen hányan akarnátok filmrendezők lenni? Oké, nagyon jó. Amit valószínűleg érdemes csinálnotok, az az, hogy megírjátok a saját filmjeiteket, akár rövidfilmként, és megcsináljátok, aztán a legfontosabb, amit mondhatok, az, hogy ehhez ragaszkodjatok, próbáljátok meg mindenáron leforgatni. Írjátok meg, forgassátok le, vágjátok meg, vetítsétek le otthon, mutassátok meg a barátaitoknak, fejezzétek be, aztán csináljatok még egyet. Javítsatok rajta, tanuljatok a hibáitokból, és próbáljátok folyamatosan jobbá tenni. Menjetek filmes iskolába. (...) Oda jársz? (...) Hová? (...) Ez jól hangzik! Úgy tűnik, jó úton jársz, sok sikert hozzá, nézz meg sok jó filmet, akár a kommentárokkal, ahol a rendezők elmondják, mit tanultak a forgatás során. Jelentkezz sok vizsgafilmbe színésznek, ilyesmi. Szerintem menni fog.</div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<span lang="hu-HU"> </span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
Köszönjük mindenkinek.</div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-43850501643182277892014-11-16T08:19:00.000+01:002014-11-16T08:19:28.509+01:00David Cronenberg - Robert Pattinson- Cosmopolis - Tribute.ca<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="360" src="//www.youtube.com/embed/AWkYI9x4A0A" width="480"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Welcome back to Toronto, it’s great to see you as always. Congratulations on this, it was really</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
amazing. Robert, let me start with you. Were you just a wee bit freaked out when you read the</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
script and realised: oh, I’m gonna be in every scene, this guy doesn’t want a rehearse. What were</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
you thinking?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: It only happened until the first day. David is pretty confident in his film making abilities, and</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
you know no matter how much of freaking out was there before you start shooting... there must</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
be some kind of method to this (laughing).</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Illusion, but it works as well.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Well, there must be ... to this madness, seriously. You were not a very big fan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: No, I definitely was. It’s not a typical movie, this is... you know, everyone was saying about a</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Dangerous Method, „it’s a Cronenbergmovie”, and this is more along those lines than... I</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
remember when the trailer came out, „oh, it’s going back to your old ways” and stuff. I don’t</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
necessarily think that, but in a lot of ways it’s massively different to Dangerous Methods as well.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: David, what was it in Robert that you saw? That you said to yourself: ’Yeah, I could really ? this</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
off?’</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Cheap and available. You know, the two main things that you look for in an actor.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Cheap, are you getting rude?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Yeah, actually. Seriously, when you’re doing a movie like Cosmopolis, all the actors know</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
that it’s not a huge Hollywood movie, and you don’t actually get paid what you get, and I don’t</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
either.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: It’s only 40 mill’. (both laughing)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: That’s not bad, by all it’s pretty good.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: But that’s part of the game, you’re doing it for the money as well, but you’re doing it for other</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
reasons as well, and that is interesting, more interesting than a movie that goes to a hundred</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
million. The higher the budget, the more conservative you have to be, and the more boring,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
frankly. So, this was not that, this was low budget, and really interesting and challenging, and</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
based on a fantastic novel by a wonderful American writer, Don DeLillo.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Robert asked you why did you start working with him. ???</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Yeah.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: But what was it like? Was it like just, wow, I gave no choice?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: You know, I’m not surprised. I mean, you do your homework as a director, you have your</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
routine, you have your techniques for trying to sass??? out whether an actor is right for a role, and</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
whether you’d like to work together or not, and how that’s going to work. And weirdly enough, I’ve</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
said this before, when you go on youtube and you look at interviews that the actor does, which is</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
something that we didn’t have available to us in the past, but we do now, and you feel for how this</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
actor seriously take himself artistically, but also in terms of ego, is he funny, does he have a</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
sense of humour, you know, all those things that normally you’d have to spend a lot of time</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
getting to the actor phisically, meeting with the actor and spending time with them, which</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
sometimes doesn’t work out very well. It is weirdly disconnected, but it works, I must say.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Robert, for you it must have been, I guess, a dream, I don’t know to have all these differenct</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
actors to play off, but what was like, wow, one on one, really on that level in this film, what was</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
that like for you?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: That was great, but also a kind of level playing feel, that wasn’t like anyone could use any</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
kind of crush, that they had as an actor. Even people who’ve done a hundred movies... it’s a very</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
strange environment to look, especially inside a limo. And also with Paul... I’d love... I love all the</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
stuff he’s done, he was terrified by that. I mean it’s not exactly like anything he’s done before. And</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
his stuff is even more intimidating than mine, he had to be really rapidfire and all over the place.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Whereas I’ve had more of a steady journey. So there is always a kind of eveningout thing, which</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
is really great. What I saw when the cast was developing, I was just amazed by it.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Do you both have an aversion to limos now?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: I kind of like limos to be honest.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Yeah, really, I love it though. Of course I remember was a set, when you’re inside and it</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
would be nice to have a real limo that worked that way, I’d go for that.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Yeah, that would be cool.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: But you’re like .. was too small.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
All laughing and chattering.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
...DC: You know, I think someone’s going to build one right now.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Definitely... Robert with the Twilight movies coming to an end, with one more round of press</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
and that’s it. Can you look back and tell me what was the most memorable or amazing experience</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
after going through this whole thing?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Probably getting the job, it’s always the most memorable experience for an actor (laughing). I</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
remember it reallyreally clearly. Doing it was a whole different thing, but...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Tell me that, what happened, I only got asked you that when you actually got that job. Why did</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
you get it?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: I just auditioned. I was really broke and I was sleeping on my agent’s couch, and it was the</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
first time I’ve sent an email to a director saying, ’I really want to do it, I think, I’m the best’, I’ve</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
never done...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: I didn’t get that. (both laughing)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: That is funny, getting this at the end, I got it three weeks before I finished the last one, while I</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
was reallyreally concerned having done five movies, everyone... you know, even the reviews</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
were this ’he is a corporate vampire’, God, what are you talking about? I think it’s so ridiculous. So</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
you think, I’ve got to do something, where you do a smaller part, like, disobeyed my public</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
perception a little bit. And went doing... getting this out of nowhere was a similar feeling. And then</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
going to Can, and doing this sort of stuff, it’s completely crazy, it’s like the same... a pretty similar</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
feeling to go from one entirely different place to another.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Well, I’m glad that David cast you, you did a fantastic job, another great movie.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Oh, thank you.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Congratulations to you both.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Üdv újra Torontóban, jó újra látni titeket, mint mindig. Gratulálok a filmhez, lenyűgöző volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Robert, hadd kezdjem veled. Nem volt egy kicsit ijesztő, amikor elolvastad a forgatókönyvet, és</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
rájöttél, hogy ’ó, ott leszek minden jelenetben, és ez az alak nem akar előzetes meghallgatást’.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mire gondoltál akkor?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Csak az első napig tartott az ijedtség. David nagyon magabiztos a filmek készítésére</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
vonatkozó képességeiben, és tudod, hogy akármennyire is kiborultál a forgatás előtt, nem fog</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
számítani... biztos van erre valami módszere.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Csak illúzió, de jól működik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Biztos volt valami jó ok erre a kiborulásra, komolyan. Nem voltál túl lelkes a film iránt?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nem, éppen, hogy túl lelkes voltam. Ez nem egy átlagos film... mindenki a Veszélyes vágyról</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
beszélt, hogy az egy amolyan ’Cronenbergfilm’, és ez [a Cosmopolis] sokkal inkább illett arra a</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
vonalra. Emlékszem, hogy amikor kijött a bemutató, azt írták, „visszatérés a régi útra”, és</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
hasonlókat. Nem vagyok ebben teljesen biztos, de [a Cosmopolis] nagyon sok tekintetben</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
eltér a Veszélyes vágytól.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: David, mit láttál meg Robertben? Mi volt az, amire azt tudtad mondani magadban, hogy „Igen,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ezt tényleg fel tudnám használni?”</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Olcsó és elérhető volt. Tudja, a két legfontosabb tulajdonság, amikor egy színészre van</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
szükséged.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Olcsó, ez valamiféle sértés?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Igazából, igen. (nevet) Komolyan, amikor egy Cosmopolisféle filmet kezdesz forgatni, a</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
színészek tudják, hogy nem egy hollywoodi sikerfilmről van szó, és nem kapják meg azt a szintű</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
pénzt. Én sem kapom meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Igen, ez is csak negyven millió. (mindketten nevetnek)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Az nem is rossz, egyáltalán.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Ez része a játéknak, a pénzért is csináljuk, és mindenféle egyéb okokból is. Ez érdekes lehet,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
sokkal érdekesebb, mint amikor egy több százmilliós film készül. Minél nagyobb a költségvetés,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
annál konzervatívabbnak kell lenni, és igazából annál unalmasabbnak is. Ez pedig nem olyan</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
volt, hanem egy alacsony költségvetésű produkció, nagyon érdekes és nagy kihívást jelentő, és</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
egy csodálatos amerikai író, Don DeLillo könyve volt az alapja.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Robert megkérdezte, miért kezdtél el vele dolgozni?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: De mégis, milyen volt? Olyan, hogy ’wow, nem is adtam neki más lehetőséget?’</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Tudod, nem lepődtem meg. Az ember elkészíti a házi feladatát rendezőként, megszerzi azt a</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
rutint és elsajátítja azt a technikát, amivel el tudja dönteni, hogy az adott színész megfelele a</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
szerepre, hogy szeretnéke együtt dolgozni vele, hogy működni foge a dolog. És – furcsa, de ezt</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
már mondtam is – amikor fellépek a youtubera, és megnézek interjúkat ezzel a színésszel – ez is</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
olyasmi, ami nem állt rendelkezésünkre korábban, de már igen – akkor érzem, mennyire veszi</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
komolyan magát művészileg, mennyire nagy az egója, viccese, és a többi. Ezekkel nagyon sok</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
időt kellene eltölteni, eljutni a személyes találkozásig és időt tölteni, ami ráadásul nem hozza</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
mindig a várt eredményt. Különösen személytelennek tűnhet ez a módszer, de azt kell mondjam,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
hogy működik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Robert, számodra talán olyan lehetett, mint egy álom, hogy együtt kellett játszanod ennyi</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
különböző színésszel, különkülön, egyesével ebben a filmben. Ez milyen volt számodra?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Nagyszerű volt, de valahol egyenlő is, ahol senki nem játszhatta túl a másikat, semmilyen</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
színészi technikával. Még azok sem, akiknek már több száz film volt a hátuk mögött... nagyon</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
furcsa volt a környezet, egy limuzin belseje... és Paullal is működött... nagyon szeretem a filmjeit,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
és ez a mostani helyzet is lenyűgözte. Nem volt hasonlítható ahhoz, amikben eddig játszott. És az</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ő szerepe még félelmetesebb volt, mint az enyém, nagyon intenzívnek, mindent betöltőnek kellett</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
lennie, míg számomra ez egy folyamatos, állandósult állapotú utazás volt. Szóval, megvolt</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
egyfajta kiegyenlítettség, ami nagyon tetszett. Amikor láttam, hogy alakult ki a szereposztás,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
egyszerűen csodálatos volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Most már mindketten fenntartással kezelitek akkor a limuzinokat?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Őszintén szólva, én eléggé kedvelem őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Igen, én is szeretem. Persze, más volt a díszletnél, amiben forgattunk, de jó lenne egy valódi</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ilyen jármű, azt megvenném.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Igen, az vagány lehetne.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
(nevetgélés)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: ...szerintem, lehet, hogy valaki épp most építteti meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Egyértelműen. Robert, most, hogy az Alkonyatsorozat véget ér, még lesz egy köröd a sajtóval,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
és ennyi, visszatekintenél, és elmondanád, mi volt a legemlékezetesebb, vagy legjobb élményed</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
ezzel kapcsolatban?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Talán az, amikor megkaptam a munkát. Mindig az a legemlékezetesebb dolog egy színész</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
számára (nevet). Nagyon tisztán emlékszem rá. A filmet leforgatni már teljesen más volt, de...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Mondd el, mi történt, hogy pontosan mi történt, amikor megkaptad a munkát. Miért kaptad meg?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Elmentem a meghallgatásra. Eléggé le voltam égve, az ügynökömnél aludtam, a kanapéján,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
és ez volt az első alkalom, hogy írtam egy rendezőnek egy emailt, hogy „nagyon szeretném</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
megkapni a szerepet, szerintem én vagyok a legjobb rá”, soha nem csináltam ilyet...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Ilyen levelet én sem kaptam. (mindketten nevetnek)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
RP: Vicces volt végül, hogy megkaptam a szerepet. Három hét telt el azóta, hogy véget ért az</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
előző forgatás, és nagyon aggasztott, hogy fogom bírni az öt filmet egyszerre... még a kritikák is</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
azt írták, ’[R.P.] egy nagyipari vámpír’, Istenem, miről van szó? Tiszta hülyeség. És akkor arra</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
gondoltam, el kell vállalnom valami mást, egy kisebb szerepet, amiben kicsit megzavarom a rólam</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
kialakult képet, amikor ez [Cosmopolis] berobbant a semmiből. Aztán elmentem Kanadába,</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
megcsináltuk a filmet, ami teljesen őrült, teljesen más... olyan érzés, mint amikor elutazol egy</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
másik helyre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Örülök, hogy David végül téged választott, és mindketten remek munkát végeztetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
DC: Ó, köszönöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
I: Gratulálok mindkettőtöknek.</div>
twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3072316857145640765.post-90078203155489950662014-11-08T07:54:00.001+01:002014-11-08T07:55:02.462+01:00Studio 12 News riport Robert Pattinsonnal a Maps kapcsánmég Torontóban a TIFF-en.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="360" src="//www.youtube.com/embed/j1_qc_G-O3g" width="480"></iframe><br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">AB: Robert, we spoke when you did the first Twilight and you seemed very pained by the Hollywood process. And you were shy, yes you did! I wish I had the tape with me.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: It was probably hungover.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">AB: And avoiding, you know, being in the spotlight and stuff and this film of course explores childhood stardom. Or late teen stardom. Have you adjusted?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: I’m glad I was a little bit older when Twilight happened, I mean, I guess it came when I was about 21-22 something. I think it makes a big difference if you’re 14-15 or something.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">AB: That huge fame that’s rare.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Yeah, and also because I sort of fell into it, I didn’t really realize what was going on, and then at the beginning I was just kind of having a laugh. It didn’t feel like as it was Harry Potter and that was the only precedent before that. And so I just basically spent the next three years just kind of messing around. And working constantly, so I think the real eye of the storm was over by the time I kinda had any time to think about it. So that was kind of all right.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">AB: Well, that’s okay. That works out. Of course David takes a very dim view of Hollywood in the film. I hope it’s extreme, but do you see these elements?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Yeah, I mean, there’s certain archetypes in the characters and stuff. I was just sort of saying, I don’t, like I guess it can seem as if he has a dim view of it, but I think he’s bringing (?) a very raw, emotional people, they’re really, their phsychics are a little bit ragged and I think in some ways he’s extremely sympathetic to them, like with Havanna especially, like kind of revealing her humour and pathos is kind of, I think he’s very sympathetic to – I mean you don’t hate her, I don’t know any who could hate her character. And in reality those kind of women are hated by everyone. And you don’t hate her. And it’s a testimony to Julianne as well.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">AB: Well, thank you so much and congratulations on Maps to the Stars.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Thanks a lot.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">AB: Robert, amikor kijött az első Twilight akkor beszélgettünk és akkor nagyon úgy tűnt, hogy fájdalmasnak találod, ahogy Hollywood működik. És szégyenlős is voltál! Bárcsak itt lenne a felvétel.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Valószínűleg csak másnaposság volt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">AB: És kerülted, hogy a középpontban legyél meg ilyenek és ez a film természetesen a gyerekkori sztárságról szól. Vagy késő tinédzser-beli sztárságról. Hozzászoktál már?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Örülök annak, hogy én már kicsit idősebb voltam a Twilightnál, már olyan 21-22 éves voltam. Óriási a különbség, ha csak 14-15 éves vagy.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">AB: Az az elképesztő hírnév nagyon ritka.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Igen, és azért is, mert én csak úgy belecsöppentem, nem is nagyon jöttem rá, hogy mi történt, szóval az elején leginkább csak nevettem rajta. Nem volt az az érzés, hogy akkor ez most olyan, mint a Harry Potter, ami az egyetlen ilyen példa volt. Szóval az azutáni három évben csak úgy elvoltam. És folyamatosan dolgoztam, szóval szerintem a vihar ereje már elült, mire időm lett gondolkodni az egészen. Szóval ez így rendben volt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">AB: Nos, az úgy oké. Az működik. David egy elég borús nézőpontból tekint Hollywoodra a filmben. Remélem, hogy ez extrém, de te látsz ilyen dolgokat?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">RP: Igen, úgy értem vannak ilyen alaptípus karakterek meg ilyenek. Eddig is úgy gondoltam, hogy lehet, hogy borús nézete van, de szerintem olyan nyers, érzelmi emberek, akiknek a lelkük már valamennyire egyenetlen, és David szerintem nagyon együttérző velük szemben. Mint Havanna is, előkerül a humora és a szenvedése is, szerintem David nagyon megértő velük szemben – elvére nem tudod őt utálni, senki nem tudja utálni a karakterét. Pedig a valóságban az ilyen nőket mindenki utálja. Őt pedig nem. És ez bizonyítja Julianne tehetségét is.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">AB: Nos, nagyon szépen köszönöm és gratulálok a Maps to the Starshoz.</span></div>
RP: Nagyon köszönöm.<br />
<br />
-twmmy-twmmyhttp://www.blogger.com/profile/07276578337871086295noreply@blogger.com0