Költözés

A blogger új irányelvei miatt, ha netán bezárják a blogot - ami elképzelhető egyik-másik videó, ileltve kép miatt, a blogot átköltöztettem a wordpressre
https://twmmyforditasai.wordpress.com/
címre.

2013. február 3., vasárnap

GQ magazin 2009 április

Különlegesen aktuálissá teszi számomra ezt a bejegyzést az a tény, hogy kiadják a fanfictionok közül immáron a következő Twilight alapú történetet. Ha minden igaz, eddig az ezeket adták ki:Emancipation Proclamation(Sempre Forever);
   University of Edward Masen(Gabriel's Inferno);
   Master of the Universe(Fifty Shades történetek);
   és most ez, a "The Office".
Ami Beautiful Bastard címen fog megjelenni, és természetesen eredetileg Edward és Bella szerepel benne. A nevek kiadandó könyvben természetesen  nem ezek lesznek.
Viszont a férfi-figura egy az egyben, mintha a GQ Rob fotózásából lépett volna elő.
 
He's Hot, He's Sexy, He's Undead


Two years ago, Robert Pattinson was a forgotten extra in a 'Harry Potter' movie. Then he got cast as a blue-balled vampire in 'Twilight,' the year's kazillion-dollar movie franchise, and every woman in America over 14 wants him. Too bad he's not sure he wants them
április 2009
A few days after we meet Robert Pattinson for the first time, we will call up his Twilight co-star Kristen Stewart, who will say this about him:
"He can't lie," she says. "It makes things a little scary for him sometimes. But it's my favorite thing about him."
Funny—by then, it would be our favorite thing about him, too. We spend a Tuesday afternoon with Pattinson, in a little bakery-café on Doheny Drive, in West Hollywood, and the whole time, he seems to be telling the truth compulsively, heedlessly, helplessly, as if he'd been shot with a sodium pentothal dart while parking his car.
Pattinson's other problem—he admits this early on—is that he can't abide a conversational lull.
"I just say the first thing that comes into my head," he said, "out of nervousness. During interviews I'm literally shitting my pants. I don't want there to be a silence, because I'll start crying."
It's December; Twilight, in which Pattinson, 22, plays an adorably tortured perma-teenage vampire too principled to drink human blood, has been in theaters for about a month. Long enough for it to gross more than $150 million, long enough for the studio to pull the trigger on the first of three potential sequels by replacing director Catherine Hardwicke with one of the guys responsible for the American Pie franchise, not long enough for Pattinson to grasp what any of these developments mean for him, or the importance of dissembling in the presence of reporters.
He slides into his chair, dressed all in black, with a weeks-old beard, hair crammed under a wool cap, looking like Justin Timberlake researching an off-Broadway turn as Terry Malloy. His clothes smell like he has recently purchased them off the back of someone less fortunate than he. He's just come from a big-time meeting with a director and can't wait to tell us how weird it was. Some guy offering him a part, maybe, in a movie so double top secret he couldn't tell Pattinson what it was about. "He wouldn't say anything," Pattinson says, "and he also wouldn't leave," so Pattinson sat there and talked about himself for three hours and drank enough coffee to make a rhino's heart explode.
"God, I don't remember the last time I ate," Pattinson says.
In a vampire movie, he'd have said this with a suggestive eyebrow-wiggle, and then they'd cut to our pallid corpse tumbling out of a Dumpster. Stupid journalist. Instead, Pattinson goes on, filling dead air. He explains that the place he's staying at in L.A. has a microwave, and that he's never had a microwave before, and that he spends a lot of time looking for new things you can microwave. Those frozen cheeseburgers, from the store. A carrot. Did we mention that he's had about nineteen cups of coffee? He asks the waiter about the soup. It's chicken vegetable. He orders a Coke.
*****
Here is what Pattinson says about getting the part of Edward the vampire in Twilight:
"I took half a Valium and then went into this thing—and all this stuff happened."
Okay—to be fair, that's not all he tells us. He was on the verge of quitting acting, he says. He'd followed up what was, back then, the biggest role of his career—in Harry Potter and the Goblet of Fire, as Cedric Diggory, sort of the haughty blond Iceman to Harry's Maverick—by getting fired from a play in London, where he grew up. He was in Los Angeles, crashing on his agent's couch, looking for an American job.
That's all Twilight was to Pattinson, at first: an American job. He didn't know about the cult, about the fans who'd followed Edward and Bella, his perpetually imperiled mortal lady friend, from the first book—which turned author Stephenie Meyer, a Mormon stay-at-home mom from Arizona, into the biggest publishing-industry phenomenon since Potter's J. K. Rowling—through three increasingly thick-as-a-brick sequels. He didn't know that as soon as the movie adaptation was announced, those Twilight fans—about 98.999 percent female and 100 percent fervent—started burning up Internet message boards with deeply felt opinions about which actors were right (and wrong, wrong, wr0ng!!!!) for the male lead. All he knew was that he couldn't remember how to do an American accent. He was freaking out. Hence the pill.
"It was the first time I've ever taken Valium," he says after a second, perhaps realizing how this sounds. "A quarter. A quarter of a Valium. I tried to do it for another audition, and it just completely backfired—I was passing out." (Don't do drugs, kids.)
He auditioned in Hardwicke's bedroom; Hardwicke videotaped him and Stewart performing one of the movie's big love scenes. By then, Hardwicke had already met with hundreds of potential Edwards. "I'd seen a zillion really cute guys," she says. "But that was the problem. They all looked like the super-cute kid in your high school. The prom king, or the captain of the football team. They didn't look like they were from another world and time." 


They did the scene. There was a vibe. Hardwicke waited a day to decide—"No matter how much I fall in love with the person, I make myself review the tape, to make sure I wasn't just overwhelmed by something in the air"—but says Stewart told her, right there in the room, "It has to be Rob."
"Everybody came in doing something empty and shallow and thoughtless," Stewart says. "I know that's a fucking great thing to say about all the other actors—but Rob understood that it wasn't a frivolous role."
Hardwicke still had to convince Summit Entertainment, the studio bankrolling Twilight, that Pattinson was the guy.
"There was a call from the head of the studio," Hardwicke says. " 'Are you sure you can make this guy handsome?' "
They sent him to a trainer, dyed his hair and cut it. Pattinson immersed himself in the lore—the novels and Midnight Sun, Meyer's unpublished, unfinished retelling of Twilight from Edward's point of view. ("I was a vampire, and she had the sweetest blood I'd smelled in eighty years.") He showed up to shoot the movie with a lot of ideas about how it could be more than a horror-tinged tween romance. How Edward could be less like the turtlenecked Prince Charming from the novels—"If you met a guy like that in real life," he says, "you'd think he was kind of dorky"—and more like the edgy dude burning himself with cigarettes in the corner at the high school party. Less hottie, more monster. He thought that at the end of the movie, when Edward and Bella slow-dance to Iron & Wine on prom night, they shouldn't kiss. "I thought that would be interesting," he says, "for a teen thing."
In the books, Edward refuses to go all the way with Bella, fearing he'll vamp out in the heat of passion, but because he's a 107-year-old vampire, he's got seduction game like no 17-year-old alive. The story fuses the bodice-ripping True Love Never Dies sensuality of the vampire mythos with the True Love Waits ethos of Bush-era abstinence education; it's a heavy-breathing romance in which all physical affection represents a slippery slope to horrible undeath.
The movie amps up the lust. Bella and Edward's relationship plays out like a goth remix of Splendor in the Grass, and Pattinson seethes like Warren Beatty driven—forgive us—batshit by a hundred-year case of blue balls.
Twilight got mixed reviews but opened huge anyway, pulling down $70 million in three days. By then the screaming had started. Girls who'd been in love with Edward on the page suddenly had a real-live human to focus their passion on. The cast's public appearances occasioned Hard Day's Night hysteria. In London, Pattinson's friends watched in horror as the crowd swallowed him. At a mall in San Francisco, Pattinson was supposed to sign autographs for about 500 fans at a Hot Topic store; a few thousand showed up. Pattinson claims not to remember the chaos that resulted, although he says it in a shaky voice, like someone claiming not to remember shit that went down in Nam.
Pattinson says he's always been hypersensitive about being looked at, that when he was a kid and somebody'd make eye contact with him on the bus or something, he'd freak out. He's one of those tall people who hunch, trying to disappear. Then all this stuff happened. He wasn't ready. His first thought, whenever he finds himself in one of these crowds, is always, Someone could very easily stab me.
*****
He isn't complaining. We don't want to make it sound like he's complaining. But he can feel all of it making him crazy. It's like being a fugitive in your own backyard. The other day, he went out, shook off three paparazzi-mobiles, hit the drive-thru at the In-N-Out. He was going to eat a burger in the car. He drove around and found a gas-station parking lot a few blocks away, intending to sit there and eat, "just hidden, in the darkness.
"And I turn around," he says, "and in the car next to me, there's a woman giving a man a blow job! Right there, in the car park!"
This is what this kind of attention does to you; to do the things that normal people do, you have to go where normal people go to do furtive things.
Somebody got pictures of him anyway. Hidden in the darkness! Like some kind of Hamburglar!
He tries not to go out if he can avoid it. Stays home, watches movies, microwaves. Mostly, though, he reads about himself on the Internet. According to the Internet, there is another Robert Pattinson out there, living a very different life. A creature of the night, eager to sink his fangs into anything with boobs and a pulse. All bullshit, Pattinson says, but he reads the stories anyway, out of a kind of masochistic narcissism.
And he admits to reading it, which is the really weird part. He reads the gossip blogs and the Twilight fan fiction ("It's surprisingly hard-core. And very well written"). He knows what the fake Robert Pattinson said on the fake Robert Pattinson Facebook page. (The fake Robert Pattinson claimed to have nailed Kristen Stewart. The fake Robert Pattinson was kind of like Chuck Bass, if Chuck Bass were uncouth enough to trumpet his conquests on somebody's Wall.)
Part of the problem is that gossip abhors a vacuum, and for all intents and purposes, Pattinson didn't exist as a public figure until he was cast in Twilight; his celebrity is a movie tie-in product, like the Edward action figure or Twilight, the perfume (smells like "lavender and freesia"—as for what freesia smells like, you're on your own).
For what it's worth: He grew up in London. His mom worked for a modeling agency, his dad was a luxury-car importer. He did some modeling as a kid, some amateur theater, some British TV, took a break from a fancy prep school to do Harry Potter. There's so little to know about him that everything he says now becomes hyperimportant, data to be gospelized. A reporter asks him something stupid about his hair, he makes a dumb joke about never washing it, and suddenly his clip file grows fat with stories about his deplorable personal hygiene. Sometimes he doesn't even have to say anything. People make stuff up.
"There's literally not a single [true] story that could be written about me," he says. "I never do anything."
We ask him to cite an example of something untrue that's been written about him.
"There's this thing about my supposed girlfriend," he says. "There's this one girl who's consistently mentioned. It's like, 'He's dating this Brazilian model.' "
Go on.
"Yes," he says. "What's her name—Annelyse. I've never met her."
Annelyse's last name is Schoenberger; after she was spotted with Pattinson at a Kings of Leon concert last October, aggrieved R-Patts fans accused her, on the Internet, of having an "alien face."
But c'mon, we say to Pattinson. We ask you to deny something and you give us the Brazilian model? That's the celebrity-relationship-denial equivalent of claiming you have a girlfriend in Canada. Did you really propose to Kristen Stewart every day while shooting Twilight?
"I said that in some interview, as a joke—'Oh, I proposed to her multiple times.' And then it gets printed: 'On the set, he proposed multiple times.' "
(Later we ask Stewart about this: "He probably proposes to several girls a day," she says, bone-drily. "It's sort of his thing. He thinks it's cute.")
Okay. What about the love triangle between you, Camilla Belle, and Joe Jonas from the Jonas Brothers?
"That's the funniest one," Pattinson says. "No. I mean, yeah, yeah, I'm friends with Camilla."
He starts to explain how Belle, best known for playing a cavegirl in 10,000 BC, dated, or is supposed to have once dated—we have trouble following the thread—his friend, an actor named Tom Sturridge. So you're supposed to have stolen her from your best friend, we ask, before you stole her from the other dude?
"From the Jonas brother, yeah," Pattinson says. "I'm completely out of control. It's funny, though, because I met her at her place the other day, and there's a security gate, and even the security woman—I guess she knows that Camilla lives there, and she was like, 'Oooh!' "
Okay, we say. So you're picking her up at her apartment?
"Like, once," he says. "But it's like—they always say 'A source said,' and I don't know a single person that could be a source."
But we've seen pictures. You guys were walking in Venice Beach, after lunch.
"That's the extent of it," Pattinson says. "I mean, Camilla's the nicest—she's a saint. And it's funny that she's being portrayed as this home wrecker. She's literally the most unlikely person to be a home wrecker. It's just ridiculous."
So it's a friendship, we ask him, that's been misinterpreted?
"I mean—yeah," he says. "I don't see people. I don't even have people's phone numbers. I almost don't want to have a girlfriend, in this environment."
This is maybe the most poorly executed denial we've ever heard. This is, in fact, how we would deny dating Camilla Belle if we wanted as many people as possible to believe that we were totally hitting that, while still coming off as an untruthful person. Either Pattinson can't lie, or he can't lie very well.
It's funny, because Pattinson worships Jack Nicholson, who's legendary for giving interviewers less than the time of day. And he loves Brando, citing a YouTube clip of the actor giving a characteristically performance-arty and uncooperative press conference in the mid-'60s. Brando could do that, of course, because he was Marlon fucking Brando. Brando could show up, burp the alphabet in front of a couple of Associated Press guys, and catch the next plane back to Tahiti. Pattinson understands that this isn't an option for him.
"The only way to establish any kind of mystique," he says, "is to completely shut up and never talk to anyone. And I'm contractually obligated not to shut up."
*****
Pattinson hasn't shot anything new since Twilight wrapped. He won't be in front of the camera again until this spring, when he starts shooting the next Twilight movie, New Moon, due out in November. But in the meantime, he'll show up as young Salvador Dalí in a period drama called Little Ashes, about the pre-fame bromance between Dalí, director Luis Buñuel, and poet Federico García Lorca.


Pattinson auditioned for the movie two years ago, during a post–Harry Potter, pre-Twilight career lull. He'd been thinking about putting acting aside to focus on music. (Two of his songs, including the Jeff Buckley–ish ballad "Never Think," appear on the Twilight soundtrack.)
He'd read for the Lorca part, but when they asked him to play Dalí, he said yes. "I wanted to have a vacation in Spain," he says. "But it became just—really, really hard. I'd never done a job that was so hard."
There was no budget. Most of the crew spoke Spanish; Pattinson didn't. He spent a lot of time by himself, trying to figure out how to play the part, worried he'd look like an idiot. (For what it's worth, all that effort is up there on the screen. Pattinson's Dalí starts out as a walleyed, puffy-shirted Simple Jack type before morphing into the twirly-mustachioed culture-hero Dalí of dorm-room-poster fame. It's one of those movies in which you can tell Dalí's having an aesthetic breakthrough because he starts pressing really hard when he paints.)
"In a lot of ways," Pattinson says, "I was kind of crossing lines of what I thought I was comfortable doing. I had to do all this naked stuff."
See, Little Ashes contains a fair amount of homoerotic activity, some of which is portrayed artfully and obliquely (Dalí and Lorca dive together in a moonlit sea) and some of which is, y'know, not (Lorca makes athletic, spiteful love to a woman while Dalí masturbates gloomily in a corner). It's the kind of project you could imagine a guy in Pattinson's place taking on post-Twilight as a way of telling the world he's versatile and/or fearless. Except it wasn't.
"I thought I'd never get another acting job again," Pattinson says. "So I was like, 'Yeah—why not try to do something weird?' There's all these gay sex scenes. And y'know, I haven't even done a sex scene with a girl, in my whole career."
(While he says this, he's pinching the skin on the back of his left hand and sort of twisting it clockwise with his right.)
"And here I am, with Javier [Beltrán], who plays Lorca, doing an extremely hard-core sex scene, where I have a nervous breakdown afterward. And because we're both straight, what we were doing seemed kind of ridiculous."
(Now he's sort of laughing.)
"Trying to do it doggie-style. Trying to have a nervous breakdown while doing it doggie-style. And it wasn't even a closed set. There were all these Spanish electricians giggling to themselves."
He's pretty sure the only reason Little Ashes is getting any kind of promotional push is that he's in it.
"It's nothing," he says. "It would never have been released. I mean, that's a terrible thing to say, but this was a movie where we didn't even have stand-ins! We were scrambling, the entire time. We didn't even have trailers."
He hasn't actually seen the finished film. He says he hasn't seen any movie he's been in since the Potter movies—not even Twilight. He took his mom to the American Twilight premiere, squirmed through the first ten minutes, then bolted. "I went out and sat in the car," he says, "having a full-blown panic attack." Ten minutes in, he looked up and realized someone was videotaping him.
He doesn't want to watch himself on film because he's worried he'll look like a fraud. Even before he started acting, he says, "I was constantly thinking that I was faking my emotions. I was constantly attacking myself: You're a fake, you're a fraud."
"I remember when I was a teenager thinking my girlfriend was cheating on me, and going around riling myself up. Pretending to cry. It was totally illegitimate—I actually didn't feel anything. I went to some pub and then went crying all the way home. And I got into my dog's bed. I was crying and holding on to the dog. I woke up in the morning, and the dog was looking at me like, 'You're a fake.' "
Was she actually cheating on you?
"No," Pattinson says, laughing. "I thought I'd seen her with another guy, but she wasn't even there. I spent three days apologizing to the dog."
*****
Then there are girls, interrupting. Two of them—young, dark-haired, apologetic yet googly-eyed—approach the table to ask for an autograph. One of them hands him a Victoria's Secret shopping bag to sign.
"Victoria's Secret!" he says, brow arched. "What did you get?"
"I work there!" the girl says.
Pattinson asks whom he should make the autograph out to.
"Well," the girl says, indicating her friend, "it's her bag, so—Patty. Her name's Patty."
Patty's bag is made out of that stiff, slippery, possibly-suitable-for-use-as-heat-shield-tiling-on-the-Space-Shuttle shopping-bag paper, and Pattinson can't make a mark on it. Realizing there's a crisis, Patty—who's been sort of hanging back—steps up, suddenly emboldened, and says, "I have another pen. The movie was really good."
"And you look just like you do on film," the first girl says. "Which is a compliment. Because some people don't. Like, Heidi Klum comes into our store all the time—"
"She looks different," Patty says.
"She looks different," the first girl says, then adds, softly, dreamily, "You look exactly the same."
"Really?" Pattinson says, frowning. "People always say the opposite. What's your name, sorry?"
"My name's Eva," the girl says. "E-V-A."
"I always thought I could hide," he says. He poses for a couple of pictures with the girls. The wallpaper on Patty's cameraphone is a picture of Pattinson as Edward.
"Did you have that on there before?" Pattinson says. "That's hilarious."
*****
Pattinson doesn't know what his first real post-Twilight project is going to be. When we ask him about Parts Per Billion, an indie drama he was supposed to star in with Dennis Hopper and Rosario Dawson, he says he doesn't know, that the start date kept moving—"That's the annoying thing about doing little films"—and sure enough, a couple of weeks after we talk, it is announced that he's dropping out of the movie to focus on prepping for the Twilight sequel, New Moon, about which he knows very little, because he's "never told shit about anything."
"I'm completely in the dark," he says. "No one will even give me the script."
They're keeping you in a box.
"Yes," Pattinson says. He mimes opening the lid of a coffin. "Shut up, Edward!"
He has a hard time even thinking of New Moon as a sequel, because it's so unlike the first book. "I don't know how they're going to make a movie out of it," he says, "because Twilight's a love story, and New Moon is just—Bella's manic-depressive throughout the entire book. There's very, very little happiness, and there's nothing teen-y about it."
This may be the best-case scenario, that the Twilight movies will get darker and Pattinson will have a chance to throw some real heat, performance-wise. Hardwicke says that back on the Twilight set, before the movie's franchise future was a sure thing, she and Pattinson "talked about a lot of other projects. He's obviously ridiculously photogenic, but he's also so talented and has so much insight. I see him creating stylized, odd, wild, fantastical characters, like what Johnny Depp does."
Which would be great. But the worst-case scenario is that after four vampire movies—or, depending on how they carve up the 754-page behemoth that is Breaking Dawn, the last book in the series, five—no one will ever take him seriously as a mortal. There's a chance that Twilight will go down as his 21 Jump Street, and there's a chance he'll be doomed to stalk the Twilight-convention circuit forever like some undead Mark Hamill, signing pictures of his 22-year-old self for an endless line of Pattys and Evas grown plump with age. We try to gently raise this issue by asking him if he's got a post-Twilight game plan. He talks about starting a production company, maybe putting out his musician friends' records. We note that he hasn't mentioned any goals that involve acting.
"I'm not massively concerned about doing lots of acting jobs," he says. "If it all just went, right now, I'd be like, 'All right. I don't really care.' That's probably a stupid thing to say. But I don't, really. I think it'd be much worse to do a load of stuff that's really bad. Because then you can't go into another career. If you've made an idiot out of yourself, you're never going to be taken seriously, as a lawyer or something, if you're, like, a joke actor. The only thing I want from anything is to not be embarrassed."
Still, we say. You didn't talk about your acting. We totally gave you the window to James Lipton it up. (Or to try to convince us that you're More Than Just the Sexy Vampire, we think but don't say.)
"I literally have nothing to say," he says. "So I don't think, Oh, I wish they'd asked me about my craft instead of my hair."
Is there anything you wish you'd gotten to talk about in this interview?
"Okay," he says. Deep breath. "I fucked Joe Jonas."
We knew it!
"I love him."
*****
Maybe he's lying when he talks about the future, when he acts like he doesn't care. But maybe he really isn't massively concerned about what he's going to do. If you don't commit to a goal, you don't have to worry about what you're doing, or not doing, to make it come true. About what having your name on four or five vampire movies will do to keep you from getting there. About the choices you're making and the ones you're letting time and inertia and other people make for you. Maybe hanging back and reading about your life in the tabloids is less scary than committing, at 22, to something that might turn out to be beyond you. Or maybe he really does think about becoming a lawyer. Who knows.
Pattinson checks his phone. He has no new messages.
"Not a single person calls me," he says. Not long ago, he says, he turned on his English cell phone for the first time in six months; he had two missed calls, from giggling teenage girls asking to speak with Edward.
We ask him what he has on tap for tonight; he mumbles something about "somebody's birthday," then talks about the social circle he's developed in this city. "It's so weird," he says. "It's like, 'You were just my L.A. friend. I didn't intend to have any responsibility for you whatsoever.' "
("Somebody's birthday," incidentally, turns out to be a quasi-star-studded dinner at Il Sole on Sunset Boulevard; "L.A. friends" in attendance include girl-kissing pop temptress Katy Perry.)
Pattinson offers us a ride to our hotel. As we're getting up to leave, he glances out the window behind him. "Well," he says, "you'll be encountering the other end of it now."
Pardon?
"The 14-year-old paparazzo is outside," Pattinson says.
Sure enough—when we get outside, there's this kid, a scowling Dennis the Menace type in baggy jeans, blasting away with a giant camera.
"You look really young," Pattinson says to the kid, who's backing out into oncoming traffic, still shooting. "How old are you?"
"Sixteen," the kid says. He looks 14. The moment couldn't be more Felliniesque unless we were being pap'd by a dwarf in a loincloth. For a moment, following Pattinson across the street to his car, we recoil, trying to hide in our sweatshirt hood; then we remember that we're nobody, that the kid could not give less of a crap about us, that if we walk away from Pattinson, out of the kid's field of vision, he'll leave us alone. We imagine what it would be like if this were our life, all the time. It would drive us mad, and we would probably live in fear of it ever stopping, because of what that would mean.
A few days later, the pictures show up on the Internet. It is breathlessly reported that Pattinson was enjoying a late-night snack (it was actually about six o'clock) with a "mystery male" (us) on Thursday (it was Wednesday). We're in a few of the pictures with him. Pattinson looks goofy, possibly stoned, but still handsome, whereas we look sweaty, guilty, and possibly inbred.
We make it to the car and speed off. Pattinson's old '89 BMW finally died a few weeks ago, so he's been driving this rented Audi S4. It's a total junior-Endeavor-agent-on-the-make ride. We point this out. "I think my agent does have this car, actually," Pattinson says. Before we've gone fifty feet, the windshield steams up and Pattinson can't see a damn thing. He hasn't driven the car on a cold day before, and he doesn't know where the defogger button is.
He turns on the heat—"That's supposed to do something, right?"—and then merges into traffic, still blind, cursing his way into the left lane. "I think I'm better off on Melrose, because there aren't any pedestrian crossings," he says. "You're going to regret accepting this lift."
Then he hits another button. Success. The windshield starts to clear and at last Pattinson can see where he's going.


           Sármos, szexi, halhatatlan


            Két évvel ezelőtt, Robert Pattinson egy felejthető szerepben tűnt
            fel a Harry Potter filmben. Aztán megkapta a vámpír szerepét a
            Twilight-ban, mely az év több-milliós sikerfilmje lett, és ezzel
            minden 14 év feletti amerikai nő őt akarja. Rossz hír azonban, hogy
            egyáltalán nem biztos benne, hogy ő is akarja őket.

            NÉHÁNY NAPPAL AZUTÁN, hogy először találkozunk Robert Pattinson-nal,
            fel fogjuk hívni a Twilight-beli kolléganőjét, Kristen Stewart-ot,
            aki ezeket mondja majd róla:

            Ő nem tud hazudni. Ez néha ijesztővé teszi a dolgokat számára. De
            ez az, amit leginkább szeretek benne.”

            Vicces – mert addigra már, mi is ezt fogjuk szeretni benne a
            legjobban. Egy kedd délutánt töltünk Pattinson-nal, egy kis Doheny
            Drive-on található pékség-kávézóban, mely West Hollywood-ban lelhető
            fel. Egész idő alatt úgy tűnik, mintha kényszerűségből mondaná el az
            igazat, meggondolatlanul, tehetetlenül, mintha nátrium-pentothal-lal
            lőtték volna be, miközben leparkolt a kocsival.

            Pattinson másik problémája – ő maga vallotta be korábban – hogy nem
            tudja elviselni a beszélgetésekben beállt kínos csendet.

            „Csak kimondom az első dolgot, ami eszembe jut,” mondja,
            „idegességből. Interjúk alatt szó szerint becsinálok a gatyámba. Nem
            akarom, hogy beálljon a kínos csend, mert elkezdek bőgni.”

            December van; a Twilight, melyben Pattinson az imádnivaló, mégis
            meggyötört, örök tinédzser vámpírt alakítja, aki elvből lemondott az
            emberi vérről, körülbelül egy hónapja van a mozikban. Elég ideje
            ahhoz, hogy több mint 150 milliót kaszáljon, elég ideje ahhoz, hogy
            a stúdió meghúzza a ravaszt azzal, hogy lecseréli Catherine
            Hardwicke-ot egy olyan rendezőre, aki egyike volt az Amerikai Pite
            gárdájának, de nem elég ideje ahhoz, hogy Pattinson felfogja, mit is
            jelentenek ezek a következmények számára, vagy annak a fontosságát,
            hogy a riporterek jelenlétében megjátssza magát.

            Elhelyezkedik a székében, teljesen feketébe öltözve, egyhetes
            szakállal, haját elrejtve egy gyapjúsapka alá, úgy néz ki, mint
            Justin Timberlake amint éppen az off-Broadway-on próbálgatja a
            szárnyait, Terry Malloy-ként. A ruhái úgy bűzlenek, mintha nemrég
            nyúlta volna le őket valaki kevésbé szerencséstől. Éppen egy
            nagyszabású találkozóról jön, melyet egy rendező szervezett, és nem
            tudja megállni, hogy ne mesélje el nekünk, mennyire furcsa volt.
            Felajánlott neki ugyanis egy szerepet, talán egy filmben, de olyan
            hétpecsétes titok ez, hogy nem mondhatta el Pattinson-nak, hogy
            miről szól. „Nem mondott semmit,” mondja Pattinson,”nem engedték
            neki,” így Robert Pattinson helyet foglalt, majd három órán
            keresztül magáról beszélt, és közben elég kávét ivott meg ahhoz,
            hogy egy orrszarvú szíve is felrobbanjon tőle.

            „Te jó ég, nem is emlékszem mikor ettem utoljára,” mondja Pattinson.

            Ha egy vámpír filmben lennénk, ezt egy sokatmondó szemöldök-ráncolás
            kíséretében mondta volna, majd a következő képsorban sápadt
            holttestünk kiesik egy konténerből. Ostoba újságíró. Ehelyett
            azonban, Pattinson továbbmegy és kitölti a tátongó űrt. Elmeséli,
            hogy van egy mikróhullámú sütője a helyen, ahol jelenleg lakik
            L.A.-ban, és hogy korábban sosem volt mikrója, és ezért sok időt
            tölt azzal mostanában, hogy olyan dolgokat keres, melyeket el lehet
            készíteni mikróban. Például mélyhűtött sajtburgereket, melyeket a
            boltban vásárolt. Vagy répát. Említettük már, hogy tizenkilenc
            csésze kávét ivott meg? Megkérdezi a pincért, hogy milyen leves van.
            Zöldséges csirkés. Rendel egy kólát.
 
            *****

            ÍME, amit Pattinson elmesél Edward Cullen-ről és hogy hogyan kapta
            meg a vámpír szerepét a Twilight-ban:

            „Bevettem egy fél Valiumot, aztán bementem – majd mindez megtörtént.”

            Oké – természetesen nem ez minden, amit elmesél. Elmondja, már-már
            azon a ponton volt, hogy abbahagyja a színészkedést. Legnagyobb
            szerepét követően – ami a Harry Potter és a Tűz Serlegében volt,
            Cedric Diggory karaktere, aki az a fennhéjázó fajta jeges ember,
            Harry ellensége – illetve miután kirúgták egy darabból Londonban,
            ahol felnőtt. Los Angelesben volt akkor, az ügynöke kanapéján aludt,
            és amerikai munka után nézett.

            Ez minden, amit akkoriban a Twilight jelentett Pattinson számára:
            egy amerikai munka. Semmit sem tudott ennek a kultuszáról, a
            rajongókról, akik figyelemmel kísérik Edward-ot és Bellát, az ő
            örökké veszélyben lévő halandó hölgyének életét, az első könyvtől –
            mely Stephenie Meyer írónőt, az arizonai mormon háziasszonyt a Harry
            Potter J. K. Rowling-ja óta a legnagyobb könyvkiadó-ipari jelenséggé
            tette – egészen három egyre hosszabb folytatáson át. Azt sem
            tudhatta, hogy amint a film adaptációt bejelentik, a Twilight
            rajongók – körülbelül 98.999 százalékban nők és 100 százalékban túl
            buzgók – elkezdik bombázni az internet üzenő falait a
            véleményeikkel, hogy mely színészek lennének jók (és rosszak,
            rosszak, rosszak!!!!) a férfi főszereplő megformálására. Minden,
            amit tudott, csak annyi volt, hogy nem emlékezett, hogyan kell
            amerikai akcentussal beszélni. És kiborult. Ezért szedte be a
            bogyókat.

            „Az volt az első alkalom, hogy Valium-ot szedtem be,” mondja egy
            perc után, talán rájött, hogyan hangzott. „De csak egy negyedet. Egy
            negyed Valiumot. Más meghallgatás előtt is próbáltam, de akkor
            visszafelé sült el – elájultam.” (Ne drogozz, kölyök.)

            Hardwicke hálószobájában történt a meghallgatás; Hardwicke felvette
            videóra őt és Kristen Stewart-ot, miközben a film egyik szerelmi
            jelenetét adják elő. Akkora, Hardwicke már találkozott több száz
            lehetséges Edward-dal. „Találkoztam egy rakás édes sráccal,” mondja.
            „De pont ez volt a probléma. Mindegyik úgy nézett ki, mint a
            gimnazista szuper-édes kölykök. A bálkirály, a futball csapat
            kapitánya. Nem úgy néztek ki, mint akik másik világból és másik
            korból származnak.”
            Megcsinálták a jelenetet. A vibrálás egyértelmű volt. Hardwicke
            ezután adott magának egy napot, hogy eldöntse – „Nem számít,
            mennyire beleszerettem a személybe, rávettem magam, hogy újra
            lejátsszam a szalagot, hogy meggyőződjek, nem csak a pillanat heve
            okozta a döbbenetet.” – aztán azt mondja, Stewart mondta neki, még
            aznap a szobában, „Rob-nak kell megkapnia.”

            „Mindenki, aki bejött, valami üres, felületes, elhamarkodott dolgot
            csinált,” Stewart mondja. „Tudom, hogy eléggé bunkó vagyok, hogy ezt
            mondom a többi színészről, – de csak Rob értette meg, hogy ez nem
            egy jelentéktelen szerep.”
            Hardwicke-nak pedig meg kellett még győznie a Summit
            Entertainmentet, a stúdiót, mely a Twilight-ot finanszírozza, hogy
            Pattinson az ő emberük.

            „Kaptam egy hívást a stúdió fejétől,” mondja Hardwicke. „ ’Biztos
            vagy benne, hogy jóképűvé tudod tenni ezt a srácot?’ „

            Ezek után elküldték edzőterembe, befestették a haját és levágták.
            Pattinson pedig belemerült a tudományba – a regényekbe és a Midnight
            Sun-ba, mely a Twilight kiadatlan, befejezetlen újraélése, Edward
            szemszögéből. („Vámpír voltam, és neki volt a legédesebb vére,
            melyet 80 év alatt éreztem.” Rengeteg ötlete volt, hogyan lehetne
            több ez a film egy horror-szerű tini románcnál. Hogyan lehetne
            Edward kevésbé, a garbós Bűbáj Herceg, ahogy a regényekben
            megismertük – „Ha találkoznál egy ilyen sráccal a valóságban,”
            mondja, „azt gondolnád, hogy kicsit bogaras” – és sokkal inkább
            hasonlítson az ingerült csávóra, aki cigarettával emészti magát az
            iskolai buli egyik sarkában. Kevésbé szexi, sokkal szörnyszerűbb.
            Szerinte, a film végén, mikor Edward és Bella lassúzik az Iron &
            Wine számra a bálon, nem kellene megcsókolniuk egymást. „Szerintem
            érdekesebb lett volna,” mondja, „tini románchoz képest.”

            A könyvekben, Edward visszautasítja, hogy túl közel kerüljenek
            egymáshoz Bellával, mert attól fél, hogy a túlcsorduló szenvedélytől
            bánthatja a lányt, de mivel ő egy 107 éves vámpír, bele megy a
            szerelmi játékba, meghazudtolva egy 17 éves tinédzsert. A történet
            összemossa a sok testiséget tartalmazó romantikus filmek az Igaz
            szerelem soha nem hal meg vámpír mítoszának érzését az Igaz szerelem
            megvár világképpel, melyet a Bush kormány próbált hirdetni szexuális
            felvilágosító kampányában. Ez egy ziháló romantika, amiben a fizikai
            kapcsolatot egy csúszós lejtő reprezentálja a szörnyű
            halhatatlanságig.

            A film felerősíti a szexuális vágyat. Bella és Edward kapcsolatát
            úgy ábrázolja, mint a Ragyogás a fűben c. film egyvelege, melyben
            Pattinson úgy felhevül, mint a Warren Beatty által vezetett
            –elnézést- szarság, ami a felizgult férfi száz éves esete.

             A Twilight vegyes kritikákat kapott, de hatalmas sikerrel nyitott és
            három nap alatt 70 millió dolláros bevételt hozott. Ekkor már
            elkezdődtek a sikoltozások. A lányok, akik szerelmesek voltak a
            könyvbéli Edward-ba, hirtelen kaptak egy igazi hús-vér Edward-ot,
            akire a szenvedélyüket összpontosíthatták. A film stábjának
            nyilvános fellépései Beatles-szerű hisztériát váltott ki. Londonban,
            Pattinson barátai ijedten figyelték, amint a színészt elnyeli a
            tömeg. Egy san franciscoi kis plazaban Pattinson-nak körülbelül 500
            rajongónak kellett volna autogrammot adnia a Hot Topic üzletben, de
            ehelyett ezrek jöttek el. Pattinson azt állítja, nem emlékszik a
            káoszra, ami következett ezután, habár remegő hangon mondja, mint
            azok a veteránok, akik, nem akarnak emlékezni arra a sok szarra, ami
            Vietnamban történt.

            Pattinson elmondása szerint nagyon érzékeny volt arra, hogy az
            emberek miként néznek rá. Gyerekkorában, ha valakivel szemkontaktust
            létesített egy buszon vagy valahol, rögtön megijedt. Ő is azok közé
            a magas emberek közé tartozik, akik összegörnyednek, hogy
            megpróbáljanak eltűnni a világ szeme elől. Aztán hirtelen mindez
            megtörtént. Nem volt rá még kész. Az első gondolata, akárhányszor
            csak tömegbe kerül: Simán, bárki leszúrhat itt egy késsel.
 
            *****
 
            NEM PANASZKODIK. Nem akarjuk, hogy úgy hangozzon, mintha
            panaszkodna. De érzi, hogy ez az egész kezdi megőrjíteni. Ez olyan
            mintha hontalan lennél a saját otthonodban. Egy nap kimozdult kicsit
            a lakásából, lerázva három paparazzi kocsit, és egyenesen az
            In-N-Out nevű gyorsétterem drive-thru ablakához hajtott, hogy
            bekapjon egy hamburgert a kocsijában. Ezután továbbhajtott, és
            talált egy benzin kutat pár sarokkal arrébb, aminek parkolójában úgy
            döntött csöndben elfogyasztja a hamburgert.

            „Egyszer csak megfordulok,” mondja „és a mellettem lévő kocsiban egy
            nő éppen orálisan kényeztetett egy férfit! Ott a parkolóban!”

            Ezt teszi veled ez a fajta figyelem, olyan dolgokat akarsz tenni,
            amiket a normális emberek tesznek, olyan helyekre menni, ahová a
            normális emberek mennek, hogy lopva, titokban csinálj dolgokat.

            Valaki mindenesetre így is lefényképezte. A sötétben bujkálva! Mint
            egy betörő.

            Megpróbálja elkerülni a helyzeteket, amikor ki kell mozdulnia
            otthonról. Inkább otthon marad, filmet néz és mikró-kaját eszik.
            Legtöbbször internetezik és magáról olvassa el a legújabb híreket,
            pletykákat. Az internet szerint van egy másik Robert Pattinson is,
            aki teljesen más életet él. Az éjszaka teremtménye, aki alig várja,
            hogy belevájja fogait mindenbe, aminek köze van a mellekhez és a
            lüktetéshez. De ez mind baromság. Pattinson ezt mondja, de
            mindenesetre elolvassa a sztorikat, valamiféle mazochista
            nárcizmusból.

            És be is vallja, hogy elolvassa őket, ami eléggé furcsa. Elolvassa a
            pletyka oldalakat, és még a Twilight rajongói történeteket is.
            („Ezek elég durvák, de nagyon jól vannak megírva.”) Tudja, hogy mit
            mondott az, ál-Robert Pattinson azon a kamu Robert Pattinson
            Facebook oldalon. (Az ál-Robert Pattinson bevallotta, hogy
            megfektette Kristen Stewart-t. Ez az ál-Robert Pattinson olyasféle
            volt, mint Chuck Bass a Gossip Girl-ből, ha Chuck Bass elég durva
            ahhoz, hogy elhíresztelje a hódításait valakinek a falán.)

            A probléma része az, hogy a pletyka irtózik az elszigeteltségtől, és
            gyakorlatilag, Pattinson, mint közszereplő, nem létezett addig, amíg
            nem válogatták be a Twilight stábjába. A sztárstátusza a filmhez
            kapcsolt áru, mint az Edward akció figura, vagy a Twilight parfüm
            (aminek olyan az illata, mint a „levendulának és a fréziának” – Hogy,
            milyen is az illata a fréziának, mindenki próbálja maga megfejteni).


            Ami értékes adat: Londonban nőtt fel. Az anyukája egy
            modellügynökségnek dolgozott, míg apja luxusautókat importált be.
            Egy ideig modellként dolgozott gyerekként, egy kis amatőr színházban
            is megfordult, valamint volt pár munkája a tévében is. Egy időre
            szüneteltette a tanulmányait az elit magán iskolában, amíg a Harry
            Potter c. filmen dolgozott. Elmondása szerint elég kevés dolog van,
            amit feltétlenül tudni kell róla, adatok, amik pletykaszámba
            mehetnek. Egy riporter egyszer kérdez valami hülyeséget a hajáról,
            mire ő egy buta tréfával elmondja, hogy soha nem mossa meg. Erre
            hirtelen az aktája nő egy tucat újabb sztorival, miszerint nincs
            személyes higiéniája. Néha nem kell semmit se mondania, az emberek
            egyszerűen sztorikat gyártanak.

            “Lényegében egy [igaz] történet sem szól rólam,” mondja. „Ugyanis én
            soha nem csinálok semmit.”

            Megkérjük, hogy mondjon egy példát egy ilyen hamisnak bizonyult
            sztoriról, amit róla írtak.

            “Itt van ez a dolog az állítólagos barátnőmről,” mondja.”Volt egy
            lány, akit konkrétan megemlítettek. Ezt mondták: Egy brazil modellel
            randizik.”

            Tovább.

            “Igen,” mondja, ”Mi is a neve… Annelyse. Nem is találkoztam vele
            soha.”

            Annelyse teljes neve Schoenberger; és miután Pattinsont
            lefényképezték egy Kings of Leon koncerten múlt októberben, mire a
            sértődött R-Patts rajongók megvádolták a lányt az interneten, hogy
            olyan a feje, mint egy űrlénynek.

            De gyerünk, mondjuk Pattinson-nak. Megkérjük, hogy tagadjon le
            valamit, és erre előjössz egy brazil modellel? Ez a sztár-
            kapcsolat-tagadás ahhoz vezetett, hogy azt állítják, hogy Kanadában
            is van egy barátnőd. Valóban eljegyezted Kristen Stewart-t a
            Twilight forgatásán?

            “Egy interjúban mondtam ezt viccként: ’Oh, én már számtalanszor
            eljegyeztem őt.’ Mire ezt olvasom az újságban: ’A forgatáson
            többször is megkérte a kezét.’”

            (Később megkérdezzük Stewart-ot erről: „Valószínű egy nap több lányt
            is eljegyez,” mondja Stewart. „Ez az ő dolga. Azt hiszi ez
            aranyos.”)

            Oké. És mi ez a szerelmi háromszög közted Camilla Belle és Joe Jonas
            között?

            “Ez az egyik legviccesebb,” mondja Pattinson. „Nem, vagyis, igen
            barátok vagyunk Camilla-val.”

            Elkezdi magyarázni, hogy Belle, akinek nevét az I.e. 10 000 c.
            filmből ismerhetjük, egyszer randizott, vagyis állítólagosan
            randizott –innentől elveszítjük a fonalat- az ő barátjával, egy
            színésszel, Tom Sturridge-vel. Szóval akkor te elloptad őt
            barátodtól, kérdezzük, mielőtt egy másik srác elől halásztad el?

            “Igen attól a Jonas testvértől,” mondja Pattinson. „Már teljesen
            kicsúsztam az irányítás alól. Ez elég vicces, mivel egyik alkalommal
            találkoztam Camillával a lakásánál, ahol van egy biztonsági
            szolgálat, és egy biztonsági őr is – aki szerintem tudja, hogy
            Camilla ott él, és még ő is csak annyit tudott kinyögni, hogy Oooh.”


            Majd ezt mondjuk, szóval akkor te szoktál járni a lakására?

            “Egyszer igen,” mondja.” A cikkekben mindig azt írják: Egy forrás
            szerint, de nem ismerek egyetlen embert sem, aki forrás lehetne.”

            De láttunk képeket. Te és Camilla a Venice Beach-en sétáltatok ebéd
            után.

            “Pont erről beszélek,” mondja Pattinson. „Úgy értem Camilla a
            legaranyosabb ember, ő egy szent. És ennek ellenére úgy ábrázolják
            őt, mint egy olyan nőt, aki megpróbálja tönkretenni más kapcsolatát.
            Ez hihetetlen.”

            Szóval akkor barátok vagytok, és ez lett félreértve?

            “Igen,” mondja.” Nem igen szoktam emberekkel találkozni. Nincsenek
            meg az ismerőseim telefonszámai. Ilyen helyzetben amúgy sem igen
            akarok barátnőt.”

            Talán ez a legszegényebb kifogás, amit valaha hallottunk. Ez
            tulajdonképpen az a módszer, hogy hogyan tagadjuk le, hogy randizunk
            Camilla Belle-lel, miközben elpróbáljuk hitetni az emberekkel,
            mennyire érzékenyen érint minket ez a téma, de emiatt hazug embernek
            fognak tartani. Pattinson vagy nem tud hazudni, vagy nem tud jól
            hazudni.

            Ez elég vicces, mivel Pattinson csodálja Jack Nicholsont, aki a
            híres arról, hogy a riportereknek egy napnál is kevesebbet ad, ha
            szeretnék meginterjúvolni őt. És szereti Brando-t, idézve egy
            YouTube klipet, amiben a színész jellemzően művészi előadást ad elő,
            és azt a makacs sajtókonferenciát a hatvanas évek közepéből. Brando
            megtehette, mivel ő volt Marlon kib*sz*tt Brando. Brando egyszerűen
            feltűnt és elböfögte az ábécét a sajtó munkatársai előtt, majd
            egyszerűen felszállt a legkorábban induló gépre és elrepült
            Tahitira. Pattinson azonban tisztában van azzal, hogy neki ilyen
            lehetősége nincs.

            “Az egyedüli módja, hogy valamiképpen megőrizzünk egy kis
            titokzatosságot, ha nem szólunk senkihez és csöndben maradunk. De
            nekem viszont kötelességem nem csöndben maradni.”
 
            *****
            PATTINSON SEMMI ÚJAT nem forgatott a Twilight óta. Nem is áll kamera
            elé egészen tavaszig, mikor is elkezdik forgatni a Twilight második
            részét, a New Moon-t, mely Novemberben jelenik meg. De időközben,
            Salvador Dalí bőrébe is belebújik, egy korhű drámában, a Little
            Ashes-ben, mely Dalí, a rendező Luis Buńuel és az író Federico
            García Lorca kapcsolatáról szól.
            Pattinson két évvel ezelőtt vett részt a meghallgatáson, a Harry
            Potter utáni, és a Twilight előtti átmeneti szünetben. Ekkor erősen
            gondolkodott azon, hogy félreteszi a színészetet, hogy a zenére
            fókuszálhasson. (Kettő saját szerzeménye, beleértve a Jeff
            Buckley-szerű balladát, a Never Think-et, felkerült a Twilight
            filmzenei CD-jére.)

            Lorca szerepét kellett felolvasnia, aztán mégis csak Dalí szerepére
            kérték fel, amire igent mondott. „Nyaralni akartam
            Spanyolországban,” mondja. „Viszont nagyon, nagyon nehéz volt. Sosem
            volt még ilyen nehéz munkám.”

            Nem volt költségvetés. A stáb többsége csak spanyolul beszélt;
            Pattinson viszont nem tud spanyolul. Rengeteg időt töltött egyedül,
            miközben azon gondolkodott, hogyan játssza el a szerepet, ugyanis
            attól félt, hogy úgy fog kinézni, mint egy idióta. (Megérte a
            fáradtság, mivel minden erőfeszítés látható a képernyőn. Pattinson
            Dalí-ja kancsal, pufók-inges Simple Jack típusú fazonként tűnik fel,
            mielőtt átalakul a csavart bajuszú kultúrhős Dalí-vá, akit a
            hálószobák posztereiről ismerhetünk.Ez azon filmek egyike, melyben
            Dalí esztétikus oldalát mutatják be, mivel festés közben nagyon
            keményen átjön a kitartása.)

            „Nagyon sok értelemben átléptem azokat a határokat, melyekről úgy
            gondoltam korábban, hogy még nyugodtan beleférnek a munkámba. Arra
            utalok, hogy minden meztelen jelenetet nekem kellett megcsinálnom.”

            Nézd, a Little Ashes szép kis mennyiségben tartalmaz homoerotikus
            jeleneteket, sok közülük művészien, de burkoltan van megjelenítve
            (Dalí és Lorca együtt búvárkodnak a holdfényes tengerben), de néhány
            közülük, tudod, nem igazán ilyen (miközben Lorca atletikusan, és
            rosszkedvűen szeret egy nőt, addig Dalí szintén rosszkedvűen
            maszturbál egy sarokban).

            Ez olyasfajta szerep, melyre egy olyan srácot tudsz elképzelni
            Pattinson helyett, aki nem akar beskatulyázódni a Twilight-ba, ezért
            el akarja mondani a világnak mennyire sokoldalú és nem fél semmitől.
            De ő nem ilyen srác.

            „Arra gondoltam, hogy soha többé nem kapok színészi munkát,” mondja.
            „Így hát arra gondoltam, miért ne próbáljak ki valami furát? Aztán,
            itt van ez a sok meleg szex jelenet. És tudod, soha a karrierem
            során nem volt szexjelenetem lánnyal.”

            (Míg erről beszél, belecsíp bal karjába és az óramutató járásával
            megegyezően megcsavarja a jobb kezével.)

            „És most itt vagyok, Javier-rel [Beltrán], aki Lorcát játssza, egy
            nagyon extrém hard-core szex jelenetben szerepelek, melyben
            idegösszeroppanást kapok. És mivel mindketten heterók vagyunk, amit
            csináltunk, annyira képtelenségnek tűnt.”

            (Most, mintha nevetne.)

            „Kutyapózban próbáltuk. A kutyapóz közben próbáltam
            idegösszeroppanást szimulálni. Ráadásul nem zárt forgatás volt. Ott
            volt egy csomó spanyol villanyszerelő, és mind vigyorogtak magukban.”

            Biztos benne, hogy az egyetlen ok, amiért a Little Ashes kap némi
            promóciós támogatást, hogy ő benne van.

            „Ez egy semmi,” mondja. „Sosem jelent volna meg. Úgy értem, szörnyű
            kimondani, de ez olyan film volt, melyben még dublőrünk sem volt!
            Egész végig küzdöttünk. Még csak trailerünk sem volt.”

            Valójában még nem is látta a kész filmet. A Potter filmek óta, azt
            mondja, egyetlen filmet sem nézett meg, melyben ő szerepel – még a
            Twilight-ot sem. Elvitte az anyukáját az amerikai Twilight
            premierre, végigfeszengte a film első 10 percét, majd lelépett.
            „Kisétáltam, és beültem a kocsiba,” mondja, „pánikrohamom volt.” Tíz
            perccel később felnézett, és észrevette, hogy valaki filmezi őt.

            Nem akarta magát viszontlátni a filmen, mert attól félt, hogy úgy
            fog kinézni, mint egy szélhámos. A színészkedés előtti önmagáról ezt
            mondta, „Állandóan arra gondoltam, hogy becsapom az érzéseimet.
            Állandóan küzdöttem önmagammal: Egy szélhámos vagy, egy csaló.”

            „Emlékszem, mikor tinédzser koromban azon gondolkodtam, hogy vajon a
            barátnőm megcsal e, teljesen felbosszantottam magam. Úgy tettem,
            mintha sírnék. Ok nélkül csináltam – valójában nem éreztem semmit.
            Elmentem egy kocsmába, majd egész úton hazafelé bőgtem. És a kutyám
            ágyában kötöttem ki. Bőgtem és kapaszkodtam a kutyába. Reggel, mikor
            felébredtem, a kutya úgy nézett rám, mintha azt akarná mondani, ’Egy
            barom vagy.’ ”

            Megcsalt téged valójában?

            “Nem,” mondja Pattinson nevetve.

            „Azt hittem, láttam őt egy másik sráccal, de még csak ott sem volt
            akkor. Három napig esedeztem a kutya bocsánatáért.”
 
            *****
 
            AZTÁN OTT VANNAK A LÁNYOK, akik félbeszakítanak minket. Kettő
            közülük – fiatalok, sötét hajúak, bocsánatkérően kigúvadt szemekkel
            – közelednek az asztalunkhoz, hogy autogramot kérjenek. Az egyik
            közülük egy Victoria’s Secret bevásárlótáskát ad oda neki, hogy azt
            írja alá.

            “Victoria’s Secret!” mondja, felvont szemöldökkel. „Mit vettél?”

            “Ott dolgozom!” mondja a lány.

            Pattinson megkérdezi, kinek címezze az autogramot.

            „Hát,” mondja a lány, a barátnőjére mutatva, „ez az ő táskája, így –
            Patty-nek. A neve Patty.”

            Patty bevásárlótáskája abból a csúszós anyagból van, ami
            valószínűleg megállná a helyét az űrrepülőgépek hőálló burkolataként
            is, így Pattinson nem tudja aláírni. Rádöbbenve a problémára, Patty
            – aki eddig hátrébb tétovázott – belép a képbe, hirtelen
            felbátorodva, és azt mondja, „Van egy másik tollam. A film nagyon jó
            volt.”

            „És pontosan úgy nézel ki, mint a filmben,” az első lány mondja.
            „Amit bóknak szánok. Mert néhány ember egyáltalán nem néz ki úgy.
            Mint például Heidi Klum, aki sokszor bejön a boltunkba…„

            „Teljesen máshogy néz ki,” mondja Patty.

            „Igen, máshogy néz ki,” mondja az első lány, aztán hozzáteszi,
            lágyan, kedvesen, „De te pontosan ugyanúgy nézel ki.”

            „Tényleg?” mondja Pattinson, rosszallóan. „Az emberek az
            ellenkezőjét mondják. Mi is a neved, bocsi?”

            „A nevem Eva,” mondja a lány. „E-V-A.”

            „Mindig azt hittem, el tudok rejtőzni,” mondja. Néhány képen pózol a
            lányokkal. Patty kamerás telefonján egy Edward kép a háttér.

            „Korábban is ez volt a háttered?” kérdezi Pattinson. „Ez vicces.”
 
            *****
 
            PATTINSON NEM TUDJA mi lesz az első, Twilight utáni munkája. Mikor a
            Parts Per Billion-ról kérdezzük, az indie drámáról, melyben Dennis
            Hopper-rel és Rosario Dawson-nal szerepel együtt, azt mondja, nem
            tudja mikor jelenik meg – „Ez a legbosszantóbb a kisfilmekben”- és
            igen, pár héttel később, az interjú után, bejelentették, hogy
            visszadobta a filmet, hogy így a Twilight folytatására, a New
            Moon-ra tudjon koncentrálni, amiről egyébként csak nagyon keveset
            tud, mert „szart se mondanak róla.”

            „Teljes homályban vagyok,” mondja. „Még a forgatókönyvet sem kaptam
            meg.”
             Dobozban tartanak téged.
             “Igen,” mondja.
             Egy koporsó fedelének kinyitását imitálja. „Fogd be Edward!”

            A New Moon-ra ráadásul nehéz folytatásként gondolni, hiszen teljesen
            ellentéte az első könyvnek. „Nem tudom, hogy fognak ebből kihozni
            egy filmet,” mondja, ”mert a Twilight egy love sztori, a New Moon
            pedig – Bella mániákus-depressziója egy egész könyvön keresztül.
            Nagyon kevés boldogság van benne, és semmi tini dolog nincs benne.”

            Az lenne a legjobb forgatókönyv, ha a Twilight filmek egyre
            sötétebbek lennének és Pattinson-nak így lehetősége adódna igazi
            erőt belevinni, ami sokat dobna a színészi karrierjén. Hardwicke azt
            mondta, a Twilight forgatásán, mikor a film jövője még bizonytalan
            volt, ő és Pattinson „egy csomó más munkáról beszélgettek.
            Nyilvánvalóan fotogén, de annyira tehetséges is, és nagyon
            éleslátású. Tudom, hogy stilizált, fura, vad, fantázia karaktereket
            fog alakítani a jövőben, mint amilyeneket Johnny Depp.”

            Ami nagyszerű lenne. De a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha a
            négy vámpír film után – vagy öt, attól függ, a 754 oldalas
            behemótot, a Breaking Dawn-t hogyan tudják felosztani – senki sem
            fogja komolyan venni őt halandóként. Jó esély van arra, hogy a
            Twilight előbb-utóbb lecsendesedik, pont úgy, mint a 20 Jump Street,
            és arra is jó esély van, hogy Pattinson örökre be lesz zárva a
            Twilight mókuskerékbe, mint valami halhatatlan Mark Hamill, aki 22
            éves önmagáról készült képeket írogat alá kövér, és idős Patty-k és
            Eva-k végtelen sorának. Megpróbáljuk udvariasan felhozni ezt a
            témát, megkérdezzük, hogy van e Twilight utáni terve. Azt
            válaszolja, hogy szeretne egy produkciós céget alapítani, talán a
            zenész barátainak a szerzeményeit adatná ki. Csak úgy mellékesen
            megjegyezzük, hogy nem említ semmi olyan célt, mely a színészetre
            utalna.

            „Nem különösebben érdekel, ha nem lesz sok színész munkám,” mondja.
            „Ha már nem is lenne több, azt mondanám ’Oké. Nem izgat.’ Ezt minden
            bizonnyal ostobaság kimondani. De tényleg nem izgat. Szerintem
            sokkal rosszabb lenne, ha egy csomó nagyon rossz színészi munkám
            lenne. Mert akkor már nem tudsz más szakmát választani. Ha egy
            idiótát csinálsz magadból, sosem fognak többé komolyan venni,
            mondjuk ügyvédként vagy bármi másként. Az egyetlen dolog, amit
            akarok, hogy ne kerüljek kínos helyzetbe.”

            Ahogy mondtuk. Nem beszéltél a színészetről. Inkább átadjuk a
            stafétabotot James Lipton-nak, hátha ő ki tud valamit szedni
            belőled. Vagy csak próbáljuk meggyőzni magunkat, hogy Több Vagy Egy
            Szexi Vámpírnál(gondoljuk, de nem mondjuk ki).
            „Szó szerint nincs mit mondanom,” mondja. „Szóval nem gondolom azt,
            hogy ’Bárcsak a szakmámról kérdeznének a hajam helyett.”

            Van valami, amit szeretnél, hogy megkérdezzünk tőled ebben az
            interjúban?

            “Oké,” mondja. Mély lélegzet. „Megb*szt*m Joe Jonast.”

            Tudtuk!

            “Szeretem őt.”


            *****


            Talán hazudik, mikor a jövőről beszél, mikor úgy tesz, mintha nem is
            érdekelné. De talán tényleg nem aggódik annyira, mit fog csinálni a
            jövőben. Ha nem kötelezed el magad egy cél mellett, akkor nem kell
            amiatt aggódnod, mit fogsz csinálni, vagy nem csinálni, hogy valóra
            váltsd. Négy vagy öt vámpírfilm garantálja, hogy még egy ideig
            biztosan ne érkezzen el idáig. A döntésekig, melyeket meg kell
            hoznia, és melyeknek még időt ad, és melyeket más emberek tesznek
            meg helyette. Talán a habozás és az, hogy kitárgyalják az életedet a
            pletykalapokban kevésbé ijesztő, mint 22 évesen olyat véghezvinni,
            amiről később kiderülhet, hogy felülmúlja a képességeidet. Vagy
            talán tényleg azt fontolgatja, hogy ügyvéd lesz. Ki tudja.

            Pattinson lecsekkolja a telefonját. Nincs új üzenete.

            „Egy árva lélek sem hív fel,” mondja. Nem sokkal ezelőtt azt mondta,
            az angol mobilját hat hónap alatt egyszer kapcsolta be, két nem
            fogadott hívása volt, vigyorgó tinédzser lányoktól, akik Edward-dal
            szerettek volna beszélni.

            Megkérdezzük tőle, hogy mi a programja ma estére; motyog valamit,
            „valakinek a születésnapjáról,” aztán a társasági körről beszél,
            mely erre a városra jellemző. „Annyira furcsa,” mondja. „Olyan
            mintha, azt mondanám ’te csak a los angelesi barátom voltál. Nem
            szándékoztam felelősséget vállalni érted.’ „

            („Valakinek a születésnapja,” mellékesen, egy sztárokkal teli
            vacsora az Il Sole-ben, a Sunset Boulevard-on; „L.A.-i barát” a
            lányokat-lesmároló popcsillagot, Katy Perry-t foglalja magába.)

            Pattinson felajánlja nekünk, hogy elfurikáz a szállodánkba. Ahogy az
            induláshoz készülődünk, kipillant az ablakon. „Hát,” mondja, „most
            szembesülni fogtok a másik véglettel.”

            Tessék?

            „Egy 14 éves paparazzo van odakint,” mondja Pattinson.

            És igen – mikor kiérünk, ott van ez a gyerek, egy sötét ábrázatú
            Dennis a Komisz típusú kölyök bő farmerban, és egy hatalmas
            kamerával hátrál.

            „Nagyon fiatalnak tűnsz,” Pattinson mondja a kölyöknek, aki a
            szembejövő forgalom felé hátrál, és még mindig kameráz.
            „Hány éves vagy?”

            „Tizenhat,” mondja a gyerek. Tizennégynek néz ki. A pillanat ennél
            Fellinisebb már nem is lehetne, már csak azért sem, mert egy
            pelenkás törpe kameráz minket. Egy pillanatra, miközben követjük
            Pattinsont át az úton, a kocsijához, visszahőkölünk, miközben
            próbálunk elrejtőzni a pulóverünk csuklyája alá; észbe kapunk, hogy
            mi senkik vagyunk, hogy a gyerek le se szar minket, ha mi elsétálunk
            Pattinson-tól, ki a kölyök látóteréből, nem minket fog követni a
            kamerával. Elképzeltük, milyen lenne, ha ez a mi életünk lenne,
            állandóan. Valószínűleg megőrülnénk, félelemben élnénk, hogy mikor
            ér véget mindez, és hogy az mit jelentene ránk nézve.

            Néhány nappal később, a képek megjelennek az Interneten. Azt írják,
            Pattinson élvezte a késő esti vacsorát (valójában csak hat óra
            volt), egy „rejtélyes férfival” (azaz velünk) csütörtökön (szerda
            volt). Néhány képen mi is rajta vagyunk. Pattinson eléggé ostobán
            néz ki, valószínűleg ittas, de így is jóképű, míg mi izzadtak
            vagyunk, és úgy nézünk ki, mint a született bűnös lelkek.

            Beszállunk a kocsiba és sietve eltávozunk. Pattinson régi ’89-es
            BMW-je végül beadta a kulcsot pár hete, így kénytelen volt ezt az
            Audi S4-et kikölcsönözni. Ki is bökjük ezt. „Valójában az ügynököm
            kölcsönözte ki,” mondja Pattinson. Még 15 métert sem tettünk meg,
            mikor a szélvédő bepárásodik és Pattinson az égvilágon nem lát
            semmit. Még sosem vezette a kocsit hideg napokon, és nem tudja
            melyik a párátlanító gomb.

            Bekapcsolja a fűtést – „Ennek használnia kéne valamit, igaz?”- majd
            elvegyül a forgalomban, még mindig vakon, átkozódik, miközben áttér
            a bal sávba. „Jobb vagyok Melrose-ban, mert ott nincs olyan sok
            gyalogátkelőhely,” mondja. „Még sajnálni fogod, hogy elfogadtad ezt
            a fuvart.” Aztán megnyom még egy gombot. Sikerült. A szélvédő elkezd
            megtisztulni, és Pattinson végre látja, hová tart.
           
            GQ magazin áprilisi szám
            Dátum
            2009-03-16




2013. január 30., szerda

InStyle 2009.02

de kár, hogy a régi RPD-s fordítások közül nem sok maradt meg!
Ennek a cikknek az eredetijét kerestem, de sajnos nem találtam
De,de ,végül igen!






InStyle magazin 2009.02

admin december - 15 - 2009
Robert Pattinson az It-Girl férfi megfelelője. Mikor feltűnik egy Hollywoodi partin fekete pólóban és fekete öltönyben, a sötét kombináció másnap már divatot teremt. És mikor látod őt az “In-N-Out-Burger” nevű gyorsétteremben zilált és kócos hajjal, néhány órával később lányok milliói csevegnek erről.
Vajon miért okoz ez a kissé hosszú orrú, hegyes arcú, fekete szemöldökű srác ekkora hisztériát? Nagyon egyszerű: Robert Pattinson játssza a hallhatatlan, jóképű vámpírt Stephenie Meyer világhírű bestsellerének, a Twilight-nak a megfilmesítésében.
InStyle: Mi olyan szexi a vámpírokban?
Rob: A veszély. Ha találkozol egy vámpírral az olyan, mintha magától a haláltól kapnál egy csókot. Meg talán van valami köze a meztelen nyakhoz is (vigyorog). A Twilight-ban, én nem úgy nézek ki, mint egy vámpír, hanem csak úgy, mint egy fura srác.
InStyle: Úgy neveznek téged, mint Jude Law méltó utódját. A Los Angeles Times azt írta arról, mikor megjelensz valamilyen eseményen, és a rajongók megostromolnak, hogy “pop cunami”.
Rob: Igen, ijesztő, nem? A rajongóim száz százalékig nők, és a legtöbbjük még nincs is 12 éves, vagy pedig idősebb 35-nél.
InStyle: Hogy kezeled ezt?
ROB: Minden olyan szürreális. Hirtelen a dolgok, amik korábban teljesen jelentéktelen voltak, fontos szerepet kaptak. Például, hogy hogyan hordom a hajam…
InStyle: Igen, ennek már kultúrális értéke van. Vannak olyan Internetes blogok, amik tippeket adnak, hogyan kezeljük a kusza tincseket.
ROB: (nevet) A hajam már csak ilyen. Egyszer felkerült egy paparazzi kép, ami engem ábrázolt egy klub előtt, miközben eléggé morcos voltam és a hajam sem volt a legjobb állapotában. Néhány Hollywoodi “szakember” azt kezdte el követelni,, hogy a rajongóim kedvéért igazán megfésülködhetnék. Mikor azonban ráébredtek, hogy az “anti-hajstílusom” nagyon népszerű Twilight körökben, már elnézték, hogy fésületlenül járkáljak eseményekre.
InStyle: Máskor is kellett már ennyit aggódnod a kinézeted miatt?
ROB: Sose kellett ennyit törődnöm a kinézetemmel. Akkor kezdődött ez, mikor megkaptam Edward szerepét. Minden sporttal kapcsolatos dologban én tipikus britként viselkedek. Jobban szeretek kocsmákba járni, mint konditerembe. De mivel a vámpír szerep megköveteli, hogy tökéletesen nézzek ki, kénytelen voltam időt szentelni a sportokra is.
InStyle: Hogy néz ki egy Hollywoodi “hozzunk formába” program?
ROB: Három óra kick-boxolás, két óra kocogás minden egyes nap, és természetesen szigorú diéta. Néhány hét elteltével eltűnt minden zsír rólam. De izom sem sok maradt rajtam. Viszont elég izmos voltam ahhoz, hogy eljátszhassam a vámpírt. Ahhoz ideális volt az alakom.
InStyle: Ne sértődj meg, kérlek, de még Madonnának is látványosabbak az bicepszei, mint neked.
ROB: (nevet) Tudom. De szerintem a nők jobban kedvelik a kevésbé izmos férfiakat. A rossz fiúkat. Akik nem nyitják ki neked az ajtót, de kalandokat ígérnek. Egy olyan férfi, mint James Dean mindig nyerne egy gentelman-nel szemben.
InStyle: A mai kinézeted alapján szerinted alulmaradnál James Dean-nel szemben?
ROB: Én mindig kedveltem ezt a bőrdzsekis-farmeros-pólos összeállítást. Csak nemrég volt lehetőségem megnézni James Dean filmjeit DVD-n. Jó srác.
InStyle: Hogy jellemeznéd magad?
ROB: Az anyám még mindig azt gondolja rólam, hogy idióta vagyok (nevet). Én azt mondanám, hogy közönyös vagyok, nemtörődöm, lezser, és nem vagyok öntelt.
InStyle: Ezek szerint nem a jó szakmát választottad.
ROB: Tini koromban modellkedtem. Ebben a szakmában megtanultam könnyen venni a csalódásokat. Mikor ‘nőies’ srácra volt szükség, sok munkám volt, mert 12 évesen úgy néztem ki, mint egy lány. Aztán hirtelen sem izmos, sem pedig nőies nem voltam és csak negatív kritikákat kaptam. De nem számított. Akkor már arról ábrándoztam, hogy zongorista leszek. 16 éves koromban minden vágyam az volt, hogy egy Nizzai tengerparti bárban zongorázzak. Magam előtt láttam azt a romantikus képet, hogy minden este szmoking-ot viselek.
InStyle: Jelenleg nincs barátnőd. Milyen típusú nő változtatná meg ezt a helyzetet?
ROB: Magabiztos nők, mint amilyen Particia Arquette vagy Tina Fey. Ígéretes az, hogy úgyse tudnának engem elviselni. Mindhárom ex-barátnőm utált engem, mielőtt meghódítottam őket. Mivel csak azért akartam színész lenni, hogy csinos lányok közelében lehessek…
InStyle: Ez érthető. De akkor hogy működött?
ROB: Az apán elküldött egy színjátszó társulathoz. Leginkább a színfalak mögött tevékenykedtem. Egy nap, a főszerepet játszó színész hiányzott, így nekem kellett helyettesítenem őt, és egész véletlenül pont azon az estén, egy ügynök is megnézte a darabot.
InStyle: És azóta éled a Hollywoodi színészek életstílusát?
ROB: Hogyne! Most éppen masszázsra megyek, amit azelőtt sosem tettem. És akkor mi van? Most is jobban szeretem a gyorséttermi kajákat, mint a tofut, még mindig pocsék sofőr vagyok és még mindig vannak problémáim az ócskavas 1989-es BMW-m elindításával. Velem tényleg nem lehet nagy feltűnést kelteni.
Forrás: [német] InStyle magazin februári szám

A cikket Bugsy bocsájtotta rendelkezésünkre :)

2013. január 29., kedd

The New York Times, 2010.06.18.

Bugsy, köszönjük a fordítást !



LOS ANGELES

Multimedia

An Undying Career

His Cross to Bear: Heartthrob Vampire

An Undying Career


DESPITE the best efforts of Summit Entertainment’s publicity team, which has a third "Twilight" movie to promote, it took more than a month to corral the heartthrob star of the franchise for an interview. Robert Pattinson, various handlers explained, was at the mercy of a chaotic shooting schedule for "Water for Elephants" his biggest non-“Twilight” picture to date.
Fair enough. A guy’s got to work. But Mr. Pattinson was also not particularly eager to chat for the quadrillionth time about Edward Cullen, the tenderhearted vampire he will reprise on June 30 in “The Twilight Saga: Eclipse.” When he was finally able to break away from the circus (the setting of “Water for Elephants,” not the throng of paparazzi and hyperventilating girls who trail him around), Mr. Pattinson seemed to have a bit of “Twilight” burnout.
“It can get a little boring,” he said softly over coffee at the Four Seasons hotel here, referring both to playing an unchanging vampire and to chewing over the Cultural Importance of It All. “The good news is that the whole thing is done in seven months.”
Not that he’s counting the days or anything.
Fortunately for fans (and Summit) and unfortunately, it seems, for Mr. Pattinson, the tally is short by about a year. Filming may wrap up on the “Twilight” series in seven months, but Summit has decided to split the fourth (and final) “Twilight” novel by Stephenie Meyer,  Breaking Dawn into two parts. So Mr. Pattinson will probably be out hawking the final installment in the summer of 2012.
Please don’t misunderstand him. Mr. Pattinson, 24, is fully aware that he probably would not have much of a career without the “Twi-hards,” as the mostly female following of the movies are known. His only role of note prior to Edward Cullen was a bit part in "Harry Potter and the Globet of the Fire" as Cedric Diggory, the doomed love interest of Cho Chang. To achieve this level of success so soon after coming to Hollywood — “Twilight” and “The Twilight Saga: New Moon” took in a cumulative $1.1 billion at the global box office — is the rarely achieved dream of young actors everywhere.
But the searing, worldwide fame that has come with the franchise has left him emotionally raw. Hunted by the tabloid media (“R-Patz Cuts His Hair!”), Mr. Pattinson changed hotels six times in the month and a half he has spent in Los Angeles filming “Water for Elephants.” He arrived for coffee wearing both a baseball cap and sunglasses to cover his floppy locks and haunting good looks, and he immediately vetoed a booth hand picked by a publicist for its privacy as too public. “Kris is better about dealing with photographers than I am,” he said, referring to his equally sought after co-star, Kristen Stewart after finally settling on an outdoor nook surrounded by tall hedges.
“I’ve learned to let it go a bit, but I’m still really bothered by it,” he said. “The more you are exposed, the more people irrationally hate you, I think we reached a point, a peak, with ‘New Moon’ where the stories became so saturated into the culture that it started to feel normal. It’s like the tabloids don’t know what to write anymore because they’ve used up all their scandals.”
He also worries about getting pigeonholed as nothing more than a teen idol. Sure, he excels as a pale brooder in the gooey “Twilight” movies, as evidenced by how fully Ms. Meyer’s legions — the books have sold about 100 million copies worldwide since 2005 — have embraced him. But Mr. Pattinson talks about a desire to play “characters that are not parodies,” and he would love to do a comedy with Todd Solondz (“Welcome to the Dollhouse”). He would like to have a career like Joaquin Phoenix, somebody who makes unorthodox roles pop. (That’s when Mr. Phoenix is working in front of the camera at all and not pursuing other interests, like music or showing up all bearded and bizarre on the “Late Show With David Letterman.”)
To this end the London-born Mr. Pattinson has been busy accepting roles that seem linked only by a quirky diversity. In “Water for Elephants,” an adaptation of Sara Gruen’s novel, he plays a veterinarian who joins a Depression-era circus after his parents are killed. The indie “Bel Ami,” from the Maupassant novel, co-starring Uma Thurman and Christina Ricci, has him playing an unscrupulous social climber who rises to power in Paris by manipulating wealthy women. A possible role in a western called “Unbound Captives” calls for him to speak almost entirely in Comanche.
“I do think the teen idol thing is something that Robert Pattinson needs to worry about,” said Jeanine Basinger, the chairwoman of the film studies department at Wesleyan University and the author of “The Star Machine.” “The question is whether an actor is so perfect at one thing at a particular point in time that the audience refuses to accept him as anything else.”
She rattled off a list. Christopher Atkins, who shot to fame (with Brooke Shields) in “The Blue Lagoon” but was soon forgotten when he tried other roles. Corey Feldman, along with most of his “Lost Boys” castmates. The verdict is out on Zac Efron, who next appears in the drama “Charlie St. Cloud.” Worrying that “Footloose” was too similar to “High School Musical,” Mr. Efron bailed on the remake and has been absent from the big screen for over a year.
“Usually the guys who have the looks to be teen idols don’t grow up to look like what we think of as rugged leading men,” Ms. Basinger said.
There is hope. Leonardo DiCaprio, whose post-“Titantic” adoration is probably the closest thing to what Mr. Pattinson has experienced, struggled to move beyond Jack Dawson (remember “The Beach”?) but successfully evolved by picking gritty roles and teaming with Martin Scorsese in movies like “The Aviator,” “The Departed” and “Shutter Island.”
“Water for Elephants,” which also stars Reese Witherspoon and Christoph Waltz, is awaiting a release date from 20th Century Fox. It’s the kind of serious literary role that could bring critical attention and stretch minds about Mr. Pattinson’s range. “There is a profound vulnerability about Rob and his mannerisms, and that makes him supremely accessible,” said Elizabeth Gabler, president of Fox 2000, the studio unit making the film. “He also has an innate kindness about him that is wonderful in this role.”
Mr. Pattinson has clearly enjoyed working on something else. He lit up when talking about the shoot, mentioning a scene in which a lion had to bite his arm and another where he had to spend hours shoveling horse manure — an unsettling detail given the grimy condition of his fingernails. “It feels like everyone is an Oscar winner except me,” he said of the cast and crew.
Much is riding on “Water for Elephants” because his leading roles outside of “Twilight” have disappointed or failed at the box office. The inexpensive romantic drama “Remember Me,” released in March, grossed only $19 million in North America. About $35 million in overseas ticket sales eased the pain a little, but the upshot was that Mr. Pattinson appeared unable to anchor a movie despite the “Twilight” nuttiness. “Little Ashes,” a foreign film in which Mr. Pattinson played a randy Salvador Dalí (and filmed before “Twilight”), barely registered a blip in limited release last year.
The only career advice Hollywood veterans have for Mr. Pattinson is to keep doing what he is doing. “Continuing to take different kinds of roles and continuing to take chances will ultimately work,” said Allen Coulter, who directed “Remember Me.” “People unwilling to see him as anything but Edward Cullen will eventually be worn down.”
Part of Mr. Pattinson’s challenge is undoubtedly the vampire. The only movie franchise that remotely compares to “Twilight” in terms of popularity and the number of films starring the same cast is “Harry Potter.” But as the “Harry Potter” stories have progressed, Daniel Radcliffe has been allowed to grow up. By his “Twilight” character’s very nature — a vampire who doesn’t age — Mr. Pattinson is largely stuck.
“I hope it doesn’t start looking ridiculous,” Mr. Pattinson said, referring to himself growing older but playing the same character.
Audiences can judge for themselves at the end of this month when “The Twilight Saga: Eclipse” arrives at the multiplex. The second movie was more about the chemistry between Bella, the sullen high school student (Ms. Stewart), and Jacob, the werewolf (an often shirtless Taylor Lautner). The third movie, filmed at a cost of $68 million and directed by David Slade (“Hard Candy”), is about the triangle: the push and pull of Ms. Stewart’s character between her vampire boyfriend and werewolf admirer.
“As Rob has acted more, he has become less conscious of the camera and more connected to the character,” said Wyck Godfrey, a producer of the first three films. Mr. Pattinson’s confidence is growing, he said, but the actor can still be self-deprecating to a fault. “Rob comes out of every scene thinking, ‘Oh God, that was a disaster.’ ”
“Twilight” fever shows few signs of letting up. Advance sales are on a par with “New Moon,” and the number of licensing deals (Burger King, Vitamin Water, Volvo) is enormous. “Eclipse” may open on a similar scale as “New Moon”; the franchise has probably matured, analysts say. But the last two movies opened during the school year, and the hope is that a marquee summer slot — the Fourth of July weekend — will generate repeat business that dwarfs the other films.
Mr. Pattinson won’t have much time to parse the results, much less take a six-month vacation, which is what Mr. Godfrey said the young actor needs. Production for “Breaking Dawn” starts as soon as October.

Brooks Barnes: A kereszt, amit visel: Vámpír, aki a szívünk csücske

A Summit Entertainment reklám csapatának – mely a harmadik Alkonyat-filmet promotálja – legnagyobb erőfeszítése ellenére is több mint egy hónapba került megszerezni egy interjúra a franchise kedvenc csillagát, Robert Pattinsont. Különböző magyarázatok szerint, ki van szolgáltatva a „Water for elephants” kaotikus forgatási ütemének, mely jelenleg a legnagyobb nem-Alkonyat filmje.

Hát legyen. A fiúnak dolgoznia kell. De Mr. Pattinson sem várta különösebben buzgón, hogy sokmilliomodik alkalommal beszéljen Edward Cullen-ről, a gyengéd szívű vámpírról, akit június 30-tól az „Alkonyat Saga Napfogyatkozás”-ban ismét eljátszik. Mire végre el tudott szabadulni a cirkusztól (a „Water for elephants” díszlete, nem az őt körülvevő paparazzik és hiperventilláló lányok tömege), Mr. Pattinson Alkonyat-kiégettenk tűnt.

„Kicsit unalmas lehet.” mondja lágyan egy kávé fölött itt a Four Seasons Hotelben, utalva egy változni képtelen vámpír megformálására és eltöprengve mindennek kulturális fontossága felett. „A
jó hír az, hogy az egész hét hónap alatt véget fog érni.”

Nem is számolva a napokat vagy bármi mást.

A rajongók (és a Summit) szerencséjére és úgy tűnik, Mr. Pattinson szerencsétlenségére az utómunka egy évvel elhúzódik. Az Alkonyat sorozat forgatásával ugyanis hét hónap alatt végezni fognak, de a Summit úgy határozott, hogy az Alkonyat utolsó kötetét, a Hajnalhasadást két részre osztják. Így Mr. Pattinson az utolsó folytatással való házalást valószínűleg 2012 nyarán fogja befejezni.

Kérem, ne értsék őt félre. Mr. Pattinson (24) teljes mértékben tudatában van annak, hogy további karrierje valószínűleg lehetetlenné válna a „Twi-hard”-ok – ahogy a filmek leginkább nőkből álló rajongóit nevezik – nélkül. Egyetlen jegyzett szerepe Edward Cullen előtt egy falatnyi a Harry Potterben, Cedric Diggory-é, aki Cho Chang szerelmének halálra ítélt tárgya. Ekkora sikert elérni ilyen hamar azután, hogy Hollywoodba érkezett – Az „Alkonyat” és az „Alkonyat Saga Újhold” együtt 1,1 milliárd dollárt termelt világszerte a pénztárakban – mindenhol a fiatal színészek ritkán beteljesült álma.

De a perzselő világhír, ami a franchise-zal jött érzelmileg érzékennyé tette. A bulvármédiától hajtva (R-Patz levágatta a haját!) Mr. Pattinson a „Water for elephants” másfél hónapos Los Angeles-i forgatása alatt hatszor váltott szállodát. A kávéra baseball sapkában és napszemüvegben érkezik, ami eltakarja kócos tincseit és mindig jó kinézetét, és azonnal megvétózza a publicista által gondosan kiválasztott boxot, mert bizalmas viszonyhoz túl nyilvánosnak tartja. ”Kris jobban tervez a fotósokkal, mint én”, mondja, ugyanilyen keresett partnernőjére, Kristen Stewardra hivatkozva, miután egy magas sövényekkel körbevett kerti sarok mellett dönt.

„Valamennyire már megtanultam kicsit könnyebben kezelni őket, de még mindig nagyon zavaróak” mondja. „Minél jobban közszemlére vagy téve, az emberek annál irracionálisabban utálnak, úgy gondolom, mi elértünk egy pontot, egy csúcspontot az Újholddal, ahol az események olyannyira beivódtak a kultúrába, hogy kezdett normálisnak hatni. Olyan mintha a bulvárlapok többé nem tudnának mit írni, mert már minden pletykájukat felhasználták.

Amiatt is nyugtalan, hogy beskatulyázódik, nem több, mint tini bálványként. Sápadt merengőként való kiemelkedését az érzelgős Alkonyat-filmekben mi sem bizonyítja jobban annál, mennyire őrülten veszik őt körül Ms. Meyer csapatai – a könyvekből 2005 óta százmillió kötet fogyott világszerte. Mr. Pattinson viszont olyan karakterek iránti vágyáról beszél, akik „nem paródiák”, és hogy szeretne egy Todd Solondz („Welcome to the dollhouse”) rendezte komédiában játszani. Olyan karriert szeretne, mint Joaquin Phoenixé, aki az általánostól eltérő szerepekkel kísérletezik. (Ez olyan, mint mikor Mr. Phoenix a kamera előtt állva mindent alárendel a munkának és nem érdekli semmi más, mint a zene, vagy szakállasan és bizarr módon fed fel mindent David Letterman „Late Show”-jában.)

Végezetül a londoni születésű Mr. Pattinson szorgalmasan fogadja el az olyan szerepeket, melyek közös nevezője - úgy látszik - egymástól való hangsúlyos különbözőségük. A „Water for elephants”-ban – Sara Gruen regényének feldolgozása – egy állatorvost játszik, aki a Nagy Gazdasági Világválság idején egy cirkuszhoz csatlakozik, miután a szüleit megölték. A független „Bel Ami”-ban – mely Maupassant regénye alapján készült Uma Thurman és Christina Ricci közreműködésével – egy gátlástalan törtetőt formál meg, aki vagyonos nők manipulálásával emelkedik befolyásossá Párizsban. Egy lehetséges szerep az „Unbound captives” című westernben megkívánja tőle, hogy szinte kizárólag komancs nyelven beszéljen.

„Úgy gondolom, a tini bálvány státusz olyan dolog, ami miatt Robert Pattinsonnak aggódnia kell.” - mondja Jeanine Basinger, a Wesleyan University Filmművészeti Tanszékének vezetője és a Sztárgépezet című könyv szerzője. „Jelen esetben az a kérdés, hogy egy színész egy bizonyos szerepben, egy bizonyos időben annyira tökéletes, hogy a néző képtelen elfogadni őt bármi másban.”

Majd végighadar egy listát. Christopher Atkins (Brook Shields-cel) a Kék lagúná-ban vált híressé, de hamar elfelejtették mikor más szerepekkel próbálkozott. Corey Feldman és legtöbb „Lost boys”-os szereplőtársa. A felsorolás Zac Efronnal zárul, aki legközelebb a Charlie St. Cloud halála és élete című drámában fog feltűnni. Abbeli aggodalmában, hogy a „Footloose” túl hasonló lett volna a „High school musical”-hez, Mr. Efron egy feldolgozással segítette ki magát a bajból és egy évig távol maradt a vászontól.

„Azok a fiúk, akiknek megvan a kinézete a tini bálványsághoz általában nem érnek azzá, akit mi markáns férfi főszereplőnek gondolunk.” - mondja Ms. Basinger.

De van remény. Leonardo DiCaprio - akinek Titanic utáni bálványozása a leginkább hasonlítható ahhoz, amit Mr. Pattinson átél - azért harcolt, hogy túllépjen Jack Dawson-on (emlékszünk A part-ra?), de sikeresen tudott kibontakozni bátor szerepek elcsípésével és együttműködve Martin Scorsese-vel olyan filmekben, mint az Aviator, A tégla és a Viharsziget.

A „Water for elephants” – Reese Witherspoon és Christoph Waltz közreműködésével – a 20th Century Fox gyártásában vár bemutatásra. A komoly irodalmi szerepeknek ez egy olyan fajtája, mely magára képes vonni a kritika figyelmét és tágíthatja annak véleményét Mr. Pattinson sokoldalúságáról. „Rob és sajátos modora miatt van benne egy mélységes sebezhetőség, és ez teszi őt páratlanul megközelíthetővé.”, mondja Elizabeth Gabler, a Fox 2000, a stúdió filmet készítő részlegének vezetője. „Miatta van benne egy vele született kedvesség is, ami csodás ebbe a szerepben.”

Mr. Pattinson észrevehetően élvezi, hogy valami máson dolgozik. Felvillanyozódik, mikor a forgatásról mesél, megemlít egy jelenetet, amiben egy oroszlán megharapja a karját és egy másikat, ahol órákat töltött lótrágya lapátolással – körmei piszkossága egy rendetlen részlet. „Olyan, mintha mindenki Oscar-díjas lenne, kivéve engemet,” mondja a szereplőkről és a stábról.

Sokat emlegeti a „Water for elephants”-t, mert az Alkonyaton kívüli főszerepei csalódást okoztak vagy megbuktak a kasszánál. A márciusban bemutatott kis költségvetésű romantikus dráma az Emlékezz rám csak 19 milliót hozott Észak-Amerikában. A tengeren túli jegyeladásokból származó kb. 35 millió csillapította egy kicsit a fájdalmat, de a végeredmény az lett, hogy úgy tűnik Mr. Pattinson az Alkonyat édesség ellenére sem képes hozni egy filmet. A „Little ashes” (az Alkonyat előtt forgatta) egy külföldi film, melyben Mr. Pattinson egy buja Salvador Dalit kelt életre, s ami tavalyi korlátozott forgalomba hozatala miatt alig jegyzett.

A hollywoodi veteránok egyetlen karriertanácsa Mr. Pattinson számára az, hogy folytassa, amit csinál. „Továbbra is eltérő szerepeket vállalni és folyamatosan kockáztatni az elképzelhető legjobb cselekedet”, mondja Allen Coulter, az Emlékezz rám rendezője. „Az emberek vonakodása az ellen, hogy mindenkinek, csak nem Edward Cullennek lássák, ki fog merülni.”

Mr. Pattinson kihívásának kétség kívül része a vámpír. Az egyetlen filmes franchise, mely népszerűségében és a filmeken átívelő azonos szereposztás tekintetében közvetve hasonlít az Alkonyatra, a Harry Potter. De ahogy a Harry Potter történetekben van fejlődés, úgy Daniel Radcliffe-nek is meg lesz engedve, hogy felnőjön. Az Alkonyatban megformált karakter valós természete – egy vámpír, aki nem öregszik – viszont jelentősen megakasztja Mr. Pattinsont.

„Remélem, nem kezd nevetségesnek tűnni,” mondja Mr. Pattinson, utalva arra, hogy ő maga idősebbé válik, de ugyanazt a karaktert játssza.

E hónap végén a közönség maga mondhat ítéletet, amikor az „Alkonyat Saga Napfogyatkozás” megérkezik a multiplexekbe. A második film inkább a búskomor középiskolás lány Bella (Ms. Steward) és Jacob, a vérfarkas (a gyakran póló nélküli Taylor Lautner) közti kémiáról szól. A harmadik film, melyet 68 millió dollárból forgattak és David Slade (Hard candy) rendezett, a szerelmi háromszögről: Ms. Steward karakterének ingadozásáról vámpír barátja és vérfarkas udvarlója között.

„Ha Rob többet játszik, kevésbé fog tudatosulni benne a kamera jelenléte és még inkább azonosul majd a karakterével,” mondja Wyck Godfrey, az első három film producere. Mr. Pattinson önbizalma növekszik, mondja, de a színész képes rögtön túlzottan lebecsülni is önmagát. „Rob minden jelenetből azzal jön ki, hogy 'Oh, istenem, ez katasztrófa volt!'”

Az Alkonyat-láz több jelét is mutatja a csökkenésnek. Az elővételben eladott jegyek száma azonos az Újholdéval, és a licence-tervek (Burger King, Vitamin Water, Volvo) is hatalmasak. A Napfogyatkozás az Újholddal azonos szinten nyithat; a franchise meggyőzően átgondolt, mondják az elemzők. Viszont míg az előző két film az iskolaidőszakban nyitott most a reményt a többi filmet ismét elhomályosító üzletre a nyári időszak – a július 4-i hétvége – nyújtja.

Mr. Pattinson nem akar több időt tölteni a lehetőségek elemzésével, még kevésbé megy hat havi szabadságra, amire Mr. Godfrey szavai szerint az ifjú színésznek szüksége lenne. A Hajnalhasadás munkálatai már októberben elkezdődnek.

Benjamin Locoge, Paris Match, 2010. július 1.


Bugsy, köszönjük a fordítást !


PM: In Paris, last Novem­ber you were really scared by the crazi­ness. How do you feel today Robert Pattinson?
Rob: I feel bet­ter. I’m start­ing to get used to Hol­ly­wood. It all seems just as crazy to me, but I have more con­trol over myself. I know I have to watch what I’m going to tell you for exam­ple… And I’ll never get used to peo­ple who spend their lives fol­low­ing me around or to the peo­ple who use my name to make money. But I’ve learned to speak about the movie, my char­ac­ter and my career.

PM: In this third install­ment your char­ac­ter refuses to sleep with Bella and only thinks about one thing: get­ting mar­ried. It’s an ancient cou­ple con­cept don’t you think?
Rob: This vision is a bit archaic but I assume it. The way I see it, Edward is obsessed that he isn’t human. He would like to not be a vam­pire. There­fore he takes advan­tage of every lit­tle detail that can bring him closer to “nor­mal­ity”. What’s bet­ter than a mar­riage to feel like every­one else? In all clas­sic vam­pire sto­ries, they think of sleep­ing with their prey and are ready to kill for blood. Edward, is search­ing for sim­ple love, to not be dif­fer­ent any­more. But he knows that’s impos­si­ble, that he’s damned to eter­nal life. This is what also causes this pro­found sad­ness in him.

PM: Does Edward represent purity?
Rob: He’s as pure as pos­si­ble! But a vam­pire lives by its instinct, which pushed him each day to find blood to feed and that’s not the purest act in the word. Edward is on a spir­i­tual quest. Love seems to be his reli­gion even though he know he’ll never go to heaven.

PM: Did you speak about your char­ac­ter with Stephe­nie Meyer, the author of the saga?
Rob: Some­times. She was present on the set of the third install­ment with­out being too involved. As long as we haven’t started shoot­ing a scene, I lis­ten to every­thing peo­ple say on my char­ac­ter. Once the cam­era starts rolling how­ever, only the Direc­tor speaks to me. I don’t need to have var­i­ous opin­ion all the time, or to hear comments.

PM: Are you impa­tient to be done with Twilight?
Rob: Not really. A saga such as this one allows me to be on screen often with­out bor­ing peo­ple. If I did one movie after the other I think peo­ple would turn away from me. As Twi­light has become an impor­tant finan­cial asset, pre­pro­duc­tion is quite fast. It allows me to do other projects between shoot­ing 2 movies. Then, the wait is incred­i­ble, fans are impa­tient to see the next “Twi­light” They really don’t care about the “new Robert Pattinson”!

PM: Is Edward more pop­u­lar than Robert?
Rob: You just have to look at the amount of peo­ple who went to see Twi­light and the amount of peo­ple who went to see Remem­ber Me (a film in which he played that came out in April)! It made 70 Mil­lion at the box office whereas Twi­light made 1 bil­lion! But for Remem­ber Me it’s really good.

PM: Why did you want to become an actor?
Rob: I enrolled in the­ater because my dad pushed me too. He thought it would help me over­come my shy­ness. But it’s mostly when I real­ized that all these pretty girls went to these course that I became more atten­tive. Before that I hated theatre.

PM: Were you more inter­ested by cinema?
Rob: I never dreamed of being an actor. It was a chain effect. But I always loved movies. This may seem arro­gant but I think I have good taste in terms of Direc­tors and movies in general.

PM: What kind of movies did you love?
Rob: Amer­i­can movies from the end of the 60s and the begin­ning of the 70s and French movies from “La Nou­velle Vague”. For a long time I was obsessed with Godard’s movies. I would dream of learn­ing French to be able to film with him. “Prénom Car­men” is by far the most beau­ti­ful love story I’ve seen in movies. When I filmed the first Twi­light I had that movie in my head constantly.

PM: How to you imag­ine the rest of your career.
Rob: I’m reached a high level of fame at an incred­i­ble speed. All the movies by authors, the inde­pen­dent movies that I dream to make will surely suf­fer from it. But it could also help them. I don’t know yet. If Godard hired a French teen idol to be the star of his movie wouldn’t it turn out to be noth­ing much? I feel like I have the future in front of me but I also know that I have to make the proper deci­sion to get what I want.

PM: Do you dis­cuss your future with Tay­lor Laut­ner and Kris­ten Stewart?
Rob: We have dif­fer­ent ideas on the way we want our careers to evolve. It’s very bizarre. Tay­lor dreams of doing big block­busters, in action movies. Kris­ten dreams of doing small inde­pen­dent movies that have trou­ble get­ting released as for myself I’m a mix of both.

PM: Your sis­ter is in music. Is she jeal­ous of your success?
Rob: No, she’s been writ­ing songs for years, it’s dif­fer­ent. My fam­ily, my loved ones still live in the UK. They only see from afar this gen­eral crazi­ness, they read it in the press. I don’t think I’ve changed because of the suc­cess. My par­ents came to LA for the first time a few weeks ago. We were con­stantly fol­lowed by paparazzi. They were a bit over­come by every­thing. But the fact that I’m British helps to not sink into the Hol­ly­wood tur­moil. Even though you’ll read a lot of things about me I’m actu­ally quite nor­mal. And to be hon­est I’m seri­ously think­ing of doing music with my sis­ter. It’s a project that should be done before the end of the year.

PM: Did you fol­low the elec­tion in the UK?
Rob: Absolutely! I voted and I think that this coali­tion can be a plus for this coun­try. Nick Clegg and David Cameron look sin­cere and hon­est, full of hope. This duo has to work as well together as Kris­ten and I do.

Inter­view by Ben­jamin Locoge for Paris Match 




Párizsban, múlt novemberben nagyon rémített az őrület. Hogy érzi magát ma Robert Pattinson?

Jobban érzem magam. Kezdek hozzászokni Hollywoodhoz. Minden ugyanolyan őrültnek tűnik számomra, de sokkal jobban tudom kontrollálni magam. Tudnom, látnom kell, hogy pl. mit fogok mondani Neked… És sosem fogom megszokni azokat az embereket, akik azzal töltik az életüket, hogy kövessenek engem, vagy azokat, akik arra használják a nevemet, hogy pénzt keressenek vele. De megtanultam a filmről, a szerepemről és a karrieremről beszélni.

Ebben a harmadik részben a karaktered visszautasítja, hogy lefeküdjön Bellával és csak egy dologra gondol: elvenni őt feleségül. Ez egy ódivatú párkapcsolati felfogás, nem gondolod?

Ez a látásmód egy kicsit régies, de én elfogadom. Úgy látom, Edwardnak rögeszméje, hogy nem ember. Nem szeretne vámpír lenni. Ezért minden apró lehetőséget kihasznál, ami közelebb viheti a „normálishoz”. És mi lehetne jobb egy házasságnál ahhoz, hogy úgy érezzen, mint bárki más? Minden klasszikus vámpírtörténetben álmukban lepik meg áldozataikat és készek ölni a vérért. Edward egyszerűen szerelmet keres, hogy ne különbözzön a többiektől. De tudja, hogy ez lehetetlen, hogy örök életre kárhoztatott. Ez is okozója a benne lévő mélységes szomorúságnak.

Edward a tisztaságot képviseli?

Olyan tiszta, amennyire lehetséges! De egy vámpírt az ösztöne élteti, mai minden nap vért inni hajtja, ami nem a világ legtisztább cselekedete. Edward egy spirituális útkeresésen van. A szerelem a vallása, még akkor is, ha tudja, sosem fog a Mennyországba jutni.

Beszélgettél Stephenie Meyerrel, a sorozat írónőjével az általad megformált karakterről?

Néha. Jelen volt a harmadik rész forgatásán, de anélkül, hogy zavaró lett volna. Amíg nem kezdtük el felvenni a jeleneteket mindent meghallgattam, amit az emberek a szerepről mondtak. Ha azonban a kamera egyszer elkezd forogni, csak a rendező beszél hozzám. Nincs szükségem folyton különböző tanácsokat vagy magyarázatokat hallgatni.

Türelmetlenül várod az Alkonyat befejezését?

Nem egészen. Egy olyan sorozat, mint ez, lehetővé teszi számomra, hogy az emberek untatása nélkül lehessek jelen a vásznon. Ha az egyik (Alkonyat) filmet csináltam volna a másik után, az emberek elfordultak volna tőlem. Amint az Alkonyat financiálisan kiemelkedő előnyre tett szert, az előkészületek gyorsabbak lettek. Ez lehetővé teszi számomra, hogy két (Alkonyat) film forgatása között más feladatokat is vállajak. Aztán, a várakozás hihetetlen, a rajongók türelmetlenek, hogy láthassák a következő Alkonyatot. Tényleg nem törődnek az „új Robert Pattinsonnal”.

Edward sokkal népszerűbb, mint Robert?

Csak nézd meg a tömeget, amely elment megnézni az Alkonyatot, és azokét, akik elmentek megnézni az Emlékezz rámot (egy áprilisban kijött film, amiben játszik)! 70 milliót hozott a pénztáraknák ellenben az Alkonyattal, mely 1 milliárdot! De az Emlékezz rám számára ez nagyon jó.

Miért akartál színész lenni?

Beiratkoztam egy színi csoportba, mert apám is bíztatott. Úgy gondolta segít leküzdeni a félénkségemet. De leginkább azután figyeltem fel rá, hogy rájöttem, az összes csinos lány erre a kurzusra jár. Előtte utáltam a színházat.

A mozi jobban érdekelt?

Sosem álmodtam arról, hogy színész legyek. Ez egy láncreakció volt. De mindig szerettem a filmeket. Arrogánsnak tűnhet, de úgy gondolom általánosságban, rendezők és filmek tekintetében jó ízlésem van.

Milyen filmeket szerettél?

A 60-as évek végének és 70-es évek elejének amerikai filmjeit, és a francia „La Novelle Vague” (Újhullám) filmjeit. Hosszú időn keresztül megszállottja voltam Godard filmjeinek. Meg szerettem volna tanulni franciául, hogy együtt filmezhessek vele. A „Prenome Carmen” (Keresztneve Carmen) messze a legszebb szerelmi történet, amit a mozikban láttam. Mikor az első Alkonyat filmet forgattam folyamatosan ez a film járt a fejemben.

Hogyan képzeled a további karriered?

Hihetetlen sebességgel értem el nagyfokú ismertséget. Minden szerzői film, a független filmek, amiket szeretnék megcsinálni, szenvedni fognak tőle. De segíthet is rajtuk. Most még nem tudom. Ha Godard szerződtet egy francia tini bálványt, hogy legyen a filmje sztárja, nem akarná, hogy másról is szóljon? Úgy érzem, a jövőm előttem áll, de azt is tudom, hogy helyesen kell választanom a célom elérése érdekében.

Beszélgettek a jövőtökről Taylor Lautnerrel és Kristen Stewart-tal?

Különböző elképzeléseink vannak arról, hogyan akarjuk alakítani a karrierünket. Taylor akciófilmekről, nagy kasszasikerekről álmodik. Kristen kis független filmekről, amiket számomra nagyon nehéz megvalósítani. Én a kettő ötvözete vagyok.

A nővéred zenész. Féltékeny a sikeredre?

Nem, évek óta ír dalokat, az más. A családom, a szeretteim nyugodtan élnek az Egyesült Királyságban. Ők csak távolról látják ezt a mindenre kiterjedő őrületet, az újágban olvasnak róla. Nem gondolom, hogy a siker megváltoztatott volna. Néhány hete a szüleim először látogattak LA-be. A paparazzik folyamatosan követtek minket. Elegük lett az egészből. De a tény, hogy brit vagyok segít nem elmerülni a hollywoodi örvényben. Még ha sok mindent olvasol is rólam, valójában teljesen normális vagyok. És, hogy őszinte legyek, komolyan gondolkodom a nővéremmel való közös zenélésen. Ez egy olyan terv, ami még év végéig meg lesz valósítva.

Követted az angliai választásokat?

Teljes mértékben! Szavaztam, és úgy gondolom ez a koalíció előre viheti az országot. Nick Gregg és David Cameron őszintének és becsületesnek látszanak, tele reménnyel. Ennek a párosnak annyira jól kell működnie, mint ahogy Kristennek és nekem.

2013. január 26., szombat

Meglepetéslátogatás a Lifetime című MTV műsorban

Egy szerencsés Twilight rajongó




Hey MTV my name is Laura Culpepper, I'm 19 years old, I'm from B.... Alabama, and I am the winner of the MTV Movie Awards Guest --- Contest. I'm a huge Twilight fan, I'm really excited to see Cam, Kristen and Rob on the red carpet on Sunday, and of course the first scene from the movie. Can't wait to see.
Oh my God – It's Robert Pattinson!!
RP: Would you like to be the first person in the world to watch it?
L: I would absolutely love that. This is so scary. It really is. It was awesome, the scene is great, the stunts are great, Kristen and Rob really, you know, got into the character and Cam and I'm just so glad i'm like the first person to see that.

Hello MTV, én Laura Culpepper vagyok, 19 éves, és B-ből, Alabama, szárzmazom. És én vagyok a nyertese az MTV Movie Awards Vendég Valami Versenynek. Nagy rajongója vagyok a Twilight-nak, és nagyon izgatottan várom, hogy láthassam Cam-et, Kristen-t és Robert-et vasárnap a vörös szőnyegen, és persze a film első jelenetét. Alig várom.
Oh te jó ég – Robert Pattinson!!
RP: Szeretnél te lenni az első a világon aki látja?
LC: Nagyon szeretném. (közben) Ez olyan félelmetes. Tényleg az. (utána) Nagyszerű volt, a jelenet szuper, a stunt szuper, Kristen és Rob tényleg azokká váltak akiket játszottak, és Cam is, és annyira örülök, hogy én lehettem az első aki látta.
És Laura bejegyzése

So, MTV knows I'm a huge Twilight fan. I was unsure if I would do anything related to "Twilight" while I was here since Robert, Kristen, and Cam were only going to be at the awards and I wasn't sure what I'd be doing then, so I didn't arrive with any expectations.
I woke up this morning and was taken to one of the two MTV offices here in L.A. to shoot my video introduction to readers on the blog. I was pretty nervous because I am a horrible speaker and not used to looking into a camera or anything. I was filming the fifth or sixth take of my introduction, when Robert Pattinson tapped me on the shoulder and asked me if I wanted to be one of the first people to see the first scene from "Twilight" (you can watch it too during the Movie Awards preshow this Sunday, June 1 at 7:30pm ET!). The rest is history.
I had a great time talking to Rob, and I'm so thankful to MTV for making it happen! He's a really cool guy and I know he's going to do a great job playing Edward in the movie. Twilighters, the scene you will see during the pre-show on Sunday is amazing, and I know you're all going to love it.

Szóval, az MTV tudja, hogy nagy Twilight rajongó vagyok. Nem voltam biztos abban, hogy fogok-e bármi Twilight-tal kapcsolatos dolgot csinálni amíg itt vagyok, mert Robert, Kristen és Cam csak a díjátadóra jöttek, és nem tudtam, mit fogok csinálni akkor, szóval elvárások nélkül jöttem.

Miután reggel felébredtem, elvittek az MTV egyik irodájába, itt LA-ben, hogy leforgassák a bemutatkozásomat a blog olvasóinak. Elég ideges voltam, mivel szörnyen tartok beszédeket, és nem vagyok hozzászokva ahhoz sem, hogy kamerába nézzek. Az ötödik vagy hatodik alkalommal vettük fel a bemutatkozást, amikor Robert Pattinson kopogtatta meg a vállamat, hogy megkérdezze, szeretnék-e az első ember lenni, aki látja a Twilight első jelenetét. A többi már történelem.

Nagyszerű volt Rob-bal beszélgetni, és annyira hálás vagyok az MTV-nek hogy ezt létrehozta! Nagyon szuper srác, és tudom, hogy nagyszerűt fog alakítani mint Edward a filmben. Twilight-rajongók, a jelenet, amit vasárnap fognak bemutatni, nagyszerű, és tudom, hogy mindannyian nagyon fogjátok szeretni.

És nem tudok ellenállni a fényképeknek sem 

 És szokás szerint a képek

2013. január 15., kedd

Interview Magazine 2008

Mivel a mai posztban 2008-as képeket tettem ki a Pub-ban, úgy gondoltam, érdemes a riportok terén is visszatekintenünk egy kicsit. Főleg, hogy ugye réges-régi anyaoldalunk bezárt és már a gugli sem találja meg. Ezért aztán az ott felhalmozott tudás szőrén-szálán eltűnt.
Mivel Robunk ebben az évben eltűnik nagyrészt szemünk elől, időszerű lesz feleleveníteni, hogy miért is kedveltük meg Őt.

Michael Martin interviewed Robert APttinson for the October 2008 issue of Interview MAgazine with James Franco on the cover). Here’s the article:
– Alert the tabloids: Harry Potter actor linked to drug house! Twenty-two-year-old Robert Pattinson fondly recalls his time living in a “cool little ex-crack den” in London with best friend Tom Sturridge. He’s joking (we think) about their bad behavior as struggling young actors. “We spent the better part of a year just getting drunk every night,” Pattinson admits. “I don’t know if that counts as ‘struggling.’” After the debauchery ended, Pattinson co-starred as Cedric Diggory in two Harry Potter movies. A former child model–he posed professionally from ages 12 to 15 (“when I stopped looking like a girl”)–Pattinson has been dubbed “the next Jude Law” in the British press. “I don’t really see the similarity,” he says. One opportunity to break out comes via next year’s Little Ashes, a Spanish drama in which Pattinson stars as the young Salvador Dali. But first, there’s the vampire thriller Twilight, based on the popular teen books, in which Pattinson plays Edward, a 108-year-old bloodsucker in love with a high school girl. Horror fans are already stalking him. “It’s funny,” Pattinson says, “because teenage girls would say,’ Oh my God, you’re Cedric!’ It switched in a week to ‘Oh, my God, it’s Edward!’ Allegiances change to freely in the teen-girl world.”

Michael Martin 2008 októberében készített interjút Robert Pattinsonnal az Interview Magazine számára (James Franco-val a címlapon). Itt van a cikk:
Riadó bulvárlapok: a Harry Potter színészt kapcsolatba hozták egy drog házzal! A 22 éves Robert Pattinson szívesen emlékszik vissza arra az időre, amikor Londonban legjobb barátjával, Tom Sturridge-vel lakott. Viccelődik (szerintünk legalábbis) a rossz magaviseletükről, amikor még küzdő fiatal színészek voltak. „Az év legnagyobb részét azzal töltöttük, hogy minden este berúgtunk,” vallja be Pattinson. „Nem tudom, hogy ez 'küzdelemnek' számít-e.”
Miután a dorbézolásnak vége lett, Pattinson mint Cedric Diggory szerepelt két Harry Potter filmben. A korábbi gyerek modell – 12-15 éves kora között hivatásosan modellkedett („mikor már nem úgy néztem ki, mint egy lány”) - Pattinson a brit sajtó által el lett könyvelve, mint a következő Jude Law. „Nem igazán látom a hasonlóságot,” mondja. A következő lehetőség jövőre lesz a Little Ashes című spanyol drámával, melyben Salvador Dali-t játssza. De előbb itt van a vámpír krimi Twilight, ami az azonos című népszerű tini-könyv alapján készült, amiben Pattinson egy 108 éves vérszívót alakít, aki beleszeret egy középiskolás lányba. A horror-rajongók már most a nyomában vannak. „Vicces,” mondja Pattinson, „mert a tini lányok azt mondták 'Oh, te jó ég, te vagy Cedric!' Most egy hét után ez átváltozott 'Oh, te jó ég, te vagy Edward!' A hűség túl gyorsan változik a tinédzser lányok világában.”