I have moved to Hollywood and was
interested in doing stories on actors and productions. And Nicholas
Ray, the director from Warner Brothers invited me to a party, in
which he introduced me to a young actor by a name of James Dean. We
seemed to get along very well, I had no idea what his accomplishemnts
were, but he invited me to see the screening of East of Eden. And
because of that screening I got extremely interested in doing a story
on him. There was something there that I sensed would make an
excellent story. At that time in Hollywood there was a wave of style,
it was eminating from the actors' studio, and there was Brando, and
there was Paul Newman, and Montgomery Cliff, and I thought well, just
a minute. There's a new one on the horizon. And I explained to him
what I wanted to do, and it was to go back to Indiana, where he came
from, spend time there, go back to New York, spend time there, and
come back to Hollywood, because the next film he was gonna make was
with, interestingly enough, Nicholas Ray. And we eventually set a
schedule, an itinerary, and we went off to Indiana. And it was a very
memorable experience for me. All very touching. And I started to work
with him in a kind of reconstruction, a visual biography. Dean wasn't
famous as yet, he was on the casp. He liked photographie. He was kind
of amused by it. And then very many instances, it was a compliment to
him that anybody would spend that much time on his life. And nothing
like that he'd been done, and till this day it hasn't been done, it's
the strangest thing. And in some nation, I didn't know he was gonna
die. So I didn't know that I had a --- on my hand, an icon. I was
simply concerned with showing what this type of actor experienced in
their childhood, you know, who influenced them. Nothing came easy to
him. He didn't make friend easily. He just simply needed to push the
envelope as far as he could in a relationship. And I was tenacious, I
was in many ways equal to his temperament. And it worked out.
Hollywoodba költöztem és elkezdtem
történeteket csinálni színészekről és filmgyártásról. Majd
Nicholas Ray, egy rendező a Warner Brothers-nál meghívott egy
partira, ahol bemutatott egy fiatal színésznek, akit James Dean-nek
hívtak. Jól kijöttünk egymással, természetesen fogalmam sem
volt az eredményeiről akkor, de ő meghívott az Édentől Keletre
egyik vetítésére. Annak a vetítésnek a hatására nagyon
szerettem volna egy történetet készíteni róla. Volt valami az
egészben, amiről úgy éreztem, kiváló történetet adna.
Akkoriban Hollywoodban a stílus egy hulláma jött a színészek
stúdiójából (actors' studio – ezt nem tudom, pontosan mi), ott
volt Brando, Paul Newman és Montgomery Cilff, és gondoltam, álljunk
meg egy pillanatra. Itt van egy új a horizonton. Elmagyaráztam
Dean-nek, hogy mit is akartam csinálni, ami abból állt, hogy
lemenjünk Indianába, ahol született, töltsünk némi időt ott,
majd vissza New York-ba, ott is időzzünk egy kicsit, aztán vissza
Hollywoodba, mert a következő filmjét, érdekes módon, pont
Nicholas Ray-el készítette. Aztán készítettünk egy útitervet,
és elmentünk Indianába. Számomra nagyon emlékezetes esemény
volt. Nagyon megérintett. Egyfajta rekonstrukciós módon dolgoztam
vele, egy élettörténet képekben. Dean akkor még nem volt olyan
híres, (ilyen szó nincs, hogy casp, de én ezt értettem...).
Szerette a fényképezést. Lenyűgözte. Nagyon sok esetben egyfajta
bók volt a számára, hogy valaki ennyi időt töltsön az életével.
És semmi olyasmit nem csinált addig, és azóta sem, furcsa volt.
És bizonyos értelemben, nem tudtam, hogy meg fog halni. Nem tudtam,
hogy egy (nem értettem mi) van a kezeim alatt, egy ikon. Csak az
érdekelt, hogy megmutassam, hogy egy ilyen típusú színészt mit
élt át gyerekkorában, mi befolyásolta. Semmi nem jött neki
egyszerűen. Nem barátkozott könnyen. Minden kapcsolatában a
határokat feszegette. Én viszont kitartó voltam, sokban
hasonlított a vérmérsékletem az övéhez. És így jól működött.
-telperion-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése