Interjú
NO:
Az én igazi terepem a színház, nagyon régóta
vagyunk otthon ebben a műfajban. Harminc éve vezetjük a
Cheek by Jowl társulatot, amellyel az egész világon
turnéztunk már, de a londoni Barbican az igazi
otthonunk. Ez pedig az első filmünk volt.
A
Bel Ami történetéről
DD:
A Bel Amit először 18 évesen, fordításban
olvastam, még diákként. Akkor is sokkolt, de még
a mai napig is sokkoló a története. Egy vagány
fiatalemberről szól, aki nagyon szép, majd fel is
ismeri, hogy ezen a szépségén kívül
mással nem büszkélkedhet. Elcsábít
így néhány nőt, nagyhatalmú nőket a
párizsi nagyvilági életben, főleg az akkori fő
médiában, az újságírásban.
A szexet használja és a nők iránta érzett
vonzódását, hogy feljusson a létra
tetejére. És mivel ez egy könyörtelen világ,
fel is jut oda. Nincs erkölcsi győzelem, tehát ez egy
rendkívül ellentmondásos történet. De
Maupassant legveszélyesebb és legironikusabb írása...
az iróniát elsősorban a médiára
alkalmazza. A másik dolog a történetben, hogy
nagyon sok modern kori párhuzamot lehet vonni. A média
manipulációiról, a kormány illegális
háborújáról egy arab ország ellen
a természeti kincsekért, és arról, hogy a
korabeli véleményformáló eszközök
mennyire hódolnak be a kormánynak. A szexről is szól,
a hírességekről, arról, hogy miként
futhat be valaki úgy, hogy nincs egy szemernyi tehetsége
sem.
A
szereplőválogatásról
DD:
Úgy indultunk el, hogy már tudtuk, kivel akarunk együtt
dolgozni, és ők olyan emberek, akiket már régóta
csodálunk. Kristin Scott Thomast ismerjük egy ideje, és
régi csodálói vagyunk Umának és
Christinának és Robnak is. Ott van a kitűnő Colm
Meaney, mint Rousset és az ügyvédet remekül
alakító Timothy Walker és persze Philip
Glenister. Ők mind csodálatos színészek, és
izgalmas volt, hogy ennyi jó képességű emberrel
vághattunk ebbe a nagy színdarabba.
Robert
Pattinsonról és a szerephez való hozzáállásáról
DD:
Nagyon elkötelezte magát a szerep iránt. Már
egy ideje ismertük Robot, és addigra teljesen beleélte
magát a történetbe. Ő egy nagyon komoly fiatal
férfi, és nagyra becsülöm benne, hogy egy
egész hónapra minden mást kihúzott a
határidőnaplójából, és eljött
a próbákra, így egy egész hónapot
csak nekünk szentelt, és a próbáknak, ami
szerintem teljesen ismeretlen a filmes világban. Nagyon
hálásak vagyunk neki ezért. Fantasztikus volt
Robbal dolgozni, nézni őt, ahogy alakul és fejlődik,
mert ő maga akart alakulni és fejlődni. Remek volt.
A
többi színésszel való munkáról
DD:
Mindannyian nagyszerűek voltak és mindannyian másképp.
Emlékszem, milyen jó volt látni őket, ahogy
megjöttek, és mindannyian nagyon értették,
mit kellett tenniük. És egyúttal jó móka
is volt a forgatás, mindannyian belevitték a saját
humorukat, a maguk különböző módján.
Ott volt nekünk Robert Pattinson, Uma Thurman, Kristin Scott
Thomas és Christina Ricci, mint nagyon különböző
színészek, és sikerült összedolgoznunk,
és méghozzá jól. Az anyag is remek volt
persze. Nagyon jó forgatókönyv, nagyon jó,
nagyon mély háttéranyag, nagyon jó
szerepek. Mindenki érezte, hogy húzós a
forgatás. Nicknek és nekem azért, mert ez volt
az első filmünk. Kristinnek, Umának, Christinának
és Robnak pedig talán azért, mert ez olyasmi
volt, amilyet még nem csináltak korábban. És
éppen ezért volt az egész nagyon izgalmas,
mintha a Terra Incognitát fedeznénk fel. Bátran
léptünk be a Bel Ami kegyetlen világába.
A
filmforgatás és a színházi rendezés
különbségeiről
NO:
A forgatás napja olyan volt, hogy először fél
órán keresztül csak a helyszínt igazgattuk,
életet vittünk bele. Reagálni kellett arra, hogy a
színészek mit fognak csinálni a térben és
nem csak megmondani, hogy ide menjenek vagy oda menjenek. Ilyen
felkészítést nem kellett tenni. És
remélem, ezáltal a vásznon is több élet
került a jelenetbe.
DD:
Egy dolog közös számunkra a filmben és a
színházban... az emberek azt mondják, a film
'bepalackozott élet', és a színház is
ugyanaz. A mi első feladatunk volt, hogy életet vigyünk
a történetbe, hogy kihozzuk belőle a legtöbbet. Ott
volt a helyzet, hogy bemutattuk Robot Georges Duroynak, Uma Thurmant
Madeleine Forestiernek. A színész találkozik a
szerepével, és akkor már kialakul valami, már
aznap, hogy megismerik a szerepüket, és ezt imádtuk
a színházban és ezt imádtuk a moziban is.
Hogy mit lehet kihozni a kettejük kapcsolatából,
menni kellett velük és nézni, mi történik.
Arról szólt az egész, hogy hogy voltunk képesek
improvizálni. És ott volt a rengeteg helyszín, a
jelmezek, minden új volt, minden más, és el
kellett kapni azt a világot, amit felépítettek
nekünk. És ez fantasztikus volt, egy nagyon érdekes
folyamat.
A
film körüli részletekről
NO:
Ami igazán csodás ezekben az emberekben, akikkel együtt
dolgozunk egy film készítése során, hogy
rengeteg részletet visznek a munkájukba. Az újság,
a trafikok, minden kis apróság megalkotása a
helyén van. És a munkájuk ezen a téren
fenomenális, az emberek lenyűgöző dolgokat vittek
véghez. Ez csodálatos volt, mert minden jelenet minden
képe így válhatott teljessé.
DD:
Korábban is láttunk már rendezőket, akik arról
beszéltek, hogy mennyire hálásak mindenkinek,
aki segített a film elkészítésében,
és mennyire köszönik nekik a sok segítséget,
és egy bizonyos szintig úgy voltunk vele, hogy
igen-igen, ez a kötelező szöveg. Most azonban, hogy
mindezt megtapasztaltuk, nagyon átértékeltem a
dolgot. Például ott van az újság, ahol
Georges dolgozik. Három különböző ember
munkája volt benne, „megnéztük az 1890-es Le
Figaro-t, hogy milyen betűkkel nyomták, milyen technikával.
A korabeli újságokból átvettünk
betűtípusokat és most nem lehet megmondani, hogy ezt
az újságot nem abban a korban nyomták.” Ez
nagyon megindító volt. Főleg, hogy nem is kaptak
valami sok pénzt, és mégis annyira tökéletesen
csináltak mindent, nagy szeretettel a munkájuk iránt.
Úgy érzem, alázatot érzek ezek iránt
az emberek iránt.
A
közös rendezői munkáról
NO:
Nagyon könnyen ment a munka, sosem volt vitánk az ötletek
megvalósításáról. Néha
egyikünknek tisztább kép volt a fejében a
teendőkről, mint a másikunknak. Én például
sosem beszélek a színészekkel a munkájukról,
az teljesen Declan területe. Ehelyett viszont több időt
töltök az operatőrrel, és néhány
jelenetet én állítok be. A jelenet kezdetén,
mivel meg kell jósolnom, hogy ki mikor mit fog csinálni,
ez benne van a forgatókönyvben, tudom például,
hogy valakinek A pontból B pontba kell eljutnia, akkor
egyszerűen a megfelelő kelléket el kell helyezni, hogy ne
legyenek fölösleges mozgások. Nagyon egyszerű
dolgok ezek.
DD:
Néha furcsa volt, teljesen más, mint a színházi
rendezés, amit már megszoktunk. Nick megtervezi a teret
és ad helyet, hogy mozgathassam a színészeket.
Kellenek a ruhák, a kellékek, akármi, és
ezeknek együtt kell dolgozniuk a színészekkel.
Együtt rendeztünk, de hirtelen másként
kellett együtt rendeznünk és meg is találtuk
azt a módszert, ami mindkettőnknek bevált, de ez
jórészt érzésből sikerült.
A
kedvenc helyszínekről
NO:
A kedvencem a kocsmai helyszín, tetszett a hatalmas,
kovácsoltvas-díszítésű tér. És
kihasználhattuk az emelet jelenlétét is, így
sugallhattuk, hogy a bordélyház odafent működik,
és a lányok lakosztályai fent vannak. Ez egy
remekül kihasználható helyszín volt.
Ráadásul olyasmi, ami nincs benne konkrétan a
forgatókönyvben, és így inspirál,
hogy valami érdekeset, újat vigyünk bele. Vagy
például ott van a jelenet, amikor Georges megérkezik
a szerkesztőségbe. A helyszín nagyon sok lehetőséget
tartalmaz, egy kiadó életét. Ami igazán
nagyszerű volt, hogy talán sikerült láttatni,
hogy Georges megérkezett a szerkesztőségbe, látta
maga körül a sok dolgozó embert, és egyből
megérinti a nézőt az érzés, hogy ő ott
nem akar dolgozni. És ez teljesen igaz, mert tényleg
nem akar.
Robert
Pattinsonról
DD:
Én nem tanárként, én edzőként
látom saját magamat. A színészek meg
tudnak csinálni olyan dolgokat, amiket én nem, én
csak segíthetek nekik, hogy felfedezzék magukban a
képességet valamire. És Rob képes volt
változni. Akarta a változást, akart valami újat,
valami mást csinálni. A próbák nagy
kihívást jelentettek számára, és
éppen ezért vállalta őket. Nagyon korrekt volt
tőle, hogy szabaddá tette magát és elkötelezte
magát eziránt a szerep iránt, és örültem,
ahogy láttam minden nap, ahogy egyre jobban megváltozott.
Különleges ember.
...
NO:
Nagy meglepetés lesz őszintén szólva. A
rajongói eddig egy kedves, szép fiúnak látták,
talán vámpír volt, de mégis egy kedves,
szép fiú. Most azonban nem egy kedves fiú, ebben
a filmben nem. Kemény és nehéz eset, és
ez egyfajta sokk lesz a rajongóknak.
DD:
Kemény, és főleg a történet, a karakter
miatt. És ez a keménysége teszi jóvá
és ez a nagyszerű benne. Szerintem remek társulat
dolgozott itt együtt, számomra mindannyian nagyon
fontosak voltak, de elsősorban a négyőjükről szól
a történet, Robról, Umáról,
Kristinről és Christináról, látható
a remek összjáték... és Rob személyesen
is szenvedéllyel játszotta a szerepet. Ragaszkodott,
hogy ott legyen a többi jelenet forgatásán is,
nagyon odafigyelt a részletekre. Hallani híres
színészekről, akik otthagyták a jelenetet, de
itt ilyesmiről szó sem volt, nagyon sokat tanulhattak
egymástól. Csodálatos élmény volt,
és kiváltságnak érzem, hogy ezekkel az
emberekkel együtt dolgozhattam.
Az
új tapasztalatról
NO:
Egyszerűen imádtam.
DD:
A színészekkel való munka, a helyszínek
megtalálása, a kialakításuk, a
rögtönzések, a gyors gondolkodás mind új
volt. És nagyon átéreztük ezt... különös,
hogy mennyire más volt a színházhoz képest,
az utolsó pillanatbéli változások miatt,
a másodperc törtrésze alatt hozott döntések
miatt, amiről az egész filmvilág szól. És
egy igazán jó színházi rendezőnek be
kell látnia, hogy itt ezekre a dolgokra van szükség.
Szerintem jól megfeleltünk ebben, élveztem ezt a
munkát. Jó móka volt. Nagyon életteli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése