You look at the film industry now and
everyone throat cut, especially if you live in LA, I mean when I
grew up in London, before, I was basically unemployed, I guess it was
easier to have proper friendships when you're unemployed and no hope,
but seeing how the Blue Tongue Group came together, they all
seemed to support each other, and they're also creating such kind of
high quality work, and really without letting their egos get
involved, and to experience that first hand was kind of amazing, and
I was really glad to have been a part of it for a few months.
Ha ma megnézzük a filmipart, akkor
mindenki olyan, mintha legszívesebben elvágná a másik torkát, főleg ha LA-ben élsz,
pedig amikor felnőttem Londonban, mielőtt, mikor még munkanélküli
voltam, azt hiszem könnyebb volt rendes barátokat találni, amikor
nem volt az embernek munkája és remény nélkül volt, de azt
látni, ahogy a Blue T csapat létrejött és ahogy támogatták
egymást, miközben színvonalas munkát hoztak létre, és tényleg
az egójuk nélkül dolgoztak, és az, hogy ezt elsőkézből
tapasztalhattam meg, az nagyszerű volt, és nagyon örülök, hogy
részese lehettem egy pár hónapig.
És vajon mikor lesz meg a vigyorgós rész is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése