Rob a Jimmy Kimmel show-ban

Robert Pattinson - Interview - Jimmy Kimmel 6... by IdolxMuzic

Our first guest tonight is an internationally adored young man who’s traded in his fangs for good, his new movie’s called The Rover it opens in NY in LA tomorrow, please say hello to Robert Pattinson!

J: Never really fades. All right ladies, calm down, Robert has something he needs to say to you.

RP: God I still get so nervous it’s crazy.

J: I don’t blame you for getting nervous, there’s people screaming at you. Like if that happened when you walk into a mall or something, you’d probably call the police. How is everything?

RP: Yeah, good.

J: Last time you were here you told me you’re living arrangements were a little bit shaky, you said you were living under an archway next to some garbage cans. Is that still the case?

RP: I wish. It’s come a way (??) downhill.

J: Do you have a home now, have you found a place to be, to exist?

RP: Yeah, I mean, I kind of found a little, find myself a little bit more at home in LA.

J: Are you staying inside the house now, or you’re still sleeping outside of the house for no reason?

RP: My parents borrowed my house.

J: They did?

RP: Which I was borrowing of someone else and then kicked me out of it when I came back from Toronto.

J: Really?

RP: So now I’m homeless again.

J: You are a homeless again, that’s crazy! What happens with all your stuff, if you don’t have a house where do you keep it all?

RP: I’m not entirely sure. Somewhere. I wish I do.

J: It’s somewhere in California?

RP: Yeah, I think I have some storage spaces that has some kind of secret key to them somewhere.

J: Do you not know exactly where the storage spaces are?

RP: I’m sure it’s somewhere, one of my, one of my minions.

J: Do you keep minions in your storage space as well?

RP: hát ezt nem értettem

J: And what kind of stuff you keep in your storage facility? I have stuff I don’t know why I won’t throw away, I should throw it away or give it away, but I wanna hang on to it, even though I know I’ll never see it again.

RP: Are you talking about something specifically? Sounds like you’re really thinking about something.

J: Yeah I am thinking about certain things, like pieces of furniture and stuff like that that I have some weird attachement to them for some reason and I keep it, thinking I’m gonna give it to a relative or one of my kids or something like that.

RP: Yeah I was looking for my Teen Choice awards surfboards the other day cause I wanted to make a kind of glory corridor (???) to intimidate guests when they come to the house, like hunting trophies

J: Are those shaped like a surboards?

RP: Surfboards.

J: Really? How many of those do you have?

RP: Well I just gonna --- but I don’t have as many as I thought I did. I was like I gotta have like 30, and I have like 3.

J: So you’re gonna put your teen choice awards on display?

RP: Yeah, and I couldn’t find many, I could only find one, I think they printed the names, they printed the awards all of them on one, that I kind of, they cheated me out of my 30 surboards.

J: Those teen choice, no I’m sure you’ll win more, maybe you’ll build yourself a home out of teen choice awards. You claim to own like a thouands suits, yes? I never know with you because the last time you were here, that you make up a lot of lies for no reason.

RP: It’s panic, it’s panic.

J: Is it?

RP: Yeah, it’s sometimes, german (???) I don’t know I just go down the rabbitwhole that I can’t get out of, for some reason I have an extraordinarily heavy saliva.

J: What does that mean?

RP: It’s funny, I noticed the other day that someone, why am I talking about that,

J: You mean it’s gotta more thickness

RP: It is if I try to spit I can only get it back foot (őőőőő)

J: Really?

RP: Someone infromed me the other day cause that I have very heavy saliva, I thought because I didn’t have much lip power but it’s only easier when I’m lying for some reason I think the panic gives me adrenalin, it makes you

J: It helps loosen your saliva up.

RP: Out.

J: What? I’ve never heard anyone say they have heavy saliva before. Have you weighed it?

RP: --- opening my mouth

J: We should have people drool into a glass and weigh yours against theirs.

RP: I know. Have you ever had someone spit on you? Like, in a kind of erotic way?

J: Let me think about it for a second. No I haven’t, I haven’t had that.

RP: It’s pretty great.

J: It’s good, yeah? But your saliva is so thick you can literally bruise somebody.

RP: Hurt someone (???)

J: This seems like a good time for us to take a break. Are you watching the world cup?

RP: I watched it today.

J: Are you a soccer guy? Let me know, you’ll think about it --------------- We’ll be right back, Robert Pattinson is here.

J: That is Robert Pattinson in The Rover. It’s a nice scene there.

RP: It’s sort of a sequel to Broke Back Mountain, that’s our first date.

J: There’s a lot of chemistry between you, I like that.

RP: I just fainted.

J: Where did you shoot the movie?

RP: In Australia.

J: In Australia, yeah. What part of Australia?

RP: Mainly in a town called Marree, which is like 8 hours the Outback from Adelaide. There’s nothing around. It’s a town of 50 people.

J: Wow!

RP: Yeah.

J: They couldn’t find a more conveniently located

RP: It looks almost identical to the North of LA, it’s just some sand.

J: Your storage facility is probably right next to that place which is exactly like that. And did you like being in that tiny little town like that?

RP: Yeah, I know, it was great. It was an interesting place as well, it was kind of, there was something quite magical about it. It’s serene in its desolation

J: Did they find about your heavy saliva while you were there?

RP: No. Thank God!

J: They did not find about it. How many people live in that area? In that town?

RP: There’s like 50 people and in the next town there’s 3 hours away or something.

J: What do they do for a living, the fifty people? Do they do anything?

RP: I have no idea, there’s literally nothing there.

J: How long were you there?

RP: About a month.

J: You didn’t talk to any of the 50 people in that town?

RP: No no, I did.

J: You could literally have slept in each one of their homes for one night.

RP: Speaking of it, literally there’s been some incredibly bizarre experience. I think Guy, I called Guy Pearce one night, like we lost him, people got disappearing, because there are no street lights outside the pub, like we were all living in a pub and if you left, you were gone. And one night me, couple other, me and Scoot McNairy he plays my brother, and we were looking for Guy and suddenly come to the one light on the house, it was like four o’clock in the morning and Guy is giving like this 80 year old woman a back massage with his shirt off, it’s just the story.

J: I don’t know if this is one of you lies or not, but I like it.

RP: Another day Scoot came back one day, just like on a horse, he was lost for four hours and we were going on a search and he suddenly walks back, riding bareback on a horse, he’s never ridden a horse before, and we literally were like ‘where did you get this horse from?’ And he was like ‘it was just tied up’

J: The movie is called The Rover, it opens in NY and LA tomorrow. I don’t know if I believe anything that you said, but the movie came out great. Robert Pattinson everybody, we’ll be right back!

Ma esti első vendégünk egy nemzetközileg imádott fiatalember, aki végleg megszabadult az agyaraitól, az új filmje a The Rover holnap kerül a mozikban New Yorkban és Los Angeles-ben, köszöntsétek Robert Pattinsont!

J: Soha nem halkul el. Rendben hölgyeim, nyugodjatok le, Robertnek lenne némi mondanivalója.

RP: Istenem, még mindig ideges leszek, őrület.

J: Nem hibáztatlak miatta, elvégre az emberek sikítoznak rád. Ha ez egy boltban történne meg, akkor hívnád a rendőrséget nem? Hogy mennek a dolgok?

RP: Elég jól.

J: Amikor legutóbb itt voltál azt mondtad, hogy a gondjaid voltak a lakhatással, azt mondtad, hogy egy árkádsor alatt élsz szeméttel körülvéve. Még mindig így van?

RP: Szeretném. Azóta csak lefelé süllyedtem.

J: Van most otthonod, találtál egy helyet ahol lehetsz?

RP: Igen, találtam egy kicsit, most már otthonosabban érzem magam LA-ben.

J: És most már bent laksz a házban, vagy házon kívül alszol, minden ok nélkül?

RP: A szüleim kölcsönkérték a házam.

J: Tényleg?

RP: Amit valaki mástól kölcsönöztem, aztán kirúgtak amikor visszajöttem Torontóból.

J: Igazán?

RP: Szóval most megint hajléktalan vagyok.

J: Megint hajléktalan, ez őrület! Mi van a cuccaiddal, ha nincs házad hol tartod a dolgaidat?

RP: Nem nagyon tudom. Valahol. Szeretném tudni.

J: Valahol Kaliforniában?

RP: Igen, szerintem van valahol egy raktáram, aminek van valahol egy titkos kulcsa.

J: Pontosan nem tudod hol van ez a raktár?

RP: Biztos van valahol, az egyik, az egyik kegyencem (talpnyalót is jelent) tudja.

J: Kegyenceket is tartasz a raktáradban?

RP: hát ezt nem értettem

J: És milyen dolgokat őrzöl a raktáradban? Nekem olyan dolgaim vannak ott, amiktől valamiért még nem szabadultam meg, pedig kéne, vagy elajándékozni, de mégis ragaszkodok hozzájuk akkor is, ha tudom, hogy soha nem látom újra őket.

RP: Kifejezetten valamire gondolsz? Úgy hangzik, mintha gondolnál valamire.

J: Igen, bizonyos dolgokra gondolok, bútorokra meg ilyenekre, amikhez furcsa módon ragaszkodok, és megtartom őket, arra gondolva, hogy odaadom egy rokonnak vagy a gyerekeimnek.

RP: Igen, a múltkor kerestem a Teen Choice Awards-os szörfjeimet, mert akartam egy dicsőség folyosót csinálni, hogy megfélemlítsem azokat, akik hozzám jönnek. Úgy, mint a vadásztrófeákat szokták.

J: Olyan alakúak mint a szörf?

RP: Szörfdeszkák.

J: Igazán? Mennyi van belőle?

RP: Nos, nincs annyi, mint amennyit hittem. Azt hittem, van vagy 30, de aztán kiderült, hogy csak 3 van.

J: Szóval most kiállítod a Teen Choice díjaidat?

RP: Igen, de nem találtam sokat, csak egyet találtam, szerintem rányomtatták a neveket, az összes díjat egyre nyomtattták rá, szóval csaltak, nem kaptam meg a 30 deszkámat.

J: Azok a Teen Choice-osok, biztos vagyok benne, hogy kapsz még majd, akár egy házat is felépíthetsz belőlük. Azt állítottad, hogy legalább ezer öltönyöd van, igaz ez? Sose tudom nálad, mert a legutóbb azt mondtad, hogy ok nélkül szoktál hazudni.

RP: A pánik miatt, a pánik miatt.

J: Igen?

RP: Igen, néha, egyszerűen lecsúszok a szakadékba, ahonnan nem tudok feljönni; de valamilyen oknál fogva különlegesen nehéz súlya van a nyálamnak.

J: Ez mit jelent?

RP: Vicces, a minap amikor beszéltem valakivel, nem is értem, miért beszélek erről

J: Úgy érted sűrűbb?

RP: Ha köpni próbálok, akkor (ezt itt nem értettem)

J: Igazán?

RP: Valaki mondta a minap, hogy nehéz a nyálam, arra gondoltam, hogy azért, mert nincs erő az ajkaimban, de ha hazudok, akkor a pánik okozta adrenalin erőt ad, amitől

J: Fellazul a nyálad.

RP: Ki. (itt mondott valamit az out előtt, de nem tudom mit :S)

J: Mi? Még senkitől nem hallottam, hogy nehéz lett volna a nyála. Megmérted már?

RP: --- kinyitni a számat.

J: Meg kéne kérni emberkéket, hogy nyáladzanak egy pohárba, és akkor összehasonlíthatnánk az övékét a tiéddel.

RP: Tudom. Volt, hogy már rádköpött valaki? Olyan erotikus módon?

J: Hadd gondolkodjam egy kicsit. Nem, az még nem volt meg.

RP: Elég jó.

J: Jó, mi? De a te nyálad olyan sűrű, meg is sérthet valakit.

RP: Bánthatok valakit (???)

J: Ez jó alkalomnak tűnik, hogy szünetet tartsunk. Nézed a világbajnokságot?

RP: Ma néztem.

J: Érdekel a foci? Majd elmondhatod, gondolkodj rajta. Nemsokára visszatérünk, Robert Pattinson van itt!

J: Robert Pattinson a Roverben. Nem semmi jelenet volt.

RP: Egyfajta folytatása a Broke Back Mountainnek (elfelejtettem a Magyar címét és nincs kedvem megkeresni :P), ez itt az első randink.

J: Nem semmi vonzalom van közöttetek, tetszik.

RP: El is ájultam tőle.

J: Hol forgattátok?

RP: Ausztráliában.

J: Ausztráliában, igen. Melyik részén?

RP: Főleg egy kis városkában, amit Marree-nek hívnak, olyan 8 óra autózásra Adelaide-től. Semmi nincs körülötte. Olyan 50-en laknak ott.

J: Wow!

RP: Igen.

J: Nem találtak valami kényelmesebb helyet?

RP: Pont úgy néz ki, mint LA északi része, csak homok.

J: Lehet, a raktárad is ott van valahol, ami pont úgy néz ki. És jó volt ilyen apró városkában lenni?

RP: Igen, nagyszerű volt. Érdekes hely volt, volt benne valami varázslatos. Békés a maga pusztaságában.

J: Ők is megtudták, hogy nehéz a nyálad?

RP: Nem. Hála Istennek!

J: Nem tudták meg. Hányan élnek azon a környéken? Abban a városban?

RP: Olyan 50-en élnek a városban és a következő város olyan 3 órányira van.

J: Mit dolgozik az az 50 ember? Csinálnak valamit is?

RP: Fogalmam sincs, szó szerint semmi nincs ott.

J: Meddig voltál ott?

RP: Úgy egy hónapig.

J: És nem beszéltél senkivel az 50 ember közül?

RP: De, de, beszéltem.

J: Szó szerint mindegyikük házában is aludhattál volna.

RP: Erről jut eszembe, volt pár nagyon bizarr történet. Guy-t hívtam egyik este, mert elvesztettük, mert a kocsmán kívül nem volt lámpa, nem voltak lámpák az utcán, és mind a kocsmában laktunk, és ha kimentél, akkor elvesztél. És egyik este én és még páran, én és Scoot McNairy aki a testvéremet játssza a filmben, elmentünk megkeresni Guy-t, és elértünk ahhoz a házhoz, ahol világított a lámpa, olyan hajnali négy volt, és ott volt Guy aki egy olyan 80 éves nő hátát masszírozta és a pólója nem volt rajta, szóval ez csak az egyik történet.

J: Nem tudom, hogy ez csak egyike-e a hazugságaidnak, de tetszik.

RP: Egyik nap pedig Scoot egy ló hátán jött vissza. Már nem találtuk vagy négy órája és éppen indultunk a keresésére, amikor ott lovagolt a lovon (na jóóóóó), és még nem is lovagolt előtte soha, mi meg kérdeztük, hogy mégis honnan van a ló, mire azt mondta, hogy hát csak ott volt kikötve.

J: A film a Rover, holnap kerül mozikba New Yorkban és LA-ben. Nem tudom, hogy bármit is elhihetek-e abból amit mondtál, de a film nagyszerű lett. Robert Pattinson mindenki, nemsokára visszatérünk!

ABCatthemovies kritika a The Roverről

M: But first David, I think we’re gotta go with The Rover.

D: Well, 10 years after the collapse Outback Australia is a grim, barren place, where outcast of mixed races scrabble to survive in a world where the only curreny accepted is the US dollars. Here desperate ruthless men and women cling to a small venir??? of civilazation. Eric, Guy Pearce, seems when we first see him, to be a tired and beaten man. But when three men steel his car, he becomes obsessed with getting it back. For reasons that are like many elements of the film held back from the audience. While doggedly persuing the men who stole his transportation, Eric reluctantly joins forces with Rey, Robert Pattinson, the injured brother of one of the men.

M: De először David, nézzük a Rovert.

D: Nos, 10 évvel az összeomlás után Ausztrália Isten háta mögötti része egy gyászos és sivár hely, ahol vegyes fajok kirekesztettjei küzdenek a túlélésért és ahol az egyetlen elfogadott pénznem az amerikai dollár. Kétségbeesett és kegyetlen férfiak és nők kapaszkodnak a megmaradt civilizáció darabkájába. Eric, Guy Pearce, egy -  amikor először találkozunk vele -, fáradt és levert embernek tűnik, de amikor három ember ellopja az autóját, megszállottá válik, hogy visszaszerezze azt; olyan okok miatt amiket, mint a filmben sok mást is, visszatartanak a nézőktől. Míg makacsan üldözi az autóját ellopó embereket, Eric kelletlenül magával viszi Rey-t, Robert Pattinsont, az egyik tolvaj testvérévt.

Much was expected of Australian director David Michod after his brilliant, unsettling debut feature, Animal Kingdom. Expectations that have for the most part being met with his second feature. The Rover is a road movie, that inevitably evokes the Mad Max films, because like them it’s set in the desert of an apparently ruined Australia. The new film is also an odd couple movie. With Eric, an apparently decent man, forming a reluctant partnership with the untrustworthy and unpredictable Rey. The film is pretty violent and is structured around a series of suspenseful scenes that are very well handled. Only at the very end does the confrivants of the whole entreprise show through. And by then you’ve either embraced the film for the sheer cinematic smarts it exhibits, or rejected it. Cinematography by Argentina’s Natasha Braier is excellent and among the fine actors to make major contribution are Gillian Jones, as a sinister old woman, Susan Prior, as an isolated doctor, David Field as one of the car thieves, and American Scoot McNairy, who’s Rey’s vicious brother. Margaret, what did you think of The Rover?

Sokat vártak az ausztrál rendezőtől, David Michodtól az első, ragyogó egyben felkavaró filmje, az Animal Kingdom után. Ezek az elvárások a második filmjében nagyrészben teljesültek. A Rover egy road movie, ami elkerülhetetlenül felidézi a Mad Max filmek hangulatát, elvégre azok is a sivatagban játszódtak egy látszólag tönkrement Ausztráliában. Az új film egyben egy furcsa pár filmje is. Egyikük Eric, egy látszólag rendes ember, aki vonakodva ugyan, de társul a megbízhatatlan és kiszámíthatatlan Rey-el. A film elég erőszakos és várakozásokkal teli jelenetek sorozata köré épül, amiket nagyon jól kezeltek. Egyedül a film legvégén kerül bemutatásra az egész vállalkozás. Addigra vagy beleélted magad a hamisítatlan filmszerű fortélyok bemutatásába, vagy elutasítod. Natasha Braier argentín fényképész munkája kiváló, és a jó színészek között olyanok járultak hozzá a filmhez mint Gillian Jones, mint egy vészjósló idős nő, Susan Prior, egy elszigetelt orvos, David Field mint az egyik autótolvaj és Scott McNairy, Rey gonosz bátyja. Margaret, mit gondolsz a Roverről?

M: I think it is spare genre filmmaking. It is really-really well done, I think Robert Pattinson, that role could have gone so easily awry, and I think he handles it fabuously. Guy Pearce is just wonderfully solid as Eric. I think, one of the great thing about this film is the soundscape on it. With music by Antony Partos and --- contributing as well on the sound design, I think it great, I mean it must be enormous pressure on David Michod to come up with a film after Animal Kingdom and he tries to make this one here in Australia, you know, trying to conceive all the future that is possibly real for this country, so there’s social and economic subtext to the film.

M: Szerintem ez egy igazi zsánerfilm (életfilm/művészfilm). Nagyon-nagyon jól csinálták meg, szerintem Robert Pattinson - kinek a szerepe nagyon könnyen kudarcba fulladhatott volna- , szerintem meseszépen oldja meg a feladatot. Guy Pearce gyönyörűen alapos mint Eric. Szerintem az egyik legjobb dolog a filmmel kapcsolatban a zenei világa. A zeneszerző Antony Partos és --- hozzájárulása nagyon jól hangzott, úgy hiszem, hogy David Michod rendezőn elképesztő nyomás lehetett, hogy az Animal Kingdom után előálljon valamivel, ráadásul itt, Ausztráliában, egy olyan jövőt alkotva meg, ami igen is lehetséges ennek az országnak, van benne társadalmi és gazdasági vonal is.

D: I think inevitably after Animal Kingdom which was so good, you feel slightly let down with this. Not greatly, because it’s a beautifully made film

D: Szerintem elkerülhetetlen, hogy az Animal Kingdom után, ami annyira jó volt, ne okozzon ez egy kis csalódást. Nem nagyot, mert gyönyörű film lett

M: It’s so different. He’s being really wise to go ’okay, I’m going out there, filling these rangers, here I come’, I’m giving it four stars.

M: Nagyon különböző. Nagyon bölcs dolgo volt, hogy azt mondta, ’kiállok, hadd jöjjenek,’ szóval én négy csillagot adok a filmnek.

D: Yes, I am too, four stars.

D: Igen, én is, négy csillagot.

A tizes csatorna riportja a The Rover megnyitóján

I: I’m joined by two of the stars, Mr Robert Pattinson and Mr Guy Pearce, guys welcome!

RP: Thanks for having us!

I: I’m not your first red carpet in Sydney town, are you pleased to be back?

RP: Yeah, absolutely. There’s always a great reception, I’ve never been in the winter though, it’s really strange, doesn’t make any sense.

I: Some of these fans over here have been here since six o’clock this morning. Do you ever feel guilty when they are out there in the cold that long?

RP: Every time. --- my mind. (I trembel, can’t put my mind in it????)

I: One place that wasn’t cold Guy Pearce was where you were filming The Rover. In the --- desert, what temperature did it get up to there?

GP: I think it generally sort of, the heighest was probably about 45, but it wasn’t consistant, so we had some cooler days as well, thankfully.

I: Some pretty intense filming can I say, between the two of you, how did you switch off at the end of the day?

GP: I don’t know, I think you naturally do, it was a pretty intense film to work on, and it’s exhausting not to switch off, and the nice thing is, we were all kind of living together in hotels and motels, so we’d just meet each other in the dining room and had dinner together, really.

I: Did you like working on your first Australian film?

RP: Yeah, I didn’t even really realize it was an Australian film until  I saw it. It has a very distinct like Australian flavour, it’s definitely an Australian film, even though I’m not playing an Australian in it.

I: You’ve just been working with an other Australian in the desert again, am I right? With Nicole Kidman in Morocco?

RP: I was like, who was that? Yeah, yeah, no, she’s amazing, she’s great.

I: So is it your new plan, you gonna work with Australian filmmakers?

RP: In the desert really, it’s all I’m gonna do from now on.

I: Do you think we’ll see you back making more Australian films?

RP: I’d love it, yeah. There’s really great crews, it’s a very specific kind of persons?? in the Australian film industry. It’s kind of weirdly relaxed, though also very focused, I think they’re quite ambitious, Australian filmmakers as well. So yeah, I’d love to.

I: Well we always welcome you, it’s great to see you both, enjoy tonight’s premier here at the Sydney Film Festival and thanks for talking to us.

I: A film két sztárja van mellettem, Mr Robert Pattinson és Mr Guy Pearce, üdvözöllek titeket!

RP: Köszönjük, hogy fogadtál!

I: Nem ez az első vörös szőnyeges premiered itt Sydney-ben, örülsz, hogy megint itt lehetsz?

RP: Igen, nagyon is. Mindig jól fogadnak, bár télen még nem voltam, nagyon furcsa.

I: A rajongók közül néhányan már reggel hat óta itt fagyoskodnak, érezted már magad bűnösnek emiatt?

RP: Minden alkalommal. Nem is tudom megérteni, miért csinálják.

I: Ha volt valami, ami nem volt hideg Guy Pearce, az az, ahol forgattátok a Rovert. Milyen meleg volt a sivatagban?

GP: Általában olyan 45 fok körül volt, de nem állandóan, voltak hűvösebb napok is szerencsére.

I: Igen intenzív film volt felvételek voltak kettőtök között, hogy kapcsolódtatok ki a nap végén?

GP: Nem tudom, szerintem természetesen jött, valóban intenzív volt és fárasztó lett volna nem kikapcsolódni. De általában együtt voltunk egy hotelben vagy egy motelben, és együtt vacsoráztunk mindig.

I: Szerettél az első ausztrál filmeden dolgozni?

RP: Igen, bár amíg nem láttam a filmet, nem is jöttem rá, hogy ausztrál. De nagyon ausztrál légköre van, határozottan ausztrál film, bár én pont nem egy ausztrált játszok.

I: Most dolgoztál egy másik ausztrállal is, ráadásul egy sivatagban, igaz? Nicole Kidmannal Marokkóban.

RP: Majdnem azt kérdeztem, kivel is? De nem, igen, Nicole nagyszerű volt, lenyűgöző.

I: Szóval ez az új terved, hogy ausztrálokkal fogsz dolgozni?

RP: A sivatagban, igen. Mostantól csak ezt fogom csinálni.

I: Szerinted látni fogunk még itt, ausztrál filmekben?

RP: Jó lenne. A stábok nagyon jók itt, van egyféle különlegességük. Furcsán nyugodtak, ugyanakkor fókuszáltan dolgoznak és törekvőek is. Szóval szeretnék még itt dolgozni.

I: Nos, mindig szívesen látunk, élvezzétek a ma esti premiert itt a Sydney Film Fesztiválon, köszönjük az interjút.

Köszönjük, köszönjük, köszönjük.

Hehe :)

-twmmy-

A The Fix beszélget Robbal és Guy-al,

arról, hogy milyen fura dolgokat csináltak forgatás közben :)


remélem, ez a videó nem problémáskodik a későbbiekben :)

The Fix Talk with RP and GP

I: First thigs first, I watched the Rover, thought it was brilliant. I watched some of it kind of behind my hand. What was going through your mind when you were shooting these violent scenes in the film?
GP: In a way we were sort of able to laugh about the things that we were doing, obviously while we were doing them we were really just trying to inhabit the experience I suppose the characters were having, but I think we all certainly respected the intensity of what the work was and what was required, but I think we were all kind of able to laugh at the end. It seemed pretty crazy some of the stuff that we were doing.
RP: It’s not like pornographic violence as well, it doesn’t seem like, it’s just you know, some movies have this sort of like torture porn thing, this is just like ravel in it.
GP: No, no, that’s right. There’s no gloating (??), I don’t think.

I: Először is, láttam a Rovert és remek filmnek találtam. Bár néhány részét a kezeim mögül néztem. Mire gondoltatok amikor ezeket az erőszakos jeleneteket forgattátok?
GP: Bizonyos módon tudtunk rajtuk nevetni, nyilvánvalóan amíg az ember csinálja a felvételt, addig próbálja magáévá tenni azt az élményt, amit a karakter átél, de szerintem mindannyian tiszteltük a munkát és amit az megkövetelt, ugyanakkor tudtunk is nevetni rajta a végén. Néhány dolol egész őrültnek tűnt.
RP: Ebben a filmben nem az a pornográf erőszak van, sok filmben az a kínzó erőszak van, amiben szétszedik az embert.
GP: Ez igaz. Ebben nincs káröröm, szerintem.

I: What was it like to film in the Outback for two months? What was that like?
RP: There’s a sort of serenity about it, I think it really helps with your concentration, cause there’s literally no distractions at all. And also you can kind of, when I like doing weird stuff in between takes and things just to kind of I don’t know, like it does something, and knowing that no one’s really judging your weirdness, like at the side of the set you’re taking a piss like that or something. And you know no one’s taking any photographs or whatever.
GP: It feels like the boundaries kind of get stripped away. And also the material was fairly extreme as well, so Rob was waying (01:58) on set all the time.

I: Milyen volt a világ háta mögött forgatni?
RP: Volt benne valami békesség, ami szerintem sokat segített a koncentrálásban, mert nem volt semmi, ami elvonta volna a figyelmet. Emellett pedig, mivel én szeretek furcsa dolgokat művelni a felvételek között, és itt nem volt senki aki ítélkezett volna rajtad, pisilhettél helyben a díszlet mellett, vagy ilyenek. És tudtad, hogy senki nem fényképez le vagy hasonlók.
GP: Olyan érzés volt, mintha a határok eltolódtak volna. És az anyag is elég extrém volt, így Rob nyugodtan (itt nem értem mit mond) a helyszínen.

I: Did you pick up any odd slang while you were here, or anything that someone said and you’re thinking what does that mean?
RP: I keep hearing David and Guy saying nodding it out???? I’ve been trying to figure that out some way, I always hear not one on him
GP: Nodding it out, working it out.

I: Felvettél valami furcsa szlenget amíg itt voltál, vagy volt olyan, hogy nem értetted amit a másik mondott?
RP: Sokat hallottam ahogy David és Guy azt ismételgették, hogy ’nodding it ou’ és nem értettem miről beszélnek.
GP: Nodding it out, working it out – kitaláljuk/kidolgozzuk.

I: Did you guys use any stunt double at all, or it was all?
GP: There were stunt guys out there of course, absolutely, I mean for the majority of the time we always, on any film really we wanna do as much stuff as we can. I did lot of the driving, we all did the driving whenever we could and if you ran off the read, you just ran into the dirt, so there really wasn’t much damage you were gonna cause.
RP: There was that one scene when they’re shooting at the windows at the motel, and they asked one of the stunt double, and I was like no, I’m good, and genuinely one of the most terrifying experience I’ve ever had in my life, as soon as it started happening, I was like there’s glass flying into my eyeballs, like
GP: Give me the stunt double!
RP: just completely forgot I was in the movie.

I: Használtatok kaszkadőröket?
GP: Természetesen voltak kaszkadőrök a forgatáson, de legtöbbször mi akarjuk megcsinálni mindazt, amit tudunk. Én sokat vezettem, mind vezettünk, de még ha le is siklottál, csak a porba hajtottál bele, nem tudtál sok kárt okozni.
RP: Volt egy jelenet, ahol lőnek az ablakra a motelnél, és megkérdezték tőlem, hogy akarok-e kaszkadőrt, de azt mondtam, hogy ááá nem, jó lesz ez, de őszintén szólva ez volt életem egyik legrémisztőbb élménye, amint elkezdődött a felvétel, csak azt láttam, hogy üvegdarabkák szállnak a szemembe, és
GP: Adjatok kaszkadőrt!
RP: teljesen elfelejtettem, hogy a filmben voltam.

I: So you started off doing it and then did you get the stunt double?
RP: We only got lucky to do two takes, because there weren’t enough, it was a low budget
GP: Wasn’t enough glass.
RP: It was terrifying.

I: Szóval te kezdted el csinálni és végül lett kaszkadőr?
RP: Csak két felvételt tudtunk csinálni, mert nem volt elég... alacsony volt a költségvetés.
GP: Nem volt elég üveg.
RP: Rémisztő volt.

I: Did either of you actually got hurt at all in any of the scenes?
RP: I remember that being, the first scene between you and me, you were like hitting me up against the car, it was to be like one take, and like damn, that really hurt, and we did like twenty takes of it.
GP: Yeah, he got hurt on the first take. That was all right. I can’t really remember now to be honest. I think we got a few thorns when we were running away from that fence, even though we had shoes on, I think we both stepped on.
RP: Yeah, whoever makes those sneekers, my 7 dollar sneekers which I was wearing, they were not desinged for outback hiking.

I: Megsérültetek a forgatáson?
RP: Emlékszem a kettőnk közötti első jelenetre, ahol nekinyomsz az autónak, és az eredetileg csak egy felvétel lett volna, és ami azt illeti az igencsak fájt, aztán csináltunk van húsz felvételt.
GP: Igen, Rob megsebesült az első jelenetben. De az belefér. Igazság szerint már nem nagyon emlékszem rá. Volt, hogy beleléptünk pár tüskébe, amikor futottunk el attól a kerítéstől, és bár volt cipő rajtunk, de mindketten ráléptünk a tüskékre.
RP: Igen, bárki is csinálta azokat a 7 dolláros cipőket amikben voltam, nem arra voltak tervezve, hogy az ember azon a helyen kiránduljon bennük.

I: And Rob, what made you want this role so much?
RP: I just very very rarely connect to anything, basically one script a year, maybe, which I kind of like and feel like I can do, and so it’s kind of the prospect of not being able to do was terrifying. But I haven’t even done an audition through choice, it’s not like I got offered stuff, I don’t, but they just read me out, so since Twilight I think I’ve only done three auditions in four or some years, and this was the only one I got. But there was just something about the character I just really really connected to it.

I: És Rob, miért akartad ezt a szerepet annyira?
RP: Nagyon-nagyon ritkán kötődöm valamihez is, általában évente csak egy forgatókönyv van ami talán olyan, amit úgy érzem, hogy meg tudok csinálni, így annak a lehetősége, hogy ezt nem tudom megcsinálni ijesztő volt. De még nem is voltam olyan meghallgatáson, amit választás miatt csináltam volna, ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak új ajánlgatják a szerepeket mert nem, de valahogy mindig kiolvasnak, és a Twilight óta csak olyan három meghallgatáson voltam a négy vagy hány év alatt és ez volt az egyetlen, amit megkaptam. De volt valami a karakterben amihez nagyon, igazán kötődni tudtam.

I: And was the auditioning nervrecking, or?
RP: Terrifying. I hadn’t even talked to David before and the character was so sort of loose, and I thought I had an idea of what it was and I’m basically doing what I ended up doing in the movie, but I mean going in this sort of half in character to David’s house to do the audition hm is he like mentally handicapped? Am I just doing now the wrong thing?
GP: Am I in the wrong movie?
RP: Yeah, so it was a little bit terrifying.

I: Idegtépő volt a meghallgatás?
RP: Rémisztő. Előtte nem is beszéltem Daviddel és a karakter elég szabad volt, és úgy gondoltam, hogy volt egyfajta elképzelésem, hogy ki is ő, és nagyjából azt is csinálom a filmben mint amit akkor csináltam, de úgy félig a karakterben érkeztem David házához, és így (furcsa fejet vág) akkor ő most tulajdonképpen értelmileg fogyatékos? Vagy most szándékosan a rossz dolgot csinálom?
GP: A jó filmben vagyok egyáltalán?
RP: Igen, szóval elég ijesztő volt.

I: Thank you so much for talking to us.

Mindenki megköszöni mindenkinek.

Recontres de Cinema

The rover - Rencontres de cinéma

transcript - köszönettel az Rpatzklub-nak

ICYM : The complete transcription of Rob, Guy and David's interview in "Rencontres de Cinéma" on Canal +
Laurent : Guy, Robert and David , thanks for being with us today. You're here to talk about your upcoming movie, The Rover. First of all, David, I want to know how you manage to shoot a movie who is a thriller, an action movie, a survivor movie, a road trip with strong characters. It's amazing. What was your first motivation when you decided to direct this movie? 

David: The 1st idea was very simple : just about a man in the desert who got his car stolen. Then I started building everything else around this idea. Throughout the screenplay writing, it became a mixture of various different elements. This movie looks like a western. What I really wanted to do was that the audience could feel something. During the shooting , it happened a lot for me that , after watching the dailies , I was like "What is this movie I'm doing? What is it ? It' really weird". 

Laurent : Guy , was it a constant work on your character everyday? 

Guy: Actually I talked a lot with David about who was this man , what he lived before you met him at the beginning of the movie. For me, most of my work was done during rehearsal during our talks in order to really get who the character was. Of course, when you're doing a movie, the shooting is always a work in progress. You know which way you're heading but it 's rather how you do it to get there. 

Laurent: Did you try to make up a backstory for your character?

Guy : Yeah, of course . You can't only rely on the very few information we have when we discover the character. You must rely on the entire story. For me , the movie wasn't just about a stolen car. The objective was a previous one so that's what I focused on. 

Laurent: Robert, the movie atmosphere was also important for you? 

Rob: Yeah absolutely. For me, the difference is how I viewed my character. Contrary to you. Rey, my character has always lived in that world. Whereas Eric, Guy's character, had a different life before. 

Laurent: At the same time, this character is a present. Everything is allowed with this kind of guy. 

Rob: Yeah, when we read his description. We're told he's from somewhere in the South of the USA. But we don't know precisely what kind of accent he has. It's amazing since we can play this character in so many different ways. 

Laurent: Yeah that's true. 

Rob: I remembered when I arrived on set in the morning I didn't know what was going to happen to him or what was his accent like. 

Laurent: Robert , did you try different things with Guy? Did you exchange ideas during the shooting? 

Rob: Yeah my role. 

Guy: And we also rehearsed before the shooting. We had a week to rehearse in Adelaide so we could find out who were our characters at that time. 

Rob: and as for my character, you must know that most of my acting consisted in reacting to your character. Your part is like a constant force in the movie. 
Guy: And I also play according to Rob's reactions. I also had to try not to react.

Laurent: Just like a tennis match. 

Guy: Because Rob gives both a vulnerable and heartbreaking performance. Which was awesome for me since my character couldn't be overwhelmed by all that. At leads up to the moment when their relationship changes. 

Laurent: Guy it must be so exciting when a director like David propose you such a project? 

Guy : Yeah it's incredible. Even when you know him for a long time, when it's with someone you like, with whom you want to work with; when he gives you this kind of project... you know it balances all the times when you have to fight to get a part or when you're playing characters who are not very important. So when you get this kind of proposition, it's always exciting. It's like when you're a small actor and they propose you a big part, you have this feeling of euphoria that never changes. It's very rare but when it happens it's delicious, it's a great honor. 

Laurent: David, how did you try to work with Robert and Guy? Did you give them a lot of freedom? 

David: no , no freedom at all ! 

Guy : He locks us in our rooms. We can't even go to eat at the restaurant. No freedom at all ! 

David: When I write a story , I have a very precise idea of who the character is but it's only after casting the actors and after talking about the characters with them that they get all their dimension. I imagine the character of Eric with Guy on my mind. I had always had him on mind when I wrote the script. But we could really talk about him in details with Guy a few days before the shooting. It's incredible what we could do with such a few days of rehearsal! When we worked on set the very 1st day, to shoot the very 1st scene with Guy. It was exhilarant for me. Just to see the way Guy was standing. I had the character in front of me. Then we had told him all about Eric's back story. I didn't know who I wanted for Rob's character. I met Rob before and I had found him very interesting. When I started the casting, I had this weird feeling that he was the actor I wanted to see the most! Fortunately he came to the screen testing and once more it was exhilarant. I was convinced I had found the character and the man who was going to play it. 

Laurent: Eric is such an exciting character to play because its' a physical part. Guy using your body as part of your performance, was it something particular? 

Guy : I love that. I'd rather let my body speak than with dialogues. I'm much more an instinctive character than an intellectual one.

David: It's amazing how much information you can send to the audience with a physical acting. Very soon during the rehearsal we talked about using the shoulder and his way to walk. The shoulders and the neck. It's strange to think it's often the way to get a character. When I 1st realized that on the shooting it was very exciting for me since Guy's character became really lively!

Laurent : and after all it's the story of the movie. They are like animals. It's also a metaphor of our society. It's not really good currently to be a human being with the global crisis. We can really go back to our primitive instincts. Maybe I'm wrong but I think it's the movie's topic right? 
David: When I was writing the script, I was projecting myself in the future as it is depicted in the movie and there were my own anguish and my own despair and in particular through Eric, Guy's character with his anger. I started imagining an older world in a few decades, completely devasted by the people who are in charge today : from the origins of the economic crisis to our inability to find a solution to fight global warming. I just imagine the Man in a few decades living in a world in which he's angry. Angry enough to commit murders. 

Laurent: Do you agree with that Robert? Is it really about our society? 

Rob: Yeah . When I read the script, I was thinking about all the ramifications of the story. In the movie you can see 2 stories which are close together and they are full of emotions. It's what makes me and Guy come closer. 

Guy: To build these charactars, you have to start from the inside in order to understand the feeling and the essence of the character. Of course you know something's happening on a larger scale. But personnally, in order to play my character correctly , I had to build him from the inside towards the outside. After that you finally understand what's happening and that's when you arrive in Cannes that you realize "Oh yeah that's it!". 

Laurent: The movie has a connection with the current economic and political world. It's a post apocalyptic movie. Currently , and not only in France, but also in the USA or even in Australia , it's the same mess. You know what I mean? 

Guy : How easily we're always on the verge of a global catastrophe for anybody ! 

Rob: It's completely ridiculous. I remember a scene we were shooting near a mine which was still active . We just stood there and realized how ridiculous the situation was. How ridiculous the mine was taking out all the ressources within the ground. Nothing will be growing up for at least 400 years. There isn't any wild fauna left. There's only birds left. We just have to sit down and play video games. 

Laurent: Yeah you're right and at the same time it's a real movie. It's really cinematographic. There's a lot of light, desert and huge landscape. Was it a hard shooting for you? 

David: We had quite a big crew if we consider the place we were shooting. We were very very far from the next city?

Laurent: From the civilized world too? 

David: And it was very hard. It was so hot. There were a lot of flies. There weren't any network. We were constantly dirty. 

Laurent: You mean no mobile phones, no networks? 

Guy : the more up north we went, the less network we got. We just put our mobile phones on the tables and we just realized that we had to talk to each other. 

David : Which was wonderful. We stuck together every nights. As we were leaving at the same place, we started to get drunk ! 

Laurent: Did you feel a kind of pressure on your shoulders since Animal Kingdom, your previous movie, had a huge success in the whole world. Did it add some pressure for this movie? 
David: Yeah I felt pressure Not necessarily when we started shooting but when I decided to do this. This movie , I literally get into it. It's now when we arrived in Cannes that I could feel the audience's expectations. I don't know what other people are expecting from me for this 2nd movie. I have no idea abt what they are hoping for. So I have absolutely no control to know if my movie will meet their expections or not. So this is the aim of this week in Cannes : to try to know the place of The Rover in the world. 

Laurent: Do you agree with that Guy? 

Guy : I can't see what he's talking about !

Laurent: You drank too much last night !

Guy: Of course I understand him perfectly ! It's interesting when we speak about the expectations surrounding a movie. What is fascinating in our job is the huge difference between the reality of what we are living from the inside , when we shoot a movie, and how is it perceived outside. At a certain level , trying to understand what people are feeling from the outside is exactly the same thing when you try to understand from the outside how we work in the inside. We can think that these two processus are ridiculous but I understand the point of view. The 1st movie David made...

Laurent: Yeah Animal Kingdom.

Guy: was an incredible movie

Laurent: Absolutely. 

Guy: It had an incredible success. The importance is to know if you can deal with the pressure from the 2nd movie. Are you obliged to be as good as the 1st one? Or do you do like David and you focus on the following movie and the following one and not try to compare with the first movie. It's this way you can manage to do it. Its the problem when you come to places like Cannes. People are automatically comparing movies. I want to say "Oh no don't make comparisons!". 

Laurent: Is it the same thing for you Robert? Do you know exactly what is your next project or is ot the contrary? Do you say 'I've made a movie with David Cronenberg, with David Michôd, now I'm going to try something really different? ' 

Rob: No I think it depends on the director's choice but it took me a while to realize that. You'd be much happier working with the best directors in the world and something better will always stand out. You don't necessarily need to read the script. It'll be great to have them.

Laurent: Guy, I remembered you in Cannes for LA Confidentials. It was 17 years ago, in 1997. We were a lot younger then. 

Guy : Yeah a lot younger ! 

Laurent: Is is always a new experience being here in Cannes?

Guy: Oh yeah absolutely. I met this morning the producers of "The Adventures of Priscilla, Queen of the Desert "which premiered here in 1994. Unfortunately I coudn't be here. Generally , we come here with great films. This year it's with The Rover, two years ago it was with Lawless and of course before that with LA Confidentials. It's a great experience. In Cannes, movies have always had a priviledged place so it's an honour to be here. Here people really adore films so...
Laurent: Is it the same thing for you Robert?

Rob: I love to come in Cannes. I always try my best to come here. For the moment, it's a complete success. I got three out of three.

Guy: We are going to help you fix that. We're going to ask Jane Campion.

Rob: Yeah it's the same for me. It's here we can feel people's gratitude. It's completely different. Even for the interview. Everywhere else in the world when I'm promoting a movie, I'm only asked what is my favourite meal or something like that. It's so frustrating.

David: Noboby asks me this question ! 

Laurent: And screening your movie is Cannes it's a bit crazy ?

David: It's crazy when you look at that from an outside point of view. It's exactly what we think. But I realize that this festival worships the cinema with his ceremonies and his traditions, with the upcoming pressure going with each screening on several days. So when we land on the stairs we know we're going to live one of the most important moment in our lives. It's really magical . 

Laurent: Thank you very much all of you. Thank you. 

Laurent: Guy, Robert és David, köszönjük, hogy itt vagytok ma velünk. Azért vagytok itt, hogy a filmetekről, a Roverről beszéljetek. Először is David, hogy tudtál egy ilyen filmet, ami egyszerre egy thriller, akció film, túlélő film és road film, igen erős karakterekkel. Lenyűgöző. Mi volt az első motivációd amikor elhatároztad, hogy megrendezed ezt a filmet?

David: Az első ötlet nagyon egyszerű volt: csak egy ember, akinek ellopják az autóját a sivatagban. Aztán ebből kezdtem építeni minden mást. A forgatókönyv írása alatt egy különböző elemek egyvelege alakult meg. Ez a film olyan, mint egy western. Amit akartam az az volt, hogy a közönség érezzen valamit. A forgatás alatt sokszor történt meg velem, hogy miután megnéztem a napi felvételeket, úgy éreztem, ‘Mi ez a film amit csinálok? Mi ez? Nagyon furcsa’.

Laurent: Guy, mindennapos volt a munka a karaktereden?

Guy: Sokat beszéltem Daviddel arról, hogy ki is ez az ember, milyen volt az élete mielőtt találkozol vele a film elején. Számomra a legtöbb munka a próbák ideje alatt van, a beszélgetések alatt, hogy igazán megértsem, ki a karakter. Természetesen amikor forgatsz, a munka mindig folyamatosan fejlődik. Tudod merre mész, de ami még inkább számít az az, hogyan jutsz el oda.

Laurent: Próbáltál előállni egy háttértörténettel a karakterednek?

Guy: Igen, hogyne. Nem lehet csak arra az információra támaszkodni, amit akkor  kapunk, amikor ismerkedünk a karakterrel. Az egész történetre kell támaszkodni. Nekem a film nem csak egy lopott autóról szól. A cél korábbról van, és én arra fókuszáltam.

Laurent: Robert, a film hangulata is fontos volt a számodra?

Rob: Igen, nagyon is. Nekem a különbség volt az, ahogy láttam a karaktert. Veled ellentétben Rey, az én karakterem mindig is a filmben ábrázolt világban élt. Ezzel ellentétben Eric, Guy karakterének volt más élete is.

Laurent: Ugyanakkor ez a karakter a jelen. Minden megengedett egy ilyen sráccal.

Rob: Igen, amikor elolvassuk a jellemzését. Tudjuk, hogy valahonnan Dél-Amerikából származik. De pontosan nem tudjuk melyik vidékről jött, milyen akcentussal beszél. Lenyűgöző, mert így nagyon sok módon játszhatjuk ezt a karaktert.

Laurent: Igen, ez igaz.

Rob: Emlékszem, amikor reggel megérkeztem a forgatásra nem tudtam, mi fog történni, vagy milyen lesz az akcentusa.

Laurent: Robert, próbáltál különböző dolgokat Guy-val? Beszéltetek át ötleteket a forgatás alatt?

Rob: Igen, az én szerepemről.

Guy: És a forgatás előtt is próbáltunk. Volt egy hetünk próbálni Adelaide-ben, így ki tudtuk találni, kik is voltak akkor a karaktereink.

Rob: és az én  játékomról tudni kell, hogy a színészkedésemnek legjava abból jött, ahogy reagáltam a te karakteredre. A te szereped egy állandó erő a filmben.

Guy: És én Rob reakcióira reagálva játszom. Azt is meg kellett próbálnom, hogy nem reagálok.

Guy: Mert Rob egyszerre ad egy sérülékeny és szívfacsaró  alakot. Ami fantasztikus volt nekem, mivel az én karakteremet ez nem nyomhatta el. Az egész ahhoz a pillanathoz vezet, amikor a kapcsolatuk megváltozik.

Laurent: Guy, biztos jó dolog az, amikor egy olyan rendező mint David megkeres egy ilyen lehetőséggel?

Guy: Igen, elképesztő. Még akkor is, amikor már régóta ismered, amikor olyan valaki akit kedvelsz, akivel dolgozni akarsz, amikor egy ilyen munkát ad… a dolgok egyensúlyba kerülnek, mert néha neked kell küzdened egy szerepért, vagy amikor olyan karaktert játszol, aki nem igazán fontos. Így amikor jön egy ilyen ajánlat, mindig izgalmas. Olyan, mint amikor egy névtelen színész vagy és felajánlanak egy nagy szerepet, az eufória érzése tölt el, ami nem változik. Nagyon ritka, de amikor megtörténi, akkor gyönyörűséges, óriási megtiszteltetés.

Laurent: David, hogy próbáltál meg dolgozni Roberttel és Guy-val? Sok szabadságot adtál nekik?
David: Nem-nem, semmi szabadság!

Guy: Bezár a szobáinkba. Még az étterembe se mehettünk enni. Semmi szabadságot nem adott!

David: Amikor egy történetet írok, nagyon pontos elképzelésem van arról, hogy ki a karakter, de a színészek csak a szerződtetésük és a beszélgetések után kapnak meg minden leírást. Eric karakterét Guy-val képzeltem el. Mindig is ő volt a fejemben, amikor írtam a forgatókönyvet. De a részletekről a forgatás előtt csak pár nappal tudtam beszélni vele. Elképesztő volt, mi mindent nem tudtunk csinálni csak pár nap próbával! Amikor a forgatás első napján az első jelenetet vettük fel, számomra nagyon szívderítő volt. Már az, ahogy Guy állt. Előttem volt a karakter. Akkor elmondtuk neki Eric teljes háttértörténetét. Nem tudtam, hogy kit akarok Rob karakteréhez. Már korábban találkoztam Rob-bal, és nagyon érdekesnek találtam. Amikor elkezdtem a szereposztást, volt ez a furcsa érzésem, hogy őt akarom a leginkább látni! Szerencsére el is jött a próbafelvételre és még egyszer, ez is szívderítő volt. Biztos voltam, hogy megtaláltam a karaktert és azt, aki játszani fogja.

Laurent: Eric egy nagyon izgalmas karakter, mert igen fizikai szerep. Guy, ahogy a testedet az előadásod részeként használtad, az valami különleges volt?

Guy: Imádtam. Sokkal inkább hagynám a testemet beszélni, mint a párbeszédeket mondani. Ez a karakter sokkal ösztönösebb, mint intelligens.

David: Lenyűgöző, mennyi információt át tudsz adni a közönségnek már csak a fizikai játékkal is. A próbák elején már arról beszéltünk, hogy hogyan használja a vállait, illetve milyen legyen a járása. A vállak és a nyak. Furcsa, hogy néha így kapod meg a karaktert. Amikor a forgatáson először láttam ezt, nagyon érdekes volt, mert Guy karaktere igazán életre kelt!

Laurent:: és ez a flm története. Olyanok mint az állatok. Ez egyben egy metafórája a társadalmunknak. Jelenleg nem olyan jó embernek lenni, a világszintű válság idején. Tényleg vissza tudunk térni a primitív ösztöneinkhez. Lehet, hogy tévedek, de ez a film témája, nem?

David: Amikor a forgatókönyvet írtam, abba a jövőbe helyeztem magam, ami a filmben van és megtalálhatóak a saját aggodalmaim és kétségeim, főleg Eric személyében, Guy karakterében, az ő dühében. Olyan világot kezdtem elképzelni, ami egy öreg világ pár évtizeddel a jövőben, amit a ma vezetői pusztítottak el: kezdve a gazdasági krízistől addig, hogy képtelenek vagyunk megoldást találni a globális felmelegedés problémájára. Egyszerűen csak úgy képzelem el az embert a jövőben, hogy mérges. Elég mérges ahhoz, hogy öljön.

Laurent:: Egyet értesz ezzel, Robert? Tényleg a társadalmunkról szól?

Rob: Igen. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, a történet különböző ágaira gondoltam. A filmben két történetet látsz, amik közel vannak egymáshoz és tele vannak érzelemmel. Ez az, ami engem és Guy-t közelebb hoz.

Guy: Hogy felépítsd ezeket a karaktereket, belülről kell kezdened azért, hogy megértsed az érzéseiket és a karakterek lényegét. Persze tudod, hogy valami egy nagyobb szinten is történik. Íde személy szerint, ahhoz, hogy jól tudjam játszani a szerepem, belülről kellett kezdenem, és úgy haladtam kifelé. Azután megérted mi is történik, majd megérkezel Cannes-ba, ahol rájössz “Oh, tényleg ez az!”

Laurent:: A film kapcsolatban van a jelenlegi gazdasági és politikai világgal. Egy utó-apokaliptikus film. Most, nem csak Franciaországban, de az Államokban és Ausztráliában is, ugyanaz az összevisszaság van. Tudjátok mire gondolok?

Rob: Teljesen röhejes. Emlékszem, az egyik jelenet forgatásánál egy még mindig működő bánya mellett voltunk. Csak álltunk ott azon gondolkodva, milyen röhejes volt a helyzet. Milyen röhejes volt, hogy a bánya a természetes forrásainkat szedte ki a földből. Semmi nem fog nőni legalább 400 éven át. Semmi nem maradt a vadállatokból. Csak madarak maradtak. Nekünk csak le kell ülnünk játszanunk a számítógéppel.

David: Elég népes volt a stábunk, ha összevetjük azokkal a helyekkel, ahol forgattunk. Nagyon messze voltunk a következő várostól.

Laurent: A civilizációtól is?

David: És nagyon nehéz volt. Nagyon meleg volt. Sok volt a légy. Nem volt semmiféle hálózat. Állandóan koszosak voltunk.

Laurent: Úgy érted semmi mobil, semmi hálózat?

Guy: Minél északabbra mentünk, annál kevesebb hálózat volt. Az asztalra tettük a telefonokat és rájöttünk, hogy egymással kell beszélgetnünk.

David: Ami gyönyörű volt. Minden este együtt maradtunk. Ahogy kezdtük elhagyni a civilizációt, kezdtünk berúgni!

Laurent:: Érezted úgy, hogy nyomás nehezedik rád az előző filmed, az Animal Kingdom sikere miatt? Gyakorolt ez nyomást erre a filmre?

David: Igen, éreztem nyomást. Nem igazán akkor, amikor a forgatást kezdtük, hanem amikor úgy döntöttem, hogy megcsinálom. Ebbe a filmbe szó szerint belemerültem. Most, hogy megérkeztünk Cannes-ba, itt érzem a közönség elvárásait. Nem tudom, hogy mások mit várnak tőlem a második filmmel. El sem tudom képzelni, mit remélnek. Egyáltalán nem tudom irányítani, hogy a film találkozni fog-e ezekkel

-twmmy-