Régi-régi idők emlékeit felidézendő ez a videó. A Robsesseden botlottam bele, és úgy gondoltam, miért is ne tudja az is, mit mond Rob, aki nem igazán beszéli az angolt, vagy olvasni olvassa, de a beszélt nyelvvel gondjai vannak. És egyébként is, szeretem hallani a hangját.
Ilyen volt 2008-ban a világ, még a film megjelenése előtt.
Ja, és kicsit készüljünk a nem nagyon várt,de egye fene megnézzük BD2-re.
I: This is crazy, always hear people scream, how do you feel about it?
RP: I don't know, it just seems like I know it is the end of this week and nothing will happen anymore. I know I have to be... it's like it happens when it's been organised, but afterwards, it's like, nothing, I mean, my life is any different then it was last year. It's just so bizarre, it doesn't seem like it's real. It seems like having just a really weird job, where I go, people just scream at me. It's like if people just put me in a place where I can be screamed at, like I've been mad and when I go somewhere else, I get screamed at in a different city. It's really strange.
I: You're here in Chicago today, and a crowd, hundreds of people are here in line, how were they, coming here and talking to you?
RP: It was fine, they're always really nice... I hate having to rush through everything that I just, like, so you just feel like, I don't know, you have no control over how you percieved other people.
I: It's such an amazing story because, you know, a year ago, maybe two or three years ago, I don't know maybe who you were, and none of these people probably knew who you are, and now, all of the sudden, there's screaming, people are screaming and crying. What about that?
RP: And the movie has not even come out. It's a bit insane.
I: Does that make more pressure on you, the movie's gotta be good now, right?
RP: Yeah, I mean, I've already shot it, so I'm not doing about it, but when I shot it, I was not having any idea of this would happen. So, I'm just like, huhh, I don't know.
I: What's been the biggest change for you, that you have noticed?
RP: I guess, it's the airports, when you are at an airport and people are, like, waiting for you, and you're, like, signing autographs and stuff, it's the weirdest thing. I should not put that number one, the biggest change is going is like more, it's like six thousand people screaming at you...
I: Your real life is over, man. I mean, XXXX will never hang out with you, because it would not bring any fun, people would just crowding us all the time.
RP: Well thanks.
I: So I heard you beat out 3,000 people for the role in this movie, is that true?
RP: I have no idea, I mean, people have told me this recently, but I have no idea. I only knew that three other people were listed for on the same day as me. But I think I was right at the end of just a really long casting register, maybe. I don't know.
I: Did you read the books before the audition for the movie? Were you a fan?
RP: I haven't read them before. I read them after the audition. I haven't heard of them, they weren't big even in England.
I: It's pretty amazing.
RP: I had no idea of what it was, but now I've realised what it is.
I: The big question that everyone wants to know, are you going to do all the four books, is it kind of a plan for you?
RP: Now I'm signed on one, two, three. And I know they have the script for the second one. And if this one makes money I think, I guess we'll shoot in like February and March or something, next year, so, yeah, I don't know what's going to happen then.
I: Are you excited about it?
RP: The second one, yeah, definitely. I want to do the second one, the second one is my favourite book, I kind of planned, I wanted to set up the performance in this one for the second one. I mean I don't know how to do the third one yet, but the second one, definitely I really want to do. Really, really want to do, this part's really cool in the second one.
I: You're on this sort of world tour, I guess it's just an American tour here across the country, promoting the movie. What's been the craziest thing that's happened to you after you're on the road?
RP: I guess Mexico City was a little bit nuts...
I: Really?
RP: Yeah, it was like a riot going on, we couldn't leave, we couldn't get out of the screaming, we couldn't simply get out of the car, it was completely insane. But that was fun though, it just got completely crazy and surreal.
I: Can you give me any hair advice? Because I have a little wild hair doing myself, but you seem to look so perfect all the time, what do you do to keep that in that kind of staff?
RP: Nothing, I really don't understand why it's become such a big deal, I have no idea.
I: It's a huge deal, there's like, always people on the internet, they heard that you're going to cut your hair and there was, like a petition for you not to cut your hair.
RP: It sounds bizarre, it's so funny, how, like, when I first got cast, there was 75,000 people saying: you can't play the part. And now there's people saying: you can't cut your hair.
I: Was there anybody when you were younger where you would have lined up like this one? Did you have, like, a hero?
RP: I lined up to meet George Graham, he used to be the manager of Arsenal football team once, there wasn't anyone lining up, or, there was about two other people lining up. It's the same thing.
I: Wow. What's gonna matter is there's Q&A down there, hope it doesn't get too crazy.
RP: Okay, let's go.
I: Nice to meet you, thank you.
I: Ez őrület, mindig hallgatni a sikítozó embereket. Milyen érzés?
RP: Nem is tudom, talán, erről tudom, hogy már vége van a hétnek és semmi nem fog történni. Tudom, hogy fel kell rá készülni... megtörténik, meg is van rendezve, de utána, amúgy semmi. Úgy értem, az életem eléggé különbözik attól, amilyen egy évvel ezelőtt volt. Annyira bizarr lett, hogy nem is tűnik valódinak. Olyan, mintha lenne egy furcsa munkám, ahol akárhová megyek, az emberek sikítoznak, ha látnak. Mintha kitennének egy helyre, ahol lehet sikítozni annak, aki meglát, mintha legalább valami őrült lennék. És ha elmegyek egy máshová, akkor ott fognak sikítani. Nagyon furcsa.
I: Most itt vagy Chicagóban, és egy egész tömeg, emberek százai vártak, milyen érzés volt az, hogy odajöttek és beszélni akartak veled?
RP: Rendben volt, mindig nagyon kedvesek... utálom, hogy mindig annyira végig kell rohanni a dolgokon, és nem is tudom megítélni, hogy milyennek találom a többi embert.
I: Ez egy nagyszerű történet, mert egy éve, vagy talán két-három éve én nem is tudtam, hogy ki vagy, és valószínűleg senki az itteniek közül nem tudta, és most hirtelen itt ez a sikítozás, az emberek sikoltoznak és sírnak. Erről mit tudsz mondani?
RP: És még a film ki sem jött. Kicsit őrült dolog ez.
I: Ettől nagyobb lesz a nyomás? A filmnek most már nagyon jónak kell lennie, ugye?
RP: Igen, úgy értem, a film már kész, azzal már nem tudok mit kezdeni, de amikor még készült, nem is sejtettem, hogy ez fog történni. Most, huhh, most nem tudok semmit.
I: Mi a legnagyobb változás, ami feltűnt?
RP: Talán a repülőterek. Amikor megérkezel egy repülőtérre és az emberek ott várnak, aláírásokat kell osztogatni, meg minden, az a legdurvább. De talán nem is ez az első, hanem a legnagyobb változás az, hogy kimegyek és ott vár hatezer sikítozó ember.
I: A régi életednek már vége, barátom, XXXX már sosem fog veled lógni, nem lesz akkora élmény, a rajongók mindig ott fognak tornyosulni fölétek.
RP: Hát, köszönöm...
I: Szóval, azt hallottam, hogy háromezer embert előztél meg a válogatáson erre a szerepre, igaz ez?
RP: Ötletem sincs, nemrég hallottam én is, de tényleg nem tudom. Csak azt tudom, hogy aznap, amikor én is voltam, három másik színészt hallgattak meg. De szerintem én egy nagyon hosszú lista legvégén álltam. Nem tudom.
I: Olvastad a könyveket a meghallgatás előtt? Esetleg már rajongója is voltál?
RP: Nem olvastam még azelőtt, csak a meghallgatás után. Nem is nagyon hallottam róluk, Angliában nem voltak valami ismertek.
I: Ez eléggé lenyűgöző.
RP: Nem sejtettem, miről volt szó, de már tudom, hogy miről van szó.
I: A nagy kérdés, amit mindenki tudni akar, hogy mind a négy könyvet meg fogod-e csinálni, benne vannak-e a terveidben?
RP: Most az első, második és harmadik részre van szerződésem. És tudom, hogy már kész a második rész forgatókönyve. Szóval, ha ez elég pénzt hoz majd, azt hiszem, jövő februárban és márciusban már forgatjuk a második részt. Azután nem tudom, hogy fog folytatódni.
I: Érdekel a dolog?
RP: A második rész igen, egyértelműen. Meg akarom csinálni a másodikat, az volt a könyvek közül a kedvencem. Már valamennyire előre terveztem, fel akartam készülni a szereppel a második részre. Még nem tudom, milyen lesz a harmadikat eljátszani, de a másodikat egyértelműen szeretném eljátszani, ez a szerep abban nagyon király lesz.
I: Most ezt a világ körüli turnét csináljátok, ami inkább egyfajta amerikai turné, keresztül az egész országon, hogy reklámozzátok a filmet. Mi volt a legőrültebb dolog, ami történt az úton?
RP: Talán Mexikóváros kicsit rázós volt...
I: Tényleg?
RP: Igen, olyan volt, mintha egy zendülésbe csöppentünk volna bele, nem tudtunk elbújni a sikítozás elől, egyszerűen nem tudtunk kiszállni a kocsiból sem, teljesen eszeveszett volt. Mókás is, csak annyira őrült és szürreális.
I: Tudsz adni valami tanácsot a hajammal kapcsolatban? Van ez a kis frizurám, amit én állítok be, de te mindig annyira tökéletesen jólfésültnek tűnsz, hogy csinálod, hogy ez így maradjon?
RP: Semmit. Nem tudom, miért lett ez ekkora dolog, ötletem sincs.
I: Nagyon nagy dolog, az emberek az interneten, amikor megtudták, hogy le akarod vágatni a hajadat, petíciót írtak, hogy ne tedd.
RP: Bizarrul hangzik, viccesen, mert amikor először kiválasztottak a szerepre, úgy 75.000 ember mondta, hogy nem fogom tudni eljátszani a szerepet. Most ezek az emberek azt mondják, nem vághatom le a hajamat.
I: Volt valaki, akiért te ennyire rajongtál volna, sorbaálltál volna érte gyerekkorodban? Volt, mondjuk, egy kedvenced?
RP: Egyszer sorbaálltam, hogy találkozhassak George Grahammal, aki akkoriban az Arsenal edzője volt. Senki más nem állt sorba, na jó, talán még ketten. De ez ugyanaz.
I: Wow. Ami most számít az az, hogy kezdődik az interjú odalent, remélem, nem lesz túl őrült.
RP: Oké. Mehetünk.
I: Örülök, hogy találkoztunk. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése