Cosmopolis Press Conference Torontó 3. rész

Q13: Sarah, for you on Cosmopolis, how did that affect your performance, you're playing against someone, though you're married to him, you don't know particularily well. So did that help enhance that understandig of your character or what was your take on it?

SG: Yeah, I think it did, I think when at first I kind of arrived at our camera test, I thought I was gonna be really method?? about the whole approach. And I wasn't even gonna talk to Rob and then I kind of sat down and we were sitting there and I just thought 'I must seem like a really big jerk if I don't say anything at all', so then I though okay, now I gotta re-think this whole approach. And so I just tried not to get too wrapped up into that idea. But yeah, so I think it was really good, that we didn't have rehearsals, because we aren't supposed to know each other and we are kind of trying to find each other in the scene, so it worked out to my benefit.

Q13: Sarah, a Cosmopolis-ban egy olyan valakivel játszol, akihez bár hozzámentél, mégse tudsz róla szinte semmit. Segített ez abban, hogy jobban megértsd a karaktert, vagy hogyan közelítetted meg?

SG: Igen, azt hiszem segített, amikor először mentünk a kamera-tesztre (van ennek valami rendes neve is), úgy gondoltam, hogy nagyon módszeres leszek. És nem is akartam beszélni Rob-bal, aztán csak ott ültünk egymás mellett, és arra gondoltam, hogy biztos nagy ökörnek fog gondolni, ha nem mondok semmit, szóval akkor arra jutottam, hogy talán át kéne gondolnom az egész megközelítésemet. És csak próbáltam nem nagyon belemerülni ebbe az ötletbe. De igen, szerintem nagyon jó volt, hogy nem voltak próbáink, mert nem ismerhettük egymást, és valamilyen szinten egymást próbáltuk megtalálni a jelenetekben, szóval ez csak a javamra vált.

Q14: We're gonna get to everyone, just a second. Kevin, congratulations on the s---. We have spoken a week or so beforehand on the phone, talking about Edmund Boyd??? and I asked you a little bit about Cosmopolis, and you were like 'I can't really tell you that much about it, cause you want people to see it' beforehand, now that the film is done, what do you hope people take away from it?

K: From this film?

Q: Yeah.

K: Why, you gonna hit me with that question?

Q: Yes, I am.

K: You know, for years to come, we're gonna be speaking. And I had a very positive kind of image in my had, when I thought about you, but now...

Q: Okay, let's talk about the --- your character Warden, maybe

K: What do people gonna walk away with? I mean, it's a beautiful piece of work, you know, I can only 1:52 on that, and I'm extremely proud and humble to be a part of David's vision.

Q: You said, you'd started preparing 3 months before you shot, what sort of preparation did you do?

K: Well it's funny, cause I got a call from my agent, saying DC wants you to put this thing on tape by Tuesday. And it was like Friday, and I was like yeah, no problem, I'm a pro, and I looked at it and I was like 'Aaaahhh no' I'm shooting another movie, myself and my friend Joseph Cross???, we were doing Citizen Gangs??? at the time. And he had a Steven Spielberg audition and I had a DC audition, and we got insanely, insanely obsessed. And we just kept running things back and forward and saying no, that's wrong, and blablablabla, cut to two weeks later and I felt like I cracked a code. And that's when I sent it, and I thought I'm too late, and I guess David thought that I cracked it, and I just saw the movie and I think we did! And that was fantastic.

DC: No, I do love, it's the thing that happens now, I mean actors with your netbook???? 3:11 error, whatever you can do a nice little self audition alone, at home, take your time, do many takes, use iDirector to see whether nailed it or not, and then you send it to me and I look and I say it's great, just do that, so then I don't actually have to work on the set. And I really like that. I liked that Paul did all that work with

PG: Yeah it was nice

DC: That 3:36 person.

Q14: Mindenki sorra kerül, csak egy perc. Kevin, gratulálok a s-betűs valamihez. A múlt héten beszéltünk a telefonon Edmund Boyd???-ról, és akkor kérdeztelek egy kicsit a Cosmopolis-ról is, és akkor azt mondtad, hogy nem mondhatsz sokat a filmről, mert azt akarod, hogy az emberek megnézzék a filmet, most, hogy már a mozikban van a film, mit remélsz, mit fognak magukkal vinni belőle az emberek?

K: Ebből a filmből?

Q: Igen.

K: Pont én kapom ezt a kérdést?

Q: Igen, pont te.

K: Tudod, még sok évig fogunk beszélni egymással. Egy igen pozitív képem volt rólad eddig, de most...

Q: Oké, beszéljünk csak a karakteredről...

K: Mit fognak az emberek magukkal vinni? Szerintem ez egy gyönyörű munka, itt nem értettem, és nagyon büszke és szerény vagyok azért, hogy részt vehettem David elképzelésében.

Q: Azt mondtad, hogy 3 hónappal a forgatás előtt kezdtél felkészülni, miből állt ez?

K: Nos, ez vicces, egyszer csak felhívott az ügynököm, és azt mondta, hogy DC szeretné, ha felvennéd ezt keddre. És ha jól emlékszem, péntek volt, és úgy gondoltam, hogy persze, semmi probléma, profi vagyok, aztán belenéztem, és 'Aaaahhh nem', egy másik filmet forgattam és én és egy barátom Joseph C, akivel a Citizen Gangs???-et csináltuk akkor. És ő egy Steven Spielberg meghallgatásra készült, én pedig egy DC meghallgatásra, és őrült, őrült módon megszállottá váltunk. És csak egyre tovább foglalkoztunk a dologgal, ötleteltünk, hogy ez nem jó meg blablablabla, aztán két héttel később úgy gondoltam, hogy sikerült feltörnöm a kódot. És csak akkor küldtem el, de azt gondoltam, hogy már biztos túl sokat késtem, de valószínűleg David is úgy gondolta, hogy feltörtem a kódot, és most hogy láttam a filmet, úgy hiszem hogy sikerült! És ez fantasztikus volt.

DC: Nem, ami azt illeti, nagyon szeretem ezt a mostani dolgot, hogy a színészek felvehetik a meghallgatást, egyedül, otthon, nyugodtan, csinálhatnak több felvételt is, használhatják az iDirector-t, hogy tudják jó volt-e vagy sem, aztán elküldik nekem, én megnézem, és azt mondom, hogy ez nagyszerű, csináld ezt, és ezt szeretem, mert így nem kell dolgoznom a forgatáson. És az a sok munka is tetszett, amit Paul csinált

PG: Igen, az jó volt

DC: valamilyen ember, nem értettem

Q15: I'm gonna turn to Bruce, we'll start with you. I'm Bruce Thomson (talán), I've become intrigued by actors' fear. And I've heard it for many years from many actors you articulated an interest in why??? and I'm curious how you overcame that panic-attack you felt and what have you learned from the experience of working with David who allowed you maybe to enter the character of Eric P without taking all of that panic into the actual performance?

RP: Yeah, I guess that's kind of my process now, I have to go through emotions of, I feel like I'm gonna have a heart-attack for a little while before, but it's something, I know the first thing with Jay Barrishel??? it didn't help, that I've chosen to completely remove everything I could actually use to do the scene, without these completely tented out sunglasses and stuff, and the most plain suit you can possibly have, I was just stuck in the seat, and then J on top of that was so scared, he looked he was gonna start crying and both of us absolutely terrified. But we did a few more takes for that first scene and we did for later things, but I think David was just being like calm and also just knowing that someone's watching the monitor, actually watching, cause that's a lot of the time, when you really start to flounder it's when you get a little, you get it into your head that someone, noone's really watching. So any direction, anything at that point, you have no idea of what you're doing, so I'm gonna try and take it for myself to controll everything. And you can't, because you're no part of the camera???? and you're trying to picture yourself from outside of yourself which is impossible, and it becomes an awful experience, but as soon as you think, it's just a trusting, as soon as you think someone's watching and you trust their opinion about it, then you can follow what you, you can follow your instincts and not be detached, I think. Was that an answer to your question?

Q15: Bruce, veled kezdjük. Bruce Thomson (talán) vagyok, és nagyon kíváncsivá tett az utóbbi időben az, hogy több színész több alkalommal is beszélt erről a félelemről, szeretném megkérdezni, hogy hogy sikerült túllépned a pánikon és mit tanultál abból, hogy Daviddel dolgoztál, aki megengedte, hogy ezt a pánikot átvidd Eric P megformálásába?

RP: Igen, azt hiszem mostanság ez a folyamatom, egy csomó érzelmen átmegyek, előtte mintha szívrohamot kaptam volna, de ez valami, az első alkalommal amit Jay Barrishel-lel??? csináltunk egyáltalán nem segített, mert úgy döntöttem, hogy mindent kiveszek a jelenetből, amit egyébként használhattam volna, ezzel a nagy napszemüveggel és a legegyszerűbb öltönnyel, amiben beleragadtam a székbe, és mindezek tetejébe Jay majdhogynem sírni kezdett, és mindketten nagyon féltünk. De volt még pár felvétel az első jelenetről, majd későbbiekről is, és szerintem az, hogy David olyan nyugodt volt, és tudni azt, hogy valaki nézi a képernyőt, tényleg figyeli a képernyőt, mert sokszor, ha már nagyon elkezdesz akadozni, akkor azt veszed a fejedbe, hogy senki nem figyel. Szóval bármilyen utasítás, bármi addig a pontig, nem tudod, hogy mit csinálsz, akkor megpróbálod átvenni az irányítást, de azt nem tudod, és megpróbálod elképzelni magadat kívülről, ami lehetetlen, és egy szörnyű tapasztalattá válik, de amint úgy hiszed, csak bizalom egyébként, amint érzed, hogy valaki figyel, és megbízol a véleményében, akkor követheted a megérzéseidet és nem leszel kívülálló. Válasz volt ez a kérdésre?

Q16: And also we have microfones which, just wait a sec before you actually ask the questions, so yeah, go ahead!

Hi, can you hear me? Rob, itt bemutatkozik, de nem értettem, there's a lot of parallels between your real life at the character, i'm wondering what did you bring from your personal experience to the character, if you brought anything at all?

RP: When we were in Cannes, David, someone asked that question, and David says, which is a new thing, which I've taken into my own 6:43, he said, that's a flawed (selejtes, hibás) question.

DC: He said he couldn't answer the question, I said of course you can answer the question, because it's a very flawed question. There's nothing actually in his life that is equivalent to this guy, he's not the same.

RP: I do like saying it though.

DC: And please do.

RP: No explanation.

DC: Carry on.

RP: I mean there is one thing, the relationship with Kevin, cause it's a very specific relationship with security, and that's one thing which I kind of had an idea about. But, the others, the isolation of his is totally different, cause he's not, he's chosen his life. And there's very little resemblance to reality.

EH: Except the giant rats... that's real.

DC: Because also, remember like the London Whale, that we've been reading about. Eric is a non-celebrity, deliberately, he's not a celebrity, he has security only to literally to protect them from someone who might wanna kill him or kidnap him or something, but not from fans. He has no fans. And he does everything in the limo, he forces everybody to come to the limo, he talks about wanting the limo to look identical to other limos, so he's not, even on the street, amongst limos he's not distinguished himself. It's like all those financial players we talked about, nobody knows what the London Whale looks like, and that's part of his power, so it's a completely different from any celebrity thing.

RP: Are you talking about the literal whale which come the river – what are you talking about?

DC: The London Whale is the guy who just traded a couple of billion dollars

RP: I thought you were talking about when the whale came out the river, because I was like that's the best metaphor for it.

DC: That is what I meant. Forget that other one.

RP: The baby whale that came out of the Thames, and got stuck in the Thames and became this like incredible celebrity. And I was like that's the most beautiful... the baby whale.

DC: That's exactly what I meant, but you know. Anyway no, the London Whale is a completely different whale, not a beluga (fehér fogú bálna), yeah, this is just recent, but it's a guy who's done tones of trading and nobody has, there's no photo of him, nobody knows him and he  trades billions of dollars, he destroys economies and all of that stuff, just like Eric Packer. So it's deliberately quite different, actually. Anyway, there you go.

Q16: Kérek mindenkit, hogy várjátok meg amíg a mikrofon odaér, mielőtt felteszitek a kérdést.

Hello, hallotok? Rob, itt bemutatkozik, de nem értettem, sok közös van a te saját és a filmbeli karaktered életében, azt szeretném megkérdezni, hogy mit vittél át a saját életedből, ha egyáltalán vittél át valamit is?

RP: Amikor Cannes-ban voltunk, valaki feltette ezt a kérdést, és David válaszolt rá, ami nekem új volt, de egyből felvettem a használható dolgok köz, azt válaszolta, hogy ez egy rossz (hibás) kérdés.

DC: Rob azt mondta, hogy nem tudja, mit válaszoljon erre a kérdésre, én meg mondtam, hogy persze, hogy tudsz válaszolni, mert ez a kérdés nagyon helytelen. De igazság szerint semmi azonosság nincs közöttük, ő nem ugyanaz.

RP: Bár szeretem azt mondani.

DC: Tedd is.

RP: Semmi magyarázat.

DC: Csak folytasd.

RP: Van egy dolog, mégpedig a kapcsolata Kevinnel, mert az egy nagyon jellegzetes kapcsolat a biztonságiakkal, és arról tudok valamit. De a többi, az elszigeteltsége teljesen más, mert ő nem, ő magának választotta ezt az életet. És nagyon kevés hasonlósága van az egésznek a valósághoz.

EH: Kivéve az óriási patkányokat... azok valósak.

DC: És ott volt a London Whale is (http://en.wikipedia.org/wiki/Bruno_Iksil), akiről olvashattunk. Eric nem celeb, szándékosan nem az, biztonságiak is azért vannak körülötte, hogy megvédjék őt egy esetleges támadástól, elrablástól, de nem rajongóktól. Neki nincsenek rajongói. És mindent a limóban csinál, sőt, mindenkit arra kényszerít, hogy beszálljon az autóba, beszél arról, hogy nem akarja, hogy a limuzinja bármiben is különbözzön a többitől, tehát még az utcán, az autóval sem különbözteti meg magát. Olyan, mint a többi pénzügyi játékos, akikről már beszéltünk, például senki sem tudja, hogy néz ki a London Whale, ez az egyik jelentős erőfölénye, szóval teljesen más, mint akármelyik celeb.

RP: Arról a bálnáról beszélsz, aki a folyóból jött ki – miről beszélsz?

DC: A London Whale az, aki nemrég több millió dollárt vesztett el

RP: Azt hittem, hogy arról a bálnáról beszélsz, aki a folyóban volt, mert úgy voltam vele, hogy ez a leggyönyörűbb hasonlat.

DC: Arra gondoltam. Felejtsük el a másikat.

RP: A bébi-bálnát, akit a Temzében találtak, aki megakadt a Temzében, és egy híresség lett belőle. És úgy gondoltam, ez a leggyönyörűbb... egy bébi-bálna.

DC: Ez pontosan az, amire gondoltam. De egyébként, a London Whale az egy teljesen másik bálna, nem egy fehér fogú bálna, nemrég történt, egy fazon, aki több millió dollárt vesztett el a kereskedésével, és nincs róla kép, senki nem tud semmit róla, mégis több millió dollárral kereskedik és gazdaságokat dönt össze, pont úgy, mint Eric Packer. Szóval szándékosan teljesen más. Ennyi.