Guy és David, Rob csak említés szintjén

Kicsit mellőzzük kedvencünket, jó???

Haha, a videó nem nyilvános. Legyetek óvatosak...
Na. A transcript meg a fordítás meg majdnem kimaradt... Hmm. Lehet, ma inkább ne csináljak semmit?

A futuristic western set in the Australian outback is the latest collaboration between actor Guy Pearce and filmdirector David Michod. The Rover is set in a society fractured by global economic crisis and follows a loner on a mission of revenge. I spoke to Guy Pearce and David Michod about the inspiration behind the film.

A legutóbbi együttműködés a színész Guy Pearce és a rendező David Michod között egy jövőbeni western film, ami az ausztrál sivatagban játszódik. A Rover egy olyan szétesett társadalmat mutat be, amit egy világszintű gazdasági válság okozott és egy magányos embert és az ő bosszúját mutatja be. Guy Pearce-el és David Michod-dal beszélgettem a film létrejöttéről.

I: Guy, David, welcome to News Breakfast!

DM: Thanks!

I: David, starting with you, the film is set 10 years after some form of we assume economic collapse in Australia; it’s a pretty brutal, ragged place the Australian outback, how did you come up with the concept?

DM: Initially Joel Edgerton and I were in LA just thinking of something to do and started working what we thought might be a movie for his brother Nash to direct; his brother is a kind of stuntman, a very accomplished sort of action director and as I went away to write the first draft and very quickly started writing the kind of movie I would wanna make, which isn’t necessarily an action movie. And after I went away and made Animal Kingdom and then my life kinda turned upside down, when I returned to the Rover I found myself when I was writing it thinking quite a lot about the s 1:21 of the world at the time, you know, this was not long after the financial crisis, it was not long after, you know, when the ATS (??) got smashed in the Australian Parliament, I just started finding myself filled with a kind of despair. It also became a sort of anger and the world has started fading into the world of the movie.

I: Guy, David, üdv a News Breakfast műsorában!

DM: Köszönjük!

I: David, hadd kezdjek veled, a film olyan 10 évvel később játszódik egy valószínűleg gazdasági összeomlás után Ausztráliában; eléggé brutális, durva hellyé válik az ausztrál sivatag, hogy jött ez a koncepció?

DM: Eredetileg Joel Edgerton és én LA-ben voltunk és gondolkodtunk valamin, amiről úgy gondoltuk, hogy jó lesz a testvérének, Nash-nek, hogy megrendezze; a testvére egy kaszkadőr, nagyon elismert a akciórendezők között, de ahogy elkezdtem megírni a történet vázlatát hamar rájöttem, hogy ez egy olyan film, amit én szeretnék megcsinálni, ami nem feltétlenül egy akciófilm. Aztán elmentem megcsinálni az Animal Kingdom-ot, ami után minden a feje tetejére állt, aztán visszatértem a Roverhez és azt vettem észre, hogy sokat gondolkodok az akkori világ helyzetén, ez nem sokkal a pénzügyi válság után volt, nem sokkal azután, hogy az ATS darabokra esett az Ausztrál Parlamentben, szóval egyfajta kétségbeesésben találtam magam. Ami miatt aztán mérges lettem, és a világ lassan beleolvadt a film világába.

I: And across this barren, there’s a man 1:44. Guy, your character Eric strides, he’s a drifter, his backstory’s not too clear, it’s fair to say it’s not one of your most talkiv (??) roles either, what did you first think when you first saw the script?

GP: Well I thought of a number of things, one obviously I was really thrilled at the idea of you know, David making contact and wanted to persue this together, but I also had some real reservation, not reservations necessarily, but I really, because of the state of the character when we first see him in the film and there isn’t a lot of backstory and that he is sort of stripped of who he used to be; I was actually struggling to see who he was in a way. So we really had to backtrak together to a degree, to just for me to be able to latch onto something as who Eric was as a person, in order to then srip that away. So it was a tumoltuous few weeks or however long it was to sort of trying to get my head around it, I think.

DM: Which made it exciting I think, because I think it became quite clear to us that what we were hoping to achieve in your character was something a monstruos creature.

GP: And pretty specific, yeah. Absolutly. So once I really got my take in it, it was obviously very exciting. And David’s got such a unique voice and a really interesting filmmaking style, so it was really exciting once we ---.

I: És ebben a pusztaságban van ez az ember. Guy, a karaktered Eric egy sodródó alak, nem lehet sokat tudni a múltjáról, azt is lehet mondani róla, hogy nem a legbeszédesebb szereped, mit gondoltál amikor először olvastad a forgatókönyvet?

GP: Nos, sok mindenre gondoltam, az egyik egyértelműem az volt, hogy örültem, hogy David felkeresett és azt akarta, hogy együtt folytassuk ezt az egészet, de volt némi fenntartás is bennem, talán nem is fenntartás, de inkább a karakter állapota, ahogy látjuk is a film elején, és nincs sok háttértörténet hozzá, csak annyi, hogy megfosztották attól ami volt; ezért én küzdöttem azzal, hogy rájöjjek ki is ő. Szóval nagyon is vissza kellett mennünk az elejére csak azért, hogy láthassam ki is volt Eric. Szóval jó pár hetem, vagy milyen sokáig is tartott, elég zagyván telt azzal, hogy eredményre jussak.

DM: Ami izgalmassá is tette szerintem, mert így elég világossá vált számunkra, hogy amit próbáltunk elérni,az egy elég borzalmas lény volt.

GP: És egyben jellegzetes is. Teljes mértékben. Szóval miután eljutottam idáig, nagyon érdekelni kezdett. És Davidnek olyan egyedi hangja  és igazán érdekes filmkészítési stílusa van, hogy nagyon jó volt együtt dolgozni.

GP: And it’s a difficult thing to explain how you do it, but I think once you understand what the history is and the objective of the character, you know, I mean, it’s a very depressed man we find and somebody as David indicated is filled with despair and really just given up on humanity, because he feels like humanity’s given up on itself and he has this one last thing to do in his life, and that’s been taken away from him by these guys taking his car. So that’s his one and only objective is to get that car back.

GP: ÉS nehéz elmagyarázni, hogy hogyan csinálod, de szerintem amint megérted a történetet és hogy mi a célja a karakterednek, mivel ez egy nagyon depressziós ember, olyan, akit a kétségbeesés kerített hatalmába, mint ahogy David is jelezte, és lemondott az emberiségről, mert úgy érzi, hogy az emberiség lemondott saját magáról, és van ez az egy utolsó dolog van az életében, és azt elvették tőle ezek az emberek, amikor ellopták az autóját. Szóval ez az egyetlen célja, hogy visszaszerezze az autóját.

I: Robert Pattinson, Guy, your co-star, your I suppose half-willing accomplish (??) in this trace after your car; almost physically unrecognisable and a revelation in terms of the substance of his acting, many people would know him simply as the Twilight star, what was it like working with him and seeing this new depth of acting?

GP: It was really exhilarating I have to say, I remember saying to you I think after the second day of filming watching Rob, I was like ’wow he’s really good, isn’t he?’. It was really exciting because he does a lot of physical stuff in this film and it’s very difficult to do well, I reckon, and I think he pulls it off beautifully, and he’s just utterly heartbreaking, you have such sympathy for him as a character I think, cause he’s so vulnerable and so naiv, so he just does that stuff beautifully. I mean what’s interesting about Rob is he kind of acts like he doesn’t care, he really acts like, ah you know, whatever, just you know, just doing the thing

DM: And he acts like he doesn’t know what he’s doing

GP: Yeah. He knows what he’s doing. 5:24

DM: He wanted to do this movie and he was willing to work for it, so he came in, did a couple of long auditions for me and that was all I needed to see. Within five minutes I knew that that stuff that Guy was seeing on day two of the shoot I was seeing in my living room and the movie was coming on.

I: Robert Pattinson a társszereplőd Guy, a szerintem nem-túl önszándékából társuló partnered az autóüldözésben; szinte fizikailag felismerhetetlen és egy újraértelmezés a színészkedésének a lényegét tekintve, sokan csak mint a Twilight sztárjaként ismerik, milyen volt vele dolgozni és látni ezt az új mélységét a színészkedésnek?

GP: Azt kell mondjam, hogy üdítő volt látni és emlékszem, hogy kb a második napon mondtam neked (David), nézve Rob-ot, hogy ’wow, nagyon jó, nem igaz?’. Nagyon érdekes is volt egyben, mert sok fizikai dolgot csinál a filmben amik nagyon nehezek voltak, gondolom, és szerintem gyönyörűen megoldja őket, és teljesen összetöri a szíveket, annyi szimpátiái érez a karaktere iránt az ember, mert annyira sérülékeny és naív, és ezt gyönyörűen csinálja. Ami érdekes Rob-ban, hogy úgy viselkedik, mintha nem érdekelné semmi, hogy csak lesz ami lesz, csak csinál valamit

DM: És úgy tesz, mintha nem tudná, mint csinál

GP: Igen. Pedig tudja.

DM: Meg akarta csinálni ezt a filmet és hajlandó volt dolgozni érte, szóval eljött és csinált pár igen hosszú meghallgatást, és nekem elég volt annyi, láttam amire szükségem volt. Öt percen belül láttam, amit később Guy is látott a forgatás második napján, azt láttam ahogy a nappalimban megelevenedik a film.

I: How do you feel walking the red carpet with him?

GP: I’m pretty insignificant.

DM: How do you think I feel? Me standing next to these two guys as well, it’s like I’m a foot shorter than them.

I: Milyen érzés a vörösszőnyegen lenni vele?

GP: Eléggé jelentéktelen vagyok.

DM: Hát akkor még én hogy érezzem magam? Csak kettejük mellett állva, legalább egy lábbal (sok centivel :P) alacsonyabb vagyok.

I: It was shoot over 40 days in the (itt is azt mondja amit a másikban, de se itt, se ott nem értem!!!) in outback South Australia. Watching it I felt sweaty. All the mosses??? the blowflies and the heat, David, was it a tough shoot?

DM: Yeah. Yeah, it was very tough. I knew that, over the --- of trying to work out where to shoot the movie, I went out to that part of the world a couple of times; the first time I went there it was in the heart of summer and it was brutal and then I went there a little bit later on in the winter and it was actually kind of pleasant and went out there wearing skijackets and stuff and it became quite clear to me that if we were gonna do this movie we wanted to shoot it when it was when the climate, the conditions were the most challenging. But in some ways the more challenging the shoot is, if you’re in a remote location, the more you kind of bond with the people you’re working with. The days were tough and the nights were fun.

GP: And it so beautiful out there as well, it really is such unusual, beautiful landscape that you’re just constantly reminded that this story that you’re telling is being set here, and the reality of actually being out there is inspiring. Really is inspiring. You do get at the end of each day and go huh we’re actually quite exhausted aren’t we, but off we go again, ready for tomorrow.

I: 40 napot forgattatok a (itt is azt mondja amit a másikban, de se itt, se ott nem értem!!!) Dél-Ausztrália sivatagában. Nézni is izzasztó volt. Az a sok légy meg a hőség, milyen nehéz volt a forgatás, David?

DM: Igen. Igen, nagyon nehéz volt. Ezt már akkor is tudtam, amikor még csak azon dolgoztam, hogy hol is forgassunk, néhányszor ki is mentem oda; a legelső alkalommal a legmelegebb nyári időszak volt, brutális volt, aztán visszamentem tél környékén, de akkor egész kellemes volt, volt hogy sídzsekit kellett felvenni, és akkor jöttem rá, hogy ha meg akarjuk csinálni ezt a filmet, akkor akkor kell, amikor a körülmények a legkihívóbbak. De bizonyos szempontból minél nagyobb a kihívás a forgatáson, ilyen kietlen helyeken, annál közelebb kerülsz azokhoz, akikkel dolgozol. A napok kemények voltak, az éjszakák mókásak.

GP: És olyan gyönyörű ott kint, tényleg nagyon szokatlan, gyönyörű táj, ami folyamatosan emlékeztet a történetre, és a valóság ami a film valósága is, nagyon megkapó volt. Nagyon megindító. Bár minden este azt veszed észre, hogy kimerült vagy, de a következő nap már készen is állsz a munkára.

I: How do you pick your roles Guy? You go from films like this, relatively low budget, compared to the big Hollywood numbers you do from time to time. How do you go about as an actor now in your age and stage, picking roles and scripts?

GP: I always feel like I just pick the best things that come in my way. Whether it’s a bigger film or a smaller film. And I mainly do smaller films. Things like Prometheus and Iron Man are pretty rare for me, I got asked to do that stuff only occassionally. But it’s really just about responding on an emotional level, like you would if you read a book and it stays with you and you really feel like you’re into that world and as an actor that you can kind of wear it, you can fit into it. So I don’t sort of go about it on any conscious level as far as sort of career wise or anything like that, but I certainly sometimes choose things I suppose almost as a reaction to the last thing that I might have done. I remember having in 2007 having done four really really heavy movies and at the start of 2008 Adam Sandler called and said do you wanna come and do this big silly daft comedy called Bedtime Stories, and I said Yes! Absolutely! This will be great! So, whereas a year before I might not have chosen to do that.

I: Mi alapján választod a szerepeidet Guy? Időről időre a viszonylagosan alacsony költségvetésű filmekből a nagy hollywoodi filmekig mész. Mint színész, a te korodban és helyzetedben, mi alapján választassz szerepet illetve forgatókönyvet?

GP: Mindig úgy érzem, hogy a legjobbat választom ki azok közül, amik elérnek. Mindegy, hogy nagyobb vagy kisebb a film. És általában kisebb filmeket csinálok. Az olyan filmek mint a Prometheus vagy az Iron Man elég ritkák, csak néha kérnek fel olyanokra. De igazából csak arról szól az egész, hogy érzelmi szinten hogyan reagálok, mint például ha olvasol egy könyvet és az veled marad és úgy érzed, hogy igazán benne vagy abban a világban és veled marad, vagy mint színész tudod, hogy viselni tudod, hogy illik rád. Szóval nem igazán tudatos módon választom a szerepeimet, karrier szempontjából vagy ilyesmi, de az igaz, hogy néha azt választom, amit lehet, hogy csináltam volna. Emlékszem, 2007-ben négy nagyon-nagyon nehéz filmet csináltam, aztán 2008 elején Adam Sandler hívott, hogy nem jönnék-e megcsinálni ezt a nagy, bugyuta, bolondos komédiát, amit Bedtime Stories-nak hívnak, és azt mondtam Igen! Naná! Ez nagyon jó lesz! Pedig lehet, hogy egy évvel azelőtt nemet mondtam volna.

I: And David, what’s next for you?

DM: I’m not entirely sure, I got a few things bubbling, there’s a project that I’m developping with Brad Pitt’s company based on a book called The Operators and Joel Edgerton and I have written another script, a screenplay for Warner Brothers that we’d really like to do as well; I mean I think it’s; once this kind of madness of releasing The Rover is died down a bit I can step back and have a look at the landscape and, but what I do know is that I wanna do something a little bit sooner after the last time when I did. Cause that couple of years after Animal Kingdom was really for me kind of reassessing what felt like an entirely new life.

I: David and Guy, it’s a terrific film, thank you both so much for speaking with us!

DM: Thank you.

GP: All right, cheers.

I: És David, mi következik számodra?

DM: Még nem tudom biztosan, van pár dolog ami szóba jöhet, van például egy projekt amit Brad Pitt cégével tervezünk a The Operators című könyv alapján, illetve Joel Edgerton és én írtunk még egy forgatókönyvet a Warner Brothers számára amit szintén szeretnék megcsinálni; úgy hiszem, amint ez az őrület a Rover bemutatása körül lecsillapszik hátra tudok lépni és megfigyelni a kilátást, de annyit tudok, hogy szeretném, ha a következő valamivel hamarabb lenne, mint a múltrok. Mert az Animal Kingdom utáni évek igazából az újraértékelésekről szóltak, az az idő mintha egy új élet lett volna a számomra.

I: David és Guy, fantasztikus film, köszönöm mindkettőtöknek az interjút!

DM: Köszönjük.

GP: Rendben, oké.

-twmmy-