FKA twigs: „Furcsa
dolgok lehetnek szexik”
eredeti cikk
Kylie Minogue
egykori háttértáncosa reflektorfénybe lép első albumának, az
LP1 erőteljesen szexuális hangjával és szürreális, csábító
arcával. Milyen messzire fog jutni?
Tej folyik FKA twigs
ujjai között, olyan karok végén, amiknek puha alkata hangyányi
erőt sugalmaz. Alatta arannyal szórófestett, vonagló
biomechanicai szükségletektől vezérelt démoni ikertestvére
(egyébként csak hasonmása) nyalogatja a csepegő nedűt. Twigs a
kamerába néz: „Combjaim nyitva állnak számodra, amikor készen
állsz belélegezni,” ígéri.
Ez a Two Weeks
videója, twigs első albumának első bemutatott dala, amit ebben a
hónapban adnak ki. Ikonikus stílusával – gengszteres bőr,
gótikus csipke és okkult ékszerek keveréke –, mellette olyan
dalszerzéssel, melyben sötét, kísérteties produkció keveredik
gyönyörű dallamokkal, mint a látnoki új hang dicsőítik. Olyan
popsztár is egyben, aki tudja mi a szex. Egy olyan kultúrának, ami
megszállotja az érzékiségnek, azok a dalok, amik jól megfogják
ezt a témát, nagyon is ritkák: Madonna Erotikája, talán, vagy
Marvin Gaye Téged akarlak című száma, aminek a szövege elcsábít,
mialatt a zene már a párnába harap.
Twigs ugyanakkor összefűzi ezeket; a szex a dalaiban egy váltakozó játéka a szenvedésnek és a megkönnyebbülésnek, messze van a tengerparti képeslapok Perryjétől és Cyrusától, Thickejétől és a többiektől.
Twigs ugyanakkor összefűzi ezeket; a szex a dalaiban egy váltakozó játéka a szenvedésnek és a megkönnyebbülésnek, messze van a tengerparti képeslapok Perryjétől és Cyrusától, Thickejétől és a többiektől.
„Azt írom
pontosan, amit gondolok,” mondja erről az ugyancsak szexis zenei
anyagról, amikor találkozunk. „Ha a téma nyers, akkor rengeteget
írok, aztán kihúzom a felesleges szavakat.” Így jött a Two
Weeks, ami egy férfi elcsábításáról szól egy szex nélküli
kapcsolatból, olyan sorokkal, mint „Én jobban megduglak, mint ő.”
„Furcsa dolgok lehetnek szexik,” folytatja. „A sebezhetőség a
legerőteljesebb állapot, amiben lehet az ember. Mennyire unalmas
lenne, ha mindig a dominánsak, vagy az alárendeltek lennénk? A
videóban látható, ahogy saját magamat etetem és összetejezem.
Meztelen voltam, arannyal voltam lefestve és krump-os (energikus
utcai táncfajta) mozdulatokkal táncoltam. Bizarr, de furcsa módon
dögös is.”
Egy másik számáról
folytatja a beszélgetést, a Papi Pacify-ról, egy videó, amiben
Twigs egy eksztatikus behódolás állandó ölelésében van.
„Mindenki azt mondja, ’Oh, ez sokkoló’, de tegnap este te is
ezt csináltad,” mondja. „Ha anya lennék, jobban szeretném, ha
a gyerekem megnézne egy ilyen videót, amit nem értene meg, viszont
felkeltené az érdeklődését a jelentéséről. Legyél kíváncsi
valami bonyolult dologra, inkább, mint hogy valami túlságosan
durva és nyíltan szexuális legyen.” Azt mondja, hogy olyan
kultúrában élünk, ahol „szexinek lenni” hazug, kimerítő
kötöttség sok nő számára. „Nullás méreted kell, hogy
legyen, de igazi nőknek vannak idomaik. De ha testesebb vagy, akkor
már nézned kell a BMI és a koleszterin szintedet, szóval fogynod
kell, mert az erős az új vékony. Összezavarja az embert. Inkább
kísérletezek az intelligens szexualitással, ami még nem ismerek,
még csak 26 éves vagyok. Kettő vagy három komolyabb kapcsolatom
volt eddig, nem voltam még házas, még nem volt meg az a végső
kapcsolat, ahol valami kapcsol bennem, hogy azt mondjam, ’Most már
értem!’ Még mindig tanulok.”
London belvárosában
vagyunk, egy láncétterem nem éppen erotikus környezetében, de
Twigs kirívóan furcsa marad, egy kompakt elrendezése a szemeknek,
bicepszeknek és bolondos fogaknak. Azok a leskelődő szemek tágra
nyílnak és villódznak, amikor megemlítem, hogy a zenéjéről
szóló tudósítások mennyire egy dobozba tették olyan „alternatív
R&B” sztárokkal, mint Banks, Kelela és SZA. „Ez csak azért
van, mert félvér vagyok,” szól közbe. „Amikor először adtam
ki a zenémet és senki se tudta, hogy nézek ki, ilyen kommenteket
olvastam: ’Soha nem hallottam még ilyet, nincs is műfaja.’
Aztán hat hónappal később kikerült a fényképem, most már R&B
énekes vagyok. Bizonyos hangmeneteket a klasszikus zenéből veszek;
a Preface című dalom olyan, mint egy himnusz. Szóval beszéljünk
arról. Ha fehér bőrű és szőke lennék és állandóan a
templomba járnék, akkor a ’kórusos szemszögből’ közelítenéd
meg. De nem beszélsz erről, mert én egy félvér lány vagyok
Dél-Londonból.” Úgy néz rám, mintha arra kértem volna, hogy
vigye ki az étterem szemetét.
Kiengesztelésképp
megkérdezem, hogy egyedinek érzi-e magát. Az arca megenyhül.
„Nagyon. Imádom az irritáló hangokat, ütemeket, klikkeket.
Kakakaka!” Kezei vadul integetnek Afro hajtincsei körül, amik
túlélik a támadást. „Nem látom, hogy bárki más is ezt
csinálná. Használok hangos zajokat, a felépítés nem tipikus,
hanem irgalmatlan. Olyan mint a punk; a fenébe az alternatív
R&B-vel!”
Tahliah Barnett
táncosként kezdte a karrierjét. Gloucesterben nőtt fel, mint az
ottani katolikus iskola egyetlen félvére, egy természetes ritmus
vezette a gyerek táncórákra, majd végig egy popsztárokat jelentő
karrierig; a csontjai által kiadott klikkek ihlették a művésznevét.
Kliensei között ott volt Kylie Minogue, akinek még akkor is
dolgozott, amikor a saját EP2-je (második lemeze) komolyra fordult.
„Elképesztően megalázó volt,” mondja. „Nagyon jó olyan
környezetben lenni, ahol mindenki odajön, hogy ’Twigs, jól vagy,
hozhatok egy pohár vizet?’ aztán egy olyan környezetbe, ahol a
20 háttértáncos egyike vagy egy hideg szobában és öt órán
keresztül senki nem adott enni neked.” Táncolt még Jessie J-nek,
Taio Cruznak és Plan B-nek is, akit úgy jellemez, mint egy „beteg,
igazi művész. Nagyon beleviszi magát: reggel tízkor magyarázza,
hogy mindegyik táncosnak saját karaktert akar.”
Ezt a pozitív
tapasztalatot teszi első helyre a kereskedelmi táncok világában.
„Általában csak annyi, hogy ’legyél dögös és rövidnadrágot
viselj’. Tánciskolába mész, öt éven keresztül keményen
dolgozol, meg tudsz csinálni egy tripla piruettet a fejeden és
utána spárgába érkezel, aztán kijössz a nagyvilágba és valaki
azt kérdezi: ’Mik a méreteid?’” Messze vagyunk Josephine
Bakertől, aki megbotránkoztatta Párizst az 1920-as években, a
szinte meztelen előadásaival, és akit Twigs csodál. „Azt
mondja: ’Én csinálom ezt, és magamért csinálom.’ Megadja
amit kell a közönségnek, de alapjában véve élvezi azt, ahogy
mozog, és a szeretete benne van a mozdulatban. Mostanában ez van:
’Így fogom rázni a seggem, ez neked szól, hogy egy bizonyos
módon érezd magad.’”
Twigs ezzel a „világ
bizarr időszakával, ahol annyira híres és emelkedett lehetsz, de
ennek egyike sem a te elképzelésed” megy szembe. Nem hajlandó
feladni a kreatív ellenőrzést, sőt, elszántan bővíti azt, ahol
csak lehet. Nézzük csak az albumon található munkát. A punkon
nőtt fel, és abban próbálkozott eredetileg, „de szörnyen
kiabálok. Az nem én voltam. Próbáltam beteljesíteni a Poly
Styrene fantáziáimat.” Ehelyett megtanulta az Ableton szoftver
használatát és számos produkciós elismerés van az albumán,
mint a Kanye kedvenc Arca, Dev Hynes, Sampha, Bruno Mars és Eminem
producere Emile Haynie, továbbá Paul Epworth, az Oscar nyertes
Adele munkatársa. Mindegyik azért lett kiválasztva, hogy
„betöltsék azokat az üres részeket azokban a dolgokban, amikben
nem vagyok jó.” Sampha segített az akkordokban, olyan kifejezett
érzelmeket előcsalogatva, mint a „borongó gondolatok reménnyel,
de főleg depressziós”; Epworth segített a „felépítéssel”.
A zenei videóit is Twigs irányította, amit most az Academy
produkciós céggel a háta mögött rendez.
„Szeretem, hogy
tudja mit akar,” mondja Nabil Elderkin, a rendező, aki a Two
Weeks-en dolgozott együtt Twigs-zel és forgatott még videót Nicki
Minajnak és az Arctic Monkeys-nak. „Nem áldoz fel semmit a
népszerűség érdekében, csak bejön és a saját módján
csinálja a dolgokat. Így dolgoznak ma a legjobb művészek: Kanye
West, Bon Iver, James Blake, Frank Ocean. És Twigs is pont ilyen.
Van képzelete és művészete, és úgy adja el, ahogy ő akarja.
100%-ig uralma alatt van minden.”
Mialatt a személyes
életében ő az engedékeny („Olyan vagyok, mint ’Bagsy being
little spoon!’ (ez egy olyan, amikor két ember egymást átölelve
alszik, és a spoon az, aki belül van – kiskifli) minden este”),
karrierjének az az aspektusa, hogy mindent ő uraljon, kezd fárasztó
lenni. De, hogy kiegyenesítsük a hasonlatot, egész este bírja.
„Kimerültem, de mindegy,” mondja. „Most kell csinálnom, és
amíg boldog vagyok, addig csinálom is. De ha boldogtalan leszek, el
fogok tűnni. Leborotválom a hajam és Franciaország déli részére
költözöm, és egy új nyelvet fogok tanulni ott, ahol senkit sem
fog érdekelni, hogy ki vagyok. Boldognak kell lennem.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése