A legtöbb férfi jobban néz ki simára borotváltan

 Ennek a cikknek nem bírtam ellenállni. Jót vigyorogtam. Úgy tűnik, vannak rajtunk kívül is elfogult nőka világban.

itt az eredeti

Robert Pattinson forgatáson, elegáns viseletben 

A borosta skandallum, amikor egy férfi ennyire jól néz ki simára borotváltan – írja Maggie Alderson

Rob. Pattinson. ROBERT. PATTINSON. Ritkán ad a menny ilyen tökéletes csontozatot embernek. Ő pontosan úgy néz ki, mintha Zeusz és a lánya, Afrodité álmodták volna meg egy esős délutánon az Olümposzon.

Afrodité:”Apu, úúúúúúúgy unom magaaaaam.”

Zeus:”Unod, én kicsi nyuszikám? Gyere játsszunk egyet.”

Ezzel egy kicsit elgondolkodott, megdörzsölte fejét fénylő villámjának végével.

Zeus:”Tudom már – csináljunk egy embert, akinek a szépsége felbosszantja a többieket.”

Afrodité:”Ó, ez csuda mókás lenne. Hmm, hadd gondolkodjak… Megvan! Alkossunk egy fiatal férfit tökéletes arccal, hogy a nők elolvadjanak és megvaduljanak a vágytól, amikor csak meglátják őt.”

CSATT! Zeusz villámot lő ki a Földre, ami dél-nyugat London külvárosában ér földet.

Felsír egy újszülött. 

Hirtelen vágás a Twilight plakátjára.

És meg kell mondanom, Rob a való életben még inkább bámulatba ejtő. Egyik korai filmjének rendezője (The Haunted Airman), jó barátom. Meglátogattam a forgatáson, ahol elsétáltunk Rob lakókocsija mellett. Ő éppen akkor lépett ki a második világháborús RAF egyenruhájában. Majdnem összeestem. Az én rendező haverom ugyan mondta, hogy egy ‘érdekes fiatal színészt” szerződtetett a főszerepre, de erre nem voltam felkészülve. Nem hittem volna, hogy valaki ilyen szép lehet – és elég sok hírességgel és szuper-modellel készítettem már interjút. De azt kívánom, bár gyakrabban borotválkozna.

A cikk elején levő kép új filmjéből, a Cosmopolisból van. Gucci öltönyt visel a képen. Ugye milyen jól néz ki? És a csodálatos az, hogy mióta felfedezték, hogy egy hibátlanul szabott öltöny mit tud tenni a fickóval, Rob azóta szinte mindig Gucci-t visel hivatalos megjelenésein. Most már csak az arcát kellene ugyanígy rendben tartania.

Ami ezt a képet annyira ütőssé teszi, az az, hogy új öltönyviselési stílusát frissen borotvált arccal kombinálja, amit a filmben játszott karakter kíván meg. Az egyetlen alkalom, amikor ilyennek láttuk, az a báli jelenet volt  a Twilight-ból.

Mi? Helló? Elnézést, csak fel kellett kanalaznom magam  a padlóról itt.

Szóval, tudva, hogy miképpen is néz ki enélkül, kifejezetten veszteség ezt a valószínűtlenül tökéletes állvonalat eltakarni vajmi szúrós borostával, ahogy ezt ő teszi. Azt hiszem, ezen a módon tudja elfogadni saját megrázó szépségét.

Amit rövid találkozásunkból megállapíthattam (és nem az volt az egyetlen alkalom, amikor találkoztam vele, ó, micsoda élvezet), beszámolhatok arról,  hogy ő egy nagyon kedves és nagyon szerény személy. Nagyon zavarba ejtő lehetett hirtelen ekkora rajongással szembetalálnia magát. Szóval úgy vélem, hogy az arcszőrzet egyfajta vékony határ közte és a bámuló világ között, amikor promóciós körúton van és nem tud elbújni a napszemüveg/baseball sapka híresség-elrejtő párosítás mögé.

Szóval, férfiak,jegyezzétek meg. Létezik néhány hapsi – Tom Ford ötlik fel elsőként – aki megfelelően néz ki a majdnem-szakállal, de  a legtöbb fickó (és remélem a férjem is olvassa most ezt) egyszerűen koszosnak néz ki vele.

Értem én, hogy a mindennapos borotválkozás szörnyű, de ha Rob Pattinson egy kicsit vadul is néz ki borostásan, van mentség számotokra, ha követitek?

CineVue Interjú David Cronenberggel és Robert Pattinsonnal

eredeti cikk itt

RC: A Cosmopolis egy tükörképet ad az Occupy mozgalmakról, melyek mind New Yorkban és Londonban is megtörténtek. Mi érintett meg ezekből a mozgalmakból, és hogy hatja át a filmet?

DC: A filmet nem hatja át sehogy, mert a forgatókönyv után mentünk. Az csak a véletlen, hogy amit Don (DeLillo – a regény írója) írt, egyféle előre- és tisztánlátó könyv volt, és úgy érződött, mintha a világ csak őt érte volna utol. Így nem változtatta meg amit mi csináltunk, de nem tudtuk nem észrevenni, hogy olyan volt mintha mi miattunk történtek volna meg ezek a dolgok – de tudtuk hogy nem (nevet). Paul Giamatti, például, írt egy üzenetet, azt mondva „El se hiszem, most láttam, amint Rupert Murdoch a képébe kap egy pitét”, és mi akkor forgattuk azt a jelenetet ahol Rob kap a képébe egy pitét! Úgy éreztük, furcsa volt.

RC: A Cosmopolisban a kapitalizmust úgy jellemzi, mint egy szellem... ami kísérti a világot. Érdekes, hogy a filmben megváltoztattad a Yen-t Yuan-ra, ami nagyban megváltoztatja a tematikus jellegét a történetnek.

DC: Az egy gyarló próbálkozás volt részemről, mint egy teljesen tudatlan, gazdasági értelemben, hogy kissé futurisztikussá alakítsam, mert a Yen, amióta a könyvet megírták, összeomlott. Majd volt a cunami Japánban, és hirtelen Japán küzd. Előtte minden a 'Kelő Nap' volt. Mindenki félt attól, hogy Japán átveszi az uralmat a világ felett, stb, stb. És míg a keleti irány megfelelő volt, igazából Kínára kellett volna úgy tekinteni, mint világhatalomra, és 2015-re a Yuan teljesen átváltható pénznem lesz, így akár át is veheti a dollár helyét, mint világ-valuta. Ez a kínai terv, és senki nem tudja megmondani, hogy nem fog megtörténni.

RC: A kínai Yuan használata összekapcsolódik a patkány szimbólummal amit az egész filmen át látni lehet – a patkány a kínai állatöv első szimbóluma. Ha metafórákba akartatok burkolózni...

DC: Soha nem megyek metafórákba (nevet). Ez az első amit hallottam, és hogy őszinte legyek, nem tudom hogy Don gondolt-e erre, ez (a patkány használata) egy versből, a Report from the Besieged City-ből származik, ami egy lengyel költő műve.

RC: Úgy tudjuk, hogy ön és Mr. Pattinson hamarosan újra együtt fognak dolgozni a Maps to the Stars-on. Ez már biztosan halad előre?

DC: Halad? (nevet) Rob? Van már pénz rá?

RP: Nos, meg akarom csinálni a filmet, ezért kezdtem el beszélni róla. Szeretnék pénzt szerezni hozzá.

DC: Van némi érdeklődés iránta. Egyik barátomnak van egy zseniális forgatókönyve – Bruce Wagnernek. Sokat ír Hollywoodról. A könyvei fantasztikusak. A Maps to the Stars egyike azoknak a nagyszerű forgatókönyveknek, amik egyszerűen nem könnyen adhatóak el, olyan, mint a Cosmopolis. Ingerült, kellemetlen és zavaró módon. Van benne érzelem, de furcsa érzelem, mint a Cosmopolisban. A film végére a Cosmopolis érdekesen, furcsán szomorú, és érzelmes, de mintha alattomosan lopakodna feléd, mert nem is gondolnád, hogy oda fog érkezni. Nem könnyű nehéz filmeket csinálni. Még akkor is kemény feladat, ha hiteles színészeid vannak.

RC: David, a karaktereid a filmjeidben mintha valamiféle tudást keresnének. Van egy olyan érzete a filmnek, hogy mivel Eric Packernek már megvannak a milliói, így most egy új utazásra indul, aminek látszólag csak egy triviális oka/célja van – egy hajvágás. Hogy látod ezt a karaktert a korábbi filmjeid szereplőivel kapcsolatban? És Robert, mit éreztél mikor láttad a karaktered a papíron/leírva?

RP: Nem hiszem hogy úgy közelítettem meg Eric karakterét mint egy nihilista. Szerintem volt benne energia – egy nihilista energiája teljesen más, mint amit én láttam. Eric nem szándékosan dob el mindent, ő csak úgy gondolja, hogy egyre közelebb jut valamihez, de tulajdonképpen minden kezd szétesni körülötte. David, egyetértesz?

DC: Én nem igazán gondolkodok a filmjeimről. Úgy értem, arra kérsz, legyek az elemzője a saját filmjeimnek, és megtehetném, de nem fogom, mert az a te dolgod. De annyit mondok, hogy nem szoktam a többi filmemre gondolni amikor forgatok. Az élvezet benne számomra az, amikor az éjszaka közepe, egy utcán, a stáboddal és a színészeiddel, senki mással körülvéve. Nem gondolsz a Twilight-ra. Nem gondolsz a Scanners-re. A Cosmopolis-ra gondolsz, és Eric Packerre és a felépítésre. Ennyire tiszta.

A hajvágással kapcsolatban, az nem triviális. Eric (Rob) megmutatja mi az amikor azt mondja: „Egy hajvágás, mi is az? Egy naptár a falon. Egy szék. Egy szomszédság.” Ez az ő múltja. Egy olyan helyre megy vissza ahol valahogy tiszta, valahogy ártatlan. Amikor abban a székben ül a jelenetben – és ez az amit szeretek Robban; talán ő nem is tudta, hogy ezt csinálta – gyerekké válik. Csak később érted meg, mit is jelent ez a hajvágás.

RC: Vannak finom változások, amiket csináltál a DeLillo könyvből – például, hogy Eric és a felesége nem érintkeznek. Miért határoztál így?

DC: Nos, nem érzem úgy, mintha bármikor is egymáshoz értek volna. Igazán úgy éreztem, hogy az orgia rész a könyvben a meztelen emberekkel New York utcáin, az inkább Eric fantáziája a megbéküléssel, és ami azt illeti, inkább egy fiatalkori fantázia. Soha nem hittem hogy igaz volt, és hogy a filmvásznon nevetséges lenne, és soha nem történhetne meg. Elhatárolódik a feleségétől, és soha nem érinti meg, és soha nem szexelnek. Vége van, és ez az egyik oka a lerobbanásának.

Time Out Cosmopolis kritika

Eredeti cikk
Az eredeti cikkhez kapcsolódó hozzászólásokról van egy véleményem....

3/5

David Cronenberg Cosmopolisa egy furcsa, részegítő, elbűvölő portré egy személy elidegenedéséről a szupergazdag, egyesített világban, ahol a szex, a szerelem, a boldogság és a halál gyorsan vesztik el jelentésüket. A 2003-as Don DeLillo regényen alapul (még mindig), és amíg ad némi felszínes fontosságot a jelenlegi pénzügyi krízisnek, és foglalkozik pár ábrázolással és eseménnyel (tőzsde összeomlása, tiltakozások), ez nem egy realista munka. Visszaviszi Cronenberg-et arra a területre, amit az eXistenZ és a Crash óta nem kutatott – és e filmek óta az első saját forgatókönyve. Egy pszichoszexuális, sokkal inkább a lélekben játszódó társasági darab, mint az Inside Job vagy a Margin Call.

A Cosmopolis egy fiatal embert mutat be, aki átutazik Manhattan-en egy limuzinban egy olyan napon, ami egyre inkább egy saját apokalipszisra hasonlít. A szuper gazdag new york-i, Eric Packer (Robert Pattinson), 28 éves milliárdos, a pénzpiacoknak és technikai iparoknak a kapitánya. Ragaszkodik a városon való átutazáshoz egy hajvágás miatt, bár a sofőrje (aki nem is sofőrje – én) figyelmezteti az elnöki látogatás, és a rap-sztár temetése miatti közlekedési akadályokra. Packer világa a luxusjárműre korlátozódik. Tele van képernyőkkel és szerkentyűkkel, és itt csatlakozik hozzá először egy 22 éves alklamazott (whizz kid = dolgozó nagyvállalat vezetőségében), majd két nővel, akik közül az egyiket Juliette Binoche alakítja, a másikat pedig Samantha Morton. Az autón kívül  Packer találkozik egy tiltakozóval (Mathieu Amalric) aki eltökélten tol az arcába egy krémes pitét, a nemsokára ex-feleségével (Sarah Gadon), és egy emberrel, akinek súlyos vérbosszút forral ellene (Paul Giamatti).

A Cosmopolis egy Odüsszeia amit szemtől szembeni találkozások sorozata határoz meg. Van prosztata vizsgálat, meztelen testek(??? hol???), szex, Rothko-ról szóló beszélgetések és felpiszkált társalgások olyan témákról, mint pénzügyi biztonsági rendszerekről szóló filozofálgatások, és hogy az idő mennyire társasági vagyon. A beszédek nagy részének nincs egyértelmű értelme: a Cosmopolisnak egy kísérleti színházdarab hangulata van, emeltebb és érzéki nyelvezetet használva. Mondhatnánk, hogy megpróbálja kifordítani Packer elméjét: a lélektant gyakorlatba tenni. Ez nehezebb filmen, annyi biztos, mint nyomtatva, és a Cosmopolis akkor a legjobb, amikor másvilági és fájóan mesterséges érzetet ad. És akkor a legrosszabb, amikor lenyomja egy túlzott, kimerítő beszédesség, vagy amikor kilép a limóból – a film önként vállalt szürreális arénájából – és egy valódi világhoz közelebbi helyre megy. A Cosmopolis-nak megvan az esélye a szárnyalásra, és arra hogy fontos legyen, de csak részekben érthető; a limó egy hipnotizáló burok, ami szétrobban, amint a film elhagyja.

Ezt elmondva, van egy következetesen felügyelt, napjaink vége fenyegetésnek vehető hangulata a filmnek, amit Cronenberg törhetetlen pontossággal és magabiztossággal visz véghez. Jól szolgálja őt a sokat mondóan néző, széteső Pattinson, parancsoló, együtt érző portrét adva egy férfiról, akit felemészt a saját hiúsága és ereje.

 Dave Calhoun

Cosmopolis kritika LOVEFILM

Eredeti cikk

Mi az ára manapság egy hajvágásnak?          

Eric Parker (Robert Pattinson) nem csak egy másik nagyágyú a Wall Street-ről, nem csak egy másik Master of the Universe vagy Gordon Gekko klón, ő keresztezése Bill Gatesnek, Warren Buffetnek és Steve Jodsnak – csak fiatalabb és jóképűbb kiadásban.

Packer hajat akar vágatni, és azt is tudja, hol. A limójában végzi az ügyleti ügyeit – ami igazából egy iroda kerekeken – és átmegy New York City-n, akkor is, ha az megöli. És ez megtörténhet, mert az Elnök a városban van, továbbá fenyegetések és baljóslatú hírei is elérték. Ezek mellett még egy híresség temetése is folyamatban van – a rap egyik főpapja halt meg „természetes” halállal – így az utca maga a gyilkosság. Packer emberei nem boldogok. De amit Packer akar, azt Packer megkapja, abban biztos lehetsz.

Ez David Cronenberg adaptációja Don DeLillo 2003-as regényének dióhéjban, és ha a fenéken-billentős videó előzetes miatt valami dinamikus és verekedős dolgot vártál, nos, akkor átvert az előzetes, mert a film egy teljesen más szörny.

De briliáns, szerintem, egy régóta várt visszatérés abba a bizonyos felforgató sci-fi világba, ami Cronenberg specialitása volt, mielőtt nagyon tisztességessé vált volna (nos, ez túlzás, de a Veszélyes módszer, a Gyilkos Ígéretek és az Erőszakos múlt mind jólnevelt filmek).

A Cosmopolis közömbös-langyos fogadtatásban részesült a Cannes-i fesztivál végén a múlt hónapban, de az emberek nem voltak felkészülve a furcsaságára, a beszédre, a statikusságára és erre a Pattinsonra... Ez egy furcsa párosítás. Amink van az egy igazi Cronenberg; az eXistenZ óta a legcronenbergibb film (ami, nem túl véletlenül, az utolsó saját forgatókönyve volt), és többféle módon is visszavezet a Naked Lunch-ra és a Videodrome-ra.

Robert Pattinson 

Igazából ez egy szatíra leginkább, egy hideg, nem teljesen ellenszenves képe egy modern embernek, begubozódva a külvilágtól ha tetszik neki ha nem, a technológia, a gazdagság és a pénzügyi birodalma miatt. Packer lehet milliárdos (bár a részvényei gyengülnek ahogy a történet halad és a kínai yuan továbbra is halomra dönti a jóslásait), de, mint a legtöbbünket, őt is felemészti a munka.

A szexmániája, ami számottevő, majdnem megkülönböztethetetlen a kényszertől hogy guruljon és üzleteljen: szeretkezik, ahogy csak tud (beleértve Juliette Binoche-t, továbbá találkozója van Emily Hampshire-vel mialatt a napi prosztata vizsgálata folyik), de a három hetes házassága az örökösnő / költő Elise-vel (Sarah Gadon) el nem hált marad, annak ellenére hogy összefutnak reggeli, ebéd és vacsora során is. (Azt nem tudjuk megy hogy közlekedik a városban – talán sétál.)

Mint egy másik ikonikus üzletelő, Brett Easton Ellis Amerikai Pszichója, Packer is rémálomként éli meg az álmot. Szuperokos, de alig veszi észre saját elidegenedését.

Beszédes forgatókönyv, de Pattinson tudással és meggyőzéssel vezet át minket.

Néhányan, talán a legtöbben, fülledtnek és mesterségesnek fogják találni ezt a filmet – de ez teljes mértékben szándékos. A limó hangszűrős és fegyverbiztos ablakain kívül a város egy protestáló és nyughatatlan karnivál-hátteret adja, de Packer szinte nem is pislog, még akkor se, ha az autóját bemocskolják szlogenekkel és törmelékkel. Mathieu Amalric tejes pitéje, amit a képébe nyom, kell ahhoz, hogy emberi reakciót váltson ki belőle – a biztonsági embere bánhatja is! - bár úgy tűnik, a megszállottsága a hátul és oldalt röviden sokkal inkább a borbélyával való emberi kapcsolatának helyrehozataláról (újralétesítéséről) szól, mint a fodrászati célról. És még ez sem elég – tovább kell mennie, és rájövünk, hogy a lassan mozgó röppályája nem más, mint halál-kívánság.

Néhányan vonakodnak elismerni hogy Robert Pattinson tud színészkedni. De végül rá fognak jönni. A srác több mint a haj(vágása). Ez egy beszédes forgatókönyv, de Pattinson tudással és meggyőzéssel vezet át minket, kiváltképp a film tetőpontján, Paul Giamattival.

Alattomosan vicces, és legalább annyira filozófikus mint politikai – amivel azt értem, legalább annyira érdekelt a létezésen alapuló félelem iránt, mint a társadalmi igazságtalanságokkal/ban – jövendölésem szerint a Cosmopolis mint Cronenberg egyik legtisztább/legvalódibb(?) teljesítménye lesz értékelve.

Not only Cosmopolis review

Cosmopolis

To tell the truth, I'm no film critic. I'm a simple moviegoer, but to be more precise, not even that. I'd never even try to become one, as I'd never get to the point of writing professional opinion on any movie. I'd have to spend too much time preparing from the works of the piece of art to be criticised, the director and the actors. I'd read the adapted book, watch the available films made by the director and the leading actors. If it was no adaptation, I'd prepare from books of similar subject. After all these, I'd still not present my opinion as one above all others, as in this case, the following article is my humble, simple point of view.

My inspiration to write this article was that I managed to read the essay of a certain critic working at a website operated by one of this country's largest cell phone service provider. The essay was about a film contesting on the Cannes Film Festival, 2012 and a film that was at the first place in the category of the most anticipated movies on the MTV Brawl. This film is David Cronenberg's Cosmopolis.

This article was indeed upsetting for me, and I commented it, and another commenter put me down for being personal. Just because I thought that the job of a critic is to do most of the things written in the first paragraph, and I expected the critic to do accordingly.

Yet, it was not what I received.

After all this, I feel that I wish to tell my opinion, how I saw the film, how it affected me after two years of anticipation.

The history began not even two, but three years ago, when a colleague of mine handed over a DVD to me, this was the film 'Twilight'. She noticed that it was a nice love story with two young protagonists. By that time I'd heard a lot about this film, but the comments had not been too shiny. The male protagonist had a better reputation, too good for my taste: beautiful, sexy guy etc. I watched the film, the vampire story was not very vampire-ish, more like a mashup of Romeo and Juliet and Love Story. The protagonist was interesting, but why the great applause? I started excavating internet databases, in which I managed to find way after doing some research on Colin Firth, although half a year before I had not been able to find out, what's good in sitting in front of the computer for long hours. Well, there's a lot good in it.

I was searching for the previous films of the leading actor, which was no easy task, as they were all but accessible from this part of the world. I did watch the films. I did read the reviews. I did watch a lot of interviews with – let's name him at last – Robert Pattinson. And he convinced me that he was a charming, humble, clever person with a wry sense of humour. And also he was not an uninteresting actor.

At the time, 'How to be' was my favourite film because of the topic and the acting of Robert. The more films I saw ('Little Ashes', 'Haunted Airman', the cut scene from 'Vanity Fair', and two parts of 'Harry Potter', against the revolt in my family), the more I found that this guy has something that makes him interesting. In that time 'Remember Me' was being shot, and I was consciously waiting for that film. Later came 'Water for Elephant', and finally 'Cosmopolis'. For the last one, not even Robert was the original lead actor selected.

As I had a mind for reading the books in connection with the previous films as well, I started to look for Cosmopolis, the book written by Don DeLillo. At first, I checked the local bookstores. Later, I was looking in second-hand bookshops. I risked searching in libraries, but by that time I knew that in Hungary, I'll never find it. After all, I managed to get a copy in English. I started reading. And I gave up. I asked my son to translate it, the task took him a whole year. As not only his knowledge in English, but also his use of Hungarian and his ability to understand texts in the topic of economy and politics is slightly above the average, he did quite a good job in creating a readable translation. And I almost failed again, as the book was not easy to read even in my mother tongue. It's no miracle that in the time of its publishing, the book did not become a bestseller. One needs more than basic knowledge in politics, economy, mathematics and information technology. We have to admit that there are not many in this world to have such a broad view on all these topics. But among those, who have, the book was a success.

Someone realised that the book, written in 2003, models the current events the world in a surprisingly accurate way. There was a brave Portuguese producer, who found the book worthy for adaptation. He also found the single director extravagant enough to make the film. The director also wrote the screenplay himself, in six days.

Until two months before I admit I'd seen only two films of this director. These were 'Naked Lunch' and 'The Fly'. None of these were bad films, though 'Naked Lunch' could rather be characterised as eerie.

Back to Cosmopolis.

Many people attacked Cronenberg for casting Robert Pattinson for the role of Eric Packer instead of Colin Farrell. He had an emotionless face, an emotionless voice, that he was talentless – most of the male critics and several of the female critics shared these arguments. According to the other side the actor was not only talented, but also a handsome, or even beautiful guy. So the critic society started making theories whether this actor could do some acting or not, as they could not say that Cronenberg simply got mad when casting Pattinson. Miracle or not, the money was assembled for the film with his entry, which was not managed with Farrell. So now? Robert Pattinson is not a good actor, but we raise the funds to see him again as not being good? It looks a bit contradictory to me. I would only ask, what do many think what was he doing in the hated 'Twilight'-movies? He did not go down shopping, but he was playing the character of Edward Cullen, most hated movie person by men, as women will want a guy like him from now on. Kind, educated person, who would give everything to his chosen girl, a bit controlling, but can be convinced. So Pattinson actually suffers from some chauvinism. Not to mention the female critics. I have to admit, I'm no great feminist, and those, who hate Edward for some reason, are probably feminists. Yet it's not necessary to like the character, but after abstracting from the role model, it's quite clear that Pattinson delivers briliant acting.

Oh my, I wasn't talking about Cosmopolis again. Sorry.

Back to Cosmopolis, part two.

So, I prepared for the film. Read the book, watched several Cronenberg-movies in three weeks (Ms Butterfly, Naked Lunch, eXistenZ, Videodrome, Scanners, Eastern Promises, History of Violence, Dangerous Method, Spider, not to mention The Fly, that I saw a couple of years ago). And I went to watch the film.

I must agree with those saying that Cronenberg made a big shot with this one. As well as all the cast. As though Pattinson is the lead actor, all the others are no less important. This is no one-man show.

Maybe the point is not the amount of events. This is no adventure movie. It's a thinking movie, nevertheless, the official trailers are indeed diversive. Still, there was no secret about the film being an adaptation, one can get the book and read it. The point of the film is hidden in the long dialogues in the low number of actual events – and there is a point. If one does not find it, they did not listen. If one writing a review on the film was tired, watched the film only as a part of the job, did not care about it, then the point remains hidden. But the chief of theory tells it, and the distorted quote from Marx.

I will not write the obvious about the film. Just a few thoughts.

It was sensational to see that Eric Packer, seated in the middle of his stretch limo is the centre of his world, his subordinates come before him, and everything just looks fine. Eric sits on the high throne, the subjects come, he makes decisions.

After a short flash, his world begins to collapse, and this flash is the short appearance of Benno Levin (Paul Giamatti) in the corner of Eric's eyes, standing at a cash machine. Until then we only heard rumours of something going wrong, but the 'wrong' stay out of the car. But after this flash Eric gets out of control. He can be seen on different seats of the car, eating breakfast, lunch, dinner with his newly-wed wife, making love with his art counsellor and his bodyguard. At a time he even makes contact with the anarchists, but he's still in charge. Later, a doctor states that Eric has asymmetric prostates. With this moment, the space configuration containing the 'wrong' enters the limo, and it goes worse when Eric is informed about the death of his rapper friend. He shoots the last stable point in his life, his chief of security on the throat, driven by childish curiosity. His hair is cut in an asymmetric shape by the barber he'd known since his childhood, as Packer feels an urge to jump out of the chair before the old man could finish the haircut. Then we see that the eyes of his driver are also asymmetrical. Eric marches towards his destiny, as he loses everything in the speculative attack against the yuan, he deliberately destroys the world around him by acting on impulse, after failing in the pre-designed plans.

In the final twenty minutes one must listen carefully, this scene is tense, but very rythmical, the actors draw all the attention on the events. Who will shoot whom, and in which second? And what do they want to tell us? What is the explanation of their deeds? As both characters, victim and murderer try to understand himself and the other. This was no boring scene. I watched the film twice, and didn't get bored. For the second time, I knew exactly what was going to happen, and I watched as intensely as before. I was astonished for the second time, when Packer shot his bodyguard, and I was wondering if he would shoot the barber or let him go (Eastern Promises came into my mind with the barber shop). The process of Eric's life falling apart can be seen on his clothing. The perfect gentleman becomes a simple guy in dirty rags, walking into the ravaged house where his life is about to end. Or is it? As the film does not state, what the book does. Cronenberg was joking, about wanting to make a sequel.

Everyone had a great part in the movie. Many told that Pattinson was a good choice as he had a robotic face. Not at all. He plays the indifferent yuppie with a fortune enough to buy smaller countries but with no interest in anything. By the end of the film this state also changes. The money manipulator becomes a man and starts to understand what he'd been playing with in all his life – human life. This is called acting. And not only Pattinson was good. Everyone was. Sarah Gadon was marvellous in playing the rigid, cold, rich heir of an ancient family, and all the others played fantastically. I was missing the "I want to bottle-fuck you slowly with my sunglasses on”-sentence from the scene with the medical examination. Why was it omitted? Who was so shy?

Nothing else was missing. It's natural, that every adaptation alters the original slightly. In this case, nor the original story, nor the essence of it was corrupted.

A specter is haunting the world. The specter of capitalism. The point of capitalism is to destroy the current world and build a new one on the ruins. This is happening just now.

I'd give 5/5 for the film. And I agree with the Spanish critic saying that Cosmopolis shoud have been awarded with the Palm d'Or.

George Stroumboulopoulos műsorában Robert Pattinson 1. rész

A fordítás az RPL-en leő transcriptből készült, majd egyszer az egész műcor meglesz... csak győzzetek várni :)

George Stroumboulopoulos mai show-jában Robert arról beszél, hogy azért vállalta-e a Cosmopolist, hogy elkerülje a skatulyázást, arról, hogy Ryan Gosling karrierje hogyan segítette abban, hogy felmérje a saját helyzetét, arról, hogy némiképp elszigeteltnek érzi magát hírességként, arról, hogy nem ért egyet Adele-lel az ambíciókkal kapcsolatban, arról, hogy mik az Alkonyat utáni tervei, arról, hogy miképp érez Heath Ledger alakításáról a Sötét lovagban és arról, hogy milyen irányba szeretné Hollywoodot mozdulni látni. A show ma, a CBC-n adják, egy Cosmopolis különkiadás lesz, az interjúkban felbukkan David Cronenberg, Paul Giamatti és Sarah Gadon is.

George Stroumboulopoulos: Tudod, az Alkonyat-utáni franchise... más utakon próbáltál elindulni? Ez szándékosan benne volt a terveidben?

Robert Pattinson: Egyáltalán nem volt tervezett. Csak úgy éreztem, hogy mindenhol túl vagyok telítve, kis szerepeket akartam vállalni, vagy egyáltalán semmilyen szerepet. Ezt három héttel az utolsó Alkonyat-film befejezése előtt kaptam, és addigra már nagyon, nagyon eltökélt voltam, hogy kis szerepeket keressek, hogy ne legyek mindig szem előtt és ne idegesítsek mindenkit. Aztán jött ez.

GS: Új érzés az számodra, hogy visszanézd az egyik filmed, aztán a következő pillanatban jön a kérdés, hogy várjunk csak, hogy fogom így eladni ezt a filmet?

RP: Teljességgel. Arra emlékeztetett egy kicsit, amikor láttam három évvel ezelőtt egy interjút Ryan Goslinggal, aki nem régen azelőtt a Hitetlent forgatta. Mivel néhány éven keresztül az Ifjú Herkulest csinálta, utána mindenki a Hitetlennel kapcsolatban is az erejéről faggatta. És ez az egyik leginkább zavaró dolog. Cannes-ban adtam néhány interjút és tényleg éveken át törekedtem arra, hogy ne legyek nagyravágyó, aztán valaki megadott egy kis esélyt arra, hogy végre az lehessek, és akkor nagyon elkezdtem ragaszkodni hozzá, hogy én legyek a legnagyobb alak. És most újra beleéltem magam.

GS: El tudom képzelni, hogy a közeli barátaidtól eltekintve egyre nehezebb valódi embereket, valódi társaságot, valódi beszélgetéseket találnod, olyan kapcsolatokat, amelyekre mindnyájan törekszünk.

RP: Igen, de ha visszaemlékszek, korábban is hasonló voltam. Egyike voltam azoknak, akik kétségbeesetten vágytak arra, hogy elmenjenek egy buliba, aztán eljutnak és csak állnak a sarokban azokkal, akikkel mentek és nem veszik tudomásul, hogy bárki más is jelen van. Szóval nem is nagyon hiányzott semmi. Így viszont vannak mindenféle képzelgések arról, hogy ha nem lennék híres, akkor bezzeg állandóan találkoznék random emberekkel az utcán. Holott nem találkozik senki csak úgy, véletlenszerűen senkivel az utcán. Legtöbbször megpróbálod elkerülni az embereket, még ha nem is vagy híres.

RP: Volt egy vitám Adele-lel, talán az egyik legfurcsább dolog, amit valaha mondtam. Én azt mondtam: „tudod, igazából csak ki kell nyújtani érte a kezed”, mire ő „tudod te, hogy én vagyok az a női előadó, akinek a lemezei a legnagyobb példányszámban keltek el valaha?”. És én valami oknál fogva elkezdtem vitatkozni vele.

GS: Az ilyesmi hogy történik? Valahol, hajnali kettőkor?

RP: Igen, és utána felébredsz és borzasztóan bánod minden egyes szavadat.

GS: Szoktál gondolni arra, hogy ha ez a franchise egyszer véget ér, akkor szükséged lesz más szerepre a karriered folytatásához? Gyakran gondolsz erre?

RP: Az egyetlen dolog, amire valaha gondoltam, hogy nem akarom, hogy bárki azt higyje, hogy valaminek a csapdájába estem. És nem hiszem, hogy a közvélemény egyelőre így gondolkodna akár az Alkonyatról is – viszont ahányszor megkaptam már a kérdést, hogy aggódok-e a beskatulyázás miatt az Alkonyatba, egyszerűen aggódni kezdek, hogy az emberek felteszik magukban: „Mi lett ezzel a sráccal?” És arra is gondolok, hogy legalább egy kicsit értékes dolgot létre kell hoznom, ha már megvan rá a lehetőségem és a szerencsém, hogy megtehetem. És nem csupán egy bizonyos dolgot kell elnyújtanom a végtelenségig. Egyáltalán nem félek, hogy ez most véget ér. Ha valahogy sikerülne olyan pályát kialakítanom, amelyben a Cosmopolishoz hasonló filmekben szerepelhetnék, arról azt gondolnám, hogy lenyűgöző lehetne, mert ilyenből nem sok születik. A Sötét lovag után mindig azt gondoltam, hogy rengeteg pénzt hozott, de azzal Heath mégis valami másba vágott bele, az emberek pedig megértették. Nem valami teljesen őrült dolgot tett, de egy kicsit mégis más volt, mint amihez hozzászoktak. Én pedig arra gondoltam, hogy ez majd megváltoztatja azt a rendszert, ahogy a nagy költségvetésű filmeket készítik. Ám mégsem változtatta meg. Ha az egyes színészek nem félnének kicsit elvontabban csinálni a dolgokat, és nem csak azzal lennének elfoglalva, hogy a filmjeik sok pénzt hozzanak, akkor előbb-utóbb az egész iparág megváltozna.

GS: És akkor te, és a hasonló helyzetben lévő emberek meg tudnák csinálni ezeket a filmeket? És nem csak színészként?

RP: Szerintem egyszer igen. Nem tudom, hogy utána még hányszor. Most kétségbeesetten próbálok bejutni egy szuperhősös filmbe.

Kevin Durand Robert Pattinsonról a Cosmopolis forgatása alatt

Eredeti cikk
Anne Brodie

A sokoldalú Kevin Durand az erőteljes 6 láb 6 inch (1.98m) magas alakját kemény, gonosz és tekintélyes alakok eljátszására használja. A Cosmopolisban Robert Pattinsont védi.

Kevin Durand Torvalja, a 28 éves multimilliomos Eric Parker (Robert Pattinson) fő biztonsági embere, elvesztette a türelmét. Ericnek és Torvalnak egy bonyolult kapcsolata van David Cronenberg Cosmopolisában, ami erősödik a film során. A történet szinte csak Packer limuzinjában játszódik, ahogy az áthalad a városon. Torval az autó mellett sétál, ellenőrzi Packer összes látogatóját, így érdekelt mindabban, ami a kocsiban történik. Minél borzalmasabb dolgok történnek, annál mérgesebb lesz. És Durand szerint, a személyes kapcsolata Pattinsonnal is viszonylag nehéznek tűnt. Duranddal Torontóban beszélgettünk.

Torval elviseli Ericet, és úgy tűnik jobban ismeri őt, mint bárki más, és lenézi őt. Ez szándékos volt, vagy csak én láttam bele?

Amikor először olvastam, úgy gondoltam, hogy a kapcsolat több mint egy egyszerű főbiztonságié egy pénzügyi ikonikus gyerekkel. Bizonyos szempontból inkább olyan apa-fia -féle volt, olyan aki az évek során eljut odáig, hogy törődjön a gyerekkel. A leghülyébb dolgokat csinálja, és mindig veszélybe sodor. Többrétegű, sok minden történik, sok érzelem és utálat is található. Minden benne van.

Robert Pattinson azt mondta, voltak ötletei a Torvallal való kapcsolatáról. Megbeszéltétek ezt?

Nem nagyon kellett gondolkodnia erről. Megszokta már a sok biztonságit maga körül, így ez természetes volt. Fontos volt számára, hiszen, főleg ebben a filmben az élete Torval kezeiben van. Voltak részek a forgatókönyvben ahol sok kérdés merült fel bennem. Szereti ezt a gyereket? Meg akarja ölni? Sok minden történt. Végül csak megpróbálta életben tartani.

Vannak pillanatok, amikor ránézel, és igazi tűz lobog a szemeidben.

Nem is tudom elhinni, de ez neki mindennapos dolog. Számomra nehéz volt ennyire belemerülni a dolgokba. A második jelentet forgattuk, és én frusztrált voltam. Kezdett feldühíteni, hogy (Pattinson mint Eric) soha nem nézett rám. Vagy az ő, vagy David ötlete volt ez, de soha nem néz a szemembe, és ez egyből megmutatja, hol van a helyed. Emlékszem, hogy vissza kellett fognom magam, és lehűteni az idegességemet. Van egy „Mi vagyok én?” érzésed. Igazi osztályos dolog. Lenézte őt, ugyanakkor Torvalt szórakoztatta a sok marhaság amiket mondott, például hogy milyen hetyke egy nőnek a melle. Arra gondolsz, „Hogy fogod ezt a szart megúszni?” - én már börtönben lennék. Ez egy érdekes keveréke a megvetésnek és a csodálatnak.

Cronenberg leírása szerint Torval mintha egy kicsit távol lett volna a dolgoktól.

Tulajdonképpen lenyűgöző volt. Sokat dolgoztam a szövegemen mielőtt elküldtem a meghallgatásra. Mikor meglátta, azt mondta, igen, ez tökéletes. Mikor leültünk megbeszélni, meg akartam kérdezni, hogy honnan jött, milyen gyerekkora volt. Így elkezdem „Szóval, akarsz róla beszélni?” mire ő „Nem!” Wow. Isten áldja. Megkönnyebbültem, mivel a munkát megcsináltam, mielőtt megjelentem.

Elég gyakran játszol olyan karaktert, akinek a fizikai ereje számít, magas vagy és erőteljesnek látszol, szeretnél valami olyat csinálni amihez nem kell mindez?

Természetesen!

Musicalt?

Onnan jöttem. A karrierem Torontóban kezdődött, a húszas éveimben egy musical színházban. Játszottam a Forever Plaid-ben, Robin Hood-ban Karen Kainnel és Ross Petty-vel, a Godspellben, és sok más musicalben. Filmes szempontból végre kaptam egy lehetőséget. A Dark Woods of Night egy gyönyörű forgatókönyv, ami 2009-ben a Fekete Listán volt. Azt a karaktert játszom, akinek a fia megfullad, mialatt vigyáz rá. A film nyolc hónappal ezután kezdődik, és nem tudja, hogy bocsásson meg magának. Erős kisugárzása van, egy seriff, mindenki tőle várja el a biztonságot, neki pedig ötlete sincs, hogyan érhetné el ezt a pozíciót. Ez a gyengeség számomra nagyon érdekes. Színész vagyok; egy érzelmes, sebezhető fazon. A jeges, kemény emberek eljátszására kérnek fel, ami szórakoztató és én élvezem is, de jó dolog mást is csinálni.

Mi következik?

Ez egy nagyon érdekes és szuper dolog, ebben a pozícióban lenni, hiszen immáron húsz év is eltelt, de most ott vagyok, ahol lehet választani. Merre lenne érdemes menni, hogy fejlődjünk és küzdjünk hogy jobbak legyünk? Nem akarok olyat csinálni, ami nagyon egyértelmű, de néha azon belül is... sose tudhatod. Ott van az élettapasztalat is. Én, a feleségem és a csapatom csupán próbáljuk kitalálni mi következzen. A következő másfél hónapban messzi földekre megyünk, egy háromrészes film első részét csinálni. Gyorsan kell döntenünk. Szerencsésnek érzem magam.

Thunder Bay-ből származol, Ontario, Kanadából. Sokszor haza tudsz menni? 

 

Nagy család van otthon Thunder Bay-ben, de nem jutok oda sokszor. A legutóbbi sajtós nap ami itt volt, a Citizen Gangster kapcsán, akkor haza tudtam menni Anyák Napjára. Ami nagyszerű volt. Nem jutok vissza annyiszor, ahányszor szeretnék. Messze van Kaliforniától.

Még mindig kanadainak érzed magad?

Mindig is kanadai leszek. Sokféle szempontból kaliforniai lettem. Zavarba ejtő, hogy amikor visszamegyek Thunder Bay-be, nem tudok úgy megküzdeni az időjárással mint korábban, és a barátaim úgy néznek rám, mintha valami furcsa átalakuláson mentem volna keresztül, mert többé nem tudok negyven F (4,4444 °C ) alatt létezni!! De kanadai vagyok a hét minden napján.

R-Pattz halott, ismerje meg Robert Pattinsont

Forrás

Francesca Babb

The Guardian, 2012.06.09.

“Nem igazán tudom, hogy fogadnak” –  mondja Robert Pattinson és kortyol egyet a hatalmas kólás papírpohárból.

“Végül is semmi nem számít, kivéve az emberek negatív véleményét. Az igazán számít. Az mindig elvezet a következő dologhoz. Érdekes, csak rájuk figyelsz, majd a következő mozidra. A film az egyetlen dolog, amire gondolsz, amikor az megjelenik.”

Ahhoz képest, hog az egész világ a lába előtt hever -  a Twilight sorozattala  háta mögött és David Cronenberg jeges drámája, a Cosmopolis a következő kikerülő filmje – olyan ember benyomását kelti aki kételkedik önmagában. “Soha nem vettem magam komolyan, mint színész” – mondja, amikor éppen leszállt a Németországból érkező repülőgépről, ahol, mint megjegyzi, úgy tűnik mindenki utálja őt.

“Meglepő, hogy az emberek milyen nagy számban gondolják, hogy igazából buta vagyok” – mondja. “Azt hiszem, úgy gondolják, hogy aki tiniknek szóló filmben játszott, az csak egy hülye lehet. Nem tudom, lehet, hogy az vagyok. Néhány ‘legjobb’ színészről, amikor csak beszélgetsz velük, kiderül, hogy nem a legokosabb emberek a világon.”

Eric Packer, a karakter, akit Pattinson a Cosmopolisban alakít, nem hülye. A filmben, ami Don DeLillo 2003-as könyvéből készült, a legtöbb jelenet Packer limuzinjában játszódik, egy pénzügyi varázs-kölyökről szól, aki szexel, a seggében ujjal matatnak (egy utazás közbeni prosztata vizsgálat alkalmából), hosszú, fejfájdító monológokat mond, elveszít egy rakásnyi pénzt, ravaszkodik a támadójával, de mindenekelőtt le akarja vágatni a haját. A fim premierje a cannesi filmfesztiválon volt. A filmkritikák legtöbbje jó volt, kimondottan Pattinsont dícsérték. Őszintén szólva, történhetett volna másképp is. Nem a legkönnyebben emészthető filmek közé tartozik.

“Ez érdekes. A filmről megoszlottak a vélemények Cannesban” – mondja Pattinson, mielőtt beismeri, hogy megszállottan kereste a a róla szóló véleményeket. “Csak ültem egy autó hátsó ülésén visszatérőben a sajtókonferenciáról, és egyfolytában nyomtam a frissítés gombot a telefonomon. Soha nem igazán csináltam még olyant, amit az embereknek utálniuk kell, vagy igazán odalenni érte. “Teljesen más, mint az eddigi filmek, és ez volt az egyik oka, hogy benne akartam lenni. Amikor elolvas az ember egy forgatókönyvet és tetszik neki, a kérdés megfogalmazódik: Ezt tényleg megcsinálják? Ez az egész egy auóban történik, egy csomó szövegelés van benne a gazdaságról és sok moziban fogják játszani? De azt hiszem, ez fontos, és szeretnék sok ilyen filmet csinálni, hogy legyenek újra ilyen filmek a mozikban. Sok fura dolog történt ahhoz, hogy a mozikban csak olyan szuperhősökről szóló filmek legyenek, amiket 250 millió dollárba kerül megcsinálni. Ez a legnevetségesebb dolog.”

Természetesen Pattinson is kivette a részét ebben a nevetségességben. A mértékletes vérszívó Edward Cullen szerepének eljátszásával az öt részes Twilight sorozatban (aminek utolsó része novemberben lesz a mozikba) ő csinált a Summit Entertaintment számára 2,5 milliárd dollárt, és magából nemzetközi tini szex-bálványt. Eltávolodni ettől a szereptől nem lesz könnyű, és nem ez Pattinson első kísérlete a távolodásra.

Ott volt, hogy csak kettőt említsünk, az ez évben a mozikba került Bel Ami, ami az 1885-ben írt francia regényből készült, és ahogy Pattinson mondja ‘csak úgy jött és ment’ és a Vizet az Elefántnak (2011-ben), egy másik viszonylagosan alulértékelt könyvadaptáció, amiben Reese Whiterspoonnal játszott, és egy cikuszi állatorvost alakított. Egyik sem segített igazán neki abban, hogy színésznek tartsák. És most itt a Cosmopolis és a szerep, amiről Pattinson egyaránt tűnik izgatottnak és zavartnak.

“Ez olyan, amit eddig még soha nem csináltam, és nem is igazán értem” – mondja a 26 éves Pattinson, aki egy fogpiszkálót rág, részben, hogy távol tartsa magát a maradék sajtkockától és részben mert megpróbál leszokni a dohányzásról.

“Egyfolytában kérdezgettem Davidot, ‘Mi az, amit láttál bennem?’. És arra gondoltam, “Csak ne a finanszírozási  dolog legyen az.” Szünetet tart. “De szükséged van más emberek hírességére, mert az emberek könnyen ítélnek. Ha egyszer kialakult rólad egy vélemény, akkor kész is. Úgy teveztem, tíz évig tart, hogy mindez a távoli ködbe vesszen, úgyhogy abban az évben részt venni a Cannes-I Filmfesziválon, amikor az utolsó Twilight film a mozikba kerül, kimondottan furcsa.”

Úgy tűnik, Cannes sokat jelentett Pattinson számára. Amíg ő és barátnője, Kristen Stewart, akivel együtt játszik a Twilght filmekben, a paparazzik és a rajongók zaklatásának tárgyává váltak szinte egy este alatt, érződik, hogy még nem békélt meg hírességével. Ő egy kelletlen szívtipró, aki fekete sapkában, szürke ing alatt viselt fehér pólóban, fekete famerban és fekete sportcipőben van. Semmi nincs benne, ami elárulná, hogy szupersztár, kivéve élesen kirajzolt vonásait és a kívül levő testőröket. Még abból a magabiztosságból sincs sok benne, amit elvárunk azoktól, akik a világ legküzdelmesebb szakmájának csúcsára küzdötték mgukat.

“Mindenki szerette az Erőszakos múlt-at és a Gyilkos Ígéretek-et, de azok sokkal érthetőbbek, mint ez” – mondja Pattinson. “Ez idegesített, azt gondoltam, mindenki Viggo Mortensent akarja látni, ahogy embereket lő le, ez meg csak arról szól, hogy üldögélünk és beszélgetünk a pénzpiacról. De az első kritikák egész jók voltak, és ilyen élményben még nem volt részem egy filmmel sem. Ez a film kapta a legjobb kritikákat azok közül, amiket eddig csináltam. Legtöbbször nem olvasom el a kritikákat, a Twilighttal kapcsolatosokat különösen nem, mert az embereket teljesen elborítja a saját véleményük a film kulturális hatásával kapcsolaban. De erről, erről sokat olvastam és halálosan féltem.”

A Cosmopolis minden aktuális célzat nélkül a zeitgeist csapdájában találta magát ( Zeitgeist: egy társadalmi változást pártoló,  alulról szereveződő világméretű mozgalom. A Zeitgeist jelentése: „Korszellem”. A ford.) Ahogy a film forgatása éppen elkezdődött  úgy zajlott egy Occupy Movement is. (Wikipédiában olvasható róla egy szép összefoglaló.) A filmen Packer keresztül hajt New York-on egyik tiltakozástól a másikig, amelyeken a kapitalista társadalom ellen tiltakoznak. Az életben  Pattinson a hírcsatornákon a filmbeli jelenetek tükörképét láthatta.

És valahogyan az emlékeiben újabb vegyes színezetű dolgok tűntek fel. ”Emlékszem, amikor egy ilyen Occupy zajlott Los Angelesben” – mondja. “Ismertem egy csomó színészt, aki elment erre. Mindegyikük autóval ment, mert egyikük sem szereti a vonatokat, de egy megállóval a cél előtt leparkoltak, mert nem akarták, hogy meglássák az ingyen kapott Audijaikat, és felszálltak a vonatra. És én arra gondoltam ‘Mit csináltok? A többi ember dolgát szúrjátok el ezzel valószínűleg’. Úgy sejtem, ez egy fajta burok; mondani akarsz dolgokat, de álszent vagy. Én soha nem voltam még olyan helyzetben, hogy politikai dolgokról fejtsem ki a véleményem, nem igazán jött elő a téma. De hirtelen szembetalálod magad egy nagyfokú felelősséggel.”

Pattinson karrierje eddig még nem adott neki lehetőséget arra, hogy a saját korabeliek, vagy az idősebbek közül legyen széles rajongói tábora. És szintén érdekes választás volt Cronenberg részéről Pattinsont választani. A rendező legutóbbi filmje a Veszélyes vágy volt. Ebben Michael Fassbender fenekelte Keira Knightley-t, míg Viggo Mortensen analizálta minden mozdulatukat (természetesen az a Mortensen, aki a rendező kedvence). De szinte minden interjúból, mit Cronenberggel készítenek, az derül ki, hogy egy pillanatra sem bánta meg, hogy Pattinsont kihúzta a tini álmokból és egy összetett feladat elé állította. És amíg Pattinson elismeri, hogy a forgatókönyv megtanulása nem volt hőstett, érezni lehet, hogy abban reménykedik, Cronenberg rizikós vállalása megváltoztathatja a pályáját.

“Amikor megkaptam a szerepet” – mondja sapkáját igazgatva - “minden egyes cikk, ami megjelent, arról szólt, hogy ‘R-Pattz küzd az elismerésért’. Nem tudom, ki találta ki ezt az ‘R-Pattz’ – dolgot. Szeretném megfojtani őket. De ha egyszer megteszed azt a lépést, azután nem folytathatják úgy, hogy ‘R-Pattz folytatja a küzdelmet az elismerésért!’ Elő kell jönniük valami mással, szóval nekem egy kicsit könnyebb lesz. Én mindig pocsék vagyok a meghallgatásokon. A Twilight óta kettőn voltam. Egyik ez közül a mostani munkámhoz kapcsolódik, és nagyon nehéz volt. Két, nagyon, nagyon hosszú meghallgatás volt, amin mindenki részt vett. És utána nagyon boldog voltam, hogy megkaptam a szerepet. És én egyszerűen a Cosmopolis miatt gondoltam azt, hogy ‘Mehetsz és csinálhatod úgy, mint egy színész, inkább, mint hogy csak egy srác vagy a Twilightból, mert most hozzájutottál némi külföldi elismeréshez.”

Minden jó kritika ellenére a rosszak maradnak Robert Pattinsonnal. De ha a beszélgetésünk jelent valamit, akkor az az, hogy úgy tűnilk, kezdi elhagyni az ön-elfojtást, ami azzal együtt járt, hogy az arca volt egy megbélyegzett mozinak. Ha ez végül megtörténik, valószínűleg elkezdheti jól érezni magát a saját bőrében.

Vancouver Sun

Forrás

TORONTO – A híres kanadai rendező, David Cronenberg és az Alkonyat sztárja, Robert Pattinson aligha vádolható azzal, hogy a fennálló társadalmi rend ellen agitáló radikálisok lennének.

A kanadában június 8-án moziba kerülő új filmjükből, a Cosmopolisból viszont nem éppen ez derül ki.

A filmnek nemrég történt meg a nagyot szóló bemutatója a Cannes-i Filmfesztiválon, de a torontói Cronenberg és a Londonban felnőtt Pattinson örömmel hozták el a filmet abba a városba, ahol forgatták.

Mindennapi viseletben, hanyagul viselt ingben jelent meg a fiatalos rendező és a jóképű, baseball-sapkás főszereplő egy belvárosi szállodában Torontóban. Ők ketten jól el tudják adni a filmet, amelyik a modern kor hatalommal és mohósággal átitatott mániáit mutatja be.

Cronenberg szerint azonban a Cosmopolis kevésbé jó lehetőség egy szociológiai-politikai kirohanásra, sokkal inkább alkalmas egy újfajta történet bemutatására. És igen, a 69 éves rendező tisztában van azzal, hogy a film bemutatója időpontjában világszerte antikapitalista tüntetések történnek.

A film, amely Don DeLillo 2003-as regénye alapján készült, egy fiatal manhattani milliárdos, Eric Packer (Pattinson) egy bizarr napját mutatja be.

„Már három éve megírtam a forgatókönyvet”, mondta a rendező. Mégis, jól mulattatja a tény, hogy a Cosmopolis, és a jelenkor eseményei mennyire lefedik egymást.

„A könyv egész szerkezete gazdag társadalomkritikában és a társadalmi környezet bemutatásában” jegyezte meg Cronenberg, aki a témát átemelte a forgatókönyvbe is. „És, mint minden igazi művészi alkotásnak, ennek is többoldalú jelentése van, komplex, összetett, és több szinten is provokatív.”

Ehhez tartozik a leegyszerűsített, mégis felforgatott történet, amelyben a Pattinson által alakított nárcisztikus milliárdos keresztülautózik fehér, hosszított limuzinján a városon, csak, hogy levágassa a haját, miközben masszív pénzügyi portfóliója teljesen összeomlik.

Az út során találkozik emberekkel, számot vet életéről, mert az amerikai elnök látogatása miatt a New York-i közlekedés összeomlik, lépésben tudnak csak haladni, és a Wall Street elleni tüntetők is megtámadják a kocsit.

Ez volt eddig Pattinson számára a leginkább megterhelő szerep. Erre felkészült már, amikor jelentkezett.

„Nagyjából az összes jelenetben szereplek a filmben” mondta. „Riasztó volt kissé, amíg el nem kezdtük a forgatást.”

Cronenberg segített neki átlépni néhány nehezebb pillanaton, de a színész hamar rájött, hogy több erőfeszítésbe fog kerülni a szerep, mert szóról szóra a leírt párbeszédet kellett követnie.

„Meglehetősen tetszett, hogy mechanikusan meg kellett tanulnom az összes mondatot.” mondta Pattinson. „A forgatás minden éjszakájába nyúlóan ezeket tanultam.”

Nem szerencsés, hogy a Packer-szerep jelentős ellenpontja az álombéli vámpírnak, Edwardnak. Pattinson számára az Alkonyat-sorozattal való ötéves kapcsolat november 16-án véget ér, amikor bemutatják a Hajnalhasadás második részét.

Természetesen a Cosmopolis avantgárd hangneme és Packer cinikussága komoly előrelépést jelentenek a 26 éves színész számára.

Az egyik jelenetben a Pattinson-féle Packer az egyik tanácsadójával (Juliette Binoche) szexel a limuzinban, mintha az aktus is az üzlet része lenne. Rövid beszélgetései félénk feleségével (Sarah Gadon) a limón kívül pedig inkább tűnnek tárgyalásnak, mint társalgásnak.

Visszatérve a limóhoz, a dolgok csak még furcsábbá válnak, amikor a szexőrült Packert análisan megvizsgálja egy orvos, és aszimmetrikusnak találja a prosztatáját.

„Általában öt oldal után meg lehet mondani egy forgatókönyvről, hogy mi fog történni benne, itt azonban teljesen más volt a helyzet” mondta Pattinson. „Őrült dolog volt érezni a veszélyt, ami a Cosmopolis készítésével járt, de ez izgalommá vált, amint elkezdtük forgatni a filmet.”

A film csúcspontján Packer egy 22 perces verbális párbajra lép egy kirúgott alkalmazottal (Paul Giamatti), aki megfenyegette, hogy megöli. A párbeszéd-központú összecsapás azonban sokkal inkább való színpadra, mint egy filmbe.

Ez a legutóbbi Cronenberg-film visszatér a rendező filmekkel való bizarr bánásmódjához, főleg, ha szembeállítjuk a tavalyi Veszélyes vággyal.

A rendező szerint azonban minden filmje – a Shivers-től a Cosmopolisig – hordoz egy közös vonást.

„Mindig is érdeklődtem a nyelv iránt” mondta Cronenberg. „Egy film nyelvezete mindig kiemelt fontossággal bírt számomra. A kreatív gyökereim sokkal inkább az irodalomba nyúlnak vissza, mint a mozitörténetbe.”

Cronenberg és Pattinson is élvezettel dolgoztak azon, hogy a szavakra nagy jelentőséget helyező Cosmopolist összehozzák.

„Rájöttünk, hogy egyfajta gyónásként jelentek meg dolgok a filmben” mondta a rendező.

Pattinson hozzátette: „Amikor készült a film, tudtuk, hogy még soha, senki nem csinált ehhez hasonlót, és azt, hogy nem fog működni.”

A kettejük szakmai kapcsolata valamilyen formában tovább fog tartani. „Remélem, fogunk még együtt dolgozni” erősítette meg Cronenberg.

„Nincsenek még filmek, amelyek már megkapták volna a zöld lámpát, de nem akarunk megállni a Cosmopolissal. Nagyon jó volt együtt dolgozni, és Rob az egyik kedvenc színészemmé vált.”

Pattinson egy szégyenlős mosollyal nem tudta megállni, hogy ne biccentsen oda egyet Cronenbergnek, egy halk „Köszönöm”-öt mondva.

„Ez nagyszerű” mondta. „Egész idáig alig tekinthettem magamat színésznek.”

Now Toronto interjú David Cronenberggel és Robert Pattinsonnal

A cikk innen származik

Robert Pattinson nem számított rá, hogy ő lesz a Cosmopolis főszereplője. Sőt, nem is remélte, hogy egy olyan rendező, mint David Cronenberg egyáltalán számításba venné őt egy ekkora filmhez.

„Korábban sosem vettem igazán komolyan magamat, mint színészt” mondta, szinte félálomban a film Torontóban tartott gálabemutatója másnapján. „És akkor beválogatnak egy ilyen léptékű filmbe, ami eljut végül Cannes-ba, és nem is teljes csőd, még csak nem is döntöttem romokba David karrierjét.

Cronenberg szemei összeszűkülnek. „Meglátjuk” mondja a rendező. „Ez még a jövő zenéje.”

Pattinson már a kiégés határán járt az Alkonyat befejező, kétrészes epizódjának, a Hajnalhasadásnak a forgatásán. Komolyan gondolkodott, hogy egy időre visszavonul a színészettől.

„Pár évre komolyan gondoltam, hogy el kéne bújnom valahová” mondja Pattinson. „Csak kis szerepeket akartam vállalni. Az az idő lejárt már – főleg számomra – amikor bele kell tanulni a szakmába. Úgy értem, megfordult a fejemben, hogy be kellene állni egy vándortársulathoz, vagy ilyesmi – mindenki felvenné telefonnal, mégis, nagyjából ugyanaz, mint ami a filmekben történik. Ki akartam próbálni, hogy milyen mellékszerepeket játszani olyan filmekben, amelyekről azt gondoltam, hogy tanulhatok belőlük. Aztán jött ez.”

„Ez” Eric Packer szerepe volt, a milliárdos pénzügyi mágusé, akinek szakmai és személyes bukása egy hosszú, Manhattanen keresztülvezető autózás során teljesedik be. Cronenberg Don DeLillo azonos című, allegorikus regényét vitte mozira. A módszer, ahogy Cronenberg rendezte a filmet – időrendi sorban vette fel a jeleneteket, gyakran bezárta Pattinsont és a többi szereplőt egy limuzinba, és a távolból adott utasításokat, kreatív felismerések sorozatát hozta meg Pattinson számára.

„Az öntudatossággal kapcsolatban nagyon sok problémától megszabadított” mondta. „Volt egy film, ahol sok jelenet víz alatt játszódott” (Ez a Harry Potter és a Tűz Serlege lesz, ahol a színész az elátkozott aranyifjút, Cedric Diggoryt alakította.) „és egy kicsit itt is hasonlóan éreztem magam. Úgy érzed, hogy nagyon keveset kell bizonyítanod, ha ilyen kis térben vagy. Nagyon kevés jut be a külvilágból, ez ilyen egyszerű.”

Cronenberg annyira élvezte, hogy Pattinsont Packer ritmusához igazította, hogy szívesen megismételné ezt az élményt úgy, hogy egy másik állandó színészével játszatná Pattinsont.

„Találkozom néha olyan emberekkel, akikkel olyan jó együtt dolgozni, hogy úgy érzem, nagyon szívesen megismételném ezt” mondta Cronenberg. „Így éreztem Robbal kapcsolatban, és persze így éreztem annak idején Viggóval [Mortensen] is. Aztán elkezdtem gondolkodni, 'Wow, Rob és Viggo ugyanabban a filmben, az nagyszerű lenne!', mert tudom, hogy elboldogulnának egymással, de kreatívak is lennének a vásznon, fantasztikus lenne. Most azonban nincs futó projektem, pontosan, de attól még vannak lehetőségek. Most csak beszélgetünk róla. Lehet, hogy soha nem lesz ilyen, mert nagyon nehéz manapság bármit elkészíteni, főleg valami érdekeset. Most éppen itt tartok, olyan filmeket készítek, amelyeket nehéz elkészíteni.”

Minden nehézség ellenére, ők ketten tényleg tervezik a közös munkát.

„Úgy érzem, a végzet még összehoz minket” mondja Cronenberg.

„Nyitok egy PayPal-számlát” nevet fel Pattinson.

„Igen, így van” mondja Cronenberg. „Adományokat gyűjtünk. Kérem, akinek van kéznél valamennyi pénze, csak tegye le oda az asztalra.”

Nem csak Cosmopolis kritika

Cosmopolis 

Előre bocsátom, nem vagyok kritikus. Egyszerű mozilátogató vagyok, vagy ha még pontosabb akarok lenni, az sem nagyon. Sőt. Őszintén megmondom, az életben nem lennék kritikus. Soha nem jutnék el odáig, hogy szakmai véleményt merjek mondani bármelyik filmről is. Ugyanis eltelne az időm azzal, hogy előre készülnék a kritizálandó műből, rendezőből, színészből. Elolvasnám az alapműként szolgáló könyvet, megnézném a rendező és a főbb színészek minden hozzáférhető munkáját. Ha alapműként nem lenne könyv, akkor a témához hasonló történeteket keresném elő. És még akkor sem biztos,  hogy tudnék olyan öntelt lenni, hogy a véleményemet minden vélemény felettiként fogalmaznám meg. Sőt. Az általam megfogalmazott vélemény csak egy, szerény, nem teljes körű és nem mindenható vélemény.

Ennek a szösszenetnek a megírására az késztetett, hogy volt szerencsém kivételezett helyzetben levő, az egyik nagy telefontársaság által üzemeltetett híroldal kritikusának fogalmazványát olvasni egy filmről, amely a 2012. évi Cannes-i Filmfesztiválon részt vett, és amely az MTV Brawl szavazáson a  nézők által leginkább várt filmek között az első helyre került.

David Cronenberg Cosmopolisáról,

... és a véleménye felháborított, voltam képes hozzászólást is írni, majd ezen hozzászólás alapján rendreutasított egy másik hozzászóló, hogy ne személyeskedjek. Csak azért, mert úgy gondoltam, hogy a kritikusok dolga mindazon tevékenységek elvégzése, amit az első bekezdésben felsoroltam, s elvártam. A kritikától.

Aztán nem azt kaptam. [Miért is vártál többet? - a korr.]

Ezek után úgy érzem, meg kell fogalmaznom, hogy nekem mi a véleményem, én hogyan láttam, és úgy egyáltalán, közel két éves várakozás után hogyan is hatott rám a film.

A történet ráadásul nem is két, hanem három évvel ezelőtt kezdődött, amikor kolléganőm a kezembe nyomott egy dvd-t, jelesül a Twilight-ot. Azzal, hogy nézzem meg, aranyos szerelmes történet, a két főszereplő meg fiatalka. Addigra már hallottam a filmről, bár jót nem. A férfi főszereplőről már több jót is sőt az ízlésemhez képest túl sok jót. Hogy szép, hogy aranyos, hogy húúúú. Megnéztem a filmet, a vámpíros történet nem vámpíros volt, nekem két film keveredett hatására emlékeimben, a Rómeó és Júlia, és valamiért a Love Story. A főszereplő meg érdekes, érdekes, de mi ez a fene nagy rajongás érte? És nekiláttam a netes adatbázisok felkutatásának, amelyekben Colin Firth kapcsán már egész jól eligazodtam, bár azelőtt fél évvel azt kérdeztem, hogy mi a bánatot lehet annyit lógni a neten. Lehet. [Ugye, hogy ugye? - a korr.]

Kerestem a főszereplő régebbi filmjeit – ez nem volt egyszerű munka, a hozzáférhetőségüket tekintve. [Még jó, hogy már nem vagyunk COCOM-listán. - a korr.] Megnéztem a filmeket. Elolvastam a kritikákat. Megnéztem – és most már nevezzük nevén a fiatalembert – Robert Pattinsonnal egy csomó interjút. [A sikítósok nem érnek, de szerencsére van nem-sikítós is. - a korr.] És meggyőzött a fiatal színész arról, hogy:

-         jóképű

-         szerény

-         esze is van

-         van egyfajta fanyar humora

és nem utolsó sorban nem érdektelen színész.

Nekem egyébként a filmek közül a How to be tetszett akkor a legjobban témája és  Robert alakítása miatt. Minél több filmjét láttam (Little Ashes, Haunted Airman, a Vanity Fair kivágott jelenete, és családom ellenkezése ellenére a Harry Potter is betette lábát  házunkba két rész erejéig), annál inkább úgy ítéltem meg, hogy van ebben a fiúban valami, ami különlegessé teszi. Akkoriban forgatták a Remember Me című filmjét, azt már direkt vártam. Majd jött a WFE, és legutoljára a most terítéken lévő Cosmopolis. Amelynek eredetileg nem ő lett volna a főszereplője.

Mivel alapból igényem volt az eddigiekben felsorolt filmekkel kapcsolatos könyvek elolvasására is, hát elkezdtem keresgélni Don DeLillo Cosmopolisát is. Először itthoni könyváruházakban. Majd antikváriumokban. Megkockáztattam a könyvtárat is, bár akkor már tudtam, magyarul nem fogok hozzájutni a könyvhöz. Angolul végül sikerült hozzájutnom. Elkezdtem olvasni. És feladtam. Az én angol tudásom nem tart ott, hogy minden részletében megértsem a könyvet. Megkértem a fiamat, fordítsa le. Neki sikerült egy év alatt a végére érnie a fordításnak. Mivel nem csak az angol tudása, hanem a magyar tudása és az üzleti-gazdasági tudása is kellően átlag feletti, nem tartom túlzásnak, hogy szerintem élvezhető, érthető fordítást hozott össze. És itt buktam majdnem meg megint. Mert még magyarul sem egyszerű olvasmány a könyv. Nem csoda, hogy amikor íródott, nem aratott átütő sikert. Kell hozzá politikai, gazdaságpolitikai és a fene megeszi, matematikai, számítástechnikai ismeret is. Valljuk be, nem sokan rendelkeznek szép világunkban ezzel a széleskörű tudással. Azok körében viszont, akik mindezzel rendelkeznek, siker volt a könyv.

A 2003-ban íródott regényben valahogy, valamiképpen meglátták azt, hogy az akkori, és láss csodát, a mai folyamatokat is gyönyörűen modellezi. Volt egy bátor portugál producer, aki fantáziát látott a megfilmesítésben. Megtalálta  a világon azt az egyetlen rendezőt szerintem, aki elég extravagáns ahhoz, hogy fantáziát lásson a megfilmesítésben. Sőt. Maga írta meg hozzá a forgatókönyvet. Bevallása szerint hat nap alatt. (Vajh ez a szám tudatos, vagy tudat alatti Cronenbergnél? Tényleg igaz, hogy 6 nap? Mit csinált a hetediken a filmek - mije is?)

Én ennek a rendezőnek ezelőtt egy hónappal mondhatjuk, hogy csak két filmjét ismertem, bár  atöbbiről hallottam. A Naked Lunch-ot és a Légy című alkotást láttam már. Egyik sem a rossz filmek közé tartozik, bár a Naked Lunchra nehéz megfelelő jelzőt találni, talán a fura megteszi. 

Visszatérve a Cosmopolisra.

Sokan támadták Cronenberget, amikor az eredetileg kiszemelt Colin Farrell helyett Robert Pattinsont kérte fel Eric Packer szerepére. Merthogy faarcú, fahangú, tehetségtelen a világ férfi kritikusai szerint és a női kritikusok egy része szerint. A világ másik fele szerint meg tehetséges, nem csupán jóképű, hanem kimondottan szép is, a hangja meg órákon keresztül hallgathatóan bársonyos.

Emiatt aztán az ítésztársadalom elkezdett arról elmélkedni, hogy akkor majd most kiderül, tud-e színészkedni a fiatalember. Mert ugye azt nem mondhatták, hogy Cronenberg esze elment, hogy ezt a gyereket választotta. És láss csodát, a pénzt is sikerült összeszedni a filmre, amit bizony Colin Farrel nem hozott meg. Akkor most hogy is állunk? Robert Pattinson nem jó színész, de pénzt adunk, hogy megint láthassuk, hogy mennyire nem jó. Kissé meghasonlott dolog ez. Én csak kérdezném, Robert nyomán szabadon: mégis mit gondolnak a tisztelt kritikusok, mi a bánatot csinált az agyon ócsárolt Twilight filmekben? Nemigen kenyérért ment le a boltba. Hanem eljátszotta annak az Edward Cullennek a szerepét, akit bizony minden férfi utálni fog a világ végéig, mert a nők ilyen férfit szeretnének magukénak tudni. Kedves, művelt, udvarias, szíve hölgyének mindent megad, és édes istenem, egy kicsit korlátozza az embert, de észérvekkel meg lehet győzni mindennek az ellenkezőjéről. Szóval szegény Robert Pattinson holmi férfisovinizmus miatt szenved. Ha meg a női földbedönglőkről is meg akarunk emlékezni, hát igen. Bevallom, nem vagyok egy nagy feminista. Akik ki nem állhatják Edwardot, azok szerintem lelkük mélyén vagy nyíltan azok. Nos, ne szeressék a karaktert, de mi lenne, ha elvonatkoztatnának a szereptől és meglátnák, hogy brilliánsan megformált karaktert kaptunk egy 21-22 éves fiatalembertől.

És már megint nem a Cosmopolisról beszéltem, térjünk vissza a filmre immár másodszor.

Szóval, felkészültem. Elolvastam a könyvet, megnéztem három hét alatt  Cronenbergtől egy csomó filmet (Ms Butterfly, Naked Lunch, eXistenZ, Videodrome, Scanners, Eastern Promises, History of Violence, Dangerous Method, Spider,  a Légyről azért nem szólok most, mert időtlen időkkel ezelőtt láttam). Majd beültem a filmre.

Azokkal a véleményekkel értek egyet, akik azt írják, mondják, hogy nagyot alkotott Cronenberg. És az egész szereplőgárda. Mert lehet, hogy Pattinson a főszereplő, de a többi szereplő is fontos. Nem egy főszereplős film, hanem sok.

Igen, nem a cselekményen van a hangsúly. Nem akciófilm. Gondolkodós film. Igaz, sokakat félrevezethetett a két hivatalos trailer. De könyörgöm, nem volt titok, milyen könyv szolgál a film alapjául. Lehetett utánanézni, olvasni, idő volt rá. A film mondanivalója bizony monológokon keresztül [Sőt, azon ritka példányok egyikével állunk szemközt, ahol az egyes szavaknak és jelentésüknek is van szerepe. A forgatókönyv szinte egy az egyben a könyvbéli párbeszédekből lett összevágva, így folyamatosan figyelni is kell rá. Megéri. - a korr.] és minimális cselekményen keresztül fogalmazódik meg. De ott van, keményen ott van a filmben. Aki nem találta meg, nem figyelt oda. Fáradt volt? Kötelességből nézte? Nem is érdekelte? A kőgazdag spekuláns tanácsadója fogalmazta meg... és Marx magából kiforgatott idézete. [Még szerencse, hogy nem a Tőkéből idéztek. :) - a korr.]

A filmről nem fogom leírni a nyilvánvaló dolgokat. Csak néhány meglátásomat.

Szenzációs volt, ahogy a film elején a mindent uralni látszó Eric Packer körül forog a világ, ahogy mindenki elé járul. Ekkor még úgy tűnik, minden rendben van. Eric ül a főnöki székben, az alattvalók elé járulnak, ő ítélkezik.

Egy apró villanás után a rendezett világ kezd szétesni. Szerintem fontos, de nem mindenkinek lesz nyilvánvaló egy nézés után, hogy a világ szétesése azután kezdődik, hogy Eric meglátja az autó ablakából Bennót egy bankautomatánál. Addig csak utalásokat hallunk a lehetséges kellemetlen eseményekről, ezután láthatjuk is azokat, de azok egyelőre kint maradnak, az autón kívül. Ekkor viszont Eric kikerül a főnöki székből, hol az egyik ülésen láthatjuk, hol a két hetes feleségével reggelizik, ebédel, vacsorázik, közben a művészeti tanácsadójával és egyik testőrével is szeretkezik(mielőtt bárki gondolata félre irányba menne, a testőr nőből van. De milyenből!). Egyik étkezése során közvetlen kapcsolatba is kerül az anarchistákkal, de még uralja a helyzetet. [Szerintem a helyzetet már nem ő uralja – a pozíciójából eredő lendület miatt viszont még védelmet élvez. Egy milliárdosról, ha rövid idő alatt sokat bukik, nehezebb elhinni, hogy bukott, ellenben velünk, átlagnéppel. - a korr.]  Majd megállapítják, hogy aszimmetrikus a prosztatája. Ezután a problémás tér bekerül az autó belsejébe is, amikor a rapper haláláról személyesen értesítik. Az életében még fix pontnak számító testőrét szinte gyermeki kíváncsiságtól vezérelve puff, torkon lövi, amivel végleg kiirtja a rendet maga mellől. [Miután tudatosan lerázta magáról a másik két testőrt is. Kár, hogy nem mutatják a kábítószer révületébe esett Dankót. - a korr.] Ezt követően aszimmetrikusra vágja a haját gyerekkori fodrásza, mert főhősünk ellenállhatatlan kényszert érez arra, hogy kiugorjon a fodrászszékből, mielőtt végezne az idős mester. [Szerintem a film egyik fordulópontja, amikor egymás mellett elbeszél a fodrász és a sofőr. - a korr.] Meglátjuk, hogy a sofőrjének a szeme is aszimmetrikus. Eric elszántan masírozik a végzete felé, miután a jüan elleni spekuláció során elveszíti vagyonát, módszeresen rombolja az őt körülvevő világot, úgy, hogy ötletszerűen cselekszik, mivel az eltervezett dolgokban csalódott.

És eljön az utolsó húsz perc, ami feszült, de mégis ritmusos, figyelni kell, illetve nem, nem kell, mert ott tartják az ember figyelmét a beszélgető partnerek, hogy mi is lesz a következő pillanatban. Ki lő le kit, mikor? És addig mit mond? Mivel magyarázza meg azt, amit tesz? Mert mindkét végső szereplő, áldozat és merénylő, próbálja megérteni a másikat és saját magát. Számomra nem volt unalmas a jelenet. A filmet kétszer néztem meg, és egyik alkalommal sem unatkoztam. Másodjára hiába tudtam, hogy mi fog történni, pontosan ugyanúgy izgultam, nem, nem  izgultam, pont olyan feszültem figyeltem, hogy mi fog történni vajon, mint előszörre. Másodszor is pont ugyanúgy megdöbbentem, mint először, amikor lelőtte a testőrét, és az feszített, vajon le fogja-e lőni a fodrászt vagy életben hagyja (nekem a fodrászüzlet jutott eszembe az Eastern Promises-ből). A folyamat, ahogy Eric élete szétesik, egyértelműen látszik Eric külsőjén is. A perfekt, nett, skatulyából kihúzott úriember a nap végére nadrágból kilógó, mocskos ingben masírozik be a lepusztult, elhagyott házba, ahol élete véget ér. Vagy nem? Mert a film nem mondja ki egyértelműen, ami a könyvből kiderül. Mivel is viccelt Cronenberg? Nem mondta meg nyíltan, mert „sorozatot akarok belőle készíteni” J.

A filmben szerintem mindenki nagyot alakított. Sokan mondták, hogy Pattinson azért jó a szerepre, mert kellően robotikus arcú. Frászt. Megfelelően hozza a közömbös, mindennel rendelkező, gazdag yuppie-t, akit a világ abszolút nem érdekel. És a film végére ez is megváltozik. Egyre inkább emberré válik a pénzmanipulátor, egyre inkább megérinti az, amivel egész életében játszott. Az emberi sors. És ezt színészetnek hívják. Nem csak Pattinson volt jó. Mindenki. Sarah Gadon fantasztikusan hozta a merev, hideg, gazdag örökösnőt, és mindenki más is a saját szerepét. [Én Gadon karakterében nem a hidegséget láttam, hanem inkább az elhanyagolt, unatkozó, művészet felé forduló, de méltó szellemi társra nem találó nőt láttam. Mert az ember pénzt keres, ő meg közben csinálhatna, amit akar. Ezért aztán jó dolgában nem csinál semmit. - a korr.] Nekem mondjuk a biztonsági főnök-prosztata vizsgálat jelenetből hiányzott a híres „meg akarlak baszni azzal az üveggel” [Napszemüvegben! :) - a korr.] mondat. Vajon miért hagyták ki? Ki volt szégyenlős?

Semmi más nem hiányzott. Természetes, hogy minden könyvfeldolgozás változtatás az eredeti történeten. Itt a hiányzó részek miatt nem sérült maga a történet, sem a mondanivaló.

Kísértet járja be a világot. A kapitalizmus kísértete.

A kapitalizmus lényege, hogy lerombolja a meglévő világot, aminek romjain felépti az újat.

Na. Hát ezt éljük most át.

A filmnek viszont 5/5-öt adok. És azzal a spanyol kritikussal értek egyet, aki szerint akár az Arany Pálmát is megérdemelte volna.

A korrektor Andris fiam volt,a kinek a könyv fordítását is köszönhetjük. Ígérte, hogy ő is ír egy szösszenetet a filmről. Kivárjuk.