R-Pattz halott, ismerje meg Robert Pattinsont

Forrás

Francesca Babb

The Guardian, 2012.06.09.

“Nem igazán tudom, hogy fogadnak” –  mondja Robert Pattinson és kortyol egyet a hatalmas kólás papírpohárból.

“Végül is semmi nem számít, kivéve az emberek negatív véleményét. Az igazán számít. Az mindig elvezet a következő dologhoz. Érdekes, csak rájuk figyelsz, majd a következő mozidra. A film az egyetlen dolog, amire gondolsz, amikor az megjelenik.”

Ahhoz képest, hog az egész világ a lába előtt hever -  a Twilight sorozattala  háta mögött és David Cronenberg jeges drámája, a Cosmopolis a következő kikerülő filmje – olyan ember benyomását kelti aki kételkedik önmagában. “Soha nem vettem magam komolyan, mint színész” – mondja, amikor éppen leszállt a Németországból érkező repülőgépről, ahol, mint megjegyzi, úgy tűnik mindenki utálja őt.

“Meglepő, hogy az emberek milyen nagy számban gondolják, hogy igazából buta vagyok” – mondja. “Azt hiszem, úgy gondolják, hogy aki tiniknek szóló filmben játszott, az csak egy hülye lehet. Nem tudom, lehet, hogy az vagyok. Néhány ‘legjobb’ színészről, amikor csak beszélgetsz velük, kiderül, hogy nem a legokosabb emberek a világon.”

Eric Packer, a karakter, akit Pattinson a Cosmopolisban alakít, nem hülye. A filmben, ami Don DeLillo 2003-as könyvéből készült, a legtöbb jelenet Packer limuzinjában játszódik, egy pénzügyi varázs-kölyökről szól, aki szexel, a seggében ujjal matatnak (egy utazás közbeni prosztata vizsgálat alkalmából), hosszú, fejfájdító monológokat mond, elveszít egy rakásnyi pénzt, ravaszkodik a támadójával, de mindenekelőtt le akarja vágatni a haját. A fim premierje a cannesi filmfesztiválon volt. A filmkritikák legtöbbje jó volt, kimondottan Pattinsont dícsérték. Őszintén szólva, történhetett volna másképp is. Nem a legkönnyebben emészthető filmek közé tartozik.

“Ez érdekes. A filmről megoszlottak a vélemények Cannesban” – mondja Pattinson, mielőtt beismeri, hogy megszállottan kereste a a róla szóló véleményeket. “Csak ültem egy autó hátsó ülésén visszatérőben a sajtókonferenciáról, és egyfolytában nyomtam a frissítés gombot a telefonomon. Soha nem igazán csináltam még olyant, amit az embereknek utálniuk kell, vagy igazán odalenni érte. “Teljesen más, mint az eddigi filmek, és ez volt az egyik oka, hogy benne akartam lenni. Amikor elolvas az ember egy forgatókönyvet és tetszik neki, a kérdés megfogalmazódik: Ezt tényleg megcsinálják? Ez az egész egy auóban történik, egy csomó szövegelés van benne a gazdaságról és sok moziban fogják játszani? De azt hiszem, ez fontos, és szeretnék sok ilyen filmet csinálni, hogy legyenek újra ilyen filmek a mozikban. Sok fura dolog történt ahhoz, hogy a mozikban csak olyan szuperhősökről szóló filmek legyenek, amiket 250 millió dollárba kerül megcsinálni. Ez a legnevetségesebb dolog.”

Természetesen Pattinson is kivette a részét ebben a nevetségességben. A mértékletes vérszívó Edward Cullen szerepének eljátszásával az öt részes Twilight sorozatban (aminek utolsó része novemberben lesz a mozikba) ő csinált a Summit Entertaintment számára 2,5 milliárd dollárt, és magából nemzetközi tini szex-bálványt. Eltávolodni ettől a szereptől nem lesz könnyű, és nem ez Pattinson első kísérlete a távolodásra.

Ott volt, hogy csak kettőt említsünk, az ez évben a mozikba került Bel Ami, ami az 1885-ben írt francia regényből készült, és ahogy Pattinson mondja ‘csak úgy jött és ment’ és a Vizet az Elefántnak (2011-ben), egy másik viszonylagosan alulértékelt könyvadaptáció, amiben Reese Whiterspoonnal játszott, és egy cikuszi állatorvost alakított. Egyik sem segített igazán neki abban, hogy színésznek tartsák. És most itt a Cosmopolis és a szerep, amiről Pattinson egyaránt tűnik izgatottnak és zavartnak.

“Ez olyan, amit eddig még soha nem csináltam, és nem is igazán értem” – mondja a 26 éves Pattinson, aki egy fogpiszkálót rág, részben, hogy távol tartsa magát a maradék sajtkockától és részben mert megpróbál leszokni a dohányzásról.

“Egyfolytában kérdezgettem Davidot, ‘Mi az, amit láttál bennem?’. És arra gondoltam, “Csak ne a finanszírozási  dolog legyen az.” Szünetet tart. “De szükséged van más emberek hírességére, mert az emberek könnyen ítélnek. Ha egyszer kialakult rólad egy vélemény, akkor kész is. Úgy teveztem, tíz évig tart, hogy mindez a távoli ködbe vesszen, úgyhogy abban az évben részt venni a Cannes-I Filmfesziválon, amikor az utolsó Twilight film a mozikba kerül, kimondottan furcsa.”

Úgy tűnik, Cannes sokat jelentett Pattinson számára. Amíg ő és barátnője, Kristen Stewart, akivel együtt játszik a Twilght filmekben, a paparazzik és a rajongók zaklatásának tárgyává váltak szinte egy este alatt, érződik, hogy még nem békélt meg hírességével. Ő egy kelletlen szívtipró, aki fekete sapkában, szürke ing alatt viselt fehér pólóban, fekete famerban és fekete sportcipőben van. Semmi nincs benne, ami elárulná, hogy szupersztár, kivéve élesen kirajzolt vonásait és a kívül levő testőröket. Még abból a magabiztosságból sincs sok benne, amit elvárunk azoktól, akik a világ legküzdelmesebb szakmájának csúcsára küzdötték mgukat.

“Mindenki szerette az Erőszakos múlt-at és a Gyilkos Ígéretek-et, de azok sokkal érthetőbbek, mint ez” – mondja Pattinson. “Ez idegesített, azt gondoltam, mindenki Viggo Mortensent akarja látni, ahogy embereket lő le, ez meg csak arról szól, hogy üldögélünk és beszélgetünk a pénzpiacról. De az első kritikák egész jók voltak, és ilyen élményben még nem volt részem egy filmmel sem. Ez a film kapta a legjobb kritikákat azok közül, amiket eddig csináltam. Legtöbbször nem olvasom el a kritikákat, a Twilighttal kapcsolatosokat különösen nem, mert az embereket teljesen elborítja a saját véleményük a film kulturális hatásával kapcsolaban. De erről, erről sokat olvastam és halálosan féltem.”

A Cosmopolis minden aktuális célzat nélkül a zeitgeist csapdájában találta magát ( Zeitgeist: egy társadalmi változást pártoló,  alulról szereveződő világméretű mozgalom. A Zeitgeist jelentése: „Korszellem”. A ford.) Ahogy a film forgatása éppen elkezdődött  úgy zajlott egy Occupy Movement is. (Wikipédiában olvasható róla egy szép összefoglaló.) A filmen Packer keresztül hajt New York-on egyik tiltakozástól a másikig, amelyeken a kapitalista társadalom ellen tiltakoznak. Az életben  Pattinson a hírcsatornákon a filmbeli jelenetek tükörképét láthatta.

És valahogyan az emlékeiben újabb vegyes színezetű dolgok tűntek fel. ”Emlékszem, amikor egy ilyen Occupy zajlott Los Angelesben” – mondja. “Ismertem egy csomó színészt, aki elment erre. Mindegyikük autóval ment, mert egyikük sem szereti a vonatokat, de egy megállóval a cél előtt leparkoltak, mert nem akarták, hogy meglássák az ingyen kapott Audijaikat, és felszálltak a vonatra. És én arra gondoltam ‘Mit csináltok? A többi ember dolgát szúrjátok el ezzel valószínűleg’. Úgy sejtem, ez egy fajta burok; mondani akarsz dolgokat, de álszent vagy. Én soha nem voltam még olyan helyzetben, hogy politikai dolgokról fejtsem ki a véleményem, nem igazán jött elő a téma. De hirtelen szembetalálod magad egy nagyfokú felelősséggel.”

Pattinson karrierje eddig még nem adott neki lehetőséget arra, hogy a saját korabeliek, vagy az idősebbek közül legyen széles rajongói tábora. És szintén érdekes választás volt Cronenberg részéről Pattinsont választani. A rendező legutóbbi filmje a Veszélyes vágy volt. Ebben Michael Fassbender fenekelte Keira Knightley-t, míg Viggo Mortensen analizálta minden mozdulatukat (természetesen az a Mortensen, aki a rendező kedvence). De szinte minden interjúból, mit Cronenberggel készítenek, az derül ki, hogy egy pillanatra sem bánta meg, hogy Pattinsont kihúzta a tini álmokból és egy összetett feladat elé állította. És amíg Pattinson elismeri, hogy a forgatókönyv megtanulása nem volt hőstett, érezni lehet, hogy abban reménykedik, Cronenberg rizikós vállalása megváltoztathatja a pályáját.

“Amikor megkaptam a szerepet” – mondja sapkáját igazgatva - “minden egyes cikk, ami megjelent, arról szólt, hogy ‘R-Pattz küzd az elismerésért’. Nem tudom, ki találta ki ezt az ‘R-Pattz’ – dolgot. Szeretném megfojtani őket. De ha egyszer megteszed azt a lépést, azután nem folytathatják úgy, hogy ‘R-Pattz folytatja a küzdelmet az elismerésért!’ Elő kell jönniük valami mással, szóval nekem egy kicsit könnyebb lesz. Én mindig pocsék vagyok a meghallgatásokon. A Twilight óta kettőn voltam. Egyik ez közül a mostani munkámhoz kapcsolódik, és nagyon nehéz volt. Két, nagyon, nagyon hosszú meghallgatás volt, amin mindenki részt vett. És utána nagyon boldog voltam, hogy megkaptam a szerepet. És én egyszerűen a Cosmopolis miatt gondoltam azt, hogy ‘Mehetsz és csinálhatod úgy, mint egy színész, inkább, mint hogy csak egy srác vagy a Twilightból, mert most hozzájutottál némi külföldi elismeréshez.”

Minden jó kritika ellenére a rosszak maradnak Robert Pattinsonnal. De ha a beszélgetésünk jelent valamit, akkor az az, hogy úgy tűnilk, kezdi elhagyni az ön-elfojtást, ami azzal együtt járt, hogy az arca volt egy megbélyegzett mozinak. Ha ez végül megtörténik, valószínűleg elkezdheti jól érezni magát a saját bőrében.