Idejét sem tudom már, mikor is ígértem, hogy az egész műsort felpakoljuk Nos, itt az első rész, David Cronenberggel
Önök szerint a Fortune gazdagokról szóló 500-as toplistájának a tagjai hogy töltik a napjaikat? Munkahelyeket hoznak létre és segítik, hogy másoknak legyen mit az asztalra tenni? Vagy csak a saját vagyonukat hizlalják? És ehhez mit szólnak: beszorulnak egy limuzinba, miközben megpróbálnak keresztüllavírozni egész Manhattanen, hogy levágassák a hajukat? Mert ez az alapvonala a Cosmopolisnak, amelyet Don DeLillo regénye alapján rendezett David Cronenberg.
Packer: A név mindent elárul.
A könyv, bár 2003-ban írták, ijesztően aktuálisnak hat a globális pénzpiacokon uralkodó nyugtalanság és a radikális tüntetések ábrázolása miatt.
Packer: Már rengeteg fenyegetést jelentettek. Mind számottevő volt. Még mindig itt vagyok.
A film szereposztása briliáns. Paul Giamatti, a kanadai Jay Baruchel, Sarah Gadon, Kevin Durand, és a Twilight-filmekkel elrajtoló Robert Pattinson a milliárdos bróker szerepében. Ha mélyebben megvizsgáljuk, a Cosmopolis Cronenberg korábbi munkáihoz hasonlítható, amilyen a Légy és a Death Records (?). Ugyanakkor a film teljesebb képet ad a társadalomról, arról, ahogy élünk, ahogy gondolkodunk, és amerre tartunk egyéni és közösségi szinten.
Packer:
GS: Hadd Gratuláljak!
DC: Köszönöm. Mihez?
GS: A filmhez.
DC: Ó, a filmhez.
GS: Talán tisztában van azzal, hogy éppen most készített egy nagy filmet?
DC: Tudja, volt bennem egy kis titkos érzés, hogy nem rossz, de jó ezt hallani valaki mástól.
GS: Ugyebár a jó filmeknek van mondanivalójuk. Mi a lényeg ebben a filmben, és lehet-e a lényeg más a rendező szemszögéből, mint a könyv írójának a szemszögéből?
DC: A film végül eléggé máshogy alakul, mint a könyv, bármelyik esetben, bármikor. Már túl vagyok néhány feldolgozáson, és az egyik dolog, amit ezek során megtanultam – amúgy Stephen King Dead Zone-ja volt az első feldolgozásom – az volt, hogy ahhoz, hogy hű maradjak a könyvhöz, el kell árulnom a könyvet. Tényleg. Vissza lehet adni egy könyv hangulatát, de a részletességét már nem, mert a két médium annyira különböző, egy könyv, az nem egy film, és egy könyvben bizonyos dolgokat elképesztően könnyen meg lehet csinálni, még rossz íróként is, például egy belső monológot, amikor benne vagyunk valakinek a fejében. Ezt a moziban egyáltalán nem tehetjük meg. Ha az történik, hogy az emberek, akik a filmet nézik, a könyvből olvassák ki a folytatást, mint egy gyereknek az esti mesét, akkor az a film kudarcának a beismerését jelenti.
GS: Mennyi ideig tartott ennek a könyvnek a filmes megalkotására ráérezni?
DC: A forgatókönyvet hat nap alatt írtam meg.
GS: Ez hogy lehetséges?
DC: Talán beugrik az a szó, hogy: zseni? (nevet) De talán ez nem az én zsenialitásom, hanem Don DeLillóé, a nagyszerű párbeszédek miatt. Szó szerint, ott volt a gépemen a könyv, átírtam a párbeszédeket, forgatókönyv alakba tettem, és megkérdeztem magamtól: 'oké, akkor ez most tényleg egy film lett?', és azt válaszoltam: 'Igen, és eléggé príma film.'
GS: Amikor legutoljára beszéltünk a Veszélyes vágy kapcsán, akkor merült fel, hogy Viggo nem az elsők között volt a szerepre, később lépett be a képbe, amikor a másik színész visszamondta. Mégis, már forgattál vele jeleneteket, mielőtt ez kiderült volna. Ez a válogatásnak egy ilyen érdekes módszere?
DC: Ez mindig benne van egy filmben, egész addig, amíg az el nem készül. Ez nem szokatlan, már megvan az ember, aztán mégsincs meg, vagy nem lehet megkötni a szerződést, mint Marion Cotillard esetén, aki szintén szerepelt volna a Cosmopolisban. Terhes lett, már egy ideje terhes is akart lenni, előre szólt erről: 'Tudod, lehet, hogy teherbe fogok esni.', és terhes is lett. Colin Farrellt is érdekelte a film, és vele is beszéltem, és ő is teherbe esett. Nem, ez nem igaz, most hazudtam.
GS: Ha valaki teherbe tud esni, akkor az ő.
DC: Tudja, ő a Total Recall-tól esett teherbe, egy nagy költségvetésű filmtől, ahol egy halom pénzt kereshet, ez volt az ő terhessége.
GS: Egy rendező számára az, hogy azt mondja, oké, Colin Farrell kiesett, és akkor bevillanjon, hogy hé, mi a helyzet Robert Pattinsonnal – ez nem egy teljesen más világ? Már dolgozott nagy színészekkel korábban, de az, hogy a srác a kezdettől fogva a figyelem középpontjában van, olyan... nincs is talán más ilyen ma.
DC: Ez igaz, mert híres, és még olcsó is.
GS: Olcsó, mint bulvárhír, vagy olcsó, mint nem drága megvenni?
DC: Olcsó, mint nem költséges, és olcsó, mert épp szabad volt. Tudni kell, hogy éppen befejezett egy hosszú sorozatot, leforgattak vele öt Alkonyat-filmet, és éppen keresett valami érdekeset, és szerintem ő egy intelligens, érdekes színész. Ráadásul már az Alkonyat előtt is voltak izgalmas felvillanásai. És éppen ezekhez hasonlót keresett.
GS: Van ez a jelenet, amikor éppen a prosztatáját vizsgálják a limuzinban...
DC: Leforgattuk más szögből is, és van az a pénz, amiért elérhető.
GS: Nem kellett volna ennek sokkal plasztikusabbnak lennie, és akkor nem jött a színész, hogy ezt azért mégsem?
DC: Nem, tényleg csak vicceltünk. Én vicceltem. Tudja, egy prosztatavizsgálat egy limóban, az halálra van ítélve. Milyen szögből vegyem fel? Van egyrészt a párbeszéd, de ott kell lennie a vizsgálatnak is. Vicceltem. Szeretem ijesztgetni az embereket.
GS: Nem csak Robert van viszont a filmben. Említette Paul Giamattit, és még jópár színész bukkan fel egy-egy szerepben.
DC: Így van.
GS: Rögtön itt is van egy kérdés, lássuk:
JB: Helló, Cosmopolis-banda, ez itt Jay Baruchel, aki, remélhetőleg, még benne van a filmben... ha jól sejtem, most mind ott vagytok a showban, személyesen a főnökkel, Strombóval, Strombonopolisban, Cosmopolisban, mindegy, szóval csak szerettem volna azt mondani mindenkinek, főleg Mr. Cronenbergnek, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm, és azt, hogy ez szó szerint az életem egyik nagy álmának a megvalósulása. Cronenberg egy hős számomra, egy inspiráló erő, sőt, ő írta meg az engem inspiráló erőt, és már 30 éve műveli azt a szakmát, amit én is szeretnék, és elvittem volna a szennyesét a tisztítóba, szóval, valódi megtiszteltetés, hogy szerepelhettem egy filmjében.
DC: Bárcsak tudtam volna arról a tisztítóról, jól jött volna.
GS: Azért akartam bejátszani ezt a videót, mert sokan vannak a filmben, főleg fiatalabbak, akik úgy ismerik önt, mint 'A Cronenberg'-et, és már megvan a maga helye a nagyok között. Mennyire kellett keményen dolgozni ahhoz, hogy ez így összejöjjön?
DC: Ez vicces. Amikor a film hírverését kellett intézni, hallottam ezeket a fiatal srácokat, és rájöttem, mennyire ijedtek, és mennyire nem akarják elrontani, mert tudják, hogy jó filmeket is csináltam, és nem ők akartak azok lenni, akik tönkreteszik a karrieremet. Én csak rájuk reagáltam a forgatás közben... vannak rendezők, akik szerint a színészeik pszichoanalitikusává kell válniuk, de szerintem ez nonszensz, komolyan.
GS: Van itt egy rendezőtől egy részlet:
K: ... az általános vélemény, úgymond, hogy vélekedik az underground filmekről?
DC: Nem lehet megnézni egy filmet anélkül, hogy ítéletet mondanánk róla, egyszerűen ez jön. Ami engem érint, az egyetlen ítélet, amit várok, az egyetlen ítélet, amit más filmmel kapcsolatban teszek, az, hogy ha megérint, akkor jó film, ha nem, akkor rossz. És semmilyen mennyiségű elmélet nem fogja megváltoztatni a véleményemet azokról a dolgokról, amik nem tetszenek.
GS: Ez volt a 24 éves David Cronenberg, 1967-ből.
DC: Annyira aranyos voltam.
GS: Ezzel a hajviselettel nyugodtan lehetett volna a Led Zeppelin tagja, simán. Megváltozott valaha is a véleménye?
DC: Egy pillanatra sem.
GS: Nehezedik önre nyomás? Más emberek részéről, akik megmondják, hogy amit csinál, az rossz?
DC: Nagyon régen volt, hogy valaki ezt tette. Nagyon régen.
GS: Azért, mert kirúgta őket?
DC: Általában halálra vertem őket. Nem szaroztam, a film pedig komoly dolog. Nem, tényleg, bár, érdekes lett volna. Az emberek kérdeznek, persze, hogy kérdeznek, és nem azt mondják, hogy ez vagy az rossz, de megkérdezik, hogy biztosan ezt vagy azt akarom-e csinálni... például a producer megkérdezi, hogy biztosan akarom Robert Pattinsont, és én igent mondok. Azért kérdeznek, mert magukban nem biztosak, de egyáltalán nem azért, mert tudnák, hogy amit csinálok, az nem jó.
GS: Értem. Köszönöm, hogy eljött.
DC: Öröm volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése