Újra-kritika: Cosmopolis
A Cronenberg Cosmopolisát illető érdemek
feletti megosztottsághoz én is szeretném hozzátenni a magam részét: ez volt
idén eddig az egyetlen film, amelyért pénzt adtam, hogy újra megnézhessem. Ez
már valahol ironikusnak is nevezhető, hiszen az egész film arról szól, hogy
mennyire életképtelenné vált a kapitalizmus.
Túl sok néző dőlt hátra úgy, hogy azt mondták,
nem kapták meg, amit vártak: nem voltak jelmezes alakok, akik energiasugarakat
lődöztek egymásra, nem voltak robbanások, Pattinson túl passzív maradt, a téma
túl elvontnak bizonyult. Morogtak a nehezen befogadható párbeszédekről, a lassú
ritmusról és a furcsa tetőpontról. Ezt figyeljétek csak: ezek az emberek
teljesen, súlyosan hibásan közelítették meg a lényeget. Minden, ami a
Cosmopolissal kapcsolatban érthetelen volt, és amiről megy a sopánkodás, az
volt éppenséggel a lényege a filmnek. Cronenberg behálózott titeket
Pattinsonnal (és milyen brilliáns húzás volt ez, Pattinson remek alakításával, kudos
mindenkinek), most meg azt hajtogatjátok, hogy 'hol van a vámpír'?
Most komolyan, láttatok már valaha
Cronenberg-filmet? Ezek nem mainstream-alkotások. Néhány alkalommal a filmjei
bejönnek és rengetegen rajongani kezdenek értük (Erőszakos múlt, Gyilkos
ígéretek), de általában Cronenberg a saját feje után megy. És ezt nagyon,
nagyon jól teszi. Bocsássátok meg neki, hogy összeházasítja a populáris
művészetet néhány intelligens ötlettel és egyfajta fanyar humorral. Ezt igazán
nem szabadna megengedni. Értem én.
Nézzétek, menjetek, és nézzétek inkább meg A
feláldozhatók 2-t. Tényleg nézzétek meg. Egy csapatnyi idősödő tesztoszteronnal
üzemelő alak felrobbant mindent, ami az útjába kerül, mert ez az Amerikai
Módszer – nézzétek meg. Nem volt újdonság már a nyolcvanas években sem, és most
sem az. Nézzétek meg a Batmant is. Egy műanyagba öltözött srác végigpofozza a
rosszfiúkat egy képregény alapján – a filmeket már hatodik éve magasztalják az
egekig. Nézzétek meg mindkettőt. Ez afféle popcorn-szórakoztatás, ami kell
nektek, rendben, és a kapcsolódó rendezők és színészek megérdemlik az
elismerést. Jó munkát végeztek. De kérlek titeket – az Isten szerelmére – ne
mondjátok, hogy a Cosmopolis érthetetlen volt, miközben a pattogtatott
kukoricán nyámmogtatok és azt mondtátok „milyen jó kis film volt ez” A
feláldozhatók 2-re. Csak... ne mondjátok. Amennyire szeretem a képregényeket és
élvezem az akciót Stallonéval és Arnie-val, annyira tudom, hogy milyen szinten
kell értékelni őket.
Cronenberg ezzel ellentétben valami mást
kínál.
A Cosmopolis érthetetlensége a lényeg felét és
a humor nyolcvan százalékát adta. Packer (Pattinson) olyan világban él, amely a
többség számára totálisan érthetetlen. A humor, amit láthatóan a többség nem
értett meg, azt fejezi ki, hogy Packer világa annyira eltávolodott a
valóságtól, hogy minden értelmetlenné vált benne. A szereplők teljesen
képtelenek olyan beszélgetés lefolytatására, amely nem tolódik az elvontság
felé és végül nem tudnak kommunikálni egymással. Cronenberg ezt szinte csupa
nagybetűkkel írja ki nektek a Packer és a felesége között lezajló
párbeszédekben. „Nehéznek találom az elvontságot” - mondja Packer felesége,
amikor rájön, hogy a férfi megcsalta (egy teljesen érintkezés nélküli
házasságban) – és mégis, a mondat a lehető legelvontabb hangon szólal meg a
világon. Egy tüntető felgyújtja magát, mire csak vállat vonnak és ötlettelennek
nevezik. Packer, miközben összeomlik a világ körülötte, őrülten szeretne
megvenni egy Rothko-képet, miközben Rothko az elképzelhető leginkább
antikapitalista művész. Ezek az emberek annyira távol állnak a valóságtól, hogy
a történetet csak egyfajta fekete komédiaként lehet értelmezni. Ezt még a
Pattinson által játszott szereplő is észreveszi, amely végül abba a hattyúdalba
vezet, amely a narratíva gerincét adja.
A többi kritika arra vonatkozott, hogy nem
volt elég erőszakos és nem volt elég szexi. A film ezzel szemben éppen eléggé
erőszakos volt – csak épp Cronenberg úgy határozott, az erőszakot főleg a
képernyőn kívülre helyezi, szinte mellékvágányra, és ez egy rendezőtől komoly
képességekre utal. Tiszteli eléggé a közönséget ahhoz, hogy kinézze belőlük,
képesek kitölteni az üres helyeket. A jelenet, amikor a biztonsági személyzet
szanaszét veri a tüntetőket, miközben a limuzinban minden business as usual,
a maga nemében fantasztikus, ha az ember képes felfogni. Az egész filmen
pedig végighúzódik a fekete humor.
Az igazság az, hogy Cronenberg NEKTEK
készítette a filmet. A 99 százaléknak. Olyan filmet rendezett, amely a mai
világra reflektál, jellemzi, kineveti és parodizálja azt. Egy filmet, amely
provokál, amely vitára ösztönöz, amely titokzatossá tesz dolgokat, és amelyet
élvezni lehet. Hála Istennek érte, mert az alternatíva ezzel szemben az X-Men
12 és A feláldozhatóak 7. Tényleg, őszintén ilyenekké kellene válnia a filmjeinknek?
Ha azonban lusták vagytok felfogni, hogy ti
nem értettétek a filmet, akkor nem tudok segíteni. Én a felét sem értettem, de
éppen ezért volt lélegzetelállító moziélmény. Kihívást jelentett, gondolkodni
kellett rajta és újra meg kellett néznem. Gyönyörű volt látni, ahogy Packer
környezete fokozatosan lepusztult, előrevetítve a főhős bukását.
Szóval, én a Cosmopolis mellett teszem le a
voksomat, mert megérdemli.
Dave vagyok, leckéket adok abból, hogyan
idegesíts fel mindenkit azzal, hogy elhiteted, intellektuálisan magasabb
szinten állsz. Vegyetek sütit, fel van vágva.
Szia!
VálaszTörlésÉn még nem láttam a Cosmopolist, de ezek után amint lehetőségem lesz rá megnézem, nagyon felcsigázott ez a kritika :D
Köszi :)
Nem tudom, sikerült-e már megnézned, a Művész moziban még a jövő héten is emgy, igaz, lehetetlen időpontban, ebédidőben. Ha nekem sikerül, még egyszer megnézem :)
VálaszTörlésVasárnap megyek másodjára megnézni, megörültem az írásnak, hogy nem vagyok ezzel egyedül. A negatív kritikákat igazából végig sem gondoltam, akár igazuk is lehet ebben-abban, nekem tökmindegy, mert nem érzem őket lényegesnek, már hazafelé menet tudtam, hogy ezt újráznom kell, tehát fogom is. Természetesen nem kell a Cosmopolist mindenkinek szeretnie, de azt azért nem értem, hogy akiknek ez nézhetetlen dögunalom, hogy néznek végig mondjuk egy Nosztalgiát, Premiert, Kárhozatot? Mégiscsak olyanokról van szó, akik filmekről írnak véleményt. Én is azt kérdeztem rögtön: mégis mit vártál? Persze emlegetik bezzegként a Karambolt, de ha annak megérezték a világát, akkor itt mit nem találtak? Esetleg fordítva van, annak se a vízióját fogták meg, hanem mindössze az erotikus töltését, ami csak eszköz volt a kifejtéshez? Ezzel együtt az írás talán túlzóan lekezelő, semmi értelme "egyszerű" szórakoztató filmekkel szembeállítani a Cosmopolis-féléket, mást ad az egyik, mást a másik, én az Expendablest is meg fogom nézni. Nem ajánlgatom a Cosmopolist, én mindenesetre megyek, lesem újra megfele. :)
VálaszTörlés@grits. Én nem éreztem lekezelőnek a cikket a kommersz filmekkel szemben. És ő is csak és csak azért állítja párhuzamba az ún. sikerfilmekkel, mert máshol mindenhol megteszik, ahol negatív a kritikája a Cosmopolisnak. Megnézném én is újra, ha tudnék Bp-re mennni... :(
VálaszTörlés