Rob a Jó reggelt Amerika című műsorban

I: Robert, welcome to GMA, this is your first time here.

RP: Yeah, it's like a nightclub, i wasn't expecting that.

I: That's what they tell us a lot actually, they even role the red carpet for you here in New York, you know, John Stewart gave you some ice-cream, and so you take a look at this, we did our research, we found it's more appropriate for breakfast, it's your favourite cereal, cinnamon toast.

RP: I really, I literally need nutritional facts, it's only 30cal.

I: Dig in, you know, go for it.

RP: I'm gonna take the whole boksz.

I: You're performance in Cosmopolis is just gripping i say, it's a fascinating performance, i wanna get to it, but i know you know this, i gotta get the elephant in the room – everybody just wants to know how are you doing, and what do you want your fans to know about what's going on in your personal life?

RP: I mean, you know, they seem pretty excited about ---- I'd like my fans to know that cinnamon toast crunch yesterday calories a bowl in it for instance, like I mean, pretty much everything comes out of my mouth is irrelevant.

I: You know people gonna read things into it. And i guess, i take it that you don't wanna talk too much about it. Is that the way you handle all of this craziness just trying to put

RP: It's a different thing, you get into doing movies, i've never been interested in selling my personal life, and that's really the only reason people bringing it up, and so, you know, that's the reason why you go on tv, it's to promote movies. That's kind of the only way to do it.

I: And is there anyway to get used to all this?

RP: No, I don't think so, I think if you start getting used to it, it means you're going crazy. But it's nice, it's crazy, it's like being on a craziest themepark ride you've been on, it's totally exciting, but eventually at some point you need to have a break.

I: You seem to be doing okay.

RP: Yeah, yeah.

I: You know, with this one person I met this week, he was completely unfaced by your celebrity, and it's actually your co-star in Cosmopolis, Paul Giamatti. Here's what he told us about working with you.

PG: When we were shooting, we were in a studio, so there weren't all these girls around, so I was like, I get more girls than this guy does, who cares?

I: Does he really get more girls than you?

RP: He does, like if you go on Brooklyn Heights, Paul G is like the biggest (hahaha)

I: You have an amazing scene with him in Cosmopolis, the last 20 minutes of the movie, you and him had; you play a 20 year old master-universe Eric Packer, who wants to be in control of the world, but he's also losing it completely. What drew you to this role?

RP: I've always felt this connection with the idea?? finding it difficult to live in the present, and it's funny, it's ex???? (hasonlít) being an actor, cause you actually get to focus on it, trying to exist in a contemporary way, I always feel like i was kind of living in the future, and as soon as i was reading about that, that's a lot of what Eric Packer's problem is. It feels like he's living in the future.

I: And he's living inside his head too, so much.

RP: Yeah, and he's not really being up to totally feel. There are a lot of similarities with an actors life in it, which is strange.

I: I was thinking so, because he's in this bubble, most of it (is) in this limo, including some pretty wild sex scenes in a limo, one with Juliette Binoche, this is right after the sex scene, she's asking about your wife

I:Laughing seeing that again this time. You know you're playing this billionaire, and you said something fascinating in the Time Magazin, you said 'the world would be a much better place, if all these bankers and billionaires were followed by paparazzi. What did you mean by that?

RP: That was yesterday, i have no idea – yeah, no, i think it's true, if people, i mean, the weird thing is that i can't retell what's interesting about actors either, i mean, people don't find the lifes, the personal lifes of people with like, much much more power than any celebrity would have; they don't find their personal life interesting, and i think the lifes of people who control billions of dollars on the front page of every single paper, the world'd be a better place. It's like a spin culture – if you take away publicists and things and people speak for themselves, then they're responsible for their words.

I: You actually don't have a publicist do you?

RP: I don't, but I do have a manager who defect??? acts??? like a publicist. He doesn't like being referred to as a publicist. But he gives great advice, so I can disregard it.

I: Well, you're fantastic, and the movie is fantastic. Cosmopolis comes out.......... Thank you.

I: Robert, üddvözöllek a GMA-nál, ez az első alkalom hogy itt vagy.

RP: Igen, olyan mint egy éjszakai bár, nem számítottam rá.

I: Sokan mondták már ezt, majd egy vörös szőnyeget is terítenek neked itt New Yorkban, John Stewart tegnap jégkrémet adott, nézd meg ezt, utánanéztünk, és találtunk egy reggelinek valót, a kedvenc pelyhedet, a Cinnamon toast-ot (olyat én is ettem, finom - Patti)

RP: Igen, kellenek a tápértékek, és ez csak 30 kalória.

I: Gyerünk, a tiéd.

RP: Lehet a végén az egész dobozt elviszem.

I: A szereplésed a Cosmopolis-ban nagyon megkapó, lenyűgöző előadás, és rá is akarok térni, de tudom hogy tudod, csak be akarom engedni az elefántot a szobába– mindenki kíváncsi arra hogy hogy vagy, és mit akarsz, mit tudjanak a rajongóid, mi történik a magánéletedben?

RP: Hát igen, tudod, igencsek izgatottnak tűnnek – szeretném ha tudnák, hogy a fahéjas pehely egy tálnyi kalória (ezt nemigen értettem), ami azt illeti, bármi is jön ki a számon, az nem számít, jelentéktelen.

I: Tudod, az emberek ebbe is bele fognak majd gondolni valamit. És úgy gondolom, és meg is értem, hogy nem akarsz nagyon beszélni róla. Így kezeled ezt az őrületet, hogy félre teszed

RP: Ez egy más dolog, belekezdesz a filmkészítésbe, én soha nem voltam érdekelt a magánéletem eladásában, és csak ezért hozzák fel az emberek, és annak az oka hogy tv-be kerülsz, az hogy reklámozza a filmet. Ez a módja ennek.

I: És hozzá lehet ehhez valahogy szokni?
RP: Nem, nem hiszem, szerintem ha kezdesz hozzászokni, akkor az azt jelenti, hogy egyben kezdesz megőrülni is. Olyan, mintha a valaha létező legőrültebb vidámparki meneten vennél részt, nagyon izgalmas, de végül eljutsz egy olyan pontra, ahol szükséged van szünetre.

I: Úgy tűnik jól boldogulsz.

RP: Igen, igen.

I: Tudod, a múlt héten találkoztam ezzel az emberrel, aki nem szembesült a te celebségeddel, és ez a valaki tulajdonképpen együtt játszik veled a Cosmopolis-ban, Paul Giamatti. Ezt mondta nekünk a veled való munkáról.
PG: Amikor forgattunk, akkor egy stúdióban voltunk szóval nem voltak ezek a lányok körülöttünk, én meg úgy voltam, hogy én több lányt kaphatok meg mint ő, de kit érdekel?

I: Tényleg több lányt kap meg mint te?

RP: Igen, főleg ha elmész a Brooklyn Heights-ra, ott Paul Giamatti a legnagyobb

I: Van egy lenyűgöző jeleneted vele a Cosmopolis-ban, a film utolsó 20 perce; egy 28 éves "Az univerzum urát" alakítasz, aki irányítanii akarja a világot, de ugyanakkor teljesen el is veszíti. Mi vonzott ehhez a szerephez?

RP: Mindig is éreztem ezt a kapcsolatot annak a gondolatával, hogy mennyire nehéz a jelenben élni, és ami vicces, hogy ez olyan mint színésznek lenni, mert figyelhetsz rá, arra hogy a korabeli módon élj, mindig úgy éreztem, hogy én a jövőben éltem, és amint olvastam róla, rájöttem, hogy Eric Packer problémája is sokban hasonlít. Olyan mintha a jövőben élne.
I: És a saját fejében is.

RP: Igen, és nem nagyon tud igazán érezni. Sok a hasonlóság van egy színész életével, ami furcsa.

I: Gondolom, mert ő is egy burokban van, legtöbb része egy limóban, amiben többek között elég vad szexjelenetek is vannak, az egyik Juliette Binoche-val, ez a jelenet pont a szex azután van, és a feleségedről kérdez.Most látva nevetnem kell rajta. Ezt a milliomost játszod, és mondtál valami nagyon jót a Time Magazinnak, ezt mondtad: 'A világ egy sokkal jobb hely lenne, ha a bankárokat és a milliomosokat is követnék a paparazzik.' Mire gondoltál ezzel?

RP: Ez tegnap volt, nem tudom - szerintem ez igaz, a furcsa dolog hogy én se tudnám megmondani hogy mi az érdekes a színészekkel kapcsolatban, a zokanak az embereknek a személyes élete nem érdekli őket pedig  sokkal nagyobb hatalommal bírnak, mint bármikor egy színész fog; és nem találják az őéletüket fontosnak, azokét, akik milliókat keresnek, és ott lennének  minden egyes újság címlapján, a világ jobb hely lenne. Olyan mint egy fordított kultúra – ha elveszed a publicistát és az emberek magukért beszélnének, akkor felelősséggel fognak tartoznának a szavaikért.
I: Van publicistád?

RP: Nincs, de van egy menedzserem, aki olyan, mintha a publicistám lenne. De nem szereti ha így utalok rá. De jó tanácsokat ad, amiket aztán figyelmen kívül hagyhatok.

I: Nos, fantasztikus vagy, és a film is fantasztikus. A Cosmopolis pénteken kerül a mozikba New Yorkban és LA-ben, országszinten pedig augusztus 24-én. Nagyon köszönöm.

RP: Köszönöm.