A blogger új irányelvei miatt, ha netán bezárják a blogot - ami elképzelhető egyik-másik videó, ileltve kép miatt, a blogot átköltöztettem a wordpressre

2015. május 1., péntek

The Rover interjú még a Sydney Filmfesztivál idején

image host

Interjú videófelvételéhet katt a képre :)
(Jó játék, most jöttem rá, hogy nem is bonyolult ez a képhez rendelni a nézni valót :) )

Inside The Rover for Sydney Film Festival
I: Welcome everybody, I hope you enjoyed the film. My first question really is to David, after
Animal Kingdom, I mean everybody asks you this question, you know, the expectations were
huge, you know, because I mean, to make such a good first film. It would have been ok, if you
made a mediocre first film, but the fact that the first one was so good, what sort of pressure did you
put on yourself?

DM: I didn't really put much on myself, everyone else put it on me. You know, the first thing, it
took me a while to make the Rover, because the first thing I noticed was that I went from a guy
who had no options, you know, the options were the ones that I generated for myself, to having
stuff thrown at me from all angels, and you know, I wanted to stay open to possibilities, I wanted
to explore those options that were available for me and I spent about two years I think reading
screenplays that I knew I wasn't gonna make and you know, doing meetings. There were good
things to do, it was a good process to go through, a good thing has come out of it, you know, my
meeting with Rob was one of those, just a totally random, general meeting I had with Rob before I
even knew I was gonna make the Rover. It's like you know you've made one film and then the kind
of circles of people's expectations is like full 360, could be anywhere. People walk into the second
movie with, I don't know what they expect. I just kind of figure if I get this one behind me, then
the rest of my life plain simple/sane (???? 1:53).

I: How did Liz get connected with this production?

LW: Well I produced Animal Kingdom and I was obviously very keen to work with David again,
because I loved working with him. I think he's sort of stressed (??) when you see that kind of, I
hate using the word vision, but that kind of focus in someone's talent and ability, then you gotta
trust that person. And so with the Rover, you know, I think it's so great that David did have so
many options, he did, literally he was flowed with scrips and stuff and to be able to make a film
here in Australia and have a certain amount of freedom ­­­ make something very distinctive and
he's Australian but also travels and it feels very international, it's outlook.

I: I was interested to hear or read something that you said about this film being more optimistic
than Animal Kingdom. I think that's interesting. Because I mean it's quite a bleak film, the Rover.

DM: You look at that last tablo in Animal Kingdom, there was three characters left standing there,
Jackie Weaver and James – hugging each other and look forward standing outside with a sausage
and tomato sauce, that's a pretty love... tablo, you know, that in a way is a story about a young man
discovering self interest. And that self interest is all there is. And for me the Rover is actually a
story about how even in incredibly challenging and trying and hostile circumstances still people
will always have a need for intimate human connection with other people, you know, and even
though it kind of all goes horribly wrong, it's about how, even in a character, a creature as
monstruos as the one Guy plays, there still is like a ­­­­­ of need for human intimacy, if not love.

I: Coming to Guy now, it took you some time to get counter­terms with this character. And in fact,
it takes the audience quite a while to come to terms with this character because you've not given a
lot of clues. Why didn't you give us more clues?

GP: Why didn't you give me more clues? Well he did eventually, that was the thing.

DM: I don't know how. I mean, cause I feel like he's all there, you made a man in the beginning of
the movie, who's, you know, you've been told up front that somehing bad has happened to the
world, you made a man who's kind of an empty shell, sort of a wreck of a human being as a result
of it

I: And all comes through.

DM: And that comes through and then over the course of the movie you kind of get little glimpses
into what his emotional backstory is. And I wanted it to be very lane, the things I wanted to do
after doing a really ­­­ sort of dance sprawling intricate character drama in Animal Kingdom, I
really loved the idea of a second movie being in a similar tonal world, but actually being way more
elemental with almost archetipial characters in something that was that played on a formal level,
like a dark fairy­tale. And to the extent of the movie there is a little bit like a western, you know,
Guy is a kind of, almost a sort of arcytipal man, with no name in the movie. I didn't want people to
know too much about him. Hopefully they will just discover enough for the experience to be

RP: I think that's why I liked the scrip so much, because you just alluding to this enormous wealth
of history in a character that you don't, there's no context to it at all, so you can amend the enitre
context in the performance, I think there was a lot of freedom in the part.

I: You're character, the way you play it could very easily have gone over the board. Do you know
what I mean? It's very finely tuned. It's really, I think, fabulous performance, because it could have
gone so easily wrong.

RP: The script was so delicate. The only thing I tought about it was, I kind of felt like I knew what
you were trying to do from the first time I read it, but wasn't enitrely sure. I remember going to the
audition, thinking like you know, I didn't even know if he was supposed to be in some way
mentally handicapped or anything. I was like, have I just completely misread this? There was a
very real chance of doing that. But, yeah, I think it was just mainly on the page. And David as
well, ­­­ it.

DM: When Rob came over to my house to audition, he came in with something that was the
closest to the vision that I'd had of the character of anyone who came into test, and for me one of
the things that set was, you know, that he didn' come in with a kind of fully mentally handicapped
kind of vision of the character. And I can imagine that there would be lots of actors out there who
would've read the script and just be looking at their lines of the dialog and going this would be
great, I get to play a really mentally handicapped person. What Rob did, I think, was look at the
script as a whole and look at the bits of, in terms of his relationship with Guy's character and I
think when you do that, okay, you know the character can't be that. And that for me was a
testament to Rob's smart, that he was reading the script as a whole rather then just looking at his
character and thinking how cool it would be.

RP: What you say.

I: This all emerged just from a brief meeting in Los Angeles, did it?

DM: You know, when Animal Kingdom did really well in America and I did, you go on what's
called a meeting, or they call it like the evian circuit, you know, you just have a thousand meeting
and drink a lot of bubbled water and you do all sorts of things and I feel like blind eyed. You've
been on one where you get there and you meet the person and you're sitting down, this is
frequently with actors, you sit down and meet them and only couple of times the person I was
meeting with gone 'Did you ask for this meeting? Cause I didn't.' And then you realize that
someone up there has put us up on a blind date.

I: Guy, seeing that film again today, I thought you've changed your body to do this. You know,
you actually I don't know how you do it.

GP: Well, I remember, in our discussions early on and then particularly when we got to LA and
started rehearsing, I was still feeling frustrated, because I just couldn't get a handle on something
and I wasn't sure what it was. I was really struggling to get the character out of an intellectual
space into a physical space and I really need to do that. And I really, one thing that David said to
me really started, I don't remember the conversation exactly, but when we started talking about
him as the animal that he is, and almost the kind of injured and damaged animal sort of a creature,
taking away from him as a human being but as the creature that he is, that really struck me and
again I can't remember if it was your suggestion or mine but we talked about physicality, you
know, and how he might actually be on a sort of physical level and that was something for me to
really lack onto and work from. But I always find, there always has to be something that I can start
with and then work out with, whether its a voice or how you move, and it's a difficult thing to
explain, because sometimes you just read something and just by reading it you sort of become
contorted (??), you know, and on some level these discussions with David really, I just led to a
whole new level, that sort of middle day during rehearsals I think. And that was great for me, that
was fantastic. And once I started to see him as the creature that he was in this landscape, then I was
really able to move forward and then the other thing, I know this is getting away from your
question a little bit, but the other thing that really also aided in understanding him was saying Rob
and what was Robert doing as well, because then to understand the dinamic, and almost to start
looking at the two of us like a little pack of dogs, you know, really, this old kind of grumpy dog
and this young pup, that is just in need of some love and support you know. And interestingly
watching dogs, I have three dogs myself, watching the dinamic, everybody who has dogs knows
this, that watching the power shifts between these animals is fascinating and it's very clear and it's
really quite brutal and it's kind of short lived and all that sort of stuff really started to sort of sink

DM: In terms of the physicality of the character I remember really vividly the first shot we did of
Guy, it was a long steady cam shot behind him after he leaves the caravan. From behind him, no
dialog and not even seeing Guy's face, I can see in the way he's holding himself that he found
something to use and it was inspiring for me, this is like nervous few days, first few days of the
movie, you know, this is the thing we're making and to then see great actors being the thing into
life is exhilarating.

I: Can we talk about the shoot and you're out in the f and ranges in the hot, dry conditions. Liz,
how did you keep them all under control?

LW: Vodkas.

GP: Yeah, every morning.

LW: We had such a great crew on this film and a brilliant cast, obviously. But I think everyone
kind of signed up for knowing that we were going on a journey, that it was definitely the heat
would be confirmed, but actually at the end it was okay, it was like a good 46 I think. And we shot
i a town called M, which is about 8 hours North of Adeleide and it's on the junction of the birds'
track and ­­­­ track and it's sort of just goes into nothing, it's like the end of the ­­­ and it's the end
of where our world was. And that was quite an amazing experience, we were there for two, three
weeks, yeah.

I: Was it a culture shock for you Robert?

RP: It's the craziest place to live. You literally sat there and it's like unbearable. You wake up, I
mean it's amazing, beautiful, but the second you wake up in the morning and you have 700 flies in
your face, it's like so insanely hot and you just kind of look at everybody and think like everyone
look like they killed someone and they're hiding out. They're really lovely people, but like there's
something that you do question it.

GP: There are obviously days that are harder then others, when you don't feel like you're not
getting something as well as you might, but I do think that the couple of scenes that we had close
together around the campfire and also walking away from that fence and stepping on those fucking
, even though we had shoes on and he and I just had to sort of keep on walking and we couldn't
hear David yelling cut and there was just struggling along going au and then we get to the end like,
how many prickles did you get in your shoes? It was awful. And serious thornes. Poor shoes (???)

I: To put all of that work into screen, land, organizing, production and see it come to live in front
of you must be, I know it's hard work, but God, it must be great.

DM: It's, you know, as you can imagine, it's entirely exhilarating and nerv­recking beyond belief,
and for the months, I actually, I don't know what it's like for actors, but for me it's like I love on
adrenalin for a couple of months you know, and you get a little bit addicted to that adrenalin. But
obviously the thing that starts triggering adrenalin that course through you is a kind of terror. And
for me it's all it is, it's fear of future embarrassment.

I: You've made a fabulous film and you all ought to be very proud of it. And thank you very much
for sharing everything that you have today. And thank you for coming, it's been a wonderful

Inside the Rover magyarul

I: Üdv mindenkinek, remélem tetszett a film. Az első kérdésem Davidhez szól. Az Animal
Kingdom után, tudom, hogy mindenki ezt kérdezi, de az elvárások óriásiak voltak, miután az első
filmed ennyire jól sikerült. Ha az csak egy közepesen jó lett volna, akkor minden oké lett volna, de
mivel az első ilyen jó volt, mekkore nyomást gyakoroltál magadon?

DM: Szerintem a nyomás mindenki mástól jött, nem magamtól. Azért tartott sokáig, mert az első
dolog amit észrevettem az az volt, hogy abból a srácból, akinek nem voltak lehetőségei, kivéve
azokat amiket magamnak teremtettem, azzá a sráccá váltam, akit minden irányból szinte
megdobáltak a dolgokkal, és persze nyitott akartam maradni a lehetőségekre, fel akartam fedezni,
hogy mik voltak számomra elérhetőek és két évet szinte csak azzal töltöttem, hogy
forgatókönyveket olvastam, amikről tudtam, hogy soha nem fogom őket megcsinálni, illetve
találkozókra jártam. Megérte ezt csinálni, jó folyamat volt ez, amin át kellett esni, és az egyik jó
dolog ami kijött belőle az volt, hogy találkoztam Robbal, csak úgy egy találkozón, még azelőtt,
hogy a Rover lett volna. Az egész olyan, hogy csinálsz egy filmet, és az emberek elvárásai teljes
360 fokos fordulatot vesznek, lehetnek azok bármilyen irányúak. A második filmhez már azzal
jönnek az emberek, nem is tudom milyen elvárásokkal jönnek. Gondolom, ha ez már mögöttem
lesz, akkor az életem hátralévő része már laza lesz.

I: Liz hogyan került a képbe?

LW: Nos, én voltam az AK producere is és természetesen nagyon szerettem volna megint
Daviddel dolgozni, mert nagyon szerettem vele dolgozni. Nem szeretem a vízió szót, de az a fajta
fókuszáltság valakinek a tehetségében és képességében, akkor abban meg kell bízni. És a Roverrel
kapcsolatban, szerintem annyira szuper, hogy David előtt ott volt az a sok lehetőség, tényleg
rengeteg forgatókönyvvel bombázták és mégis itt, Ausztráliában csinált egy filmet, bizonyos
mértékű szabadsággal ahhoz, hogy valami különálló dolgot alkosson, és persze ő ausztrál, de sokat
utazik, így az egésznek nagyon nemzetközi érzése van.

I: Érdekesnek találtam amikor azt olvastam, vagy talán csak hallottam valahol, hogy szerinted ez a
film optimistább, mint az AK. Szerintem ez érdekes. Mert a Rover egy igen zord film.

DM: Ha megnézed az AK utolsó képét, akkor csak három karakter van rajta, Jackie Weaver és
James ­­­ ahogy átölelik egymást, illetve egy kolbász és paradicsomszósz, ami nagyon aranyos egy
kép, de a film egy fiatalemberről szól, aki megtalálja az önérdekét. És más nincs is, csak az
önérdek. A Rover pedig, számomra legalábbis, egy történet arról, hogy még a legpróbálóbb,
legellenségesebb körülmények között is szüksége van az embernek intim kapcsolatra más
emberekkel, és még ha az egész szörnyen rosszul sül is el, arról szól, még annál a karakternél,
annál a szörnyű lénynél is akit Guy játszik, még mindig szükség van emberi intimitásra, ha nem is

I: Guy­hoz egy kérdés, némi időbe telt, hogy hozzászokj ehhez a karakterhez. És ami azt illeti, a
nézőknek sem volt egyszerű egy hullámhosszra kerülni vele, mert nem adtál sok segítséget. Miért
nem adtál több segítséget?

GP: Te miért nem adtál nekem többet (Davidhez)? Nos, a végén egyébként adott.

DM: Nem tudom, hogyan. Mert úgy éreztem, hogy teljes egészében ott volt, már a film elején ott
van a karakter, már a legelején lehetett tudni, hogy valami rossz dolog történt ezzel az emberrel,
olyan valakit játszottál, aki csak egy üres burok volt, egy roncs, valamilyen tragédia

I: És ez mind át is jön.

DM: Át is jön a képernyőn, aztán a film alatt itt­ott kiderül még néhány dolog arról, hogy milyen
érzelmi háttere van. Az Animal Kingdom rendezetlen, bonyolult karakterdrámája után egy olyan
filmet akartam, aminek hasonló volt ugyan a tónusa, de sokkal elemibb, szinte alaptípusú
karakterekkel, akik egy alapszinten játszanak, szinte mintha egy sötét tündérmesében lennének. És
bizonyos szinten a film egy kicsit olyan, mint egy western, Guy szerep olyan, mint egy tipikus
westerni férfi, név nélkül. Nem akartam, hogy túl sokat tudjanak róla a nézők. Remélhetőleg pont
eleget fognak megtudni ahhoz, hogy kapcsolódni tudjanak hozzá.

RP: Azt hiszem pont ez volt az, ami nagyon tetszett a forgatókönyvben, hogy csak utalások voltak
az elképesztően gazdag történeteire a karaktereknek, de nem volt hozzá kontextus, így az
előadásodban kiegészíthetted a szerepet, szerintem nagyon sok szabadság volt benne.

I: A te szereped, ahogy játszottad, az nagyon könnyen sülhetett volna el rosszul. Tudod mire
gondolok? Nagyon finom dolog. Szerintem nagyon mesés előadás, pont azért, mert olyan könnyen
lehetett volna rossz is.

RP: A forgatókönyv nagyon kifinomult volt. Az egyetlen dolog amire gondoltam az olvasása
közben, hogy úgy éreztem, mintha már az elejétől fogva tudtam volna, hogy mit próbáltál csinálni,
de nem voltam teljesen biztos. Emlékszem amikor mentem a meghallgatásra, arra gondoltam, nem
is tudtam, hogy a szereplő most valamilyen szinten mentálisan sérülte, vagy teljesen félreolvastam a
dolgokat? Nagy esély volt arra is. De lényegében minden ott volt az oldalakon.

DM: Amikor Rob eljött hozzám a meghallgatásra, ő volt a legközelebb ahhoz, amit elképzeltem és
az egyik ami a legjobban tetszett, hogy nem úgy jött, mint egy teljesen értelmileg sérült karakter.
És egyébként értem is, hogy sok színész miért gondolta annak, mert sok olyan színész van, akik
csak a saját sorukat olvassák el, és közben arra gondolnak milyen szuper, játszhatok valaki olyat,
aki mentálisan sérült. Szerintem Rob az egész forgatókönyvet olvasta, nem csak részeit, megnézte
a szerepének Guy­val való kapcsolatát is, és szerintem ha így nézed, akkor tudni lehet, hogy nem
lehet teljesen sérült. És számomra ez Rob okosságát bizonyította, hogy egyben nézte a
forgatókönyvet ahelyett, hogy csak a szerepét nézte volna, arra gondolva, hogy milyen szuper is
lesz ez.

RP: Ahogy mondod.

I: És ez az egész egy rövid LA-­i találkozóból született, igaz?

DM: Miután az AK sikeres lett Amerikában egy csomó találkozóra mentem, amit ott csak Evian
körnek neveznek, mert vagy ezer találkozóra elmész és ezek alatt rengeteg buborékos vizet iszol,
és egy csomó dolgot csinálsz, és néha úgy éreztem, mintha teljesen elvakítottak volna. Többször is
megtörtént, főleg színészekkel, hogy találkoztál velük, leültetek az asztalhoz, és az, akivel éppen
találkoztál azt mondja neked, 'Te akartad ezt a találkozót? Mert én nem.' Aztán rájöttél, hogy
valaki onnan fentről összehozott egy vakrandit.

I: Guy, most hogy ma is megnéztem a filmet, arra gondoltam, hogy az egész testedet
megváltoztattad. Igazán nem tudom, hogy sikerült ezt összehoznod.

GP: Nos, emlékszem, amikor az első találkozásain voltak és LA-­ben próbáltunk, elég frusztráltnak
éreztem magam, mert nem tudtam valamibe belekapaszkodni, bár azt nem tudtam, hogy mi is az a
valami. Nagyon sokat küzdöttem azzal, hogy kivegyem a karaktert az intellektuális térből a fizikai
térbe, amire nekem nagy szükségem van. Aztán volt valami, amit David mondott, nem emlékszem
pontosan a párbeszédre, de egyszer elkezdtünk arról beszélni, hogy milyen állatszerű a karakterem,
szinte egy olyan lény, mint egy sérült és károsodott állat, és nem emlékszem, hogy a te vagy az én
ötletem volt­e a fizikai megközelítés, és hogy milyen is lehet fizikai szinten, de amint ez megvolt,
onnantól volt miből dolgozzak. De nekem mindig kell valami, amivel el tudok kezdeni dolgozni,
legyen az a hang, vagy a mozgás, és nehéz ezt így elmagyarázni, mert néha csak olvasol valamit,
és már az olvasás során eljutsz valahová és bizonyos szinten ezek a Daviddel való beszélgetések
egy teljesen új szintre emelték a dolgokat, főleg az a félidőnél lévő beszélgetésünk. És ez
nagyszerű volt számomra, fantasztikus. És amint elkezdtem őt annak a lénynek látni, abban a
tájban, akkor igazán el tudtam kezdeni fejleszteni a dolgot és tudom, hogy ez most kicsit
eltávolodik a kérdésedtől, de a másik dolog ami segített a megértésében az Rob volt, amit Rob
mondott és csinált, mert így megértetem a kettőjük közötti dinamikát és úgy kezdtem a kettejüket
nézni, mint egy apró falkát, ahol ott volt az öreg, mogorva kutya és ez a fiatal kölyökkutya, akinek
csak szeretetre és támogatásra volt szüksége. És az érdekes dolog, amikor nézed a kutyákat, nekem
otthon három is van, akkor lehet látni a dinamikát közöttük, és mindenki akinek van kutyája tudja
ezt, hogy lehet látni, ahogy változik az erő közöttük, és fantasztikus, hogy mennyire tisztán látszik
ez, mennyire brutális és rövid idő alatt történik meg, és így kezdett el kialakulni az egész kép.

DM: A fizikai dologról csak annyit, hogy tisztán emlékszem az első felvételünkre Guy­val, egy
hosszú sima kamerafelvétel, amikor otthagyja a lakóautót. Hátulról vettük fel, semmi dialógus nem
volt, még csak nem is lehetett Guy arcát látni, csak azt, ahogy tartotta magát, és láttam, hogy talált
valamit, és az első napokban, amikor egyébként is idegesebb az ember, és látni azt, ahogy
nagyszerű színészek életre keltik az egészet, az igazán felderítő volt.

I: Beszélhetünk egy kicsit arról, hogy milyen volt ott kint forgatni a forró, száraz körülmények
között? Liz, hogyan tudtad kontroll alatt tartani őket?

LW: Sok vodkával.

GP: Igen, minden reggel.

LW: Annyira nagyszerű stábbak dolgoztunk és persze a szereplők is fantasztikusak voltak,
egyértelműen. De mindenki tudta, hogy mire mondott igent, és persze meleg volt, a végén volt
vagy 46 fok is. És egy olyan kis városkában forgattunk, ami vagy 8 órára van Adeleidetől, egy
olyan úton, ami a semmibe megy tovább, az egész a mi világunk végén volt. Nagyszerű élmény
volt ott lenni két­három héten keresztül.

I: Rob, tapasztaltál kulturális sokkot?

RP: Őrületes egy hely volt. Szó szerint csak ültél ott, és szinte elviselhetetlen volt. Felébredtél és
nagyszerű, gyönyörű volt, de amint reggel felébredtél, egyből vagy 700 légy volt az arcodban és
elképesztő forróság volt, és mindenki úgy nézett ki, mintha megöltek volna valakit és itt bújtak
volna el. Nagyon aranyos emberek voltak, csak valami miatt mégis megkérdőjelezted a dolgokat.

GP: Természetesen voltak olyan napok, amik nehezebbek voltak, amikor úgy érezted, hogy nem
éppen úgy sikerülnek a dolgok, ahogy akartad, de igazán úgy hiszem, hogy voltak olyan közös
jeleneteink, például a tűz mellett, vagy amikor el kellett sétálni attól a kerítéstől, és csak mentél és
mentél azokon a tüskéken, és volt ugyan rajtad cipő, de mi csak mentünk és nem is hallottuk
Davidet, hogy vége lenne a felvételnek, és azok a tüskék belementek a cipődbe, és a végén csak azt
számoltad, hogy neked mennyi tüske szúrja a lábadat, szörnyű volt. És igazán nagy tüskék is
voltak. Szegény cipők (???).

I: Biztos nagyszerű lehetett látni, ahogy az a sok munka, és tudom, hogy sok munka, de mindaz,
ami a háttérbe, a tájba, az egész produkciónak az összerakásába és szervezésébe, egyszer csak
életre kelt.

DM: Igen, ahogy el is tudod képzelni, teljesen felüdítő és egyszerre idegtépő hónapokon keresztül,
és nem tudom, hogy a színészeknek milyen, de nekem olyan, mintha pár hónapig adrenalinon
élnék, és arra rá is szoksz valamennyire. De az, ami beindítja ezt az adrenalint, az maga a terror. És
számomra ez csak a félelem a jövőbeni szégyentől.

I: Fantasztikus filmet csináltatok, mind nagyon büszkék lehettek. És nagyon köszönöm mindazt,
amit ma megosztottatok velünk. És köszönöm mindenkinek aki eljött, nagyszerű közönség

2015. április 8., szerda

Minden hibás a Twilightban

Bella Swan: Soha nem gondolkodtam azon, hogy hogyan fogok meghalni.
Emberke: Ironikusan, mindenki más elképzelte már, hogyan fog Kristen Stewart meghalni.
1: Szerintem ez csak egy részlet abból a Dél­nyugati Légitársaság valóságshowjából.
2: Ezt a fatörzsszállító teherautót nem vezeti senki.
3: Ez a rossz apuka rossz, mert nem tudja, milyen hosszú a lányának a haja, aki hat állammal
arrébb lakik.
4: Ennek az óriási kétemeletes háznak csak egy fürdőszobája van.
5: Ez túl jó parkolóhely az első naphoz.
6: Ez a srác mellényt visel amikor megjegyzést tesz Bella autójára, de a következő felvételen már
nincs rajta.
7: Mindenki szinte azonnal ismeri az új lányt.
8: Ki a fene ez? A rendező lánya?
9: Fehér srácnak nem szabadna fekete srác után futnia.
10: Mi van a sápadt és introvertált Bellában, ami mégis magához vonzza a többieket?
11: Nagyon hideg van Washingtonban, mégis egy óriási ventillátor van a teremben, amin ráadásul
még hülye konfettiszalagok is lógnak, gondolom azért, hogy hidegen tartsa a termet.
12: Igen, ez az, ahogy britek reagálnak Kristen Stewartra, ez igaz.
13: Próbáltam egyszer így nézni egy lányra, de csak egy távolságtartási rendelkezést kaptam.
14: Nos, legalább visszafogottak voltak az angyal­hasonlattal (ezt eddig még egyszer sem vettem
15: Edward hatvan lábnyi távolságot repül át fél másodpercen belül és csak Bella kérdőjelezi meg
a dolgot.
16: Ezt a srácot elutasította Bella, de szerencséje lenne Jessicával. Ez olyan, mintha elhívnád az
iskola legátlagosabb lányát, de aztán arra jössz rá, hogy a győztes királynő akarja a f­szodat.
17: Négyszemközti beszélgetés kb harminc centire egy random lány füleitől.
18: Bella olyan erősen megbotlik, hogy ellöki a sapkátlan lányt egy másik dimenzióba és
elővarázsol egy sapkás lányt.
19: Ez a furgon teljesen eltűnik amikor Jacob és a haverjai felbukkannak, aztán újra felbukkan,
csak azért, hogy a fehér srácok lealázhassák Cullenéket az indiánokkal.
20: Srác, mindenki megjegyezte. Ő volt az egyetlen, aki egy hét személyből álló csoportnak
21: Nagyon örülök, hogy találkoztunk azzal a férfival, aki Mikulást játszotta amikor Bella fiatal
volt, vagy különben le se szartam volna, hogy meghal.
22: Látod Pókember? Még Bella Kib­szott Swan is Google­t használ Bing helyett.
22: Bella arra használja az internetet, hogy megtaláljon egy könyvet a benne lévő információért
ahelyett, hogy az internetet használná az információért.
23: Tudjátok, egy új változata a „Köpök a sírodra” műnek most helytálló lenne.
24: Igen, Edward elég ijesztően néz ki. Biztos vagyok abban, hogy négy erőszakos férfi egyből
elállna a verekedéstől csak azért, mert megbámulja őket.
25: Hogyne, mentsd meg Bellát a megerőszakolástól és öld meg vezetés közben.
26: Szerintem Bella igenis tudja, milyen aljas és undorító dolgokra gondoltak. Nem egy baseball
csapatba próbálták meghívni.
27: Felejtsd el az erőszakolókat, én azt akarom tudni, milyen aljas és undorító dolgokra gondol
Jessica és a barátnője.
28: Más se érdekel csak az, hogy a férfi, aki egyszer Télapó volt most meghalt.
29: Bella nem viszi magával az indián vámpír könyvét a rendőrségre, de biztos lehetsz abban, hogy
amikor a történet úgy kívánja, akkor nála lesz.
30: A rendőrfőnök bekapcsolva hagyja a számítógépét és a lámpáját egész estére, feleslegesen
pazarolva ezzel az adófizetők pénzét.
31: Bella azt írja be a Google­ba hogy 'cold one' és mégsem kap egy oldalnyi Budweiser eredményt.
32: Általánosságban, ezek a 'hidegek' nagy országokban élnek, és pont ebben az észak­amerikai
33: Naná, ha a Csendes óceán észak­nyugati vámpírjai miatt aggódok, akkor egyből az egyiptomi
információkra keresek rá.
34: Bella kutatása a vámpírok után sokkal érdekesebb, mint maga a történet, amiben szerepel.
35: Ezek a tulajdonságok Lebron James­re jellemzőek, nem vámpírokra.
36: Oké, az iskolában mindenki arra gondol, hogy ezek most lefekszenek egymással.
37: Igen, de ez pont olyan diagnózis, ami miatt az emberek azt hiszik, hogy elképesztő
betegségeik vannak, miután bejelentkeztek a Webdokiba.
38: Haver, komolyan azt gondoltad, hogy Bella majd undorítónak találja a gyémánt­bevonatú
39: Mi kell ahhoz, hogy leállítsad ezt a lányt?
40: Nézzétek meg a lány fejét. Egyértelműen napos az idő. Edward még napszemüveget is visel,
szóval mégis miért nem csillámlik?
41: Nos, Edward elvégre azt mondta, hogy 'megszegi a szabályokat', szóval most már a történet
szabályait is meg lehet szegni.
42: Ez a kettő csuromvizesből lesz teljesen száraz egy párbeszéd ideje alatt. És ugyanaz a ruha van
rajtuk, úgyhogy ne gyertek azzal, hogy 'ez egy másik nap volt' hülyeséggel.
43: Értem én, hogy mit mond Edward, de épp most magyarázta meg a 'vegetáriánus' szó ellentétét
azért, hogy megmagyarázza, pontosan milyen módon vegetáriánusak Cullenék.
44: Tényleg olyan szükséges itt használni a szuper­gyorsaságot?
45: Ötletek, hogy az egész sorozat jobb legyen, viccként jelennek meg.
46: Nos, ez egy értelmes reakció.
47: Nem ez az a hely, ahol Ferris próbálta csökkenteni a kilométerórát Cameron apjának a kocsiján
mielőtt az leesett?
48: Nos, azt legalább tudjuk, hogy Bella mire gondol.
49: Komolyan azt mondta, hogy 'pók­majom'?
50: Szóval itt van Bella amint unottan hallgatja Edward zongorajátékát a kanapéról, majd két
hangjegy között hirtelen ott van Edward mellett?
51: Senki nem rázná a seggét az ablakban, hogy leégesse a haverját, ha annak a havernak az apja a
52: Az igazi special effect a filmben az, hogy Bella sikoltása nem hallható.
53: Ezek azok a pillanatok, amikor az állítólag 16 éves Bella bugyiban van, jut eszembe, hogy
Edward több, mint 100 éves.
54: Ez pontosan az, amit Bram Stoker gondolt, amikor megírta a Drakulát.
55: Mi a fenéért csúszkál Carlisle? A labda pályán kívül van, a szélső pályások (vagy minek hívják
ezt) túlságosan elfoglaltak azzal, hogy egymást üssék. Futás haza Carlisle! (Akarom mondani,
Haza Futás Jack! Nem, Carlisle!) Használd a fejedet is a játékban!
56: Ez a srác teljesen egyértelműen ugrik egy dobbantóra.
57: Alice­t ki fugják ütni. Team Edward­nak jár egy extra dobás.
58: Ez a film túlságosan is megszállottja a majom analógiákkal.
59: Alice látja a jövőt, kivéve akkor, amikor három vérszomjas vámpír közeledik.
60: Akkor miért olyan könnyű megölni?
61: Köszönjük azt az életbevágóan fontos információt, hogy mióta vagy vámpír.
62: Edward kétszer csukja be a kocsi ajtaját.
63: Bella, Alice és Jasper pár órán belül teszik meg a 25 órás utat Forks, Washington és Phoenix,
Arizóna között.
64: Lássuk csak. Ezek a vámpírok ragyognak a napsütésben, baseballt játszanak, és látszódnak a
tükörben. Biztos, hogy vámpírok és nem csak olyanok, akikkel a bárokban találkozol miután
belőtték magukat?
65: Van a vámpíroknak egy weboldal, ahol vérszívós pornó van?
66: Gondolom Victoria szabad estét vett ki. Mégis mi mehetett volna tönkre amikor James úgy
döntött, hogy teljesen egyedül megy Bella után abban az ijesztő 'Lépj be a sárkányok birodalmába'
tanulóknak való iskolába?
67: Edward két percen belül megöli Jamest. Egy állítólagosan halálos vámpírhoz képest, akit
Laurent nem látott a 300 éve alatt, James egy semmi.
68: Ami furcsa ebben, hogy nem a vámpírméregről beszélnek. Egyszerűen csak arról a méregről
van szó, ami Kristen Stewart ereiben folyik.
69: Ezzel a felállással mindenki báli képe mögött ott fog állni egy egész sornyi másik bálozó.
70: Megkapták a Radiohead engedélyét, hogy használják ez a számot a stáblistában? Kösz, most el
kell égetnem az összes Radiohead albumomat, Radiohead.

Összesen: 71

Ítélet:  mindjárt, csak előbb Bella lélegzik, nevet, és egyéb hangokat ad ki magából

Összesen: 113

Ítélet: Tépd darabokra (és égesd el a végtagokat)

2015. március 29., vasárnap

Seacrest live interview 2011 water for elephants with Robert Pattinson

I: Very good.
RP: I thought it was a recording for a second.
I: Do I sound that robotic?
RP: That's incredible.
I: Yeah I just, all the questions are pre­recorded, if you just insert your answers, we'll make it
sound real. Where are you calling us from man?
RP: I'm calling from somewhere in the middle of nowhere in Canada in a big pile of mud and rain
and cold and honestly I have no idea where I am. By some trees somewhere in Canada.
I: Is it true, cause I read this that they put you guys on some kind of compound where no one can
get to you, you can't get in or out? To keep the paparazzi away, so that none of the secrets of the
film are given away and also that you know, the cast isn't bothered.
RP: I think that being like, I think that being supersecretive about all the stuff on its own, but I
think I can get out of my room.
I: ­­­ the property, maybe there's like an electric fence you don't know about.
RP: Maybe there is, I mean I haven't actually attempted it yet, so maybe there is.
I: I don't know, you probably can't go much of anywhere without being recognized, since we saw
you a long time ago, I remember you came into the studio here and there were people lined up
around the windows, I don't know if you remember that or not, but my gosh, things have taken off
for you in so many different directions. Are you enjoying it Rob?
RP: Yeah, I am. I mean, I'm just about catching up to where it took off then. But I'm pretty happy
with the way things have gone. Stayed working, stayed pretty happy and I think that's the most you
can ask for.
I: You've done a lot, I don't know if you've taken much time off, but it seems like from what we
understand, since we met you and the new movie that you're in called WFE, which is in theatres
april 22nd. I, this is, well I like to think that I like to be a romantic guy, but this is a romance at the
end of the day, yeah?
RP: Yeah. It's a sort of big, beautiful, old­fashioned kind of love story. Set in the '30s, in a circus ­­
it's very sweet.
I: And did you have to study up on the '30s and the Depression and everything?
RP: Yeah kind of, I mean I watched a bunch of documentaries, but I think the main thing is the
novel it's based on. It was very, sort of historically accurate. So I'm hoping I was kind of relatively
true to that and hopefully true to the period. But I mean, a lot of people working on it, people like
Jack Xy the production designer, he did a ­­­ and Terrence Malik movies, I mean, his sets and
everything was so credibly authentic and the costume designer, everything, I mean it's an
incredibly true to live interpretation of the '30s I think. I hope.
I: You hope, from what you saw in the docs. Reese Witherspoon is in it and Christoph Walz,
whom I just think he's phenomenal, I love him.
RP: He's incredible. He's absolutely incredible. And he's kind of perfect in the movie, cause I
mean, I think the part was written for an American, but the fact that he's Austrian, probably
Austrian mixed with a hybrid of million other things, but it's quite nice to kind of be represented
with America at that time (??? 3:11), because everybody's immigrants. And especially in the circus
as well, cause there are so many different nationalities working there.
I: I feel like you're calling us from an active scene of the movie, right? I think I heard action or
rolling or something.
RP: I think you probably did, I'm kind of sliding down the mud right now, trying to find a place
where I don't get run over.
I: What a guy to call us in the middle of rehearsal for a movie. So you are working with an
elephant obviously, in WFE and you know I have a little experience with elephants.
RP: Really, what's that?
I: I did a kids' game show where I had to do icing on an elephant's side for points. It was coloured
icing and
I2: Frosting icing?
I: Frosting yes, not quite the same type of work you do, but I don't think people realize how sharp
the hair of an elephant is.
RP: That's incredible. Were you saying you're putting icing on an elephant to eat it?
I: No, it was a kids' game show and the contest was, who can ice, like frosting with, colour frosting
with an elephant's side fastest first and kid that did it quickest would win. Little different material,
but what was it for you worried with the elephant? Did you bond after working with the elephant,
what was the relation dynamic like?
RP: It's completely amazing, I mean you probably saw it watching with kids, with elephants I
mean there's a most kind of sophisticated, gentle creature you can possibly hope to work with.
Right from the very first day, the first time you see it kind of, I mean the first time I met Tai, who
plays Rosie in the movie, she was with five or six other fully grown elephants and it is relatively
intimidating in the beginning, especially when they start standing on their back legs and stuff,
they're just so enormous. But I got carried around in a ­­­ and stuff the first day I met her and you
suddenly realize how incredible they are.
I: Slightly ironic that you play a role of Jacob in WFE, I think some Twihards might find that
RP: Right. You're actually the first person to ask me that. I know, it is quite funny, as soon as I
read it, that was one of the main concerns, my only concerns.
I: I could imagine.
I: I mean, we have all the names in the world.
RP: I know. I think that fact that he's Polish as well, kind of Jacob Jankowski kinda takes away
from it a little bit. It's very different from Twilight.
I: How come you don't have to be quiet when they say rolling?
RP: Cause I've been like thrown down a pit, down by the set
I: With your cellphone?
RP: Yeah. It's not even my cellphone cause we are so far away ­­­­­ I think it's satellite phone
network out here. (??)
I: That doesn't sound so fun to me. I did read though that there are vampire babies in Breaking
Dawn, in that true or is that sarcasm?
RP: It's all secret, I mean I'm gonna get beaten if I say anything.
I: I read it in Vanity Fair, though.
RP: Oh really?
I: Yeah.
RP: That's, they might got beaten last night.
I: I kind of wanna not ask any questions, just listen into what's happening.
I2: I know, it's so exciting.
I: When do you finish up there man?
RP: I've got another two months and then the WFE press­tour all over the place and I think the
premier's on the 17 or 22
I: Yeah, 22nd
RP: 22, yeah, and I think I finish here the day before and go straight to that.
I: We've got a snaek peek actually of the movie that will air tonight on American Idol, you'll see
that tonight if you wanna check out Rob Pattinson in it. I appreciate you making time literally in
the middle of doing a scene for BD to call us, it means a lot.
RP: No problem, thank you very much for having me.
I: And we'll talk to you soon. Thanks Rob!
RP: Talk to you later, bye!

I: Nagyon jó.
RP: Egy pillanatig azt hittem, hogy felvétel.
I: Ennyire robothangom van?
RP: Lenyűgöző.
I: Igen, az összes kérdés előre fel lett véve, szóval ha csak beszúrod a válaszokat, az egész
valósnak fog hangzani. Honnan hívsz minket?
RP: Valahonnan a semmi közepéből, Kanadából, a sárból, esőből és hidegből, őszintén, fogalmam
sincs, hogy hol vagyok. Valamilyen fák mellett Kanadában.
I: Igaz az, mert valahol azt olvastam, hogy el lettetek zárva, hogy senki nem mehet oda hozzátok,
nem lehet ki és be jutni? Hogy távol tartsátok a paparazzit, így semmilyen titok nem derül ki a
filmről és azért is, hogy a stábot ne zavarják.
RP: Azt hiszem az igaz, hogy szuper óvatosak vagyunk, hogy ne derüljön ki semmi, de a
szobámból azért még kimehetek.
I: Pedig akár elektromos kerítés is lehetne körülöttetek.
RP: Lehet, hogy van is, elvégre még nem próbáltam meglógni, szóval lehet, hogy van.
I: Nem tudom, nem igazán mehetsz sehova, ahol ne ismernének fel, amióta a legutóbb
találkoztunk, emlékszem, amikor idejöttél a stúdióba, az emberek az ablakokon lógtak, nem
tudom, hogy emlékszel-­e vagy sem, de te jó ég, a dolgok igencsak elindultak különböző irányokba.
Élvezed mindezt, Rob?
RP: Igen, élvezem. Most próbálom utolérni magam. De boldog vagyok a dolgok menetével
kapcsolatban. Dolgozok, boldog vagyok, és szerintem más nem is kell.
I: Sok mindent csináltál azóta, nem tudom voltál­e szabadságon, de abból amit mi látunk, amióta
találkoztunk, és az új film amiben szerepelsz, aminek a címe WFE, április 22­-től lesz látható a
mozikban. Ez, én, szeretem azt gondolni, hogy egy romantikus srác vagyok, mivel ez egy
romantikus film, igaz?
RP: Igen. Egy nagy, gyönyörű, régimódi szerelmi történet. A '30­as évek cirkuszvilágában
játszódik, nagyon szép.
I: Utána kellett járnod a '30­as éveknek, a Depressziónak és minden ilyennek?
RP: Igen, rengeteg dokumentumfilmet megnéztem, de az alapot a regény adta. Történelmileg
nagyon helytálló volt. Szóval remélem, hogy hűek maradtunk ahhoz a korhoz. De nagyon sokan
dolgoztak a filmen, mint például Jack XY, a produkciós tervező, aki rengetek Terrence Malik
filmet is csinált, és minden amit csinál, nagyon autentikus, és a kosztümtervező is, minden nagyon
hű maradt a '30­as évekhez, legalábbis szerintem. Remélem.
I: Reméled, abból amit a dokumentumfilmekből láttál. Reese Witherspoon és Christoph Walz is
benne van a filmben, aki szerintem fenomenális, imádom őt.
RP: Ő nagyszerű. Teljesen lenyűgöző. És tökéletes a szerephez, mert azt hiszem, eredetileg egy
amerikaira lett írva, de az, hogy ő osztrák, osztrák és milliónyi más is, de jó, hogy valaki ilyen van
a szerepben, elvégre akkor mindenki immigráns volt Amerikában. Főleg a cirkuszokban, mert ott
igen sokféle nemzetiségű ember megfordult.
I: Olyan, mintha egy felvétel közepéről telefonálnál, igaz? Mintha azt hallottam volna, hogy
'action', vagy ilyesmi.
RP: Ez könnyen lehet, épp most csúszkálok a sárban, próbálok egy olyan helyet találni, ahol nem
vagyok senkinek az útjában.
I: Micsoda srác, hogy egy film forgatásának a közepén hívjon minket. Szóval természetesen egy
elefánttal dolgoztál a filmben, nekem is van némi ilyen élményem.
RP: Igen, mi az?
I: Egy gyerekműsorban volt, ahol jégelefántot kellett csinálni (ezt itt nem igazán értettem)
pontokért. (vagy elefánton jeget csinálni, ha annak van bármi értelme). Színes jég volt.
I2: Cukormázas jég?
I: Igen, nem pont az, amit te is csinálsz, de szerintem az emberek nem nagyon tudják, mennyire
éles az elefánt szőre.
RP: Ez lenyűgöző. Szóval azért tettetek jeget az elefántra, hogy megegyétek?
I: Nem, ez egy gyerekjáték volt, egy verseny, aki a leggyorsabb volt, az nyert. (Hogy mit kellett
csinálni a leggyorsabban, azt nem tudom.) Kicsit más dolog, aggódtál az elefánttal való munka
miatt? Milyen volt a dinamika közöttetek?
RP: Teljesen lenyűgöző volt, talán a gyerekekkel is látni lehetett, hogy az elefántok mennyire
kifinomult lények, a legóvatosabbak, akikkel dolgozni lehet. Már az első naptól fogva, amikor
először találkoztam Tai­al, aki Rosie­t játssza a filmben, öt vagy hat elefánttal volt együtt, ami
eleinte eléggé félelmetes volt, főleg amikor a hátsó lábaikra álltak, meg ilyenek, elképesztően
nagyok. De már az első napon ülhettem rajta, meg csináltunk egy csomó mindent, és már akkor
rájöttem, mennyre fantasztikusak.
I: Kicsit ironikus, hogy egy Jacob nevű srácot játszol, lehet, hogy néhány Twihard ezt ironikusnak
fogja találni.
RP: Igen. Igazából te vagy az első, aki ezt mondja. Szerintem vicces, amint elolvastam ez volt az
első aggodalmam, sőt, az egyetlen aggodalmam.
I: Azt el tudom képzelni.
I2: Mikor ott van az összes név a világon.
RP: Pontosan. De az, hogy lengyel, meg a teljes neve, Jacob Jankowski, talán eltávolítja a
másiktól. Nagyon eltér a Twilight­tól.
I: Hogy­hogy nem kell csendben maradnod amikor azt mondják, hogy felvétel?
RP: Mert le lettem dobva egy lyukba.
I: A telefonoddal?
RP: Igen. Még csak nem is az én mobilom, mert annyira messze vagyunk mindentől, szerintem ez
egy műholdas telefonhálózattal működő valami (az össze mobil olyan, nem??)
I: Ez nem hangzik valami viccesen. Olvastam valamit egy vámpírbabáról a Breaking Dawn­ban,
igaz ez, vagy csak szarkazmus?
RP: Ez titok, ha bármit mondok, megvernek.
I: Pedig a Vanity Fair­ben olvastam.
RP: Igazán?
I: Igen.
RP: Akkor lehet, hogy őket is megverték tegnap éjjel.
I: Szinte nem is akarok kérdezni, csak hogy hallhassam, mi történik a háttérben.
I2: Igen, nagyon izgalmas.
I: Mikor végzel ott kint?
RP: Még hátra van két hónap, aztán következik a WFE sajtótájékoztató kör, aztán a premier 17-­én,
vagy 22-­én.
I: Igen, április 22.
RP: 22, igen, azt hiszem pont egy nappal azelőtt végzek.
I: Van is egy kis klipünk a filmből, amit ma este az American Idol műsorában fogunk lejátszani,
nézzétek meg, ha szeretnétek Rob Pattinsont látni. Nagyon köszönöm, hogy időt szakítottál ránk,
szó szerint a Breaking Dawn forgatásáról, sokat jelent.
RP: Semmi gond, köszönöm a lehetőséget.
I: Hamarosan újra beszélünk. Köszi Rob!
RP: Rendben, sziasztok!

2015. március 19., csütörtök

Low down on Robert Pattinson

I: British bloke is probably best known as that vampire guy from that vampire franchise. How is six year of practice, he even became a bit like his famous on-screen character.
RP: ----- on a daytime, tell me like sleeping too much, yeah, I guess it's tons of things. Not really big fan of bindig people though.
I: Yeah, that's right, we're talking about the one and only Edward Cullen, aka Robert Pattinson. Born on the 13th of May 1986 in London England, young Robert enjoyed a brief modelling career and got involved in amateur theatre. But apparently his talent stood out and it wasn't long before he was spotted by an acting agent who thought Pattinson's good looks, emotional range and natural charisma would be well-suited to the big screen. In 2005 Robert was named British Star of Tomorrow by the Times due to his role as Cedric Diggory in Harry Potter and the Goblet of Fire. From there on R-Patz continues to star in small tv movies before he had his big break as a sparkly vampire in the first installment of the Twilight saga. The book adaptation became a worldwide sensation and so Rob turned into a movie star in a night.
RP: I can't really walk down the street, it's crazy. It's a thing where people like waiting everywhere watching this. I'm mean it's funny. I wouldn't have imagined it at all.
I: In the following years Robert reprised his role in four more of the vampi movies and did a couple of other projects in between. He also became known for his on and off screen relationship with Twilight co-star Kristen Stewart. They were together for four years until Stewart was cought cheating on him with her Snowwhite and the Huntsman director Rupert Sanders in 2012. They tried to patch things up but the second go round (??) was very short lived. 2012 also marked the end of the Twilight saga and while many girls on the planet were devastated, Rob's life went on and he started focusing on getting more mature and different roles. Something which didn't go as easily as you would think.
RP: It's not like you do a big franchise and then you can kinda just get whatever. It's a big fight. Especially from critics and stuff. They're like so, if you get what they deem to be unfair success, you have success too quick they will keep fighting with you, the whole time you got to like prove like every movie, judge, so much higher level than everybody else, it's crazy. But it's cool at the same time, at least people care.
I: In his early days being in the public eye was something R-Patz found hard to get used to. And even though he still likes to lay low when it comes to big events these days, he has found a way to deal with all the attention when walking the red carpet.
RP: I don't feel exhausted after this, I used to be completely drained out after this, so now I can kind of just role with it.
I: So much so, that he's even developed a very attractive photo face.
RP: That's the ---.
I: His good looks obviously didn't go unnoticed by the fans, but they weren't the only ones to acknowledge Rob's beauty. In 2013 Pattinson was anounced as the new face of Dior Homme fragrance and featured in the advertising campaign -----. Rob was previously admitted to be a bit of embarrassed of his early work as a model, so it's a bit surprising to see Pattinson sign on to such a big modelling job.
RP: I think I've grown up a little bit more, I'm not as horrible.

I: Apart from acting and ----- his good looks, Robert is also a pretty talented musician. He began piano lessons at the age of three and at five years old he started studying classical guitar. His talents don't stop there, because making movies has left R-Patz with all kinds of other skills. He learnt to scuba dive for filming HP and Goblets of Fire and completed a ---- course of driving on the set of Twilight. But despite all this Rob sees himself as a little bit boring and has been known to tell cheeky odd white lies to casting directors to make himself seem more exciting. Saying that he just loves playing football and snowboarding. The truth tough, he loves nothing more than a night at the local pub playing darts and pool. And so it goes to show that behind his projects with critically acclaimed director David Cronenberg, big fashin brand commitments and teen idol image, Robert's just a regular guy, who loves reading comic books, hanging out with his girlfriend FKA Twigs and never misses an episode of Doctor Who.

I: Ezt a brit srácot legjobban talán úgy ismerik, mint az a vámpír abból a vámpíros franchiseból. Hat év gyakorlás után kissé már olyanná is vált, mint híres szerepe.
RP: ---- napközben, túl sokat alszok, meg még egy csomó más. Viszont nem vagyok nagy híve az emberek kötözésének.
I: Így van, nem másról, mint az egyetlen Edward Cullenről, vagyis Robert Pattinsonról beszélünk. Robert 1986. május 13-án született Londonban, Angliában. A fiatal Robert rövid ideig modell karriert élvezett, majd amatőr színházba került. De úgy látszik, a tehetsége kimagaslott, így nem tartott sokáig, amíg egy ügynök fel nem fedezte, aki azt gondolta, hogy a jó kinézete, az érzelmi skálája és természetes karizmája megfelelő lenne a nagy vászonra. 2005-ben Robert lett a Times szerint a Holnap Brit Sztárja, a Harry Potter és a Goblet of Fire című filmben való szerepének köszönhetően. Innentől Robert kisebb tv-filmekben szerepel amíg meg nem kapja a csillogó vámpír szerepét az első Twilight filmben, ami meghozza a nagy áttörést. A könyv alapján készült film világsiker lett, és Rob egy éjszaka alatt sztárrá vált.
RP: Nem nagyon tudok végigmenni az utcán, őrületes. Mintha mindenhol várnának az emberek, hogy ezt nézhessék. Vicces. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez lesz.
I: A következő években Robert még négyszer bújt vámpírszerepébe és ezek között egyéb filmekben is szerepelt. Emellett azáltal is ismertté vált, hogy kapcsolatban volt a képernyőn és a valós életben is szereplőtársával, Kristen Stewarttal. Négy évig voltak együtt, addig, amíg Stewart le nem bukott azzal hogy megcsalta Robertet a Snowwhite and the Huntsman rendezőjével, Rupert Sandersszel 2012-ben. Még megpróbálták helyrehozni a dolgokat, de a második kör már igen rövidre sikerült. 2012 továbbá a Twilight végét is jelentette, és bár sok lány élete összetört, Robé ment tovább és elkezdett komolyabb és érettebb feladatokra koncentrálni. Ez nem ment olyan egyszerűen, mint gondolnád.
RP: Nem az van, hogy szerepeltél ebben a nagy franchiseban és akkor bármit megkaphatsz. Óriási küzdelem van. Főleg a kritikusoktól meg ilyenek. Szóval ha úgy ítélik meg, hogy túl korán lettél sikeres, ha a sikered helytelennek találják, akkor mindig harcolni fognak veled, egész idő alatt bizonyítanod kell, minden filmben sokkal jobban ítélkeznek feletted, mint bárki más felett, őrület. Ugyanakkor jó is, mert legalább érdekli őket.
I: Eleinte R-Patz-et zavarta, hogy szem előtt van, nehezen szokott hozzá. És bár még most is szeret meglapulni amikor nagy események vannak, de már megtanulta kezelni a figyelmet, amit a vörös szőnyegen kap.
RP: Már nem érzem magam kimerültnek, eddig az ilyenek után mindig teljesen üressé váltam, most csak megyek a dolgokkal.
I: Olyannyira, hogy nagyon attraktív fotóarca is van.
RP: (ezt sajna nem értem)
I: A helyes kinézetét természetesen észrevették a rajongók, de nem ők voltak az egyetlenek, akik elismerték Rob szépségét. 2013-ban Robert lett a Dior Homme illat arca és részt vett a reklámkampányban is. Robról tudott, hogy kissé szégyenlős volt a korai modelles munkája miatt, ezért most érdekes, hogy részt vett egy ilyen dologban.
RP: Azt hiszem, kissé felnőttem, már nem vagyok annyira szörnyű.
I: A színészkedés és a jó kinézet mellett Robert igen tehetséget zenész is. Három évesen kezdett el zongoraleckéket venni, öt évesen pedig klasszikus gitározni kezdett. Tehetsége nem áll itt meg, a filmezésnek köszönhetően új készségekre tett szert. A Harry Potter miatt megtanult búvárkodni, a Twilight forgatásán egy gyorstalpalón tanult meg vezetni. Ezek ellenére Rob kissé unalmasnak tartja magát és arról vált ismertté, hogy a szereplőválogató rendezőknek időnként kisebb hazugságokat mond, hogy érdekesebbnek mutassa magát. Például azt mondja, hogy imád focizni és snowboardozni. De az igazság az, hogy semmit nem szeret jobban annál, hogy eltöltsön egy estét a közeli pubban, ahol dartsozik és biliárdozik. Mindezek azt mutatják, hogy a kritikailag elismert rendezővel, David Cronenberggel való munkája, a nagy divatmárkai elkötelezettsége és a tini bálvány képe mögött Robert csak egy átlagos srác, aki imád képregényeket olvasni, időt tölteni a barátnőjével FKA Twigssel, és soha nem hagyna ki egy Doctor Who részt.

2015. március 11., szerda

WFE Moviefone

RP: When are you going on your honeymoon?
RW: Soon and you're not invited... None of your fucking business.
RP: Mikor mész a nászutadra?
RW: Hamarosan, de nem hívtunk meg... Semmi közöd hozzá.
RW: Welcome to Moviphone's Unscripted. I'm RW and I'm here with RP to talk about our new 
movie, WFE. We're gonna ask each other some questions that you've submitted as well as 
some that are unscripted. So I'll go first. 
RP: You're a really good reader.
RW: Thank you. Jacob changed the course of his life and found love by joining the circus. 
Would you give it all up to find love? (Nancy, San Diego, Ca)
RP: What does giving it all up mean? Give up what?
RW: I guess they mean your family, and your life, your car, your house
RP: Oh yeah... stuff. But like, what does that mean? It's like would you give it all up, I don't 
know, if you're in love with
RW: They mean like 'Would you give it up?'. Like, 'Give it up!'. Would you like 'Shout it out!'. I 
don't know.
RP: I mean, I don't understand why you'd have to give up anything to be in love with 
somebody, it's kind of impossible. Right?
RW: Yeah, that's true.
RP: Unless you're going out with a freak (hahaha, ő már csak tudja :))
RW: Köszöntünk a Moviphone Unscripted-ben (???). Reese Witherspoon vagyok, és azért 
vagyunk itt Robert Pattinsonnal, hogy az új filmünkről, a WFE-ról beszéljünk. Feltesszük majd 
azokat a kérdéseket amiket ti küldtetek be, illetve pár spontán kérdést is. Én kezdem.
RP: Nagyon jó felolvasó vagy. (Nagyon jól olvasol.)
RW: Köszönöm. Jacob megváltoztatta az életét, és rátalált a szerelemre azáltal, hogy 
csatlakozott a cirkuszhoz. Feladnál mindent a szerelem érdekében? (Nancy, San Diego, Ca)
RP: Mit jelent az, hogy feladok mindent? Feladni mit?
RW: Gondolom a családod, az életed, az autódat, a házadat
RP: Oh igen... dolgokat. De mégis, mit jelent ez? Nem tudom, mit kéne feladni, ha szeretsz 
RW: Úgy értik 'Feladnád?'. Vagy 'Add fel!' Nem tudom.
RP: Nem értem, miért kellene bármit is feladnom azért, hogy valakit szeressek, az eléggé 
lehetetlen. Nem igaz?
RW: Igen, igaz.
RP: Hacsak nem valami őrülttel vagy együtt.
RW: How late were you out last night? Am I allowed to ask that question?
RP: It's funny because I'm not/unprofessional?
RW: No, you're very professional. You're allowed to have free time!
RP: I don't, all I do is to think about what answers to do for this.
RW: Is that what you were doing?
RP: Yeah, that's what I did last night, I was planning them.
RW: You were preping.
RP: Yeah.
RW: Good. I'm glad, I can tell.
RP: If you ever ran away to join the circus, which job/act would you most like to do? (Melissa, 
So. Wales, Australia)
RW: I would like to be those trapez-girls. They were pretty cool. Like I did all the Spanish-r 
and spin around in circles.
RP: Yeah it's tough, you gotta be buff??, for that. They are like surprisingly, I mean, they were 
RW: Those were strong girls. Yeah. Maybe, no, I'd like to do that. It'd be fun.
RW: If you could be invisible for a day, what would you do? (Kim, Peoria, Il)
RP: I would like to be able to go to hotel pools. I'd have to be invisible.
RW: Oh, that's really sad. But in order to like, just have some privacy?
RW: Meddig voltál kint este? Feltehetem ezt a kérdést?
RP: Vicces, mert nem vagyok profi?
RW: Nem, nagyon profi vagy. Neked is lehet szabadidőd!
RP: Nem, csak a válaszokon gondolkodtam.
RW: Ezt csináltad?
RP: Igen, ezt csináltam tegnap este, terveztem a válaszokat.
RW: Felkészültél.
RP: Igen.
RW: Jó. Helyes, látszik is.
RP: Ha valaha csatlakoznál a cirkuszhoz, mit szeretnél csinálni? (Melissa, So. Wales, Australia)
RW: Trapézlány szeretnék lenni. Ők olyan pöpecek. /Itt valami spanyol fordulatokról beszél
RP: Igen, kemény dolog, őrültnek (???) kell lenni ahhoz, hogy azt csinálja az ember. Meglepő, 
mennyire erősek.
RW: Erős lányok voltak. Igen. Talán, nem, azt szeretném csinálni. Jó móka lenne. Ha egy 
napra láthatatlan lehetnél, mit csinálnál? (Kim, Peoria, Il)
RP: Szeretnék a hotelek medencéihez menni. Ahhoz láthatatlannak kellene lennem.
RW: Oh, ez nagyon szomorú. De azért, hogy legyen némi magányod?
RP: Well also even before that. Cause I'd have to always go to hotel pools with all my clothes 
RW: Why? Cause you're so pale?
RP: Yeah, like noone wants to see that.
RW: Oh, cut it out.
RP: It's like, it's embarrassing. I remember when I used to stay down the street, and you kind 
of, everyone is like flexing, and all I wanna do is see they're flexing. Cause if I got a bee (if I 
got to pee??) by pool, I gotta get them before everyone else, and remian horizontal.
RW: Why?
RP: Cause if there's any kind of bending motion, then it gives the whole illusion away.
RW: Okay. I was gonna say like, I would be like invisible, I wanna be like an SAS person, and 
go in and take out --- leaders and things like that.
RP: 2:56
RP: I love what I've seen of your costumes so far. What was your favourite costume to wear? 
(Molly, Baton Rouge, La)
RW: Well, I really liked all the evening gountes, I thought those were cool, and I thought 
everybody had like cool costumes. I liked the tox. That was cool. Did you like that or was it 
RP: Yeah, I liked to, I liked all my stuff. My body fits the period better than it does with normal 
RW: Yeah, it kind of disguises everything.
RP: Yeah, I've got very wide hips.
RW: You have very wide hips?
RP: Yeah, and so the hanger higher-ways??? skiff me 3:32
RW: That's good. Good to know.
RP: Nos, még azelőtt is. Mert mindig ruhában kellett a medencéhez mennem.
RW: Miért? Mert annyira sápadt vagy?
RP: Igen, senki nem akarja azt látni.
RW: Oh, hagyd ezt.
RP: Zavarba ejtő. ????????????????
RW: Miért?
RP: Mert bármilyen hajló-mozdulat elrontja az illúziót.
RW: Oké. Én valami olyasmit mondtam volna, hogy ha láthatatlan lehetnék, egy SAS ember 
lennék, és (valamilyen) vezetőket szednék le titokban.
RP: 2:56
RP: Nagyon szeretem az eddig látott kosztümöket. Melyik volt a kedvenc kosztümöd viselni? 
(Molly, Baton Rouge, La)
RW: Nos, nagyon tetszettek az éjszakai ruhák. De mindenkinek nagyon jó ruhái voltak. 
Tetszett a ---. Az dögös volt. Te szeretted, vagy kényelmetlennek találtad?
RP: Tetszett, minden ruhám tetszett. A testem jobban áll a kosztümös filmekhez, mint a mai 
RW: Igen, úgy elfedi a dolgokat.
RP: Igen, nekem meg egyébként is nagyon széles csípőim vannak.
RW: Széles csípőid vannak?
RP: Igen, szóval ez a magasabb derék-dolog jól áll nekem.
RW: Az jó. Jó tudni.
RW: I wanna ask you, you read a lot of books, what's your favourite book you've read lately?
RP: I read this book called 'The brain that changes itself'.
RW: Is that like self-help?
RP: No. 
RW: Are you working on something?
RP: It's about neuroplasticity, and how to train your brain, like use a different part of 
your brain to do something like you can see through your tongue and stuff. It's incredibly 
interesting, but
RW: Is that possible?
RP: Yeah, it's basically about this thing you stick it down on your back, it's got about 130000 
elektrodes and you got a thing about the size of a chewinggum, which you put on your tongue, 
and you have two like camera things I think, which are attached to clauses???, and interprets 
the signals and puts them into, through elektrodes, and the genetelly??? blind people can 
literally walk around and see, it's crazy, through their tongue.
RW: Wow. Is that actually possible?
RP: I invented the whole process.
RW: You did? I wrote the book. I'm actually here to promote the book.
RP: If you could only have one meal for the rest of your life, what would it be? (Jose, San 
Antonio, Tx)
RW: Probably, I eat the same thing every day, so, boring.
RP: What?
RW: I eat, God, it's so boring, I have salad every day. I have peanut butter every morning.
RP: Oh yeah, --- it's very weird.
RW: It's so comforting.
RW: Meg akarom kérdezni, mert sok könyvet olvasol, melyik a kedvenc könyved azok közül, 
amiket mostanában olvastál?
RP: Most olvastam ezt a könyvet, aminek az a címe, hogy Az agy, ami megváltoztatja magát.
RW: Ez egy olyan segíts-magadon könyv?
RP: Nem.
RW: Dolgozol valamin?
RP: A neuroplaszticitásról szól, és hogy hogyan használ az agyad különböző pontjait, és láss 
például a nyelveddel. Nagyon érdekes, de
RW: Ez lehetséges?
RP: Igen, van az a dolog, amit a tarkódra kell tenni, ami olyan 130000 elektróda van 
benne, aztán van az a rágógumi nagyságú dolog, amit a nyelvedre kell tenni, aztán van két 
kameraszerű dolog is, és ezek lefordítják a jeleket az elektródákon keresztül, és így a vaknak 
születettek is látnak, őrült dolog, a nyelvükkel.
RW: Wow. Ez egyébként lehetséges?
RP: Én találtam fel az egész procedúrát.
RW: Igen? Én meg a könyvet írtam. Igazából azért vagyok itt, hogy reklámozzam a könyvet.
RP: Ha csak egyféle ételt ehetnél életed hártalevő részében, mi lenne az? (Jose, San Antonio, 
RW: Talán, ugyan azt eszem minden nap, unalmas.
RP: Mit?
RW: Nagyon unalmas, minden nap salátát eszek. Reggelenként pedig mogyoróvajat.
RP: Oh igen, ---- nagyon furcsa.
RW: Nagyon megnyugtató.
RW: You watch a bunch of old movies too, which's your favourite old movie?
RP: I watched My dinner with André the other night, I love that movie. I guess that's not really 
that old. You know, all the ones from the '30's and stuff, cause like, I don't know why.
RW: But you watch, well I watched a bunch of them because Jackie the costume designer gave 
us all these movies to watch.
RP: Oh Jackie gave it to you, I thought you were doing that for researching.
RW: Oh no, she gave me every movie to watch. She made it very easy.
RP: She gave me one, which I'd told people I've seen, but I haven't actually seen it yet.
RW: Okay, what do you do when you're at a party and someone asks you if you've seen the 
movie? Do you lie and say that you've seen it?
RP: Yeah, if you remember what the book's cover looks like, you probably think vaguely what 
it's about.
RW: Yeah, or you just go, I actually haven't seen it. 
RP: No, I never say that. Unless it's a lame movie, unless it's like made in the last five years, 
it's like, who cares.
RW: Okay, what if it's somebody you're like having dinner with, and they're in the movie. Do 
you pretend you've seen the movie, or do you just go I'm sorry, I haven't seen the movie yet.
RP: Well that's difficult, I don't know.
RW: What did you think of my last movie?
RW: Sok régi filmet is nézel, melyik a kedvenced?
RP: Nemrég néztem a My dinner with André (A vacsorám André-val), szeretem azt a filmet. 
Bár gyanítom, az annyira nem régi. De minden filmet a '30-as évekből, mert, nem is tudom, 
RW: De sokat azért néztél, vagyis én azért néztem, mert Jackie a kosztümtervező adott egy 
csomó filmet.
RP: Ja, Jackie adta, azt hittem, kutatási (felkészülési) célból nézted azokat.
RW: Oh nem, sok filmet adott. Nagyon lazán vette.
RP: Nekem is adott egyet, amiről azt mondtam mindenkinek, hogy láttam, pedig nem is 
RW: Oké, mit mondasz, mondjuk egy partin vagy, és valaki megkérdezi, hogy láttad-e ezt és 
ezt a filmet? Hazudsz, és azt mondod, hogy láttad?
RP: Igen, ha emlékszel a könyv borítójára, akkor nagyjából lehet tudni, hogy miről szól.
RW: Igen, vagy csak azt mondod, hogy nem láttad.
RP: RP: Nem, azt soha nem mondom. Hacsak nem egy nagyon gyatra film, vagy az elmúlt 5 
évben készült, mert akkor kit érdekel.
RW: Oké, és mi van akkor, ha valakivel együtt vacsorázol, és ő benne van a filmben. Úgy 
teszel, mint aki látta a filmet, vagy csak azt mondod, sajnálod, de nem láttad még.
RP: Nos, ez nehéz kérdés, nem tudom.
RW: Mit gondoltál a legutóbbi filmemről?
RP: I really liked that, I saw it. 6:15
RW: You did the text, that was funny. It was really funny.
RP: ---- at the last junket, like, I really liked, I was sitting by myself, I was trying to be eat or 
healthy??? and I was like, I'm gonna sit in and staying, and I'm not gonna drink anything, and 
I'm gonna watch a movie, and I was like, everything else looks too exciting, 
RW: Why she made me watch this movie?
RP: And I was like, and I really liked it.
RW: That's very cool.
RP: I really liked it.
RW: Oh good.
RW: You worked with a variety of animals during this movie. If you could be an animal, which 
one would you choose and why? (Sarah, Italy) This is assuming you're not an animal. Which 
you are.
RP: I'm not an animal. I'd like to have a variety.
RW: Okay, go ahead. I would like to have the head of a bear.
RP: Head of a bear, the body of a horse, and the wings of an eagle.
RW: I think you should just draw the line there, because it's awesome.
RP: I'd like crocodile's tail as well.
RP: Nagyon tetszett. 6:15
RW: Előadtad azt a szöveget belőle, az vicces volt. Nagyon vicces volt.
RP: ---- a legutóbbi junket után, és csak ültem ott egyedül, ???? és úgy gondoltam, most bent 
maradok, nem iszok semmit, és megnézek egy filmet, és minden olyan izgalmasnak tűnt, 
RW: 'Vajon miért adta pont ez a filmet, hogy nézzem meg?'
RP: És nagyon tetszett.
RW: Ez nagyon jó.
RP: Nagyon tetszett.
RW: Oh jó. Többféle állattal is dolgoztál ezen a filmen. Ha állat lehetnél, melyiket választanád 
és miért? (Sarah, Italy) Ez csak akkor működik, ha feltételezzük, hogy nem állat vagy. Pedig 
az vagy.
RP: Nem vagyok állat. Szeretnék többféle lenni.
RW: Oké, halljuk. A fejem egy medvéé legyen.
RP: Egy medve feje, egy ló teste, és egy sas szárnya.
RW: Itt meg is állhatsz, ez nagyon szuper.
RP: És egy krokodil farka.
RW: That's cool. Yeah. Okay, so the head of a bear, the body of a horse, that's pivotal, wings 
RP: Wings of an eagle, and the wings of a pelikan on the back. And also like little pigeon wings 
on his ankles. Or doves, dove's wings.
RW: That would be cute. But masculine the same time, that's what I meant.
RP: If you were shipwrecked on an island and could take 1 person and 3 items with you, who 
and what would you take? (Jaycee, England)
RW: So funny, my daughter who'd answered this question, and she was like 'I'd take my iPod, 
and I'd take my R shoes, my favourite parfume', and she was like, 'You'd be really hungry'. So 
I'd probably take 3 food items, 
RP: ---- , toast
RW: Well, something practical, like chicken, so it would lay an egg, and it would produce ---
RP: 2 chickens
RW: And seeds, so I could grow something to feed the chicken. Do you see how I'm doing 
RP: And a big fat person.
RW: Like I can eat, if I had to.
RP: He could figure out how the chicken work.
RW: Exactly. The person would be hard, I'd probably had to take both my kids, cause I'd miss 
them too much if I didn't see them.
RP: Who would you choose out of your kids?
RW: This is like ---- with Meryl Streep, I'm not making that choice.
RP: Thank you Reese, and thanks Moviphone for having us, thanks to all of you, for watching 
and sending in your questions. Please see our movie WFE.
RW: You might need glasses.
RP: And also lessons in reading.
RW: Ez pöpec. Igen. Oké, szóval egy medve feje, egy ló teste, ez nagyon lényeges, és a 
szárnyai egy
RP: Egy sas szárnyai, és egy pelikáné a hátamon. És kicsi galambszárnyak a bokáknál. Vagy 
fecske szárnyak.
RW: Az aranyos lenne. Ugyanakkor férfias is, ezt akartam mondani.
RP: Ha hajótörést szenvednél és egy személyt és három tárgyat vihetnél magaddal ki, illetve 
mik lennének azok? (Jaycee, England)
RW: Olyan vicces, a lányom aki válaszolt erre a kérdésre azt mondta „vinném az iPodom, az R 
cipőim és a kedvenc parfümöm”, erre azt mondtam „elég rendesen éheznél”. Szóval én inkább 
3 ehető dolgot vinnák
RP: ----, pirítóst.
RW: Nos, valami praktikusat, mondjuk csirkét, ami tojást tojna, amiből több csirke lenne
RP: 2 csirke
RW: és magokat, szóval termesztenék a csirkének ételt. Látod, mit csinálok?
RP: És egy nagy kövér embert.
RW: Akit meg tudnék enni, ha kellene.
RP: Ő rájöhetne, mit kell csinálni a csirkével.
RW: Pontosan. Az egy ember nehéz választás lenne. Valószínűleg mindkét gyerekemet vinnem 
kellene, mert nagyon hiányoznának, ha nem láthatnám őket.
RP: Melyiket választanád a kettő közül?
RW: Ez olyan mint a (filmcím)-ben Meryl Streeppel, ezt a döntést nem hozom meg.
RP: Köszönjük Reese és Moviphone, hogy itt lehettünk, és nektek is, hogy megnéztétek és 
küldtetek be kérdéseket. Kérlek nézzétek meg az új filmünket, a WFE-ot.
RW: Lehet, hogy szükséged lenne szemüvegre.
RP: És olvasási leckékre is.
RW: Worst? You two were the worst. We know, we know we suck.
RW: Legrosszabb? Ti ketten voltatok a legrosszabbak. Tudjuk, tudjuk, hogy vacakok voltunk.

2015. március 3., kedd

Artist on Artist Pierce Brosnan és Robert Pattinson

RP: Hi I'm Robert Pattinson and this is

PB: Pierce Brosnan.

RP: And we are doing MySpace Artist on artist for our film Remember Me.

PB: You're amazing in the movie, by the way. I saw it with my wife and my little boy who's 13

Delan (vagy mi) and my 26 year­old boy, who's Sean and we just loved it.

RP: When did you see it?

PB: Saw it about I think four weeks ago, five weeks ago.

RP: I still haven't seen the final cut yet, so I can't give you an honest compliment, but you were

amazing when we were doing it on the day.

PB: Cheers mate, cheers, no, no­no, it's really good Robert, you should be very­very proud man.

And well done for being executive producer on it too.

RP: I know, everybody's been talking, that's like become the biggest talking points on this thing. I

wasn't a proper executive producer, I feel bad for Nicholas who's the actual producer. I only came

on just to kind of protect the editing, when anyone can, because there's quite an odd tone to the


PB: Right.

RP: Cause that not really traditional storyline and I didn't really want it to be marketed as

something that it wasn't and, or edited as something that it wasn't.

PB: Well done, I think it's a beautiful piece, I think it's gonna really do you well.

RP: Yeah, I hope it will. I'm curious to see how people interpret it.

PB: It is a New York story, it's a NW ­­­­ piece, Allen Coulter and I decided me doing a Brooklyn

accent, which I'd never done before, so I just went in with both Irish feet. Head first. If you can do

such a thing. Rob, what was your favourite scene? What was your favourite scene with me? What

was your favourite scene in the movie?

RP: I don't know. I liked your improvisations when we were having the dinner scene, like, I always

thought that was quite funny. And I liked the big confrontation scene, you I liked when we were

having dinner and just before we started shooting anything and I was asking you know what you

thought about that big scene and you were just like, 'well it's the young line versus the old line' and

I was like 'oh Jesus, I got even more trapped' and I was like okay, if you can see it in a that simple

way, and I just wanted to sit there like overcomplicating everything in my head and trying to...

PB: You did, you overcomplicated things. You got in the way of yourself all the time, just like get

out of the way of yourself. But you did it man, you did it really well. But I see you get yourself so

jeed up for the scene. As you had to, you really had to, I mean...

RP: It was fun like seeing, you know, you seem very comfortable in yourself, but it was kind of

like a perfect foil, someone come in in that boardroom scene where Tyler is just so kind of self-
conscious, even when he's kind of blowing up. And you're just sort of so completely focused on

what you're saying back to him. It was a nice little diecot (???) between them.

PB: It was a good scene to do, it was a very long day's work, I remember that.

RP: Yeah, I remember shooting that about 11.30 at night.

PB: Yeah, by the time we got into the room with each other it was, you know, we'd been up since 6

in the morning.

RP: Drank 30 coca­cos.

PB: Yeah. But I enjoyed doing that scene with you, I enjoyed being that, the old groom. Emily and

yourself and 6000 screaming girls outside.

RP: ­­­­

PB: Allenn Coulter, our director, good man. Easy to work with.

RP: Definitely very easy. He was very trusting, very confident in who he'd cast and how they were

behaving. It was nice, very relaxed atmosphere, especially amidst all the craziness in all of the

days. I admired him keeping a really cool head about everything and ingoring all of the madness.

So yeah, he was great.

PB: And now you're doing a period piece in London.

RP: Hm, I'm doing a film called Bel Ami with Uma Thurman and Christine Ricci, Kristen Scott


PB: Wow, you'll get some beautiful ladies there. What period, what time period?

RP: It's in the 1890s, in Paris.

PB: And now you got another, the vampires coming out?

RP: There's one more. Which may be split into two, which is called Breaking Dawn, the end of the

year. And then it's the whole thing done, after two and a half years the whole thing finished.

PB: That's it, over, done. No more.

RP: Nope. It's strange. And there's no way to do it, there's no more books. So unless they just make

it up.

PB: Well they can, I mean, they do it with the Bond movies, there was only 7 books I think by


RP: Only 7 books?

PB: I think there was only seven books, yeah. There's only seven books, but you know, what was

it, the Doctor No is the first one the Connery made and I think Connery, I don't know how many he

made, he made five movies I think, then Roger Moore.

RP: So Connery did pretty much all of the actual movies, the actual books.

PB: Yeah. And then Roger did some. But by the time I got into the game they were all done, they

just made them up, so be prepared. I don't think they gonna let you get away that easy man.

RP: I mean I think I'm getting too old, I can't play 17 forever, I mean that's the one, that's the one

good thing.

PB: That's true.

RP: I don't think I can play a 17 anymore, like now.

PB: – move on man, keep moving on. That's good. Thank you for listening to Robert and myself

talking about our movie, Remember Me, hope you enjoy, go see it and from me, Pierce Brosnan,

good night.

RP: Thank you very much for watching.

RP and PB Artist on artist

RP: Hello, én Robert Pattinson vagyok, ő pedig

PB: Pierce Brosnan

RP: És a MySpace Artist on artist műsorában vagyunk.

PB: Fantasztikus voltál a filmben, egyébként. A feleségemmel néztem és a kisfiammal, aki 13,

Delan (vagy hogy hívják), és a 26 éves fiammal Seannal és imádtuk.

RP: Mikor láttátok?

PB: Négy vagy öt hete.

RP: Én még mindig nem láttam a végső változatot, szóval nem szolgálhatok őszinte dicsérettel, de

amit a felvételen csináltál, az lenyűgöző volt.

PB: Köszi haver, nem, nem­nem, tényleg nagyon jó Robert, nagyon­nagyon büszke lehetsz

magadra. És arra is, hogy executive producer is.

RP: Tudom, mindenki erről beszél, úgy látszik ez lett a legfontosabb témája az egésznek. Pedig

nem voltam igazi executive producer, elég kellemetlenül is érzem magam szegény Nicholas miatt,

aki a hivatalos producer volt. Én csak azért voltam ebben, hogy megvédjem a vágást, mert eléggé

furcsa hangulatú egy film ez.

PB: Ez igaz.

RP: És nem volt az a hagyományos története sem és nem akartam, hogy rosszul reklámozzák, vagy

rosszul vágják.

PB: Jól tetted, szerintem gyönyörű egy munka lett, és szerintem jót fog tenni neked.

RP: Remélem. Kíváncsi vagyok, hogyan fogják értelmezni az emberek.

PB: Ez egy New York­i történet, Allen Coulter és én úgy döntöttünk, hogy brooklyni akcentusom

lesz, amit soha nem csináltam ezelőtt, szóval beleugrottam mindkét ír lábbal, fejjel előre, ha lehet

ilyet mondani. Rob, mi volt a kedvenc jeleneted? Melyik a kedvenc jeleneted velem? Melyik a

kedvenc jeleneted a filmben?

RP: Nem tudom. Szerettem ahogy improvizáltál a vacsora­jelenetben, viccesnek találtam. És

nagyon tetszett a nagy konfrontációs jelenet, tetszett, ahogy azelőtt vacsoránál, mielőtt forgatni

kezdtünk, megkérdeztem, hogy mit gondolsz a jelenetről, és csak annyit mondtál, hogy 'csak a

fiatal az idős ellen', mire én úgy éreztem magam, hogy most nagyobb csapdában vagyok mint

előtte, és arra gondoltam, ha te ennyire lazán tudod venni, én meg csak ott ültem és

túlbonyolítottam mindent.

PB: Ez igaz, tényleg túlbonyolítottad a dolgokat. Mindig a saját utadba álltál, csak hagyd a

dolgokat. De a végén sikerült, megcsináltad, nagyon is jól. De láttam, hogy felturbóztad magad a

jelenet előtt. Ahogy kellett is.

RP: Jó volt látni, ahogy te olyan biztosnak érezted magad a saját bőrödben, én meg a tökéletes

ellentéte voltam ennek, amikor a tárgyalóteremben Taylor szinte felrobban. Te pedig csak arra

koncentrálsz, hogy mit válaszolj. Érdekes ellentét volt a kettőnk között.

PB: Igen, jó volt csinálni azt a jelenetet, emlékszem, hosszú nap volt.

RP: Igen, kb 11.30­ig forgattuk az este.

PB: Igen, mire együtt a szobába kerültünk, és már vagy reggel hatkor keltünk.

RP: Megittunk vagy 30 kólát.

PB: Igen. De élveztem azt a jelenetet, jó volt az öregnek lenni. Emily, te, és vagy 6000 sikoltozó


RP: ­­­­

PB: Allen Coulter, a rendezőnk, jó ember volt, könnyű volt vele dolgozni.

RP: Mindenképp könnyű. Megbízott bennünk, biztos volt abban, hogy kit akar a szerepekre, és

hogy hogyan viselkedjenek. Nagyon jó volt, nyugis hangulat volt, még az egész külső őrület

ellenére is. Csodáltam azért, mert annyira hideg fejjel tudott hozzáállni a dolgokhoz és teljesen

ignorálta az őrületet. Szóval igen, nagyszerű volt.

PB: És most egy kosztümös filmben leszel Londonban.

RP: Igen, a Bel Ami című filmet csinálom Uma Thurmannel, Christina Riccivel és Kristin Scott


PB: Wow, nem semmi gyönyörű hölgyekkel leszel. Melyik korban játszódik?

RP: Az 1890­es évek Párizsában.

PB: Aztán lesz még egy vámpíros film?

RP: Igen, még van egy. Amit lehet, hogy kettőbe fognak szedni, Breaking Dawn a címe, év végén.

Aztán az egésznek vége, két és fél év és ennyi.

PB: Vége, kaputt, ennyi volt. Nem lesz több.

RP: Nem. Furcsa. És nem is lehet többet csinálni, nincs több könyv. Hacsak nem állnak elő


PB: Nos, ez még megtörténhet. A Bond könyvekből is csak 7 db van amit Flemmings írt.

RP: Csak hét?

PB: Azt hiszem csak hét, igen. Csak hét könyv van, az első a Doctor No, amit Connery csinált,

aztán ő még vagy ötöt csinált meg, aztán Roger Moore jött.

RP: Szóval Connery szinte az összes könyvet megcsinálta.

PB: Igen, aztán Roger is néhányat. Mire én képbe kerültem, a könyveket már megcsinálták, szóval

elő kellett állniuk valamivel, szóval készülj fel. Nem hiszem, hogy olyan könnyen megszabadulsz.

RP: Igaz, de szerintem kezdek öreg lenni, elvégre nem játszhatok egy 17 évest örökké, ez egy jó


PB: Ez igaz.

RP: Szerintem már most se tudok egy 17 évest eljátszani.

PB: Tovább kell menni, mindig csak előre. Ez jó. Köszönjük, hogy meghallgattatok minket,

Robertet és engem a filmünkről, a Remember Me­ről, reméljük, hogy tetszeni fog, nézzétek meg,

és tőlem, Pierce Brosnan, jó éjszakát.

RP: Köszönjük, hogy velünk tartottatok.