A blogger új irányelvei miatt, ha netán bezárják a blogot - ami elképzelhető egyik-másik videó, ileltve kép miatt, a blogot átköltöztettem a wordpressre
RP: I am. I don't understand why I am being awarded. And
it's really heavy as well, so it feels like a real award.
I: Let me see that thing. Ops
RP: See what I mean? No, I did that.
I: No, very cool stuff, where do you put these things? Is
this like...
RP: I don't know, I don't have an award, I don't have an
award's place, I don't even have an apartment. Maybe I'll leave it in my car.
I: Oh yeah, just put it rigth there under the dashboard,
that can be your award display. That's so sad, I hope you're lying to me.
RP: No, I'm not.
I: Do you live in LA?
RP: Sort of, I don't really have a home, I kind of
I: You're a wanderer.
RP: I'm a wanderer
I: You go live where the films take you. Okay, so talk to me
about Twilight.
RP: What do you wanna know?
I: Well, I know all about vampires????, when I'm a scary
cat, so it doesn't sound like something, like, Harry Potter I can handle,
Twilight, I don't know.
RP: Yes, it's pretty much about vampires.
I: That's all I need to know?
RP: Well, it's a bit scary, but it's more of as if a
forbidden love story. It's kind of an operatic love story. It's about a guy,
who's like the most terrible guy who(??) girl can fall in love with. And she
falls in love with him, he falls in love with her, it's just completely
catastrophic ---(1:17) involved, but their love still prevails. So that's kind
of the basic story.
I: Now both HP and Twilight have been based on novels, HP's
been turning into this epic series, Twilight could as well. Are you like,
choosing these roles on purpose, so only be in things that have like six or
more installements?
RP: I don't know, I mean like, I wanted to be a writer
before I started acting, but I thought the other day, every single job I've
ever worked on, is based on a novel. So, I was like, that's God, or someone,
telling me something. 'Write a book! How many times do I have to tell you, do
not be an actor.'
I: Maybe we'll see you next year getting like the greatest
screenwriter award or something.
RP: Hopefully, yes.
I: Well, congratulations.
RP: Thank you very much.
I: Have a good night. Nice to meet you.
RP: Az vagyok. Nem igazán értem, miért kaptam ezt a díjat.
Ráadásul igen nehéz is, szóval olyan, mintha igazi díj lenne.
I: Hadd nézzem. Ops
RP: Látod? Nem, én voltam.
I: Nagyon szuper cucc, hova teszed ezeket a díjakat? Olyan
mintha...
RP: Nem tudom, nincs külön hely a díjaknak, még lakásom
sincs. Lehet, hogy a kocsiban fogom hagyni.
I: Oh igen, majd berakhatod a műszerfal alá, ott lesz a
díj-mutogató hely. Ez nagyon szomorúan hangzik, remélem csak hazudsz.
RP: Nem, nem hazudok.
I: LA-ben laksz?
RP: Mondhatjuk, de nem igazán lakok sehol
I: Egy vándor vagy.
RP: Az vagyok.
I: Ott laksz, ahova a filmek visznek. Oké, mesélj a
Twilight-ról.
RP: Mit szeretnél tudni?
I: Nos, én mindent tudok a ---- vámpírokról, de elég ijedős
vagyok, szóval az olyat, mint a Harry Potter, még el tudom viselni, de a
Twilight-ot nem tudom.
RP: Igen, leginkább vámpírokról szól.
I: Csak ennyit kell tudnom róla?
RP: Nos, egy kicsit ijesztő, de leginkább egy tiltott
szerelemről szóló történet. Egy olyan operai szerelmi történet. Egy srácról
szól, aki a lehető legrosszabb ahhoz, hogy egy lány szerelembe essen vele. De a
lány beleszeret, a fiú pedig a lányba, és egy teljesen katasztrofális dolog történik, de a szerelmük érvényesül. Nagyjából ez az
alaptörténet.
I: A Harry Potter és a Twilight is regényen alapul,a Harry Potter egy teljes, nagyszabású
sorozattá nőtte ki magát, és könnyen lehet, hogy ez lesz a Twilight-tal is.
Szándékosan választol olyan szerepeket, aminek legalább még hat része lesz?
RP: Nem tudom, író akartam lenni mielőt elkezdtem
színészkedni, de pont a minap gondoltam bele, hogy minden egyes munka amiben
eddig részt vettem, egy regényen alapult. Szóval olyan volt, mintha Isten, vagy
valaki azt mondaná, hogy 'Írj egy könyvet! Hányszor mondjam még, hogy ne legyél
színész.'
I: Lehet, hogy jövőre megkapod a legjobb forgatókönyvírónak
járó díjat, vagy valami ilyesmit.
Rob házigazdája volt egy a Nick Jarecki tiszteletére rendezett party-nak. Az ő házában volt a mulatság, amihez tartozott külön parkoló személyzettel és volt élő zene és dj és mexikói kaja, valamint bárpult, ahol az innit szolgálták fel.
Vendégek körét én bevallom nem jegyeztem meg, akit érdekel, a popsugaron említenek pár nevet, de kb 100 vendég volt.
A problémát a gossip copon kommentelőknek több minden jelenti.
1: Rob egy hollywoodi klisé lett, aki innentől csak a partizással tölti az idejét.
2. Megváltozott
3. Eddig becsapott bennünket és most kimutatja milyen douche is. Basszus, erre nem találtam megfelelő magyar kifejezést
4. Kristent lekileg és testileg gyötörte 4 éven keresztül
5 Mindenkivel megcsalta a szegény Kristent
6 Bezzeg Kristennek sosem adott születésnapi partit
7 Ott volt Kristen
8 Nem volt ott Kristen
9 Ott volt Katy Perry
10 Nem volt ott Katy Perry
11 De ott volt E.L James, a Fifty írója
12 Tárgyalnak a szerepről, nem tárgyalnak, okos Rob, hülye Rob
13 A résztvevők mind luxus kurvák
14 Rob rá sem nézett a nőkre, ergo buzi
15 még mindig Kristent szereti
16 A listás Warren Beatty, nem az, és a többiek sem azok
17 Vak, mert nem látja, hogy kihaszmnálják
18 Ő használ ki mindenkit, a karrierje érdekében
19 Együtt van Kristennel
20 Nincs együtt Kristennel
21 Los Feliz 1-ben lakik
22 A Chateou Marmontban lakik
23 Katy Perrynél lakik
24 A haveroknál lakik
25 A managere nem győzi kimosni a szennyesét Robnak... egyébként Nick a Minden6Ó
26 Rob elveszítette minden rajongóját
27 Senki nem fog vele már együtt dolgozni
28 szép karrier elé néz
29 Kristen karrierjének vége
30 Kristen a következő szerepéért Oscart kap
Dióhájban ennyi
Közben az emberek csúful beszélnek egymással, lehülyézik egymást.
Szóval, undorító.
A normális hozzászólókat észre sem lehet venni
Moderator: We just have time for two more
questions. On there, and one there. So go ahead!
Q22: Hi, KR from In Movies, so the tagline for
the film, the teaser trailer at least is the first film of the new millenium.
So that would seem to suggest it would be a 3D bluckbuster, something like that
on a superficial level, but it achieves something very different and this
modern sense of time in this perpetual present which I think is something we're
not very used to. So I was wondering how that was approached either by Mr
Cronenberg as a director, or any of the performances as, this isn't something
that we see all the time.
RP: Perpetual present is a good expression,
0:37
DC: Well that's sort of the way I think of the
stand off at the end of the movie because we don't really kill Eric in the
movie. There's a kind of infinite moment between these two guys, the tension
between them. It would have been easy to put a gunshot of the last scene, last
shot, but part of that is just the structure of the script and the story, that
it does take place in one day, takes place along one route, I mean it's a kind
of a strange road movie, really, it's one road, 47th street, and
kind of a slow moving road movie. But it's part of the, I love the astatic,
rigourous structura of the book, that most of it's in the limo, the limo is
moving very slowly on one street, it's going from E to W, and it's moving
towards Eric Packer's past, in a way it's a movement towards suicide. But it's
a regression, he says early on 'A haircut is what?A barber shop is what? It's calenders on the wall, it's mirrors,
it's the chairs, it's not just a haircut'. And in his case it's a regression to
his childhood. And the innocence and naivity when he's sitting in that
barbershop and in that chair is really quite beautiful. He becomes a sweet,
innocent child for a moment. So all of that is route. For me it's the essence
of what was attractive about this project. I don't know if that really answered
your question.
Moderator: Már csak két kérdésre maradt időnk,
egy ott és egy ott.
Q22: Hello, KR vagyok az In Movies-tól. A film
szlogenje, legalábbis az előzetes szlogenje az volt, hogy ez az első filmje az
új évezrednek. Ez a szlogen egy 3D-s nagy sikerű filmet sugall, legalábbis
felszínesen valami olyasmit, de ez a film teljesen más eredményt ér el, és ez a
modern felfogása az időnek ebben az örökös jelenben olyan dolog, amihez nem
nagyon vagyunk hozzászokva. Azt szeretném kérdezni, hogy ez hogyan lett
megközelítve, akár Mr Cronenberg részéről mint rendező, vagy bármelyik
szereplőtől, mert ez nem olyan amit állandóan látunk.
RP: Az örökös jelen jó kifejezés, 0:37
DC: Nos, szerintem ebből tér ki a film vége,
mert mi nem öljük meg Eric-et a végén. Van kettejük között egyfajta végtelen
pillanat, feszültség közöttük. Könnyű lett volna az utolsó jelenetbe egy lövést
berakni, de ennek egy része a forgatókönyv és a történet felépítése volt, az,
hogy egy napon játszódik az egész, egy úton, olyan, mint egy furcsa road movie
a 47-es úton, egy lassú folyású road movie. Szeretem a könyv közömbös, szigorú
felépítését, azt, hogy szinte csak a limuzinban játszódik, ami nagyon lassan
halad az úton, keletről nyugat felé tart, és Eric Packer múltja felé megy,
bizonyos szemszögből nézve egy öngyilkosságba vezető út. Ugyanakkor ez egy
visszatérés, már az elején azt mondja Eric, hogy 'Mi a hajvágás? Mi a
fodrászat? Naptárak a falon, tükrök, székek, nem csak egy hajvágás'. És ebben
az esetben ez egy visszatérés a gyerekkorába. És az ártatlanság, a naivitás,
amikor ül abban a székben, az gyönyörű. Egy kedves, ártatlan gyerek lesz belőle
egy pillanatra. Szóval ez egy út. Számomra ennek a lényege volt az, ami vonzó
volt ebben a projektben. Nem tudom, hogy ez válasz volt-e a kérdésre.
Moderator: Final question right there.
Q23: Hi, Jason B from ----, just wanna talk
about the final dance between the two of you. As we combinate, as you
transition from doing a book to a film, obviously you're making things explicit
that were implicit in the book. The thing that fascinates me most about that
scene, I don't know why, for the towel??? 2:46. Just wondering if the towel, it
is going to be one of those dumb questions that were that we're sitting here
and analyzing in a post-modern way. Is the towel a shroud (halotti lepel)
??????/shawl (kendő, sál), is the towel meant to convey something arabic??? is
it meant to 3:02, is it simply your way of hiding away from the person who's
the other part of you? Just wondering did any of this stuff go on while you
guys were discussing, or is it just a matter of turning through 20 pages in the
script?
DC: Well it was in the book.
PG: It was in the book, yeah.
DC: Towel's in the book.
PG: Towel's in the book.
Q: So what the towel mean to you?
DC: The towel's in the book, the book is the
Bible, you follow the Bible.
PG: I had one phone conversation with David,
just to sort of check-in before we had to do it, I said, 'I do have one
question, what's the deal with the towel?', and he said 'I don't know'. And I
said, shall I read the book, and he said 'no, don't read the book'. And of
course I immediately went to read the book and realized two pages into it that
he was right, so I stopped reading it.
I wasn't gonna just go see what DD said about
the towel. A lot of people, when we were in Cannes, were asking about the towel.
And as I said, I had to kind of construct the whole thing in my head to make
some sense of it, cause I had this towel around my head and I said to myself, I
should know, why I have this towel around my head. So I do know why I have the
towel around my head, but I'm not gonna tell you.
DC: Also I'd just like to say, that actually
some things are much more explicit in the book. Because of course in a novel,
especially in a DD novel, you can get inside the character's head in a very
abstract and detailed ways,
which we do not get in the movie. So in a way we are more ambiguos and implicit
than the novel, which is in some ways more explicit.
PG: Which was good, I was glad I didn't read
it, cause then I could make up something that was actually much more fatal for
me to have made it up. That I think I've had read about it, and known what the
towel was, wouldn't have been as fun for me.
DC: There were certain actors I said should
read the book, and certain ones I said shouldn't. It had to do with their education,
their intelligence and their emotional stability
SG: It was a test to see if we would follow
your direction.
EM: Just if you could read
Moderator: Legutolsó kérdés.
Q23: Hello, Jason vagyok a ….-tól, és a
kettőtök közötti utolsó táncról szeretnék kérdezni. Ahogy a dolgok átkerülnek
egy könyvből egy filmbe, a dolgok egyre egyértelműbbé válnak.
Ami a legjobban tetszik abban a jelenetben, az
a törölköző. Azon filóztam, hogy lehet, hogy ez most csak egy lesz a többi
hülye kérdés közül, amit most kielemezhetünk poszt-modern módon. Vagy esetleg a
törölköző egy kendő, vagy valami arab(???) dolgot akar ábrázolni, vagy csak egy
módja, hogy elrejtsd a másik énedet? Felmerült ez a kérdés egyáltalán, vagy ez
része volt a 'csak olvassuk végig azt a 20 oldalt' dolognak?
DC: Nos, benne volt a könyvben.
PG: Benne volt a könyvben, igen.
DC: A törölköző benne van a könyvben.
PG: A törölköző benne van a könyvben.
Q: Szóval mit jelentett számotokra a
törölköző?
DC: A törölköző benne van a könyvben, a könyv
pedig a Biblia, és követjük a Bibliát.
PG: Volt egy telefonos beszélgetésem Daviddel,
egy amolyan bejelentkezős, mielőtt forgattunk volna, és akkor mondtam, hogy van
egy kérdésem, mi a helyzet a törölközővel? Mire ő azt válaszolta, hogy 'nem
tudom'. Akkor megkérdeztem, hogy elolvassam-e a könyvet, mire az volt a válasz,
hogy 'Nem, ne olvasd el'. Persze akkor egyből a könyv után nyúltam, de két
oldal után rájöttem, hogy igaza volt, és letettem. Nem igazán azért, hogy
megtudja, DeLillo mit mondott a törölközőről. Sokan, Cannes-ban is sokan
kérdeztek erről. Szóval elő kellett állnom valamivel, mert elvégre tudnom
kellett, miért volt egy törölköző a nyakamon. Én tudom, miért van a törölköző a
nyakamon, de nem mondom el.
DC: Csak annyit szeretnék még mondani, hogy
bizonyos dolgok sokkal egyértelműbbek a könyvben. Mert egy könyvben, főleg
DeLillo regényeiben a karakterek fejébe lehet hatolni, egy nagyon absztrakt és
részletes módon, amit nem kapunk meg a filmben. Szóval bizonyos módon mi sokkal
inkább félreérthetőek vagyunk, mint a könyv.
PG: Ami jó volt, jól tettem, hogy nem olvastam
el a könyvet, mert akkor tudnék valami sokkal végzetesebb dolgot magamról,
szóval ha olvastam volna, tudtam volna, hogy miért van a nyakamon a törölköző,
és akkor nem lett volna olyan jó móka.
DC: Bizonyos színészeknek azt mondtam, hogy el
kéne olvasniuk, másoknak azt, hogy ne olvassák el. Mindezt a műveltségük, az
intelligenciájuk és az érzelmi stabilitásuk alapján döntöttem el.
SG: Egy teszt volt, hogy kiderüljön,
követjük-e az irányítást.
EM: Vagy csak hogy tudunk-e olvasni.
Q: Given that the book gives away right from
the beginning what happens at the end, and if somebody hadn't read the book, it
was sort of a mystery, what was gonna happen, what would the final shot be.
DC: Although do you believe Beno and his
journal? Completely, you totally buy everything he says is true?
Q: I've only seen the movie, I didn't know
there was a journal.
PG: I had to make a decision about it, but at
the end of the day, if I look at the script, if I look at the movie, he may not
be who he says he is the second time, either. I mean, and I talk about how if I
believe it's true, whatever I can believe is true, so I have no idea who this
guy really is.
RP: They're two little baby whales.
PG: They could be two little baby whales.
London whales.
Q: A könyv már a legelején elmondja, mi fog
történni a végén, de ha valaki nem olvasta, annak rejtély, hogy mi is az utolsó
felvétel.
DC: Habár, elhiszed azt, ami Beno naplójában
van? Teljesen, mindent igaznak veszel?
Q: Csak a filmet láttam, nem tudtam, hogy van
egy napló.
PG: Erről döntenem kellett, de végül, ha
megnézem a forgatókönyvet, vagy megnézem a filmet, akkor lehet, hogy
másodszorra sem ugyanaz, mint az első alkalommal. Arról beszélek, ha elhiszem,
hogy igaz, akkor mindegy mit hiszek, az igaz, szóval igazából fogalmam sincs ki
ő.
RP: Két kicsi bébi-bálna.
PG: Akár lehetnek két kicsi bébi-bálnák.
London bálnák.
A Spunk Ransomon a múlt hét óta jelennek meg twitter üzenet váltások Kate Longgal, aki annak idején a Bad Mother's Handbook című könyvet írta. Megkukkoltam az Amazonon, és csodák csodája, több kötetes a sorozat. Most jelenik meg a Bad Mother's United című könyv, és ennek kapcsán kérdezték meg, hogy a jelenlegi könyv karakterének megformálásánál mennyire befolyásolta Rob alakítása, személye. Erre válaszolta, hogy ugyan valós személy a karakter alapja, de az korántsem olyan jóképű, mint Rob. És megosztott egy kis történetet az első könyvből készült film forgatása során esett Rob-kalandjából.
Robert Pattinson néhány rajongója kérdezte, hogy sokszor
sikerült-e találkoznom vele a TBMH forgatásán. Nos, nem voltam sokat a
forgatáson – csak három napot, továbbá részt vettem az olvasópróbán az ITV-nél
és a szereplő-eligazításon, mielőtt a forgatás elkezdődött. Szerettem volna
többet látni, de tanár voltam és két gyerekem akkor volt aprócska, és a Shropshire és Yorkshire közötti út elég kacifántos.
De emlékszem, hogy végignéztem ahogy felvették azt a
jelenetet, amikor Charlotte elmondja Danielnek, hogy terhes, és úgy döntöttek,
hogy kint veszik fel a színészeket, ahogy egy padon ülnek a kertben.
Yorkshire-i eső szitált, Rob-ot és Holliday-t felvételek között egy nagy, fekete,
golf-esernyő alá küldték. Igen sajnáltam őket! Rob bársonykabátján
vízcseppek gyöngyöztek, és a szemüvege folyamatosan elpárásodott. Holliday teljesen
átfagyott. De folytatták és nagyszerű munkát végeztek.
A forgatás vége felé, amikor a stúdióban voltunk, megittam egy
kávét Rob-bal, és megkérdeztem, hogy hogyan kezdett színészkedni. Mindössze 19
évesen már játszott az egyik HP filmben, és mialatt Huddersfield-ben
forgattunk, a BBC leadta a Haunted Airman-t, amiben főszerepet játszott. Rob
azt mondta, hogy már az iskolában elkezdett a színészkedés iránt érdeklődésni, ami persze akkor a
közelmúltja volt.
De a legjobban arra az esetre emlékszem, ami a
szereplő-eligazításon történt, ami egy templom pincéjében volt Londonban. Ez az
az lehetőség, amikor a színészek kérdezhetnek az íróktól a karakterük
motivációjáról és hátteréről. Holliday azt kérdezte hogyan játssza
Charlotte-ot, és mik határozták meg őt. Szóval felolvastam a könyvből egy
beszédet, amit Daniel mondott, ahol próbálta meggyőzni Charlotte-ot, milyen
erős és független ember is ő. David megkérdezte a lányt, hogy cigarettázott-e
már, amire a lány nemmel válaszol, majd egy kiselőadást tart arról, hogy miért
utálja a cigarettát. Charlotte elmondja, hogy amikor élete első cigijével
kínálták meg, lazán mérlegelte a pozitív és negatív oldalát a dolognak, majd
úgy döntött, hogy rászokik. Daniel azért örül ennek a válasznak, mert állítása
szerint, a legtöbben bármi áron be akarnak illeszkedni, Charlotte viszont a
saját főnöke marad.
Nemsokkal azután, hogy felolvastam ezt a részt, a rendező szünetet
rendelt el. Rob rám nézett, és azt mondta, 'Nos, kimegyek'. Felhúzta a
szemöldökeit. 'Egy cigire.' Még most is elmosolyodom, amikor eszembe jut,
milyen szárazon mondta ezt.
Q20: John S with the AV Club in Toronto, this is for David,
Mr Cronenberg, sorry..
DC: You can call me David
Q: Okay David, so you've done a number of adaptations in
many which have been works of major novelists, B, S, now DD, are these works
that you feel a particular affinity with as an artist, and I'm wondering in
this case with DD, with DD'S prose, with DD's sort of post-modernist outlook,
what exactly that kinship might be. What is it, that attracts you to his work?
DC: Yeah, I really don't think of it in those terms, I just
read the book and thought this could be, I like this, it's complex, I also
don't analyse, I mean, really the way we approached the script and the acting,
a brainless, braindead basically, that's how I approached, you know, there's no
rules, there's no agenda. Some people think that I have a whole check-list of
things that I look for in the project, and I don't, so I was completely
surprised by Cosmopolis, because I have read DD and I did know that 1:16 many
years 1:20, and I thought you could make 12 movies out of that book, and I
wondered which one would get made, and of course non of them got made, and so I
wasn't really, I was surprised that I immediately, two days later could phone
Paul up and say yeah, I wanna make a movie out of this. It takes you by
surprise. And certainly the whole idea of filming unfilmable novels is not in
my head at all, I think they're filmable, that's why I film them. And it's not
as a challenge I'm looking for, or anything like that, I mean, on the contrary,
the easier it is to do it, the happier I am. I'm fairly lazy in that way. But
the thing is that a lot of screenwriting is really a bismol??? 2:17.
Screenwriting is a completely different writing for novel writing. Completely
different. The only thing that ends on the screen directly from the screenplay
is the dialog. So you could be really, your grammar can be bad, and often it
is, from really professional film makers terrible grammar, terrible spelling,
but the nerve-distraction??? 2:43 is okay, and their dialog is pretty good, so
you can still have a career, whereas none of that would really pass mastered in
a novel I think, even a bad novel. But I do appriciate good writing, because
novelists like DD, there is just such depth to what he does, and the resonances
of the dialogs is fantastic, I mean, it's like the Bible, there's a quote for
every situation in the screenplay of Cosmopolis, and I don't take credit for
it, because I really just transcribed it, it's all his dialog. So it's just the
richness and the depth and the complexity, things that you don't get from most
screenplays.
MK: There are few directors who has literate and more read
as David. We talk about literature all the time, and when he called me and
said, 'You know, I think I may have just written a screenplay, no, I have, I
have written a screenplay. And it's from this DD's book', and I said, 'Oh which
one, cause I've read all the DD books, and he said 'That's what I thought, I
thought I'd read all the DD books, and there's this book called Cosmopolis,
which I hadn't known about', and I said 'I hadn't known about about it either',
and that's the genesis really of the film, was discovering in the work of DD,
who's a great writer that we both admire, a book that we hadn't known before,
that turns out it's filmable. Not just filmable, but is a brilliant, brillian
film.
Q20: John S az AV Club Toronto-tól, egy kérdés David,
bocsánat, Mr Cronenberg számára
DC: Hívhatsz David-nek
Q: Oké David, már több adaptációt is csináltál híresebb íróktól,
most DeLillo-tól, olyan művek ezek, amikhez affinitásod van mint művész,
illetve ebben az esetben DeLillo, DeLillo prózája, DeLillo egyféle poszt-modern
szemlélete, milyen kapcsolatod van a művel. Mi vonzott ehhez a műhöz?
DC: Igen, nos nemigazán gondoltam bele ilyen szempontból,
csak elolvastam a könyvet, és úgy gondoltam, hogy ebből még lehet valami,
nagyon összetett, és nem szoktam elemezni, ahogy a forgatókönyvet és a
színészkedést is megközelítettük, az leginkább az agyhalott szóval jellemezhető,
nincsenek szabályok, se bizonyos teendők ebben az értelemben. Néhányan azt
hiszik, hogy van egy külön listám, amin különböző pontok vannak, amiket keresek
egy projektben, de ez nem így van. A Cosmopolis nagyon meglepett, mert olvastam
DeLillo összes könyvét, azt hittem a (nem tudom melyik művéből) 12 filmet is
lehetett volna készíteni, és kíváncsi voltam melyik fog elkészülni, de végül
egyikből se lett semmi, szóval nagyon meglepett, hogy 2 nappal később, hogy
olvastam a könyvet, felhívtam Pault, hogy ebből szeretnék egy filmet csinálni.
Nagyon meglepett. És a megfilmesíthetetlen könyv dolog nem járt a fejemben,
szerintem filmre vihetőek, ezért forgatom le őket. És nem is egyféle kihívás
ez, minél egyszerűbb, én annál boldogabb vagyok. Ilyen szempontból igen lusta
vagyok. A forgatókönyv írása teljesen más, mint egy regény megírása. Teljesen
más. Az egyetlen dolog, ami végül a képernyőre kerül a könyvből, az a
párbeszéd. Szóval lehet nagyon rossz a nyelvtanod, és sokszor az is, nagyon sok
igazán jó filmkészítő van, akiknél mind a nyelvtan, mind a helyesírás szörnyű,
de a rendszere a filmnek, és a párbeszédek jók, szóval lehet karriert csinálni,
pedig egyik se ment volna el regényként, még rossz regényként sem. De értékelem
a jó írást, mert az olyan írók, mint DeLillo, rendkívüli mélység van nála, a
párbeszédek rezonanciája fantasztikus, olyan mint a Biblia, minden helyzetre
van egy idézet, és ezért nem nekem jár az elismerés, elvégre az egészet csak
átvettem a könyvből. Szóval csak a gazdagsága, a mélysége és az összetettsége
számított, amit sok forgatókönyvből nem lehet megkapni.
MK: Kevés olyan rendező van, aki annyira művelt, olvasott
ember lenne mint David. Mindig irodalomról beszélünk, és egyszer csak
felhívott, és azt mondta 'Azt hiszem írtam egy forgatókönyvet, nem, biztos,
hogy írtam egyet, abból a DeLillo könyvből', mire én azt mondtam 'Igen,
melyikből, mert olvastam az összeset', mire ő azt felelte, 'Én is azt hittem,
hogy olvastam az összeset, de itt van ez a Cosmopolis, amiről eddig nem
hallottam' mire azt mondta, hogy én sem hallottam róla. És ez volt az eredete,
innen jött a dolog, DeLillo egy olyan író, akit mindketten csodálunk, egy olyan
könyv, amit egyikünk sem ismert, és pont az megfilmesíthető. És nem csak
megfilmesíthető, de egy csodálatos, csodálatos film.
Q21: Martin from Roger's Radio, for Mr Pattinson and Mr
Giamatti, could you talk a little bit about that r4:21 scene you do together,
what the motivation was for each of your character, what were you thinking
during that scene?
PG: Rob, would you like to start? Like I said, I mean, you
know, he's a guy who feels wrong deeply somehow, by this man specifically, and
then by the world at large, and so he's obviously got some mental health issues
that come along with that, but you know, I think in some way it's, what was
interesting for this guy is, you know, he doesn't expect this man to walk into
his apartement, it's fantastic, and sort of, he's here with me, and I get that
--- alone for 20 minutes, and I get to talk to him, so it's all these kind of
emotions, but like I said before, I envy him, I love him, I want him, I need
him, and because of all of that, I can't stand how much I want all these things
from him. So there was a lot that was going on for me.
RP: We've just talked about this. You're shooting at me,
before I come in, and then you go to the bathroom, I'm feeling reall relaxed.
PG: Yes, I'm shooting at you before you come in, but how
much I know, how much I'm meaning to hit your nut is always a question too, you
know, I mean, how much when you come in there, do I know, I'm gonna kill you, I
wanna kill you, how much do I feel like you goat??? me into killing you, how
much do I wanna get you to come up and see me up in my place? You know, I mean
it's interesting all that stuff. I've had an incredibe time doing that
one?????. nem jó 6:05
RP: There is an ease between them
PG: That's also.
RP: That's not a confrontation scene, like a normal
confrontation scene, it's a, they want anwers from, I can't even explain...
Q21: Martin a Roger's Radio-tól, egy kérdés Mr Pattinson és
Mr Giamatti számára, beszélnének egy kicsit a közös jelenetükről, milyen
motiváció volt mindkét karakter számára, mire gondoltak azalatt a jelenet
alatt?
PG: Rob, szeretnéd kezdeni? Ahogy már mondtam, ez egy fazon,
aki legbelül rossznak érzi magát, kifejezetten emiatt az ember miatt (itt
Rob-ra mutat), aztán az egész világ miatt, és ezzel nyilvánvalóan együtt jön
némi mentális betegség is, de ami érdekes volt számára az az, hogy nem számít
arra, hogy ez az ember majd besétál a lakásába, ami fantasztikus, hogy itt van
velem, van 20 percem vele, beszélhetek vele, és mindez a sok érzelem, de amint
mondtam, irigyli őt, szereti őt, akarja őt, szüksége van rá, és ezek miatt ki
nem állhatja, mennyire akarja ezeket a dolgokat tőle. Szóval számomra sok
minden közre játszott.
RP: Most beszéltünk erről. Ahogy rám lősz, mielőtt bejövök,
aztán elmész a mosdóba, nagyon nyugodtnak érzem magam.
PG: Igen, rád lövök mielőtt bejössz, de hogy mennyire tudtam
akkor, mennyire akartalak eltalálni, az is jó kérdés, amikor oda értél,
mennyire tudtam, hogy meg akarlak ölni, mennyire éreztem úgy, hogy te vettél rá
a gyilkolásra, mennyire akarom, hogy felgyere és találkozz velem, mindez
érdekes dolog.
RP: Volt valami fesztelenség is közöttük
PG: Az is, igen.
RP: Nem egy tipikus szembesítő jelenet volt, válaszokat
akartak, nem is tudom elmagyarázni...
PG: No, there is, I said to you after the first time I shot
the first scene, there wasn't anything I was thinking consciously we did it
just in the script, but the second we meet, it's like we know each other, we
know all about each other in some weird way, and we gonna sit down analyse each
other, it's very peculiar. And that sort of came out just because the way it
was written. There wasn't anything conscious.
RP: And also, David was saying the night before, cause the
scene was written just two guys sitting across a table, and they were there the
whole time I think, and David was saying, 'I can't tell if that's interesting,
or if we should be around', I was like this is a 22 page long scene, but when
we got there, I kind of just, I had one idea, which was, I hadn't even seen the
set, and I just wanted to do a scene talking into the toilet-ball. And I just
thought that would be funny, so I kept thinking, how can I get into the toilet,
and then there was a p-- potty, I wasn't even how I expected it, but because of
that when we started to moving around everywhere, and also because the set
looked good, it looked really cool...
PG: The set was brilliant, because it's an office, it's got
office furniture, computers in it, and it's my office. It's great, you know, he
talks about his office, and he comes to my office.
RP: And the pile of computer, that wasn't any relevance, was
it? He just had a pile of computers.
PG: Nem, tényleg van, ahogy mondtam is az első alkalom után,
hogy semmit nem tudatosan csináltam, csak a forgatókönyv alapján, és a második
alkalommal amikor találkoztunk, mintha már ismertük volna egymást, furcsa módon
mindent tudtunk a másikról, és leültük elemezni egymást, nagyon sajátságos
volt. És ez csak abból alakult ki, ahogy meg volt írva. Semmi tudatos nem volt
benne.
RP: És az előtte való estén David mondta, mert csak annyi
volt írva, hogy két srác ül az asztalnál egymással szemben, és végig ott voltak,
és David azt mondta 'Nem tudnám megmondani, hogy ez így érdekes lesz-e vagy
sem, vagy máshogy kéne-e lennie', én meg csak arra gondoltam, hogy ez egy 22
oldalas jelenet, de amikor oda értünk, egyszerűen, volt egy ötletem, mielőtt
láttam volna a díszletet, csak akartam egy jelenetet, ahol a vécécsészébe
beszél. Úgy gondoltam, hogy az vicces lenne, és azon gondolkodtam, hogyan
lehetne bejutni a wc-be, aztán nem is olyan volt az egész, ahogy elképzeltem,
de amikor elkezdtünk mozogni, és a díszlet nagyon jól nézett ki, nagyon fasza
volt...
PG: A díszlet lenyűgöző volt, mert olyan volt mint egy
iroda, irodai bútorokkal, számítógépekkel, és az én irodám volt. És nagyszerű
volt, mert ő (Eric) a saját irodájáról beszélt, de az enyémbe jött el.
RP: És az a számítógép-halmaz, az releváns volt? Vagy csak
volt egy csomó számítógépe.
DC: No, not relevant, and not in the script. That was our
production designer, and I were talking about what the space should be, and
when a production designer gives me a great space I use it. I always do, we get
to see all of it. A lot of production designers end up complaining that they
did this great stuff with great details, and nobody ever sees it and they're
never used, but I really feel that one of the things that actors can give me is
the choreography, the movement, how you move around, how you move relative to
each other and who sits on which seat, and then they switch seat and power is
suggested by the seat. Of course in the limo, the centre, throne design was not
my idea, but the moment at which suddenly Eric abdicates and no longer is
sitting in that, then Cosmo??? is sitting in that, Samantha Morton's
character's sitting in that, and he's no longer sitting in it, all those things
mean something, and they mean something to the audience too, even if they're
not conscious of these ---- shifts and power, and so in the set that we have
for the final 22 minute scene, there's all kind of suttle?? shifts in power,
and there's a sort of moment where there's like a priest and a confessor,
confessing, a penitent, suddenly Eric Packer is the priest and Beno is
confessing, and that's just using what was there, what was given by the design
of the set.
DC: Nem, nem volt releváns, és a forgatókönyvben sem volt
benne. Az a látványtervező volt, vele beszéltük meg, hogy milyen is legyen a
hely, és ha a látványtervező egy jó teret ad nekem, akkor én azt használom.
Mindig így csinálom, mindent látunk. Sok látványtervező panaszkodik, hogy
mennyi jó dolgot összehoztak, mennyire részletesen, aztán semmi nem látszik
belőle. De szerintem amit egy színész nekem adni tud, az a koreográfia, a
mozgás, hogy hogyan mozognak a helyszínen, hogyan reagálnak egymásra, ki ül
hol, aztán helyet cserélnek, és a hatalmat az ülés jelképezi. A limuzinban, az
a középen való ülés, mintha trón lenne, az nem az én ötletem volt, de amint
Eric lemond arról a helyről, és már nem ő ül ott, oda ül Cosmo??? is, a
Samantha Morton által játszott karakter is, de Eric már nem, és mindez jelent
valamit, a közönség számára is, ha nem is tudatosan, de vannak ezek a váltások
a hatalomban, és az utolsó 22 perces jelenetben is ez van, és van egy olyan
pillanat, ahol szinte egy papot és a gyónót látjuk, a bűnbánót, és hirtelen
Eric lesz a pap, Beno pedig a gyónó, és mindez annak az eredménye ami ott volt,
amit a díszlet adott.
DC: Too bad I destroyed my vesszek meg nem értem mit, didn't
know about the baby whale.
Q17: Sean P from … Canada, a question for Mr Cronenberg and
Mr Pattinson. My wife and I are actually were for a walk in the summer and we
s... upon the Cosmopolis set. And it's curious, cause why are all these people
gathered around G Avenue in this …. shop, and security said it's Cosmopolis.
I'm just wondering for, Mr cronenberg, I'm certain that has never happened
before where you've had, well, …. , has it ever happened before where you had
these huge crowds watching you sets and what was that like, and for Mr
Pattinson, I know you've had similar experience with other productions, do
Canadian crowds compared to the largely dis---- 0:47 Remember me in NY for instance?
DC: Was it a huge crowd really? I thought it was like 3
girls. They were noisy, but, you know, I've worked with some, Jeremy Irons,
Jude Law, and so there was a lot, completely out of my experience I have to
say. The premier that we had in Portugal was pretty amazing, that was unusual,
cause there was a red carpet that was about a mile long, and it was lined with
literally a thousand screaming girls. And they weren't all Portugese either,
some of them were saying, come to Russia, so I knew they weren't Portugese. So
that was kinda like the Beatles, and I had not experienced anything like that
before, but other than that, it's not totally out of my experience anyway.
DC: Kár hogy elszúrtam a vesszek meg nem értem mit, nem
tudtam a bálnáról.
Q17: Sean P vagyok a Canada valamitől, lenne egy kérdésem Mr
Cronenberg és Mr Pattinson számára. A feleségem és én múlt nyáron
belebotlottunk a Cosmopolis forgatási helyszínébe. És kíváncsi voltam, miért
gyűlt össze annyi ember a G Avenue-n, és egy biztonsági mondta, hogy a
Cosmopolis-t forgatják. Azon gondolkodtam, Mr Cronenberg, biztos, hogy korábban
nem volt ilyen, vagyis, megtörtént-e már korábban, hogy ekkora tömeg vette
körül a forgatást, és Mr Pattinson, tudom, hogy önnek már volt hasonlóban
tapasztalata, példáula a Remember Me forgatásán, hogyan hasonlítaná össze a
kanadai tömeget a többivel?
DC: Tényleg olyan nagy lett volna? Azt hittem, csak olyan 3
lány volt ott. Hangosak voltak, de már dolgoztam nagyobb nevekkel, mint Jeremy
Irons, Jude Law, szóval voltak, de ilyenben nem volt még tapasztalatom. A
portugál premier egészen lenyűgöző volt, valóban szokatlan, maga a vörös
szőnyeg vagy egy mérföld hosszú volt, és végig sikongató lányok voltak. És nem
mindegyikük portugál volt, mert páran azt kiabálták, hogy gyertek
Oroszországba, szóval tudtam, hogy nem portugálok. Szóval az olyan volt, mintha
mi lettünk volna a Beatles, és én még nem tapasztaltam ezelőtt, de attól
függetlenül más újdonság nem volt.
RP: There wasn't a massive difference, generally people are
pretty nice. It's very confusing as to why people sat there and watched for a
long time, but this one was a little bit more frightening. I definitely know,
the first scene, which we did, I think that was the first time I was outside of
the limo, and there was a big crowd line-up, and we, it seemed like it was a
big shot, as we shot down the whole street and everything, me and Kevin and
there, put the sunglasses on and everything and looking very seriously, lookin
like some; there was actually Men in Black 3 at the same time, in NY, and Will
Smith jumped out of a window and explosion goes off, and everyone was wating to
see what's gonna happen, and we were speaking, barely even opening out mouth,
and then that was that. All these people, I don't know. I was so terrified the
whole time, that it's gonna, you know, people who're waiting around would just
spread word that this was the most boring film ever. I was so nervous, as soon
as we went out to the, when there was anybody watching, but Canadians are
generally pretty nice.
DC: One thing just to say, the girls, who were at G Avenue
at 3 in the morning, were very sweet and they had read the book. This is quite
extraordinary, they made a t-shirt for us, that said Nancy Babitch and had a
pistol on it. Now, and then I wore that and they went crazy and they were very
excited. But that's interesting, because very early on we were on the net, we
would see that they had been making these Cosmopolis fan websites, and some of
them were incredibly beautiful, actually couple of them were better than the
official website.
RP: People in London, I think we were doing the interview
together, when someone was saying what the tagline was for the movie, and both
of us didn't know what it was, and I've just found out that it was from one of
the fan-made posters, and a whole bunch of journalists thought it was the real
one.
DC: They would make posters and they were reading the book
and the comments, commenting on DD's book, these are girls who had read like HP
and Twilight, and now they're reading DD, and they still like it, and they
still wanna see the movie, so I thought, well, there's nothing wrong with that.
Really, for me there was no downside to the aspect of it.
RP: Nem volt túl nagy különbség, az emberek általában
rendesek. Azt ugyan nem értem, hogy miért ülnek ott órákat és csak néznek, ez
egy kicsit ijesztőbb volt. Emlékeszem, amikor az első jelenetet vettük fel a
limuzinon kívül, és úgy tűnt, hogy itt most valami nagy jelenet lesz felvéve,
egész nagy tömeg gyűlt össze, le volt zárva az egész út, meg minden, ott
voltunk Kevin és én, kiöltözve, napszemüveg, meg ami kell, és éppen nagyon
komolyan néztünk; és ha jól emlékszem, akkor forgatták a Men in Black 3-at,
NY-ban, és Will Smith ugrált ki az ablakon, meg robbanások voltak, és mindenki
állt, és várt, hogy mi fog történni, és mi csak álltunk ott, még a szájunkat is
alig nyitottuk ki, és ennyi volt. És az a sok ember, nem tudom. Annyira féltem
egész idő alatt, hogy az emberek majd azt fogják terjeszteni, hogy ez lesz az
egyik legunalmasabb film, ami valaha készült. Ideges voltam, ahogy kimentünk,
de a kanadaiak rendesek.
DC: Csak egy dolgot szeretnék mondani, a lányok, akik a G
Avenue-n voltak hajnali háromkor, nagyon kedvesek voltak, és olvasták a könyvet
is. És ez igen elképesztő, még pólót is készítettek nekünk, volt rajta egy
pisztoly, és a Nancy Babitch felirat. Aztán amikor felvettem a pólót, kissé
őrült volt a helyzet, nagyon izgatottak voltak. De érdekes, már egészen korán
körülnéztünk a neten, és láttuk, hogy sok rajongói oldal készült, és némelyik
igen gyönyörű volt, sőt, egyik-másik még a hivatalosnál is jobb volt.
RP: Az emberek Londonban, azt hiszem, akkor együtt voltunk
az interjún, és valaki mondott egy szlogent a filmhez, és egyikünk se tudta,
hogy mi volt az, aztán csak nemrég jöttem rá, hogy az egyik rajongó által
készített poszteren szerepelt, és sok újságíró azt hitte, hogy az volt az
hivatalos.
DC: Posztereket készítettek és elolvasták a könyvet, és a
kommentekből kiderült, hogy ezek azok a lányok, akik olvasták a Harry Pottert
és a Twilight-ot, és most Don DeLillo könyvét is olvasták, és tetszett nekik,
és meg akarják nézni a filmet, szóval szerintem ezzel semmi baj nincs. Igazán,
részemről nem volt hátulütője ennek a dolognak.
Q18: This is a question, sorry, Adam N form CinemaScope??,
question for David, but I guess, also ---- of the Toronto, people in the cast,
people familiar with the city. The city of NY has such a major character in the
novel. Can you talk about the challenges of representing Toronto as NY in this
film, particularly in some of those challenges are repressed simply by how and
where the movie takes place, the space, where Eric does or doesn't go.
DC: Yeah. Well, the book, it's all 47th street.
So 47th street is a fairly anonymus street, somebody said 'yeah,
there aren't even NY landmarks in the movie', well, there aren't in the book
either. And in fact, a lot of the places, actually almost all of them that DD
mentioned in that novel, which he wrote about 10 to 12 years ago are gone.
American town libraries, and all of those places, so if we'd actually shot on
47th street, it still wouldn't have looked like the novel. Also they
use those same parking meter thing, where you get your ticket you know, they're
exactly the same in NY, same brands, same make, same colour, same stickers,
everything. So even that looks like Toronto. Finally once I had decided that
we, that when we were in the limo, we would not see anything except from inside
the perspective of the limo, then you're not seeing a lot, you're not looking
up, you can't see how tall the buildings are orthat kind of thing, and we were using green screen, because our
limo was like a Lego limo, it came apart in 24 pieces, so that we could shoot,
that was all studio, all green screen through the windows, so you were plugging
in NY City, and you would have done that surely in NY as well. I couldn't have
shot that in a real limo, that impossible, couldn't get the camera, couldn't
get the light, all that stuff. So even shooting in NY, it would have looked
pretty much like it did, I have to say. And some of the street stuff that
happens, when you're at the Westend of 47th street, it looks like
6:42, it really does, G Avenue looks like 47th street.
Q18: Egy kérdés David, számára, illetve azok számára is,
akik ismerősek Toronto városában. NY City városának jelentős szerepe van a
regényben. Elmondanád, milyen volt Torontót mint NY ábrázolni, milyen
kihívásokkal járt ez?
DC: Nos, a könyv a 47th utcán játszódik. A 47th
utca egy igen névtelen utca, és igen, volt is valaki, aki azt mondta,
'Nincsenek is NY-i helyek a filmben', de igazság szerint, annak a nagy része,
amiről DD írt a könyvében 10-12 éve, azok már eltűntek. A kisebb könyvtárak,
meg az egyebek, szóval még ha ott is forgattunk volna, akkor se nézett volna ki
úgy, mint a könyvben. Ráadásul még a parkolóórák is ugyanúgy néznek ki, ugyanaz
a márkájuk, a színük, a matricák ahol a jegyet lehet kapni. Tehát még az is
ugyanolyan Torontóban. És miután úgy döntötte, hogy a limóban leszünk, hogy
onnan látunk majd mindent, akkor onnan nem lehet sokat látni, nem nézel
felfelé, nem lehet látni milyen magasak az épületek, meg ilyesmi. Továbbá green
screent is használtunk, és használtuk is volna akkor is, ha NY-ban forgatunk.
Egyébként se tudtam volna egy igazi limuzinban forgatni, az lehetetlen lett
volna, se a kamera nem fért volna be, se a megvilágítás nem működött volna.
Szóval még ha NY-ban forgattunk volna, akkor se lett volna az eredmény sokkal
másabb. Ami meg az utcán történik, a Westend része a 47th utcának
egész olyan, mint a G Avenue.
Q19: Question for RP, I'm M from the R, first, Paul G,
you're looking good.
PG: Thanks a lot, man.
Q: That's your question, M, thank you.
Q19: Nonono, RP, I just wanted to --- for you, your fans
that loved you in Twilight, what do you have to say to them before they go and
see this film, which you're really good in.
RP: I don't know, I mean, I think they'll like it, you know,
you hope that there's something about what you brought to the part in every job
you do, in which people like about and not just , just like your work as in a
totally abstract way, they say like 'I'm a Twilight fan, therefore I like
Twilight, even if I don't like it'. So hopefully they kind of, and I liked the
Twilight script in the same way that I liked this, and so hopefully they'll
appriciate it.
Q19: Kérdés Robert Pattinson számára, de először hadd
mondjam Paul, remekül nézel ki.
PG: Nagyon köszönöm.
Moderátor: Köszönjük a kérdést.
Q19: Nem, nem ez volt az. Robert, a rajongóid számára, akik
nagyon szerettek a Twilight-ban, mit mondanál nekik mielőtt elmennek és
megnézik ezt a filmet, amiben nagyon jó voltál?
RP: Nem tudom, akarom mondani, szerintem tetszeni fog nekik,
az ember reméli, hogy van valami abból, amit beleadott magából minden egyes
munkába, és nem csak olyan absztrakt módon szeretik, mint akik azt mondják,
'Twilight rajongó vagyok, szóval szeretem a Twilight-ot, akkor is ha egyébként
nem'. Szóval remélhetőleg tetszeni fog nekik, és nekem tetszett a Twilight
forgatókönyve csakúgy, mint ez, szóval remélem értékelni fogják.
Q13: Sarah, for you on Cosmopolis, how did
that affect your performance, you're playing against someone, though you're
married to him, you don't know particularily well. So did that help enhance
that understandig of your character or what was your take on it?
SG: Yeah, I think it did, I think when at
first I kind of arrived at our camera test, I thought I was gonna be really
method?? about the whole approach. And I wasn't even gonna talk to Rob and then
I kind of sat down and we were sitting there and I just thought 'I must seem
like a really big jerk if I don't say anything at all', so then I though okay,
now I gotta re-think this whole approach. And so I just tried not to get too
wrapped up into that idea. But yeah, so I think it was really good, that we
didn't have rehearsals, because we aren't supposed to know each other and we
are kind of trying to find each other in the scene, so it worked out to my
benefit.
Q13: Sarah, a Cosmopolis-ban egy olyan
valakivel játszol, akihez bár hozzámentél, mégse tudsz róla szinte semmit.
Segített ez abban, hogy jobban megértsd a karaktert, vagy hogyan közelítetted
meg?
SG: Igen, azt hiszem segített, amikor először
mentünk a kamera-tesztre (van ennek valami rendes neve is), úgy gondoltam, hogy
nagyon módszeres leszek. És nem is akartam beszélni Rob-bal, aztán csak ott
ültünk egymás mellett, és arra gondoltam, hogy biztos nagy ökörnek fog
gondolni, ha nem mondok semmit, szóval akkor arra jutottam, hogy talán át kéne
gondolnom az egész megközelítésemet. És csak próbáltam nem nagyon belemerülni
ebbe az ötletbe. De igen, szerintem nagyon jó volt, hogy nem voltak próbáink,
mert nem ismerhettük egymást, és valamilyen szinten egymást próbáltuk
megtalálni a jelenetekben, szóval ez csak a javamra vált.
Q14: We're gonna get to everyone, just a
second. Kevin, congratulations on the s---. We have spoken a week or so
beforehand on the phone, talking about Edmund Boyd??? and I asked you a little
bit about Cosmopolis, and you were like 'I can't really tell you that much
about it, cause you want people to see it' beforehand, now that the film is
done, what do you hope people take away from it?
K: From this film?
Q: Yeah.
K: Why, you gonna hit me with that question?
Q: Yes, I am.
K: You know, for years to come, we're gonna be
speaking. And I had a very positive kind of image in my had, when I thought
about you, but now...
Q: Okay, let's talk about the --- your
character Warden, maybe
K: What do people gonna walk away with? I
mean, it's a beautiful piece of work, you know, I can only 1:52 on that, and
I'm extremely proud and humble to be a part of David's vision.
Q: You said, you'd started preparing 3 months
before you shot, what sort of preparation did you do?
K: Well it's funny, cause I got a call from my
agent, saying DC wants you to put this thing on tape by Tuesday. And it was
like Friday, and I was like yeah, no problem, I'm a pro, and I looked at it and
I was like 'Aaaahhh no' I'm shooting another movie, myself and my friend Joseph
Cross???, we were doing Citizen Gangs??? at the time. And he had a Steven
Spielberg audition and I had a DC audition, and we got insanely, insanely
obsessed. And we just kept running things back and forward and saying no,
that's wrong, and blablablabla, cut to two weeks later and I felt like I cracked
a code. And that's when I sent it, and I thought I'm too late, and I guess
David thought that I cracked it, and I just saw the movie and I think we did!
And that was fantastic.
DC: No, I do love, it's the thing that happens
now, I mean actors with your netbook???? 3:11 error, whatever you can do a nice
little self audition alone, at home, take your time, do many takes, use
iDirector to see whether nailed it or not, and then you send it to me and I
look and I say it's great, just do that, so then I don't actually have to work
on the set. And I really like that. I liked that Paul did all that work with
PG: Yeah it was nice
DC: That 3:36 person.
Q14: Mindenki sorra kerül, csak egy perc.
Kevin, gratulálok a s-betűs valamihez. A múlt héten beszéltünk a telefonon
Edmund Boyd???-ról, és akkor kérdeztelek egy kicsit a Cosmopolis-ról is, és
akkor azt mondtad, hogy nem mondhatsz sokat a filmről, mert azt akarod, hogy az
emberek megnézzék a filmet, most, hogy már a mozikban van a film, mit remélsz,
mit fognak magukkal vinni belőle az emberek?
K: Ebből a filmből?
Q: Igen.
K: Pont én kapom ezt a kérdést?
Q: Igen, pont te.
K: Tudod, még sok évig fogunk beszélni
egymással. Egy igen pozitív képem volt rólad eddig, de most...
Q: Oké, beszéljünk csak a karakteredről...
K: Mit fognak az emberek magukkal vinni?
Szerintem ez egy gyönyörű munka, itt nem értettem, és nagyon büszke és szerény
vagyok azért, hogy részt vehettem David elképzelésében.
Q: Azt mondtad, hogy 3 hónappal a forgatás
előtt kezdtél felkészülni, miből állt ez?
K: Nos, ez vicces, egyszer csak felhívott az
ügynököm, és azt mondta, hogy DC szeretné, ha felvennéd ezt keddre. És ha jól
emlékszem, péntek volt, és úgy gondoltam, hogy persze, semmi probléma, profi
vagyok, aztán belenéztem, és 'Aaaahhh nem', egy másik filmet forgattam és én és
egy barátom Joseph C, akivel a Citizen Gangs???-et csináltuk akkor. És ő egy
Steven Spielberg meghallgatásra készült, én pedig egy DC meghallgatásra, és
őrült, őrült módon megszállottá váltunk. És csak egyre tovább foglalkoztunk a dologgal,
ötleteltünk, hogy ez nem jó meg blablablabla, aztán két héttel később úgy
gondoltam, hogy sikerült feltörnöm a kódot. És csak akkor küldtem el, de azt
gondoltam, hogy már biztos túl sokat késtem, de valószínűleg David is úgy
gondolta, hogy feltörtem a kódot, és most hogy láttam a filmet, úgy hiszem hogy
sikerült! És ez fantasztikus volt.
DC: Nem, ami azt illeti, nagyon szeretem ezt a
mostani dolgot, hogy a színészek felvehetik a meghallgatást, egyedül, otthon,
nyugodtan, csinálhatnak több felvételt is, használhatják az iDirector-t, hogy
tudják jó volt-e vagy sem, aztán elküldik nekem, én megnézem, és azt mondom,
hogy ez nagyszerű, csináld ezt, és ezt szeretem, mert így nem kell dolgoznom a
forgatáson. És az a sok munka is tetszett, amit Paul csinált
PG: Igen, az jó volt
DC: valamilyen ember, nem értettem
Q15: I'm gonna turn to Bruce, we'll start with
you. I'm Bruce Thomson (talán), I've become intrigued by actors' fear. And I've
heard it for many years from many actors you articulated an interest in why???
and I'm curious how you overcame that panic-attack you felt and what have you
learned from the experience of working with David who allowed you maybe to
enter the character of Eric P without taking all of that panic into the actual
performance?
RP: Yeah, I guess that's kind of my process
now, I have to go through emotions of, I feel like I'm gonna have a
heart-attack for a little while before, but it's something, I know the first
thing with Jay Barrishel??? it didn't help, that I've chosen to completely
remove everything I could actually use to do the scene, without these
completely tented out sunglasses and stuff, and the most plain suit you can
possibly have, I was just stuck in the seat, and then J on top of that was so
scared, he looked he was gonna start crying and both of us absolutely
terrified. But we did a few more takes for that first scene and we did for
later things, but I think David was just being like calm and also just knowing
that someone's watching the monitor, actually watching, cause that's a lot of
the time, when you really start to flounder it's when you get a little, you get
it into your head that someone, noone's really watching. So any direction,
anything at that point, you have no idea of what you're doing, so I'm gonna try
and take it for myself to controll everything. And you can't, because you're no
part of the camera???? and you're trying to picture yourself from outside of
yourself which is impossible, and it becomes an awful experience, but as soon
as you think, it's just a trusting, as soon as you think someone's watching and
you trust their opinion about it, then you can follow what you, you can follow
your instincts and not be detached, I think. Was that an answer to your
question?
Q15: Bruce, veled kezdjük. Bruce Thomson
(talán) vagyok, és nagyon kíváncsivá tett az utóbbi időben az, hogy több
színész több alkalommal is beszélt erről a félelemről, szeretném megkérdezni,
hogy hogy sikerült túllépned a pánikon és mit tanultál abból, hogy Daviddel
dolgoztál, aki megengedte, hogy ezt a pánikot átvidd Eric P megformálásába?
RP: Igen, azt hiszem mostanság ez a
folyamatom, egy csomó érzelmen átmegyek, előtte mintha szívrohamot kaptam
volna, de ez valami, az első alkalommal amit Jay Barrishel-lel??? csináltunk
egyáltalán nem segített, mert úgy döntöttem, hogy mindent kiveszek a
jelenetből, amit egyébként használhattam volna, ezzel a nagy napszemüveggel és
a legegyszerűbb öltönnyel, amiben beleragadtam a székbe, és mindezek tetejébe
Jay majdhogynem sírni kezdett, és mindketten nagyon féltünk. De volt még pár
felvétel az első jelenetről, majd későbbiekről is, és szerintem az, hogy David
olyan nyugodt volt, és tudni azt, hogy valaki nézi a képernyőt, tényleg figyeli
a képernyőt, mert sokszor, ha már nagyon elkezdesz akadozni, akkor azt veszed a
fejedbe, hogy senki nem figyel. Szóval bármilyen utasítás, bármi addig a
pontig, nem tudod, hogy mit csinálsz, akkor megpróbálod átvenni az irányítást,
de azt nem tudod, és megpróbálod elképzelni magadat kívülről, ami lehetetlen,
és egy szörnyű tapasztalattá válik, de amint úgy hiszed, csak bizalom
egyébként, amint érzed, hogy valaki figyel, és megbízol a véleményében, akkor
követheted a megérzéseidet és nem leszel kívülálló. Válasz volt ez a kérdésre?
Q16: And also we have microfones which, just
wait a sec before you actually ask the questions, so yeah, go ahead!
Hi, can you hear me? Rob, itt bemutatkozik, de
nem értettem, there's a lot of parallels between your real life at the
character, i'm wondering what did you bring from your personal experience to
the character, if you brought anything at all?
RP: When we were in Cannes, David, someone
asked that question, and David says, which is a new thing, which I've taken
into my own 6:43, he said, that's a flawed (selejtes, hibás) question.
DC: He said he couldn't answer the question, I
said of course you can answer the question, because it's a very flawed
question. There's nothing actually in his life that is equivalent to this guy,
he's not the same.
RP: I do like saying it though.
DC: And please do.
RP: No explanation.
DC: Carry on.
RP: I mean there is one thing, the
relationship with Kevin, cause it's a very specific relationship with security,
and that's one thing which I kind of had an idea about. But, the others, the
isolation of his is totally different, cause he's not, he's chosen his life.
And there's very little resemblance to reality.
EH: Except the giant rats... that's real.
DC: Because also, remember like the London
Whale, that we've been reading about. Eric is a non-celebrity, deliberately,
he's not a celebrity, he has security only to literally to protect them from
someone who might wanna kill him or kidnap him or something, but not from fans.
He has no fans. And he does everything in the limo, he forces everybody to come
to the limo, he talks about wanting the limo to look identical to other limos,
so he's not, even on the street, amongst limos he's not distinguished himself.
It's like all those financial players we talked about, nobody knows what the
London Whale looks like, and that's part of his power, so it's a completely
different from any celebrity thing.
RP: Are you talking about the literal whale
which come the river – what are you talking about?
DC: The London Whale is the guy who just
traded a couple of billion dollars
RP: I thought you were talking about when the
whale came out the river, because I was like that's the best metaphor for it.
DC: That is what I meant. Forget that other
one.
RP: The baby whale that came out of the
Thames, and got stuck in the Thames and became this like incredible celebrity.
And I was like that's the most beautiful... the baby whale.
DC: That's exactly what I meant, but you know.
Anyway no, the London Whale is a completely different whale, not a beluga
(fehér fogú bálna), yeah, this is just recent, but it's a guy who's done tones
of trading and nobody has, there's no photo of him, nobody knows him and
hetrades billions of dollars, he
destroys economies and all of that stuff, just like Eric Packer. So it's
deliberately quite different, actually. Anyway, there you go.
Q16: Kérek mindenkit, hogy várjátok meg amíg a
mikrofon odaér, mielőtt felteszitek a kérdést.
Hello, hallotok? Rob, itt bemutatkozik, de nem
értettem, sok közös van a te saját és a filmbeli karaktered életében, azt
szeretném megkérdezni, hogy mit vittél át a saját életedből, ha egyáltalán
vittél át valamit is?
RP: Amikor Cannes-ban voltunk, valaki feltette
ezt a kérdést, és David válaszolt rá, ami nekem új volt, de egyből felvettem a
használható dolgok köz, azt válaszolta, hogy ez egy rossz (hibás) kérdés.
DC: Rob azt mondta, hogy nem tudja, mit
válaszoljon erre a kérdésre, én meg mondtam, hogy persze, hogy tudsz
válaszolni, mert ez a kérdés nagyon helytelen. De igazság szerint semmi
azonosság nincs közöttük, ő nem ugyanaz.
RP: Bár szeretem azt mondani.
DC: Tedd is.
RP: Semmi magyarázat.
DC: Csak folytasd.
RP: Van egy dolog, mégpedig a kapcsolata
Kevinnel, mert az egy nagyon jellegzetes kapcsolat a biztonságiakkal, és arról
tudok valamit. De a többi, az elszigeteltsége teljesen más, mert ő nem, ő
magának választotta ezt az életet. És nagyon kevés hasonlósága van az egésznek
a valósághoz.
EH: Kivéve az óriási patkányokat... azok
valósak.
DC: És ott volt a London Whale is (http://en.wikipedia.org/wiki/Bruno_Iksil),
akiről olvashattunk. Eric nem celeb, szándékosan nem az, biztonságiak is azért
vannak körülötte, hogy megvédjék őt egy esetleges támadástól, elrablástól, de nem
rajongóktól. Neki nincsenek rajongói. És mindent a limóban csinál, sőt,
mindenkit arra kényszerít, hogy beszálljon az autóba, beszél arról, hogy nem
akarja, hogy a limuzinja bármiben is különbözzön a többitől, tehát még az
utcán, az autóval sem különbözteti meg magát. Olyan, mint a többi pénzügyi
játékos, akikről már beszéltünk, például senki sem tudja, hogy néz ki a London
Whale, ez az egyik jelentős erőfölénye, szóval teljesen más, mint akármelyik
celeb.
RP: Arról a bálnáról beszélsz, aki a folyóból
jött ki – miről beszélsz?
DC: A London Whale az, aki nemrég több millió
dollárt vesztett el
RP: Azt hittem, hogy arról a bálnáról
beszélsz, aki a folyóban volt, mert úgy voltam vele, hogy ez a leggyönyörűbb
hasonlat.
DC: Arra gondoltam. Felejtsük el a másikat.
RP: A bébi-bálnát, akit a Temzében találtak,
aki megakadt a Temzében, és egy híresség lett belőle. És úgy gondoltam, ez a
leggyönyörűbb... egy bébi-bálna.
DC: Ez pontosan az, amire gondoltam. De
egyébként, a London Whale az egy teljesen másik bálna, nem egy fehér fogú
bálna, nemrég történt, egy fazon, aki több millió dollárt vesztett el a
kereskedésével, és nincs róla kép, senki nem tud semmit róla, mégis több millió
dollárral kereskedik és gazdaságokat dönt össze, pont úgy, mint Eric Packer.
Szóval szándékosan teljesen más. Ennyi.
Q6: And you were very particular with
the actors about saying the lines exactly as they were written, and
one of the things that I've read about you're saying 'If you're doing
a Bob Dylan song, you don't change the words'. So the idea is that
the interpretation of the actor brings to it, like doing like a
Rolling Stone like a samba, instead of in the way that he does, so
you can change the rythms a little bit and that sort of thing, but
the words have to be...
DC: Well, the rythms and the
orchestration sure, everything, that's not just with this screenplay,
I mean in general I don't really want the actors to be screenwriters,
I don't think that's what they, they're not designed for that really,
and you need to design the movie overall, the way C???? did, where
everybody is improvising, and that's understood, and you got actors,
who are used to improvising with each other, that's a whole other
thing. But normally that doesn't work, and I think, basically, I want
them to stick to the script. But within that, there's tons of things
that an actor can bring to it, and a lot of it is choreography, and
of course it's the tone, the t??? (1:02), the pitch, the rythms, the
pauses, everything. A lot of stuff.
Q6: Ragaszkodtál ahhoz, hogy a
színészek pontosan azokat a sorokat mondják, amik a
forgatókönyvben voltak, és még azt is olvastam, többek között,
hogy azt mondtad 'Ha egy Bob Dylan dalt használsz, akkor annak sem
változtatod meg a szövegét'. Tehát az elképzelés az volt, hogy
a színész hozza a saját értelmezésében, mintha egy Rolling
Stones számot raknánk át szamba stílusba, tulajdonképpen itt
fogalmam sincs, hogy mit akart kihozni az egészből, szóval a
ritmust meg lehet változtatni egy kicsit, meg ilyenek, de a
szavaknak...
DC: Nos, a ritmus és a hangszerelést
hogyne, mindent, és ez nem csak ennél a forgatókönyvnél van így,
hanem általában, nem akarom, hogy a színészek legyenek a
forgatókönyvírók, nem hiszem ugyanis, hogy erre vannak kitalálva,
te vagy az (a rendező), aki összerakja a filmet, és ahogy valami
C betűs csinálta, ahol mindenki improvizált, de ott ezt is várják
el, és olyan színészek vannak, akik hozzászoktak az egymással
való improvizáláshoz, az egy teljesen más helyzet. De általában
az nem működik, és igazság szerint azt akarom, hogy maradjanak a
forgatókönyv mellett. De azon belül rengeteg minden van, amit egy
színész hozzátehet, és nagy része koreográfia, aztán ott van a
tónus, a t-betűs valami, a hanglejtés, a ritmus, a szünetek,
minden. Sok minden.
Q7: Robert, you said that your
preparation for this film was spending two weeks in your hotel room
worrying. And then, before camera, before the camera rolled, you went
to DC's house for a pre-chat. What sort of things did he tell you to
try and put your mind at ease?
RP: Told me to stop worrying. And, what
did you say? I think you heard me in a very obvious 1:37 troughs and
panic attack, I think you were just locating me. But, I think you
just said, you know, when we started shooting, what will be will be,
I mean, and that's, it's a really difficult way, cause I mean, it's
what I keep thinking, actors have got to such a, the job of acting
now is, people are interpreted to be, you got to analyse, you got to
be a psycoanalyst as well, but that's just from the '50-s, before
that actors only ever thought about the voice, the face and
movements, and your job wasn't called upon, and so like, you read
DeLillo, and I'm not a post-modernist scholar or anything, I'm not
gonna come up with
DC: Your agent said you were.
Q7: Robert, azt mondtad, hogy a
felkészülés erre a filmre annyiból állt, hogy két hétig
aggódtál a hotelszobádban. És mielőtt elkezdődött volna a
forgatás, elmentél David Cronenberg házába, egy előzetes
beszélgetésre. Mit mondott, miket próbálj ki, és hogyan nyugtasd
meg magad?
RP: (itt szinte Cronenberg-hez beszél)
Azt mondtad, hogy ne aggódjak. És mit is mondtál még? Azt hiszem,
nagyon is nyilvánvalóan pánikoltam, és te csak helyre tettél
engem. De, azt hiszem most mondtad, amikor elkezdünk forgatni, hogy
lesz ami lesz, és nagyon nehéz mód, akarom mondani, azt gondolom,
hogy a színészkedés manapság abból áll, hogy elemezni kell,
egész lélekelemzőnek kell lenni, de ez csak az '50-es években
kezdődött, azelőtt a színészek csak a hangra, az arcra és a
mozdulatokra figyeltek, és aztán elolvasod DeLillo-t, és én nem
vagyok egy poszt-modernista, tudós, vagy ilyesmi, nem fogok előállni
DC: Az ügynököd azt mondta, hogy az
vagy.
RP: So I'm sitting there, thinking
like, can I come up with an interpretation of DeLillo that's
completely original, in 2 weeks, it's literally like completely
ridiculous. But there's something about the construction in his
writing that's so easy, you don't need to add anything to it, and I
think that's what you just encouraged me to do. There were no
re-writes in the script. And normally that's the first thing you're
thinking about as an actor, is that normally the script is shit, and
there's no fundation to stand on the first place. And you're so used
to just changing the whole time, every single movie, but with this
once you suddenly get to the idea you think, we're not changing any
of the script, the script is fine. It's you is the problem. At least
you know one thing.
RP: Szóval csak ültem ott, azt
gondoltam, hogy elő tudok-e állni egyféle tolmácsolásával
DeLillo könyvéből, az írásának a szerkezetéről, ami könnyű,
nem kell hozzáadni semmit, és úgy gondolom, ez volt az, ami
biztatott. Nem voltak átírások a forgatókönyvben. És
színészként általában arra gondolsz először, hogy a
forgatókönyv szar, nincs semmilyen alapja, amire támaszkodni
lehet. És annyira hozzászokik az ember a folyamatos
változtatásokhoz, minden egyes filmnél, de ennél egyszer csak
hirtelen leesik, hogy nem lesz változtatás a forgatókönyvben,
azzal nincs semmi baj. Te vagy a probléma. Legalább már egy dolgot
tudsz.
DC: The key to it all actually is, as
is often the case is, is within the script itself. And just when the
doctor says to Eric, when he says 'What are gonna do about this
thing?', he says, 'Let it express itself'. And that's how I felt
about the screenplay, just let it express itself, it will organicly
come out, even for Emily, who's by the way, who's audition was
fantastic, and it was dead on, and I really enjoyed
EH: You could have just cut that into
the movie.
DC: Well, I actually, in the latest
version I have. It's a little greeny??? 04:03, cause you shot it with
your iPad, but. No, it's just, wow, the audition is perfect, just do
that, you know, why mess with it, if it's great, why mess with it?
And as I say, it should grow organicly out of the script.
DC: A kulcspont, ahogy szinte mindig,
az maga a forgatókönyv. Csakúgy, mint amikor az orvos azt mondja
Ericnek, 'Mit kezdünk ezzel?' amire ő azt válaszolja, 'Hagyjuk,
hadd fejlődjön ki'. És így éreztem a forgatókönyvvel
kapcsolatban is, hagyjuk, amíg magától kifejlődik, hogy
egységessé váljon, még Emily számára is, aki nem mellesleg
fantasztikusan produkált a meghallgatáson, pontosan megfogta a
dolgot, nagyon élveztem
EH: Elég lett volna azt bevágni a
filmbe.
DC: Nos, a legutóbbi változatba az
került bele. Kicsit zöldes??, mert elvégre az iPad-odon vetted
fel, de. Nem, tényleg, wow, tökéletes volt a meghallgatás, csak
csináld így, minek változtassunk azon, amin nem kell, ha egyszer
nagyszerű? És ahogy mondom, magából kell kifejlődnie az
egésznek, a forgatókönyvből.
Q8: And you also talked a great deal
about camera placement. And how that helped shape the performance.
Can you explain a little bit for people who aren't in front of the
camera, professionally what that means to you?
DC: Well, yeah, it's, well, if you're
close to a face and what angle you are, how it's lit, really affects
the impact of what is being said, on the audience, and than also,
it's fun to use a wide-angled really close, and that kind of
intimidates the actor and that's good. And they can't see anything
else, they can't even see the person they're talking to. So that puts
them into a really weird space. I like doing that.
Q8: És sokat beszéltél a kamera
elhelyezésről is. És hogy az hogyan segítette a játékot.
Beszélnél egy kicsit arról, azok számára, akik nem a kamera
előtt vannak, hogy szakmailag mit jelent ez számodra?
DC: Nos, igen, ha közel van az arc,
akkor nagyon fontos, hogy milyen szögből, milyen fények mellett
veszed fel, mert mindennek lényeges hatása van az összképre és a
közönségre, és emellett jó móka nagyon közel menni, mert az
kissé megfélemlíti a színészeket, és az jó. És ők se látnak
semmi mást, még azt se, akihez éppen beszélnek. Szóval ez így
egy nagyon érdekes helyre viszi őket. Amit szeretek.
Q9: Robert, did you find that to be
true?
RP: Yeah, definitely some of the stuff
in the limo, having the camera at the end of a crane 5:13, I think
what you're normally trying to do is trying connect to whoever is
looking through the camera. Cause it's just so much easier to
interpret like there's an actual eyeball there, rather than just an
object, but because it was so far away, there was a remote control at
the end of the crane, you kind of get used to the idea of having this
relationship with the machine, and you separate the, if there was any
kind of human, what so ever, watching. And after a while it's really
fun, that you kind of, I like not being able to see anything
apart/above the camera, especially when it's so dark, you can't even
see where the camera was. And it looks kind of funny as well. It
doesn't look like a normal film camera. But yeah, it definitely
changes, and also the way the camera moved, it wasn't just like a
normal, there wasn't anything organic about the pan/pen??? 6:09 of
anything, just it was old, like that clockwork, which does change
your performance.
DC: Also I used a little Apple program,
called iDirector, which just, a little green light goes on if it's
okay, and a red light if you need to do another take. It's pretty
straight forward, you could all use it.
Q9: Robert, igaznak találod ezt?
RP: Igen, teljes mértékben, néhány
részt, amit a limóban vettünk fel, az, hogy a kamera az állvány
végén volt. Szerintem amit általában csinál az ember az az, hogy
kapcsolódni próbál azzal, aki a kamerán át néz. Mert úgy
egyszerűen sokkal könnyebb játszani, ha egy tényleges szemgolyó
van a túloldalon egy tárgy helyett, de mivel igen messze volt, és
volt hozzá egy távkapcsoló is, hozzászokik az ember, és egyfajta
kapcsolatot teremt a géppel, és elkülöníted, nem számít, hogy
ki nézi. És egy idő után már jó szórakozás, tulajdonképpen
tetszett, hogy nem láttam semmit a kamerán kívül, főleg amikor
sötét volt, akkor magát a kamerát se lehetett látni. És
viccesen is néz ki. Nem úgy, mint egy normál filmkamera. De igen,
megváltoztatja, és azt is, ahogy a kamera mozog, máshogy volt az
egész, semmi nagyon új, a régi szerkezet, ami viszont
megváltoztatja a játékot.
DC: Emellett használtam egy kis Apple
programot, amit iDirector-nak hívnak, amin egy kis zöld lámpa
villan fel ha jó volt a felvétel, és piros ha nem, ha kell még
egy felvétel. Elég egyértelmű, önök is használhatják.
Q10: Paul, you were shooting two movies
at the same time, can you tell me a little bit about how you juggle
(zsonglőrködik, bűvészkedik) a really memorable, intense, strange
role like Beno, with another film at the same time, doing them
simultaneously? In different countries? You were flying back and
forth?
PG: Yes.
DC: He did get confused a lot.
PG: I got confused. Fortunately the
other movie was not terribly demanding, I mean, it was a musical that
I was doing, and I didn't have to sing or dance or anything like
that, I just had to show up and crack jokes and things like that. I
was a little bit pissed off, that I had to do both at the same time,
it wasn't supposed to happen that way. I was paniced about it, I
mean, this thing was intimidating. The lenght of it and the language
and stuff, and so I was bothering everybody I could on this other
movie to read this thing with me. And I was fortunately M??? 07:38,
had a great Rob Pattinson, she was fantastic, I was very disappointed
when I actually got here and it was Rob, but she, God bless her, she
read that thing with me over and over and over and over again,
because I just needed to feel that security. But it was actually kind
of great, to collect out of one thing into the other. It was
fantastic.
Q10: Paul, te két filmet forgattál
egyszerre, beszélnél egy kicsit erről, hogy hogyan bűvészkedted
össze ezeket az emlékezetes, erős, furcsa szerepet, mint Beno, és
a másik filmet? Különböző országokban, ráadásul. Repültél
oda-vissza?
PG: Igen.
DC: Sokszor összekeverte a kettőt.
PG: Sokszor bizony. Szerencsére a
másik film nem volt olyan borzasztóan megerőltető. Egy musical
volt, ahol nem kellett se énekelnem, se táncolnom, csak megjelennem
és viccelődnöm, meg ilyenek. Egy kicsit kiakasztott, hogy
egyszerre kellett a kettőt csinálnom, eredetileg nem így lett
volna,. Eléggé pánikoltam is miatta, mert ez igen megfélemlítő
volt. A hossza az egésznek meg a nyelvezete, szóval akit csak
értem, azt zargattam a másik film forgatásán, hogy olvasson
velem. És szerencsére M (valami színésznő) nagyszerű Rob
Pattinson volt, fantasztikus volt, nagyon csalódott voltam, amikor
végül a forgatáson Rob volt ott, de ő, hála érte, mert újra
meg újra meg újra átolvasta velem az egészet, amire szükségem
is volt, hogy egyfajta biztonságot adjon. De egyébként jó volt,
kivenni dolgokat az egyikből és átrakni a másikba. Fantasztikus
volt.
Q11: So it was in one shot and one go,
did you shoot part, leave and then come back?
PG: Oh nonono, we shot the whole thing,
it was like a whole separate movie, we had I think 6 days blocked out
to shoot it. And shot it in 3, or something like that, so nonono, we
just kind of broke the scene up in big sections, and we didn't work,
you know, it was very reasonable, we didn't tire ourselfs out, it was
wonderful having all that time. So we just kind of worked these big
chunks of it, and it was not just like a play, it was all these many
plays within a play, it's section of it felt like, Jesus Christ, was
that five pages? And now we gotta do another 5 pages, so it was
intense.
Q11: Szóval csak egy felvétel volt,
egy alkalommal, aztán elmentél majd visszajöttél?
PG: Oh nemnemnem, egybe forgattuk az
egészet, mintha tényleg egy külön film lett volna, ha jól
emlékszem 6 napunk volt rá. Aztán olyan 3 nap alatt végeztünk
vele, szóval nem, csak szétszabdaltuk a jelenetet kisebb részekre,
szóval nagyon ésszerűen dolgoztunk, nem fárasztottuk ki magunkat,
nagyszerű volt ennyi idővel rendelkezni. Olyan volt, mintha egy
nagy színműben több kisebb színdarab lett volna, amikor vége
lett egy résznek, az olyan volt, hogy jé, ez már 5 oldal volt?
Aztán volt még 5 oldal amit meg kellett csinálni, szóval elég
kemény volt.
Q12: Beno's interesting, because -
PG: Yes.
Q: Thank you for agreeing with me. I
find him interesting, because I think that he is, in some way he is
the everyman of the piece. He's certainly part of the 99%, there's
RP's character, Eric Packer who is very verified in his place, and
there's Beno, who represents an extreme version of the rest of us.
And I thought there was an interesting take on it, tell me a little
bit about the prop, other than reading the scene with M??? (már
rájöttem, vmi színésznő) 09:21
PG: That's all indeed true, I didn't
look at it that way, actually, I can look at it that way objectively,
now, or before I started working on it. But in a lot of ways I had to
kind of actually just figure out exactly, you know, there's a lot of
history I have in my own mind about him. And so I had to sort of, to
connect things up I did have to really make a sort of detailed, I
don't often do this, a detailed story in my head to follow through
with it. But it seemed to me, like the basic thing I hooked into was
that kind of, I suppose, if you think about people who become
obsessed with somebody else, I mean, I'm kind of in love with him.
And there's a kind of strange love, that's so strong, I hate him. I
can't stand how much he's made me need him and love him. And I have
to kill him, so it's that kind of thing that seemed like the
essential conflict for the guy. And so beyond the fact that he
represents the 99%, it was a guy who's gone crazy in his love for
this person, that he feels is gonna save him somehow.
Q12: Beno érdekes, mert -
PG: Igen.
Q: Köszönöm, hogy egyet értesz
velem. Azért találom érdekesnek, mert szerintem ő képviseli az
embert a filmben. Természetesen részese a 99%-nak, ott van RP
karaktere, Eric Packer, aki biztosan van a helyén, és ott van Beno,
aki az extrém oldalunkat képviseli. Ezt érdekesnek találtam,
mesélj egy kicsit a felkészülésről, azon kívül, hogy olvastál
a színésznővel, akinek a nevét továbbra se tudom.
PG: Ez mind valóban igaz, bár eddig
még nem néztem rá így, most már tudok rá tárgyilagosan
tekinteni, de mielőtt dolgoztunk rajta, nem. De inkább arra
összpontosítottam, hogy rengeteg történet van a fejemben róla
(Eric-ről). És össze kellett kapcsolnom a dolgokat, egy igen
részletes történetet kellett megalkotnom a fejemben, olyat, amit
általában nem csinálok, de itt kellett, hogy követni lehessen a
történést. De az alapdolog, szerintem az volt, ahogy az emberek
megszállottjává válnak másoknak, elvégre szeretem ezt az embert
(Eric-et). És ez egy furcsa szerelem, ami annyira erős, hogy már
utálom is őt. Ki nem állhatom, hogy mennyire szükségem van rá
és mennyire szeretem. És meg kell ölnöm, és ez tűnt az alapvető
mozgatórugónak. Szóval azon túl, hogy ő képviseli a 99%-ot, ez
egy olyan fickó volt, aki őrülten szerelmes ebben az emberbe,
akiről azt hiszi, hogy valahogy meg fogja menteni.
DC: Just to say something about
representing and symbolizing, I've said this a lot, but I'll say it
again, you don't really ask an actor to play a symbol, you know what
I mean, you don't say, you represent, you are the symbol of let's say
Wall Street, you're American Capitalism, cause, how do you play that?
You can't do that. And so it's only after the fact that you can start
to assign these things and analyse them that way, but on the set,
nobody, we don't talk about stuff. Emily what did you represent? Will
you tell me now, finally, was it joking?
EH: Yuan, yuan, I don't look that up.
DC: I thought it was jogging. Okay, I
have to re-shoot. Anyway, just that sort of thing, and it's funny,
because the whole Wall Street occupy, Wall Street movement has been
pointed out is really not anti-capitalist at all, it's really
pro-capitalist, it's just saying I want yen on the action, and in a
way Beno was really the same, there are no anti-capitalists in the
movie in fact, even though you might think it's an anti-capitalist
screed???? on some level. Beno too loves the bet, he loved working
with Eric, it was just when he got excluded, because Eric was just
too fast and too micro-timed.
PG: It's like he says, everybody's 10
seconds away from being rich as hell, that's but this guy would love
to jump those 10 second and be rich as hell.
DC: So the symbolism thing is tricky.
DC: Csak hogy mondjak valamit erről a
képviselésről és szimbolizálásról, már sokszor mondtam, de
most újra elmondom, hogy egy színészt nem arra kér az ember, hogy
egy szimbólumot játsszon el, például nem mondod azt neki, hogy
akkor most te vagy a Wall Street, vagy az Amerikai Kapitalizmus, mert
hogyan játssza el azt? Azt nem lehet eljátszani. És csak ezután
lehet elkezdeni elemezni és ráruházni a tulajdonságokat, de a
forgatáson senki, nem beszélünk ilyen dolgokról. Emily, te mit
képviselsz? Most már elmondhatnád, így a végén. A kocogást?
EH: Yuan, yuan, de annak nem néztem
utána.
DC: Azt hittem, a kocogás volt az.
Oké, újra kell forgatnom. És egyébként, a Wall Street-i
zavargásokról is ki lett mutatva, hogy azok nem a kapitalizmus
ellen voltak, sőt, nagyon is mellette, csak annyi, hogy a yen-t is
be akarták vonni, és Beno is ilyen volt a filmben, sőt, nincsenek
antikapitalisták a filmben egyáltalán, bár lehet hogy úgy
gondolják, ez egy hosszú antikapitalista történet valamilyen
szinten. Beno szeretett tőzsdézni (?), szeretett Eric-kel dolgozni,
csak akkor, amikor kizárták, mert Eric túl gyors és mikro-időn
belül gondolkodott, akkor fordult ellene.
PG: Ahogy mondja is, mindenki 10
másodpercre van attól, hogy piszkosul gazdag legyen, ugyanakkor ez
a srác át akarja ugrani azt a 10 másodpercet, és úgy akar
piszkosul gazdag lenni.