Költözés

A blogger új irányelvei miatt, ha netán bezárják a blogot - ami elképzelhető egyik-másik videó, ileltve kép miatt, a blogot átköltöztettem a wordpressre
https://twmmyforditasai.wordpress.com/
címre.

2011. június 28., kedd

WFE Press Barcelona



Transcript:

Q: Did you accept this role in order to move away of the whole vampire thing that you've been related to the last few years? Was that one of the criterias that led you to choose this role?
RP: No, no, I've never really... I don't really try to fight against the stuff I've done before, but I just think, I choose jobs instinct and the script and ... it just felt like the right thing to do, I felt like a new character, and it seemed like a really interesting world.
Q: After your experience working on this film about a circus, which discipline within the circus would you like to do? What would you be interested in?
RP: What I always found courious, I think ... in the '30-ies has done so many travelling circuses competing each other, it's just how they did all the marketing for them, I found that really interesting, you know, just making everything up, like an 800 pound woman, how do you make your show seem like the most spectacular show of all the shows. Basically, it's kind of getting things from the same pot. I think that'd be really interesting. I don't think I'd be qualified for any shape for any other show in the circus. Maybe sell tickets.
Q: Did it feel good to say goodbye to Edward Cullen in this movie?
RP: Yeah, I guess so, but I mean, I was doing the last one for a long time and I realised when I do things like WfE it's kind of how many shields you have to have over a couple of movies, you know, the contact, the make-up and everything. I assume you take it off everything a lot easier, you can just freely react to things. That's strange, just being a normal actor. Playing a human being is a lot easier, a kind of relief.
Q: In WfE you have to hide your relationship with Marlena. Have you ever had to hide a relationship in your real life?
RP: No, not really... maybe the relationship with Krist -oph, I keep hiding.
Q: ???
RP: No, I think as soon as you start hiding stuff, you're not having a relationship. So I think I'd ever have that. Really.
Q: How do you feel being always the handsome guy on your films?
RP: It's funny, I only ever got past this „the handsome guy” after Twilight, before that, I never got virtual... it's always funny, you know, when you look at renessaince paintings, with larger women, and stuff, it's like the same thing, the world turns and suddenly people say, like, „today, from this point on, you are going to be attractive”. It's like, okay, I mean, never before Twilight I got cast in a really important film, never even got close to be in the big black box. I'm so humble.
Q: ???
RP: If people think I'm doing the good-looking guy roles, they're not necessarily what they are supposed to be. The jealous say No matter what shall be you keep playing the good looking guy role. And it's like, I'm not attending to.
Q: He's playing .. and he's just a good looking guy.
?: No.
Q: This film is a classic melodrama. What led you to choose the role?
RP: I think the period is always really intriguing, for some reason, I feel quite mis..., I don't know why, I have no idea, but I think a lot of people do this. I think one of the main reasons is classicism in a fact that it isn't made as movies are made nowadays and that's kind of one of the reasons why I wanted to do it, the script really did stand out, and it felt like, I haven't seen a movie like this in a long time, so I liked the idea of representing, kind of, original things
Q: At the end of the movie, your character is able to find the love of his life and to settle down and have children... This is something you dream for yourself? Would you like to have a family and children in your real life in the future?
RP: I've always liked the idea of, like, when I'm unemployable for a few years, like, just marrying a rich girl and doing tennis lessons, having gourmet lunch with my fans, ahving a little baby on those pouches on the front, going to the tanning bed, that's kind of a dream of what my life would be. It will be.
Q: Is it difficult not to be Edward Cullen?
RP: Not particularly. I played him quite a lot, so it's like... as soon as you get to another movie, you want to quickly move on to the next. So, yeah, I've never been one of those people who gets really, like a part stays with them for too long afterwards, that's never happened to me. As soon as pretty much on the last day, I'm always terrified of reshooting.

Fordítás

K: Azért vállaltad el ezt a szerepet, hogy elszakadj az egész vámpíros dologtól, amihez a neved kapcsolódott az elmúlt pár évben? Ez is egyike volt a szempontoknak, amikor kiválasztottad ezt a szerepet?
RP: Nem, nem... én igazából sosem próbálok küzdeni azok ellen a dolgok ellen, amit már csináltam, de úgy gondolom, hogy ösztönből választom ki a szerepeket, és sokszor a forgatókönyv alapján. Most is úgy ítéltem, ez a helyes szerep, amit elvállalhatok, új szereplőnek éreztem magam egy nagyon érdekes világban.
K: Azután, hogy egy cirkuszról szóló filmben szerepeltél, melyik cirkuszi látványosságot csinálnád te szívesen? Mi érdekel közülük?
RP: Amit mindig is érdekesnek találtam az az volt, hogy a harmincas években annyi vándorcirkusz járta az országot, versengve egymással, szóval, hogy hogyan csinálták meg maguknak a reklámot. Ezt tartom nagyon érdekesnek, hogy miként találtak ki dolgokat, mint a három mázsás nő, és hogy hogyan akarták elérni, hogy az ő produkciójuk tűnjön a legelképesztőbbnek mind közül. Úgy, hogy alapvetően ugyanabból az anyagból dolgoztak. Ez egészen érdekes lenne, de nem hiszem, hogy amúgy bármilyen dologra képes lennék, amit a cirkuszban csinálnak. Talán jegyet tudnék eladni.
K: Jó érzés volt elbúcsúzni Edward Cullentől erre a filmre?
RP: Igen, úgy érzem. Már hosszú ideje játszom azt a szerepet, és rájöttem, hogy amikor olyan filmekben lehetek, mint a Vizet az elefántnak, akkor kiderül, mennyi pajzsot növeszt az ember néhány film során. Ilyen akár a kontaktlencse is, és a smink és minden. Úgy érzem, hogy mindent könnyedebben tudok felfogni és szabadon tudok reagálni dolgokra. Érdekes dolog, mert csak úgy kell csinálni, mint egy normális színésznek. Egy emberi lényt sokkal könnyebb eljátszani, szinte kész megváltás.
K: A Vizet az elefántnak-ban el kell rejtened a kapcsolatodat Marlenával. A valóságban volt már ilyesmire példa?
RP: Nem, nem hiszem... hacsak nem a Krist-ophal való kapcsolatom. Azt mindig titkolom.
K: (érthetetlen)
RP: Nem. Úgy gondolom, ha az ember ezen a téren rejtegetni kezd dolgokat, akkor már az nem is egy kapcsolat. Szóval, nem hiszem, hogy valaha ezt tenném. Komolyan.
K: Hogy érzed magad, hogy mindig te vagy a jóképű alak a filmjeidben?
RP: Vicces, csak az Alkonyat-filmek után kerültem bele ebbe a „jóképű srác”-skatulyába. Azelőtt soha, egyetlen alkalommal sem. Nagyon érdekes, mint amikor valaki ránéz ezekre a reneszánsz képekre, a nagyocska nőkkel, hasonló ez a dolog is, a világ változik, és egyszer csak az emberek elkezdik mondani: „mától fogva téged vonzónak nevezünk ki”. Úgy értem, az Alkonyat előtt valóban nem figyeltek fel rám, nem válogattak be igazán komoly filmekbe, még csak közel sem lehettem a nagy fekete dobozhoz. Olyan szerény vagyok.
K: (érthetetlen)
RP: Ha az emberek úgy gondolják, hogy én vagyok az, akinek a jóképű szerepeket kell csinálnom, azok a szerepek nem feltétlen indultak jóképűnek. Az irigy Christoph mondja, hogy mindegy, mi lesz, te fogod játszani a vonzó srácot benne. Ilyenkor nem figyelek oda rá.
K: Ő is játszik a filmben, és ő is egy jóképű srác.
CW: Nem, nem.
K: Ez a film egy klasszikus melodráma. Mi vett rá, hogy elvállald a szerepet?
RP: Úgy érzem, hogy maga a korszak valamiért nagyon különleges. Nem tudom, miért, de szerintem ez sokaknak egy kimaradt jelenet a történelemből. Az egyik fő ok az volt arra, hogy elvállaljam, hogy ezt a filmet nem úgy készítették, mint mostanában a filmeket, és ezért nagyon szerettem volna benne lenni. A forgatókönyv is egészen kiemelkedő volt és úgy éreztem, hogy ilyen film nem készült már hosszú ideje. Megtetszett, hogy képviselhetem azt az... eredeti világot.
K: A film végén, a szereplő megtalálja élete szerelmét, letelepül és gyerekei lesznek... Ilyesmiről álmodsz saját magadnak is? Szeretnél egy családot a jövőben a valódi életedben?
RP: Mindig is tetszett annak a gondolata, hogy pár évig alkalmazhatatlanná válok, például úgy, hogy elveszek egy gazdag lányt és teniszórákra járok, drága ebédeket költök el a rajongóimmal, és egy kis, bepólyált babát dajkálok, elmegyek a szoláriumba. Ez egyfajta álombeli élet. És ilyen életem lesz.
K: Nehéz nem Edward Cullennek lenni?
RP: Nem különösebben. Sokat játszottam már őt, így ez olyan, mintha... amikor eljutunk az egyik filmhez [Alkonyat-sorozat – a ford.], akkor máris tovább akarok lendülni a következőre. Sosem voltam olyan színész, akivel túl sokáig együtt marad az általa játszott szerep. Minden forgatás utolsó napján már előre rettegek az újrafelvételre váró jelenetektől.
 -Szórád András -

Több oldalon kérdezték egymástól a kopmmnetelők, hogy Kristenről beszél-e. Egyes helyeken azt írták, Kristennel kezdte és közben módosított Christophe-ra. Én, bevallom nem értem, Andris egyértelműen Kristennek írta. Ha valaki teljesen jól hallja,  hát segítsen ki bennünket


2011. június 7., kedd

Rob kis beszéde Reese díjátadóján


Mivel a technika ördöngös, ezért most kapjátok az mtv-s videót, de a fordítás a youtube-os változat alapján készült és azon nincs a Patrick Dempsey szövege, meg a Chelsea-é sem.... Maradt Rob. Mindenesetre az elején azon vacakolnak, hogy Rob rögtönzött beszédet kellene mondjon, ehhez képest előhúzott rágott papírokat.

The first bit's boring. Reese, it's an honour tonight to present you with this award. I don't know if everyone knows, but I did my first movie with you, it was called Vanity Fair, and you played my mother... what I layed to learn, though, is you are directly responsible for cutting my part of movie out. This is the truth. Seven years later, we worked together on a movie called Water for Elephants, and this time you played my lover. I didn't cut you out. But I did fuck you. I just realised I missed the crucial part of that joke, I can't read my own writing. Reese had ... off my friends??? seven girls can wear girdles, but they can't talk about it. No one got that. Tequila is like a Lay's potato chip, you can't just have one. And it is possible to be 33 percent lesbian. Not mentioning any names. Reese, working with you twice and not getting cut out once was a special experience, with this one thing I would take with me was this: as you get older, you realise, it's not always a bad thing to have sexual chemistry with your mother. Congratuations.

Az eleje kicsit unalmas. Reese, megtiszteltetés számomra, hogy ma este én adhatom át neked ezt a díjat. Nem tudom, hogy tudja-e valaki, de az első filmemben már játszottam veled, az a film a Vanity Fair volt, és az anyámat alakítottad... és később tudtam meg, hogy te közvetlenül felelős voltál azért, hogy az én részemet egy az egyben kivágják a filmből. Ez az igazság. Hét évvel később együtt dolgoztunk egy filmen, a Vizet az elefántnak-on, és ezúttal a szeretőmet játszottad. Nem vágtalak ki. Viszont lefektettelek. Most jöttem rá, hogy pont kihagytam a vicces részeket, mert már a saját írásomat sem tudom elolvasni. Hét lány viselhet övet, de nem beszélhetnek róla...Ezt senki nem értette. A tequila olyan, mint a chips, nem elég belőle egyetlen. És lehetséges 33%-ig leszbikusnak lenni, neveket nem mondanék. Reese, kétszer is együtt dolgozni veled, és csak egyszer kivágva lenni nagyon különleges élmény volt, és egy dolgot megjegyzek magamnak: ahogy egyre öregebb leszel, rájössz, hogy nem mindig rossz dolog, ha szexuálisan vonzódsz az anyádhoz. Gratulálok.