Times, Catherine Hardwick riport 2009-ből

As New Moon mania kicks into full gear, TIME spoke to the woman who helped launch the global phenomenon: Twilight director Catherine Hardwicke. Hardwicke took on the challenge of bringing Stephenie Meyer's best-selling novel to the big screen and putting a face to its beloved characters. Selections from her conversation with TIME follow, including her recollections of creating a monster and casting a hunky vampire.
TIME: You directed Nativity Story and Twilight, based on very popular books. So which is a bigger — Twilight or the Bible?
Hardwicke: (laughing) Probably Twilight. I know it seems strange, but at the time it didn't seem that big at all. We knew there was a passionate group of people that loved it. When I took it on it was much, much smaller. At the time [Summit execs] were saying, There might just be 400 girls in Salt Lake City blogging about this — we don't know how big this audience actually is.

A big ingredient of the success are the lead actors. Talk about casting Robert Pattinson.
The Edward character, I had no idea who that was going to be. For him, the bar is so high. He had to be drop-dead gorgeous and a great actor. I met all of these guys I felt were quite good. [But] they didn't seem to have that special other quality that they were alive for 105 years and they had gone through all the things that Edward had gone through.
When I talked to [Pattinson] on the phone in London, at the time he was — as he likes to say — unemployable. He was in between gigs and broke. He took the risk to fly over on his own dime and stay on his agent's couch. She called and said, Be honest, do you really not have your Edward? I don't want to bring him over here for nothing. I said, To be honest I don't have it. And I cannot cast Rob without meeting the person and seeing how he works with Kristen [Stewart]. This is all about chemistry.

You made the final casting decision after seeing all the candidates at your house.
When I do the casting at that point, to find the chemistry between two actors. I have them come over to my house in Venice. I don't like the sterility of the casting office. I like to really workshop things. No producers, no agents. All the four actors came to my house and we did a bunch of scenes.
So Rob and Kristen and the other three candidates all had to do the kissing scene on my bed. When Rob and Kristen met, all of us could tell there was a very strong chemistry there. You know just electricity. It was radical. And then we did the kissing scene about three times. It was very intense. The actors came one at a time, but when everyone was gone Kristen was like, you have to cast Rob. I told her, I have to look at it on tape. I need to make sure it translates, not just the vibes in the room. And we edited, looked at it the next day and said, yah, it has to be Rob.
So where is this mattress, in the Smithsonian?
I still sleep on it every night. It's been the beginning of several cool films. There are a lot of good vibes on it.
There's always going to be a backlash, no matter who you choose.
When Rob was announced people had a meltdown on the Internet. People said horrible things all over. There were a few pictures of him by the paparazzi that were in London, walking out of a club, not having shaved, looking like a slob. I said to Rob, As soon as we get your look down and get your photos out I know you're going to be good. You just have to have faith. This happens to a lot of actors. One day he came to me and said, I got this email forwarded to me about how revolting I am. I said, Rob, you cannot read these things. Don't torture yourself. And he said, I didn't. My mother forwarded that to me.
How did you bottle the passion? Or did you?
That's the tricky thing. As the director you cannot control what people do after hours or in their trailers or on break. Why would you want to? But you can't. There were emotional roller coasters going on between various cast members the whole time. So that's pretty wild. You have this hot, young cute sexy cast and you're out of town at hotels. It's going to happen. How do you keep people focused on the work so that nothing else gets in the way. That's the trick. Rob and Kristen and all the cast members wanted to do a good job. This was a cool opportunity.
The chemistry was paramount between Rob and Kristen.
The fact that they were both so tied to each other in a way, or drawn to each other — it was a magnetic pull. I felt like if that could be sustained during the whole shooting of the film. If I could find a way to get that to the screen it would be explosive. That's the challenge.
You don't know what people are going to go through. Yes I told Rob, Don't even think about having a romance with her after I cast him. She's under 18. You will be arrested. We don't want to lose this great thing. And of course her boyfriend at the time is a great friend of mine. I didn't want to be responsible for anything like that which ultimately, of course, happened. But anyway it was extremely intense right away.
I told him he has to start immediately with the trainer and work out. And get back some muscle tone. He's a Brit and they hit the pubs all the time. They don't look too kindly to gyms. And he did work out with a trainer. He was very diligent. If they did four hours of work, he would do an extra hour on his own. I was like, Rob your body wants to exercise; your muscles want to be used.
Of course we look at it and now we know he's the most beautiful man on the planet. It seems unbelievable now.
How long will this Twilight passion last?
Who knows if Stephenie will write a fifth one? I cannot predict that. So there are two more movies in the can and the fourth one. It touched so many people. This is the first love of so many little girls I have met. The first time they ever had a crush. Edward will always be their first love. They are going to be 80-year-old women in the future that will remember Rob, love Edward Cullen, and remember Twilight. That's kind of awesome.

Vagyis

Q&A Catherine Hardwicke

Ahogy a New Moon mánia teljes sebességre vált, a TIME beszélgetett azzal a nővel, aki elősegítette ezt a világkörüli jelenséget elindítani: Catherine Hardwicke, a Twilight rendezője. Hardwicke magára vállalta Stephenie Meyer nagy sikerű könyvének a megfilmesítését, és hogy arcot adjon a szeretett karaktereknek. Az alábbiakban a TIME-al folytatott beszélgetésének részletei következnek, belefoglalva az emlékeit arról, hogy hogyan kreált egy szörnyet, illetve hogyan találta meg az igényeknek megfelelő vámpírt.

TIME: Mind a Nativity Star-t és a Twilightot is népszerű könyvek alapján forgattad. Szóval melyik a nagyobb – a Twilight vagy a Biblia?

CH: (nevet) Talán a Twilight. Tudom, hogy ez furcsának hangzik, de amikor forgattuk, egyáltalán nem tűnt nagynak. Tudtuk, hogy van egy szenvedélyes rajongói csoport, akik imádták a könyvet. Amikor én kerültem a képbe, még sokkal kisebb volt. Akkor (a Summit főnökök) azt mondták, hogy olyan 400 lány lehet Salt Lake City-ben, akik bloggolnak erről – nem tudtuk, hogy ténylegesen mekkora a közönség.

T: A siker nagy részese a megfelelő szereplőválasztás. Beszélj arról, hogy jött a képbe Robert Pattinson.

CH: Egyáltalán nem tudtam, ki lesz Edward. Számára a léc nagyon magas volt. Elképesztően jóképűnek kellett lennie és jó színésznek. Találkoztam ezekkel a srácokkal, akikről úgy éreztem, hogy jók lennének. De valahogy nem volt meg bennük az a különleges extra, ami azt sugallta, hogy már 105 éve élnek, és átmentek mindazon, amin Edward.

Amikor telefonon beszéltem Pattinsonnal, még Londonban élt és a szavai szerint munkanélküli volt. Két meló között volt és nem volt pénze. Megkockáztatta a saját pénzén, hogy átrepüljön Amerikába és az ügynökének a kanapéján aludjon. Az ügynök felhívott engem, kérte, hogy őszintén mondjam meg, hogy tényleg nincs-e meg Edward? Nem akarta fölöslegesen áthozni. Mondtam, hogy tényleg nincs meg. És nem tudtam Rob-ot anélkül felvenni, hogy ne találkoztam volna vele személyesen, és ne láttam volna, hogy dolgozik Kristennel. Az egész a vonzalomról szól.

T: A végső döntést azután hoztad meg, hogy az otthonodban találkoztál a jelöltekkel.

CH: Amikor már odáig jutok a szereplőválasztásban, hogy megtaláljam a megfelelő kapcsolatot két színész között. Elhívom őket a házamba, Velencébe. Nem szeretem a stúdiók sterilitását. Szeretek mindent kidolgozni. Se producerek, se ügynökök. Mind a négy színész eljött hozzám és több jelenetet is megcsináltunk.

Így Rob-nak, Kristennek és a másik három színésznek el kellett játszaniuk a csókolózós jelenetet az ágyamon. Amikor Rob és Kristen találkoztak, mind tudtuk, hogy nagyon erős kapcsolat van közöttük. Tudod, olyan villódzás. Radikális volt. Aztán elismételtük ezt a jelenetet háromszor. Nagyon szenvedélyes volt. A színészek egyesével jöttek, de amint mindenki elment, Kristen mondta, hogy Rob-nak kell szerepelnie. Mondtam neki, hogy meg kell néznem, hogy biztosra menjek, hogy átjön a képernyőn is, nem csak a szobában. Aztán kicsit megvágtuk, a következő nap megnéztük, és azt mondtam, hogy igen, Rob lesz az.

T: Szóval hol van az a matrac, a Smithsonian-ban? (ezt nem találtam)

CH: Minden este azon alszok. Sok jó film kezdetét jelenti. Sok jó megérzést ad.

T: Mindig lesz valamilyen reakció, bárkit is válassz.

CH: Amikor Rob bejelentésre került, az Interneten összeomlottak az emberek. Szörnyű dolgokat mondtak róla. Volt róla néhány paparazzi kép, amik Londonban készültek, ahogy kisétál egy szórakozóhelyről, borotválatlanul, úgy nézett ki, mint egy trehány alak. Mondtam Rob-nak, hogy amint meg lesz Edward kinézete, és arról rakunk ki képeket, minden rendben lesz. Csak bíznod kell benne. Ez sok színésszel megtörténik. Egy nap odajött hozzám és azt mondta, kapott egy e-mailt, amiben az állt, hogy mennyire visszataszító. Mondtam neki, hogy Rob, ezeket nem olvashatod el. Ne kínozd magad. Mire ő azt mondta, hogy nem ő. Az édesanyja küldte tovább neki az üzenetet.

T: Hogyan zártad be a szenvedélyt? Egyáltalán bezártad?

CH: Ez cseles dolog volt. Mint rendező, nem tudod kontrollálni, hogy mit csinálnak az emberek a munkaidejük végeztével, vagy a lakókocsijukban, vagy szünet alatt. Miért is akarnád? De nem lehet. Egész idő alatt érzelmi hullámvasutak száguldoztak az emberek között. Az elég vad volt. Itt volt ez a fiatal, édes, szexi csapat, kint a városon kívül, hotelekben. Meg kellett történnie. Hogyan tartsd az embereket a munkájukra koncentrálva, úgy, hogy ne szóljon közbe semmi. Ez volt cseles. Rob és Kristen, és a többiek is jó munkát akartak végezni. Szuper lehetőség volt.

T: Rob és Kristen között a kapcsolat kimagasló volt.

CH: A tény, hogy bizonyos módon együtt voltak, vagy vonzódtak egymáshoz – mágneses hatása volt. Úgy éreztem, hogy ezt meg lehet tartani az egész forgatás alatt. Ha megtalálom, hogyan lehet átvinni azt a képernyőre, akkor az robbanni fog. Ez volt a kihívás.

Nem lehet tudni, hogy min kell átesniük az embereknek. Igen, mondtam Rob-nak, hogy ne is gondoljon semmilyen románcra Kristennel, miután felvettem. Kristen még nem volt 18 éves. Le fogják tartóztatni (mármint Rob-ot). Nem akarjuk elveszteni ezt a nagyszerű dolgot. És persze Kristen akkori barátja nekem is jó barátom. Nem akartam felelős lenni semmi olyanért, ami persze, végül megtörtént. De akárhogy is, már az elején szenvedélyes volt.

Mondtam Rob-nak, hogy azonnal el kell kezdenie gyúrnia egy edzővel. És szerezzen egy kis izmot magára. Rob egy tipikus angol, akik állandóan pub-okba járnak. Nem szívesen nézegetik az edzőtermeket. Ő pedig dolgozott egy edzővel. Nagyon szorgalmas volt. Ha napi négy órát dolgoztak, akkor ő még rádolgozott egy órát egyedül is. Mondtam is neki, hogy Rob, a tested dolgozni akar, az izmaid mozogni akarnak.

Természetesen ha ma megnézzük, most már tudjuk, hogy ő a leggyönyörűbb ember a bolygón. Most hihetetlennek tűnik.

T: Meddig fog ez a Twilight szenvedély tartani?

CH: Ki tudja, hogy Stephenie írni fog-e egy ötödiket? Nem tudom megjósolni. Most két film van úton, majd a negyedik. Sok ember megérintett. Ez az első szerelme nagyon sok kislánynak, akikkel találkoztam. Az első alkalom, hogy beleestek valakibe. Edward mindig is az első szerelmük lesz. Ők lesznek a jövő 80 éves asszonyai, akik emlékezni fognak Rob-ra, szeretni fogják Edward Cullent, és emlékezni fognak a Twilightra. Ez igen szuper.

-telperion-

Dennis Stock James Dean-ról

I have moved to Hollywood and was interested in doing stories on actors and productions. And Nicholas Ray, the director from Warner Brothers invited me to a party, in which he introduced me to a young actor by a name of James Dean. We seemed to get along very well, I had no idea what his accomplishemnts were, but he invited me to see the screening of East of Eden. And because of that screening I got extremely interested in doing a story on him. There was something there that I sensed would make an excellent story. At that time in Hollywood there was a wave of style, it was eminating from the actors' studio, and there was Brando, and there was Paul Newman, and Montgomery Cliff, and I thought well, just a minute. There's a new one on the horizon. And I explained to him what I wanted to do, and it was to go back to Indiana, where he came from, spend time there, go back to New York, spend time there, and come back to Hollywood, because the next film he was gonna make was with, interestingly enough, Nicholas Ray. And we eventually set a schedule, an itinerary, and we went off to Indiana. And it was a very memorable experience for me. All very touching. And I started to work with him in a kind of reconstruction, a visual biography. Dean wasn't famous as yet, he was on the casp. He liked photographie. He was kind of amused by it. And then very many instances, it was a compliment to him that anybody would spend that much time on his life. And nothing like that he'd been done, and till this day it hasn't been done, it's the strangest thing. And in some nation, I didn't know he was gonna die. So I didn't know that I had a --- on my hand, an icon. I was simply concerned with showing what this type of actor experienced in their childhood, you know, who influenced them. Nothing came easy to him. He didn't make friend easily. He just simply needed to push the envelope as far as he could in a relationship. And I was tenacious, I was in many ways equal to his temperament. And it worked out.

Hollywoodba költöztem és elkezdtem történeteket csinálni színészekről és filmgyártásról. Majd Nicholas Ray, egy rendező a Warner Brothers-nál meghívott egy partira, ahol bemutatott egy fiatal színésznek, akit James Dean-nek hívtak. Jól kijöttünk egymással, természetesen fogalmam sem volt az eredményeiről akkor, de ő meghívott az Édentől Keletre egyik vetítésére. Annak a vetítésnek a hatására nagyon szerettem volna egy történetet készíteni róla. Volt valami az egészben, amiről úgy éreztem, kiváló történetet adna. Akkoriban Hollywoodban a stílus egy hulláma jött a színészek stúdiójából (actors' studio – ezt nem tudom, pontosan mi), ott volt Brando, Paul Newman és Montgomery Cilff, és gondoltam, álljunk meg egy pillanatra. Itt van egy új a horizonton. Elmagyaráztam Dean-nek, hogy mit is akartam csinálni, ami abból állt, hogy lemenjünk Indianába, ahol született, töltsünk némi időt ott, majd vissza New York-ba, ott is időzzünk egy kicsit, aztán vissza Hollywoodba, mert a következő filmjét, érdekes módon, pont Nicholas Ray-el készítette. Aztán készítettünk egy útitervet, és elmentünk Indianába. Számomra nagyon emlékezetes esemény volt. Nagyon megérintett. Egyfajta rekonstrukciós módon dolgoztam vele, egy élettörténet képekben. Dean akkor még nem volt olyan híres, (ilyen szó nincs, hogy casp, de én ezt értettem...). Szerette a fényképezést. Lenyűgözte. Nagyon sok esetben egyfajta bók volt a számára, hogy valaki ennyi időt töltsön az életével. És semmi olyasmit nem csinált addig, és azóta sem, furcsa volt. És bizonyos értelemben, nem tudtam, hogy meg fog halni. Nem tudtam, hogy egy (nem értettem mi) van a kezeim alatt, egy ikon. Csak az érdekelt, hogy megmutassam, hogy egy ilyen típusú színészt mit élt át gyerekkorában, mi befolyásolta. Semmi nem jött neki egyszerűen. Nem barátkozott könnyen. Minden kapcsolatában a határokat feszegette. Én viszont kitartó voltam, sokban hasonlított a vérmérsékletem az övéhez. És így jól működött.

-telperion-

Grimmy és barátai Robert Pattinsonnal a BD2 kapcsán

G: Hello Rob Pattinson!
RP: Hello!
G: How are you doing?
RP: I'm all right. There's people over here.
G: There's people there, this is my entourage. They've got some good questions for you. Do you know how they won the opportunity to meet you?
RP: No, I've never.
G: You haven't, we got them to recreate their favourite moment of Twilight. Their favourite scene into like a mini-long film. So it wasn't just like texting. This is like dedication.
RP: Oh that's really cool. Do you have – can I see?
G: Yeah, we're gonna e-mail you them all. Is that all right?
Valaki: Please don't!
G: I also had to do it as well to show everybody, I played both you, well not you, I played Edward and Bella. It's quite credible.
RP: That's why I feel like I'm doing movies.
G: Pretty much. So we're here to talk about your new movie, which is Twilight Breaking Dawn Part 2. Quite the title, quite a lenghty one, which is the final installment. How does it feel to be sort of --, doing the press and talking about for I guess the last time?
RP: It's a little bit frightening. Yeah, just to think -
G: But you're gonna be okay after this?
RP: I don't know. I've got 5 days and that's it. I don't know, maybe I'll be a completely different person afterwards.
G: And I guess it's been such a huge part of your life, it must be quite weird to know that it's the end of that chapter of your life now.
RP: Yeah, it's funny just to fall into something and then everything changes, like to a massive extent, and just the thing that it's done, yeah, I genuinely don't know what I'm gonna do with myself. I've got to do it again, just start doing -
G: Yeah, you need a new saga.
RP: Why do they call it saga? It just reminds me of old people.
G: Yeah, it really does. Saga. Maybe you could do like saga retverse (retrorse?? 1:42) or something like that – in time, in time. But an incredible movie, what do you think your favourite part of the movie was? We quite liked the Irish vampires.
RP: Everyone loves the Irish vampires. It's like, just to make sure we've got the red wig on them, they only wear green, all of them.
G: Was there anything really difficult in the film that you had to, you had to do like battle scenes, was there a particularly tough part? Or you just had to do that thing which I've seen only on TV shows, where you're acting with nothing?
RP: Oh yeah, I feel like that in everything. No, I'm joking.
G: Do you know what I mean, like the green screen, like stickers on your face and stuff.
RP: Yeah, yeah, we were doing that with the baby. All the time. We couldn't really figure out how to shoot it, because we tried it with a real baby, then we tried it with a red bostic??? 02:33 baby, and eventually we were just holdin like that, and like 'Oh it's so beautiful'
G: 'Your palm, so nice'
RP: That was kind of tough, yeah.
G: And then after, obviously quite challenge to shoot the movie, then you have to come and sit around and talk about the movie and promote it, which is quite tiring I believe. And you go all around the world over and just talk about the movie for 2 years straight? Where has been the weirdest place you've gone to? Have you had to do like any surreal TV shows where you're all of a sudden live and whisking something or doing something wierd?
RP: Yeah, there was one thing in Japan, no, where was it? I like the ones in Italy. In Italy they never ask you about the movie. They ask you about contemporary Italien politics. It was really strange, they're looking at anyone who's been in the movie, and they'd be like 'I wanna know your opinion on this. Give me your opinion.' And I'm like 'I don't have an opinion on anything. Literally please don't, I just have to deal with that afterwards.'
G: Yeah, it's gonna be like that forever. But it's true, when you go to like Spain or Italy and tvs are insane there. I have no idea what's going on. Mainly because it's in Spanish or Italian, but the concept, you always see someone like cooking or something weird, like you said, or all that politics, it's nothing to do with anything.
RP: Yeah, in Japan, it's sometimes, they sometimes have quite a few odd little things. There was a girl, where you had to pretend there was a fly flying around, and that was part of the interview. We did it for about a minute and a half.
G: Scrap the fly question. No go on flies.
RP: And she was just sitting there making a fly noise. And we'd all be like (néz körbe) okay!
G: Completely normal thing to be asked to do.
RP: Good impression of a fly.
G: And how is it when you have to do interview with everyone else, you get to do with Kristen and with Taylor, is that easier, or is it harder? Cause if I had to do the press and it was you and me in the film, I'd just let you do all the talking.
RP: They have so much more to say. But they're angry with me, because I keep saying stupid answers to everything.
G: Of the fly thing.
RP: 'I don't even know what the movie was about' and they're being like 'Well, you know it's really really blablablabla'
G: Like good Americans (vagy vmi ilyesmi)
RP: I'm literally so bad at it.
G: They're real sincere, aren't they, they're so good at it. And the premiere is tonight, all these ladies are gonna be at the premiere as well tonight. How is it, when you get out of the car and everyone's screaming your name and your face is giant on a big cinema. Does that ever feel normal? Because there's been a lot of films now, where you had to do that, but does it feel still weird?
RP: It is a little weird, and it's like, the first step you get out of the car, like I never figure out how people tug their shirt in
G: Yeah, pull it down, cause it rises in the car.
RP: Yeah, and every single time I get out I gotta look I have my hand in my pants.
G: But you're not.
RP: Every premiere, that's the first photo, I'm always gonna have my hand in my pant.
G: Okay, maybe don't do that tonight. Don't do that ladies. That's tips.
RP: It's embarrassing as well, because I tug my shirt into my underwear.
G: -- really getting it. And is it terrifying when you have to do the red carpet, and you have pictures, or are you completely used to that now. I'd never know what to do if I had to go to those things.
RP: I think the speed is the most important thing, because people wanna go crazy, and you wanna kind of create the frenzy, cause if you stay in the same place for too long, it becomes very-very awkward, when someone has been screaming at your face, and you stand there, and after half a second they're still screaming, it becomes very strange very quickly. And if you stand there for like five seconds, and someone's this close and they're just screaming, eventually it's like, ohh what are we doing?
G: And obviously there are very dedicated fans to you and to the film. Was there anyone when you were younger that you had that level of dedication or obsession with?
RP: Jet from Gladiators.
G: Did you? I went for my 10th birthday.
RP: Oh really?
G: And it was the biggest day of my life. And Jet's autograph, I even got the contestants' autographs. Which was like Dave from Blackpool.
RP: I did a dog beauty show when I was about 10, Jet was supposed to be judging it but she didn't turn up.
G: No way, how dared she?
RP: And that was my first, it's scarred me with women – I don't trust women anymore.
G: Because of Jet. Nice one Jet. And is there anyone that you were a fan of when you were younger than now, when you were going to like premiere, the Oscars or anything, is there anyone that you've met and you felt that's quite cool on a Jet level?
RP: I met Stevie Nicks last night, which was kind of amazing.
G: That's pretty cool.
RP: And she's like a massive Twilight fan.
G: No way!
RP: She talked to me for about, the last Twilight movie inspired like a whole album.
G: What?!
RP: And I was like, what is going on, and she was like genuinly a fan. And that was kind of amazing. I was not expecting that as well.
G: Not from Stevie Nicks. Well we should have some questions from our winners. Are you ready?
RP: I will see your films.
G: Oh you'll have to send him to you (huhh???) You'll have to do it.

1: Hi, I'm Becky. If you could have any power, that the Cullen family have, what would it be, and are there any that you wouldn't want and why?
RP: I quite like Carlisle's powers of empathy, because I have non.
G: Bit of empathy.
RP: 8:16 need a superpower.

2: My question is, if the Volturi had a battle with Voldemort and the Death Eaters, who would win? And why?
G: And statistics on fight.
RP: I don't – that's actually quite difficult.
2: Because remember, that you were killed by Voldemort.
RP: Yeah. But are they powerful against – I'm gonna reveal my ignorance of both series now, I don't know, like they seem to, I think that Voldemort would kind of, he seems like he'd probably win. I think.
G: I feel like he could do like weird like blue things. Blue electric things.
RP: Yeah, cause the only way that you can kill Voldemort is by being the same thing right? I don't really know.
2: ketteskét nem értem 9:09
RP: Oh, I thought it was just Harry, I thought it was just something to do with Harry.
2: még most sem
RP: So if there's only one person who can kill Voldemort, then I guess Voldemort would win.
2: Okay.
RP: Cause it's quite easy to kill the Volturi. Just pull their heads off.
G: That's all.
2: I feel like I should have revised a bit more.
G: It's a good question. Next one for Robert.

3: Hey, I'd like to be an actress ---- 09:35 what would be your top two tips to be successful?
RP: You should do it as much as you can. And just like join drama clubs and stuff. And never speak when you're off-stage. Ever. Like if someone goes up and just talks about your performance just be like 'yeah' 09:57 weird
3: Okay.
RP: And they'll be like, 'That's so interesting'. It works really well.
3: Sounds good.
G: Wow, she's so deep.

4: Hi, I'm Sophie. I was just wondering what's the like most extreme thing a fan has ever done to you?
RP: I saw this girl had a tattoo, she like tattood well, Edward's face on herself, but it didn't look anything like me. And that was kind of amazing, I mean it could have literally just being some random guy. She showed it to me and she was like 'Look what I've done!' And I was like 'What have you done?'
4: Like why would you do that?

5: Hi, I'm ----. I was wondering, if you could have directed any of the scenes in Breaking Dawn Part 2, which one would you've directed and why?
RP: I would've quite liked to direct the sex scene. I shouldn't maybe say that. I just realized what I was saying and the words coming out. Yeah, maybe thinking of another one, cause I don't wanna elaborate on that one.
G: How is like a romantic scene? Like a kissing scene on set. Embarrassing?
RP: It's quite difficult. Kissing is harder than love making scenes. Cause g--- have to get really in there for a kissing scene and you're like, I mean, you can't kiss like normal kisses. It's like weird. And also did you know, that in movies they come and get like really-really close and fast, that's impossibly hard to do. Like, especially I mean if you, I mean, you got a one in three chances 11:35. Do you know what I mean? And everybody always wants to do it really quick and the smudges and nose up and the lip up in your eyeball. It's really hard.
G: Does that answer your question?
5: Yeah!
G: Lip in eyeball, as an out.
RP: No, I would just quite like to direct the sex scene, cause I would like to play, I mean, I would put it the last day of the schedule and say like, 'Listen I got to have a close set, it's really-really important, noone can see the monitors or anything, and then just put like a walrus in or something, and just don't tell anyone in the studio until it comes out, and it's like the big, highly anticipated sex.
G: Surprise! Well Robert thank you, nice to talk to you.
RP: Thanks a lot.
G: Nice to see you.
RP: You too.
G: Good luck with the movie. You'll do well after this, I'm pretty sure you'll be okay. Well thank you, and thank you all as well for your questions. Thank you.
RP: Thanks a lot.



G: Helló Rob Pattinson!
RP: Helló!
G: Hogy vagy?
RP: Megvagyok. Itt emberek is vannak.
G: Igen, emberek is vannak, ők a kíséretem. Jó kérdéseik vannak a számodra. Tudod, hogy hogyan nyerték meg ezt a lehetőséget, hogy találkozzanak veled?
RP: Nem, nem tudom.
G: Elő kellett adniuk a kedvenc részüket a Twilightból. A kedvenc részükből kellett egy rövidfilmet készíteniük. Szóval nem csak egy-két szót írtak. Ez elkötelezettség.
RP: Oh, ez szuper. Megnézhetem őket?
G: Igen, majd elküldjük e-mailben. Rendben van?
Valaki: Kérlek ne!
G: Nekem is meg kellett csinálnom, csak hogy megmutassam mindenkinek miről is van szó. Én játszottalak téged, vagyis nem téged hanem Edwardot és Bellát is. Elég hiteles volt.
RP: Úgy érzem épp ezért filmezek.
G: Naná. Szóval, azért vagyunk itt, hogy az új filmedről, a Twilight Breaking Dawn Part 2-ről beszéljünk. Nem semmi cím, szép hosszú; ez az utolsó része a történetnek. Milyen érzés a végén lenni, hogy utoljára kell beszélned erről a filmről?
RP: Egy kicsit ijesztő. Csak arra gondolni -
G: De minden rendben lesz veled ezután?
RP: Nem tudom. Még 5 napom van hátra. Nem tudom, lehet, hogy egy teljesen más ember leszek utána.
G: És gondolom, mivel ilyen jelentős része volt az életednek, biztos elég furcsa, hogy most lezárul egy szakasza.
RP: Igen, vicces csak úgy becsöppenni valamibe, ami aztán mindent felforgat, igen nagy mértékben, és maga az a tudat, hogy kész van, igen, őszintén nem tudom, mi lesz ezután. Csak újra kell csinálnom, el kell kezdenem -
G: Igen, kell egy új saga.
RP: Miért hívják saga-nak? Mindig a régi emberekre emlékeztet.
G: Igen, tényleg. Saga. Talán csinálhatnál egy visszafelé saga-t, vagy valami ilyesmit – később, később. De egy nagyszerű film, melyik volt a kedvenc részed? Nekünk az ír vámpírok tetszettek a legjobban.
RP: Mindenki imádja az ír vámpírokat. Nem kellett más mint a vörös paróka, és a zöld ruha. Mindegyik zöldbe volt öltöztetve.
G: Volt valami igazán nehéz amit csinálnod kellett a filmben? Például csatajelenetet, valami különösen nehéz részt? Vagy az egész csak olyan volt, mint amiket a tv show-kban lehet látni, ahol a semmivel színészkedsz?
RP: Mindenben úgy érzem magam. Nem, csak vicceltem.
G: Tudod mire gondolok, mint a green screen, meg azok a ragasztott pöttyök az arcodon.
RP: Igen, igen, olyan volt a babával. Állandóan. Nem nagyon tudtuk, hogy hogyan forgassuk le, próbálkoztunk élő babával, aztán a műanyaggal (??), végül pedig csak tartottuk a kezünket, hogy 'Oh, milyen szép!'
G: 'A tenyered, olyan szép!'
RP: Igen, az elég nehéz volt.
G: Aztán pedig, nyilvánvalóan elég kihívás a filmet leforgatni, aztán menned kell és beszélni róla, ami gondolom elég fárasztó. És szinte az egész világon, és kb 2 évig csak a filmről kell beszélned, igaz? Hol volt a legfurcsább? Volt olyan szürreális tv show ahol egyszer csak élőben kell valami furcsa dolgot csinálnod?
RP: Igen, volt egy Japánban, nem, hol is volt? Szeretem az olasz sajtót. Olaszországban soha nem a filmről kérdeznek. Hanem a kortárs politikai helyzetről. Nagyon furcsa volt, kiszemelnek valakit, bárkit aki benne volt a filmben, és azt mondják, hogy 'Tudni akarom mi a véleményed erről. Mondd el a véleményed'. Én meg, 'Nincs véleményem semmiről. Kérlek ne kelljen mondanom semmit, mert nekem kell utána foglalkozni az egésszel'.
G: Igen, ez most már mindig így lesz. De ez így van, főleg Spanyol- vagy Olaszországban, a tv show-k őrültek. Soha nem tudom mi történik bennük. Főleg azért, mert spanyolul vagy olaszul vannak, de az egész kivitelezése, mindig látsz valakit vagy főzni, vagy valami érdekeset csinálni, meg ahogy te is mondtad, az egész a politikáról szól, semmi olyanról nem, ami miatt te vagy ott.
RP: Igen, Japánban néha, ott néha különös dolgokat kell csinálnod. Volt például az a lány, ahol úgy kellett tenned, mintha egy légy körözne körülötted, és ez része volt az interjúnak. Körülbelül másfél percig kellett csinálnunk.
G: Húzzuk ki a legyes kérdést. Nem lesz légy-kérdés.
RP: Ő pedig csak ült ott és utánozta a légy hangját. Mi pedig csak (néz körbe), oké!
G: Teljesen normális, hogy ezt kérték.
RP: Jó légy utánzás.
G: És milyen az, amikor a többiekkel kell interjút csinálnod? Mert néha kell Kristennel és Taylorral, akkor könnyebb, vagy nehezebb? Mert ha nekem kéne veled csinálnom, ha csak te és én lennénk a filmben, akkor hagynám, hogy te beszélj.
RP: Nekik sokkal több mondanivalójuk van. De mérgesek rám, mert én mindig hülyeségeket válaszolok mindenre.
G: A légyről.
RP: 'Nem is tudom miről szól a film', és pedig 'Nos, tudják ez egy nagyon-nagyon blablablabla'
G: Mint jó amerikaiak (vagy valami ilyesmi)
RP: Én nagyon rossz vagyok ebben.
G: Legalább igazán őszinték, nem igaz, annyira jók benne. És ma este lesz a premier, és ezek a hölgyek mind ott lesznek. Milyen az, amikor kiszállsz az autóból és mindenki a nevedet sikoltozza, az óriási arcod (mármint az arcának az óriási képe ;) pedig a mozi falán van. Van olyan, hogy az normális érzés? Mert már sokszor kellett csinálnod, de még mindig furcsa?
RP: Kicsit furcsa, főleg amikor kilépsz az autóból, és én még nem jöttem rá, hogy hogyan dugják be az emberek az ingükbe
G: Igen, mert az egész felcsúszik, amikor ülsz.
RP: Igen, és minden egyes alkalommal amikor kiszállok, úgy nézek ki, mint akinek a gatyájában van a keze.
G: Pedig nem.
RP: Minden premieren az az első kép, hogy a kezem a gatyámban van.
G: Oké, talán akkor ma este ne. Ne csináljátok ezt hölgyek. Csak egy tipp.
RP: Zavaró is, mert mindig az alsógatyámba dugom az ingem.
G: Értjük. És ijesztő a vörös szőnyeges dolog, a sok képpel, vagy már hozzászoktál? Én soha nem tudnám mit csináljak, ha nekem kellene.
RP: Azt hiszem, hogy a sebesség a legfontosabb, mert az emberek megőrülnek, és az ember el akarja kerülni az őrjöngést, mert ha túl sokáig maradsz egy helyen, akkor nagyon-nagyon kellemetlen helyzetekbe kerülhetsz, főleg ha valaki csak sikítozik az arcodba, te meg csak állsz ott, és még mindig csak sikítoznak, akkor nagyon hamar nagyon érdekessé válik a helyzet. A végén pedig csak arra gondolsz, hogy akkor most mit is csinálunk?
G: Nyilvánvaló, hogy a rajongók nagyon elkötelezettet mind te, mind a film iránt. Volt valaki olyan, akiért fiatalabb korodban így rajongtál?
RP: Jet a Gladiators-ből.
G: Tényleg? Tizedik születésnapomra elvittek oda.
RP: Igazán?
G: És életem legnagyobb napja volt. Megszereztem Jet autogrammját, sőt még a többi versenyzőét is. Amik olyanok voltak, mint például 'Dave Blackpool-ból'
RP: Én is olyan 10 éves voltam, amikor részt vettem egy kutya szépségversenyen, ahol Jet-nek kellett volna a zsűrinek lennie, de nem jelent meg.
G: Hogy tehette?
RP: És az volt az első sebem a nőktől – azóta nem bízom a nőkben.
G: Jet miatt. Szép volt Jet! És volt valaki olyan, akiért rajongtál és esetleg összefutottál vele egy premieren, vagy az Oscar-on, vagy ilyesmin?
RP: Tegnap este találkoztam Stevie Nicks-szel, ami igen fantasztikus volt.
G: Az elég szuper.
RP: Ráadásul nagy Twilight rajongó.
G: Ne már!
RP: Mondta, hogy a legutóbbi Twilight film egy egész albumot inspirált.
G: Mi?!
RP: Én meg nem is tudtam mi történik, ő pedig egy őszinte rajongó volt. Ez lenyűgöző volt. Nem számítottam rá.
G: Nem Stevie Nicks-től. Nos, nézzük a nyerteseink kérdéseit. Készen álltok?
RP: Majd megnézem a filmjeiteket.
G: Oh, majd le kell küldenetek (hogy itt ki kinek mit küld, azt nem sikerült kivennem)

1: Hello, Becky vagyok. Ha lehetne bármilyen erőd, amilyen a Cullen családnak van, mi lenne az, illetve van-e olyan amit nem akarnál, és miért?
RP: Leginkább Carlisle együttérzési képessége tetszik, mert abból nincs bennem semennyi.
G: Egy kis empátiát.
RP: ---- szuper-erő.

2: Az én kérdésem az, hogyha a Volturi harcolna Voldemort és a halálevők (biztos van valami hivatalos nevük) ellen akkor ki nyerne? És miért?
G: És statisztikai adatokat is a harcról.
RP: Nem – ez elég nehéz.
2: Mert emlékszel, hogy Voldemort megölt.
RP: Igen. De elég erősek a – most felfedem tudatlanságomat mindkét történettel kapcsolatban, nem tudom, szerintem Voldemort talán nyerne. Szerintem.
G: Szerintem nyerne azokkal a kék dolgokkal. Kék elektromos dolgokkal.
RP: Igen, mert csak egy módon lehet megölni Voldemortot, hogy egy dolognak kell lennie, igaz? Nem igazán tudom.
2: ketteskét nem értem
RP: Oh, azt hittem csak Harry tudja, hogy valami Harry-vel kapcsolatos.
2: még most sem értem
RP: Szóval ha csak egy ember ölheti meg Voldemortot, akkor gondolom ő nyerne.
2: Oké.
RP: A Volturit elég könnyű megölni. Csak le kell tépni a fejüket.
G: Ennyi az egész.
2: Azt hiszem, jobban át kellett volna dolgoznom a kérdésemet.
G: Jó kérdés volt. A következő kérdés Robert számára.

3: Hello, én szeretnék színésznő lenni. Mi lenne a két legtutibb tipped a sikerre?
RP: Annyit színészkedni amennyit csak tudsz. És csatlakozz drámacsoportokhoz, meg ilyesmik. És soha ne beszélj amikor nem vagy a színpadon. Soha. Ha valaki odamegy hozzád, és az előadásodról beszél, akkor csak annyit mondj, hogy 'igen'.
3: Oké.
RP: És akkor majd azt mondják, 'Ez nagyon érdekes.' Jól működik.
3: Jól hangzik.
G: Wow, milyen okos ez a lány.

4: Hello, Sophie vagyok. Azon merengtem, hogy mi a legextrémebb dolog amit egy rajongó csinált?
RP: Láttam egy lányt, aki magára tetováltatta Edward arcát, ami egyáltalán nem úgy nézett ki mint én. És ez elég lenyűgöző volt, mivel ténylegesen akárki is lehetett volna. Megmutatta nekem, nagy lelkesen mondta, hogy 'Nézd mit csináltam!' Én meg csak néztem rá, hogy 'Mit csináltál?'
4: Olyan miért csinálnád ezt?

5: Helló, én 'nem értettem a nevét' vagyok. Azon gondolkoztam, hogy ha újraforgathatnál egy jelenetet a Breaking Dawn második részéből, akkor melyik lenne az és miért?
RP: A szex jelenetet szívesen forgattam volna. Talán ezt nem kellett volna mondanom. Már későn jöttem rá, hogy mit is beszélek. Lehet, hogy egy újra kéne gondolnom, mert az bonyolult lenne.
G: Milyen egy romantikus jelenet? Például egy csókolózós jelenet a forgatáson? Zavarbaejtő?
RP: Elég nehéz. A csókolózás nehezebb, mint a szex. Mert nagyon közel kell jönniük (gondolom a kamerásnak), hogy és nem tudsz normális csókot adni. (itt van egy pár sor, ahol nem sikerült rájönnöm, hogy miről is beszél – valami olyan, hogy gyorsan kell csinálni a dolgokat, ami nehéz) Tudjátok mire gondolok? És mindenki túl akar esni rajta gyorsan, mert a végén már a szemgolyódban van a másik szája. Nagyon nehéz.
G: Ez megválaszolta a kérdésedet?
5: Igen!
G: Száj a szemben. Zárószóként.
RP: De szeretnék egy szexjelenetet forgatni, mert játszanék vele, mondjuk a forgatás utolsó napjára tenném, és azt mondanám, hogy ennek egy zárt felvételnek kell lennie, mert nagyon-nagyon fontos, és senki se láthatná a képernyőket sem, aztán csak betennék egy rozmárt, vagy valami ilyesmit, aztán nem mondanám el senkinek a stúdióban amíg meg nem jelenik a film, és az lenne a nagyon várt szexjelenet.
G: Meglepetés! Nos Robert, nagyon köszönjük, jó volt beszélgetni veled.
RP: Nagyon köszönöm.
G: Jó volt téged látni.
RP: Téged is.
G: Sok sikert a filmmel. Biztos vagyok abban, hogy ezután minden rendben lesz veled. Nos köszönjük, és köszönjük a kérdéseket is. Köszönöm.
RP: Nagyon köszönöm.

Nem fordítás, hanem az ígért morgás

Gondolataim a Rob körül kialakult cirkuszról

Nem tudom lányok, mennyire vagytok informáltak, mennyire nem. Én csak azt tudom, hogy most rettenetesen dühös vagyok.
Tudjátok, hogy a májusi „szakítás” óta sokkal jobban foglalkoztat Robunk sorsa, mint előtte. Addig el voltam azzal, hogy lelke rajta, kit választ élettársul, nem az én dolgom.
Igaz, az utána következő időszak sem az én dolgom. Csak az zavar, bánt, bosszant, ami a neten történik.
Május óta folyamatosan olvasom a GossipCop-on a Rob neve alá sorolt cikkeket, és sajnos a kommenteket is.
És egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy mennyi rosszindulat rejlik emberekben, és ha igaz, hogy a Rob rajongók nők, és a másik jómadár rajongóinak túlnyomó többsége is nő/lány, akkor még inkább elborzaszt, ami van.
Nem mondom, soha nem is fogom mondani, hogy Rob szent és sérthetetlen és csak helyes dolgokat művel.

Mondjuk meglepődtem rendesen, amikor azt a születésnapi parti volt a házában. Már akkortól újra felerősödtek azok a vélemények, hogy a Nick Jarecki a párja és hogy kokózik. Durván, nagyon durván minősítették a kommentelők végig, igaz, nagy számban voltak, akik védték is Robot.
Nem segített a helyzeten, hogy amikor a CM-ből kifelé jött, mindig bujdokolt. Van egy videó, amin végképp nem lehet látni semmit, de állítólag egy szörfdeszka mögött rejtőzik.
Több instagram kép is volt róla és twitter. Egy svéd modellnek szinte az ölében ül, és elég furán is fest. Szerintem csak ivott, de a „szakértők” szerint a kitágult pupilla arra utal, hogy keményen be van fehérporozva. Én nem vagyok szakértő.
Viszont van egyfajta véleményem, mely szerint nem feltétlen a kokó az oka a tág pupillának, bár az is lehetne. De akkor sokkal tágabb lenne a pupillája. Amúg az alkohol okozta izgatott állapot is tágítja apupillát. Meg a rövidlátás. Meg még sok más, de azt inkább el se képzeljük, mert huhh… mehetünk látogatóba hozzá, de sietve.

Cronenberg amúgy valamikor nyáron nyilatkozott, és burkoltan kérdezték meg tőle, hogy Rob kábszeres-e. Erre válaszolta az öreg, hogy ő nem foglalkoztat kábítószert használó színészeket. Márpedig őróla feltételezem, hogy ránézésre meg tudja mondani valakiről, hogy él-e a művi élvezetekkel.

Aztán jött az autós követős találka Kristennel (figyelitek, leírtam a nevét kerülő nélkül). Na, az is egy cirkusz volt, mert amit kapott azért, hogy mögötte ment: gyáva, lábtörlőnek sem való, stb.stb… Adott szituációban nekem is ez a véleményem. Lehet privát, védheti a magánéletét, de szerintem visszafordulni olyankor, amikor már fotó készült arról, hogy egymás után mennek autóval, fölösleges marhaság. Folytassa az útját és valahol a városban ne menjen tovább a nő kocsija után, vagy a kapu után egyből kanyarodjon másfele. Néha nem gondolkodik. Igazi Pasi.

Mindezek után létezik ez a szerencsétlen pletyka a Sean Penn lányáról. Hogy ezt ki találta ki, és minek?
Azt megértem, hogy Rob nem cáfol semmit, végül is akkor kellene egy főállású 24 órában dolgozó valaki, aki csak cáfolja a vele kapcsolatos híreket. Eddig a nők, akikkel április óta összepárosította a pletykasajtó, szinte egy héten belül cáfoltak valamilyen formában. Lehet, a Sean Penn is azt tartja, hogy inkább figyelmen kívül hagyja a marhaságot. Mindenesetre nem vet jó fényt Robra az egész hajcihő, mert ugyanúgy gyávának tartják, hogy nem vállalja fel a libucit. A libuci viszont szerintem rendesen profitál abból, hogy összehozzák Robbal. Lehet, Sean Penn mégis ezt akarja? Ha már a saját neve nem elég a lány szekerének futtatásához? Amúgy enek a pletyinek is van kiinduló alapja. Volt egy kép valami reklámstúdió vezetőjével, és a háttérben ott löbikéztek a várományos sztár-modellek.

November elején egy olasz zeneszerző készíttetett közös képet Robbal. Na, ekkor megint kezdődött. Merthogy az olasz homokos. És hogy Rob csak homokosok társaságában mutatkozik. És előjött megint Jarecki, párosítva a másik alakkal, akivel együtt fényképezkedett a filmmegnyitón. Merthogy az meg a hetvenes években cselekedett helytelenül, valami fiatal lányokkal kapcsolatos cirkusszal, meg szintén kábszerrel kapcsoaltos dologban. Azt senki nem mondja, hogy most kábítószerezne.
Mindenesetre a két alak, a Jarecki is meg a másik elég reputációval rendelkezik a filmiparban, és nem az első eset, hogy cirkuszos az élete valakinek arrafelé. Bár mindkettő párkapcsolatba él. Nem fiúval.
Nem mintha örülnék ezeknek az alakoknak Rob körül.

Visszatérve az olaszra. A Radaronline-nak két hét kellett ahhoz, hogy felfedezze, hogy a Gossipcop-on fellelhető hozzászólások alapján kiszerkesztheti magának a legdurvább dolgot, amit az elmúlt három évben olvashattam Robról.
Merthogy a kép felbukkanása után körülbelül egy nappal valaki megjegyezte, hogy ott hátul egy kézben valamilyen fehét valami látszik. Ami csak és kizárólag arra bizonyíték, hogy Rob drogozik. És ezt lehetett olvasni körülbelül a 14 000 hozzászólásból 10 000-ben. Hogy iszik, és drogozik, és hogy egy nagy paraszt, homokos, nőzik, megcsalta, megcsalja Kristent, és azért küldte le Kristen, mert állandóan kocsmába járna…(ha egyszer homokos, ugyan minek nőzik? Ja, bi...)
Nna, végül a cikk akasztott ki.
Merthogy ugye semmi konkrétumot nem írnak, csak


Robert Pattinson újabb kábítószerbotránya



Twilight star Rob Pattinson has found himself tied to another drug scandal as a new photo obtained by RadarOnline.com shows him happily posing near what appears to be a bag of mysterious white powder.
A Twilight sztárját, Robert Pattinsont újabb kábítószer botránnyal hozták kapcsolatba. Egy új fotón, amihez a Radaronline hozzájutott, látható, hogy boldogan pózol egy rajongóval, közel egy titokzatosnak tűnő fehér port tartalmazó tasakhoz.

The photo, posted on November 17 to the Facebook page of Hollywood composer — and Katy Perry BFF – Mario Fanizzi shows Fanizzi with a bleary-eyed Pattinson at an L.A. bash. In the background, unbeknownst to both, another individual is caught red-handed, passing a friend a small plastic baggie filled with unidentified white powder.

A fotón, amit november 17-én rakott fel "arckönyv" oldalára a hollywoodi zeneszerző – és Katy Perry barátja – Mario Fanizzi látható egy álmos szemű Pattinsonnal egy LA-ben tartott partin. A háttérben, tudtukon kívül egy személy látható, ahogy átad barátjának egy plasztikzacskót, amit ismeretlen fehér por tölt meg.

“What does that person have in their hand behind [Rob's] shoulder???” one commenter asked on a site that published the pic. Another accused, “Sorry but Rob looks … stoned in this pic!” Still others commented on how his eyes seemed “glazed over” and recalled reports just weeks ago that accused Pattinson of snorting a “white powder” in the VIP area of the Viper Room.

„Mi van annka a személyenk a kezébenRob vállánál?” – kérdezte az egyik kommentáló a képet publikáló oldalk egyikén. Egy másik pedig megállapította:
„Sajnálom, de Rob… olyan merev részeg ezen a képen!”
A többi kommnetáló azt taglalta a továbbiakban, hogy milyen üveges a tekintete, és felhozták az egy héttel azelőtti tweetet, amjiben az állt, hogy Pattinson fehér port szívott fel a Viper Room VIP részén.

The report, by Star magazine, accused Pattinson of going on a drug bender with gal pal Dylan Penn at the notorious rock club and in the Chateau Marmont hotel before heading back to his house with friends and an alleged drug dealer.

A Star magazin állítása szerint Pattinson drogos tivornyákon vett részt barátjával, Dylan Pennel egy közismert rock klubban és a Chateau Marmontban, mielőtt otthonába térve folytatta a murit barátaival, köztük egy állítólagos drog-szállítóval.

PHOTOS: The Sexiest Stars Involved In Cheating Scandals
Earlier this year, in April, he was allegedly caught smoking a joint at the Coachella Music festival with then-girlfriend Kristen Stewart.
And in 2009, Stewart was photographed rolling an alleged joint while out to dinner with Pattinson in Italy.

Ez év áprilisában pedig állítólag  Choacellán látták, ahogy elszívott egy marihuánás cigit az akkori barátnőjével, Kristen Stewart –tal.

This latest scandal will not come as good news to Pattinson’s team, who recently warned him to quit womanizing and partying and focus on his career, as Radar reported.
A source said at the time, “They really don’t want him throwing this opportunity down the toilet. … Frankly, everyone is worried he’s going to screw this up.”

Ez a lagutóbbi botrány nem jó hír Pattinson teamjének, akik ne régen figyelmeztették őt, hogy hagyja abba a nőzést és partizást és figyeljen inkább a karrierjére, mint ahogy arról a radaronline is beszámolt.

PHOTOS: Kristen Stewart’s Evolution From Tomboy To Scandalous Bombshell

After a bit of a career slow-down post-Twilight, Pattinson currently has two films in post-production and four more lined up for 2014 and 2015.

A Twilight utáni rövidebb szünetel után most két filmje van utómunkálatok alatt, és továbi négyben vállalt szerepet 2014 és 2015-re

Gondolom nem kell részleteznem, mennyi csúsztatás van a cikkben.
Ezzel nem azt mondom, hogy Rob szent. Feltételezem, hogy mint minden más a művészberkekben nem mentes a drogoktól. De az, hogy egy olyan kép és olyan kommentek alapján vádaskodjanak, amiknek köze nincs ahhoz, és bizonyíték nincs arról, hogy Rob mit csinált, ez az ami felháborít.
Ja, a VIP tweet – a twitterről csak annyit, hogy mióta gossipolok, annyi hamis tweet volt már, hogy ezt számba sem veszem.

A cikkhez tartozó kommentek között van ez:

Mario Fanizzi
Today, as i'm currently in Italy visiting my family, i came across some gossip articles regarding a picture taken with Rob Pattinson.

Ma, éppen látogatóban családomnál, találkoztam valami pletykahírrel a Rob Pattinsonnal készített közös kép kapcsán.

Rob Pattinson is an acquaintance, not my "Friend". We say hi to each others since we keep bumping into each others at the same places in LA. I took a picture with him for his resemblance with my classmate in high school.

Robert Pattinson csak ismerősöm, nem barátom. Köszönünk egymásnak, mivel elég sokszor egymásba botlunk LA-ban, ugyanazon a helyen. A képet azért készítettem vele, mert megdöbbentően hasonlít egy középiskolás osztálytársamra.

Im not Katy Perry BFF.

Nem vagyok Katy Perry barátja

that night, i talked to Rob, and he was not on drugs or under any sort of substance.
i have no idea what was happening in the background, i haven't seen any drug use, it was a pretty chill , calm night.

Azon az éjszakán beszélgettem Robbal, nem volt kábítószer és egyéb szer hatása alatt.
Fogalmam nem volt, mi történik a háttérben, nem tapasztaltam, hogy bárki is használt volna kábítószert, egy nyugodt, kellemes este volt.

Im emetophobic, a condition that prevents me from drinking alcohol or doing any kind of drugs, as my worst nightmare is vomiting, and i avoid anything that could make me sick.

Rettegek a hányástól, ez visszatart attól, hogy alkoholt fogyasszak, vagy bármilyen drogot használjak. A legrosszabb rémálmaim közé tartozik a hányás, ezért mindent kerülök, ami beteggé tehet.

to me that white thing looks like a piece of paper or a receipt. but it could really be anything. I doubt strongly that in a public environment, and with 2 people taking a picture, someone in the back was flashing drugs in the background.

Számomra egy papírdarabkának, vagy nyugtának tűnik a szóban forgó valami, de valójában bármi lehet. Eléggé kétségbe vonom, hogy egy nyilvános helyen, amikor 2 ember éppen fényképezkedik, valaki a háttérben éppen droggal szórakozna.

I had no idea that posting a picture on my profile, this one would go worldwide, as i thought it would stay in my circle of friends. I guess I've been too naive, and Facebook is not so safe and protected. Lesson learned.

Fogalmam nem volt arról, hogy ha kiteszek egy képet a saját oldalamra, az körbeszáguld a hálón. Azt gondoltam, csak a barátaim között marad majd. Úgy hiszem, neív voltam, és az arckönyv nem olyan biztonságos és védett hely. A leckét megtanultam

ezzel a hozzászólással szintén vannak fenntartásaim, mert egyrészt, a neten annak az arcát veszem fel, akiét akarom, másrészt meg kétszer is szerepel a hozzászólások között, fél nap különbséggel. (Ez utóbbi ültette el bennem a gondolatot, hogy nem valós a hozzászólás.)
Másrészt meg, hát na… mit tudom én, nekem kicsit gyanús.


Szóval, ezek forognak bennem.
Nap mint nap olvasom a hozzászólásokat, és megdöbbentő, hogy egy hírhez kapcsolódóan akár 30 000 hozzászólás születik a gossipcopon, annak a fele Robot gyalázza, a másik 40 százaléka Kristent, a maradék próbálna normális lenni, de a hülyék miatt mindig alászaladnak a végtelen vitáknak, és csak további gyalázgatás a vége.

Szóval és tettel, én még mindig nagyon kíváncsi vagyok arra, mi történik Robbal. Szeretem, ha híreket, képeket kapunk róla.
De ezt inkább már be kellene rekeszteni és nem hagyni kommentelni az ilyen fekete lélekkel bíró egyéneket.

Morgás vége....

B96 Chicago interjú, még 2008-ból

Nosztalgia, nosztalgia. Szeretem ezt a régi Robot.

Hey Showbiz Shelly, I'm hanging out here in Robert Pattinson's hotel. Now you might have heard of Robert, he's starring in a new film Twilight, coming out in november 21^st. He's going to be a huge star, so I can't wait to talk to him about his growing stardom, let's head upstairs and do the interview.

I: Welcome to Chicago, by the way – first and foremost.

RP: Thank you very much.

I: How do you like it here?

RP: Again, I always say this, like, I've just seen the hotel room. In this whole tour I never see anything. I didn't realize what it looked like though, it is quite interesting (gondolom, de nem fejezte be), I thought it looked like London. Everyone told me Chicago looked like London, doesn't look anything like London.

I: I wouldn't think so.

RP: It looks like Chicago.

I: Yeah, or maybe it's the weather that looks like London.

RP: Yeah, it is kind of similar.

I: Yeah.

RP: It's a cool looking city though.

I: Yeah. Well good, glad you like it, so welcome.

RP: Thank you.

I: And now talk about you're movie, Twilight. Coming out november 21^st, it's a vampire flick?? right?

RP: Mhmm.

I: So talk about you're character. Just for people who didn't really follow it, there's one or two of them that I don't think did, so.

RP: It's basically about this young girl, who moves to a new town, to a little small town in Washington State, and it's raining all the time, it's miserable, and she doesn't really know anyone. And basically she sees this bizarre looking family, who go to her school. And gets kind of fixated on this one kid, who seems to absolutely despise her, from the second he meets her. She eventually finds out that he's a vampire, he's 108 years old, and he's stopped killing people but her scents (?), smelled her blood and needs to kill her. But also at the same time, he's completely fascinated by her, and they eventually fall in love, and there's all the bad stuff that happened.

I: So what was it like, how did you prepare for the role of a vampir? How did you get into character, how did you prepare for it?

RP: I was by myself a lot, I went three months early to Oregon, where we were shooting it. I was just by myself, I seldomly (?) talked to anyone, and did a lot of running. I don't know, it's not really a vampire movie as such, though. He's not really a vampire, it's completely different to any other vampire that, any other vampire story.

I: Okay. Did you drink any blood--- to prepare, just for the record? (2:24)

RP: I did a little bit.

I: A little, okay.

RP: Just a little.

I: Tasted good?

RP: I didn't really like it to be honest.

I: I heard that, did they say that you're teeth weren't straight enough, or something? Or what was that?

RP: How did you hear that?

I: I just, I did a lot of research.

RP: Yeah, they tried to put a brace on me. God, I hold that against the people who decided on that. The amount of --- in my teeth is, they wanted to give me gum surgery, and then put this invisible line thing on, and the producer was like 'How much that's gonna cost?' and I was just like listening 'W-w-w-w-ait, I'm not cutting all my gums off (????????), what are you talking about? (3:00)

I: That's crazy, ----- any of it, did you?

RP: I didn't, no, I just pretended. They did it the whole invisil line, do you know what invisy-line vagy micsoda is?

I: Yeah, the invisible braces.

RP: They did the whole treatment and I wore it for maybe 15 minutes, and when I told the producers I was wearing it for a good month and a half before I had the guts to tell them.

I: Oh my God!

RP: But people were saying, 'Why your teeth look so much better!' I was like, it's just, you know. It's power suggestion.

I: Psychological thing, yeah. And so okay, I'm gonna be totally honest with you Robert, about I would say a week ago, ten days ago, I really didn't know who you were, and suddenly the last week can't go to a blog, you can't do anything, without seeing you face. You've just recently started, and what has been that like for you?

RP: I know. Still completely bizarre to me, it was just... it's worrying as well, cause when it comes out of nowhere people always want to turn you down really quick, they wanna turn you down just as quick as you came up. So, I don't know. I think, it's completely bizarre to me, I hope it makes the film do well, though.

I: Well, I'm sure it will, you've a lot of fans out there.

RP: Yeah, I don't know why.

I: Does it surprise you?

RP: Yeah, it really does. It really does. I mean, it's just so funny how like last year nada, and this year you're doing this movie and everything changes.

I: Yeah, because you have an appearance tonight, and you've had a couple of appearances at malls and things, and the fans have gone crazy, starting riots and fights, and what's your take on all that?

RP: Well it's just a book. I mean, people, I think I could have just been anybody, I mean people were so obsessed with the book and they wanted to just have something real to instead of just being in their imaginations anything that they can touch or see or whatever, it's like they transfer all that love of the book onto that. And so it's weird, you're just the vessel for screams.

I: Wow, I'm gonna keep my fingers crossed that nobody gets hurt tonight, cause I heard some stories.

RP: Me too.

I: And what about you're two sisters growing up, what was that like? Did they pick on you?

RP: Not really. I was just always the kind of freak, cause they're quite close in age to each other. So I was like the one who wandered around by himself.

I: Ohh. You seem to do that a lot, I hope not.

RP: Yeah, I do, I do do that a lot.

I: What about your hair, that seems like to be a signature thing, how do you do that with your hair, it's very --- and turn? (5:30)

RP: I don't know. I really don't know. It's just been the same in my whole life. I wear a hat a lot. So that's why.

I: Okay. A lot of fans pay attention to your hair, that's like a big ---

RP: I know, I don't know why. It's really strange.

I: And what's the best and worst part so far of everything that's happened?

RP: The best part is I guess is travelling everywhere. The worst part is travelling around and not being able to see anything. I look out at a lot of good windows.

I: You get to hang out in hotels a lot.

RP: Yeah, yeah. I like hotels.

I: Good, I hope so, at this point, right?

RP: Yeah.

I: And finally, are you going to get to do anything while here in Chicago, not really, you're just gonna stay here?

RP: I hope so, I mean, I gonna try something to do tonight. I mean, I hope, I hope it doesn't go on too long this evening.

I: -- or clubs or something?

RP: I wanna have deep van/pan??? pizza.

I: You should, it's very good.

RP: Where's a good place?

I: Giordano's (??), that's a good one, it's a real good one. And I have to ask for all your fans, do you have any girlfriend?

RP: I don't.

I: You just made a lot of girls happy.

RP: Oh really, oh great.

I: What do you look for a girl ideal to date?

RP: Like a little bit nuts, I like nuts girls, and I don't know. I's completely random, everytime I'm attracted to someone it's always unexpected.

I: And just one final question. Have you made enough money yet, have you made a big purchase, big splurged anything you gonna splurge on?

RP: I definitely haven't really. I made, no I haven't made, I don't know. No. No, I haven't made the money to splurge on anything.

I: Haven't seen the money yet, from Twilight?

RP: No, I got to wait for that.

I: Anything you wanna buy? That's in your mind?

RP: Actually I did buy, I bought some recording stuff the other day, which is quite gig???, I wanna record some music if you want to ???? go/hear, heh??

I: You're a big singer?

RP: Sort of. Not really. I was recording when I was in LA, a whole set-up for that. That was probably the biggest thing I bought.

I: Do you wanna sing anything for -

RP: No.

I: You sure?

RP: I think I'm sure.

I: Okay, well thank you so much Robert, I appreciate, it was nice to meeting you.

RP: Nice to meet you.

Hello, Showbiz Shelly, itt vagyok Robert Pattinson hotelében. Már hallhattatok Robertről, az új filmben, a Twilightban szerepel, ami november 21-edikén jelenik meg. Nagy sztár lesz belőle, alig várom, hogy beszélhessek vele a növekvő sztárságáról, szóval menjünk is fel és készítsük el az interjút.

I: Üdv Chicagóban, egyébként – először és legfőképp.

RP: Nagyon köszönöm.

I: Hogy tetszik itt?

RP: Mindig ezt mondom, csak a hotelszobát látom. Ez alatt az egész körút alatt nem látok semmit. Nem jöttem rá, hogy néz ki, elég érdekes, azt hittem olyan, mint London. Mindenki azt mondta, hogy Chicago olyan mint London, de szerintem egyáltalán nem olyan.

I: Nem hinném.

RP: Úgy néz ki, mint Chicago.

I: Igen, vagy lehet, hogy az idő olyan mint Londonban.

RP: Igen, az hasonlít.

I: Igen.

RP: De jól néz ki a város.

I: Igen. Nos, örülök, hogy tetszik, szóval üdv itt.

RP: Köszönöm.

I: És most beszéljünk a filmedről, a Twilightról. November 21-dikén jelenik meg, egy vámpír történet igaz?

RP: Mhmm.

I: Szóval beszéljünk a szerepedről. Azoknak, akik nem nagyon követik, van egy-kettő belőlük, kit játszol?

RP: Tulajdonképpen egy fiatal lányról szól, aki egy úgy városba költözik, egy kicsi városba Washington államba, ahol állandóan esik és borzalmas, és nem igazán ismer senkit. Aztán találkozik ezzel a bizarr kinézetű családdal, akik egy iskolába járnak vele. És rákattan erre a gyerekre, aki eleinte teljesen visszataszítónak találja, attól a pillanattól, hogy meglátja. Végül a lány rájön, hogy a fiú egy vámpír, aki 108 éves, és többé nem öl embereket, de a lány illata, a vérének az illata miatt úgy érzi, hogy meg kell ölnie. Ezzel egy időben teljesen lenyűgözi őt a lány, és végül egymásba szeretnek, aztán ott van még az a sok rossz dolog ami történik.

I: szóval milyen volt, hogy készültél fel egy vámpír szerep eljátszására?

RP: Sokat voltam egyedül, három hónappal korábban elmentem Oregonba, ahol forgattunk. Egyedül voltam, ritkán beszéltem bárkivel is és sokat futottam. Nem tudom, ez igazából nem egy vámpíros film. Ő nem igazán egy vámpír, teljesen különbözik minden korábbi vámpíros történettől.

I: Oké. Ittál vért (nem értettem pontosan) a felkészülés alatt?

RP: Egy kicsit.

I: Egy kicsit, oké.

RP: Csak keveset.

I: Jó íze volt?

RP: Őszintén szólva nem ízlett annyira.

I: Azt hallottam, hogy azt mondták, hogy a fogaid nem voltak elég egyenesek. Volt ilyen? Mi volt ezzel kapcsolatban?

RP: Honnan tudsz erről?

I: Sokat kutakodtam.

RP: Igen, próbáltak fogszabályozót rám rakni. Istenem, ezt azokra fogom, akik ezt eldöntötték. A valaminek a száma a fogaimban (öhhh nem értettem), azt akarták, hogy fogíny műtéten vegyek részt, aztán fel akarták tetetni azt a láthatatlan vonal dolgot, és a producer kérdezte 'Akkor ez mennyibe is fog kerülni?' és meg csak álltam és hallgattam 'V-v-v-v-várjunk csak, nem fogom az ínyemet kivágatni, miről beszéltek?'

I: Ez őrület ----- ?

RP: Nem, csak úgy tettem. De megcsináltatták azt a láthatatlan vonal dolgot, tudod mi az?

I: Igen, az a láthatatlan fogszabályozó.

RP: Megcsinálták az egész kezelést, de csak kb 15 percig volt rajtam, a producereknek jó másfél hónapig azt mondtam, hogy rajtam van, csak akkor mertem bevallani az igazságot.

I: Te jó ég!

RP: De sokan azt mondták, hogy 'Milyen jók lettek a fogaid!' Az egész csak erőfitogtatás volt.

I: Lélektani dolog volt, igen. Oké, most teljesen őszinte leszek veled Robert, egy hete, vagy olyan tíz napja még semmit sem tudtam rólad, most pedig hirtelen nem lehet egy blogot meglátogatni, nem lehet semmit se csinálni anélkül, hogy nem látnám az arcodat. Csak nemrég kezdtél, milyen ez az egész számodra?

RP: Tudom. Még mindig teljesen bizarr. És aggasztó is, mert ha ilyen ismeretlennel történik, akkor az emberek gyorsan le akarnak húzni, olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan felkerültél. Szóval nem tudom. Számomra teljesen furcsa, de remélem a film jól jár majd vele.

I: Nos, biztos vagy benne, sok rajongód van.

RP: Igen, nem is tudom miért.

I: Meglep téged?

RP: Igen, nagyon is. Tényleg meglep. Vicces, hogy tavaly még csak nada (spanyol semmi) nem volt, és most megcsinálod ezt a filmet, és minden megváltozik.

I: Igen, mert ma este is van egy megjelenésed, meg már volt jó pár korábban is, ilyen bevásárlóközpontokban, és a rajongók teljesen megőrültek, forrongtak és harcoltak, erről mit gondolsz?

RP: Nos, ez csak egy könyv. Úgy értem, lehetnék bárki, az emberek ugyanis a könyvet imádják, és csak szerettek volna valamit, ami nem csak a képzeletükben él, valamit amit megérinthetnek, láthatnak, vagy ilyesmi, és a könyv iránt érzett szeretetüket erre irányítják. És furcsa, te csak a sikolyok eszköze vagy.

I: Wow, ma este szurkolni fogok, hogy senkinek se essen bántódása, mert hallottam pár történetet.

RP: Igen, én is.

I: És ugye két lánytestvéred van, milyen volt velük felnőni? Sokat ugrattak?

RP: Nem igazán. Én voltam a különálló, mert ők viszonylag közel vannak korban egymáshoz, szóval én voltam az, aki egyedül kóborolt.

I: Ohhh. Úgy tűnik, sokat vagy egyedül, remélem ez nem igaz.

RP: De, sokat, sokat vagyok egyedül.

I: És mi van a hajaddal? Úgy tűnik ez valami jelképed. Mit csinálsz a hajaddal, hogy ilyen?

RP: Nem tudom. Igazán nem tudom. Egész életemben ilyen volt. Sokszor van sapka rajtam. Talán ezért.

I: Oké. Sok rajongót érdekli a hajad

RP: Igen, de nem tudom miért. Nagyon furcsa.

I: És eddig mit találsz a legjobb, illetve a legrosszabb dolognak abban, ami történt?

RP: A legjobb dolog az, hogy sokat utazhatok. A legrosszabb az, hogy sokat utazok de semmit se látok. Viszont sok jó ablakon nézhetek ki.

I: Sokat láthatsz hotelekben.

RP: Igen, igen. Szeretem a hoteleket.

I: Jó, remélem is, legalábbis eddig igaz?

köszönjük szépen Pattinak, hogy leírta és lefordította :)

Rob és barátai avagy a brit-pack

Csak úgy útközben, amíg a képeket gyűjtöttem mára :)

eredeti cikk itt

fordítás itt:

Robert Pattinson bandáját The Brit Pack-nek hívják (ez most aztán lehet Brit Banda, Brit Csapat, Brit Cimborák meg ilyenek :) )

"Felejtsd el a Rat Pack-et és a Brat Pack-et," mondja a PopStar, "Új banda van a városban, magukra irányítva a figyelmet bárhová is menjenek... a Brit Pack."

Ki is, mondja a forrás, ez a Brit Pack? Nem más, mint Robert Pattinson és ravasz csapata, természetesen. A kedvenc zenészeink, mint Bobby Long, Marcus Foster és Sam Bradley vannak ezen a listán, továbbá Tom Sturridge, aki szintén régi színész barátja Rob-nak.

Robert Pattinson, akinek filmes munkája (ahem, a Twilight és a Twilight Saga: New Moon is beleértve) olyan hírnevet hozott amire nem számíthatott, a fő arca a Brit Pack-nek. Rob, aki Londonban született, régóta ismeri a Brit-Pack-es társait.

Phil Taylor, aki bemutotta Rob-ot Marcus Fosternek és Bobby Longnak, elmesélte a csoport történetét.

Phil szerint, Marcus és Rob, számára néhány tehetséges művészt jelentettek, akik felbukkantak a színpadán a londoni Up All Night Music alkalmával, egy nyitott mikrofonos (akarom mondani nyitott, mint gondolom bárki használhatja) estén, amit Phil a semmiből állított fel az üres, ambíciózus kezeivel. (huhh)

Az Up All Night, mondja Phil, mára egy olyan hely lett, ahova feltörekvő zenészek mennek, akik keresik a kezdőlökést a zenei üzletbe való bejutáshoz. Amikor Bobby Long felment a színpadra, Phil Taylort annyira lenyűgözte  megkapó és összetett előadása, hogy tudta, hogy Bobby Longnak találkoznia kell Marcussal és Robbal. Azóta is közeli barátok és bizalmasok.

Ahogy Marcus Foster mondta, ő, Rob és Sam Bradley már az iskolában találkoztak. Tom Sturridge, aki olyan filmekben szerepelt mint a Being Julia, Vanity Fair (amiben Rob is benne volt), és Like Minds, a testvérein keresztül találkozott Robbal, akik szintén Robbal jártak egy iskolába.

Sam Bradley szerint "mind nagyon közel vagyunk egymáshoz". Sam, aki ma este a Vancouver Island-on fog szerepelni, és akinek az albuma (reméljük) hamarosan meg fog jelenni, még azt is mondta, hogy a Marcus Fosterrel való barátsága volt az oka annak, hogy zenei pályára állt. Sam mondta, "Nagyon szeretem hallgatni és nézni őt".

Ez, úgy tűnik igaz a Brit Pack többi tagjára is. Az ötükről szóló hírek folyamatosan keringenek képek és riportok formájában, továbbá arról is állandóan szó van, hogy elmennek egymás előadásaira és többször is együtt írják a darabjaikat.

Sőt, Sam Bradley tegnap mondta el nekem, hogy ő és Robert Pattinson nagyon szorgosan munkálkodtak egy "nagyon jó dalon". A múltban már láttuk Bobby Longot és Marcus Fostert együtt dolgozni a Twilight filmzene fő dallamán, a "Let Me Sign"-on, és Sam Bradley Robert Pattinsonnal fogott össze és alkotott meg egy másik Twilightra is felkerülő számot, és amit Bradley átdolgozott a saját albumára is, a "Never Think (Too Far Gone)" című darabot.

Dióhéjban: ez az öt srác igazán jó barát, és mindannyian az Egyesült Királyságból érkeztek. Így jött az ügyes becenév, a Brit Pack.

Annak érdekében, hogy kissé más legyek, merem azt állítani
, hogy talán Phil Taylort, aki segített összehozni a csapatot, is bele lehetne vonni ebben a listába. Egy six-pack talán ...

Egy dolog biztos, mégpedig az, hogy ezek a britek jó csapatot alkotnak, vagy ha tetszik az új jelző, akkor jó "pack"!

ez meg egy másik 

és a másik fordítása

Betekintés Rob Pattinson, Sam Bradley, Marcus Foster és Bobby Long romantikus lelkébe...

Ha barátok együtt nőnek fel, különleges kapcsolat alakul ki közöttük - egy olyan, ami egész életre szól. Nem számít, ha meggazdagszanak vagy elszegényednek, örökké barátok. Bár új barátok jöhetnek és mehetnek, de ritkán jön olyan új barát, aki a gyerekkori barátság közelségének a közelébe érhetne. Azért, mert ez lelki-barátság. Örökké barátok.

Ilyen lelki-barátok Rob Pattinson és a Brit-Pack - Sam Bradley, Bobby Long, Marcus Foster és Tom Sturridge. Ezek a brit srácok már nem laknak együtt zsúfolt, lelakott pizzázók feletti lakásokban Londonban. Már nem maradnak fenn egész éjjel gitározni, dalokat írni, filmeket nézni, és pizzákat enni a tetőn. Ehelyett, mind beléptek az életük és karrierjük egy új szakaszába. Zenészek, énekes/dalírók, színészek. Csavargók. Bohémek. Romantikusok. A világ lakosai. Hotelszobákat vagy tour-buszokat hívnak otthonnak.

Egy csavargó jellemzése alapján szinte állandóan úton van, nincs állandó lakhelye, átmeneti lakhelye sem, vagy állandó rezidenciája. Mindez szükségesnek tűnik, ha egy színész vagy zenész előre akarja lendíteni a karrierjét, és ez az, amit Rob, Sam, Bobby és Marcus csinálnak.

Történelmileg, a "csavargó" szó egy brit törvényes kifejezés volt, hasonlóan a vagrant-hoz (ami szintén csavargót vagy kóborlót jelent), egy latin eredetű szóból származik, mely céltalan csavargásra utal. A Parasztok Felkelése után, az 1383-as törvény alapján a brit rendőrök jogosultak voltak arra, hogy elfogják a csavargókat és kötelezték őket az együttműködésre (bár ez a means of support lehet, hogy nem ezt jelenti, de nem találtam semmit rá); mert ha nem, akkor börtönbe csukták őket. Az 1495-ös törvény alapján a csavargókat már hajóépítésbe is befoghattak (de lehet, hogy evezésre), 1530-tól már korbácsolás is járt érte.

A 19. századtól a csavargó már inkább a bohémizmussal kezdett összekapcsolódni, ami úgy jellemezte a bohém embereket, mint "csavargó vér az ereikben, természetes kíváncsiság az ajtón kivüli világról".

világról."

Példaként sorolható ide Henry David Thoreau, Michael John Arthur Bujold, Walt Whitman, Lev Tolsztoj, William Hazlitt és Thomas de Quincey. Ők mind bohémek voltak, erősen romantikus lélekkel akik megáldották a történelmünk lapjait és könyveit.

A 21. század London Brit-Packjét adja nekünk - Rob, Sam, Bobby, Marcus és Tom. Lelki-barátok, akik a világ bohémjaivá/csavargóivá/romantikusaivá váltak.

Rob most már egy híres színész - híresebb mint amit legvadabb álmaiban elképzelt -, Amerikában, Kanadában és világkörüli hotelszobákban él mióta egyik napról a másikra szenzáció lett belőle a Twilight franchisenak köszönhetően. Sam, Bobby és Marcus mind szólóművészként építik karrierjüket - mint énekes/dalszerző - és tour-okat csinálnak Amerikában, Kanadában és Európában. Tour-buszok, repülőterek, hotelek és barátok otthona lett az otthonuk, és a menedzsereik váltak a családjaikká. Egy röpke pillanat a "gyerekkori haverokkal" ma már ritka és értékes.

Bár már nem laknak együtt, vagy tudnak sok időt együtt tölteni, ezek a fiatal britek közel maradtak. A barátságuk egy kölcsönösen együttműködő és egymást támogató viselkedésnek az eredménye. Rob-ot többször is látták támogatni Bobby, Sam és Marcus előadását, amikor az ideje engedi. És, látták Tommal együtt lógni, amikor csak idejük volt rá. Ahogy az interjúkból le lehetett szűrni, a fiúk kapcsolata egymással kölcsönös megbecsülést, ragaszkodást, és tiszteletet jelent, továbbá a másik segítését, ha annak szüksége van rá. (Rob említette, hogy elkérte Marcus Foster ingét a Teen Choice Awards-ra, mert az övéi mind koszosak voltak. Ez csak egy kis példája a barátságuk hűségének és támogatásának.)

Ezek a barátok megbíznak egymásban és kimutatják az egymás iránt hűségüket, egészen az önzetlenség pontjáig. Ízlésük hasonló, legtöbbjük szereti a "hajléktalan elegancia" -féle ruhákat, rongyos pólókat, szakadt farmereket, és az ápolatlan/zilált hajat. Sam a kivétel; ő hozzá inkább a Bobby Darin kinézet áll közelebb - klasszikus, méretre szabott ruhák, melyek öltönyökből, farmerekből, blézerekből (van a pasiknak blézer? vagy sportkabát...) és laza pólókból állnak. Mindenek felett úgy látszik, megbíznak egymásban. Elvégre mind csak egy üzenetnyire vannak egymástól, és mind együtt nőttek fel, kivéve Bobby-t, aki csak pár éve találkozott velük.

Sam az utóbbi pár év óta Vancouverben él, és többé-kevésbé már a világ lakosává vált a sok tournak köszönhetően; Bobby elvileg még mindig Londonban él, de ő is az "úton él" a menedzserével és a rajongóival a nyári amerikai és európai előadókörút miatt. Marcus, aki most szerzett diplomát művészeti téren, sok időt tölt Franciaországban, dalokat ír, amikor nem Európában vagy Amerikában turnézik, és Tom pedig ott él, ahova a következő filmje köti.

Mint Henry David Thoreau és Walt Whitman, ezek a fiúk is romantikusak, ami elő is kerül a zenéjükben és dalszerzésükben, illetve Rob és Tom színészkedésében. A romantikus életvitel lélekteli; olyasmi, ami belülről fakad és amit igazi művészek ki tudnak fejezni, táplálni és művelni tudják.

Rob, Sam, Bobby, Tom és Marcus megváltoztatják a világunkat, mert ők az új romantikusai a 21. századnak. Úgy, ahogy a történelem romantikusai változtatták meg a világot, mert 'elköltötték' magukat. Felhasználtak minden csepp energiát és forrást amijük volt, csak hogy túléljenek. Nem érdekelte őket az, hogy valami jusson nekik az életből. Legmélyebb kívánságuk az volt, hogy adjanak valamit az életnek. Örömöt találtak az élet árnyaiban, izgalmat a fájdalom és az elvesztés kockázatban és teljességet abban, hogy másoknak szükségük van rájuk. Nem utálták az életet, hanem szerették és élték egy aktívabb, meghitt, lélekteli módon. A romantikus lélek fentebb emeli az embert, és a Brit-Pack-ünk pont ezt teszi. Bővülnek. Növekednek.

Egy romantikus számára nehezebb feladat bezárkózni a magány biztonságába. Nehezebb abba kapaszkodni, amiről lehet tudni, hogy biztonságos, mint megkockáztatni megtapasztalni az életet. Ez az, amit Rob, Sam, Bobby, Marcus és Tom csinálnak ma. Mindent kockáztatnak és megtapasztalják az életet. Az életet a legaktívabb, lélekkel teli és meghitt módon élik - a dalszerzésük, művészetük, zenéjük és színészkedésük által. Alkotásuk - legyen az zene, művészet, írás vagy színészet - erőt ad nekünk. Elveszi a stresszt. Felfrissít, feltölt minket. Visszaállítja az optimizmusunkat. Megváltoztatja a nézőpontunkat, minket is alkotásra ösztönöz. Romantizál minket (romantikussá tesz minket). Megújítja a képességünket, hogy elvégezzük a világ munkáját. Mindenki láthatja, hogy ezek elismerésre méltó eredmények.

Zene, művészet, dalszerzés és színészet könnyen lehet a legmagasabb kifejezési módja az emberiségnek, mind utánozza és előre lendíti a fejlődési folyamatot. Az alkotó lélek az a tömör tapasztalat, amit szinte lehetetlen értelmezni - mert végtelen változatosságot kerít be -, de mind felismerjük, ha látjuk, vagy tapasztaljuk.

Az alkotó lélek a szabad kapcsolatunk a tiszta lehetőséggel. Érdekes lesz figyelni ezeket a barátokat - Rob, Bobby, Sam, Marcus és Tom - ahogy előre haladnak az életükben, és azt csinálják, amihez a legjobban értenek; alkotnak. Egy dologgal kapcsolatban biztosak lehetünk: ezek a srácok a legjobb barátok fognak maradni, függetlenül attól, ki milyen gazdag, híres - vagy szegény - lesz. És én alig várom, hogy lássam, mit csinálnak az elkövetkező időkben.

Vanity Fair 2008