The Rover riport VH1

I: Rob, I feel like I’ve kind of been on your beat for the past five years with all your films, and this is my observation, but I feel like you’ve played a lot of high status charaters and Rey really is so low-status in a way, I felt so much in the movie, did you notice that, was that a change for you, or am I totally misreading?

RP: Yeah, it’s funny, yeah, I play a lot of rich people I guess, but I mean, I think you kind of, I sort of graveted towards kind of loner character roles, and I guess with the young people, you know, I guess at some ways there are more stories available if you have wealth I guess, cause you have more options. I think. No, that’s complete nonsense, but I wasn’t really aware any of the, I remember talking to you about the backstory of Rey, and I sort of talked about a little bits and pieces, but I kind of, I didn’t really think about what the character was in the context, I just liked the dialog and stuff.

I: Rob, követtem a filmjeidet az elmúlt öt évben, és ez lehet, hogy csak az én megfigyelésem, de úgy érzem, mintha eddig tehetősebb karaktereket játszottál volna és most Rey sokkal inkább az ellenkezője ennek, legalábbis én így találtam. Észrevetted ezt te is, ez egy változás volt számodra, vagy csak félreértelmezek valamit?

RP: Igen, vicces, sok gazdag embert játszottam, de inkább a magányos karakterek vonzottak, és talán a fiataloknál több történet van ha gazdag a karakter, mert több lehetősége van. Gondolom. Nem, ez csak sületlenség. De nem nagyon voltam tudatában ennek, emlékszem amikor Rey háttértörténetét beszéltük meg, akkor csak apró részletekről beszéltünk, de nem gondoltam a karakterre ebből a szempontból, csak tetszettek a párbeszédek, meg ilyenek.

I: What do you guys think is gonna happen when Keri Hilson sees the Pretty Girl Rock scene?
RP: Yeah, why, she’s never said anything, I actually looked at her twitter
GP: And she’s not references
RP: She’s not references it at all, she’s talking about all this other stuff, like going shopping and stuff
GP: Has she seen the movie yet?
DM: She wouldn’t have seen the movie yet, no.
RP: Yeah, but there’s all that stuff about it
I: It’s everywhere, it’s coming up, I thought it was an individual for living the scene, but everyone is obsessed with it. Do you think she’ll see it and have a reaction, like you want her to tweet about it?
RP: She’s kind of hot, so I hope she does.

I: Mit gondoltok mit fog történni, amikor Keri Hilson látja a Pretty Girl Rock jelenetet?
RP: Igen, miért, nem mondott semmit, pedig még a twitterére is ránéztem.
GP: És nem utalt rá
RP: Egyáltalán nem, minden másról beszámol, mint hogy vásárolni megy meg ilyenek
GP: Látta már a filmet?
DM: Még nem láthatta filmet, nem.
RP: Igen, de egy csomó helyen említik
I: Mindenhol ott van, azt hittem, ez egy (ezt itt nem értem mit akar mondani), de mindenki megszállottja lett. Szerintetek meg fogja nézni és reagálni fog rá, mint ahogy szeretnéd, hogy tweeteljen róla? (szép magyar szavakat alkotok)
RP: Igen dögös, szóval remélem, hogy igen.

Na, mi a helyzet?

JS: What’s the deal with Robert Pattinson? Is the Twilight heartthrob a real actor who’s here to stay? After seeing David Michod’s slow burn thriller The Rover on Thursday night I have to say so. Before the Rover I’d actually only seen two Pattinson picks, Water for Elephants and Cosmopolis. I actually happened to really enjoy Water for Elephants, which was a fairly difficult role for Rob to pull off, although I did not care for Cosmopolis and I made it a point to skip his indies like Little Ashes and Remember Me and Bel Ami. My point is I don’t really have a strong opinion either way regarding Rob’s acting abilities, until last night that is.

Mi a helyzet Robert Pattinsonnal? A Twilight szívtiprója mégicsak egy igazi színész, aki maradni fog? Miután csütörtök este láttam David Michod lassan égő thrillerét, a Rovert, azt kell mondanom, hogy igen. A Rover előtt csak két filmben láttam Pattinsont, a Water for Elephants-ban és a Cosmopolisban. A Water for Elephants-ot élveztem, ami egy elég nehéz szerep volt Rob számára, és bár nem nagyon érdekelt a Cosmopolis, az indie filmjeit, mint a Little Ashes, a Remember Me és a Bel Ami, szándékosan kihagytam. Tehát amit ezzel mondani akarok az az, hogy nincs igazán erős véleményem Rob színészkedési képességeiről, legalábbis tegnap estig nem volt.

So I was very impressed with Mr Pattinson in The Rover, if you like me, you hadn’t seen him in the Twilight movies, you’d never know that he was a big movie star watching him in this movie. He just totally stripes away his vanity, he embraces his dimwitted character’s facial takes (ticks) and you can actually see him kind of struggle to find the words to properly express himself to his travelling companion, played by Guy Pearce, who’s playing a man of few words himself.

Szóval nagyon lenyűgözött Mr Pattinson a Roverben, ha te is olyan vagy mint én, és nem láttad a Twilight filmeket, akkor soha nem tudnád, hogy egy nagy filmsztár, ennek a filmnek az alapján. Teljesen megszabadulva a hiúságától, magába fogadja a féleszű karakterének az arckifejezéseit, és ténylegesen látni lehet, ahogy küzd a megfelelő szavak megtalálásáért, amiket az utazótársának mond, akit Guy Pearce játszik, bár ő maga nem sokat beszél.

Handsome plays Rey, who’s a bit of a broken kid, he’s a lost soul and his own flesh and blood has left him to die in the middle of the dusty Australian streets. In some ways Pattinson in The Rover reminded me of Brad Pitt in 12 Monkeys. Not that the characters are very similar, cause they couldn’t be more different, but just in terms in the sort of role that these hunky actors decided to choose. Make no mistake, The Rover is definitely Guy Pearce’s movie. You know, Pattinson’s name is gonna come up first in the headlines, but Pearce is the one calling the shots here, he’s running the show even if Pattinson’s character likes to think that he is in control.

Jóképű játssza Rey-t, aki egy megtört gyerek, egy elveszett lélek, a saját vére otthagyja a poros ausztrál utcákon meghalni. Bizonyos módon Pattinson a Roverben emlékeztetett Brad Pitt játékára a 12 majomban. Nem azért, mert a szerepek hasonlítanak, mert egyáltalán nem, hanem ezeknek a klassz színészek választásai miatt. Ne essünk tévedésbe, a Rover mindenképpen Guy Pearce filmje. Bár Pattinson neve fog szerepelni a címekben, Pearce a főszereplő, ő viszi a filmet, még akkor is, ha Pattinson karaktere szereti azt hinni, hogy ő irányít.

But as good as Guy Pearce is and he’s always excellent, it was Pattinson, who I left the theatre talking about, this is the young actor who is fully aware of his public perception, who’s eager to not let the Twilight series define him as an actor. He has greater ambitions then just being a pin-up poster boy and a matiné idol. Pattinson is not the sort of leading man that agencies build a lot of high profile packages around, he’s name does not get battered around for every single blockbuster the way that I hear Tom Hardy of Michael Fassbender.

De bármilyen jó legyen is Guy Pearce, és ő mindig kiváló, Pattinson volt az, akiről beszéltem amikor kifelé mentem a moziból, ő az a fiatal színész, aki teljesen tisztában van a közönség róla való felfogásáról (véleményéről), aki nem a Twilightot akarja annak a filmnek, ami meghatározza mint színész. Nagyobb ambíciói vannak, mint hogy csak egy poszerfiú, vagy matiné sztár legyen. Pattinson nem az a fajta főszereplő, akinek a nevét az ügynökök a nagy költségvetésű filmekhez tennék, nem hallom a nevét minden egyes blockbuster mellett, nem úgy mint Tom Hardy, vagy Michael Fassbender nevét.

Since retiring the role of Edward Cullen, Pattinson has made it a point to work with indie authors, such as David Cronenberg, twice, Werner Herzog and Tom C (nem tudom ki ő) and now David Michod, who’s Animal Kingdom made a splash back in 2010. Pattinson is also preparing to work with Olivier           Assayas in Idol’s eye, which is going to appear with Robert de Niro as well as James Gray in the Lost City of Z, which also stars Benedict Cumberbatch. These are not projects that are gonna make Robert Pattinson the next A-list superstar who is in all the Marvel movies or whatever, and I don’t think that’s what he really wants at this point, probably because he’s already been in that position.

Miután visszavonult Edward Cullen szerepétől, Pattinson célja az volt, hogy olyan indie rendezőkkel dolgozzon mint David Cronenberg, kétszer is, Werner Herzog és Tom C (nem tudom ki ő), illetve most David Michod, akinek az Animal Kingdom-ja nagy siker volt 2010-ben. Pattinson továbbá dolgozni fog Olivier Assayas-szal az Idol’s Eye című filmben, Robert De Niro mellett, és James Grey-el a Lost City of Z filmben Benedict Cumberbatch oldalán. Ezek a filmek nem fogják Pattinsont az A-listás szupersztárok mellé emelni, akik minden Marvel filmben ott vannak, és szerintem nem is akarja ezt, talán azért, mert már volt ott.

What I was last night was an artist surrendering himself to his craft, trusting his collaborators, acting without a safety net or visual effects. I’ve always seen Robert Pattinson as more of a celebrity than anything, but last night I saw him as a real actor for the first time. And as I was leaving The Rover’s afterparty at the debut hotel in Westwood I ran into him. He’d actually changed out of his sparkling blue suit and he put on a much more comfortable black hoodie, and he was roving around the room, actually talking to people rather then just sitting in some roped off VIP area like an untouchable you know, superstar. So anyways, I decided to introduce myself, I looked him square in the eye, I told him that he really impressed me and it was an eye opening performance from my point of view. He thanked me, we shook hands, I wished him luck on his journey, and from what I can tell, he doesn’t really need it. He’s already got his career figured out. So let’s just hope that Hollywood accomodates him and doesn’t try to turn him into something that he’s not.

Amit tegnap este láttam az egy művész volt aki megadta magát a művészetnek, bízva a kollégáiban, és aki biztosító kötél és képi effektek (jajj, hogy hívják ezeket???) nélkül színészkedett. Én mindig is inkább mint egy hírességre, úgy tekintettem Robert Pattinsonra, de tegnap este először láttam mint egy igazi színész. És ahogy épp elhagyni készültem a Rover utáni partit, találkoztam vele. A kék öltönyét egy kényelmesebb fekete pulcsira cserélte és beszélgetett az emberekkel ahelyett, hogy elvonult volna egy elhagyatott VIP szobába, mint egy érinthetetlen szupersztár. Szóval úgy döntöttem, hogy bemutatkozom, egyenesen a szemébe néztem és elmondtam neki, mennyire lenyűgözött az alakítása, hogy számomra ez felnyitotta a szemeimet. Megköszönte és kezet fogtunk, majd sok sikert kívántam neki a továbbiakhoz, bár szerintem nem lesz sok szüksége rá. Már kitalálta a karrierjét. Szóval csak reméljük, hogy Hollywood elszállásolja és nem fogja majd olyanná változtatni, ami nem.

This has been What’s the deal? with Jeff Snider, you can follow me on twitter at attheinsider, thanks for reading the wrap.com.

Ez a ’Mi a helyzet’ volt Jeff Sniderrel, követhettek a twitteren a attheinsider-en, köszönjük, hogy a wrap.com-ot olvassátok.

The Rover még egy apró részlet

RP: Trying to stop thinking about that little girl who died whom I killed.

GP: You shouldn’t.

RP: I can’t.

GP: You shouldn’t stop thinking about her. You should never stop thinking about a life you’ve taken. Or it will suprise you back for taking it.

RP: Próbálom elfelejteni a kislányt, akit megöltem.

GP: Nem szabadna.

RP: Nem is tudom.

GP: Nem szabadna elfelejtened. Sosem szabad elfelejtkezni egy kioltott életről, különben meg fog lepni, hogy miért is tetted.

-twmmy-

Rob és Guy a Popcorn-ban

rpl by pinupgrrrl

I: Hi everybody, I’m Peter Travers and welcome to Popcorn where we tell you what is happening at the movies. And there’s a happening now called The Rover which I think is a terrific movie even though it’s about the world being truly screwed up and it stares  really two screwed up guys. Guy Pearce and Robert Pattinson, so welcome gentlemen!

GP: Thank you. You got it in a nutshell.

I: I really did, didn’t I, it was just –integet a kezével-

RP: And I wish I’d had that before we started the press, I’m gonna steal that line.

I: Just take it away. But when you do a movie like this and you guys are in the Outback, now for Guy, he is no stranger to the Outback, he’s probably done tones of walk abouts there.

GP: I pretty much lived there.

I: I just, yeah, and I don’t know about it. But you’ve cleaned up good, but you spent a lot of time together making this movie out there, in a kind of nowhere. When did it happen that you both got really irritated with each other?

GP: About an hour ago.

I: Really, that’s good.

GP: No, I don’t think we – don’t think we did, did we? I mean...

RP: I never got irritated with you.

GP: No. No, I was just constantly irritated by him.

I: Yeah.

GP: No I think, I mean it’s a tough thing to do to obviously spending an entire movie with one other person, but you know, obviously there’s the whole team, there’s David, but, and it’s a really specific kind of film as far as, you know we kind of kept laughing every day and having remind ourselves what it was we were actually doing, cause the film’s so, it really operates on another level. The (???) whole sort of behaviour in the film is kind of second to what’s kind of going on in the bigger picture I suppose. So we did find ourselves laughing at the ridiculous things that we were doing, knowing that they were leading to a bigger, more important kind of...

RP: Yeah. I think normally the things you’d get irritated with another actor if you’ve got a very specific idea of how to play something, when the other actor’s not allowing you to do it, but I found, with this I had no idea what I was supposed to be doing before I turned up to work, so you can’t really, you know, everything was equal and new experience.

GP: We were also, you know I mean, my character on some level kidnaps Rob, really, because I’m trying to track down his brother, his brother has stolen my car, in the car there’s something I need to do, so I basically just kidnap him. And so the relationship, I mean, someone asked this recently, you know, what did you do to bond and establish our relationship, but we don’t have a relationship at the beginning of the movie anyway, so in a way we’re just two odd characters that have nothing to do with each other, we just stuck in a cabinet of truck for hours on in.

I: And your character is, even though he has a name in the credit, I never really hear you call him anything.

GP: I don’t think I realized that.

I: He’s Eric, but he’s like, how did I find that out?

GP: Yeah, he could have been Debby really, couldn’t he? Let’s call him Debby.

I: Let’s call him Debby. But we should say that, I mean, I did a terrible job at setting that up to say that yes, these three guys have stolen Eric’s, or Debby’s car. And he’s mad about that, and wants it back, and takes their car and goes after them, comes up with Rey. Which is spelled REY. Which is also slightly irritating.

RP: 4:03 valami Renolds (because he’s Renolds??????)

I: There you go. See? We know that.

RP: I have thought about that as well!

GP: That’s right and in fact my character written in the script, it didn’t even say Eric, it just said man.

I: Could have said guy.

GP: I wouldn’t have done the movie, if it said that.

I: That’d just be too close to who you are.

GP: That’s right, exactly. Yeah.

I: But your character is not that smart, is he? He’s mentally challenged, he’s...

RP: Kind of, I mean, what I sort of established with David Michod, that he was just someone who’s, everyone thinks is in some way challenged, but he’s actually not. And he’s just being told that he is the entire time, so when his relationship with Guy is like the only time he’s really had any kind of autonomy in his thoughts, so it’s kind of, the mechanism of actually thinking is so rusty, maybe hasn’t ever been used, and so it’s kind of...

GP: And it’s a lack of independence, he’s never really had to be independent, so...

RP: Yeah, he’s been treated like he’s like disabled in some ways and just really bullied because of it as well. Like instead of being molly-coddled everyone was like, ’you’re such an idiot’, he was being slapped no matter what.

I: Half-wit he’s called I think.

GP: Yeah, I call him a half-wit.

I: You do call him a half-wit.

RP: Which sounds like the most insulting (nem az, de nem tudom 5:22) thing in the world I think. Mum always calls me a half-wit. I’ve never thought about it as really agressive.

I: With love.

GP: That’s right, with love, yeah.

I: It’s great to be called that way. So did you two stay in character? Because you could do that, did you both take the Daniel Day-Lewis approach to your roles?

GP: I was about to say no, we didn’t stay, but then you mentiones Daniel Day, so yeah, we were in character all the time. Whatever makes us seem the most credible.

RP: I think we kind of were in a funny way, without even trying.

GP: Yeah, I mean, we were all living together in little kind of motels on the way and we were certainly able to let our hair down and kind of step away from it a bit, but because you’re out in that environment it’s hard to know when you’re in character, when you’re not in character, really on some level.

I: It’s the glamour life though.

GP: It was very glamourous.

I: How many weeks of shooting?

GP: Eight. Was it eight?

RP: There was something nice about just being able to wondering off, these towns were...

GP: It was great for him, because there was no paparazzi, no, you know, it’s terrible for me, cause I hate that if that’s not around. I love hanging them around.

I: Come on, you started that way. I remember last time I spoke to you in Australia you were in a show called Neighbours, so didn’t people follow you everywhere?

GP: Ah, yeah. Yeah, that’s right we used to

I: You weren’t a vampire like Rob, but you were still

GP: I was in that I’d just stay up all night, but yeah, I had a taste of that, but nothing like this, though, nothing like what Rob goes through.

I: So they wouldn’t, the paparazzi gave up and wouldn’t come to location here?

RP: There was nowhere to stay, literally there would be one hotel in town, and so if you wanted to follow the crew around, you’d have to just live in your car or something, and it’s dangerous. It only happened once.

GP: Yeah, one guy turned up and our crew were like, ’all right where is he?’

RP: --- all the time 07:08

I: So sad, one lone paparazzi.

GP: He was probably out there for something else, probably went there years ago to see Mel Gibson in Mad Max and got lost. ’Oh there’s Rob Pattinson, I’m gonna do a photo of him instead!’

I: All right, so as we come to the end, Guy knows this, it’s our musical part. Look, I don’t wanna hear that, because both of you are musicians. You may not have recorded anything, you’re guitar players, it’s, you sing in the movie!

RP: Oh yeah, oh yeah, that’s it (???)

I: Well you do!

GP: Should we sing that song?

I: Can you do a duet?

GP: I don’t know.

RP: 8:01

GP: I think that’s the issue, it’s not so much that we’re not musical, it’s the suddenly think of a song to sing. It’s the anxiety.

I: It wasn’t sudden. You’ve had it in your head. There’s always something that’s in our head. We all listen to music.

GP: I thought you wouldn’t do that anymore.

RP: I can suddenly feel like my hands

GP: Sweaty...

RP: It’s clammy

I: When Guy was here, he had to... this is it, you started doing theatre, you did was ----

GP: It was one of the things that I did, it wasn’t my first thing, but it was one of the thing. We talked about this the

I: We talked about that before and you I heard did Guys and Dolls. So what did you play?

RP: Cuban dancer 2

I: All during that particular moment where she’s there, so you didn’t move on in school to that next step.

RP: No, that was in my little amateur theatre company. Yeah, that was the first thing I ever did. Had to do a dance routine with a rose in my mouth.

I: And yet humming, a snippet of a song is beyond, even though he had rose in his teeth.

GP: He probably got to rehearse the rose and dancing thing.

I: You mean in all that time in Australia you two didn’t take out a guitar and sing a song.

GP: I don’t know, we had some guitars there

I: See?

RP: At four in the morning.

GP: Four in the morning, perhaps a little drunk

I: Let’s pretend than, bring the lights down to do this

GP: I don’t know, there’s a pressure now

RP: I’m not good enough, like literally, I’m too competitive and people --- watching.

I: This was never about being good enough. It’s always been about not being able to hold back a little snippet of some kind of melody.

GP: Well you know this is a love story.

I: I know it. And he’s the singer in the movie.

GP: So, exactly, you’re the singer of the movie. So if I sing ’This is a last goodbye I hate to feel the love between us

RP: I CAN’T!!!!

I: The reaction to it was really priceless. I’ve never seen anyone quite crawl up into themselves and disappear on this show before.

GP: Now you have.

I: It’s a first. Thank you. Thank you Rob, thank you Guy.

  

I: Hello mindenki, én Peter Travers vagyok és üdvözöllek titeket a Popcorn műsorában, ahol elmondjuk mi újság a mozik világában. A mostani film a Rover, ami egy fantasztikus film, annak ellenére is, hogy a filmbeli világ egy igazán elcseszett világ, és a főszereplője két elcseszett férfi. Guy Pearce és Robert Pattinson, üdvözöllek titeket!

GP: Köszönjük. Dióhéjban el is mondtad az egészet.

I: Sikerült, igaz, az egész csak –integet a kezével-

RP: Bárcsak eszembe jutott volna ez, amikor kezdtük a sajtót, ellopom ezt a mondatot.

I: Csak nyugodtan. De amikor egy ilyen filmet forgattok kint a semmi közepén, nos nekeg Guy, számodra nem idegen az a hely, biztos sokszor voltál már ott.

RP: Szinte ott éltem.

I: Na igen, ezt nem tudtam. De szép tiszták vagytok már, sok időt töltöttetek egymással a semmiben. Mikor lett elegetek egymásból?

GP: Olyan órája.

I: Igen, ez igazán jó.

GP: Nem, nem hiszem, hogy – vagy igen?

RP: Nekem nem lett elegem belőled.

GP: Nem. Nekem állandóan elegem volt belőle.

I: Igen.

GP: Szerintem annak ellenére, hogy egy egész filmet csak egy másik emberrel játszol, azért ott vannak még a stábtagok és David is, ugyanakkor ez egy nagyon jellegzetes film, mégis tudtunk minden nap nevetni és így emlékeztetni magunkat arra, hogy mit is csinálunk, mert a film tényleg egy másik szinten mozog. A viselkedés a filmben egyébként is szinte csak másodlagos az egész képhez viszonyítva. Így sokszor nevettünk azokon a röhejes dolgokon amiket csinálnuk kellett, tudván, hogy mindez egy nagyobb, fontosabb dologhoz fog vezetni...

RP: Igen. Szerintem akkor fog felbosszantani egy másik színész, ha neked van egy bizonyos elképzelésed arról, hogy hogy fogsz játszani, de a másik színészt ezt nem engedi, itt viszont úgy találtam, hogy amikor dolgozni mentem, fogalmam sem volt, hogy mit fogok csinálni, ezért az egész, minden egyenlő volt és egy új élmény.

GP: Továbbá az én karakterem bizonyos szinten elrabolja Rob-ot, mert próbálja megtalálni a (Rey) bátyját, aki ellopta a karakterem autóját, és az autóban van valami amit meg kell csinálnom, ezért elrabolom. Ezért a kapcsolatuk, ezt valaki nemrég kérdezte is, hogy mit tettünk azért, hogy jobban megismerjük egymást és felépítsük a kapcsolatunkat, de mivel a film elején úgysincs semmilyen kapcsolat, csupán két furcsa karakter akiknek semmi közük egymáshoz, egyszerűen csak összezárva találjuk egymást hosszú órákra.

I: És a te karaktered, bár a stáblistában van neve, nem igazán hallottam, hogy mondták volna.

GP: Ez fel se tűnt eddig.

I: Ericnek hívják, de honnan lehet tudni?

GP: Igen, akár hívhatnák Debby-nek is nem? Hívjuk Debbie-nek. (nem tudom melyik a helyes)

I: Hívjuk úgy. Ezt most elég rosszul vezettem fel, de igen, van ez a három srác, akik elrabolják Eric, vagy Debbie autóját, amiért igencsak megharagszik és vissza akarja azt szerezni, ezért utánuk megy, és találkozik Rey-el. Amit úgy betűznek, hogy R-E-Y. Ami szintén kissé irritáló.

RP: 4:03 valami Renolds (because he’s Renolds??????)

I: Pontosan. Látjátok? Ezt már tudjuk.

RP: Erre én is gondoltam (vagy nem gondoltam, nem értettem pontosan)

GP: Ez igaz, és tulajdonképpen az én karakteremnek nem is volt neve a forgatókönyvben, nem mondta, hogy Eric, csak annyit, hogy a férfi.

I: Nevezhették volna guy-nak is. (szóvicc!!!!!!!!)

GP: Akkor nem vállaltam volna a filmet, ha az lett volna.

I: Túl közel lett volna ahhoz, aki vagy.

GP: Igen, pontosan.

I: De a te karaktered pedig nem túl okos, igaz? Mentálisan igazi kihívások elé kerül...

RP: Arra jutottunk David Michoddal, hogy ő olyan valaki, akiről mindenki azt hiszi, hogy kihívás elé került, pedig nem. Egyszerűen csak mindig azt mondták neki hogy igen, ezért a Guy-al való kapcsolata alatt kerülnek a saját irányítása alá a gondolatai, ezért az agyának a működése eléggé berozsdásodott, talán nem is használta soha, ezért...

GP: És soha nem volt független sem, soha nem kellett függetlennek lennie, így...

RP: Igen, és úgy viselkedtek vele, mintha fogyatékos lenne valamilyen módon, ezért sokat bántották. Nem elkényeztették, hanem mindenki rávágta, hogy ’te egy idióta vagy’ aztán kapott egy pofont, bármit csinált is.

I: Féleszűnek nevezték, ha jól emlékszem.

GP: Igen, féleszűnek hívom.

I: Te hívod féleszűnek.

RP: Ami (most vagy azt mondja, hogy nagyon sértő, vagy pont azt, hogy nem sértő 5:22) a világon. Anyu mindig féeszűnek hív. Soha nem találtam nagyon agresszívnek.

I: Szeretetből.

GP: Ez igaz, ő szeretetből mondja.

I: Nagyszerű, ha így hívnak. Szóval ti ketten a szerepetekben maradtatok? Mert meg tudjátok csinálni, úgy közelítettétek meg a szerepeiteket mint Daniel Day-Lewis?

GP: Már épp azt akartam mondani, hogy nem, de aztán megemlítetted Daniel Day-t, szóval igen, mindig, állandóan karakterben maradtunk. Amelyik a leghitelesebbnek mutat minket.

RP: Szerintem, vicces ugyan, de karakterben maradunk anélkül, hogy próbáltuk volna.

GP: Igen, együtt laktunk kicsi motelekben, ezért nyugodtan lazíthattunk, mert egy olyan környezetben voltunk, ahol nehéz volt követni, hogy mikor vagy a karakteredben és mikor nem, bizonyos szinten.

I: Igazi varázslat volt.

GP: Nagyon varázslatos volt.

I: Hány hetet forgattatok?

GP: Nyolc. Nyolc hét volt?

RP: Volt valami szép abban, hogy csak elkóborolhattál, ezek a kis városok...

GP: Nagyszerű volt neki, mert nem volt paparazzi, de szörnyű volt nekem, mert én utálom, ha nincsenek körülöttem. Imádom, ha ott lógnak.

I: Ugyan már, te is így kezdted. Emlékszem, amikor legutóbb beszéltünk, Ausztráliában volt az a sorozat, a Neighbours (Szomszédok – óóó olyan nekünk is volt), akkor téged is követtek az emberek, nem?

GP: Igen, akkor az volt, hogy...

I: Bár nem vámpír voltál, mint Rob, mégis

GP: Annyiban igen, hogy éjjelente ébren maradtam, és igen, valamennyire én is megtapasztaltam ezt, de nem olyan szinten, mint amit Rob-nak kell átélnie.

I: Szóval a paparazzi feladta és nem ment ki a helyszínre?

RP: Nem tudtak volna sehol megszállni, szó szerint csak egy kisebb hotel volt a városkában, szóval ha követni akarták a stábot, akkor a saját autójukban kellett volna aludniuk, ami azért veszélyes is lehetett ott. Csak egyszer történt meg.

GP: Igen, volt egy srác, mire a stáb (felgyűri az ingujját) ’na ki vele, hol van?’

RP: ---- állandóan 07:08

I: Olyan szomorú, egy magányos paparazzi.

GP: Lehet, hogy valami más miatt volt odakint, talán még évekkel ezelőtt indult el, hogy Mel Gibsonról készítsen képeket a Mad Max forgatásán, csak elveszett. ’Oh, ott van Rob Pattinson, akkor csinálok róla egy képet!’

I: Rendben, szóval most, hogy a végére értünk, eljött az éneklés ideje, ezt Guy már tudja. Nem, nem akarok tiltakozást hallani, mert mindketten zenészek vagytok. Lehet, hogy nem vettetek fel semmit, de gitározni is tudtok, te pedig még énekelsz is a filmben!

RP: Óh igen, igen, ennyi.

I: De tényleg!

GP: Énekeljük el azt a dalt?

I: Duettezni tudtok?

GP: Nem tudom.

RP: 8:01 (ez itt a nem értettem jele)

GP: Szeritem az van, hogy nem az a baj, hogy nem vagyunk muzikálisak, hanem hogy ilyen hirtelen kell előállni egy dallal. Csak a szorongás van.

I: Nem volt hirtelen. Már benne volt a fejetekben. Mindig van valami, ami a fejünkben van. Mind hallgatunk zenét.

GP: Azt hittem, ez már nem lesz.

RP: Hirtelen olyanok a kezeim, mintha...

GP: Izzadnának...

RP: Nedves lenne.

I: Amikor Guy itt volt, kellett... ez az, te a színházban kezdted, te pedig ------

GP: Olyat is csináltam, de nem azzal kezdtem, de igen, olyan is volt. A múltkor beszéltünk erről

I: Beszéltünk erről korábban és azt hallottam, hogy te Rob, szerepeltél a Guys and Dolls-ban. Szóval mit játszottál?

RP: Kubai táncos 2

I: Egészen addig a pillanatig, amíg a lány ott volt, szóval nem léptél tovább az iskolában?

RP: Nem, ez a kis amatőr színházcsoportban volt. Igen, az volt az első amit csináltam. Táncolnom kellett egy rózsával a számban.

I: És most mégis, egy kis dúdolás, egy rövidke részlet egy dalból túl sok, pedig ott még rózsa is volt a szájában.

GP: Ott viszont próbálhatott a rózsával és a tánccal.

I: Azt akarjátok mondani, hogy az egész idő alatt amíg Ausztráliában voltatok nem vettetek elő egy gitárt sem, hogy elénekeljetek egy dalt?

GP: Nem tudom, volt ott pár gitár.

I: Ugye?

RP: Hajnali négykor.

GP: Hajnali négykor. Kicsit részeges állapotban.

I: Képzeljük azt, hogy lemennek a fények

GP: Nem tudom, most olyan nyomás került ránk...

RP: Nem vagyok elég jó, szó szerint, mindig versenyezni akarok, az emberek meg ---- nézik.

I: Soha nem arról szólt ez, hogy jó-e az ember vagy sem, csak arról, hogy nem lehet visszatartani azt a kis dallamot, ami a fejünkben van.

GP: Nos, mint tudod, ez egy szerelmi történet.

I: Tudom. És ő az énekes a filmben.

GP: Pontosan, te vagy az énekes a filmben. Szóval ha én azt éneklem, hogy ’Ez az utolsó viszlát, ez a szerelem kettőnk között’ (na oké, ez magasan felettem áll)

RP: NEM TUDOM!!! (és belesüpped a székbe)

I: A reakció viszont mindent felülmúlt. Soha nem láttam senkit így összecsomagolódni önmagába és eltűnni ebben a műsorban.

GP: Most ez is megvolt.

I: Egy első alkalom. Köszönöm. Köszönöm Rob, köszönöm Guy.

The Rover - Exclusive - első forgatási riportok

GP: By the time we find Eric at the start of the film he’s basically reached the end of the line. He’s trying to get something back that’s been taken by three guys. He realizes when he meets Rey that he’s connected to those three guys. So he kidnappes him, I guess. We actually see that Eric starts to feel something towards Rey, so it becomes a sort of awakening of all sorts of emotional elements for both of them, I think.

GP: Amikor Ericet látjuk a film elején, addigra ő már az élete végéhez ért. Próbál visszaszerezni valamit, amit három férfi ellopott tőle. Amikor találkozik Rey-jel rájön, hogy a fiú kapcsolatban áll azzal a három férfival, ezért elrabolja őt, bizonyos értelemben. Láthatjuk, hogy Eric érezni kezd valamit Rey iránt, így ez egyféle ébredése  lesz a külnböző érzelmeknek mindkettejük számára, szerintem.

SP: Working with Guy and Rob was a privilege, his strong three lines for everyone to kind of grip onto.

SP: Guy-val és Rob-bal együtt dolgozni megtiszteltetés volt, az a három erős mondata amit mond (Guy), abba mindenki kapaszkodhat.

RP: Eric’s really out on a limb throughout the entire story and Rey I think misinterprets Eric’s passionate violence as affection for him.

RP: Eric az egész történet alatt kockáztosan viselkedik és Rey szerintem félreértelmezi Eric szenvedélyesen erőszakos viselkedését azzal, hogy érez iránta valamit.

GP: Most of the preparation for me was in discussing the emotional states with David and understanding that, and actually trying to find what has person turn into, almost what kind of creature has he regressed toward.

GP: A felkészülés leginkább abból állt számomra, hogy beszélgettem Daviddel az érzelmi állapotokról, hogy megértsem és megtaláljam azt, amivé a karakterem vált, hogy milyen lénnyé fejlődött vissza.

DM: I loved working with Guy Pearce, he’s just a total pro and he’s a pleasure to direct. I affectingly wrote the character for Guy, the choice is that I was asking him to make and he realized he needed to make were actually kind of bigger than either of us initially anticipated. We started shooting the first day and there’s no dialog, it is just one stadycam shot if you’re walking (??) tingles up my spine, you know, cause the bald choices were there in that walk. Guy is a master in filling stillness with details, and giving you windows into the soul that he need.

DM: Imádtam Guy Pearce-szel dogozni, igazi pro és egy élmény rendezni (irányítani). Kifejezetten neki írtam a szerepet, és a választásokat amiket kértem tőle, amikre később ő is rájött, hogy meg kell hoznia őket, sokkal nagyobbak voltak, mint az elején egyikünk is gondolta volna. A forgatás első napján nem volt párbeszéd, csak egy hosszú felvétel, aminek nézése közben a hideg futott végig a gerincemen, olyan merész választások voltak már magában a járásában is. Guy mestere az állóképek részletekkel történő begtöltésének, és kis ablakokat nyit a lelkébe, ha szükség van rá.

SP: He’s so open and so giving and so generous.

SP: Ő (gondolom Guy) annyira nyitott, adakozó és nagylelkű

GP: It took me a few raid  and a lot of conversation with David to really understand what it was he was after. This film is emotional and it’s sort of subversive and powerful.

GP: Sok -nem értem mibe- és beszélgetésembe került, hogy igazán megértsem mi volt az, amit David elképzelt. Ez a fil érzelemdús, ugyanakkor felforgató és erőteljes is.

RP és Emilie De Ravin a The View-ben, 2. rész

RP (folyt): ...nem megmagyarázható, amivel kapcsolódik Tylerhez. El kell tudni fogadni, milyen elveszettnek lenni.
K: Te hol vesztél el?
RP: Megpróbáltam megtalálni azt a másik gyereket...
a feladásról jön kérdés
RP: Azért akartam feladni, mert ha nem készültél színésznek, és nem kapsz szerepeket, akkor úgy éreztem, nem érdemes szerepeket kapnom, tehát nem vagyok jó színész.

újabb filmrészlet

kérdező (RP-nek): hogy ez után mi fog történni, amit vele tettél! az biztos, hogy nem vagy biztonságban. Rob, miért te voltál idegesebb a szerelmi jeleneteknél, és nem Emily?
RP: Nem tudom. Tudod miért? (EdR-hez) Mert te olyan nyugodtnak tűntél.
EdR: Te egyáltalán nem is tűntél idegesnek.
Kérdező: valami nem működött, vagy ilyesmi?
RP: Nem voltak ezek a, hogymoondjam, illendőségi tapaszok.
Kérdező: Mert, kifogytak belőle?
RP: Nem, de a kellékesek akkor csináltak egyet egy fél női melltartóból, és azon meg átlátszott minden.
Másik kérdező: továbbléphetünk végre innen? RP-hez: sokan nem tudják, de a HP-ben volt szereped, aztán nem volt munkád egy évig. Aztán jött a vámpír és a Twilight.
RP: Nem, szerintem az sokkal később volt, talán három évvel a HP után.
K: az hosszú idő. Aztán a bemutatóra elvitted anyukádat, aki ott látott először a hegyes fogakkal, meg minden. Aztán, ha jól tudom, pánikrohamod lett és kimentél a teremből valami tíz perc után?
RP: Szerintem körülbelül harminc perc után.
K: Ez tényleg pánikroham volt, igazi?
RP: Igen. Kint ültem a kocsiban és nem tudtam abbahagyni a sírást, körülöttem meg ott köröztek az idősebb paparazzók. Arra gondoltam, hogy ez tényleg rosszat tesz a film körüli reklámnak. Ez egy meredek tanulási folyamat kezdete volt, épp elkészült a film és még nem tudtuk, hogy lesz-e folytatás.
K: Olyasmi, hogy három évig csak úgy voltál, aztán egyszerre te lettél az új sztár?
RP: Volt ez a nagy bemutató, a lelkes közönség, akik minden egyes sorra áhítoztak. Ezzel szembe kellett nézni.
K: És akkor ott van az a sok bulvárlap, azt hallottam, hogy a szüleid minden bulvárt elolvasnak rólad. (szülőkhöz) Még mindig elolvassák őket?
RP: Nem hiszem.
RP anyja a fejét rázza.
Kérdező EdR-hez: Emily, csak egy gyors kérdés a Lostról. Ott voltál egy évadon keresztül, aztán a karaktered eltűnt, majd teljesen őrülten visszatért. Mi volt az oka ennek?
EdR: Nem annyira őrültnek mondanám, inkább teljesen magára maradt, Lock(?)-kal, aki már nem volt önmaga. A karakterem épített magának egy kunyhót, készített egy játékbabát. Mérges volt, elűzött, sértett, és magányos.
Valami vita a lostról. Nemigen hiszik el, hogy vége van, rengeteg honlap foglalkozik a lehetséges folytatásokkal stb.
Kérdező (újra RP-hez): Meg kell kérdeznünk, mert rengeteg e-mailt kaptunk róla. Itt van: mielőtt téged láttalak, el sem képzeltem, hogy randiznék-e egy fiatalabb férfival - ezt nem én írtam! -, és nagyon érett vagy a korodhoz képest. Randiznál-e egy idősebb nővel? És mennyivel idősebbel?
RP: Azt hiszem... Penny White(? ezt hiába lassítottam be ezerszer is) az egyik legszexibb nő Amerikában.
nagy hangzavar, nevek, akiket ismerni kéne =(

a csajt látványosan negligálták
RP végig durván defenzív tartásban
a szélén ülő öregasszony nagyon idegesítő
-Andris-

Rob a Late Night Show-ban

Rob Pattinson LNSM June 17, 2014 by korita05

I: Welcome back to late night everybody, our first guest is best known         for playing Edward Cullen in the Twilight saga, his latest film, the Rover opens nationwide this Friday, let’s take a look.

/Rover scene/

I: Ladys and Gentlemen, Robert Pattinson!

/crowd cheering/

I: How are you? Very excited to see you.

R: Thanks. That’s a exciting drumm role to come out to.

I: They are very... Kim always makes the drumming happen for our guests, so, we met once before, also in a talkshow set, I was filling in for Reedus. And you were a guest there and i remember the day I was there, both your sisters and your parents were there. Are you close with your family?

R: Yeah, yeah.

I: You have two older sisters.

R: Were my sisters there as well?

I: They were, all your family was there, I was like wow, even they’re Robert Pattinson fans.

R: No, no way. I always liked watching Reedus’ little legs on this seat.

I: It must’ve been so disappointing when you showed up.

R: Feet.

I: You have two older sister, were they hard, or, I didn’t grow up with any older syblings, were older sisters hard on you?

R: Yeah, they were kind of, I think they always wished I was a little sister.

I: Oh yeah.

R: Yeah. And I always wanted a little brother.

I: Yeah. That sounds like you guys hated each other.

R: They told me on my 18th birthday that my mom was pregnant, on april fools’ day, and I went to school being like rejoycing and (?)basking(?) about the fact what I could have a mini-me.

I: You’ve been 18, when you wanted that little brother?

R: I was so convinced, that it was the most disappointing day of my life.

I: But that’s pretty much the age when if you want a kid, you can just have one yourself. I know. Go out, get to work.

R: „Okay mom”

I: So this new movie, the Rover, it looks great, David Michod – who directed Animal Kingdom – which - we met in back stage - was such a great film, and this is his next film, tell us about it.

R: It’s kind of set about ten years in the future, there’s been a kind of, an economic collapse or what David seems to think is the kind of natural decline of the west as it is today, and it’s about these, these guys are kind of outlaws, living on the edges of what little business and cultur there is left, and it’s a bit of a western road movie kind of thing.

I: Quentin Tarantino just said it’s the best post-apocaliptic movie since Mad Max, which is very high praised.

R: I know...

I: Also it was filmed in Australia. It seems like high praised for the movie, not high praised for Australia, which is, cause Mad Max was placed there as well. It’s like if you want post-apocaliptic, go to Australia.

R: I know, it’s weird, well I mean it’s desert, but it’s kind of, it’s incredibly beautiful. I mean there are kind of enormous mines out there, which did look like canyons and stuff, but I’ve never seen anything like it.

I: Was it, that you’ve obviusly been there before, but probably never filmed there, first time filming there?

R: Yeah, just in Sydney.

I: Gotcha.

R: Yeah, this place was completely different. Right, we were at the end of the road, which goes through Australia.

I: It’s just called ’the Road’.

R: It’s – I’ve forgotten – it’s called the birdsville track or something, and it goes for 2000 miles. It’s like, we were in the town, where the bitumen ended.

I: Ah, now, you’re, it’s a town, I read, that it’s about 90 people living in this town.

R: Including one of the guys, who shot J. F. K.

I: Wait, one of the guys who shot J. F. K.?

R: He admitted it to me.

I: Oh, he admitted it to you! That’s great

R: He’s actually in the movie as well, if anyone’s curious.

I: You were so glad, you gave him a part. Right.

R: That’s the sign, if anyone’s curious. It’s the final scene in the movie. It’s just he doesn’t have any lines or something.

I: That’s good, you didn’t overreward him. That’s how you punished him. I’m gonna give you a part, but because of what you did

I: This seems as a part of departure of the Twighlight films, is that a choice you’re making, you are going away from that, or you’re just trying out projects like this, that are interesting.

R: Yeah, I mean I haven’t really made any choises with my life at all. Just happens.

I: Just waiting for your parents to have a brother for you, so passive.

R: I know. I’m just waiting for my mom to get pregnant. This one day.

I: Well don’t give up hope, I’m really pray for that for you.

I: You worked with Guy Pierce, who is one of my favourite actors, he always makes such interesting choices. Was is fun to work with him?

R: Yeah, he is great. I mean I only met him about 5 days before we started shooting, and you can see from the clip, he is playing a very kind of, not evil but just this very strong presence, so you know he was kind of a least according character most of the time, so it was fun. You know, playing a kind of, a little bit of a nitwit, kind of...

I: Are you a staying caracter, like "Anna"( hogy mibánatot mond, ha valaki érti, mondja meg!) said, you do that aswell?

R: Kind of half, I mean, it was easier to do it out in the middle of nowhere, where you could just turn around from the set, and then there’s nothing there, so you basically are in charater, I mean we never got changed or anything.

I: Oh yeah, that’s good.

R: It was fun.

I: That sounds like a real movie star experience. You’re at the literally and of the road, and you can’t change.

R: I know, it was kinda great, and you kind of had a bunch of flies up nose all the time, turn on the shower and like grasshoppers come out of it.

I: It does sound great.

R: It was beautiful.

I: Now, when you were younger, you stayed in one of my favourite places in LA, the magic castle.

R: Yeah.

I: For people who don’t know, the magic castle is a...

R: How do you know that?

I: A friend of mine is friends with a magician. It’s like a magician’s club, where you can go and watch magicians, but I didn’t realise it’s also a hotel, where you can stay.

R: And it’s a really great hotel, to plug to it.

I: And so, did you stay there, like are you a fan of magic and magicians, like how did you end up in the magic castle?

R: Yeah, I think a friend of mine was a magician, he was a part of the magic circle, and said to stay there. I used to be friends with all the hookers who lived down the street.

I: Oh man!

R: They were my first friends in LA.

I: Hi mom, dad, it’s going great I’m friends with hookers and magicians! Get pregnant, I’ll come home!

I: This, I hope this is true. I want it to be true so badly, just lie and tell me it is. You, when you were younger, you wanted to be a rapper?

R: Yeah, a hundred percent. I still kinda do.

I: You still kinda do? That’s great!
R. Yeah.

I: You have a rapper’s energy about you.

R: I know. No, I did. High school, I was, my rapper name was Big Tub.

I: Big Tub? Was that your rap name?

R: That was my rap name.

I: Big Tub? Did you pick last?

R: I was really paranoid about my weight. Hearing you being sick, I have gone quite sick in the last couple of days and I’m just like so excited about it, uh, next week I’m gonna be so skinny!

I: It is really nice, oh I feel terrible, but on the way to the bath you stop at the scale and you’re like uh, not bad.

I: Did you record any of your rap songs, do they excist on tape?

R: Yeah, I remeber I didn’t know how to scratch, and so I used to pull up and down the zip on my hoodie. It sounds exactly like it.

I: Probably not exactly like it. Well let me tell you, if you ever release these lost tapes, I just want to tell you I’d be the first in line on iTunes to buy’em. Big Tub, should we look for Big Tube in the album drops plan, next week?

R: It was called Big Tub and the Tabby Cats.

I: Tabby Cats, that sounds like some real hardcore *beep*

I: The Tabby Cats. Well, thanks so much for being here, congratulation on the movie, I can’t wait to see it, and again, fingers crossed on your mom, we all send her that.

Robert Pattinson, everybody! The Rover is out next Friday, we’ll be right back with America Ferrara.

I: Üdvözlök mindenkit újra a Late Night adásában, az első vendégünket leginkább úgy ismerik mint Edward Cullen a Twilight sagából, legutóbbi filmje a Rover pénteken kerül a mozikba, nézzünk bele.

/Rover jelenet/

I: Hölgyeim és Uraim, Robert Pattinson!

/tömeg ujjong/

I: Hogy vagy? Nagyon jó itt látni téged.

R: Köszönöm. Nagyon jó volt a dobjáték, amire kijöttem.

I: Igen, mindig... Kim mindig dobol a vendégeinknek. Szóval, már találkoztunk korábban, szintén beszélgetőműsor alkalmával. Éppen Reedus-t interjúvoltam, te pedig vendégként voltál ott, emlékszem, ott voltak a szüleid és a nővéreid. Közel állsz a családodhoz?

R: Igen, igen.

I: Két idősebb testvéred van.

R: A testvéreim is ott voltak?

I: Igen, az egész családod ott volt, én pedig csak néztem hogy wow, ők is biztos RP fanok.

R: Nem, kizárt dolog. Mindig szerettem Reedus kis lábait nézni a széken.

I: Igen, biztos csalódást keltett benned amikor megérkeztél.

R: De a lábai!

I: Két idősebb nővéred van, nehéz volt, vagyis, nekem nem voltak idősebb testvéreim, nehéz volt kijönni a testvéreiddel?

R: Igen, mondhatjuk, szerintem mindigis egy kishúgra vágytak.

I: Értem.

R: Én pedig mindig egy kisöcsét akartam.

I: Na, ez pont úgy hangzik mintha utáltátok volna egymást.

R: A 18. szülinapomon, bolondok napján azt montdák anyukám terhes, én pedig örvendezve mentem iskolába, annyira tetszett az a tény hogy lesz egy mini-énem.

I: 18 évesen akartál kistestvért?

R: Meggyőződésem volt, hogy az volt életem legkiábrándítóbb napja.

I: De 18 már az a kor, ha az ember gyereket akar, akkor csinálhat magának egyet. Lehet menni dolgozni.

R: ’Oké anya’

I: Szóval ez az új film, a Rover nagyon jól néz ki, David Michod – aki az Animal Kingdom-ot rendezte – ami – vele színfalak mögött találkoztunk – egy rendkívül jó film, és ez az ő legújabb filmje, mesélj nekünk róla.

R: Hát, 10 évvel később egy olyan ökonómiai összeomlás után játszódik, amit David a mai nyugat egy temészetes összeomlásaként lát, és ezek a fickók inkább törvényenkívüliek, akik a megmaradt kultúra és üzlet sarkán élnek, szóval egy kicsit western-filmszerűség

I: Quentin Tarantino mostanában mondta, hogy ez a legjobb post-apokaliptikus film a Mad Max óta, ami egy nagy dícséret.

R: Tudom...

I: Egyébként is Ausztrálában volt forgatva. Úgy tűnik ez nagy dícséret a filmnek, nem Ausztáliának, ami jogos, mert a Mad Max is Ausztáliában játszódik. Ma már ha post-apokaliptikus filmet akarsz, el kell menned Ausztráliába.

R: Igen, igen furcsa, végülis sivatag, de egy elképesztően gyönyörű hely. Úgy értem vannak hatalmas bányák, amik kanyonoknak néznek ki, de még sosem láttam ehhez foghatót.

I: Már egyértelműen jártál ott, de ez volt az első alkalom hogy forgatni voltl, ugye?

R: Igen, még csak Sydney-ben voltam.

R: Igen, ez a hely teljesen más volt. Pont egy út végén voltunk, ami keresztülmegy Ausztrálián.

I: Csak az a neve hogy ’út’?

R: Nem, – ó, elfelejtettem – birdsville útnak hívják, vagy valami ilyesmi, 2000 mérföld hosszú. A városban volt vége a betonútnak.

I: Ez az, amiről olvastam, ahol úgy 90 ember él?

R: Ebbe beletartozik az ember aki megölte Kennedy-t.

I: Várj, az ember aki lelőtte Kennedy-t?

R: Bevallotta nekem.

I: Ó, szóval bevallotta neked? Ez elképesztő.

R: Benne is van a filmben, ha valakit érdekel.

I: Úgy megörültetek, hogy helyet is kapott a filmben?

R: Ez egy jel, ha valakit érdekel, a film utolsó jelenetében van. Nincs szövege, se semmi.

I: Ez jó, nem jutalmaztátok meg túlságosan. Így büntettétek meg. Adok neked szerepet, amiért ez csináltad.

I: Ez mintegy távolodásképp tűnik az Alkonyat filmektől, ez egy szándékos döntés, elmész abból a környezetből, vagy csak olyan dolgokat választasz, amik érdekesek?

R: Igen, nem, nem igazán hoztam döntéseket az életemben. Csak úgy történnek a dolgok.

I: Csak vársz, hogy a szüleid végre csináljanak egy kisöcsét neked, nagyon passzív.

R: Tudom. Csak arra várok, hogy az anyukám teherbe essen. Ezen a napon.

I: Nos, ne add fel a reményt, imádkozom érted.

I: Guy Pierce-szel dolgoztál, aki az egyik kedvenc színészem, mindig érdekes választásai vannak. Jó móka volt vele dolgozni?

R: Igen, nagyszerű. Csak olyan 5 nappal a forgatás előtt találkoztam vele, és a klipből látni lehetett, hogy ezt a nem gonosz, csak nagyon erős jelenléttel rendelkező embert, szóval ő volt a leginkább ellentéte a szerepének, szóval vicces volt. Tudod, kicsit olyan tökfejet játszani.

I: Te karakterben szoktál maradni, mint ahogy "Anna" is mondta? Te is csinálod ezt?

R: Igen, félig. Úgy értem könnyebb volt ott a semmi közepén ezt csinálni, ahol ha elfordulsz a forgatástól ott van a nagy semmi, szóval már alapból karakterben vagy. Úgy értem nem váltottunk ruhákat se meg semmi.

I: Ó igen, az biztos jó.

R: Vicces volt.

I: Úgy hangzik mint egy igazi filmsztár élménye. Szó szerint ott vagy egy út végén és nem öltözöl át.

R: Igen, egész nagyszerű volt, az orrod persze tele volt legyekkel, aztán ha megnyitottad a zuhanyt, szöcske ugrott ki belőle.

I: Nagyszerűen hangzik.

R: Gyönyörű volt.

I: Amikor fiatalabb voltál, az egyik kedvenc LA helyemet is meglátogattad, a varázskastélyt.

R: Igen.

I: Azok számára akik nem tudják, a varázskastély egy...

R: Honnan tudod ezt?

I: Az egyik barátom barátja az egyik varázslónak. Olyan, mint egy varázslóklub, ahol nézheted a varázslókat, de nem tudtam, hogy egy hotel is egyben, ahol ott lehet maradni.

R: És tényleg nagyszerű hotel.

I: Szóval ott is maradtál, érdeklődsz a varázslás és a varázslók iránt, hogy kerültél oda?

R: Igen, azt hiszem az egyik barátom varázsló volt, része volt a varázskörnek, és ő mondta, hogy maradjunk ott. Az összes prosti a barátom volt.

I: Oh a mindenit!

R: Ők voltak az első barátaim LA-ben.

I: Szia anyu, apu, nagyszerűen megy minden, prostik és varzslók a haverjaim! Ess teherbe, akkor hazamegyek!

I: Remélem, ez igaz. Annyira szeretném, hogy igaz legyen, hogy csak hazudj, és mondd azt, hogy igaz. Amikor fiatalabb voltál, akartál rappelni (nem is tudom, hogy kell ezt magyarul írni...)

R: Igen, 100%. Még mindig.

I: Még mindig? Ez nagyszerű!

R: Igen.

I: Van benned valami rapper energia.

R: Tudom. Nem, tényleg volt. Középsuliban a rap nevem Big Tub volt.

I: Big Tub? Ez volt a rap neved?

R: Ez volt a rap nevem.

I: Big Tub? Ezt választottad?

R: Nagyon paranoid voltam a súlyommal kapcsolatban. Azt hallottam, hogy le kell betegedni, szóval a következő napokban beteg lettem és egész izgatottá váltam, hogy így jövő héten milyen vékony leszek!

I: Ez nagyon szép, oh, szörnyen érzem magam, de amikor zuhanyozni mész és megállsz a tükör előtt, biztos azt mondod, hogy uh, nem rossz. Írtál rap dalokat, van felvéve pár?

R: Igen, emlékszem nem tudtam hogy kell scratch-elni (biztos, valami rap dolog), ezért a cipzárt huzigáltam fel-le a pulcsimon. Pont úgy hangzott.

I: Talán nem pont úgy. De hadd mondjak annyit, ha valaha kiadod ezeket az elveszett felvételeket, én leszek az első a sorban, hogy megvegyem őket az iTunes-on. Big Tub, keressük-e a jövő héten az albumot?

R: Az volt a neve, hogy Bit Tub and the Tabby Cats.

I: Tabby Cats, ez úgy hangzik, mint igazi kemény *beep*. Nos, köszönöm, hogy itt voltál, gratulálok a filmhez, alig várom, hogy láthassam, és szurkolok az anyukádnak. Robert Pattinson! A Rover jövő pénteken kerül a mozikba, a következő vendégünk America Ferrara.