Robert
Pattinson: Exclusive Interview For Esquire September Issue
He's
the 28-year-old British actor who has survived trial by fire – the
Twilight phenomenon, tabloid hysteria – to become one of our most
promising leading men. Over the next few months, you’ll see him
deliver top-drawer performances in movies by David Cronenberg, Werner
Herzog and Anton Corbijn. First, The Rover, this summer’s must-see
film. To celebrate, Esquire’s man in LA invited September's cover
star over for beers and a barbecue
He
doesn’t seem the nervous type, Robert Pattinson. He always looks so
calm, in the face of all those screaming girls. But there are times
when he gets very anxious indeed, and the heart quickens and the
behaviour changes. And when he does, he lies, he just makes stuff up.
Or at least that’s what he told US late-night chat-show host Jimmy
Kimmel recently, when he was a guest on the show to promote his
latest movie, The Rover.
Ő
az a 28 éves brit színész aki túlélte a tűz általi
megpróbáltatást – a Twilight jelenséget, a bulvárlap
hisztériát – hogy az egyik legígéretesebb főszereplő legyen.
A következő pár hónapban elsőrendű alakításokkal fog előállni
olyan filmekben, melyeket David Cronenberg, Werner Herzog és Anton
Corbijn rendeztek. Elsőként a Rover az idei nyár “meg-kell-nézni”
filmje. Ezt ünneplendő, az Esquire meghívta a szeptemberi
borítókép sztárját LA-ben pár sörre és grillezésre.
Robert
Pattinson nem tűnik ideges típusnak. Mindig nyugodtnak tűnik, a
sikítozó lányok előtt is. De vannak idők, amikor nagyon is
aggodalmassá válik, a szíve gyorsabban ver és a viselkedése
megváltozik. És amikor ez történik, akkor hazudik, előáll
dolgokkal. Vagy legalábbis ezt mondta nemrég az amerikai késő
esti Jimmy Kimmel által vezetett műsorban, amikor vendégként
szerepelt, hogy népszerűsítse a legutóbbi filmjét, a
Rovert.
Given that he was clearly quite nervous for the
interview itself, perhaps he was lying all along, which would mean he
wasn’t, which would mean he was and so on forever. But then he
proved it. As he squirmed and fidgeted in his seat, he told Kimmel,
apropos of nothing, that he had “extraordinarily heavy saliva”,
which was why he couldn’t spit very far, no more than a foot. He
also said that he quite enjoyed being spat on in an erotic way. The
audience loved it, and it was quite funny. But it was also quite
weird.
Figyelembe
véve, hogy egyértelműen ideges volt az interjú miatt lehet, hogy
végig hazudott, ami azt jelentené, hogy nem, ami meg azt, hogy
igen, és így tovább a végtelenségig. De aztán bizonyított.
Ahogy izgett-mozgott a széken azt mondta Kimmelnek, mert miért ne,
hogy “kivételesen sűrű a nyála”, és ezért nem tud messzire
köpni, nem messzebb egy lábnál. Azt is mondta, hogy elég
izgatónak találja, ha szexuális módon leköpik. A közönség
imádta ezt, és elég vicces volt. De elég furcsa is.
“OK,
I can explain,” he
says. “On
all those talk shows you have to do a pre-interview with some
producer the day before. And then a second before you go on, they
tell you what you said in the pre-interview to prep you for it –
and then you have to go and say it all again. So, I was sitting there
with Jimmy, and that story I said the day before suddenly seemed not
funny at all. I mean it wasn’t that funny in the first place and
now I’ve got to perform this unfunny story which Jimmy’s going to
fake laugh at it, and… I just can’t take it. So I started
panicking. I was literally pouring with sweat. And I felt myself
drooling. I thought, ‘Oh my God, I’m starting to drool.’ So, I
made up this stupid story about having heavy saliva, and Jimmy’s
face just went, ‘What the fuck are you talking about?’”
“Oké,
meg tudom magyarázni,” mondja. “Minden ilyen beszélgető show
előtt egy nappal készítesz egy előinterjút valamilyen
producerrel. Aztán mielőtt kimész elmondják, hogy mit mondtál,
hogy felkészítsenek – aztán kimész és újra elmondod. Szóval,
ahogy ott ültem Jimmy-vel, és hirtelen az a történet, amit
korábban mondtam egyáltalán nem tűnt viccesnek. Alapból nem volt
vicces, és most elő kellett volna adnom ezt a nem vicces
történetet, amin Jimmy ál-nevetett volna, és… egyszerűen nem
bírtam megtenni.Szóval bepánikoltam.Szó szerint csupa víz voltam
az izzadságtól. Éreztem, hogy nyáladzok.Azt gondoltam, ‘Oh
Istenem, már nyáladzok is’. Szóval előálltam ezzel a hülye
történettel arról, hogy sűrű a nyálam, és Jimmy arca meg
eltorzult, ‘Mi a fenéről beszélsz?’.
He
laughs. It’s a mumbled kind of laugh, full of self-deprecation and
restraint. “As
soon as I saw his face, I felt much better!” he
grins. “I
was back in my comfort zone!”
He’s
telling me all this while sitting in my backyard in Eagle Rock,
Northeast Los Angeles. Yes, Robert Pattinson is in my house, having a
beer while I putz around with the grill, a scenario that probably
ought to feel weirder than it does. He’s never come over before.
It’s not like we’re mates or anything. We only met the one time,
three years ago, an occasion he’s long forgotten.
Nevet.Elég
motyogósra sikerült nevetés, tele önlebecsüléssel és
tartózkodással.“Amint láttam az arcát, sokkal jobban éreztem
magam!” vigyorog.“Mindjárt sokkal jobban éreztem magam!”Mindezt
a hátsó kertemben mondja Eagle Rock-ban, észak-kelet LA-ben. Igen,
Robert Pattinson a házamban van, sört iszik amíg én a grillel
szórakozok, ami egy olyan képet nyújt, ami biztos érdekesebb,
mint amilyen általában. Még soha nem járt itt.Nem mintha haverok
lennénk, vagy ilyesmi.Csak egyszer találkoztunk, három évvel
ezelőtt, egy olyan alkalommal amit már rég elfelejtett.
It
was some cattle call press junket for the last Twilight movie. He was
holed up in a sterile hotel suite in Beverly Hills, and I was one of
a trillion journalists he met that day. I remember he showed up with
a T-shirt that flapped open at the side and he hadn’t noticed –
it wasn’t a fashion thing, the stitching had just gone. He
mentioned his nerves then, too, saying he got so jumpy before
auditions that he took a Xanax before the final Twilight one, only he
overdid it, and showed up all drowsy. “Oh
that interview! I had to live that down. People were like, ‘Drug
addict!’ My fault. I brought it up about 50 times in the
interviews, too.”
Az
utolsó Twilight kapcsán volt, egy sajtókonferencián. Egy steril
Beverly Hills-I hotelszobába rejtették el és én voltam a
billiónyi újságírók egyike, akivel találkozott aznap.
Emlékszem, hogy egy póló volt rajta, aminek az egyik oldala
szakadt volt és ő nem vette észre – nem valami divat dolog volt,
csak a varrat megadta magát. Akkor is megemlítette az idegeit, azt
mondta, hogy annyira izgatottá válik meghallgatások előtt, hogy
bevett egy Xanax-ot a Twilight meghallgatás előtt, de ez soknak
bizonyult, így teljesen álmosan jelent meg. “Oh az az interjú!
Azt túl kellett vészelnem. Az emberek azt mondták ‘Drogos!’ Az
én hibám. Olyan 50-szer említettem az interjúkban.”
This
time, I suggested we try something a bit more congenial. Maybe hang
out like regular people for a change? After all, he’s a bloke from
Barnes, south-west London, at the end of the day, 28 years old.
Perhaps we could go down the pub? His people said it was too public:
Barnes or not, he’s still Robert Pattinson.
Ez
alkalommal valami kedvezőbben ajánlottam.Miért ne lennénk a
változatosság kedvéért átlagos emberek?Elvégre, ő egy barnes-I
srác, dél-nyugat Londonból, és csak 28 éves.Talán elmehetnénk
egy kocsmába?Az emberei azt mondták, hogy ez túl nyitott: Barnes
vagy sem, mégis csak Robert Pattinson.
What if he wore a
disguise, I said? Isn’t that what celebrities do, wear ski masks to
Starbucks and so on? They baulked: Robert really doesn’t go out
much, and when he does, he just goes to other people’s houses.
Mi
lenne, ha álruhában lenne, kérdeztem? Nem ez az, amit hírességek
csinálnak, símaszkokat hordanak a Starbucks-ban és így tovább?
Hátráltak: Robert nem jár ki sokat, és amikor kimegy, akkor is
csak másokhoz megy.
And that’s how it happened. I said,
come to my house, I’ll put the beers on ice and grill up some
lunch. It’s LA in the summertime, it’s what people do. And now
here he is, this tall and entirely affable Englishman in a white
T-shirt and black jeans, petting my dogs and making pleasant remarks
about the neighbourhood. There’s no publicist in tow, no minder at
the gate. You have to hand it to him: not a lot of movie stars would
pitch up at a reporter’s house like this, and subject themselves to
questioning.
És
így történt.Azt mondtam, akkor jöjjön az én házamba, lesz
hideg sör és grill ebédre. LA nyáridő, ezt csinálják az
emberek. És most itt van, ez a magas, tökéletesen előzékeny
angol, fehér pólóban és fekete farmerben, a kutyáimat simogatja
és kellemes megjegyzéseket tesz a környékről. A közelben
semmilyen publicista, nincs aki emlékeztetné, hogy mit nem szabad.
Meg kell adni neki: nem sok filmsztár jönne így el egy riporter
házába, hogy kitegye magát a kérdéseknek.
And yet today
he seems relaxed, quite happy to just chill and natter as I get the
food going. No sign of those nerves he was talking about. The goal is
cedar plank salmon, grilled vegetables and no explosions. I thought
keep it light because you never know with actors. Pick a recipe that
looks harder than it is. And get loads of sides, just in case. I got
a bit carried away at the Wholefoods deli this morning. Potato salad,
orzo with feta, some kale thingy with raisins... Does R-Patz like
raisins? Can I Google it?
Mégis,
ma nyugodtnak tűnik, örül, hogy csak lazíthat és zsörtölődik,
ahogy az ételt készítem. Semmi jele az idegességnek, amiről
állandóan beszél. A cél:cédrusfán sült lazac, grillezett
zöldség és semmi robbanás.Gondoltam érdemes könnyű kajával
próbálkozni, sose lehet tudni színészekkel. Vegyél egy receptet
ami nehezebbnek tűnik mint amilyen. Aztán szerezz sok köretet, a
biztonság kedvéért.Kicsit elszálltam ma reggel a Wholefoods
csemegeboltban. Krumplisaláta, orzo feta sajttal, némi kale dolog
mazsolákkal… R-Patz szereti a mazsolát? Nézzem meg
Google-on?
“Sorry,
I’d help but I’m useless with all that,” he
says, pointing at the grill.
But grilling’s manly, that’s what
they say.“I
know, but my ideal of manliness is to be incapable of doing
anything,” he
grins.
What, like changing a tyre?“No,
just anything. Be proud of your ignorance. ‘Don’t ask me, I’m a
man! Get someone else to do it!’” He
laughs and drinks his beer. “It’s
funny, the less and less you do, the more the mountain of doing
something grows. These days, just making a phone call is exhausting.”
“Bocs,
segítenék, de nem értek ehhez,” mondja és a grillre mutat.
Pedig a grill férfias dolog, azt mondják. “Tudom, de az én
elképzelésem a férfiasságról az, hogy képtelen vagy bármit
megcsinálni,” vigyorog. Mint például kicserélni egy kereket?
“Nem, csak akármit.Légy büszke a tudatlanságodra.‘Ne kérdezz,
férfi vagyok!Szerezz valaki mást, hogy megcsinálja!’”Nevet és
issza a sörét.“Vicces, minél kevesebbet csinálsz, annál
nagyobbra nő a valamit csinálni hegy. Manapság már egy
telefonhívás is kimerítő.”
He’s not the practical
type, let’s say. The other day, he tried opening a bottle with his
iPhone; now he can’t turn off its speakerphone. He loves Game of
Thrones, but he doesn’t know how to record it on his TV, so he
watches it live every Sunday. There’s something of the eccentric
about him, the scatterbrained professor, away in his thoughts. At
least this time his T-shirt is intact.
Nem
az a gyakorlati ember, mondjuk úgy. A minap megpróbált kinyitni
egy üveget az iPhone-jával; most nem tudja kikapcsolni a
kihangosítóját. Imádja a Game of Thronest, de nem tudja, hogy
vehetné fel a TV-re, ezért vasárnaponként nézi a filmet. Van
valami bogaras benne, a kelekótya professzor, elmerülve a
gondolataiban.A pólója most legalább sértetlen.
The one
thing he might have done himself was drive here. He likes driving in
LA, even with the traffic jams. He says he’s “a
relatively solitary person”,
so driving is perfect: he listens to stand-up comedy on Sirius
satellite radio and the jams just melt away. But today, his assistant
had to drop him off. Apparently, the paparazzi have got the scent
again. A couple of days ago, they showed up outside Pattinson’s gym
class and when his personal trainer told them the actor was not there
and tried to move them on, a fight ensued which ended up all over
TMZ.
Az
egyetlen amit maga csinált volna, az az, hogy idevezet. Szeret
LA-ben vezetni, még a dugók ellenére is. Azt mondja, hogy
‘viszonlyag magánakvaló ember’, tehát a vezetés tökéletes:
stand-up komédiát hallgat a Sirius rádión és a dugók
elszállnak. De ma, ma az asszisztensének kellett elhoznia. Úgy
tűnik, a paparazzik szagot fogtak. Pár napja Pattinson edzőterménél
bukkantak fel, és amikor a személyi edzője azt mondta, hogy a
színész nincs ott és próbálta eltessékelni őket, verekedés
tört ki, ami végül a TMZ-re került.
This morning, there
were six cars outside his house.“I
don’t understand why,” he
says, looking puzzled. “I
think it goes through periods where you’re assigned ‘this is the
guy to follow’. But whenever I see a bunch of paparazzi hanging
out, I always think, ‘Oh God, what have they found out!’” He
laughs. “Oh,
THAT love child! I totally forgot!”
Ma
reggel hat autó állt a háza előtt.“Nem értem miért,” mondja
zavartan.“Azt hiszem,vannak ilyen időszakok, amikor azt mondják,
hogy ‘követned kell ezt a srácot’. De akármikor meglátok egy
csapatnyi paparazzit, mindig azt gondolom, ‘Oh Istenem, mire jöttek
rá!’” Nevet.“Oh, Az a szerelemgyerek!Teljesen
elfelejtettem!”
It’s
not scandal that has put him in the cross hairs. He’s just not the
scandal type. The only real gossip he’s been involved in was his
split with Twilight co-star Kristen Stewart in 2012, from which he
came out smelling of roses – it was Stewart who cheated on him, and
with a married man, too. No, the reason the paps are in pursuit is
more prosaic: he’s just busy, that’s all. Over the last year, he
has been diligently making movie after independent movie, in what has
been his first stretch of work post-Twilight. And so far, his
direction seems clear – he’s working exclusively with auteurs, on
films that are not obviously commercial, and in roles that are
uniquely challenging and wildly different, one to the next.
Nem
a botrány az, ami a célkeresztbe helyezte. Nem az a botrányos
típus. Az egyetlen igazán pletykaértékű dolog amibe belekerült
az volt, amikor szakított a Twilight-beli partnerével, Kristen
Stewarttal 2012-ben, amiből mesésen került ki – Stewart volt az
aki megcsalta, ráadásul egy házas férfival. Nem, az ok amiért a
paparazzi követi sokkal prózaibb: egyszerűen elfoglalt, ennyi. A
múlt év alatt szorgalmasan készített film után független
filmet, folytatva azt, amit a Twilight után kezdett el. És egyelőre
az útja tisztának tűnik – csak rendezőkkel dolgozik olyan
filmeken, amik nem feltétlenül nagy bevételt hoznak, olyan
szerepekben amik különös kihívás elé állítják és nagyon
különböznek az előzőtől.
Last summer, he finished The
Rover in Australia, a dystopian western from David Michôd, who made
2010’s brilliant Animal Kingdom. Pattinson’s performance is
already receiving rave reviews. He then spent 10 days on Maps to the
Stars, David Cronenberg’s merciless satire about Hollywood,
followed by Werner Herzog’s Queen of the Desert in which he plays
Lawrence of Arabia. This spring, he made Anton Corbijn’s Life, in
which he plays the photographer Dennis Stock, who took iconic photos
of celebrities in the Fifties. And later, there’s a crime drama by
the French director Olivier Assayas, co-starring Robert De Niro.
Tavaly
nyáron befejezte a Rovert Ausztráliában, egy antiutópia westernt
amit David Michôd rendezett, aki a fantasztikus Animal Kingdomot is
csinálta 2010-ben. Pattinson alakítása már most lelkes
bírálatokat kap. Aztán 10 napot töltött a Maps to the Stars-on,
David Cronenberg Hollywoodról készült könyörtelen szatírájában,
amit Werner Herzog Queen of Desert-je követett, amiben Arábiai
Lawrence-t alakítja. Tavasszal Anton Corbijn Life című filmjében
szerepelt, a fényképész Dennis Stockot játszotta, aki több
ikonikus képet készített az ’50-es évek beli sztárokról.
Később következik majd egy krimi-dráma Olivier Assayas francia
rendezőtől, Robert De Niro oldalán.
These are just the
confirmed productions. There’s a long list of other compelling
indie projects in the pipeline. A film with James Gray (The
Immigrant) based on David Grann’s book The Lost City of Z, and a
couple of films that are actually being written for him – Harmony
Korine (Spring Breakers), is writing him a gangster movie, set in
Miami, and Brady Corbet, one of the killers in Michael Haneke’s
blood-chilling Funny Games, is developing a script called Childhood
of a Leader. “It’s
about the youth of a future dictator in the Thirties,” he
says. “Like
an amalgamation of Hitler, Mussolini and some others. I don’t want
to jinx it, but Brady is like a savant of film. I’ve known him for
like eight years, and he’s only 25 now.”
Ezek
csak a hivatalosan is megerősített produkciók. Melletük van még
egy hosszú lista más, impozáns indie filmekkel tele. Egy film
James Gray-vel (The Immigrant), ami David Grann The Lost City of Z
című könyvén alapszik, és pár film amit az őszámára írtak –
Harmony Korine (Spring Breakers) egy Miamiban játszódó gengszter
filmet, és Brady Corbet, aki Michael Haneke vérfagyasztó Funny
Games-ében az egyik gyilkos, egy Childhood of a Leader című
forgatókönyvet ír. “Egy jövőbeni diktátor fiatalkoráról
szól a ’30-as években,” mondja. “Mint egy egyvelege
Hitlernek, Mussolininak és másoknak. Nem akarok előre inni (a
medve bőrére) de Brady egy tudósa a filmeknek. Már nyolc éve
ismerem, és még csak most 25 éves.”
This
is an extraordinary résumé he’s building. And he’s doing it
with purpose, actively seeking out the filmmakers he admires. He
cold-called Harmony Korine and met him for dinner, telling The
Hollywood Reporter, “it
took me a long time to realise I could do that”.
Rendkívüli
önéletrajzot épít. És szándékosan csinálja, aktívan keresi
azokat a filmkészítőket akiket csodál. Előzmények nélkül
hívta fel Harmony Korine-t akivel aztán együtt vacsorázott, majd
így jellemezte a The Hollywood Reporter-nek, “sokáig tartott amíg
rájöttem, hogy így is lehet”.
If
it looks like he’s picking projects that are everything that
Twilight isn’t – intelligent, adult, independent – who can
blame him? Twilight may have made $3.3bn worldwide, and earned
Pattinson $20m for the last instalment alone, but much of it was
extracted from the piggy banks of young tween girls, the One
Direction demographic, not an audience known for its taste in movies.
The series was critically panned, gleefully so, and neither Pattinson
nor Stewart were spared. It fared poorly in comparisons with other
huge franchises of the era like Harry Potter or Hunger Games. Even
Pattinson expressed his reservations, while the series was underway.
He told Vanity Fair, “It’s weird... kind of representing
something you don’t particularly like.”
Ha
úgy tűnik, hogy minden terve olyan mint amilyen a Twilight nem –
inteligens, felnőtt, független – ki hibáztathatja érte? Igaz,
hogy a Twilight 3.3 milliárd dollárt hozott világszerte,
Pattinsonnak pedig 20 millió dollárt csak az utolsó rész, de
legtöbbje a malacperselyes tini lányoktól jött, a One Direction
demográfia, és nem az a közönség ami a filmbeli ízléséről
ismert. A sorozat kritikai szinten vígan bukott, sem Pattinsont, sem
Stewartot nem kímélték. Rosszabbul teljesített mint a kor más
nagy franchise-ai, mint a Harry Potter vagy Hunger Games. Még
Pattinson is kifejezte a fenntartásait amíg a sorozat készült. A
Vanity Fair-nek ezt mondta “Furcsa… olyat képvisel, amit nem
feltétlenül szeretsz.”
But auteur-led films are exactly
who he is. He’s not just trying to wash off the stink, he’s
revealing himself. Pattinson was always an indie guy, a classicist, a
fan of Godard, a true cinephile. He would show up on the Twilight
set, reading Molière. Corbet describes him as being “uncommonly
knowledgeable about cinema”. Even between Twilights, he would skip
out to make ambitious dramas like Bel Ami and Cosmopolis, both in
2012. In May, David Cronenberg said, “He could grab that brass ring
and keep doing big-budget studio movies, but it’s not his desire to
be a big Hollywood star.”
De
a rendezői filmket azok, amik neki valók. Nemcsak a bűzt próbálja
lemosni magáról, de igazán megmutatkozik. Pattinson mindig is az
indie srác volt, egy klasszicista, egy Godard rajongó, egy igazi
filmrajongó. A Twilight forgatáson például Molière-t olvasott.
Corbet úgy jellemzi, hogy “rendkívül sokat tud a mozi
világáról”. Még a Twilight filmek között is készített
igényes drámákat, mint például a Bel Ami és a Cosmopolis,
mindkettőt 2012-ben. Májusban David Cronenberg ezt mondta,
“Megragadhatná az aranytojást tojó tyúk nyakát és
folytathatná a nagy költségvetésű stúdió filmeket, de nem
szeretne nagy Hollywood sztár lenni.”
“I’ve
literally only done jobs which interest me,” Pattinson
says. “There
have been two which I auditioned for and didn’t get, but other than
that…”
No
franchises?“A
couple of offers, but with those things, if you express any interest,
you have to do a screen test or whatever, and they make you sign a
six-picture deal before you even know what the part is. It’s crazy.
And I didn’t grow up reading comic books and stuff, so…”
“Szó
szerint csak olyan munkáim voltak amik érdekeltek,” mondja
Pattinson. “Kettő volt amihez meghallgatáson is voltam de nem
kaptam meg, de azokon kívül…”
Semmi
franchise?
“Volt
pár ajánlat azokból is, ha bármi érdeklődést mutatsz, akkor
jön a próbafelvétel vagy mi, aztán alá kell írnod egy hatrészes
ajánlatot mielőtt tudnád, hogy mi a szereped. Őrület. És én
nem olvastam képregényeket meg ilyeneket, szóval…”
It’s
risky what he’s doing. He has a long way to fall, and yet he’s
chancing failure at every turn. It’s not easy to work with the best
directors in the business, on increasingly ambitious roles.
Especially when the critics have already drawn blood: during his
career they’ve called him a minimalist who lacks passion and
emotion. With Bel Ami, it’s a fair criticism, but not for Twilight
– his character Edward Cullen is a vampire who isn’t expressive
by nature.
Kockázatos
amit csinál. Nagyot buhat, és mégis megkockáztatja azt minden
kanyarban. Nem könnyű együtt dolgozni a legjobb rendezőkkel az
iparban, egyre ambíciózusabb szerepekben. Főleg ha a kritikusok
már kiszívták a véredet: a karrierje során már nevezték
minimalistának akiben nincs se szenvedély, se érzelem. A Bel
Ami-val ez jogos kritika,(szerintem nem-a ford) de nem a Twilighttal
– a karaktere Edward Cullen egy vámpír, aki természetétől
fogva nem egy érzelemkinyilvánító alak.
That’s why
Twilight was, he says, “one
of the hardest acting jobs I’ve ever done”.
But fundamentally, he doesn’t care. He feels critics give indie
movies an inordinately hard time anyway: “you’re
judged so much more harshly if you step outside the norms of mass
entertainment.” And
anyway, he’s not doing it for the critics. Not even the audience.
Ezért
volt a Twilight az egyik, ahogy mondja, “legnehezebb színészi
munkám amit valaha csináltam”. De alapjaiban véve, nem érdekli.
Úgy érzi, hogy a kritikusok egyébként is túlságosan
megnehezítik az indie filmek világát: “sokkal keményebben
bírálnak, ha kilépsz a tömegszórakoztatási formából.” És
egyébként sem a kritikusok miatt csinálja. Még a közönség
miatt sem.
“From
my cod-psychoanalysis of myself, I think I do it for myself,” he
says. “I
like to see if I’m capable of something, and I don’t really care
what people think, even though I read all the reviews. If it really
mattered, it would have destroyed me years ago.”
„Az
önmagamról készített „fogalmam nincs miről is
beszélek”pszichoanalízisem alapján azt hiszem, hogy magam miatt
csinálom,” mondja. „Szeretem kipróbálni, hogy képes vagyok-e
valamire, és nem nagyon izgat, hogy mit gondolnak az emberek, pedig
elolvasom az összes kritikát. Ha tényleg számítana, már rég
elpusztított volna.”
So
he’ll continue “going to school”, which is how he describes the
path he has chosen. “I
never went to acting school, so this is just me trying to get
better.” And
presumably, the filmmakers get a boost, too, from having such a big
star attached – a boost in raising money, attracting an audience,
generating publicity – all the things independent movies need?
Szóval
folytatja az “iskolába járást”, ahogy nevezi az utat amit
választott. “Soha nem jártam színészi iskolába, szóval ez
csak az, hogy próbálok jobbá válni.” És feltételezhetően a
filmkészítőket is megerősíti az, hogy egy ilyen nagy sztár
kapcsolódik a filmjükhöz – fellendülés a pénzszerzés terén,
növeli a közönség számát és biztosítja a népszerűsítést –
minden, amit független filmek kívánnak, nem?
“Mmm…” Pattinson
looks skeptical. “I
don’t know. These films could all get made without me. It’s not
like I even promote them that well.” Evidently
his own narrative, about fame and paparazzi, tends to overwhelm
whatever project he’s trying to push. “I
tell every production company I work for, I’m probably going to
fuck up your entire marketing campaign.”
“Mmm…”
Pattinson szkeptikus. “Nem tudom. Ezek a filmek mind elkészülnének
nélkülem. Még
csak nem is reklámozom őket megfelelően.” Nyilvánvalóan a
saját elbeszélése a hírnévről és a paparazziról általában
elnyomja azt, amit egyébként az előtérbe akar helyezni. „Minden
produkciós cégnek elmondom, hogy valószínűleg el fogom b*szni a
marketing kampányt.”
And
as for this idea that the Twilight audience will follow him,
Pattinson doesn’t buy it for a second. “They
won’t go. I’ve said that from the beginning. Also, I’m trying
to do stuff that will confuse an audience. When you watch a Joaquin
Phoenix movie, his performance doesn’t remind you of his other
performances. That element of being an actor is almost completely
gone.”
És
arról, hogy a Twilight közönség majd követni fogja, Pattinson
ezt nem veszi be egy pillanatra sem. “Nem mennek majd el. Már az
elején is ezt mondtam. Továbbá, olyant próbálok csinálni, ami
megzavarja a közönséget. Amikor megnézel egy Joaquin Phoenix
filmet, akkor az előadásmódja nem emlékeztet arra, ahogy a
korábbi filmjeiben formált meg egy szerepet. Ez a része a
színészkedésnek szinte már el is tűnt.” (khmm ezzel azért nem
értek egyet…)
A
nice thought, though – the Twilight demographic subjecting itself
to the twisted visions of David Cronenberg. He beams.“We’ll
see. I think Maps to the Stars is probably more accessible than The
Rover…”
Azért
szép gondola – a Twilight népesség kiteszi magát David
Cronenberg torz elképzelésinek. Felragyog. “Majd meglátjuk.
Szerintem a Maps to the Stars könnyebben megközelíthető mint a
Rover…”
***
'Maps…'
is Pattinson’s second collaboration with the Canadian director, the
first was Cosmopolis two years ago. And like so many of Cronenberg’s
films, it’s unsettling, nightmarish even. Pattinson insists that
he’s “the
sweetest guy in the world, like a really kind university lecturer”.
But Maps isn’t sweet or kind. If the Twihards come, they’d better
be ready.
‘Maps…’
Pattinson második filmje a kanadai rendezővel, az első a
Cosmopolis volt két évvel ezelőtt. És mint Cronenberg szinte
összes filmje, ez is felkavaró, szinte rémálomba illő. Pattinson
ragaszkodik ahhoz, hogy ő a “legédesebb srác a világon,
olyan,mint egy igazán kedves egyetemi előadó”. De a Maps se nem
édes, se nem kedves. Ha a Twihardok jönnek, jobb lesz ha
felkészülnek.
Hollywood has long been satirised by
filmmakers, but 'Map's goes further than anything previously –
there’s incest, pyromania and murder, the deaths of both children
and animals. The characters are so grotesque they’re often hard to
watch, and yet since it’s Cronenberg, they’re also quite funny;
it’s that queasy experience of being amused and deeply disturbed at
the same time.
Hollywoodot
már régóta ábrázolják szatirikusan a rendezők, de a Maps
tovább megy minden eddiginél – van benne vérfertőzés,
pirománia és gyilkosság, mind gyerekek és állatok halála. A
karakterek annyira groteszkek, hogy sokszor nehéz nézni őket, és
mégis egész viccesek, elvégre Cronenbergről van szó; émelyítő
élménye annak, hogy egyszerre szórakoztat és borzasztóan zavar
is.
Pattinson’s role is small but memorable. He’s a limo
driver and one of the only sane characters on the screen, albeit an
opportunistic and amoral one. He starts a relationship with a
personal assistant (Mia Wasikowska), and then in full view of her,
has sex with her boss, Julianne Moore. They do it in the back of his
limo. It’s a scene he remembers well. “It
was the first time I met Julianne,” he
says. “And
that was the first scene I shot. It was that part of the scene, too,
the sex part.”
Pattinson
szerepe kicsi, de emlékezetes. Egy limuzinsofőrt játszik, egyike
az épeszű karaktereknek, jóllehet elég opportunista és nélkülöz
minden morált. Kapcsolatba kezd egy személyi asszisztenssel (Mia
Wasikowska), aztán vele képben, lefekszik a nő főnökével, akit
Julianne Moore játszik. Mindezt a limuzin hátuljában. Jól
emlékszik erre a jelenetre. “Ez volt az első alkalom, hogy
találkoztam Julianne-el,” mondja. “És az volt az első jelenet
amit forgattam. Az a része a jelenetnek, a szex rész.”
This
wasn’t some directorial manipulation to elicit a certain
performance – it was just pragmatism, an efficient schedule. But
for Pattinson it presented some unique challenges. Not only did he
have to plunge into sex with a perfect stranger – and it wasn’t
pretty sex, but grunting doggie style, neither side particularly
enjoying themselves – but he had one of his nervous episodes in the
process. Call it performance anxiety, just not that kind.
Ez
nem valami rendezői manipuláció miatt volt, hogy kicsaljanak
belőle bizonyos előadást – ez csupán gyakorlatiasság volt,
hatékony időbeosztás. De Pattinson számára egyedi kihívásokat
jelentett. Nem elég, hogy szexelnie kellett egy teljesen
ismeretlennel – és nem szép szex volt, hanem morgó kutya fajta,
ahol egyik fél sem igazán élvezi a helyzetet – de ezen felül
még pánikrohamis elfogta. Nevezhetjük szereplés előtti
szorongásnak, csak más formában.
“I
noticed I was sweating,” he
says. “Like
really heavy sweat.” Already
there’s a theme here, just like the saliva story, Pattinson is a
man who has sweaty adventures. When the going gets tough, his glands
get going. In this case, we’re not talking a damp film of sweat
across the brow, but big bulbous droplets, like he’s got malaria,
or he’s a footballer in Manaus. “I
remember trying to catch the drops as they fell onto her back. It was
weird. Huge splashing drops. At one point she turned around and said,
‘Are you all right?’” (There
may be no connection, but Pattinson took up meditation on the 'Maps'
set.)
“Észre
vettem, hogy izzadok,” mondja. “Igazán nagyon izzadtam.” Már
meg is jelent a téma, csakúgy, mint a nyál történetben,
Pattinson egy olyan ember, akinek izzadós kalandjai vannak. Amikor a
helyzet nehézzé válik, a mirigyek beindulnak. Ebben az esetben nem
némi nyirkosságról beszélünk, hanem óriási cseppekről, mintha
maláriában szenvedne, vagy egy focista Manausban. “Emlékszem,
hogy próbáltam elkapni a cseppeket amint a hátára estek. Furcsa
volt. Óriási szétplaccsanó cseppek. Egy résznél (J.M.)
megfordult és azt kérdezte, ‘Jól vagy?’” (Lehet, hogy semmi
kapcsolat nincs, de Pattinson a Maps forgatásán kezdett el
meditálni.)
Moore won best actress at Cannes this year for
her performance as Havana Segrand, a fading star who’s so damaged
that she literally dances with joy when she hears that a rival
actress’s son has drowned. In another scene, she invites her
assistant, or “chore whore”, to watch as she tries to take a
shit. “I’ve
definitely met people like Julianne’s character,” he
says. “I
just don’t think she’s a bad person. I see her as desperate and
sad. But maybe my moral compass is just all over the place!”
Moore
megnyerte a legjobb színésznő díját a Cannes-i fesztiválon idén
az alakításáért, mint Havana Segrand, egy lehulló csillag, aki
annyira sérült, hogy örömtáncot jár amikor megtudja, hogy a
rivális színésznő fia megfulladt. Egy másik jelenetben meghívja
az asszisztensét, vagy ’házimunka kurváját’, hogy nézze,
hogyan szarik. „Találkoztam olyanokkal mint Julianne karaktere,”
mondja. „De nem hiszem, hogy rossz emberek lennének. Inkább
kétségbeesettnek és szomorúnak találom. De lehet, hogy a morális
iránytűm mindenfelé vezet!”
What’s
the worst behaviour you’ve seen?“There’s
so much I… it’s amazing how quickly people change in this
business. There was one guy who’d never been on a movie set before.
And after just three days, he was holding out his water bottle and
waiting for someone to take it. Three days. Some people just have it
in them.”
And
people just accept it?“Well,
yes, but it’s not like you get away with it. This actress was doing
a scene in the bath and she kept complaining about the temperature,
how it was too hot or too cold. So everyone pissed in it and put a
bunch of bubble bath in afterwards so you couldn’t smell it! This
stuff happens. That’s why I avoid asking for anything. I don’t
want to get anyone’s piss on me.”
Mi
volt a legrosszab amivel eddig találkoztál?
“Annyira
sok van amit… lenyűgöző milyen gyorsan változnak az emberek
ebben a szakmában. Volt az a fazon, aki még soha nem volt
forgatáson. Aztán három nappal később tartotta az üvegét, hogy
valaki vegye el. Három nap. Néhány emberben egyszerűen benne van
mindez.”
És
az emberek csak úgy elfogadják?”
“Nos,
igen, de nem szabadulsz meg egykönnyen. Ennek a színésznőnek a
jelenete egy kádban játszódott és állandóan panaszkodott a víz
hőmérséklete miatt, ami vagy túl forró volt, vagy túl hideg.
Szóval mindenki belepisált, aztán beletettek egy csomó fürdősót,
hogy ne lehessen érezni a szagot! Ez megesik. Ezért próbálok nem
kérni semmit. Nem akarom, hogy bárki pisije rám
kerüljön.”
***
There
was no chance of having lunch at Robert’s house (we asked). It’s
just not his style. “People
have journalists over because it’s part of the whole ‘show’,” he
says. “But
my house doesn’t reflect my personality. There’s, like, no
furniture! It looks a bit psychotic.” He’s
renting a house on Mulholland Drive, which he describes as “weird
and a bit cabin-fevery”.
He’s been there a year. “But
I spend most of my time in one room anyway.”
Esély
se volt arra, hogy Robert házában ebédeljünk (megkérdeztük).
Nem az ő stílusa. “Az embereknél azért vannak újságírók,
mert ez része a műsornak,” mondja. “De az én házam nem
tükrözi a személyiségemet. Nincs is bútorzat! Kicsit elmebeteg
módon néz ki.” A Mulholland Drive-on bérel egy házat, amit úgy
ír le mint “furcsa és egy kicsit kabin hangulatú”. Egy éve
van ott. “De a legtöbb időt csak egy szobában töltöm.”
Before
that, though, he owned a mansion in Griffith Park, a gorgeous
neighbourhood of canyons, hikes and all kinds of trendiness in
central LA. Not that Pattinson could enjoy much of that stuff: he
hiked the canyon maybe twice, and as always, avoided all the cool
bars. “I
can’t go to hip places,” he
shrugs. “I
have to find weird little restaurants on the fringes. But they’re
so much nicer. I love empty bars. Any empty bar, actually.”
Ezelőtt
viszont egy kisebb palotája volt a Griffith Parkban, szomszédságában
gyönyörű kanyonok, kiránduló utak és mindenféle trendi dolgok
voltak LA központjában. Nem mintha Pattinson nagyon élvezné
ezeket a lehetőségeket: a kanyonokban vagy kétszer ha volt, és
mint mindig, elkerülte a király bárokat. “Nem mehetek menő
helyekre,” vonja meg a vállát. “Furcsa kis éttermeket kell
találnom a külső kerületeken. De azok sokkal kedvesebbek.
Szeretem az üres bárokat. Bármelyik üres bárt, ami azt
illeti.”
He
adored his house. Soon as he saw it, he fell for it. “The
garden was so huge there were people working on it every day, and you
forget,” he
says. “So
you’d be naked in the pool, and there’s the guy for the koi pond.
Hi!”
Imádta
a házát. Amint meglátta megszerette. “A kert annyira óriási
volt, hogy minden nap dolgoztak rajta, mégis elfelejtetted,”
mondja. “Szóval ott voltál, meztelenül a medencében, aztán
hirtelen ott volt a fazon a tavacska mellet. Hello!”
He’d
still be there, if he wasn’t so popular with the paparazzi – that
is, if he wasn’t Robert Pattinson. The snappers were
everywhere. “They
photographed anyone who came up to the gate, anyone who rang the
bell, and they followed any car that came in and out,” he
says. “I
used to dress up my assistant as me, and get him to drive off with
like five cars following him around for hours.”
Még
mindig ott lenne, ha a hely nem lenne annyira népszerű a
paparazzik.között – vagyis, ha ő nem Robert Pattinson lenne. Az
enyveskezűek mindenhol ott voltak. “Mindenkit lefényképeztek aki
közel ment a kapuhoz, mindenkit aki csak megnyomta a csengőt, és
követtek minden autót ami beállt vagy kiment onnan,” mondja.
“Olyannak öltöztettem az asszisztensemet mintha én lettem volna,
aztán elküldtem vezetni és vagy öt autó követte órákon
keresztül.”
So
he sold it for $6.37m earlier this year, and for a while, he might
have gone in any direction. He thought about Toronto but“the
winters are ridiculous”. New
York was a possibility, but “everyone
honks their horns all the time, which drives me absolutely
insane!” And
London just didn’t feel right anymore, not after seven years in LA.
Tehát
eladta 6.37 millió dollárért, és egy ideig bármelyik irányban
folytathatta volna. Gondolt Torontóra is, de a “telek ott
röhejesek”. New York is egy lehetőség volt, de “de mindenki
dudál állandóan, ami teljesen megőrjít!” És London már nem
adja azt az érzést, hét év után egyszerűen nem.
“My
friends are all having kids and stuff, it’s a totally different
life,” he
says. “And
I like people who want to actually make things and do stuff. In
England, it’s so difficult that most people just give up.”
“A
barátaimnak már gyerekeik vannak meg ilyenek, teljesen más életet
élnek,” mondja. “És azokat az embereket szeretem, akik csinálni
akarnak valamit és meg is csinálják. Angliában annyira nehéz
mindez, hogy az emberek egyszerűen csak feladják.”
So
LA won out. “Just
waking up when it’s sunny every day means so much to me,” he
says. “I
like the levity here.”But
this time, it had to be a gated community, and there aren’t that
many of them in LA, oddly enough. “All
the houses are like $25m, these enormous castles,” he
says. It’s not the money that’s the issue, it’s the size. His
last place, he says, was like Versailles, but he leads a somewhat
ascetic lifestyle now, immersed in his interests. His only real
extravagance is his collection of 17 guitars.
Tehát
LA nyert. “Csak az, hogy süt a nap amikor felkelek annyival többet
jelent,” mondja. “Szeretem az itteni komolytalanságot.” De
ezúttal egy zárt közösségnek kellett lennie, és abból furcsa
módon nincs sok LA-ben. “Az összes ház olyan 25 millió dollar
körül van, ezek az óriási kastélyok,” mondja. Nem a pénz a
gond, hanem a méret. A legutóbbi hely, ahogy mondja, olyan volt
mint Versailles, de ő egy amolyan aszkéta életmódot folytat,
belemerülve a saját érdektelenségébe. Az egyetlen hóbortja az,
hogy 17 gitárja van.
So he rented the place he’s in now.
And gates give him great comfort. Besides, his next door neighbour is
Suge Knight, the former CEO of Death Row Records. The same Knight who
was entrenched in the Bloods gang of Compton, who would carry out his
own beatings, and who has done his share of prison. “He’s
really nice!” Robert
says. “I
see him playing catch with his kid and stuff. And he lives in this
nice little cottage, it’s really tasteful!”
Ezért
kibérelte azt a helyet, ahol most van. És a kapuk biztonságot
nyújtanak. Emellett, az egyik szomszédja Suge Knight, a korábbi
vezérigazgatója a Death Row Records-nak. Ugyanaz a Knight, aki
részt vet a Compton-i vérengzésben, aki sajátkezűleg végezte a
veréseket, és aki már kivette a részét a börtönből. “Nagyon
kedves!” mondja Robert. “Láttam, ahogy fogócskázik a
gyerekével, meg ilyenek. És ebben a kicsi, szép házikóban él,
ami nagyon ízléses!”
***
It’s
easy to forget that Pattinson didn’t arrive at his extreme
celebrity in increments – he was plunged in. Imagine what that’s
like.
Könnyű
elfelejteni, hogy Pattinson nem folyamatos növekedés során jutott
ide ebbe a celeb őrületbe - belerángatták. Képzeljék el, milyen
lehet ez.
You’re a 15-year-old in south-west London, acting
in the local theatre company because that’s where the cute girls
hang out. Your mum’s a model booker, your dad sells vintage cars,
and you’d like to be a singer, deep down, so you do so in a band
called Bad Girls. Even after you score a part in Harry Potter and the
Goblet of Fire (2005), you’re still not sold on acting. Maybe
political speechwriting is more your thing? But your agent persuades
you to go to LA to read for some romcom called Post Grad (2009), so
you go and stay at her house, try for the part, and when you don’t
get it, you’re crushed. You’re 21 and it feels like your career
is over already.
15
éves vagy dél-nyugat Londonban, a helyi színházban játszol, mert
itt lógnak a helyes lányok. Az édesanyád a modell szakmában
dolgozik, az édesapád pedig régi autókat árul, te pedig énekes
szeretnél lenni legbelül, ezért egy Bad Girls evű bandában
végzed. Még a Harry Potter és a Tűz Serlege (2005) filmben is
kapsz egy szerepet, mégse fogott meg a színészet. Lehet, hogy a
politikai beszédek írása sokkal inkább a te világod? De az
ügynököd meggyőz arról, hogy menj LA-be egy romantikus-komédia
szerep miatt (2009), ezért oda mész és a házában maradsz, aztán
amikor nem kapod meg, megtörsz. 21 éves vagy és úgy érzed, hogy
a karrierednek máris vége.
When your agent brings up this
other audition, you say fine, whatever, no one else is hiring you.
It’s some vampire movie and the director has already seen 5,000
boys. Also: you’re too old. But who knows, maybe it’ll be like
the director’s other movie, Thirteen, which was a pretty cool
indie.
Amikor
az ügynököd megemlíti ezt a másik meghallgatást, azt mondod
oké, tök mindegy, senki más nem vesz fel. Valami vámpirokról
szóló filmről van szó, a rendezője már 5000 fiút megnézett.
Ezen felül: túl öreg vagy. De ki tudja, lehet, hogy olyan lesz,
mint a rendező korábbi filmje, a 13, ami egész pöpec indie film
volt.
And that was it – last chance saloon one minute,
Bieber fever the next. You stayed more or less the same, but the
world around you changed forever.“I
remember when it happened,” he
says. “I
was going to clubs in LA and you had to call the promoters ahead of
time to get on the guest list. But one time I forgot to call, and I
was on the list anyway. That’s when I knew. I showed up with
mustard down my T-shirt and they’re like giving me the wink, ‘Yeah,
man, you’re on the list.’”
És
ennyi volt – egy utolsó percnyi magány, a követekző pillanatban
már Bieber őrület. Nagyjából ugyanaz maradtál, de a világ
körülötted örökre megváltozott.
“Emlékszem,
amikor történt,” mondja. “Különböző klubbokba jártam
LA-ben, és mindig fel kellett hívnod a őket, hogy időben a
vendéglistára kerülhess. De egyszer elfelejtettem felhívni őket,
és mégis a listán voltam. Akkor már tudtam. Amikor megjelentem
mustáros volt a pólóm, mégis csak rám kacsintottak, “Igen
haver, rajta vagy a listán.”
And
from there the madness began – the constant screaming, the hounding
by the press, the dramatic loss of privacy. Dating Kristen Stewart
didn’t exactly help. The Twilight audience was already having
issues separating fantasy from fact, and here was a real-life soap
opera to confuse them further. You know the juicy part, how Stewart
had an affair (with the director Rupert Sanders in July 2012), how
the tabloids went bananas. On Conan, Will Ferrell broke down and
expressed the feelings of a million Twihards: “She’s a trampire!”
Akkor
elkezdődött az őrület – a folyamatos sikítások, a sajtó
általi követés, a privát élet drámai elvesztése. A Kristen
Stewarttal való kapcsolata sem segített. A Twilight közönségnek
már alapjaiba véve is nehézségei támadtak azzal, hogy
különválassza a fantáziát a valóságtól, itt pedig egy
való-életbeli szappanopera zavarhatta össze őket még jobban.
Tudjátok a lényeget, vagyis hogy Stewartnak románca volt (a
rendező Rupert Sanders-el 2012 júliusában), és ahogy a
bulvárlapok okoskodtak. Conan műsorában Will Ferrel összetört és
kifejezte milliónyi Twihard érzését: Ő (Stewart) egy
trampír!”
Like all things Twilight, the whole K-Stew /
R-Patz saga was horribly overcooked. It’s not unusual for co-stars
to date – they were both living and working in a strange bubble for
many years, both of them under intense and obsessive scrutiny. And
then it ended in betrayal.
Mint
minden a Twilighttal kapcsolatban, az egész K-Stew/R-Patz saga
szörnyűen túldramatizált. Nem szokatlan, hogy valaki összejöjjön
a filmbeli partnerével – mindketten egy furcsa buborékban éltek
és dolgoztak erőteljes és megszállott megfigyelés alatt. Aztán
vége lett egy árulással.
“Shit
happens, you know?” he
laughs. “It’s
just young people… it’s normal! And honestly, who gives a
shit?”
Well,
a lot of people, that’s what’s weird.“The
hardest part was talking about it afterwards. Because when you talk
about other people, it affects them in ways you can’t predict,” he
says. “It’s
like that scene in Doubt [2008, in which Philip Seymour Hoffman plays
a priest suspected of inappropriate behaviour], where he’s talking
about how to take back gossip? They throw all those feathers from a
pillow into the sky and you’ve got to go and collect all the
feathers.”
“Van
ez így, érted?” nevet. “Csak fiatalok… normális! És
őszintén szóval, ki nem szarja le?”
Nos,
sokan nem, és ez a furcsa.
“A
legehezebb az volt, hogy utána beszélni kellett róla. Mert amikor
másokról beszélsz, az úgy hat rájuk, ahogy soha nem tudnád
megjósolni,” mondja. “Olyan mint az a jelenet a Doubt-ban (2008,
amiben Philip Seymour Hoffman egy papot játszik, akit felelőtlen
viselkedés miatt gyanusítanak (és amit egyébként már régóta
meg szerettem volna nézni, csak elfelejtettem mondani)), ahol arról
beszél, hogy hogyan vonjuk vissza a pletykát? Feldobják azt a sok
tollat a párnából és neked azt mind össze kell
szedned.”
***
Some pity Pattinson for the way
celebrity has deformed his life. We assume fame damages people,
especially the young, so Pattinson must surely be hurting.
But he
isn’t. Not really. He always saw his experience as surreal and not
about him at all. There’s a toughness about him, that’s not
immediately apparent, his nervous episodes notwithstanding. He
emerged from the Twilight zone, as an amused observer of his own
experience, equally practised at deflecting adoration and its
opposite. While it wasn’t always easy, it wasn’t that hard
either. “There was a time, three years ago, when I didn’t know
where to live where I wouldn’t be trapped in my home, you know? But
I worked it out. It’s not that big a deal in the end. Half of it is
in your head.”
Néhányan szánják
Pattinsot azért, amiért a híresség deformálta az életét. Úgy
hisszük, hogy a híresség tönkreteszi az embereket, főleg a
fiatalokat, tehát Pattinsonnak biztos rossz.
De
ez nem így van. Nem igazán. Mindig is úgy élte meg a
tapasztalatait mint szürreálisak, és nem is igazán róla szóltak.
Van benne keménység ami nem egyértelmű első ránézésre, az
“idegbajai” ellenére. Úgy emelkedett ki a Twilight zónából
mint önmagának egy szórakozott megfigyelője, egyenlő arányban
gyakorlott a dícséretek és azoknak az ellnekzőjének a
kivédésében. Bár nem volt mindig könnyű, nehéz sem volt. “Volt
egy idő, olyan három évvel ezelőtt, amikor nem tudtam, hogy hol
éljek, ahol nem csalnának csapdába a saját házamban. De végül
összejött. A végén nem is olyan nagy dolog. Fele a fejedben
van.”
He has a very English, roll-up-your-sleeves
resilience. He didn’t reach for rehab or therapists to help him on
his way. His own grip is pretty sure. “I
know what makes me happy, if I’m feeling down,” he
grins. “Doing
things that make your friends jealous. It really works!” He
laughs. “I
just say, ‘I’m working with David Cronenberg,’ and they go, ‘Oh
really?’ I love that.”
Van
benne egy nagyon angol, gyűrd-fel-a-pólódat rugalmasság. Nem
kérte elvonokúra vagy terápia segítségét, hogy segítsenek az
útján. A saját módja elég biztos. “Tudom, hogy mi tesz
boldoggá, ha legbelül érzem,” vigyorog. “Olyan dolgokat
csinálni, amik miatt irigyek a barátaid. Tényleg működik!”
nevet. “Csak annyi mondok, ‘David Cronenberggel dolgozok,’ mire
ők ‘Oh igen?’ Ezt nagyon szeretem.”
His
friends might well be jealous of the notice he’s getting for The
Rover right now. It’s arguably his best performance, and it
responds to critics who would call him unexpressive. He might be a
minimalist in real life – living in a single room in an unfurnished
house, meditating and relishing his time alone – but as an actor,
he’s opening up.
A
barátai márpedig irigyek is lehetnek arra, amit a Roverért kap
most. Vitathatatlanul a legjobb alakítása, és választ ad azoknak
a kritikusoknak, akik kifejezéstlennek nevezték. Lehet, hogy a való
életben minimalista – egy szobában él egy bútortalan házban,
meditálva és élvezve az egyedüllétet – de mint színész,
kinyílik.
Pattinson plays a man who’s been left to die by
his brother in post-apocalypse Australia. The brother steals Guy
Pearce’s car, and Pattinson and Pearce team up to find him –
Pearce to recover his car, Pattinson to find out why he’d been
abandoned. His character is clearly impaired somehow. In the film,
Pearce asks him, “What are you, a halfwit?” Pattinson is all tics
and stumbling speech, a weak, confused look in his eyes. He may not
have gone full retard, but he’s on the way, surely?
Pattinson
egy olyan embert játszik, akit a bátyja a halálán hagy, egy
posztapokaliptikus Ausztráliában. A báty ellopja Guy Pearce
autóját, mire Pattinson és Pearce összeállnak, hogy megtalálják
– Pearce, hogy visszaszerezze az autóját, Pattinson hogy
rájöjjön, miért hagyták el. A karaktere egyértelműen sérült,
valahogy. A filmben Pearce megkérdezi, “Mi vagy te, féleszű?”
Pattinson pedig teljesen elveszett, akadozik a beszéde, gyenge,
zavart nézés a szemében. Nem ment el a teljesen retardált felé,
de már úton van, nem igaz? (Never go full retard :P)
“That’s
not how I thought about him,” he
says. He saw his character as someone who’d been severely bullied,
like a battered wife who kept going back to her abuser. “He
has zero self-esteem, he’s just been criticised so much, that every
time he starts speaking, he’s scared that someone will shut him
down.”
“Én
nem így gondoltam rá,” mondja. Olyannak látta a karakterét,
akit mindig is erősen elnyomtak, mint egy megvert feleség, aki
mindig visszamegy ahhoz, aki meggyalázta. “Semennyi önbecsülése
sincs, annyit kritizálták, hogy bármikor amikor megszólal attól
fél, hogy valaki befogja a pofáját.”
The
location was epic: nine hours north of Adelaide, in the middle of
nowhere, 150 miles from the next town. The two actors lived in old
shipping containers fitted with windows and swarming with flies, in a
village of only 50 people. Temperatures routinely rose to 49ºC. And
the kangaroos were so unaccustomed to seeing vehicles that they’d
often just jump out in front of them. “Half
the crew would have, like, blood splattered all over their cars,” he
says. “It’s
dangerous. If they jump into your windscreen, they’ll freak out and
just kick you to death inside your car.”
A
helyszín nagyszerű volt: kilenc órányi autózás Adelaide-től a
semmi közepébe, 150 mérföldre a következő városkától. A két
színész egy régi szállítókonténerben éltek, amiken voltak
ablakok és legyek tömkelege, egy 50 fő lakosú faluban. A
hőmérséklet általában 49 fokra emlekedett. És a kenguruk
annyira nem voltak hozzászokva a járművekhez, hogy sokszor csak
eléjük ugrottak. “A stáb felének véres volt az autója,”
mondja. “Veszélyes volt. Ha nekiugranak a szélvédőnek annyira
megijednek, hogy addig rugdosnak az autóban amíg meg nem
halsz.”
He
loved it there. David Michôd told The LA Times, “I don’t think I
ever saw an actor so happy as when I saw Rob coming down the street
toward me all by himself. He was practically bouncing.” No one knew
him there. He could go anywhere he wanted. The outback suited him
perfectly, and he still misses the isolation. “I
forget what the aboriginal language is, but there’s no word for
‘yesterday’ or ‘tomorrow’. And there was this guy, who’d
just sit, covered in flies, the entire day, waiting to be called onto
set. No comment, nothing. There’s a Zen you get out there. I mean
there’s nothing to do anyway. It’s not like you have to get
across town for a meeting!”
Imádott
ott lenni. David Michôd
azt mondta a The LA Times-nak, “Nem hiszem, hogy valaha is láttam
színészt olyan boldognak, mint Rob volt amint az utcán sétált
teljesen egyedül. Szinte ugrált örömében.” Senki sem ismerte
ott. Oda mehetett ahova akart. A semmi közepe tökéletes passzolt
hozzá, és még mindig hiányzik neki az elzártság.
“Elfelejtettem, hogy mi is a neve az ottani ősnyelvet, de nincs
szavuk se a tegnapra, se a holnapra. És ott volt a az ember, aki
csak ült ott, ellepve a legyektől, várta, hogy hívják a
forgatásra. Semmi megjegyzés, semmi. Van ott az a Zen, itt kint.
Egyébként sincs semmi, amit csinálhatsz. Nem kell átmenned a
város másik végébe egy találkozóra!”
We sit for a
moment and listen to the birds. It’s been a good lunch. He polished
off the fish and helped himself to beers – three each, which isn’t
bad going, especially in this city. It’s not the outback, but it’s
quiet here. And he likes a bit of silence. Pattinson the minimalist.
I ask him whether he had any nervous episodes on The Rover, his most
open and vulnerable performance yet. Clearly it wasn’t short of
sweat, it was 49ºC. He thinks for a minute. “Nope.”
Egy
pillanatig csak ülünk és hallgatjuk a madarakat. Jó ebéd volt.
Megette a halat és kiszolgálta magát sörrel – három
mindkettőnknek, ami nem rossz, főleg ebben a városban nem. Bár ez
itt nem a semmi közepe, mégis csend van. És ő szereti a csendet.
Pattinson a minimalista. Kérdeztem, hogy volt-e valami idegi
problémája a Rover forgatása alatt, az eddigi legnyitottabb és
legsebezhetőbb alakítása alatt. Egyértelmű, hogy nem volt
izzadás-mentes, elvégre 49 fok volt. Egy percig gondolkozik.
“Semmi.”
And
his phone goes off. “Sorry,
this might be my…” And
a voice says out loud, “OK,
buddy, time to go.” And
he laughs.“I’ve
got to go across town for a meeting.”
The
Rover is released on August 15. Maps to the Stars is out in the
autumn.
Ekkor
megszólal a telefonja. “Bocs, ez lehet, hogy az én…” És egy
hang szólal meg hangosan, “Oké haver, itt az idő.” Felnevet,
“Találkozóm van a város túlsó végén.”
