Költözés

A blogger új irányelvei miatt, ha netán bezárják a blogot - ami elképzelhető egyik-másik videó, ileltve kép miatt, a blogot átköltöztettem a wordpressre
https://twmmyforditasai.wordpress.com/
címre.

2012. március 8., csütörtök

A pénisz hatalmasabb, mint a kard Bel Ami kritika


Penis Mightier Than The Sword by Jez Sands

Disappointingly, it’s the not the biography of everyone’s favourite bearded botanist or the story of Teignmouth’s favourite son, but Robert Pattinson’s new anti-morality tale set in the hedonistic heights of late 19th century Paris. But while it boasts an all-star cast and some lavish costume design, it, like its protagonist, is vapid, shallow and ultimately with little to recommend it.
Pattinson plays George Duroy, an impoverished and near illiterate ex-soldier who is taken under the wing of a former comrade Charles Forestier (Philip Glenister) who happens to be the political editor of a fashionable Parisian magazine.
Handed a job writing a “the diary of a cavalryman” despite having no writing ability, he’s fortunate to make the acquaintance of Forestier’s wife Madeleine (Uma Thurman), who not only writes his column for him but also shares a nugget of wisdom – that if he really wants to get ahead, he’s better off currying favour with powerful men’s wives than the men themselves.
Taking that advice to heart, Duroy begins to seduce the women of Paris using his charm and good looks as a substitute for talent (of which he has none) and slowly begins his climb up the social ladder.
Pattinson fits the bill perfectly – he’s a good looking man who’s been honing his brooding skills to a fine art since 2008’s Twilight. But with very little dialogue, he’s mostly relegated to scowling while women unaccountably throw themselves at him. Very rarely do we get a sense that he’s a cunning schemer and he comes across as more a lucky fool who has good things perpetually thrust upon him.
Consequently, Duroy isn’t a compelling character. He’s unlikeable not because his actions are reprehensible (in fact anti-heroes can make the most engaging protagonists) but because he does nothing to deserve his good fortune. He has none of the cunning nous or delicious Machiavellian manipulation of John Malkovlch’s Vicomte de Valmont in Dangerous Liaisons – still the pinnacle of French-penned social deviousness.
The greatest pleasure comes from his on-off relationship with Clothilde (Ricci), which comes the closest to probing depths that lie beneath his vacant eyes. But Bel Ami is oddly passionless for a film which hinges on bedroom antics as much as it does – there’s no spark of feeling at all between Madeleine or the older desperate Madame Rousette (Kristin Scott Thomas).
Bel Ami is curiously probably more relevant today than it was when it was penned – after all, in this age more than any other, it’s easy to get ahead with good looks and little talent – but even a stellar cast can’t lift a story which is as soulless and as empty as its protagonist.

---

A pénisz hatalmasabb, mint a kard
-Jez Sands-

Csalóka, de ez nem mindenki kedvenc szakállas botanikusának az életrajza, vagy Teignmouth kedvenc fiáé, hanem Robert Pattinson új anti-morális története, amely a 19. századvégi Párizs hedonista magasságaiban játszódik. A film csupa sztárból álló szereplőgárdával és elképesztően jó ruhatárral dicsekszik, azonban, éppúgy, mint a főhőse, lapos, sekélyes és keveset lehet ajánlani belőle. Pattinson Georges Duroy-t játssza, egy lecsúszott és majdnem írástudatlan ex-katonát, akit egykori bajtársa, Charles Forestier (Philip Glenister) vesz a szárnyai alá, aki véletlenül épp egy népszerű párizsi magazinnál politikai szerkesztő.

Georges megkap egy munkát, miszerint meg kell írnia egy gyalogos katona naplóját, bár nincs semmi készsége az írásra. Szerencséjére összeismerkedik Forestier feleségével, Madeleine-nel (Uma Thurman), aki nem csupán megírja a cikkeit, de megoszt vele néhány bölcsességet is – például azt, hogy ha tényleg előre akar jutni, akkor jobb, ha boldoggá teszi a hatalmas emberek asszonyait, mint a hatalmas embereket.

Duroy ezt igazán megfogadja, és elkezdi a párizsi előkelő nőket elcsábítani a sármjával és a csábos nézésével, amelyekkel a tehetségét helyettesíti (mivel utóbbi nincs neki), és lassan tényleg egyre feljebb jut a ranglétrán.

Pattinson tökéletesen kitölthetné a csekket – jóképű férfi, aki a szomorú nézéseket a Twilight 2008-as bemutatója óta önálló művészeti ággá fejlesztette. A kevés szöveg miatt azonban többnyire azon a szinten marad, hogy összeráncolja a szemöldökét, és a nők megmagyarázhatatlanul egyből a lába elé vetik magukat. Nagyon ritkán ér minket az a benyomás, hogy a férfi egy ravasz összeesküvő, sokkal inkább szerencsés bolodnak tűnik, akihez csak úgy hajigálják a jó dolgokat.

Következésképpen Duroy nem egy meggyőző szereplő. Nem azért nem szerethető, mert a tettei megvetendőek (sőt, az antihősök lehetnek a legszórakoztatóbb főszereplők), hanem azért, mert semmit nem csinál, hogy kiérdemelje a szerencséjét. Hiányzik belőle a ravaszság, vagy a finom, machiavellista manipuláció, amelyet John Malkovich alakított Vicomte de Valmont-ként a Veszedelmes viszonyokban – amely még mindig a francia irodalom csúcsa a társadalmi tévutakról.

A legnagyobb öröm Duroy Clothilde-dal (Ricci) fennálló viharos kapcsolatából származik, amely még a legközelebb kerül a valódi mély érzelmekhez, amelyek üres tekintetéből áradnának. A Bel Ami azonban különösen szenvedélytelen egy olyan filmhez képest, amely ennyire a hálószobák köré épül – az érzelmeknek egyetlen szikrája sem jelenik meg a Madeleine-nel vagy az idősödő, kétségbeesett Madame Rousette-tel (Kristin Scott Thomas).

A Bel Ami érdekes módon sokkal időszerűbb ma, mint írása idejében – végül is, ebben a korban sokkal jobban meg lehet gazdagodni csábos nézésekkel és csekély tehetséggel – de még egy ilyen csillagászatian jó stáb sem emelhet fel egy olyan történetet, amely lélektelen és üres, éppen úgy, mint a főhőse.

(Ez amolyan írtál is kritikát, meg nem is. Viszont egyre kíváncsibb vagyok a filmre. A ford.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése