Nem csak Cosmopolis kritika

Cosmopolis 

Előre bocsátom, nem vagyok kritikus. Egyszerű mozilátogató vagyok, vagy ha még pontosabb akarok lenni, az sem nagyon. Sőt. Őszintén megmondom, az életben nem lennék kritikus. Soha nem jutnék el odáig, hogy szakmai véleményt merjek mondani bármelyik filmről is. Ugyanis eltelne az időm azzal, hogy előre készülnék a kritizálandó műből, rendezőből, színészből. Elolvasnám az alapműként szolgáló könyvet, megnézném a rendező és a főbb színészek minden hozzáférhető munkáját. Ha alapműként nem lenne könyv, akkor a témához hasonló történeteket keresném elő. És még akkor sem biztos,  hogy tudnék olyan öntelt lenni, hogy a véleményemet minden vélemény felettiként fogalmaznám meg. Sőt. Az általam megfogalmazott vélemény csak egy, szerény, nem teljes körű és nem mindenható vélemény.

Ennek a szösszenetnek a megírására az késztetett, hogy volt szerencsém kivételezett helyzetben levő, az egyik nagy telefontársaság által üzemeltetett híroldal kritikusának fogalmazványát olvasni egy filmről, amely a 2012. évi Cannes-i Filmfesztiválon részt vett, és amely az MTV Brawl szavazáson a  nézők által leginkább várt filmek között az első helyre került.

David Cronenberg Cosmopolisáról,

... és a véleménye felháborított, voltam képes hozzászólást is írni, majd ezen hozzászólás alapján rendreutasított egy másik hozzászóló, hogy ne személyeskedjek. Csak azért, mert úgy gondoltam, hogy a kritikusok dolga mindazon tevékenységek elvégzése, amit az első bekezdésben felsoroltam, s elvártam. A kritikától.

Aztán nem azt kaptam. [Miért is vártál többet? - a korr.]

Ezek után úgy érzem, meg kell fogalmaznom, hogy nekem mi a véleményem, én hogyan láttam, és úgy egyáltalán, közel két éves várakozás után hogyan is hatott rám a film.

A történet ráadásul nem is két, hanem három évvel ezelőtt kezdődött, amikor kolléganőm a kezembe nyomott egy dvd-t, jelesül a Twilight-ot. Azzal, hogy nézzem meg, aranyos szerelmes történet, a két főszereplő meg fiatalka. Addigra már hallottam a filmről, bár jót nem. A férfi főszereplőről már több jót is sőt az ízlésemhez képest túl sok jót. Hogy szép, hogy aranyos, hogy húúúú. Megnéztem a filmet, a vámpíros történet nem vámpíros volt, nekem két film keveredett hatására emlékeimben, a Rómeó és Júlia, és valamiért a Love Story. A főszereplő meg érdekes, érdekes, de mi ez a fene nagy rajongás érte? És nekiláttam a netes adatbázisok felkutatásának, amelyekben Colin Firth kapcsán már egész jól eligazodtam, bár azelőtt fél évvel azt kérdeztem, hogy mi a bánatot lehet annyit lógni a neten. Lehet. [Ugye, hogy ugye? - a korr.]

Kerestem a főszereplő régebbi filmjeit – ez nem volt egyszerű munka, a hozzáférhetőségüket tekintve. [Még jó, hogy már nem vagyunk COCOM-listán. - a korr.] Megnéztem a filmeket. Elolvastam a kritikákat. Megnéztem – és most már nevezzük nevén a fiatalembert – Robert Pattinsonnal egy csomó interjút. [A sikítósok nem érnek, de szerencsére van nem-sikítós is. - a korr.] És meggyőzött a fiatal színész arról, hogy:

-         jóképű

-         szerény

-         esze is van

-         van egyfajta fanyar humora

és nem utolsó sorban nem érdektelen színész.

Nekem egyébként a filmek közül a How to be tetszett akkor a legjobban témája és  Robert alakítása miatt. Minél több filmjét láttam (Little Ashes, Haunted Airman, a Vanity Fair kivágott jelenete, és családom ellenkezése ellenére a Harry Potter is betette lábát  házunkba két rész erejéig), annál inkább úgy ítéltem meg, hogy van ebben a fiúban valami, ami különlegessé teszi. Akkoriban forgatták a Remember Me című filmjét, azt már direkt vártam. Majd jött a WFE, és legutoljára a most terítéken lévő Cosmopolis. Amelynek eredetileg nem ő lett volna a főszereplője.

Mivel alapból igényem volt az eddigiekben felsorolt filmekkel kapcsolatos könyvek elolvasására is, hát elkezdtem keresgélni Don DeLillo Cosmopolisát is. Először itthoni könyváruházakban. Majd antikváriumokban. Megkockáztattam a könyvtárat is, bár akkor már tudtam, magyarul nem fogok hozzájutni a könyvhöz. Angolul végül sikerült hozzájutnom. Elkezdtem olvasni. És feladtam. Az én angol tudásom nem tart ott, hogy minden részletében megértsem a könyvet. Megkértem a fiamat, fordítsa le. Neki sikerült egy év alatt a végére érnie a fordításnak. Mivel nem csak az angol tudása, hanem a magyar tudása és az üzleti-gazdasági tudása is kellően átlag feletti, nem tartom túlzásnak, hogy szerintem élvezhető, érthető fordítást hozott össze. És itt buktam majdnem meg megint. Mert még magyarul sem egyszerű olvasmány a könyv. Nem csoda, hogy amikor íródott, nem aratott átütő sikert. Kell hozzá politikai, gazdaságpolitikai és a fene megeszi, matematikai, számítástechnikai ismeret is. Valljuk be, nem sokan rendelkeznek szép világunkban ezzel a széleskörű tudással. Azok körében viszont, akik mindezzel rendelkeznek, siker volt a könyv.

A 2003-ban íródott regényben valahogy, valamiképpen meglátták azt, hogy az akkori, és láss csodát, a mai folyamatokat is gyönyörűen modellezi. Volt egy bátor portugál producer, aki fantáziát látott a megfilmesítésben. Megtalálta  a világon azt az egyetlen rendezőt szerintem, aki elég extravagáns ahhoz, hogy fantáziát lásson a megfilmesítésben. Sőt. Maga írta meg hozzá a forgatókönyvet. Bevallása szerint hat nap alatt. (Vajh ez a szám tudatos, vagy tudat alatti Cronenbergnél? Tényleg igaz, hogy 6 nap? Mit csinált a hetediken a filmek - mije is?)

Én ennek a rendezőnek ezelőtt egy hónappal mondhatjuk, hogy csak két filmjét ismertem, bár  atöbbiről hallottam. A Naked Lunch-ot és a Légy című alkotást láttam már. Egyik sem a rossz filmek közé tartozik, bár a Naked Lunchra nehéz megfelelő jelzőt találni, talán a fura megteszi. 

Visszatérve a Cosmopolisra.

Sokan támadták Cronenberget, amikor az eredetileg kiszemelt Colin Farrell helyett Robert Pattinsont kérte fel Eric Packer szerepére. Merthogy faarcú, fahangú, tehetségtelen a világ férfi kritikusai szerint és a női kritikusok egy része szerint. A világ másik fele szerint meg tehetséges, nem csupán jóképű, hanem kimondottan szép is, a hangja meg órákon keresztül hallgathatóan bársonyos.

Emiatt aztán az ítésztársadalom elkezdett arról elmélkedni, hogy akkor majd most kiderül, tud-e színészkedni a fiatalember. Mert ugye azt nem mondhatták, hogy Cronenberg esze elment, hogy ezt a gyereket választotta. És láss csodát, a pénzt is sikerült összeszedni a filmre, amit bizony Colin Farrel nem hozott meg. Akkor most hogy is állunk? Robert Pattinson nem jó színész, de pénzt adunk, hogy megint láthassuk, hogy mennyire nem jó. Kissé meghasonlott dolog ez. Én csak kérdezném, Robert nyomán szabadon: mégis mit gondolnak a tisztelt kritikusok, mi a bánatot csinált az agyon ócsárolt Twilight filmekben? Nemigen kenyérért ment le a boltba. Hanem eljátszotta annak az Edward Cullennek a szerepét, akit bizony minden férfi utálni fog a világ végéig, mert a nők ilyen férfit szeretnének magukénak tudni. Kedves, művelt, udvarias, szíve hölgyének mindent megad, és édes istenem, egy kicsit korlátozza az embert, de észérvekkel meg lehet győzni mindennek az ellenkezőjéről. Szóval szegény Robert Pattinson holmi férfisovinizmus miatt szenved. Ha meg a női földbedönglőkről is meg akarunk emlékezni, hát igen. Bevallom, nem vagyok egy nagy feminista. Akik ki nem állhatják Edwardot, azok szerintem lelkük mélyén vagy nyíltan azok. Nos, ne szeressék a karaktert, de mi lenne, ha elvonatkoztatnának a szereptől és meglátnák, hogy brilliánsan megformált karaktert kaptunk egy 21-22 éves fiatalembertől.

És már megint nem a Cosmopolisról beszéltem, térjünk vissza a filmre immár másodszor.

Szóval, felkészültem. Elolvastam a könyvet, megnéztem három hét alatt  Cronenbergtől egy csomó filmet (Ms Butterfly, Naked Lunch, eXistenZ, Videodrome, Scanners, Eastern Promises, History of Violence, Dangerous Method, Spider,  a Légyről azért nem szólok most, mert időtlen időkkel ezelőtt láttam). Majd beültem a filmre.

Azokkal a véleményekkel értek egyet, akik azt írják, mondják, hogy nagyot alkotott Cronenberg. És az egész szereplőgárda. Mert lehet, hogy Pattinson a főszereplő, de a többi szereplő is fontos. Nem egy főszereplős film, hanem sok.

Igen, nem a cselekményen van a hangsúly. Nem akciófilm. Gondolkodós film. Igaz, sokakat félrevezethetett a két hivatalos trailer. De könyörgöm, nem volt titok, milyen könyv szolgál a film alapjául. Lehetett utánanézni, olvasni, idő volt rá. A film mondanivalója bizony monológokon keresztül [Sőt, azon ritka példányok egyikével állunk szemközt, ahol az egyes szavaknak és jelentésüknek is van szerepe. A forgatókönyv szinte egy az egyben a könyvbéli párbeszédekből lett összevágva, így folyamatosan figyelni is kell rá. Megéri. - a korr.] és minimális cselekményen keresztül fogalmazódik meg. De ott van, keményen ott van a filmben. Aki nem találta meg, nem figyelt oda. Fáradt volt? Kötelességből nézte? Nem is érdekelte? A kőgazdag spekuláns tanácsadója fogalmazta meg... és Marx magából kiforgatott idézete. [Még szerencse, hogy nem a Tőkéből idéztek. :) - a korr.]

A filmről nem fogom leírni a nyilvánvaló dolgokat. Csak néhány meglátásomat.

Szenzációs volt, ahogy a film elején a mindent uralni látszó Eric Packer körül forog a világ, ahogy mindenki elé járul. Ekkor még úgy tűnik, minden rendben van. Eric ül a főnöki székben, az alattvalók elé járulnak, ő ítélkezik.

Egy apró villanás után a rendezett világ kezd szétesni. Szerintem fontos, de nem mindenkinek lesz nyilvánvaló egy nézés után, hogy a világ szétesése azután kezdődik, hogy Eric meglátja az autó ablakából Bennót egy bankautomatánál. Addig csak utalásokat hallunk a lehetséges kellemetlen eseményekről, ezután láthatjuk is azokat, de azok egyelőre kint maradnak, az autón kívül. Ekkor viszont Eric kikerül a főnöki székből, hol az egyik ülésen láthatjuk, hol a két hetes feleségével reggelizik, ebédel, vacsorázik, közben a művészeti tanácsadójával és egyik testőrével is szeretkezik(mielőtt bárki gondolata félre irányba menne, a testőr nőből van. De milyenből!). Egyik étkezése során közvetlen kapcsolatba is kerül az anarchistákkal, de még uralja a helyzetet. [Szerintem a helyzetet már nem ő uralja – a pozíciójából eredő lendület miatt viszont még védelmet élvez. Egy milliárdosról, ha rövid idő alatt sokat bukik, nehezebb elhinni, hogy bukott, ellenben velünk, átlagnéppel. - a korr.]  Majd megállapítják, hogy aszimmetrikus a prosztatája. Ezután a problémás tér bekerül az autó belsejébe is, amikor a rapper haláláról személyesen értesítik. Az életében még fix pontnak számító testőrét szinte gyermeki kíváncsiságtól vezérelve puff, torkon lövi, amivel végleg kiirtja a rendet maga mellől. [Miután tudatosan lerázta magáról a másik két testőrt is. Kár, hogy nem mutatják a kábítószer révületébe esett Dankót. - a korr.] Ezt követően aszimmetrikusra vágja a haját gyerekkori fodrásza, mert főhősünk ellenállhatatlan kényszert érez arra, hogy kiugorjon a fodrászszékből, mielőtt végezne az idős mester. [Szerintem a film egyik fordulópontja, amikor egymás mellett elbeszél a fodrász és a sofőr. - a korr.] Meglátjuk, hogy a sofőrjének a szeme is aszimmetrikus. Eric elszántan masírozik a végzete felé, miután a jüan elleni spekuláció során elveszíti vagyonát, módszeresen rombolja az őt körülvevő világot, úgy, hogy ötletszerűen cselekszik, mivel az eltervezett dolgokban csalódott.

És eljön az utolsó húsz perc, ami feszült, de mégis ritmusos, figyelni kell, illetve nem, nem kell, mert ott tartják az ember figyelmét a beszélgető partnerek, hogy mi is lesz a következő pillanatban. Ki lő le kit, mikor? És addig mit mond? Mivel magyarázza meg azt, amit tesz? Mert mindkét végső szereplő, áldozat és merénylő, próbálja megérteni a másikat és saját magát. Számomra nem volt unalmas a jelenet. A filmet kétszer néztem meg, és egyik alkalommal sem unatkoztam. Másodjára hiába tudtam, hogy mi fog történni, pontosan ugyanúgy izgultam, nem, nem  izgultam, pont olyan feszültem figyeltem, hogy mi fog történni vajon, mint előszörre. Másodszor is pont ugyanúgy megdöbbentem, mint először, amikor lelőtte a testőrét, és az feszített, vajon le fogja-e lőni a fodrászt vagy életben hagyja (nekem a fodrászüzlet jutott eszembe az Eastern Promises-ből). A folyamat, ahogy Eric élete szétesik, egyértelműen látszik Eric külsőjén is. A perfekt, nett, skatulyából kihúzott úriember a nap végére nadrágból kilógó, mocskos ingben masírozik be a lepusztult, elhagyott házba, ahol élete véget ér. Vagy nem? Mert a film nem mondja ki egyértelműen, ami a könyvből kiderül. Mivel is viccelt Cronenberg? Nem mondta meg nyíltan, mert „sorozatot akarok belőle készíteni” J.

A filmben szerintem mindenki nagyot alakított. Sokan mondták, hogy Pattinson azért jó a szerepre, mert kellően robotikus arcú. Frászt. Megfelelően hozza a közömbös, mindennel rendelkező, gazdag yuppie-t, akit a világ abszolút nem érdekel. És a film végére ez is megváltozik. Egyre inkább emberré válik a pénzmanipulátor, egyre inkább megérinti az, amivel egész életében játszott. Az emberi sors. És ezt színészetnek hívják. Nem csak Pattinson volt jó. Mindenki. Sarah Gadon fantasztikusan hozta a merev, hideg, gazdag örökösnőt, és mindenki más is a saját szerepét. [Én Gadon karakterében nem a hidegséget láttam, hanem inkább az elhanyagolt, unatkozó, művészet felé forduló, de méltó szellemi társra nem találó nőt láttam. Mert az ember pénzt keres, ő meg közben csinálhatna, amit akar. Ezért aztán jó dolgában nem csinál semmit. - a korr.] Nekem mondjuk a biztonsági főnök-prosztata vizsgálat jelenetből hiányzott a híres „meg akarlak baszni azzal az üveggel” [Napszemüvegben! :) - a korr.] mondat. Vajon miért hagyták ki? Ki volt szégyenlős?

Semmi más nem hiányzott. Természetes, hogy minden könyvfeldolgozás változtatás az eredeti történeten. Itt a hiányzó részek miatt nem sérült maga a történet, sem a mondanivaló.

Kísértet járja be a világot. A kapitalizmus kísértete.

A kapitalizmus lényege, hogy lerombolja a meglévő világot, aminek romjain felépti az újat.

Na. Hát ezt éljük most át.

A filmnek viszont 5/5-öt adok. És azzal a spanyol kritikussal értek egyet, aki szerint akár az Arany Pálmát is megérdemelte volna.

A korrektor Andris fiam volt,a kinek a könyv fordítását is köszönhetjük. Ígérte, hogy ő is ír egy szösszenetet a filmről. Kivárjuk.