Újra-kritika: Cosmopolis

Az eredeti cikket itt találjátok

Újra-kritika: Cosmopolis

A Cronenberg Cosmopolisát illető érdemek feletti megosztottsághoz én is szeretném hozzátenni a magam részét: ez volt idén eddig az egyetlen film, amelyért pénzt adtam, hogy újra megnézhessem. Ez már valahol ironikusnak is nevezhető, hiszen az egész film arról szól, hogy mennyire életképtelenné vált a kapitalizmus.

Túl sok néző dőlt hátra úgy, hogy azt mondták, nem kapták meg, amit vártak: nem voltak jelmezes alakok, akik energiasugarakat lődöztek egymásra, nem voltak robbanások, Pattinson túl passzív maradt, a téma túl elvontnak bizonyult. Morogtak a nehezen befogadható párbeszédekről, a lassú ritmusról és a furcsa tetőpontról. Ezt figyeljétek csak: ezek az emberek teljesen, súlyosan hibásan közelítették meg a lényeget. Minden, ami a Cosmopolissal kapcsolatban érthetelen volt, és amiről megy a sopánkodás, az volt éppenséggel a lényege a filmnek. Cronenberg behálózott titeket Pattinsonnal (és milyen brilliáns húzás volt ez, Pattinson remek alakításával, kudos mindenkinek), most meg azt hajtogatjátok, hogy 'hol van a vámpír'?

Most komolyan, láttatok már valaha Cronenberg-filmet? Ezek nem mainstream-alkotások. Néhány alkalommal a filmjei bejönnek és rengetegen rajongani kezdenek értük (Erőszakos múlt, Gyilkos ígéretek), de általában Cronenberg a saját feje után megy. És ezt nagyon, nagyon jól teszi. Bocsássátok meg neki, hogy összeházasítja a populáris művészetet néhány intelligens ötlettel és egyfajta fanyar humorral. Ezt igazán nem szabadna megengedni. Értem én.

Nézzétek, menjetek, és nézzétek inkább meg A feláldozhatók 2-t. Tényleg nézzétek meg. Egy csapatnyi idősödő tesztoszteronnal üzemelő alak felrobbant mindent, ami az útjába kerül, mert ez az Amerikai Módszer – nézzétek meg. Nem volt újdonság már a nyolcvanas években sem, és most sem az. Nézzétek meg a Batmant is. Egy műanyagba öltözött srác végigpofozza a rosszfiúkat egy képregény alapján – a filmeket már hatodik éve magasztalják az egekig. Nézzétek meg mindkettőt. Ez afféle popcorn-szórakoztatás, ami kell nektek, rendben, és a kapcsolódó rendezők és színészek megérdemlik az elismerést. Jó munkát végeztek. De kérlek titeket – az Isten szerelmére – ne mondjátok, hogy a Cosmopolis érthetetlen volt, miközben a pattogtatott kukoricán nyámmogtatok és azt mondtátok „milyen jó kis film volt ez” A feláldozhatók 2-re. Csak... ne mondjátok. Amennyire szeretem a képregényeket és élvezem az akciót Stallonéval és Arnie-val, annyira tudom, hogy milyen szinten kell értékelni őket.

Cronenberg ezzel ellentétben valami mást kínál.

A Cosmopolis érthetetlensége a lényeg felét és a humor nyolcvan százalékát adta. Packer (Pattinson) olyan világban él, amely a többség számára totálisan érthetetlen. A humor, amit láthatóan a többség nem értett meg, azt fejezi ki, hogy Packer világa annyira eltávolodott a valóságtól, hogy minden értelmetlenné vált benne. A szereplők teljesen képtelenek olyan beszélgetés lefolytatására, amely nem tolódik az elvontság felé és végül nem tudnak kommunikálni egymással. Cronenberg ezt szinte csupa nagybetűkkel írja ki nektek a Packer és a felesége között lezajló párbeszédekben. „Nehéznek találom az elvontságot” - mondja Packer felesége, amikor rájön, hogy a férfi megcsalta (egy teljesen érintkezés nélküli házasságban) – és mégis, a mondat a lehető legelvontabb hangon szólal meg a világon. Egy tüntető felgyújtja magát, mire csak vállat vonnak és ötlettelennek nevezik. Packer, miközben összeomlik a világ körülötte, őrülten szeretne megvenni egy Rothko-képet, miközben Rothko az elképzelhető leginkább antikapitalista művész. Ezek az emberek annyira távol állnak a valóságtól, hogy a történetet csak egyfajta fekete komédiaként lehet értelmezni. Ezt még a Pattinson által játszott szereplő is észreveszi, amely végül abba a hattyúdalba vezet, amely a narratíva gerincét adja.

A többi kritika arra vonatkozott, hogy nem volt elég erőszakos és nem volt elég szexi. A film ezzel szemben éppen eléggé erőszakos volt – csak épp Cronenberg úgy határozott, az erőszakot főleg a képernyőn kívülre helyezi, szinte mellékvágányra, és ez egy rendezőtől komoly képességekre utal. Tiszteli eléggé a közönséget ahhoz, hogy kinézze belőlük, képesek kitölteni az üres helyeket. A jelenet, amikor a biztonsági személyzet szanaszét veri a tüntetőket, miközben a limuzinban minden business as usual, a maga nemében fantasztikus, ha az ember képes felfogni. Az egész filmen pedig végighúzódik a fekete humor.

Az igazság az, hogy Cronenberg NEKTEK készítette a filmet. A 99 százaléknak. Olyan filmet rendezett, amely a mai világra reflektál, jellemzi, kineveti és parodizálja azt. Egy filmet, amely provokál, amely vitára ösztönöz, amely titokzatossá tesz dolgokat, és amelyet élvezni lehet. Hála Istennek érte, mert az alternatíva ezzel szemben az X-Men 12 és A feláldozhatóak 7. Tényleg, őszintén ilyenekké kellene válnia a filmjeinknek?

Ha azonban lusták vagytok felfogni, hogy ti nem értettétek a filmet, akkor nem tudok segíteni. Én a felét sem értettem, de éppen ezért volt lélegzetelállító moziélmény. Kihívást jelentett, gondolkodni kellett rajta és újra meg kellett néznem. Gyönyörű volt látni, ahogy Packer környezete fokozatosan lepusztult, előrevetítve a főhős bukását.

Szóval, én a Cosmopolis mellett teszem le a voksomat, mert megérdemli.

Dave vagyok, leckéket adok abból, hogyan idegesíts fel mindenkit azzal, hogy elhiteted, intellektuálisan magasabb szinten állsz. Vegyetek sütit, fel van vágva.

David Ollerton