A blogger új irányelvei miatt, ha netán bezárják a blogot - ami elképzelhető egyik-másik videó, ileltve kép miatt, a blogot átköltöztettem a wordpressre

2014. július 29., kedd

Dior sajtókonferencia

I: Ladies and Gentlemen, dear jurnalists and friends, good evening and welcome to LA Soho (??) House. We’re really truly happy to see you here tonight, because we know you’re gonna share a very special evening with us. You know that today you’re gonna share a unique moment in the house of Dior’s fregrent journey. A journey led by an exceptional perfume creator who’s with us tonight, Francois Xxx. Bon soir Francois. Well deserved applause may I (???). In a few moments you’ll be the very first to discover the new Dior Homme campaign and ad visuals. And the very first to meet international talents behind it all. Of course we’re talking about British actor Robert Pattinson and French director Romain Gavras. Let’s now discover the 60 seconds tv spot right now. This --- ? Last but not least the ad visual photographed by renowned photographer N. G. first collage that you just saw reflecting the mood of the film; and now obviously ---- for your eyes only today. I want to hear some more applause. Just for the mood, yeah! Well, time to rock it! Ladies and Gentlemen, I can hear the excitement in the air, please welcome British actor Robert Pattinson and French director Romain Gavras.

I: Hölgyeim és Uraim, kedves újságírók és barátok, jó estét és üdv az LA Soho House-ban (legalábbis azt hiszem). Igazán nagyon örülünk, hogy itt láthatunk titeket, mert tudjuk, hogy egy különleges este elébe nézünk. Ma osztozhatunk egy egyedülálló pillanatban a Dior házának az illat-útján. Egy utazás, amit a kivételes parfümalkotó, Francois Xxx vezet. Jó estét Francois. Egy megérdemelt taps? Pár percen belül ti lesztek az elsők, hogy felfedezzétek az új Dior Homme kampányt és a képi reklámot. És a legelsők, hogy találkozzatok a nemzetközi tehetségekkel, akik mögötte állnak. Természetesen a brit színészről, Robert Pattinsonról és a francia rendezőről, Romain Gavrasról van szó. Most fedezzük fel a 60 másodperces tv reklámot. -----. Végül, de nem utolsó sorban, a képeket az elismert N. G. fényképezte ebben az első kollázsban ami, ahogy most ti is láttátok, megadja a film hangulatát; és most itt vannak --- természetesen csak a szemnek. Szeretnék még egy kis tapsot hallani! Csak a hangulat miatt, igen! Nos, akkor kezdjük! Hölgyeim és Uraim, szinte hallom az izgatottságot a levegőben (tényleg ezt mondta), kérlek titeket üdvözöljük a brit színészt Robert Pattinsont és a francia rendezőt Romain Gavrast.

I: Well I could feel sort of the excitement coming up before you just arrived, well, Robert Pattinson and Romain Gavras first of all, thank you for sharing some time and thoughts with us today at the LA Soho House.
RP: You’re welcome.
I: You just heard the audience reaction, there is a palpable feeling of excitement in the room. Well? Was revisiting some of your coats which you did with a twist part of the excitement of shooting this film? Who will answer first, the director or the actor?
RG: Sorry, what was the question?
I: Was revisiting some of Dior codes (Mi van????) which you obviously did part of the excitement both behind the camera and in front of the camera?

I: Nos, szinte éreztem az izgatottságot mielőtt megérkeztetek, nos, Robert Pattinson és Romain Gavras, először is köszönjük, hogy ránk szánjátok az időtöket és megosztjátok velünk a gondolataitokat ma, itt az LA Soho House-ban.
RP: Szívesen.
I: Hallhattátok a közönség reakcióját, kézzel fogható az izgalom a szobában. Nos? Milyen volt visszatérni a Dior kódokhoz amit a film forgatásával csináltatok? Ki fog először válaszolni, a rendező vagy a színész?
RG: Elnézést, mi volt a kérdés?
I: Része volt-e az izgalomnak a Dior kódokhoz való visszatérés mind a kamera előtt illetve mögötte?

RG: Well I think it’s really exciting for a very ---- like George, who give us the opportunity to revisit those codes, because generally like you guys probably now it, the perfume business and perfume advertising, it’s usually like the guy with lots of chicks driving a very-very expensive car, so we chose a very not expensive car and instead of having one emotion with lots of chicks, he has a lot of emotions with one chick. So we kind of took those codes and played around a little bit with it. Which was really fun.
I: Well did you have fun playing with it too, I see you nodding Robert, I mean, did you have fun too?
RP: Yeah, it was ridiculously fun. Incredibly surprising, I mean, considering I was very reticent about doing a kind of commercial, it didn’t really feel we were doing a commercial, even watching it, I don’t feel like I’m trying to sell anything or either of us trying to sell anything. That’s probably not the point.

RG: Nos, szerintem nagyon izgalmas volt, főleg ha olyan valakitől jön mint George, aki megadta nekünk ezt a lehetőséget, mert mint ahogy valószínűleg itt mindenki tudja, a parfüm üzletben és reklámozásban, amikben általában ott van a srác egy csomó csajjal, amint egy nagyon drága autót vezet, szóval ehelyett mi választottunk egy nem túl drága autót, és ahelyett hogy egy érzelem lett volna sok lánnyal, volt sok érzelmünk egy lánnyal. Szóval vettük ezeket a kódokat és eljátszottunk velük. Ami jó móka volt.
I: Neked is jó móka volt Robert, látom, hogy bólogatsz, jól szórakoztál?
RP Igen, őrülten jó móka volt. Nagyon meglepett, mert nagyon tartózkodtam a reklámkészítéstől, de itt úgy éreztem, mintha nem is reklámot csináltunk volna, még amikor néztem is, akkor sem érzem azt, hogy valamit el akar adni, hogy valamelyikünk is el akar adni valamit. Ami valószínűleg nem a lényege a reklámnak.

I: Well, I mean, in a way, looking at the few years past, I mean, David Cronenberg’s Cosmopolis gave your career a very edgie turn and accepting it in a way of fregrent (??) role is a total departure for you. (It) is becoming a Dior Ambassador in a way filmed by one of the wildest, I must say, music video directors today. Another way to challenge yourself and maybe play with your image.
RP: Yeah, maybe, I mean, I was just thinking, I think I was just old enough now to be able to do it. I think back a few years ago I thought I wouldn’t ever really be able to do anything like this, cause I don’t know, it was like I don’t think I earned it, but just sort of getting to 27 it felt kind of right, and also just everybody at Dior allowing me to be kind of collaborative. I mean, Romain was my first choice in the beginning and thery very pretty (supportvie), yeah, fine, done.
RG: Thank you.
I: Well, when you have two strong words, such as Doir Homme, very powerful words capturing the fragrance essence. What was for both of you really your perception of Dior and the spirit of Dior, so to speak?

I: Ha az elmúlt éveket nézzük, David Cronenberg Cosmopolisa egy nagyon éles kanyart adott a karrierednek és elfogadni egy illat-szerepet, az egy nagy kitérés a számodra. A Dior követévé válni egy olyan reklámban amit a mai világ egyik legvadabb zenei videók rendezője rendezett. Egy másik módja annak, hogy kihívás elé állítsd magad és talán játsszál is a rólad kialakított képpel.
RP: Igen, talán, igazából csak arra gondoltam talán, hogy már elég idős lettem ahhoz, hogy ilyet csináljak. Pár évvel ezelőtt még úgy gondoltam, hogy soha nem leszek képes ilyet csinálni, mert nem ist tudom, mintha nem érdemeltem volna ki még, de miután 27 lettem olyan helyes dolognak tűnt, illetve az is, hogy a Diornál megengedték, hogy együttműködjek. Romain volt az első választásom az elején, és nagyon támogatták.
RG: Köszönöm.
I: Nos, amikor két ilyen erős szó van, mint a Dior Homme, nagyon erőteljes szavak, amik megfogják az illatot. Mi volt a felfogásotok a Diorral, a Dior szellemével kapcsolatban?

RP: My perception of it at the beginning was just a kind of very-very independent brand, it’s never really, it seems like it’s never really cheapend itself in any way. Sort of quite agressively independent and I kind of that’s; even the whole process when we were doing the ad, it felt like I hadn’t really, I worked with a lot of big companies before nad everyone was kind of very nitpicky(?? 6:55) and very just worried about everything, and everyone at Dior just seemed kind of just very easy and kind of classy about, yeah.
I: You just said a few minutes earlier that you were the one Robert who sort of picked Romain for this commercial, I mean, what was it in Romain’s work I was wondering, that basically made you want to work with him? You never met before, have you?
RP: No, I tried to get in contact with him for about a year before and he always just turned down my calls. So I was like, how about if we just do a Dior commercial? I don’t know, I just always felt that was an energy, I was talking to somebody else in Paris a while ago about, before I’d worked with you saying, a lot of it like violence without meaning without end, but there is a kind of gleefullness to it as well and they were saying that’s a criticism, and I as like but that’s like, that’s kind of how I see the world in a lot of ways. And life in general, and I was thinking that he captures an energy which is very, well I thought it was really psychisty (??8:12), that’s kind of why I wanted it. And also a kind of opposite of anybody’s doing commercials I think.

RP: Az elején az volt a hozzáállásom, hogy ez egy nagyon-nagyon függelten márka, soha nem alacsonyította le magát. Bizonyos módon elég agresszívan független és az; az egész folyamat amikor csináltuk a reklámot nem úgy éreztem mint, már korábban dolgoztam nagy cégekkel és mindenki elég szőrszálhasogató volt és nagyon aggódtak minden miatt, a Diornál viszont minden nagyon könnyűnek és klasszisnak tűnt.
I: Pár perccel ezelőtt mondtad Robert, hogy te voltál aki kiválasztotta Romaint erre a reklámra, mi volt Romain munkájában az, ami miatt dolgozni szerettél volna vele? Nem találkoztatok korábban, ugye?
RP: Nem, próbáltam korábban kapcsolatba lépni vele, de soha nem fogadta a hívásaimat. Szóval úgy voltam vele, mi lenne ha csinálnánk egy Dior reklámot? Nem tudom, csak úgy éreztem valamilyen energiát, nemrég beszéltem valakivel Párizsban, mielőtt dolgoztam veled, és azt mondtam, hogy nagy része csak erőszak mindenféle értelem nélkül, de van benne valami vidámság is, és azt mondták, hogy ez egy bírálat, de szerintem, én így látom sokszor a világot. És az életet úgy nagy általánosságban, és úgy gondoltam, hogy Romain egy nagyon pszichista módon fogja meg az energiát, és ezért akartam vele dolgozni. És annak is az ellentéte, amit általában csinálnak mint reklám, szerintem.

I: Romain, when Dior approached you we see your films, the Across the Universe or a Day will come, but also your signature so to speak, I mean, may I remind that for instance your backgirls video won best direction in cinematography in 2012 MTV video music awards. So what were the specific ideas you discussed with Dior’s artistic team, I mean, were they things they said, you know, can we do this, can we do that? Tell us the truth, what was your creative discussion like with Christian Dior creative team?
RG: Well, no really, you work within a frame, because you know you’re in a certain type of world which is very interesting, and in that frame you try to achieve something that’s special and the creative team was really pushing towards that, so it was really challenging, because at first you can think they want something conversional, but no, they were like challenging to push it like a fervor and Rob as well, so it was really challenging and really unexpected to have fun, as much fun on a commercial shoot.
I: Who really came up with the film concept? The black and white, the approach, the organic feel of it all? I mean was it you, did you work at it together, was it Dior team, who came up with that concept?

I: Romain, amikor a Dior megkeresett, láttuk a filmjeidet, az Across the Universe-t vagy a Day will come-t, de a legkiemelkedőbb munkádat is, hadd emlékeztessek mindenkit arra, hogy a Backgirls videója a 2012-es MTV Video Music Awards-on elnyerte a legjobb rendezést. Szóval milyen különleges ötleteket beszéltél meg a Dior művészeti csapatával, voltak olyan dolgok, hogy azt mondták csináljuk ezt, csináljuk azt? Mondd el az igazat, milyen volt a kreatív beszélgetésed a Christian Dior kreatív csapatával?
RG: Nos, nem igazán, mert bizonyos kereteken belül dolgozol mert egy meghatározott típusú világban vagy ami nagyon érdekes, és abban a keretben próbálsz elérni valamit ami különleges és a lreatív csapat nagyon ebben az irányban gondolkodott nagy lelkesedéssel és Rob is, szóval igazán nagy kihívás volt és váratlanul ért, hogy ilyen jól elszórakoztunk egy reklám forgatásán.
I: Ki állt elő a film koncepciójával? A fekete-fehér, a megközelítés, az organikus érzés? Ti voltatok ketten, vagy a Dior csapata volt, ki állt elő vele?

RG: It was really like an open discussion between the Dior team, Rob and me and my team, so it came really naturally, like it needed to have a little bit of freedom and a little bit of space to work and find a few emotions, because it’s hard to have emotions in something that short, but yeah, it was really like a co-joint type of work.
I: How closely did you two work in a way to capture the film
RG: Very close.
I: How close, we want to know! Don’t tease us with words like that right? We want to know. I mean, really, I mean did you, for instance there is an almost, at point I don’t know if you felt that way, but there is almost like a New York nouvelle vague feel. I mean the fact that it’s black and white and I was wondering if there were some French films or actors or maybe other films, cult films maybe, that inspired you and that you discussed before shooting or as you were shooting?
RP: Was there?
RG: Die Hard 3 was one of the references.
I: Naturally, a reference for sure.

RG: Igazából egy nyitott megbeszélés volt a Dior csapat, Rob és az én csapatom között, szóval elég természetesen jött, szüksége volt némi szabadságra és némi térre hogy dolgozni és találni lehessen érzelmeket, mert nehéz egy ilyen rövid időbe érzelmeket belesűríteni, de ténylegesen egy összetett munka volt.
I: Milyen közel dolgotaztok a filmen
RG: Nagyon közel.
I: Mennyire közel, ezt szeretnénk tudni! Ne betyárkodj ilyen szavakkal (ford: ezt egyszerűen bele kellett írnom...), mert tudni szeretnénk. Volt benne egy olyan pillanat és nem tudom, hogy ti is így látjátok-e, de volt benne valami New York beütése is. Az egész fekete-fehér, volt esetleg olyan francia film vagy színész, kultuszfilm talán, ami inspirációként szolgált, amit átbeszéltetek a forgatás előtt vagy közben?
RP: Volt valami?
RG: A Die Hard 3 az egyik ilyen volt.
I: Mindenképp.

RP: There wasn’t really any reference, we were kind of we were talking about
RG: Rob was sending lots of, he was really implicated, you were sending a lot of pictures
I: What types of pictures?
RG: Just like references, but really-really interesting references that lead the film to where it is now and this I couldn’t name, I’m very bad with names of people in general, so I couldn’t have like precise reference.
I: As is there like, at one point I was thinking and I don’t know if you did, but watching your character in the film about maybe sort of a breathless vibe, a Belmondo type of character. Is that correct, is that maybe what you were trying to capture?
RP: Yeah, that was definitely one of the first, everyone at Dior was saying that, I think that the initial idea was something like that. And I kind of liked that idea, that Belmondo character, what was his name again, I can’t remember, but I just liked the idea that someone can be kind of very charismatic character and you kind of watching a movie, you think wow, this guy’s really cool, I wanna emulate him, really at the beginning of the movie he killed a police officer and you kind of forget, and that’s really where all the energy is coming from and I think that was one of the main thing that kind of I’ve tried to imitate that kind of emotions.

RP: Nem igazán volt bármilyen utalás is, de szóba jöttek
RG: Rob küldött egy csomót, nagyon bevonta magát, rengeteg képet küldött
I: Milyen képeket?
RG: Csak ötleteket, de nagyon-nagyon érdekes célzásokat tartalmazókat, ami oda vezette a filmet ahol most van, de nem tudnám megnevezni, általában nagy bajban vagyok a nevekkel, szóval nem tudnék mondani konkrét hivatkozásokat.
I: Volt olyan, egy bizonyos ponton azt gondoltam, bár nem tudom, hogy ti is, de a karakteredet nézve volt benne valami izgatott érzés, mint egy Belmondo karakter. Igaz ez, lehetséges, hogy ezt próbáltad elkapni?
RP: Igen, ez volt az egyik legelső dolog, a Diornál mindenki ezt mondta, azt hiszem, hogy az eredeti ötlet innen eredt. És tetszett is ez az ötlet, a Belmondo karakter, mi is volt a neme, nem emlékszem, de csak tetszett az, hogy valakinek olyan legyen a karizmája, ahol nézed a filmet és azt gondolod wow, ez tényleg nagyon laza, szinte versenyezni akarsz, pedig a film elején megölt egy rendőrt, de azt szinte el is felejted, és innen jön az energiája, azt hiszem ez volt a legfontosabb dolog amit próbáltam utánozni, ilyen érzelmeket.

I: Romain, in the visuals we saw, really all your visuals celebrate a sense of freedom, as we were saying earlier, there is a freedom feel, wherever you are, these two were really feeling free, I mean, how difficult for a director is it really to capture freedom on camera, I mean to be edgy, yet give the film a Dior signature, which you really succeeded in doing?
RG: Well thank you.
I: You’re welcome.

I: Romain, a képeken amiket láttunk, tényleg szinte az összes képi megjelenítésed ad egy bizonyos érzést, a szabadság ünneplését ahogy mondtuk korábban is, van benne egyfajta szabadság érzése, akárhol is vagy, ez a kettő tényleg nagyon szabad volt, mennyire nehéz egy rendező számára megfogni a kamerával ezt a szabadságot, hogy egyszerre legyen merész, de mégis ábrázolja a Dior lényegét, amit igazán sikerült megalkotnod?
RG: Nos, köszönöm.
I: Nagyon szívesen.

RG: I think it’s really the process around the shoot, usually like a commercial can be quite heavy, and you have lots of people, lots of cruel (crews???) and here, because there was like kind of a circle of trust in the brands, Rob and I, they let us kind of do it in our way, and our way was minimum crew on set, really like, spending time on, like basically we didn’t have like storylines, we had like locations, and then it was trying to mess around find emotions in each locations, there was really like, in every set there was everybody was outside, because you need the big crew, but outside the set, and inside (lol wut) there was like three people, the cameraman, the focus 14:15 and I, basically it creates a proximity between the actors to find something. Cause you don’t get, even with great actors you don’t get the same thing when there’s hundred electricians watching you; I love electricians, but it’s, it just doesn’t create the same feel.
RP: I remember talking to you about the first idea we had, was to get, like a relationship that is almost self-destructive and that was our first idea. It’s a kind of say, you know, two people who get, they are like two magnets, which kind of repelling each other, but somehow for a brief second they manage to touch each other, so it’s kind of, it’s something that shouldn’t have happened. And that was kind of the first idea of what their relationship was.

RG: Szerintem a forgatás folyamata, általában egy reklám lehet nagyon erős, sok ember vesz benne részt, és itt volt egyfajta bizalomkör a csoportokban, Rob és én, hagyták, hogy az általunk elképzelt módon menjünk, ami azt jelentette, hogy a legkevesebb ember legyen a stábban, hogy legyen időnk, tulajdonképpen nem is volt történetünk, csak helyszíneink, aztán próbáltunk az érzelmekkel ügyködni mindegyik helyszínen, mindegyik helyszínen mindenki ki volt, mert szükséged van a nagy stábra, de mindenki a forgatáson kívül volt, bent csak olyan hárman voltunk, a kamerás, -valaki- és én, mert ez így a színészek közelebb tudtak kerülni egymáshoz, hogy találjanak valamit. Mert nem kaphatsz, még nagyszerű színészekkel sem kaphatod ugyanazt a dolgot, ha 100 villanyszerelő van körülöttük, nem adja meg ugyanazt az érzést.
RP: Emlékszem amikor az első ötletünkről beszéltünk, ami az volt, hogy olyan kapcsolatuk legyen ami szinte önmagát pusztította el, ez volt az első ötletünk. Olyan, mint amikor két ember, mint két mágnes, amik taszítják egymást, de mégis egy rövid pillanatra összeérnek, és ez valami olyan, aminek nem szabadott volna megtörténnie. És ez volt az első ötletünk a kapcsolatukról.

I: Romain was saying just a few seconds earlier that, he was talking about a new form in a way of male icon, that’s the word you used and Robert, how in a way did you imagine that young man wearing the Dior fragrance, what was about in your mind his personality, his dreams, his taken life? In a few words how would you sort of tell us about this male icon that you were, this new form of male icon that you were trying to show us for this film?
RP: Wow, hmmm, wow
I: You used that word, not me!
RP: I mean, I don’t know, it’s kind of I think we were trying to get something that was kind of wild, you brought it up, help me a little bit…
RG: Sorry, I got lost.
I: How would you define, are you listening, hello?
RG: Yeah, yeah, yeah.

I: Romain az imént említette, hogy egy új formájáról beszélt a férfi ideálnak, ezt a szót használtad és Robert, hogyan képzelted el azt a fiatal férfit, aki a Dior illatot viseli, mit gondoltál, milyen lehet a személyisége, az álmai, az élet amit választott? Pár szóban csak, hogyan mondanád el, hogy milyen ez az ikon, ami te voltál, ez az új formája a férfi bálványnak amit a filmben próbáltál mutatni nekünk?
RP: Wow, hmmmm, wow
I: Te használtad ezt a szót, nem én!
RP: Nem tudom, azt hiszem azt próbáltuk elérni, ami valamennyire vad volt, te hoztad fel, segíts egy kicsit…
RG: Sajnálom, elvesztem egy kissé.
I: Hogy határoznád meg, figyelsz, hello?
RG: Igen, igen, igen.

I: How would you define this sort of young man wearing Dior Homme fragrance? What is his personality, how do you see this new generation of young men this film addresses itself to?
RG: Again, because I often work against something, because I’m not that creative, so I work against the image that that world could bring in, and usually it’s only high (16:57)—paces, really rich and the idea with this is that a modern man, a modern icon can be anywhere he can be, in a fancy apartment, but then he can be on the beach, then he can drive like a car that’s not fancy, but then he can be in a beautiful party, so it’s really like to be able to embrace different worlds and to be at ease with himself everywhere.
I: The whole film as I said earlier is about really seduction from subtle to raw I would say. I mean, before filming started did you discuss together what each of you found seductive? In man or woman?
RP: Many, many times.

I: Hogyan határoznád meg ezt a fiatal embert, aki a Dior Homme illatot viseli? Milyen a személyisége, hogyan látod ezt a generációját a fiatal férfiaknak akiket ez a film megcéloz?
RG: Általában valami ellen dolgozok, mert nem vagyok annyira kreatív, szóval az ellen a kialakult kép ellen dolgozok amit a világ mutat, ami általában a gazdag, és a modern embert, a modern ikont mutatja, aki ott lehet, ahol lenni akar, egy szuper apartmanban, de lehet akár a tengerparton is, aztán vezethet egy autót is aminek nem kell drágának lennie, de aztán lehet egy gyönyörű partin is, szóval arról szól, hogy magáévá tegye a különböző világokat és mindenhol biztos legyen magában.
I: az egész film ahogy már mondtam korábban is, a csábításról szól a nagyon finoman kidolgozottságtól egészen a nyers megközelítésig. Mielőtt forgatni kezdtetek, megbeszéltétek, hogy mit találtok vonzónak? Egy férfiban vagy nőben?
RP: Nagyon nagyon sokszor.

I: We want to know those conversations.
RP: No, it was quite loose about everything, I mean, any kind of, it was just all about the atmosphere on set, it’s odd doing something, I met Camille the day before we started shooting or something and so it was kind of, it’s odd to just go straight against, I know, absolute credit to her, she’s so, she’s genuinely free spirited, she’s like a very easy person to be around and made it a lot easier for me, cause I’m always kind of really reticent at the beginning. But it was about the whole atmosphere on the set, if people were having fun, then hopefully that was what come through afterwards. 18:34 (???)
I: Do you feel that in a way watching your film and you talked earlier about woman and man the relationship, now there is a feel that the masculine feminine codes have drastically changed really in the last few years. The new generation of young men is totally different from what it used to be 10 years ago.
RG: Where are they now?
I: 18:59. So tell us, what you think of the masculine and feminine change?
RP: They got swapped.

I: Szeretnénk tudni azokról a beszélgetésekről.
RP: Nem, elég lazán érintettünk szinte mindent, az egész végül is csak a forgatás hangulata volt, furcsa volt valami olyat csinálni, Camille-val a forgatás előtti napon találkoztam aztán furcsa volt egyből nekimenni a dolgoknak, minden elismerésem az övé, mert annyira, őszintén szabad szellemű, nagyon könnyű volt körülötte lenni, ami sokkal könnyebbé tette az én dolgomat, mert én mindig elég zárkózott vagyok az elején. De a forgatás hangulata, az, hogy az emberek jól szórakoztak, aztán remélhetőleg ez át is jött.
I: A film nézése alatt van olyan érzésetek, hogy ahogy korábban is megemlítettük a nő és férfi kapcsolatát, hogy most drasztikus változások vannak a férfi-női kódokban, az elmúlt években. A fiatal férfiak új generációja teljesen más, mint ami 10 évvel ezelőtt volt.
RG: Hol vannak most?
I: 18:59. Szóval mit gondoltak a férfi-női változásról?
RP: Felcserélődtek.

I: Well you’re not wearing a skirt yet, so they haven’t swapped totally. Would you say that today masculine, the word itself, or feminine, the word itself, have different meanings, have shifted meanings?
RP: It’s quite a liquid, people are just people. I think they’ve always been changing all the time and it’s something that should be changed, something that should be organic if that makes sense, God I don’t know, am I even saying anything right now?
RG: I can’t answer that question
RP: ‘I can see him, he just keeps speaking.’

I: Nos, még nem viselsz szoknyát, szóval teljesen még nem cserélődtek fel. Mondanátok azt, hogy manapság a férfias, maga a szó, vagy a nőies, a szónak, más lett a jelentése, hogy megváltoztak a jelentéseik?
RP: Eléggé változékony, de az emberek csak emberek. Szerintem mindig is változtak, és ez olyan dolog aminek változnia is kell, olyan, aminek organikusnak kellene lennie, ha ennek van értelme. Nem is tudom, miről beszélek most?
RG: Ezt nem tudom megválaszolni.
RP: ‘Látom őt, csak mondja és mondja.’

I: Let’s talk about New York! New York okay, is the film --- character in a way. From rooftops to nearby beaches – how did the location you chose colour maybe your directing?
RG: Well, it’s really hard to film NY, because all the best directors and all the best like some of the best films have been filmed there, so, because either you go postcard NY or you try to not go postcard with NY, so we wanted to be in the middle. This is why we shot in Brooklyn (???) the beach where we shot, and it was just after the hurricane, I can’t remember the name of the hurricane
RP: Sally, yeah?
RG: Sally yeah, and it’s, so it was the sand was too high or this little thing that’s twisted in the image, if you really watch you can realize that, the sand is way too high, so there’s something that’s kind of like post-world, or I don’t know the name in English, but there’s something odd and NY has this interesting vibe when it’s used and kind of damaged a bit where its beauty comes out and we tried to find interesting location that doesn’t fall in the postcard thing too much.

I: Beszéljünk New Yorkról! New York mintha szintén egy karakter lenne a filmben. A háztetőkről a közeli tengerpartig – hogy színezik a helyszínek a rendezést?
RG: Nos, nagyon nehéz New Yorkban forgatni, mert a legjobb rendezők dolgoztak ott, és a legjobb filmek egy részét is ott volt forgatták, szóval vagy a képeslap New Yorkot választod, vagy az ellenkezőjét, mi viszont a kettő között akartunk lenni. Ezért forgattunk Brooklynban (???), a part ahol forgattunk, kicsivel a hurrikán után, elfelejtettem a nevét
RP: Sally, igaz?
RG: Sally, igen, és a homok nagyon magasan volt, ami ad valamilyen civilizáció utáni érzést, nem tudom a szót angolul, de van benne valami furcsa és New Yorknak van ez az érdekes érzése amikor egyszerre használt és valamennyire sérült egy kicsit, amikor előjön a szépsége és próbáltunk érdekes helyszíneket találni, amik nem estek bele a képeslap kategóriába.

I: You were saying that NY for you obviously isn’t just about the visuals but as we are in a sort of fragrance conversations so to speak, would you say that NY, where the campaign was shot nearby, has a sort of scent of its own.
RG: Yes it does.
I: No it’s true! What would you call it? How would you describe it?
RG: You like it that it’s me in the trouble. It depends where you are in NY I guess. If you’re uptown it’s great, if you’re in S-Bronx it’s different. But it’s interesting with NY because you have those different smells, I’m trying to re--- on your question.
I: And even when we were bounding (???) on the question I mean obviously you both know very well NY where the campaign was shot, Paris where you often go, which is also where the house of Dior is, and London, where you lived and you live now, do you feel that those cities have moods and senses of their own, truly speaking, when you land, do you feel there is a sort of vibe that is different. Robert?
RP: Yeah, definitely. I mean, London has I think the most familiar smell. I feel ridiculous answering, yeah, that’s one of the major thing I miss about it, when, I don’t know why, but it’s kind of the light and the smell of London that as soon as I land back there, that’s the most familiar thing to me. Paris, I’ve only ever gone when it was freezing cold, so it was just the smell of cold.

I: Azt mondtad, hogy New York nem csak a képi dolgokról szól, de mivel most egyfajta illat beszélgetésen vagyunk, mondanátok azt, hogy New Yorknak, annak a résznek ahol forgattatok, is megvan a saját illata?
RG: Igen, van.
I: De tényleg! Minek neveznéd? Hogy írnád le?
RG: Bírod, hogy megint én vagyok bajban. Attól függ, hogy hol vagy NY-ban. Ha a lakónegyedben vagy akkor oké, de Dél-Bronx már különböző. De érdekes, mert NY-nak ott van a sok különböző illata, próbálok választ találni a kérdésre.
I: Amíg elfilózunk a kérdésen, nyilvánvalóan mindketten jól ismeritek NY-ot ahol a reklámot forgattátok, Párizs, ahova gyakran jártok, és ahol a Dior ház is van, aztán London, ahol te éltél és élsz most, milyennek találjátok ezeket a városokat, a hangulatukat, a saját érzékeiket, igazán, amikor leszállsz, érezni lehet a különbséget. Robert?
RP: Igen, mindenképp. Londonnak van a legismerősebb illata számomra. Eléggé őrültnek tűnik ilyet válaszolni, de ez az egyik dolog ami a leginkább hiányzik, amikor, nem tudom miért, de a fénye és illata hiányzik Londonnak a leginkább, és amikor ott szállok le, akkor az a legismerősebb. Párizsban csak egyszer voltam és akkor nagyon hideg volt, szóval csak a hideget éreztem.

I: And rain.
RP: And NY, NY always just kinda seems very vital, it seems very teeming, like everything about it.
I: And you didn’t really follow a storyboard, obviously, from what you said ---- that much, but Robert did you imagine in a way, very specifically your character’s sort of body language? The way he moves, he dresses or smokes a cigarette? Was it you, who came up with all that, or was it Romain, who really directed you on that level?
RP: It was all just about the general mood, I mean, which, shooting the first thing, the first thing we shot was driving down the beach in this little BMW convertible, which we couldn’t go any slower than about 70-80 miles an hour, and that was the first thing we shot, and this was like a big, big commercial, I mean, a lot of people had money invested in it and stuff, and the first thing we did was
RG: The first thing you did, was driving the car.
RP: And I, I could potentially, we crashed the car like 60 miles an hour into the sea, with the camera in it, and it set the mood. As soon as, I mean, I guess it’s just the general energy on set that goes into your body somehow.

I: És eső.
RP: És NY, NY mindig olyan élénk, minden olyan nyüzsgőnek tűnik.
I: És nem követtetek igazán semmilyen történetet, egyértelműen abból amit mondtatok, de Robert volt elképzelésed a karaktered mozgásáról? Hogy hogyan mozog, öltözik, vagy cigarettázik? Te álltál elő ezekkel, vagy Romain volt aki ezen a szinten rendezett?
RP: Az egész az általános hangulaton múlt, az első rész amit leforgattunk az a vezetés volt a tengerparton ebben a kis nyitott tetejű BMW-ben, ami nem tudott 70-80 mérföld/óránál lassabban menni, és ezt forgattuk le elsőnek, és ez egy nagy-nagy reklám volt, rengetegen fektettek bele sok pénzt, meg ilyenek, és az első dolog amit mi csináltunk
RG: Az első amit te csináltál, hogy vezetted az autót.
RP: És én, én akár, 60-nal hajtottam bele a tengerbe, és a kamera is az autóban volt, és az megadta a hangulatot. Az általános hangulatnak az energiája beleivódik a testedbe valahogy.

I: By the way, I was just curious and I’m sure some of you are, I mean, whose idea was the cigarette, because it’s pretty risky for Dior.
RG: Can’t remember. Like,
I: Who came up with this shot, which I love?
RG: I think you guys were just smoking on set and at some point we thought it looked good.

I: Csak úgy kíváncsiságból, tudom, hogy ti is tudni szeretnétek, kinek az ötlete volt a cigaretta? Mert az elég rizikós a Dior számára.
RG: Nem emlékszem.
I: Ki állt elő ezzel a felvétellel, amit imádok?
RG: Szerintem csak cigiztetek a forgatáson és egy ponton úgy gondoltuk, hogy jól nézett ki.

I: It looked real.
RG: It looked, yeah, yeah, and, but it was not like your try hard thing, like oh we try hard to be cool, cause we smoke cigarettes,
RP: You don’t?
RG: No I do, but that’s a personal thing, but it came really naturally, just because we were trying to, like I said before, we were having large spaces of time in places, trying to like a laboratory, trying to find things, so it was less storyboard and less like articulate, and more to have a freer feeling, and like a feeling of freedom, and just at some point while you think, you smoke a cigarette and then it looks good in the light, and you just film it, I guess. Convincing answer?
I: Yeah, it was pretty sexy too. Well, I mean, chemistry was obviously important between you and Camille, which we discussed earlier, but you didn’t know each other, you didn’t really have rehearsal time, I mean, I know that obviously she was for a very brief moment in one of your films, right? Was it immediately your idea to have her in the film opposite Robert?

I: Valósnak tűnt.
RG: Igen, igen, de nem azt akartuk, hogy most hű de lazák leszünk, mert cigizünk.
RP: Miért, nem vagy az?
RG: De igen, de ez csak személyes dolog, de az egész nagyon természetesen jött, mert volt időnk a helyszíneken, és úgy dolgoztunk, mint egy laboratóriumban, próbáltuk megtalálni a dolgokat, szóval kevés történet volt, nem teljesen világos, hanem inkább szabadabb érzés, a szabadság érzése, hogy van az a pont ahol úgy érzed, hogy most rágyújtasz és milyen jól néz ki a megvilágításban, és csak lefilmezed. Meggyőző válasz?
I: Igen, és szexi is. Nos, a vonzalom nyilvánvalóan fontos volt közted és Camille között, amit már korábban megbeszéltünk, de nem ismertétek egymást, nem nagyon volt próbára időtök, persze tudom, hogy csak rövid időre is, de benne volt az egyik filmedben, igaz? Ő volt az első ötleted Robert mellé?

RG: It was good to have somebody I knew, cause it’s hard to put somebody opposite Rob, cause people can get shy, people can you know, and she was the perfect casting for it, because she really went for it and you guys really got along,
RP: That’s how I found
RG: Because if I was to play her, I would be shy around you.
I: Robert, you were to say something about Camille, right?
RP: That’s how I found out, I saw the teaser trailer for Romain’s movie and had this kind of 2 seconds shot of Vincent Cassel and Camille
I: Yeah, does it was in ----- , right?
RP: Yeah, and it was the first time where I’ve seen in a long time in a movie where wow, that seems like, that’s like a properly erotic shot. And you really-really rarely see that and it was one of the things were I thought that’s like a really specific thing which people don’t really do anymore and that was one of the things which I was kind of like I was sort of interested in Romain’s work.

RG: Jó volt, hogy volt ott olyan valaki is, akit ismertem, mert nehéz Rob mellé találni valakit, mert az emberek könnyen szégyenlőssé válnak, és ő volt a megfelelő választás, mert igazán belevitte magát és jól kijöttetek egymással
RP: Így találtam meg
RG: Mert ha nekem kellett volna a lányt játszanom, én is szégyenlős lennék melletted.
I: Robert, valamit mondani akartál Camille-ról, igaz,
RP: Így találtam meg, láttam Romain egyik filmjének a bemutatóját, egy 2 másodperces felvétel volt Vincent Cassel-ről és Camille-ról.
I: Igen, abban a ----- volt, igaz?
RP: Igen, hosszú idő óta ez volt az első film, amiben olyan igazán erotikus felvétel volt. És ilyet nagyon-nagyon ritkán lehet találni, és olyan volt, amit manapság nagyon kevesen csinálnak, és ez egyike volt azoknak az okoknak, hogy érdeklődni kezdtem Romain munkája iránt.

I: Mean to go for the erotic?
RP: Well I mean, there’s just something that seems like it’s quite difficult to do something original just in a kind of sex scene or whatever and it’s such an important and powerful part of people’s lives that, and at the time as well, I was trying to really look something like that, and there was a lot of what we were talking about the beginning, I think we were gonna be way more like sexually franked (??? 28:09) with it and I ended up being a bit of a
I: You mean maybe there is a second directors’ cut which shows even more?
RG: Who knows? Who knows?
I: All right, all right. Well actually, Robert, when you discovered Romain’s film, which scene of moment struck you most?
RP: Of his film?

I: Az erotikus oldala miatt?
RP: Inkább az, hogy nagyon nehéz valami eredetit csinálni egy szex jelenetben vagy akármiben, pedig annyira fontos és erőteljes része az emberek életének, és akkoriban, nagyon kerestem valami ilyesmit és sokat beszéltünk erről az elején, azt hiszem, hogy eleinte sokkal szexuálisabbak akartunk lenni vele, de aztán
I: Arra utalsz, hogy esetleg van egy második rendezői vágás is, ami még többet mutat?
RG: Ki tudja? Ki tudja?
I: Rendben, rendben. Nos, Robert, amikor felfedezted Romain filmjét, melyik jelenet fogott meg a leginkább?
RP: A filmjéből?

I: Yeah, when you discovered his film for Dior, I mean, you were probably strucked by a mood by a scene, because you didn’t see anything before, so what strucked you most?
RP: I’ve seen it quite a few times now but it’s weird, I’m quite attached to it now, it seems quite honest. Maybe because it was genuinely really-really fun making it and it’s so not how I expected to feel about doing any kind of commercial endorsement, or anything, I always, I was so anti before and doing that it doesn’t even feel like I’ve done that. So it’s kind of amazing.
I: And Romain in which respect, I mean what sort of scene or moment of the shoot proved the most exciting or challenging from a director’s viewpoint naturally.
RG: I think the first thing which we shot which was in the car, because in the planning of shoot I like to have something that’s quite, from the starts, that’s quite challenging for the actors, which was like in the cold in NY driving a car on the beach, because it sets the tone for the rest of the thing and because Rob crashed the car in the water it quite bounded, you know, and also because if you start with something difficult, then you kind of like, even if it’s a small film, it’s a small shoot of like, we shot for five days, but from the start it’s kind of like the cornerstone of what’s gonna happen next and because it really was easy and fun, we were really laughing and there was really like a good energy on the set, so I think it’s that scene that set the tone for the rest of the film.

Igen, amikor megtaláltad őt a Dior számára, valószínűleg megfogott egy hangulat vagy jelenet, mert még nem láttál olyat korábban, szóval mi fogott meg a legjobban?
RP: Már láttam párszor, de furcsa, egészen ragaszkodóvá váltam, elég őszintének tűnik. Talán azért, mert őszintén nagyon-nagyon jó móka volt megcsinálni, és nem hittem volna, hogy a reklámok világában ilyen is lehetséges, mindig elég anti- vagyok minden előtt, és olyan, mintha nem is azt csináltam volna. Szóval elég lenyűgöző.
I: És Romain, melyik jelenet volt a legizgalmasabb vagy a legnehezebb, rendezői szempontból, természetesen?
RG: Szerintem az első amit forgattunk, az autós jelenet, mert már a forgatás elejétől szeretem, ha a színészek kihívás elé kerülnek, ami a hideg NY-ban a parton a vezetéssel az volt, mert megadta a hangulatot, és mert Rob bevitte az autót a vízbe, elég közel hozott mindenkit, és mivel valami nehezet forgatsz, még akkor is ha csak rövidet, ez olyan 5 napos volt, de már az első nap eldönti, hogy mi fog következni, és mivel könnyű és jó móka volt, sokat nevettünk és jó energia volt mindenkiben, és ez szerintem megadta a film hangulatát.

I: We mentioned obviously your music videos earlier and Robert you play different instruments, the guitar, piano, I mean, and you’ve written songs also and performed live even, so one question, you entered this room playing an iconic sound (song), I mean, who came up with this great, iconic sound? Who came up with the idea of Led Zeppelin, I want to know.
RG: No it’s not me, actually, it’s the
I: Let’s be honest, truth be told.
RG: No-no, it’s somebody named Chris Taylor, who does music research for me, it’s not that romantic and he had a few ideas and this one really stood out for everybody and I do believe that is the first time it’s on, because they’re really careful with their image and so the whole band, the whole band that’s still around, had to watch the film, and they ---- it (31:25) so that it was, for me it was really kind of emotional to have, so-so yeah, it’s, I wish I had a more romantic story, but that’s all.

I: Korábban már megemlítettük a zenei videóidat, és Robert, te különböző hangszereken is játszol, a gitáron, zongorán, illetve írtál is dalokat és élőben is előadtad őket, szóval egy kérdés, amikor beléptetek ebbe a terembe egy elég ikonikus dal szólt, ki állt elő ezzel a nagyszerű, ikonikus hanggal? Kinek az ötlete volt a Led Zeppelin, tudni szeretném.
RG: Nem én voltam, hanem
I: Legyünk őszinték, hadd tudjuk meg az igazságot.
RG: Nem-nem, egy Chris Taylor nevű emberke volt, aki zenéket szokott keresni nekem, nem túl romantikus történet, volt pár ötlete és ez igazán kiemelkedett mindenki számára, és azt hiszem, ez az első alkalom hogy ilyen helyen szerepel, mert nagyon figyelnek a róluk kialakított képre, és az egész együttes megnézte a filmet aztán beleegyeztek, szóval számomra ez nagyon érzelmi dolog volt, szóval szívesen mondanék valami romantikusabb történetet, de ennyi volt.

I: No, but it’s great already to know that you had to get Led Zeppelin’s approval, I mean, this is quite unique. You obviously Romain, had fun editing your director’s cut, which clearly shows more, sexy, lustful, never too much, I mean, did you have any cult love scenes or love movies or things in mind shooting those sexy bits?
RG: Not really, it’s 32:09 the grammor/glamour/grammar of the film was, because it’s such a short thing, and it’s a very tight exercise to convey something for a short amount of time, and if you have a storyline in one minute then it can become was too quick and not very eloquent, so the idea was just to work in fragments of his emotions, his life and little bits here and there and that was the thing where at the editing came together as kind of a collage type of glamour, and it was fun experiencing something that didn’t have a storyline and it was more free like this.
I: Do you see a connection really, about your age, do you see a connection between you and the young man that Romain’s camera keeps following and actually captures, in an odd was maybe?
RP: I’m not sure, it’s a funny thing, like, whenever you film something it’s kind of you’re only comfortable watching it when you don’t really recognize yourself, and I’ve seen it a few times over the last, how long it’s been, like six months or something, and I just don’t really recognize myself anymore, so it’s like something has changed, but I don’t really know what it is.

I: Nem, de már azt is nagyszerű tudni, hogy meg kellett szereznetek a Led Zeppelin beleegyezését, ez elég egyedi dolog. Romain, gondolom jó szórakozás volt elkészíteni a rendezői változatot, ami persze sokkal többet mutat, szexi, buja, soha nem túl sok, volt valami kultikus szerelmi jelenet vagy szerelmes film amire gondoltál amíg forgattad azokat a szexi részeket?
RG: Nem igazán, mert nagyon rövid volt az idő, és kemény feladat bepréselni mindent csak pár percbe, és ha volt történet, akkor az hamar megváltozott és nem is volt sokatmondó, szóval az ötlet az volt, hogy az érzelmek részleteivel foglalkozunk, az életével itt-ott és itt jött össze az a fajta csillogás, a vágás alatt, amit jó volt látni, mert nem volt történet és így szabadabb volt.
I: Látsz valami hasonlóságot közted és aközött a fiatalember között akit Romain kamerája követett és meg is fog?
RP: Nem vagyok biztos benne, ez vicces dolog, mert akármikor forgatok valamit, csak akkor szeretem meg is nézni, amikor nem ismerem fel magam, és csak párszor láttam az elmúlt olyan hat hónap alatt, és már nem ismerem többé fel magam benne, mintha valami megváltozott volna, de nem igazán tudom, hogy mi is az.

I: The film captures, as we said earlier, sort of a perfect day scenes, like these perfect moments. As some visual based on perfect moments you’ve lived, or what’s the perfect day or moment for both of you? What would it be?
RG: I think we didn’t, with the Dior team and Robert, I don’t think we worked that way, I think it was more through locations and so it was more natural and organic than that, than thinking, oh at this moment he’s, you know, it’s his birthday and he’s very happy at this moment, so it was more, it was really important to emphasis on the fact that we were really loose making it, that we had enough time to work and to search as well.
I: When you two artists in your respected fields you’re very well-known and you both young and famous let’s face it
RG: And beautiful (nekem olyan, mintha azt mondaná, hogy dutiful, de nem tudom)

I: A film, ahogy korábban mondtuk, egy tökéletes nap jeleneteit ragadja meg, ezeket a tökéletes pillanatait. A képeken alapozva melyikek azok a tökéletes pillanatok, amiket megéltetek? Milyen számotokra a tökéletes nap vagy pillanat? Mi lenne az?
RG: Szerintem nem így dolgoztunk a Dior csapattal és Roberttel. Inkább a helyszíneken keresztül haladtunk, ezért sokkal természetesebb és organikusabb volt mint az, hogy azt gondoljuk, ó ebben a pillanatban most éppen születésnapja van, tehát nagyon boldog ebben a pillanatban, szóval fontosabb arra helyezni a hangsúlyt, hogy szabadon csináltuk, volt elég időnk a munkára és a keresésre is.
I: Amikor két ilyen művész, akik elismertek a saját területükön, mindketten fiatalok és híresek, lássuk be
RG: És gyönyörűek

I: And beautiful, may I add, I was wondering, what keeps the passion for acting or directing alive for both of you? We see this young man running a lot, going through emotions, what makes you run, what makes you tick??? 35:05
RP: Dread. I don’t know, in terms of films I’ve just always had like a massive respect for films, even before I started acting and so once you get into the industry, even if I wanted to leave it, I feel like I haven’t added what I wanted to add to it, and I don’t know, I mean, I kind of, you know, there are a lot of people, it’s just funny intrigues, a lot of people come to take and very many people come to give something and because sort I’ve been relatively lucky, I quite like to sort of, give something back.

I: És gyönyörűek, hadd tegyem hozzá, azon merengtem, mi tartja életben a szenvedélyt a színészkedés- vagy a rendezéshez? Látjuk, ahogy ez a fiatalember sokat fut, sok érzelmet átél, mi az ami téged hajt?
RP: Félelem. Nem tudom, filmek szempontjából, mindig is óriási tiszteletem volt a filmek iránt, már azelőtt is, hogy színészkedni kezdtem volna, és ha már belekerülsz a gépezetbe, még akkor is, ha ott akarnám hagyni, úgy érzem, még adtam hozzá azt, amit akartam, és nem tudom, nagyon sokan vannak, vicces ármánykodások, sokan vannak, akik csak vesznek, de olyanok is akik adnak valamit, és mivel én elég szerencsés voltam, szeretnék valamit visszaadni.

I: And Robert obviously, I mean, we’re talking about how you define cinema and what is interesting for you in acting and cinema, so let’s have a new sort of fragrant question, as we’re discussing fragrance, if there’s such a thing as the sweet smell of success, what would it smell like? And if you could bottle happiness, what would it smell like too?
RP: The smell of success… hmm…

I: És Robert, nyilvánvalóan arról beszélünk, hogy hogyan határozod meg a mozit és mi az érdekes számodra a színészkedésben és a moziban, szóval nézzünk egy újfajta illatos kérdést, mivel arról beszélünk, ha van olyan dolog, mint a siker illata, milyen illata lenne? Ha üvegbe tudnád zárni, ha van a sikernek olyan édes illata, milyen lenne az? És ha a boldogságot üvegbe tudnád zárni, annak milyen illata lenne?
RP: A sikere illata… hmm…

I: It’s an expression… Such a thing, I mean, coming from the Twilight world fame, you of all people could tell us, if there is such a thing, as the sweet smell of success.
RP: I think there’s more of a smell of failure than a smell of success. That’s really obvious to everyone. And happiness bottled up, God, I don’t know. Any ideas?
RG: I’m not there yet, so I don’t know.
I: Oh, --- 37:19, would it be Dior Homme?
RP Absolutely, this is a tricky question
I: This was the whole point of the question, thank you very much Romain and Robert, thank you.
RG: Thank you.
I: Thank you for being with us today, and of course now, ladies and gentlemen I hope you have questions in mind, there are mics in the backs, so please don’t hesitate, the mics are there, --- and ask your question. Introduce yourself, obviously. Any questions? Come on, don’t tell me you’re shy!

I: Csak egy kifejezés. Elvégre mögötted van a Twilight világsikere, ha van közöttünk valaki, aki tudja mi az, a siker illata.
RP: Szerintem inkább a bukás illata van, mint a sikeré. Ez mindenkinek egyértelmű. És a boldogság üvegben? Oh Istenem, nem tudom. Ötletek?
RG: Még nem értem oda, nem tudom.
I: Oh ---, nem a Dior Homme lenne az?
RP: Hát persze, ez egy becsapós kérdés volt.
I: Ez volt az egész kérdés lényege, nagyon köszönöm Romain és Robert, köszönöm.
RG: Köszönöm.
I: Köszönjük, hogy velünk voltatok ma, és most persze, hölgyeim és uraim, remélem van pár kérdésetek, hátul vannak mikrofonok, szóval ne hezitáljatok, kérdezzetek bátran. Persze mutatkozzatok is be. Kérdések? Gyerünk, nem kell szégyenlősnek lenni!

Q: Hello, my name is B from Le Monde, and I have a question, how was it to work with Nan Goldin?
RP: She was great, she is hilarious, we talked about free spirits and like you can’t really get more of a free spirit then that, I mean, she’s kind of, she’s on her own trip and it was amazing. We were kind of, she will be climbing up scaffoldings and stuff, and having three assistants like holding her up and doing death defying acts for pictures and she was amazing
(kérdés amit nem hallani)
RP: I knew her work, I didn’t know her at all, but that was one of the other reasons that I got into it, cause they told me about Nan before I’d even confirmed anything and I was like wow, you mean like really choosing cool people to work with.
(még egy kérdés)
RP: Great yeah. And also some of the others like, Kim S, who was working with Romain, I mean, some of those pictures are great. Yeah. Have people seen those? I don’t even know if people seen them yet.
RG: They were really good. Good set pictures.
RP: It was really fun working with her.
I: Well? This is it? Oh I see. The gentleman here wants to…

Q: Hello, B vagyok a Le Monde-tól, azt szeretném kérdezni, hogy milyen volt Nan Goldinnal dolgozni?
RP: Nagyszerű volt, ő nagyon vidám, beszéltünk a szabad lelkekről, és nála szabadabbat nem lehet találni, olyan, mintha a saját világában lenne, lenyűgöző volt. Ha kellett állványzatokra mászott fel, meg ilyenek, vagy három asszisztens tartotta és halált megvető dolgokat csinált, hogy megcsinálja a képeket és lenyűgöző volt.
 (kérdés amit nem hallani)
RP: Ismertem a munkáját, bár nem őt magát, de ő volt az egyik oka annak, hogy bele akartam kerülni ebbe, mert már korábban említették Nan-t, azelőtt, hogy bármi is biztos lett volna, én meg azt gondoltam wow, igazán szuper embereket választanak..
(még egy kérdés)
RP: Nagyszerű, igen. És a többiek is, mint Kim S, aki Romainnel dolgozott, sok nagyszerű képet csinált. Igen. Azokat meg lehetett nézni? Nem is tudom, hogy van-e valaki, aki már látta azokat.
RG: Nagyon jók voltak. Jó képek.
RP: Jó szórakozás volt vele dolgozni.
I: Nos? Ennyi volt? Az úriember itt szeretne kérdezni…

Q: Hi there. What was the first fragrance either of you ever bought when you were a young man?
RG: Are we allowed to say something that’s not Dior? Well, it was booster from Lacoste, cause when I was a teenager, I thought booster from Lacoste was really the teenager going, yeah. For French people it makes a lot of sense. Sorry Dior.
Q: And Robert?
RG: But now I wear  --- d’argant, which is
RP: What’s that?
RG: It’s a Dior fragrance.
RP: My aunt gave me l’eau DC when I was like 12 and it was the same summer I discovered a hair gel (???). I thought I was super classy.
Q: There was a time when most perfume ads were made by models and especially male models, do you think making a fragrance ad, especially for an important arch (??) was, maybe a better of right of passage for you as an actor that was portable when one doesn’t want perfume?

Q: Hello. Mi volt az első parfüm amit valaha vettetek amikor fiatalok voltatok?
RG: Mondhatunk olyat is ami nem Dior? Mert az első az egy Lacoste volt, mert amikor tinédzser voltam, azt gondoltam, hogy a Lacoste egy nagyon tinédzser dolog volt, szóval igen. A franciáknak ez sokat mond. Bocs Dior.
Q: És Robert?
RG: De most már --- d’argant-ot használok
RP: Az mi?
RG: Dior parfüm.
RP: A nagynénim DC-t adott amikor olyan 12 voltam, és az volt az a nyár, amikor feltaláltam magamnak a hajzselét, szóval azt hittem, hogy szuper klassz voltam.
Q: Volt egy idő, amikor a legtöbb parfüm reklámban modellek voltak, főleg férfi modellek, szerinted a parfüm reklámok fontosak egy színész számára (nem ez a kérdés, de ezt az embert egyáltalán nem értettem…. L)

RP: A few years ago it wasn’t, and I was always very reticent about doing it, and then suddenly the last two years, absolutely every single actor and it took me a really long time to be, you know, I didn’t really know why you were doing it, other than for obvious reasons, but at the same time it’s kinda, I always thought it was quite dangerous to do that, and that’s why I was always really hesitant, and it took a lot, I liked everybody at Dior, they just, they don’t seem like fussy, they seem, I’m always very wary of working with big companies and everyone there seemed like they didn’t want to screw you over, they just wanted to do something cool and I was just like, oh well, why not, and then every single actor in the entire world did one afterwards so it was a strange thing to realize.

RP: Pár éve nem volt az, és én mindig is vonakodtam ilyet csinálni, de aztán olyan két éve, szinte minden színész ezt kezdte csinálni, de nekem sokáig tartott, nem igazán értettem, miért kell ilyet csinálni – a nyilvánvaló okokon kívül – ugyanakkor veszélyesnek is gondoltam, és ezért voltam mindig vonakodó, és sok kellett ahhoz, de a Diornál, úgy tűnt, hogy nem nagyon zavarja őket semmi, mindig nagyon óvatos vagyok ha nagy cégekkel kell dolgozni, itt viszont úgy tűnt, hogy nem akarnak átverni, csak valami laza dolgot akartak csinálni, és úgy voltam, hogy nos, miért ne, aztán minden színész csinált egyet utána, amit furcsa volt látni.

Q: But it sounds like one of the reasons --- to do it was that you were given a lot of creative put into it, that was important for you, that was vital for you.
RP: Yeah, I mean, I wanted to treat it like a film and that’s the only way I could have done it. It sounds like a silly thing to say, but Dior is a brand I kind of want, what their ideals are and hold themselves as a brand, I kind of wanna be part of that thing, and I kind of feel supported by the company as well. And it’s weird, you’re kind of on your own as an actor in a lot of ways, and having a big multinational company behind you like that, which isn’t trying to cheapen you or trying to use you in any particular way, they’re a very supportive company and it’s a nice thing to be involved in.

Q: De úgy hangzik, hogy az egyik ok az volt, hogy sok kreatív szabadságot tehettél bele, és ez fontos volt számodra.
RP: Igen, mindig úgy akartam kezelni mint egy filmet, és csak így csináltam volna meg. Buta dolognak hangzik, de a Dior egy olyan márka, ahol tudják, hogy mik az eszményeik, és kiállnak maguk mellett, és részese akartam lenni ennek, és úgy érzem, hogy a cég is támogat. És furcsa, mert mint színész, magadra vagy utalva, aztán mögéd kerül egy multinacionális cég, ami nem próbál meg lealacsonyítani, vagy használni valamilyen formában, hanem támogatnak, és jó ilyenbe bekerülni.

I: Well, thank you very much for being such wonderful partners, and to you, such a great audience, so ladies and gentlemen, please give a warm hand to Romain Gavras and Dior Homme new face, Robert Pattinson. Thank you all.

RG/RP: Thank you.

I: Nos, nagyon köszönjük, hogy ilyen csodálatos partnerek voltatok, és nektek, nagyszerű közönség voltatok, szóval hölgyeim és uraim, tapsoljuk meg Romain Gavrast és a Dior Homme új arcát, Robert Pattinsont. Köszönjük mindenkinek.

RG/RP: Köszönöm.

1 megjegyzés:

  1. és igen, köszönjük mindenkinek! Nektek is twmmy, hogy érthető közelségbe hoztátok! :)