És két magánszemély homlokegyenest különböző véleménye

As some of you may already know, yesterday it was the release of "Bel Ami" in Belgium. I live in France, but I had the opportunity to have a little trip to Belgium to see the movie. (Thanks to A & C from LeRPattzClub)

First, I was a bit surprised by the few people in the theater. Seven people, it's really few for a first day.

The movie isn't the best movie of the year, but it's a really good movie. Rob has perfectly understood who Georges is. He has succeeded in defining his character and making a totally credible Georges DuRoy. He managed to bring out the sadism of his character and his incapacity to love someone. He loves being loved and sometimes he is totally full of himself. On the other hand, he seemed much less credible when he needed to stay impassive and without any reactions. On the opposite, he succeeded in bringing out the violence, the hatred and the anger of his character. I had the impression he was enraged towards the rich, even if he dreamed to be like them. He breaks through the screen with his look and his face when he tries to seduce the women. In my opinion, he managed to give life to Georges DuRoy brilliantly.

Concerning the others actors, I found them perfect in their roles. Madeleine sometimes shows some fragility, without accepting to be controlled by men. Clotilde is really touching in her role; I had the impression to see a teenager who was living her first love. She loves Georges, she forgives him everything and she'll try to make him open his eyes on what he has become until the end. Virginie is impressive as a woman totally under the spell of Georges, at the point of being almost obsessed by him. Each actor brings its touch to the character and to the movie and it's precisely what makes this movie a success.

The only downside, there are many scenes missing from the book which for me had their place in the movie (for example, Madeleine and Georges's honeymoon at his parent's house) and some relationships between the characters are very different (Georges is close to Mr Rousset in the book while, in the movie, we have the clear impression they don't really appreciate each other.)

So, for me, this movie is really successfull but not enough to deserve an Oscar. 

 If I should give it a note ? 15/20.
 rpattzkstewtwilightaddict

---

Ahogy néhányan talán tudjátok, tegnap mutatták be a Bel Ami-t Belgiumban. Én Franciaországban lakom, de lehetőségem nyílt egy kis látogatásra Belgiumba, hogy megnézzem a filmet. (Köszönöm A & C-nek a LeRPattzClub-ból.)

Először meglepett, hogy miért vannak olyan kevesen a moziban. Hét néző, ez igazán kevés egy bemutató napján.

Nem ez az év legjobb filmje, de attól még egy jó film marad. Rob tökéletesen megértette, hogy Georges kicsoda. Sikerült definiálnia a szerepet és teljesen hiteles Georges DuRoy-t alakít. Sikerült kihoznia a szereplő szadizmusát és a szeretetre való képtelenségét. Szereti, ha őt szeretik, és néha teljesen eltelik magától. Másrészt viszont kevésbé hiteles, amikor ki kell zökkennie a passzivitásból és a reakció hiányából. Az volt a benyomásom, hogy gyűlölte a gazdagokat, még úgy is, hogy arról álmodott, hogy közéjük fog tartozni. A vásznon nagyon átüt a tekintete, amikor megpróbálja elcsábítani a nőket. Szerintem tökéletesen hívta életre Georges DuRoy-t.

Ami a többi színészt illeti, őket is tökéletesnek találtam. Madeleine néha nagyobb törékenységet mutat, anélkül, hogy elfogadná a férfiak felügyelő szerepét. Clotilde nagyon megérintett az alakításával, az az érzésem volt, hogy egy első szerelmét átélő tinédzsert látok. Szereti Georges-t, megbocsát neki mindent és megpróbálja rányitni a szemét arra, ami a végén fogja várni. Virginie nagyon meggyőző olyan nőként, aki teljesen Georges varázsa alá került, egész addig a fokozatig, amikor már teljesen elborítja a ragaszkodása. Minden színész beleviszi a maga jellegzetességét a szerepébe és a filmbe, és éppen ettől válik sikeressé.

Az egyetlen hátrány, hogy nagyon sok jelenet hiányzik a könyvből, amelyek számára szerintem helyet kellett volna biztosítani (például Madeleine és Georges nászútja a férfi szüleinél) és néhány kapcsolat a szereplők között megváltozott (Georges nagyon közel áll Mr. Rousset-hez a könyvben, míg a filmben az a benyomásunk, hogy egyáltalán nem tisztelik egymást).

Végül, szerintem ez a film nagyon jól sikerült, de talán nem annyira, hogy megérdemeljen egy Oscart. Ha jegyet kellene adnom neki? 15/20.

rpattzkstewtwilightaddict

(Ez kicsit túláradó, de nagyon jól látszik belőle, hogy francia ember írta. Az összes angolszász cikkben vagy bemutatják a történetet, vagy nem foglalkoznak vele, itt viszont a szerző magától értetődőnek veszi, hogy a néző _ismeri_ de Maupassant regényét. Éppen ezért jó a kritika, mert nem a nulláról indul a történet ismeretében. A ford.)

The movie was blah. Forgettable. Screenplay and direction were mediocre. All three leading actresses were good, I liked Uma’s performance most, she wasn’t natural, very theatrical, but good. Colm Meaney had a small role but was convincing. Rob was not. He looked bad. Like you said in one of the letters, he looked syphylissy, he looked dirty and greasy, he looked poor for the most part of the movie. When he finally became rich and was a part of high society, he still looked bad. Tired, huge under eye circles. I guess it was bad make up, but anyway, I was expecting our pretty boy to appear and he didn’t. Maybe they aged him on purpose, but he didn’t look older, he looked bad, tired.

I’m not a big fan of his acting (except when he’s Edward and he’s smiling and he’s pretty), I think he’s always the same, but this time it was even worse: most of the time he was “acting” with his lower part of the face, with his clenched jaw and lips and it was annoying. He was supposed to be angry or jealous.

Where’s the talent most of the fans are raving about? I can’t see it. The thrusting?  His buttcrack? Not sexy at all, with a dirty prostitute in an ugly room, annoying expression on his face.

There was a couple of scenes when I liked him, a couple of funny ones and some romantic parts, but definitely not dramatic ones.

I keep expecting him to surprise me and the world with an Oscar worthy performance, but I’m loosing faith. (to tell you the truth, I was expecting Remember Me to be the next Titanic, before I’ve seen the movie of course, and we know it didn’t happen)

I might see Bel Ami once again, to focus on other actors and the story, because this time all my attention was placed on Rob. I’m sure I will not buy the DVD.

So it’s come to this: I like him on TV, on award shows, doing interviews, I like him on most of the paparazzi photos  in RL, even when he’s wearing ugly clothes there’s something so  endearing about him, but I definitelly don’t like him in his movies. Can I still call myself a fan? Can I call myself Robsessed? Do I still have the right to read Letters to Rob?

Berlin, the city, was amazing. I spent every minute of the next two days walking around, sightseeing. There are reminders of its tragic post war history everywhere, a lot of sculptures, old and new, remembering the lives lost in recent history, apologizing.

I went there to see Rob and his movie and all I can think about now is the city.

Love, JellyBeanRainbow

---

A film gáz volt. Felejthető. A forgatókönyv és a rendezés középszerű. Mind a három női főszereplő jól játszott, nekem Uma alakítása tetszett a legjobban – nem volt természetes, ellenben nagyon túlzott volt, de jó. Colm Meaney kapott egy rövidke, de meggyőző szerepet. Rob azonban nem. Rosszul nézett ki. Ahogy valamelyik levélben írtátok is, szifiliszes feje volt, koszos, zsíros, és a film jelentős részében szegényes. Amikor végre gazdag lett és a felső tízezer tagja, akkor is rosszul nézett ki. Fáradtan, nagy karikákkal a szeme alatt. Szerintem a rossz smink tehetett róla, de nem idősebbnek tűnt, csak rosszabbnak, fáradtabbnak.

Nem vagyok nagy rajongója a játékának (kivéve, amikor ő Edward, és mosolyog és csinos), szerintem mindig ugyanolyan, de ezúttal mégis rosszabb volt: az idő nagyrészében az arca alsó részével „játszott”, összeszorított ajkakkal és állkapoccsal, ami idegesítő volt. Idegesnek vagy féltékenynek kellett volna lennie.

Hol van az a tehetség, amiről a rajongók annyit áradoznak? Én nem látom. A feszítése? A feneke? Egyáltalán nem szexi, egy koszos prostival egy ronda szobában, idegesítő arckifejezéssel.

Volt néhány jelenet, amiben tetszett, néhány vicces és néhány romantikus, de egyértelműen nem a drámaiak.

Mindig várom, hogy meglepjen engem és a világot egy Oscarra érdemes alakítással, de kezdem elveszteni a hitemet. (Az igazat megvallva azt reméltem, hogy a Remember Me lesz a következő Titanic, mielőtt láttam a filmet és tudjuk, hogy ez nem így történt.)

Lehet, hogy megnézem még egyszer a Bel Amit, hogy a többi szereplőre és a történetre jobban odafigyeljek, mert ezúttal minden figyelmem középpontjában Rob állt. A DVD-t viszont biztos nem veszem meg.

Ide jutottunk: szeretem a tévében, a díjátadókon, az interjúiban, szeretem az RL-en megjelent paparazzi fotókon, még akkor is, amikor ronda ruhákat visel, van benne valami megnyerő, de egyáltalán nem szeretem a filmjeiben. Nevezhetem magamat még rajongónak? Lehetek Robsessed? Olvashatom még a Levelek Robnak-ot?

Berlin, a város lenyűgözött. A bemutató utáni két napon minden egyes percben sétáltam, nézelődtem. Mindenhol vannak emlékeztetők a tragikus háború-utáni időszakra, sok a szobor, régiek és újak, amelyek a közelmúlt történelmére emlékeztetnek bocsánatkérően.

Azért mentem oda, hogy Robot lássam, de most csak a városra tudok gondolni.

Szeretettel, JellyBeanRainbow

(Ez nagyon érdekes kritika, mert őszinte. Az mindenesetre látszik, hogy a történettel marhára nincs képben: Robnak igenis koszosnak, szegénynek és csúnyának kell lennie az elején és redvás szobákban kell örömlányokkal hancúroznia. Mert a leszerelt légiósok ezt csinálják, és ezt már Rejtő is megírta pár tucat évvel később, mint de Maupassant, és kész. A ford.)

A pénisz hatalmasabb, mint a kard Bel Ami kritika

Penis Mightier Than The Sword by Jez Sands

Disappointingly, it’s the not the biography of everyone’s favourite bearded botanist or the story of Teignmouth’s favourite son, but Robert Pattinson’s new anti-morality tale set in the hedonistic heights of late 19th century Paris. But while it boasts an all-star cast and some lavish costume design, it, like its protagonist, is vapid, shallow and ultimately with little to recommend it.

Pattinson plays George Duroy, an impoverished and near illiterate ex-soldier who is taken under the wing of a former comrade Charles Forestier (Philip Glenister) who happens to be the political editor of a fashionable Parisian magazine.

Handed a job writing a “the diary of a cavalryman” despite having no writing ability, he’s fortunate to make the acquaintance of Forestier’s wife Madeleine (Uma Thurman), who not only writes his column for him but also shares a nugget of wisdom – that if he really wants to get ahead, he’s better off currying favour with powerful men’s wives than the men themselves.

Taking that advice to heart, Duroy begins to seduce the women of Paris using his charm and good looks as a substitute for talent (of which he has none) and slowly begins his climb up the social ladder.

Pattinson fits the bill perfectly – he’s a good looking man who’s been honing his brooding skills to a fine art since 2008’s Twilight. But with very little dialogue, he’s mostly relegated to scowling while women unaccountably throw themselves at him. Very rarely do we get a sense that he’s a cunning schemer and he comes across as more a lucky fool who has good things perpetually thrust upon him.

Consequently, Duroy isn’t a compelling character. He’s unlikeable not because his actions are reprehensible (in fact anti-heroes can make the most engaging protagonists) but because he does nothing to deserve his good fortune. He has none of the cunning nous or delicious Machiavellian manipulation of John Malkovlch’s Vicomte de Valmont in Dangerous Liaisons – still the pinnacle of French-penned social deviousness.

The greatest pleasure comes from his on-off relationship with Clothilde (Ricci), which comes the closest to probing depths that lie beneath his vacant eyes. But Bel Ami is oddly passionless for a film which hinges on bedroom antics as much as it does – there’s no spark of feeling at all between Madeleine or the older desperate Madame Rousette (Kristin Scott Thomas).

Bel Ami is curiously probably more relevant today than it was when it was penned – after all, in this age more than any other, it’s easy to get ahead with good looks and little talent – but even a stellar cast can’t lift a story which is as soulless and as empty as its protagonist.

---

A pénisz hatalmasabb, mint a kard

-Jez Sands-

Csalóka, de ez nem mindenki kedvenc szakállas botanikusának az életrajza, vagy Teignmouth kedvenc fiáé, hanem Robert Pattinson új anti-morális története, amely a 19. századvégi Párizs hedonista magasságaiban játszódik. A film csupa sztárból álló szereplőgárdával és elképesztően jó ruhatárral dicsekszik, azonban, éppúgy, mint a főhőse, lapos, sekélyes és keveset lehet ajánlani belőle. Pattinson Georges Duroy-t játssza, egy lecsúszott és majdnem írástudatlan ex-katonát, akit egykori bajtársa, Charles Forestier (Philip Glenister) vesz a szárnyai alá, aki véletlenül épp egy népszerű párizsi magazinnál politikai szerkesztő.

Georges megkap egy munkát, miszerint meg kell írnia egy gyalogos katona naplóját, bár nincs semmi készsége az írásra. Szerencséjére összeismerkedik Forestier feleségével, Madeleine-nel (Uma Thurman), aki nem csupán megírja a cikkeit, de megoszt vele néhány bölcsességet is – például azt, hogy ha tényleg előre akar jutni, akkor jobb, ha boldoggá teszi a hatalmas emberek asszonyait, mint a hatalmas embereket.

Duroy ezt igazán megfogadja, és elkezdi a párizsi előkelő nőket elcsábítani a sármjával és a csábos nézésével, amelyekkel a tehetségét helyettesíti (mivel utóbbi nincs neki), és lassan tényleg egyre feljebb jut a ranglétrán.

Pattinson tökéletesen kitölthetné a csekket – jóképű férfi, aki a szomorú nézéseket a Twilight 2008-as bemutatója óta önálló művészeti ággá fejlesztette. A kevés szöveg miatt azonban többnyire azon a szinten marad, hogy összeráncolja a szemöldökét, és a nők megmagyarázhatatlanul egyből a lába elé vetik magukat. Nagyon ritkán ér minket az a benyomás, hogy a férfi egy ravasz összeesküvő, sokkal inkább szerencsés bolodnak tűnik, akihez csak úgy hajigálják a jó dolgokat.

Következésképpen Duroy nem egy meggyőző szereplő. Nem azért nem szerethető, mert a tettei megvetendőek (sőt, az antihősök lehetnek a legszórakoztatóbb főszereplők), hanem azért, mert semmit nem csinál, hogy kiérdemelje a szerencséjét. Hiányzik belőle a ravaszság, vagy a finom, machiavellista manipuláció, amelyet John Malkovich alakított Vicomte de Valmont-ként a Veszedelmes viszonyokban – amely még mindig a francia irodalom csúcsa a társadalmi tévutakról.

A legnagyobb öröm Duroy Clothilde-dal (Ricci) fennálló viharos kapcsolatából származik, amely még a legközelebb kerül a valódi mély érzelmekhez, amelyek üres tekintetéből áradnának. A Bel Ami azonban különösen szenvedélytelen egy olyan filmhez képest, amely ennyire a hálószobák köré épül – az érzelmeknek egyetlen szikrája sem jelenik meg a Madeleine-nel vagy az idősödő, kétségbeesett Madame Rousette-tel (Kristin Scott Thomas).

A Bel Ami érdekes módon sokkal időszerűbb ma, mint írása idejében – végül is, ebben a korban sokkal jobban meg lehet gazdagodni csábos nézésekkel és csekély tehetséggel – de még egy ilyen csillagászatian jó stáb sem emelhet fel egy olyan történetet, amely lélektelen és üres, éppen úgy, mint a főhőse.

(Ez amolyan írtál is kritikát, meg nem is. Viszont egyre kíváncsibb vagyok a filmre. A ford.)

Digitalspy Bel Ami kritika

Bel Ami' review: Robert Pattinson romps through Paris

The year is 1890 and a young soldier, Georges Duroy, returns to France from the battlefields of Algeria. He's played by Twilight's Robert Pattinson, who revels in the opportunity to shed his pin-up image and embark on a bonk-a-thon through the Parisian elite.

Pattinson's most famous screen character Edward Cullen may sustain himself on blood, but there's something equally vampiric about his portrayal of Duroy - a man with cold, darting eyes whose unquenchable thirst is for power and status. Driven by a life in poverty, Duroy's chance encounter with old army colleague Charles Forestier (Philip Glenister) leads him into higher social circles and a job as a newspaper writer (despite being barely literate).

His brooding charisma and striking looks quickly make him a favourite among the wives of the influential (who christen him 'Bel Ami'), and before long he's leaping into a love nest with Clotilde (Christina Ricci). The death of Charles leads Georges to marry Madeleine (Uma Thurman), but when his new bride proves to be equally as devious and conniving, his eye begins to wander to Virginie (Kristin Scott Thomas) and her newspaper-owner husband Rousset (Colm Meaney).

Directors Declan Donnellan and Nick Ormerod bring together a well-dressed, strongly-acted take on Guy de Maupassant's Belle Époque novel. With Pattinson at the centre, the filmmakers have a believable seducer and an actor who brings a credible complexity to a man who, on the surface, is hollow and empty.

Alongside Bel Ami's rise-of-Georges storyline, there's a parallel plot about France's impending war with Morocco. This political intrigue never quite finds its footing, as the film dips in interest as Georges's story takes a backseat.

In truth, the movie works best when it's drawing a clear line to contemporary fame culture. Georges's ascent to the top of the social ladder mirrors the rise of countless modern-day celebs, who seemingly find fortune on the back of no discernible talent.

It's easy to see why this character appealed to Pattinson - the Twilight star will be desperate to prove that there are more strings to his bow than Edward Cullen, and it's a dilemma Georges faces in Bel Ami as he's constantly undermined and dismissed by his peers.

Bel Ami isn't quite as steamy or hedonistic as promised, but it's a perfectly serviceable period romp that gives its leading man a platform to display his acting chops with a talented ensemble of supporting players. Georges Duroy may ultimately be a shallow and amoral screen creation, but on this evidence there's more to Robert Pattinson as an actor than sparkling vampires and swooning heartthrobs. (60%)

---

Robert Pattinson keresztülgázol Párizson

Az 1890-es évet írjuk, és egy ifjú katona, Georges Duroy visszatér Franciaországba az algériai csatatérről. Az ifjút a Twilight-ból ismert Robert Pattinson alakítja, aki számára itt a remek alkalom, hogy dobja a csúcsférfi szerepét és eljátszhasson egy igazi elefántot a porcelánboltban a párizsi elit számára.

Pattinson leghíresebb szerepe, Edward Cullen lehet, hogy véren él, de van valami hasonlóan vámpírszerű Duroy megformálásában – hideg, szúrós tekintetű ember, akinek kiolthatatlan szomja van a hatalom és a státusz iránt. Szánalmas szegénységben él, majd véletlen találkozik egykori bajtársával, Charles Forestierrel (Philip Glenister), és ez a találkozás magasabb társadalmi körökbe vezeti, sőt, egy újságírói álláshoz juttatja, bár alig tud egyáltalán írni.

Elbűvölő karizmája és csábos tekintete hamar a befolyásos férfiak feleségeinek a kedvencévé teszik (ezekben a körökben nevezik el Bel Ami-nak), és nemsokára be is költözik a Clotilde (Christina Ricci) által pénzelt szerelmi fészekbe. Charles halála után eljut odáig, hogy feleségül veszi Madeleine-t (Uma Thurman), ám amikor újdonsült menyecskéje épp olyan jó cselszövőnek és összeesküvőnek bizonyul, Duroy tekintete Virginie (Kristin Scott Thomas) felé vándorol, és a laptulajdonos férje, Rousset (Colm Meaney) felé.

Declan Donnellan és Nick Ormerod rendezők összehoztak egy jólöltözött, erős alakításokkal teli feldolgozást Guy de Maupassant békeidőkben játszódó regényéből. Pattinsonnal a központban a film készítői egy hiteles csábítót kaptak, és egy olyan színészt, aki kellő komplexitást visz a szerepébe, egy olyan férfiba, aki a felszínen sekély és üres.

A Bel Ami Georges-központú története mellett párhuzamosan fut egy szál Franciaország Marokkó elleni háborús készülődéséről. Ez a politikai intrika valahogy sosem találja a helyét, amint a film jobban elmerül benne, Georges története a háttérbe szorul.

A film igazából akkor működik, amikor egyértelmű párhuzamot von a kortárs tömegkultúrával. Georges felemelkedése a csúcsra tükrözi a modern világ számtalan celebritásának a történetét, akik úgy jutnak hatalmas vagyonhoz, hogy nincs hihető tehetségük semmihez.

Könnyű belátni, miért vonzotta Pattonsont ez a szerep – a Twilight csillaga erőteljesen próbálja bizonyítani, hogy több van benne, mint egy sima Edward Cullen, és a film Georges-a is szembenéz azzal a dilemmával, hogy a társai folyamatosan aláássák a tevékenységét és lenézik őt.

A Bel Ami nem olyan párás vagy hedonista, mint amilyennek ígérték, de teljesen jól eladható mű, amelyik a főszereplőjének lehetőséget ad a színészi tehetsége bemutatására, ugyanakkor tehetséges mellékszereplőket is felvonultat. Georges Duroy lehet, hogy sekélyes és erköcstelen figura a képernyőn, ugyanakkor bizonyíték arra, hogy Robert Pattinsonban nagyobb színészi tehetség van annál, hogy leragadjon a csillogós vámpíroknál.

Coventry Telegraph (Bel Ami 60%)

ROBERT Pattinson hones the mournful pout of his vampire from the Twilight saga in this tepid adaptation of the 19th century novel by Guy de Maupassant.

He dabbles with the dark side once again, playing an amoral journalist who clambers up the social ladder in Belle Epoque Paris by sleeping with neglected wives and daughters of the men who wield power.

It's another valiant attempt by Pattinson to step away from his signature role as brooding Edward Cullen but directors Declan Donnellan and Nick Ormerod will be hoping that older tween audiences flock to this lustful yarn.

The promise of copious sex and a shirtless male lead should guarantee decent box office returns this weekend but the lack of palpable eroticism on screen quickly dampens our ardour.

If Bel Ami is hoping to arouse passions like Dangerous Liaisons, it fails, lacking a script laden with tantalising sexual promise or tour-de-force performances from an impressive ensemble cast.

Georges Duroy (Robert Pattinson) harks from lowly stock and arrives in 1890s Paris with barely two francs to rub together.

He is taken under the wing of friend Charles Forestier (Philip Glenister), who lands the ambitious upstart a position on a newspaper and introduces him to the elegant drawing rooms where his wife Madeleine (Uma Thurman) and friends Virginie Walter (Kristin Scott Thomas) and Clotilde de Marelle (Christina Ricci) hold court.

Dressed in a jacket paid out of Charles's deep pockets, Georges surmises that if he is to gain a foothold in polite society, he must seduce these women and exploit their influence.

So he hops from one bed to the next, securing opulent lodgings as his underhand scheme reaps rewards.

However, playing with emotions is a perilous business and on more than one occasion, he dismisses one lover in the nick of time before his next 'appointment'.

Matters are complicated when Madame Walter's daughter Suzanne (Holliday Grainger) makes it clear she would like to be plucked by Charles too.

Eventually, the whole sordid truth must come out and tavern wench Rachel (Natalia Tena) is just the woman to knock down Georges's precarious tower of lies.

Bel Ami is a big tease that fails to deliver when it matters.

---

Robert Pattinson láthatóan elvágyik a Twilight-sagában játszott gyászos vámpírarctól és elvállal egy szerepet Guy de Maupassant 19. századi regényének ebben a lagymatag feldolgozásában.

Ismét a sötét oldallal próbálkozik, ahogy egy lelkiismeretlen újságírót játszik, aki a társadalmi ranglétrán próbál emelkedni úgy, hogy hatalmasságok elhanyagolt feleségeivel és lányaival fekszik le, mindezt a boldog békeidők Párizsában.

Ez Pattinson újabb bátor kísérlete, hogy ellépjen a bánatos Edward Cullentől, akivel letette a névjegyét az asztalra, ám Declan Donnellan és Nick Ormerod rendezők inkább azt remélik, hogy sikerül vele az idősebb tinédzser korosztályt is a zászlajuk alá terelni.

A bőséges szex ígérete és egy póló nélküli férfi szereplő elég kellene, hogy legyen ahhoz, hogy tisztességes bevételt hozzon a film a hétvégén, de a tapintható erotika hiánya gyorsan lelhohasztja a lelkesedésünket.

Ha a Bel Ami célja, hogy olyan szenvedélyt ébresszen, mint tette azt a Veszedelmes viszonyok, akkor már meg is bukott, mivel a forgatókönyvből hiányzik az erotika kínzó ígérete és ugyanúgy hiányzik az erőteljes alakítás az amúgy lenyűgöző színészgárdából.

Georges Duroy (Robert Pattinson) egy alacsony sorból származó férfi, aki alig két frankkal érkezik az 1890-es évek Párizsába.

Charles Forestier (Philip Glenister) veszi a szárnyai alá, aki elhelyezi a feltörekvő fiút egy újságírói állásba, és bemutatja őt a város elegáns szalonjaiban, ahol a felesége, Madeleine (Uma Thurman) és a barátnői, Virginie Walter (Kristin Scott Thomas) és Clotilde de Marelle (Christina Ricci) csevegnek naphosszat.

A Charles mély zsebeiből elegánssá varázsolt Georges hamar ráébred, hogy amennyiben meg akar maradni ebben a társadalmi körben, akkor a legegyszerűbb számára, ha elcsábítja ezeket a nőket és kihasználja a befolyásukat.

Így egyik ágyból a másikba ugrik, fényűző villák között járkál, és az alattomos tervei lassan célba érnek.

Az érzelmekkel való játék azonban veszélyes dolog, és egyre több alkalommal kell elküldenie egyik szeretőjét az utolsó pillanatban, mielőtt találkozna a következő társával.

A dolgok akkor válnak bonyolultabbá, amikor Madame Walter lánya, Suzanne (Holliday Grainger) is egyértelművé teszi, hogy ő is szeretné, ha Georges kedvesebben bánna vele.

Végül az egész piszkosságra fény derül, amikor a kocsmai ringyó, Rachel (Natalia Tena) lesz éppen az a nő, aki ledönti Georges hazugságokra épülő életét.

A Bel Ami egy nagy ígéret, amely nem teljesül be akkor, amikor pont kellene.

(Megjegyzések: most valaki másik forgatókönyvet olvasott, vagy mi? Amúgy van benne egy tartalmi hiba, Georges helyett Charles szerepel az eredeti cikk végéről a harmadik mondatban, aki addigra már az örök szerkesztőségekben gépelget. A ford.)

Declan Donellan és Nick Ormerod beszél Rob kiválasztásáról "Teljesen magáévá tette a karaktert"

On the cast, Nick said: “Rob came very early on. He read the script and absolutely loved it, and really related to the character.

“We met him, and that was like a marriage immediately. He has always been wonderfully committed, and is a terrifically serious actor.”

Declan added: “Very interestingly, he insisted on rehearsing for a whole month in London before we shot one single piece of film, which is very, very unusual for somebody who has as busy a schedule as he has.

“He was incredibly committed, and couldn’t have been a nicer guy or a more talented guy to work with.”

Nick also said of the Twilight star’s involvement: “I think the reason that Rob was attracted to this role is that it’s the complete opposite of everything that he’s played so far.

“The character of Bel Ami is talentless, vacuous and really totally selfish. Rob is very talented, but he completely understood the part, completely understood the character.”

“At the risk of sounding po-faced or pretentious, all artists will grapple – I do – with insecurity about your own talent,” Declan explained. “It’s a very dodgy artist indeed who says ‘I know exactly what I’m doing; I’m a genius, I’m talented’. Nobody I know who does good work thinks like that at all.

“I think that’s one of the reasons why this character is so fascinating to us, really, because he gets to the top with nothing, and it’s very much a parable for our time.”

---

A színészekről Nick beszélt: „Rob nagyon korán eljött. Elolvasta a forgatókönyvet, és teljesen odavolt érte, mármint a szerepéért.”

„Találkoztunk, és olyan volt, mintha össze is házasodtunk volna. Mindig nagyon elkötelezett volt, és egy csodálatosan komoly színész.”

Declan hozzátette: „Érdekes módon ő ragaszkodott ahhoz, hogy egy egész hónapig próbáljunk Londonban, mielőtt egyetlen jelenetet is leforgattunk volna, ami nagyon, nagyon szokatlan olyasvalakitől, akinek annyira tele van a naptára, mint neki.

„Nagyon elkötelezett volt és nem is lehetett volna jobb fej, vagy tehetségesebb alak, akivel együtt dolgozhattunk volna.”

Nick azt is mondta a Twilight főhősének a bevonásáról: „Azt hiszem, azért vonzotta Robot ez a szerep, mert teljesen az ellenkezője azoknak a karaktereknek, akiket eddig megformált.

„A Bel Ami főhőséből hiányzik a tehetség, nagyon bárgyú és teljesen önző. Rob nagyon tehetséges, de teljesen megértette a szerepet és a szereplőt.”

„Minden színész a saját tehetségével kapcsolatosan el fog bizonytalanodni – én is – ha arról van szó, hogy seggfejségnek, vagy hatásvadászatnak a gyanúja merül fel” - magyarázta Declan. „Nagyon furcsa az a művész, aki kimondja: pontosan tudom, hogy mit csinálok, én egy lángelme vagyok, egy géniusz. Senkit nem ismerek, aki jó munkát adna ki a kezei közül és így gondolkodna.”

„Azt hiszem, az egyik oka annak, hogy ez a szereplő olyan érdekes számunkra az, hogy úgy válik befutották, hogy semmije sincs, és ez nagyon jellemző a mai időszakra is.”

Declan Donellan a Bel Amiról és Robról "Rob hihetetlenül tehetséges"

As the winner of several Olivier awards, British director Declan Donnellan is used to the odd coup de theatre, that moment when events on stage take a turn for the astonishing.

But what happened on the red carpet in Berlin for Bel Ami, his feature film debut, had even Donnellan thinking he had lost the plot.

"There was one moment when I thought I'd gone mad," says Donnellan, who was in Glasgow last month for the film festival premiere of Bel Ami with the movie's co-director, the theatre designer Nick Ormerod.

"I was convinced I heard some people scream 'Nick', 'Declan'. I thought this is really pathetic, you've gone mad. But we looked round and there was a group of about six people who had photos of us taken from the set, pulled from the internet. We were so grateful," he says, laughing. "We threw them in Rob's face."

The "Rob" to whom he refers, and the reason why Donnellan and Ormerod were amazed to receive any attention at all, is Robert Pattinson, one of the stars of Bel Ami but best known for playing Edward Cullen in the Twilight saga. For Twihards, as fans of the vampire films are known, Pattinson is a one-man Beatles, or a taller Daniel Radcliffe, take your pick. When he walks a red carpet it gets very noisy, very quickly.

Bel Ami, adapted from the Guy de Maupassant novel, is the tale of Georges Duroy, a French country boy and former soldier who has no talents to speak of but plenty in the way of good looks. Arriving in fin-de-siecle Paris, Georges finds himself a job as a political journalist just as war is brewing. More importantly to his towering ambitions, he finds a role as favoured "friend" to many a powerful man's wife.

After Water for Elephants and Remember Me, Bel Ami marks another staging post in Pattinson's trek from teen film star to leading man. Though the Twilight saga grinds on (brace yourselves for Breaking Dawn: Part 2 later this year), the 25-year-old is wisely thinking about what happens next.

His chances of impressing in Bel Ami are aided by a cast of fellow actors which includes Uma Thurman, Christina Ricci and Kristin Scott Thomas as the Parisian ladies charmed by Georges.

It's possible to see a certain irony in Pattinson, a young actor largely known up to this point for his good looks, playing a character who has little else to offer but his handsomeness. Donnellan is having none of that. "I've worked with actors for 35 years and some very, very good ones. Rob is unbelievably talented. He is not Georges Duroy." (David Cronenberg, who directs Pattinson in the forthcoming Cosmopolis, also praised the Pattinson acting chops when I interviewed him recently.)

Indeed, one of the reasons Pattinson, together with Scott Thomas and the rest of the cast agreed to work for not very much on what is Donnellan and Ormerod's feature debut (they previously have a short film to their names) is that they know the pair through the theatre, or through Donnellan's textbook on acting, The Actor and the Target.

That explains why the cast signed up, but why would Donnellan and Ormerod, whose theatre company, Cheek by Jowl, performs all over the world, want to trade theatre for film? When we speak in Glasgow, their latest production, 'Tis Pity She's a Whore, has just opened at the Barbican the night before to four-star reviews.

"We've always loved film," says Ormerod. "We go to the cinema to relax as opposed to the theatre. The theatre is kind of work." The reason it has taken them so long to make their first feature is that they didn't think they could cope with the long gap between having an idea for a film and starting work on it. "We would go stir crazy without working," says Donnellan. "We have to be in a room with actors at least once a year making something new."

Now in their late fifties and early sixties, it wasn't a case of now or never for Donnellan and Ormerod so much as a matter of why not now? As it turned out, the theatre work managed to dovetail neatly with the film preparations, but it has still been a long haul. And not a lavishly funded one, either. With the budget for Bel Ami just nine million euros (still a fortune compared to the theatre, says Donnellan), a lot of sandwiches were eaten and plenty of budget flights taken as Budapest took the place of 1890s Paris.

Compared to some of the productions they've staged in a career which stretches from putting on Romeo and Juliet with the Bolshoi in Moscow to taking Don Giovanni on a tour of Scotland's islands, filmmaking sounds like a doddle.

"I wouldn't say it was relaxing exactly," says Ormerod, laughing. "But it was very exciting. It's a weird process, up and down in the day, like a rollercoaster."

They were both anxious before the shoot began, says Donnellan. "We'd read all the books, we'd got the storybook done, we knew where the cameras were going to go. We were so nervous not to mess up because it was our first movie. But by about the third hour we just threw it all over our shoulders and improvised on the spot. We learned really fast."

Both found their theatre experience invaluable, particularly when it came to editing and directing the actors. The difference between stage and screen acting is one of scale, says Donnellan. "But great film actors still act. The camera likes to see people think, but so does the audience."

Which leads us back to Pattinson. Most feature film debuts struggle to get an audience. Pattinson's name and face on the billboards should mean that won't be a problem for Bel Ami. There might also be added interest because of what we'll delicately call the film's more intimate scenes.

"I've done worse on stage," laughs Donnellan. "It is the most unerotic experience in the world doing a sex scene. It ain't erotic on stage either, but you can laugh more on stage."

As for the possibility the film will attract the type of audiences not normally drawn to adaptations of 19th-century French novels, their attitude is that everyone is welcome. That said, they acknowledge that when they began working with Pattinson the first Twilight film was just opening. "The whole mania hadn't started yet," says Donnellan.

On set, Pattinson just got on with the work. "He's very much his own man," says Donnellan. "He's very quietly serious. All of that Rob hysteria you see is completely absent from the set. There's no sense of that at all, he's a nice guy from Barnes."

Their first real taste of that "hysteria" was the Berlin Film Festival red carpet. That turned out okay, and they have similar hopes for the film when it opens in the UK next week. They've already started gathering ideas for their next film. The duo who both ran away from law careers 35 years ago to join the theatre have no plans to stop running yet.

Bel Ami opens in cinemas next Friday, March 9.

Számos Olivier-díj nyerteseként, a brit rendező, Declan Donnellan különös színházi fordulathoz hozzászokhatott, olyanokhoz, amikor a nézőknek a lélegzete is eláll egyik pillanatról a másikra.

Azonban ami első játékfilmje, a Bel Ami berlini bemutatójakor történt, arra talán még Donnellan sem gondolt volna.

„Volt egy pillanat, amikor azt hittem, megbolondultam” mondta Donnellan, aki a múlt hónapban Glasgow-ban volt a Bel Ami filmfesztiválos bemutatója előtt, a film társrendezőjével, a színházi tervező Nick Ormeroddal.

„Meggyőződésem, hogy azt hallottam, amint az emberek azt sikítják, hogy „Nick!” és „Declan!”. Azt hittem, ez nagyon szánalmas, hogy pont itt őrültem meg. Aztán körülnéztünk, és ott volt nagyjából hat ember, kezükben a forgatáson készült fényképekkel, amelyeket az internetről szedtek. Annyira hálásak voltunk” mondta nevetve. „Rob arcába vágtuk az egészet.”

A „Rob”, akire hivatkozik, és aki miatt Donnellan és Ormerod annyira meglepődött, hogy rájuk is jut valamennyi figyelem, az nem más, mint Robert Pattinson, a Bel Ami egyik húzóneve, és akit a legjobban Edward Cullenként ismerhettünk meg a Twilight-sorozatból. A Twihard-rajongók számára, ahogy a vámpíros filmek mániásait nevezik, Pattinson egy egyszemélyes Beatles, vagy egy magasabb Daniel Radcliffe, tetszés szerint. Ha rálép a vörös szőnyegre, ott nagyon hamar nagyon nagy zaj lesz.

A Bel Ami Guy de Maupassant regényének feldolgozása. Georges Duroy történetét meséli el, a vidéki francia fiúét és korábbi katonáét, akinek egyáltalán nincs tehetsége megszólalni, de számos sármos nézés van a tarsolyában. A dekadencia fővárosában, Párizsban Georges politikai újságíróként talál magának állást, épp a háborús készülődés közepén. Kimagasló ambíciói számára azonban sokkal fontosabb, hogy kedvelt „barátjává” válik számos hatalmas férfi feleségének.

A Vizet az elefántnak és az Emlékezz rám! után a Bel Ami újabb lépés Pattinson odüsszeiájában a tinisztárból felnőtt színésszé válás útján. Bár a Twilight-sorozat tovább hömpölyög (fel lehet készülni a Breaking Dawn második részére, amelyet idén mutatnak be), a 25 éves színész bölcsen gondol a későbbiekre is.

Ahhoz, hogy Bel Ami-ként bizonyítson, számos színész játéka segíti, köztük Uma Thurmané, Christina Riccié és Kristin Scott Thomasé, akik a Georges által elcsábított párizsi dámákat játsszák.

Felfedezhető némi irónia az ifjú Pattinsonban, akinek eddigi ismertsége nagyrészt a csábos tekintetének köszönhető, hogy ezúttal olyan szereplőt játszik, aki a jóképűségén túl semmit nem képes nyújtani. Donnellan ebből semmit nem vett észre: „Harmincöt éve dolgozom színészekkel, köztük nagyon-nagyon jókkal. Rob hihetetlenül tehetséges. Ő nem egy Georges Duroy.” (David Cronenberg, aki a rövidesen mozikba kerülő Cosmopolist rendezi, szintén dicsérte Pattinson alakítását egy nemrégi interjúban.)

Az egyik oka annak, hogy Pattinson és Scott Thomas és a színészgárda többi tagja beleegyezett az alacsony gázsiba nem annyira Donnellan és Ormerod elsőfilmes szereplése (korábban már rendeztek rövidfilmet), hanem inkább éppen a rendezők színházi múltja, vagy Donnellan színészetről szóló tankönyve, a The Actor and the Target (magyarul nem adták ki – a ford.).

Ez megmagyarázza, miért jelentkeztek a színészek, de miért akarná Donnellan és Ormerod – akiknek a társulata, a Cheek by Jowl az egész világon játszik – lecserélni a függönyt a filmvászonra? Ráadásul a Glasgow-i interjú idején kezdék el adni a legújabb darabjukat, a „Kár, hogy kurvát” a Barbicanon, amelyről sokcsillagos értékelések születtek.

„Mindig is imádtuk a filmezést” mondta Ormerod. „Azért járunk moziba, hogy kikapcsolódjunk, míg színházba éppen másért. A színházbajárás is a munka része.” Az oka annak, hogy ilyen sokáig tartott elhatározni magukat a filmkészítés terén az, hogy nem gondolták, hogy meg tudnak birkózni a hosszú szünettel, ami a film ötlete és a munkálatok megkezdése között húzódik. „Teljesen megőrülnénk, ha nem kezdhetnénk el egyből dolgozni” mondta Donnellan. „Egy színészekkel teli teremben kell lennünk és legalább évente egyszer valami újat elkezdenünk.”

Most, késő ötvenes és korai hatvanas éveiket taposva lehet, hogy a most-vagy-soha esete járt Donnellan és Ormerod fejében, és nem annyira a miért-ne-épp-most? Ahogy kiderült, a színházi munka szépen illeszkedett a film előkészületeivel, de még így is hosszúra nyúlt a történet. Amelyet ráadásul nem is valami bőkezűen pénzeltek. A Bel Ami teljes költségvetése csak kilenc millió euró (még így is egy vagyon a színházakhoz képest Donnellan szerint), ebbe rengeteg szendvicsnek és számos fapados repülőjegynek bele kellett férnie, mivel az 1890-es évek Párizsát Budapesten vették fel.

A filmkészítésnek ráadásul számukra gyerekjátéknak kellett lennie, tekintve, hogy pályafutásuk során színpadra vitték a Rómeó és Júliát Moszkvában a Bolsojjal, és a skót szigeteken turnéztak a Don Giovannival.

„Nem mondanám, hogy annyira pihentető volt” mondta Ormerod nevetve. „Viszont nagyon izgalmas volt. Furcsa folyamat, fel és le a nap során, mint egy hullámvasúton.”

Mindketten nagyon idegesek voltak a forgatás elkezdése előtt Donnellan szerint. „Elolvastuk az összes könyvet, elkészítettük a forgatókönyvet, tudtuk, hol kell lenniük a kameráknak. Azért voltunk ennyire idegesek, mert ez volt mégis az első filmünk. Úgy nagyjából a harmadik óráig már az egész tervet elhajítottuk és a helyszínen rögtönöztünk. Nagyon gyorsan tanultunk.”

Mindketten felbecsülhetetlennek tartották a színházi múltat, főleg a színészek irányítása és a vágás időszakában. A színpad és a képernyő közötti különbség nagyságrendnyi, mondta Donnellan. „De a nagy filmszínészek ugyanúgy színészek. A kamera szereti gondolkodni látni az embert és a közönség ugyanúgy.”

És ez visszavezet minket Pattinsonhoz. A legtöbb kezdő filmes rendező azért küzd, hogy legyen közönsége. Pattinson neve és arca ezúttal azt jelenti, hogy ez a probléma talán nem merül fel a Bel Ami esetén. Lehet, hogy még nagyobb érdeklődés is lesz aziránt, amelyet finomkodva csak a film intimebb jeleneteinek nevezhetnénk.

„Rosszabb volt a színpadon” nevetett Donnellan. „A világ egyik legkevésbé erotikus feladata egy szexjelenet rendezése. Egyáltalán nem erotikus a színpadon sem, de ott legalább többet lehet nevetni rajta.”

A rendezők arra a felvetésre, hogy a film nem kifejezetten a 19. századi francia regények feldolgozásaihoz szokott közönséget is megszólítja, azt válaszoták, hogy mindenkit szívesen látnak. Azt mondták, elismerik, hogy amikor elkezdtek dolgozni Pattinsonnal, az Twilight-film még éppen, hogy kijött. „Az egész őrület még el sem kezdődött” mondta Donnellan.

A helyszínen Pattinson egyszerűen csak folytatta a munkát. „Nagyon a saját feje után tud menni” mondta Donnellan. „Nagyon csöndesen komoly típus. Az egész Rob-hisztéria, amit látni, teljesen hiányzott a forgatásról. Semmi allűr nincs benne, egyszerűen egy jó fej gyerek Barnes-ból.”

Az első kóstolót a hisztériából a Berlini Filmfesztiválon kapták meg. Ezt egyelőre jól viselték, és hasonló reményekkel vágnak neki az Egyesült Királyságbeli nyitásnak a jövő héten. Már elkezdtek ötleteket gyűjteni a következő filmjükhöz. A páros, amely 35 évvel ezelőtt hátat fordított a jogi karriernek, hogy a színházban próbáljon szerencsét, még nem akar leállni.

A Bel Ami-t március 9-től láthatjuk a mozikban.